Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-17 / 40. szám

CSÜTÖRTÖK, 1955 FEBRUÁR 17. DELMQGY9R0RSZBG Az ipari tanulóképzés időszerű kérdései Pécsi Jánosnak, a Munkaerőtartalékok Hivatala olnökénsk nyilatkozata Az 1955 évi népgazdasági tervek teljesítése és a második ötéves tervre való készülődés megköveteli, hogy az eddiginél is nagyobb gondot fordítsunk az ipari tanulóképzés színvonalának emelésére. Az ezzel kapcsolatos kérdésekről Pécsi János, a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának, — Megnőtték a feladatok, ezért az ipari és a kereskedelmi tanulóképzésnél is szükségessé válnak bizonyos intézkedések — mondotta többek között. — Ezeket az intézkedéseket sürgették azok a felszólalások, amelyek a szénbányászati és a gépipari tanácskozáson elhangzottak. Elgondolásunk és a beérkezett javaslatok szerint • szénbányászatban a vájártanulólcépzést a jelenlegi két évről 3 évre kell felemelni. Ennek az intézkedésnek számos előnye várható. Elsősorban az, hogy 3 év latt jobban el lehet sajátítani a szakmát, mint két év alatt. A másik előnye, hogy már 14 éves korban bekerülhet a fiatal a vájáriskolába, tehát közvetlenül a 8 általános iskola elvégzése után. Elsősorban a bányászszülők gyermekeit akarjuk felvenni vájártanulónak. Az építőiparban lényegében már végre is hajtottuk az új intézkedést azzal, hogy egy évről 2 évre emeltük az oktatási időt. Itt ugyancsak több lesz a gyakorlati oktatás. Tekintettel az építőiparban mutatkozó nagy szakmunkáshiányra, növeltük az építőipari tanulók létszámát. Az MTH ipari tanuló képzésen kívül az építésügyi minisztérium is indít szakmunkásképző tanfolyamokat. ; !, i | i i . A gépiparban és a melegüzemi iparban (kohászoknál, öntőknél, kovácsoknál) két fontos intézkedést szándékozunk végrehajtani. Az egyik: a tanulóidőt a szakmák túlnyomó részében 3 évre emeljük fel. A másik: megváltoztatjuk az eddigi oktatási módot, itt is a gyakorlati ismeretek tanítására fordítunk nagyobb gondot. A mezőgazdaság is sok szakembert vár tőlünk a gépállomásokra. Itt különösen fontos, hogy alapvetően megjavítsuk az oktatást és emeljük annak színvonalát. Az elmúlt évben életrehívtuk a traktorista-gépész ipari tanulóképzést. Reméljük, ennek az lesz az eredménye, hogy gépállomásaink valóban komoly tudással rendelkező szakmunkásokat kapnak. Még egy nagyon fontos kérdésről kell beszélni — mondotta a továbbiakban Pécsi János. — Számos olyan munkakör van, amely magas szakmai képzettséget igényel. Éppen ezért elérkezett annak az ideje, hogy ezeknél a magasabb tudást igénylő munkaköröknél érettségizetteket foglalkoztassunk. Az idén érettségizők közül mintegy kétezret veszünk fel ipari tanulónak, akik az egyébként megállapítottnál rövidebb idő alatt szerezhetik meg a szakmai ismereteket. Számukra iskoláinkban műszaki osztályokat létesítünk. További kétezer érettségizett üzemeknél szerezheti meg a magasabb kultúrájú szakmai műveltséget. Az MTH a szakminisztériumokkal és a vállalatokkal együtt — ha a fenti intézkedéseket megtesszük — biztosítani fogja a népgazdaság igényeit és a szocializmus építését szolgáló szakmunkás utánpótlást — fejezte be nyilatkozatát Pécsi János. flkik már felfesífelték ezévi baromfi, tojás és serlésbeadási kötelezettségüket Felszabadulásunk ünnepére, a nagy évfordulóra készülve Szegeden is egyre több azoknak a dolgozó parasztoknak száma, akik tettekkel mutatják meg hazájuk iránti szeretetüket. Huszta István Szeged-mihályteleki ötholdas dolgozó paraszt április 4. tiszteletére megígérte, hogy addig eleget tesz félévi tojás* és élőállat beadási —— ** r« m f* m r, kötelezettségének. Huszta István egész évre teljesítette már sertés, baromfi és tojásbeadási kötelezettségét. Rácz István Cserepes-sori 11 holdas középparaszt, Simon Mihály alsónyomás-sori kisparaszt is teljesítette már 1955 évi sertés- baromfi- és tojásbeadását Januárban, amikor a Szegedi Kenderfonógyárban híre ment, hogy a szárazfonó megnyerte a Textilművekkel folyó párosversenyt, itt is, ott is összedugták fejüket az asszonyok. Oda-oda hívták a párttitkárukat, ördögh Andrásnét is, aki külsőre olyan, mint, egy gyereklány, hite, lelkesedése meg szilárd, kitartó, mint a legkeményebb férfiaké. Szóval oda-oda hívták ezt a kis törékeny asszonykát is, akinek a beszélgetések alatt fölföl csillant a szeme, de azért, nem szólt bele. Hadd szélesedjék a gondolat, terjedjen az asszonyok közt. Lám, milyen lelkes agitátora Németh Imréné is. Hol ezzel, hol azzal tárgyalja meg: ne hagyjuk abba a versenyt! — Ne is! 'ördöghné elvtársnő megy a mühelyirodába, hát ott is ebben lőnek a fejek. Igy kezdődött cz a mostani versenyszakasz, amolynek most zárult le az első hónapja. A Texlilművck nem tudják, hogy állnak a versenyben, mert negyedévenkiut történik a verseny értékelése. A negyedév azonban hosszú idő. Ha addig senki sem törődik a versenynyel, elalszik a lendület, kihűl a szemekben parázsló fény, 8 a negyedév végére már azt is elfelejtik, volt-e verseny, vagy sem! Szóval nem jó a negyedéves versenyterminus. Tudják ezt a szárazfonósok is, ezért léptek egymás közt külön párosversenybe, amelyet dekádonkint ériékeinek. Igy friss marad a verseny. Minden tíz napban tudja mindegyik versenyző, mennyi a teljesítménye, mit ért el a versenytársa. A verseny állandó üteme új, meg új teljesítményekre, egyszerűbb fogások begyakorlására ösztönöz. Ez így valóban verseny, s nem csupán a jelentések papírján az. Keressünk liát fel öt asszonyt a szárazfonóból. Mit tudnak saját versenyükről, eredményeikről, munkájukról 1 NÉMETH IMRÉNÉ a 12-B gépen dolgozik. Szálkás előfonala sűrűn szakad, gubaneolódik, sokszor abba kell hagynia a beszélgelést. Panaszkodik is az anyagra. Gyenge az előfonal, sok benne a pozdorja, az megakad, s mindjárt, hurkot vet a fonál, gubancolódik. Idő is, anyag is sok megy el így kárba. —- — — „ • , SZEGEDI JEGYZETEK Üzenet Moszkvából —1 Halló, Szegedi Ruhagyár? —n Igen. » Maradjon, kapcsolom — Moszkvát. A telefont kezelő elvtársnő izgatott lett. Hogyne, hiszen Moszkvával fog beszélni!... Vajon ki, miért keresi őket?... Nem kellett sokáig várakoznia, mert már hallotta is egy szovjet elvtárs hangját. Oroszul beszélt. Nem értette és csak anynyit válaszolt, hogy itt a Szegedi Ruhagyár és kérte, hogy magyar tolmács jöjjön a telefonhoz. A sokezer kilométer távolság most mintha eltűnt volna; közvetlen beszélt Moszkvával. Várakozva figyelte, mit mondanak. jtt a Moszkvai Rádiótól beszélünk elvtársnő — szólalt meg nemsokára magyarul egy kedves női hang. — Tudomásunkra jutott a gyár dolgozóinak nagy öröme, hogy élüzemelc lettek. Azt akarjuk közölni, hogy ma este 18 óra harminc perckor a Petőfi adón a Moszkvai Rádió műsorában a Szegedi Ruhagyárról is szó lesz.,. Ez a beszélgetés kedden délelőtt történt. Lett is utána izgalom. A gyár igazgatója, párttitkára • nincs itthon, Budapesten vannak a könnyűipari tanácskozáson, nem is tudják, milyen öröm éri az üzemet. Telefonon értesítették őket, aztán a hangos híradó közölte a munkatermekben a hírt: Moszkva köszönti őket. A délutáni műszakosok elhatározták, hogy fél hétkor tartanak vacsoraszünetet, hogy nyugodtan meghallgassák a rádiót. Hat óra után már mindenki leste az órát. Fél hétkor leállították a gépeket. S aztán megszólalt a rádió, a hangszórók az egész üzemben közvetítették: — Halló, itt Moszkva, Moszkva beszél!... Feszülten figyeltek a gépeknél ülő dolgozók. Többen elővették az otthonról hozott vacsorát, s jóízűen fogyasztották. Valóban a Szegedi Ruhagyárról volt szó. A bemondó elárulta, hogy az elmúlt év őszén is hírt kapott a moszkvai rádió arról, hogyan igyekeznek a szegedi ruhagyáriak tervük teljesítéséért. — Most megtudták, hogy a szegedi gyár élüzem lett és ezt lcözölték a moszkvai tizenegyes számú Ruhaárugyár dolgozóival. — Most pedig helyszíni közvetítést adunk a moszkvai 11-es számú Ruhaárugyárból, amelynek dolgozói az elmúlt év negyedik negyedévi kiváló munkájuk alapján elnyerték a Szovjetunió Minisztertanácsának Vörös Vándorzászlaját s-i folytatta a bemondó. Két ruhagyárat egyszerre ért magas kitüntetés, •— az egyiket Moszkvában, a másikat Szegeden.., De hallgassuk csak tovább a rádiót. A moszkvai ruhagyárban éppen ünnepség van. Az üzem dolgozói átveszik a vándorzászlót. A rádióriporter halkabbra veszi hangját és úgy fordítja az ünnepélyes szavakat. Az egyik szovjet elvtársnő a Szegedi Ruhagyárról beszél: — Szeretettel üdvözöljük magyar barátainkat. Üdvözletünket küldjük a Szegedi Ruhagyár dolgozóinak abból az alkalomból, hogy élüzemek lettek... Az ünnepség egyik szónoka javaslatot tesz, hogy üdvözöljék, köszöntsék a Szegedi Ruhagyár dolgozóit. Lelkes taps hangzik szavai után. Aztán több moszkvai varrónő veszi körül a rádióriportert, s üzennek Szegedre, a ruhagyárba. Madár Imrénét és Vass Júliát üdvözlik. Hallottak róluk és kérik, hogy máskor is üzenjenek Moszkvába, ök majd válaszolnak; cseréljék ki tapasztalataikat és további sikeres munkát kívánnak a Szegedi Ruhagyár dolgozóinak. S aztán végetért a rádióközvetítés. A gépek felzúgtak, s az örömteli mosolyok azt mutatták, végtelenül jól esett a szegedieknek a moszkvai ruhagyár dolgozóinak köszöntése. Bizony, nagy dolog ez! Az elmúlt év tavaszán komoly fogadkozások hangzottak el: megjavítják munkát, teljesítik a tervet, stb. Hírt adott erről a „Délmag-yarország" is. Azóta hónapok teltek el. Ostoroztuk a hibákat, dicsértük a jó eredményeket, A gyár vezetői, a munkások százai igyekeztek, küzdöttek, harcoltak. Plakátok hirdették az üzemrészek falain, szavakban is sokszor elhangzott a gyárban: „Él akarjuk nyerni az élüzem csillagot". Győztek! S most szombaton ők is átveszik a zászlót, az élüzem-jelvényt. Üzenjék az ünnepségről a moszkvai 11-es számú Ruhagyár dolgozóinak: Rajta leszünk, hogy az élüzemcsillag a jövő negyedévben is ott díszelegjen a Szegedi Ruhagyár bejárata fölött. Markovits Tibor Mi az oka annak, hogy ilyen gyenge az előfonal! — Száraz nagyon az anyag. Azért is olyan bajszos, szálkás. Meg szemetes. Annyira száraz, hogy nem elég neki a légnedvesítés, pedig a porlasztók onlják a vízport. A száraz anyag aztán nem birja úgy a nyújtást sem, mindjárt szakad. Baj cz most a versenyben, ugye! — Bizony nem kellemes! Nem akarok lemaradni a versenytársamtól, így aztán nagyon kell igyekezni. Némethné elvtársnő megmutatja legutóbbi dekádlapjál. 118 százalék. Ez bizony a párosversenyben lévők között a legtöbb. — Lehetne több i3, ha jobban menno az anyag! — mondja Némethné. — Ellép, hogy letépje az egyik nyújtóhcngerről a feltokeredett fonalat. Búcsúzóul még megkérdezzük: miért versenyez! Fürge újjai pillanatra sem állnak meg a gépen, úgy válaszol. — Nekem i8 van öt gyermekem. Értük dolgozom... — kis 6Zünet után hozzáteszi: Szeretném, ha nem lenne háború ... Öt gyermek anyja... 'Á legkisebb három éves, a legnagyobb ipari tanuló, bányász lesz. Nekik tervez, nekik építi a jövőt. S ez a mostani verseny is a békés jövő egyik építőköve. A másik gépnél, a 13. B-n KISPETER KAROLYNÉ dolgozik. Néha-néha átsegít a mellette lévő gépre is, ahol gyöngébb anyag futj éa bizony sokat kell a gépes asszonyoknak ugrálniok. Kispéterné gépén jó anyag fut. Kevesebb most vele a gond, ráér a kisegítésre. Kérdezem a párja felől. Azt még csak tudja, hogy Sebestyén Ferencnével van párosversenyben, de arról, hogy mi a verseny állása, nem tud semmit-. Pedig illenék, hogy tudjon. Most is exportárun dolgozik, kiváló minőségben nagy teljesítményt ér el. Ez pedig már csak elég ok ahhoz, hogy megkérdezze: hogy is állok a versenyben! BODÓ JÁNOSNÉ is azzal kezdi, hogy bizony jobb lehetne az anyag. Addig-addig bonyolódunk azonban a beszédbe, míg kiderül, hogy miért megy rossaul az anyag. Vékonyabb a kelteiénél. A 13-as előfonó 110 gr-Oe anyag helyett 100 gr-osat, font Az előfonal nem birta a nyújtást. Végül is kereket kellett cserélni. Időveszteség. Igy is többet szakad a fonál — további időveszteség. Az anyag kifonva kg-onkint 400 m-el hosszabb az előírtnál — minőségi veszteség. Nagy a fonalegyenlőtlenség, kisebb a szakítási szilárdság — a tervezettnél rosszabb minőségű áru kerül a géptől a cérnázóba, onnan a piacra. Ki itt a hibás! Lehet, hogy a 13-as fonógép gépese, lehet, hogy az ő gépét beállító segédmüvezetők, lehet, hogy a kártolón, a keverésnél törtónt a hiba, az is lehet, hogy a raktárban kezdődött, a nyersanyagkiadásnál. Innom az4 már bajos lehet megállapítani. De az is lehet, hogy az „A" nyújtónál volt néhány.móternyi szalaghiba — az egyesítésnél egy szalag hiányzott — s ez a végfonásnál 400 méter hibás anyagban mutatkozik. írja meg ezt ig — mondja Bodó Jánosné. — Nézzék meg, hogy ez* érj, ki a felelős! Mi a versenyt komolyan' vesszük — másképpen nem is vállaltak volna. Do a jó eredményeknek nemcsak a mi munkánk a foltétele! Tovább egy géppel. NEMECSEK FERENCNÉ, idős, őszhajú asszony, de versenye társét, Martos Istvánnéf a legutolsó értékelésnél megelőzte. No* mceseknó 106, Martosné 101 száza* lékkai zárta a. legutóbbi dekádot. Nemecsekné megvan cíégcdvo a gépével, az előfonallal. Most jól megy a munka, nem nagyon szakad a fonál. Nagy a gyakorlata is. Harminc éve dolgozik már a fonógép melletti Tíz éve egyedül él. Férje odamaradt a háborúban. Lányát maga taníttatja. — Tanítónőnek tanul a lányom. ,— Hangja túlcsengi a fonógépek zakatolását. — Négyes rendű. Otthon is folyik a párosverseny. Tanulásban a lány, munkában az anya mutatja meg, hogy mire képes. LADA ISTVÁNNÉ kisegítő. Még nem régen dolgozik a gyárban, most tanulja a gépek kezelésének fortélyait. Balatoni Jánosné munkamódszer-átadó azt mondja róla, hogy nagyon ügyesen tanulja. — Géphez szeretnék kerülni — mondja Láda Istvánné. Ezért tettem felajánlást a felszabadulási versenyben, ezért léptem párosversenybe is. Megtudjuk azt ls, hogy fiatal házasok. Két hónapja sincs még egészen. Teli vannak hát tervvel, boldogsággal. Ez az öt asszony — ki így, ki úgy — tudja, miért, vállalta a verseny fegyelmét. Tudják, hogy a háború az ólmok, a tervek. az anyák, a gyermekek — a háború az emberek gyilkosa. De azt is tudják, hogy erejüket. a népmilliók erejéhez téve nem egyszerű kis magánosai a történelemnek. Tudják, hogy közösen roppant erősek! Olyan erősek, hogy az nem mérhető tonnákban, olyan erősek, hogy azt nem lehet hadseregekben kifejezni. Olyan erősek, hogy nines hatalom, amely legyőzhetné őket! I 1 (íz. a) A Juhász Gyula kultúrotthon Puccini hangversenye A MÜLT ÉV NOVEMBERÉBEN világszerte megemlékeztek Pucciniről, a századforduló ünnepelt operajszerzőjéről, halálának 30. évfordulója alkalmából. Erről az évfordulóról emlékezett meg — kicsit elkésve — az a hangverseny is, melyet vasárnap délelőtt a Közalkalmazottak Szakszervezetének Juhász Gyula Kultúrotthona rendezett a Szabadság Filmszínházban Neményi Lili és Laczó István, a Budapesti Operaház tagjai, Moldován Stefánia és Megyesi Pál, a Szegedi Nemzeti Színház művészei és a kultúrotthon szimfónikus zenekarának közreműködésével. A hangverseny átfogó képet adott Puccini egész munkásságáról, leghíresebb operái mind sorra kerültek, hogy az ismert, de soha meg nem unható legszebb részleteket a közönség előtt felelevenítse. Neményi Lili nemes, meleg muzikalitással, a hangversenypódiumon is drámai légkört teremtve adta elő a Pillangókisasszony híres nagy áriáját, Liu áriáját a Turandotból, s a Bohémélet első felvonásának nagy jelenetét Megyesi Pállal együtt. Laczó István különösen intenzív megjelenítő erővel szólaltatta meg a Turandot Kalaf áriáiát. amelyet a közönség kívánságára meg is kellett ismételnie. A Tosca levéláriája megformálása mér nem volt oly drámai erejű, hiányzott belőle az élet után való szenvedélyes vágvódás. Az első felvonás kettősében túlságosan merev volt. nem tudott partnerével feloldódni, amint azt Neményi Lili és | Megyesi Pál kettősénél láttuk. Mol' dován Stefánia Manón Lescaut ékszeráriáját s Tosca imáját elmélyülten, széles skálájú dinamikai változatossággal énekelte, bár a hangszínek melegebb árnyalatai előadásából hiányoztak. Megyesi Pál különösen a Bohéméletből Rodolphe áriáját és a kettőst az érzelmi mondanivaló meleg közvetítésével keltette életre, néhol azonban hiányzott hangvételének természetes könnyedsége. A KÖZALKALMAZOTTAK Szimfónikus Zenekara Puccini opera-zenéjének megszólaltatásával igényes, nehéz feladatra vállalkozott. Fuccini zenekara sokkal több, mint akkordikus alátámasztás. Az aprólékos, gondos, motivikus munka a telek belső történéseit követi, különleges zsongó színhatásai a dráma atmoszféráját vetíti ki. A zenekar Markó Leó vezetésével néhány kisebb hibától eltekintve technikailag jól oldotta meg feladatát, az énekesek alkalmazkodó kíséretében az őszi hangverseny óta fejlődést mutat, Puccini zenéjének színes, kifejező légkörét azonban tudatosabban kellett volna megrajzolni. A zenekar önálló számai közül hibáztatnunk kell a zümmögő kórus kizárólag hangszeres előadását, hiszen ez el'ontmond Puccini tudatos sz'nhatásokra való törekvésének Az emberi hang színét a legszebb hegedű-hang sem pótolhatja. A műsort színesen, érdekesen, közvetlen hangon ismertette Kollár Endnsfe Erdős János