Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-13 / 37. szám

VASÁRNAP, 1955 FEBRUÁR 13. 5 OELM5GY9RQRSZV5 A kőszívű ember fiai — Képek a szegedi előadásról — A Szegedi Nemzeti Színház nemrég mutatta be Jókai Mór ismert regényének. „A kőszívű ember fiai"-nak, Földes Mihály által dramatizált változatát. A közönség nagy érdeklődcssPl kíséri az izgalmas darab előadásait. A következő képek a darab egyes jeleneteit mutatják be. Cselszövés Plankenhorstéknál. Szereplők balról jobbra: Remigia nővér (Lászlóffy Kata), Plankenhorst Antoinette (Bartók Júlia), Rideghváry Bence (Kormos Lajos), Plar.k enhorst Alfonsine (Ambrus Edit). Richárd szerelmet vall. Baradlay Ri chárd (Inkc László), Liedenwall Edit (Dómján Edit). (Liebmann Béla felvételei) tidön hazatér a szabadságharc után. Baradlay Jenő (Kaló Flórián), özv. Baradlayné (Miklós Klára), Baradlay Ödön (Kátay Endre) és felesége, Lánghy Aranka (Thurzó M argit). A ÍV. Magyar Békekongresszus elé Karácsonyi Béla elvtárs, Kossuthdijas egyetemi docens, országgyűlési képviselőnek a vasárnapi béke-találkozón e mondott beszédét közöljük az alábbiakban. A Kommunista Kiáltvány, Marx és Engels e zseniális munkája a következő gondolatmenettel kezdődik: az osztálytársadalmak története nem más, mint osztályharcok története, elnyomók és elnyomottak szakadatlan küzdelmének története. Ez a küzdelem mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával, vagy a szembennálló felek együttes pusztulásával végződött. A történelem számos példát nyújt a társadalom forradalmi átalakulására. Ismeretes, hogy a rabszolgatartó rendet felváltotta a hűbéri társadalom; a feudalizmust elsöpörte a polgári forradalom, s helyébe a kapitalizmus lépett. De a fejlődés ezzel nem állt meg: a földkerekség számos országában a parasztsággal szövetkezet munkásosztály forradalma megdöntötte a tőkés kizsákmányolók hatalmát: megkezdődött a szocialista átalakulás világméretű folyamata. A kizsákmányolók soha nem léptek le önként a történelem színpadáról, soha nem engedték ki harc nélkül kezükből a hatalmat. Mindenkor készek voltak arra, hogy akár az egész emberi társadalom pusztulása árán is elodázzák, megakadályozzák saját bukásukat. Ehhez azonban nem volt meg az anyagi, technikai lehetőségük. Bármennyire is növekedett a fegyverek átütőereje és hatótávolsága a kőbaltától az íj és nyil, a lándzsa alkalmazásán keresztül a modern lőfegyverekig, a tankig és a repülőgépig, ezen ú. n. „hagyományos fegyverek" segítségével sem tudták meggátolni a társadalom forradalmi továbbfejlődését. És bár egyre több embert tudtak elpusztítani, egyre nagyobb tömegeket tudtak a mérhetetlen szenvedések poklába taszítani, az egész emberiség kiirtása, az egész társadalom megsemmisítése kívül állott lehetőségeik körén. Egyrészt azért, mert a pusztításra felhasználható energia nagyon is korlátozott mennyiségű volt, másrészt azért, mert a támadó fegyverek fejlődését, bár lassabb ütemben és mindegyre csökkenő hatékonysággal, de mégis nyomonkövette a védekezés módjainak feltalálása, mint pl. a pajzs, a sisak, a vért, a lövészárok, a páncéltörő, a tankcsapda, a bunker, a légelhárítás stb. Ezek is némiképp korlátozták a pusztítás mértékét. A társadaiccnnak azonban végtelen lehetősége van arra, hogy a végtelen anyag számtalan formáját és határtalan erőit az építés vagy rombolás szolgálatába állítsa. A rabszolgatartó társadalom még nagyrészt az ember fizikai erőire volt utalva; a feudalizmusban sor került az igaerő tömegméretű alkalmazására; a kapitalizmus meghozta a gőzgép, a robbanómotorok, a villamosenergia általános felhasználását. Talán nem ábránd annak feltételezése, hogy a kommunizmus az atormerők egyetemleges és békés hasznosításának kora lesz. A marxizmus feltárta azt a törvényt, hogy az új társadalom termelőerői mindig a régi társadalom méhében fejlődnek ki. Ez a magyarázata annak, hogy a kommunista társadalom embereinek jólétét, gondtalan és boldog életét biztosítani hivatott atomenergia felfedezése megelőzte a kommunizmus világméretű felépítését. Ez a magyarázata annak, hogy a vesztüket sejtő imperialisták ilyenformán lehetőséget kaptak arra, hogy saját pusztulásukat összekapcsolják az egész társadalom elpusztításával, hogy bukásukba magukkal rántsák az egész magasabbrendű élő természetet. Nemcsak arról van ugyanis szó, hogy az atomfegyverek közvetlen pusztító hatása sokszorosan felülmúlja a régebbi öldöklő-eszközöket, továbbá, hogy a védekezés ellene egvelőre még gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Ennél is sokkal nagyobb veszélyt rejt magában a közvetett hatás: az egész természeti környezet „megfertőzése" halálthozó sugárzásokkal. A társadalom felfedezte az anyag minden eddiginél hatalmasabb erőit azzal, hogy úrrá lett az atomenergia titkán; de ezzel egyszersmind felfedte annak lehetőségét is, hogy a természeti anyag ismét úrrá legyen a társadalom felett és megsemmisítse legmagasabbrendű szülöttét, az emberiséget. Éppen ezért napjainkban a békeharc jellege és célja alapvető minőségi változáson megy szükségképpen keresztül. Teljes komolyságában felvetődik a lenni — vagy nem lenni hamleti kérdése nemcsak néhányak, de valamennyiünk előtt. A békeharc messze túlnőtt azon a kérdésfelvetésen, hogy akarjuk-e a háborút, a háborút a maga mindnyájunk által jól ismert borzalmaival, vagy nem akarjuk. A kérdés egyre inkább így van feltéve: élni akar az emberiség, vagy gyilkos és öngyilkos lesz? Ennek a kérdésnek a helyes, az életet igenlő megválaszolása a jelenlegi világméretű békemozgalom minőségileg új célja, új feladata. Amikor a békéért, az emberiség megmentéséért szervezzük és vívjuk a küzdelmet, abból a rendíthetetlen meggyőződésből indulunk ki, hogy ez a harc eredményes lehet, hogy ezt a harcot győzelemre lehet és kell vinnünk. Mire alapozzuk ezt a reménységet? Ezt szeretném a következőkben röviden kifejteni. Egészen a mi korunkig hiába volt, vagy lett volna meg a hajlandóság egyes emberekben, vagy egyes osztályokban a társadalom kiirtására, ehhez nem volt meg a technikai lehetőség. Ma fordítva áll a helyzet: a műszaki, technikai feltételek egyre inkább adva lehetnek, — de ha jól dolgozunk, nincs meg és nem is lesz meg az emberi, a társadalmi lehetőség. A természet erőinek, az anyag erőinek nincs tudata, nincs akarata. 3Cét a $ SZOMJ Február 18-án ünneplik a ma•TIZ EVEWVWWWI "v*vV .V.'.M ' gyar asszonyok az MNDSZ megalakulásának tizedik évfordulóját. Ezekben a napokban a szegedi MNDSZ-asszonyok közül is sokan le is írták emlékeiket, visszaemlékeznek az elmúlt tíz év munkájára. Hódi Imrcné és Nyilasi Istvánné egyszerű szavaikkal ,Boldognak és gazdagnak érzem magam Az elsők között voltam, akik Felsövároson megalakítottuk az MNDSZ-t. Nehéz volt az asszonyokat fiozgósítani. Nehezen értették meg, *gy a családi életen kívül is szük,ág van reánk, asszonyokra, hogy "e a háztartás kösse le minden dőnket, hanem segítsünk a nagy -saladnak, az egész magyar népnek az új társadalom politikai és gazdasági építésében. Az infláció nehéz napjaiban élelmiszert gyűjtöttünk. A postás otthonban minden szombat este gyerekeket vendégeltünk meg. Már két órakor odamentünk, asztalokat sikáltunk, gyúrtunk, burgonyát tisztítottunk. Ott voltunk a háború által el'.sztított romos iskolák rendbeho. tsánál. A nevelőkkel együtt hordjuk a romokat, takarítottuk, súroltunk, minden papírunkat odavittük az ablakok tsztításához Ahol nem volt üveg papírral ragasztottuk be, Az MNDSZ-asszonyok férjei, kőművesek, asztalosok, festők a napi munkájuk után este segítettek nekünk. Mikor ezzel a munkával elkészültünk, új feladatra indultunk. Felkutattuk azokat a felnőtteket, akik írni, olvasni nem tudtak, meggyőztük őket, tanuljanak. Vasárnaoonkint pedig falura mentünk, agitációs munkát végeztünk. Emlékszem 1948 március 19-én a kiskereskedőkhöz megválasztottak nőszérvező elnöknek. Hónapokig szerveztem a kiskereskedelem minden ágában az asszonyokat. 1948 decemberé bon megalakítottuk a KJSOSZ MNDSZ-t nagy tagléti számmal. Soha nem felejtem el, ne' kem kellett a beszámolót elmondani az elmúlt hónapok munkájáról. | Amikor vége lett a gyűlésnek, jöt! tek az asszonyok, öleltek, csókoli tak. sírtam a boldogságtól. 1 Nemsokára újabb megbízatást kaptam. A Postás MNDSZ-szervezet létrehozását. Itt nem kellett hónapokig szervezni, mert a postán dolgozó nők és a postások feleségei könnyen megértették a hívó szót. Megalakult a Postás MNDSZ-szervezet, mely rövid idő alatt nagy létszámú lett. Azután az asszonyok közül fokán a termelőmunka hősei és pártunk tagjai lettek. 1950 augusztusában elbúcsúztam a csoporttól és az MNDSZ munkától. A Szegedi Városi Pártbizottság instruktora lettem, majd a Városi Békebizottság munkatársa. Most a felsővárosi pártszervezetnek vagyok egyik vezetőségi tagja Ez az én tíz évem. Boldognak és gazdagnak érzem magam, nem hí ába éltem. A tíz év küzdelmeit" és eredményeit, mint legszebb virágcsokrot nyújtom át fiatal asszonytársaimnak, folytassák a munkát erőben, egészségben. Hódi Imrénc ,Érdemes volt dolgoirnoni.. A felszabadulás után 1945-ben szívvel, lélekkel kapcsolódtam be a mozgalomba. Májusban Fodor telepen alakítottuk meg a nőszervező bizottságot s két hónap múlva a városi Nőszervező Bizottságot is életre hívtuk. A fodortelepi MNDSZ-szervezetnek a mai napig ügyvezetője vagyok. A sok harcos munka között talán egyik legszebb emlékem; néhány lelkes asszonytársam segítségével telepünkön kiharcoltunk egy 60 gyermeket befogadó napközis óvodát. A Horthy uralom alatt 20 éven keresztül nem tudták ezt megvalós'tani, a sok kilincselés ellenére. Nekünk most sikerült, hála népi demokráciánk áldozatkészségének, segítségének. A 10 éves MNDSZ működésem alatt mind'g azon voltam, hogy a rámbízott feladatokat lehetőleg maradék nélkül elvégezzem, Ma már 65 éves vagyok. Keve sebb munkát birok vállalni, de aktívan dolgozom még mindig. Három gyermekem van. ICét fiamat, egy lányomat demokratikus társadalmunk hasznos tagjaivá neveltem. Az egyik fiam könyvkötő mesterséget tanult. Jelenleg a Papír-Nagyekereskedelmi Vállalat szegedi kirendeltségének igazgatója. A másik fiam szabó. Ma a szegedi Ruhagyár egyik teremmestere, kiváló műszaki munkás, sztahánovista. A leányom varrónő, háborús özvegy. Kitartó szorgalmas munkával tartja fenn magát és nevek 11 éves kisfiát. Hálás vagyok demokráciánknak mert gyermekenszorgalmát értékelte. Ügy érzem érd-mes volt dolgoz nom, csak egy p baj lassan öregszem Bízom abban, hogy a fiatalok folytatják munkám, hisz az ő boldog jövőjük útját törtük fel Nyilasi Istvánné 1 Tudata, akarata csak az embernek, csak a társadalomnak van. Hogy az anyag erői velünk lesznek, vag ellenünk, hogy növekvő jólétet hoznak, vagy világméretű pusztulást, az nem az anyagtól, hanem tőlünk, gondolkodással, tudattal, akarattal bíró emberektől füg Hiába fecsegnek egyes gyász-tudósok az atom részeinek ú. n. „stabad akaratá"-ról, hiába próbáljál, ezzel a felelősséget a társadalom pusztulásáért az atommonopólis'i számszerűen kicsiny, de gonosz ságban mérhetetlen csoportjáról a anyagra hárítani. Mindenki tudja a világtörténelemben soha nem fordult elő az, hogy az atomrészek „szabad elhatározásukból" atomvagy hidrogénbombává álltak volna össze, hogy „maguktól" elindultak volna nekik politikailag nem szimpatikus célpontok megsemmi ítésére. Az atombombát emberek csinálják, tehát megcsinálhatják azt is, hogy ne csinálják. Ez az egyik alapja a mi békeharcos meggyőződésünknek. A szocializmus világméretű győzelme a kizsákmányolók kivételével az egész emberiség érdeke, mert egyedül ez biztosíthatja a társadalom további fejlődését, kizsákmányolás-mentes, szabad életét, egyre növekvő jólétét. De szerte a világon még igen sok munltós és még több nem-proletár dolgozó él, akiben ezt még nem sikerült tudatosítanunk. Bizonyára ne.n csekély időt, erőfeszítést, felvilágosító munkát fog igényelni, mig ezek a tömegek felismerik és -ajár gyakorlati tapasztalataik alánján elismerik a szocializmus ügvének igazságát. Mindaddig azonbm nem lehet őket a szocializmusé t folytatott közvetlen harcra megnyerni. Az új tömegpusztító fegyverek használatának megtiltó'a, szintén az egész emberiség érdeke: még szélesebben az egész embe. iségé, mint a szocializmus ügye. Az új békemozgalom tehát pártállasra, világnézetre való tekintet nélkül közvetlenül eljuthat mindenkihez, aki nem megszállottja a kaunibáli atom-őrületnek. Ez a magyarázata annak, hogy a békehu c a világtörténelem leghatalmasabb, legátfogóbb, legegyetemesebb mozgalmává növekedett példátlanul rövid idő alatt. Meggyőződésünk, hogy az új tömegpusztító fegyverek használatának megtiltását követelő felhívást a Béke Világtanács kezdeményezésére a világ felnőtt lakosságának óriási többsége egy akarattal alá fogja írni azért, mert az emberiség óriási többsége nem megátalkodott tömeggyilkos, nem elvakult sírásója önön fajának, hanem ember, ember, akiben nem csupán az állati élet-ösztön él (ami szintén nem lekicsinylendő erő), de él — még a legnyomorúságosabb körülmények közepette is — az emelkedésbe vetett hit, a szépre, jóra. igazra való elhivatottság tudata is. Ez a másik alapja a mi békeharcos meggyőződésünknek. Nemcsak hisszük tehát, de tudjuk is, hogy e hatalmas mozgalom kivívhatja az atomfegyverek alkalmazásának megtiltását. Ez nagy győzelem lesz, de nem fogja jelenteni u küzdelem befejezését. A harcot szüntelenül tovább kell folytatnunk annak érdekében, hogy e tilalomnak mindenkor érvényt is szerezzünk. A jelenlegi bébettore tehát, ha mindnyájan jól és egy akarattal dolgozunk, ki fogja vívni az atomfegyverek használatának meg tiltását és meg fogja akadályoz/ e fegyverek tényleges bevetésé Ezzel azonban még nem szüntette meg magát a veszélyt: azt a leh tőséget, hogy az imperialisták á' landó rettegésben tartsák ator zsarolásukkal, fenyegetésükkel r. egész társadalmat. A dolgozó ébiztonságos életet élni akaró embe riség fokozatosan tudatára fog ébredni annak, hogy amíg imperializmus létezik, addig nincs tökéletesen biztosítva az, hogy az atome-óket csak békés célok szolgálatira lehet fordítani és megérti azt, hogy csak a kommunizmus világmé'r'ü győzelme garantálhatja, hogy az emberi elme legnagyobb vívmán fiit nem ellene, hanem az ö egyelő- •>'eges és egyre növekvő jólétére használják fel Ez azonban már a hékeharcnak ismét minőségileg új. fi kommunizmusért fcU'ó harrhi átmenő, azzal egybefonódó szakarát fogja képezni. Karácsonyi Béla (Folytatjuk^ i