Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-12 / 36. szám

ntimmnmm SZOMBAT, 1955 FEBRÜAR 18. N. Sz. Hruscsov beszélgetése W. R. Hearst, Kingsbury Smlth és F. Conxtiff amerikai újságírókkal (Folytatás az clsó oldalrólj hogy ezek az egészséges kapcsolatok erősödjenek és baráti kapcsolatokká fejlődjenek. A Szovjetuniónak nincsenek vitás kérdései az Egyesült Államokkal. A szovjet emberek baráti érzelmekel táplálnak az amerikai nép iránt. Ha pedig az amerikai kormány akar valamit a Szovjetuniótól, akkor biztos lehet abban, hogy zsarolással és fenyegetésekkel semmit sem ér el. A fenyegetésekből és a megfélemlítés! kísérletekből semmi sein jön kl, mert a Szovjetunió sohasem hátrált és ezután sem hátrál meg a fenyegetések előtt. Ha az amerikai kormány akar valamit a Szovjetuniótól, akkor ezt csak normális kapcsolatok alapján, normális kereskedelem alapján kaphatja meg. Ö, Hruscsov, bízik abban, hogy akadnak erők, meglesz a józan ész ahhoz, hogy kivívják országaink kapcsolatainak megjavulását. Ami ót Illeti, ő az egészséges kapcsolatok, a normális kereskedelem, a Szovjetunió és az Egyesűit Államok küztitti kereskedelem fejlesztése mellett van. Kingsbury Smlth küzli, hogy amerikai vezetők véleménye szerint ők olyan pozíolók alapján tettek kísérletet u Szovjetunióval való kölcsönös megértés létrehozására, nmolyek véleményük szerint a gyengeség pozíciói voltak, és úgy találták, hogy ez lehetetlen. Talán iv. vezette őket nrra a gondolatra, hogy ha van is valamilyen remény H Szovjetunióval való viszony rendezésére, akkor a Nyugatnak elsősorban olyan helyzet megteremtésér© kell törekednie, amelyet az amerikai vezotők az eröegyenlőség, vagy n megközelítő erőegyensúly pozíciójának tekinthetnének. Az Egyesült Államok nyomban a háború után leszerelt. Ezzel szemben azok az információk, amolyek az amerikai vezetők rendelkezésire álltak, olyan vélekedésre adtak nekik alapot, hogy a Szovjetunió nem követett ugyanilyon tempót a leszerelésben. , ., Hearst megjegyzi, hogy nz amerikaiak jóakaratot tanúsítottak a háború Idején, például a kölcsön ég bérlet terén, továbbá azzal n javaslatukkal, hogy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok használják ki a Marshall-terv előnyeit. Kingsbury Smlth a továbbiakban azt mondja, hogy véleménye szerint az amerikai vezetők n>em óhajtják rákényszeríteni saját akaratukat a Szovjetunióra, illetve nem akarnak kizsarolni tőle valamit. Ok mindenekelőtt békét és barátságot akarnak a Szovjetunióval Hearst hozzátoszl, hogy som az amerikai alkotmányban, sem a kiváló amerikai vezotők és gondolkodók műveiben nincs semmi olyasmi, mint Leninnek és Marxnak az a tanítása, hogy a két rendszer Összeegyeztethetetlen, hogy az egyiknek közülük el kell pusztulnia. Ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek aggasztják az amerikainkat, mivel ők úgy vélekednek, hogy a Szovjetunió hoszszúlejáralú terveiben ez a tanítás tükröződik. N. Sz. Hruscsov megjegyzi, hogy az erő pozíciója és a gyengeség pozíciója természetesen különböző dolog. A szovjet emberek elismerik, hogy minden országnak jogál>an áll és kell is gondolnia saját biztonságára és olyan fegyveres erők létrehozására, amelyek biztosítják biztonságát. De, amiről Kingsbury Smlth beszélt, az az erők egyensúlya: Churchill viszont, majd Dulles ls az *erőpolitIka" jelszavával állt elő. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyik fél rá akarja I nyszcrítenl saját akaratát másikra, eresebb akar lenni másokéi t. Ez a politika komoly vcszélye1 rt rejt magában. Ha az egyik fél ' övell erejét, a másik fél kányteIrn ugyanezt tenni, ami esak azt "••edményezl. hogy a légkör izzób' á válik. ö. Hresesov úgy véli. hogy nz «erőpnlHlka*i hibás nollUka. mert egv útebb háború klreb'-lotásának veszélyét rejti majában. Ami pedig azokat a megjegyzéseket illeti, hogy a háború után az EgyesüU Államok demobillzált. a Szovjetunió pedig nem tette meg ezt, ő. Hruscsov szeretne rámutatni először is arra, hogy amíg Amerika vesztesége az elmúlt háborúI -u réhánv tízezer ember volt. adr'> a Szovjetunió veszteségei emberéletben milliókat tettek ki. Miről tanúskodik ez? Ez arról tanúskodik, hogy a háború alatt az egész Szovjetuniót, az egész országot mozgósították. A háború befejezése után a szovjet fegyveres erőket tleinobilizálták. Csupán annyit hagytak meg, amennyit az ország biztonsága szükségessé tesz. Ha a reális tényekből indulunk ki, ezek nem igazolják azokat akijelentéseket, amelyeket Hearst tett és amelyeket nem ritkán tesznek más nyugati személyiségek is, nevezetesen, hogy a Szovjetunió nagyobb fegyveres erőket tartott meg, mint a Nyugat és hogy ezek a regyveres erők fenyegetést jelentenek. A Szovjetunió nem akart azok kárára eljárni, akik szövetségesei voltak a hitlerizmus ellen vívott harcban. Ismeretes, hogy öt évvel ezelőtt az Egyesült Államok kevésbé volt mozgósítva, mint most. Ha a Szovjetunió meg akarta volna támadni a Nyugatot, akkor azok nézetei szerint, akik úgy tartják, hogy a saját szempontból legelőnyösebb pillanatban kell támadni, a Szovjetuniónak akkor kellett volna ezt megtennie. A Szovjetunió azonban nem tette ezt. Miért? Azért, mert a Szovjetunió békés ország, azért, mert a szovjet emberek ellenzik a háborút, bár meg fogják védeni országukat, ha megtámadják, és nem kétséges, hogy mindent el fognak követni a támadók szétzúzására. A történelem tapasztalatai ezt bizonyítják. Ami a kölcsön és bérlet kérdését illeti, tagadhatatlan, hogy ez jelentős segítséget nyújtott a háború alatt. Helytelen volna ezt tagadni. De ő, Hruscsov szeretné emlékeztetni beszélgető partnereit arra, hogy a Szovjetunió vérrel fizetett a kölcsönért és bérletért. Semmiféle arannyal, semmiféle áruval nem lehet megfizetni azt a vért, amelyet a szovjet nép a közös ügyért vívott harcban ontott. A hitleri Németország ellen vívott közös harcban résztvett egykori amerikai partnereiknek a szovjet emberek elmondhatják magukról, hogy önfeláldozóan és becsületesen harcoltak a közös ellenség ellen, cs kivivták a győzelmet. A "Marshall-tervről* mér sok szó esett. A szovjet emberek úgy vélték és úgy vélik, hogy a "Marshall-tervnek* politikai céljai voltak, kísérletet jelentett arra, hogy az anyagi segítség látszatával ellenőrzés alá vonjanak, alárendeltté tegyenek más országokat. De míg ezt el lehetett érni Görögországban vagy valamely más országban, addig a Szovjetunió nem adta és soha nem adja oda függetlenségét kolbászért vagy egyéb árukért. Térjünk rá a kapitalista és szocialista rendszer békés egymás mellett élésének kérdésére. Az egymás mellett élés kérdése természetesen Igen nagy kérdés. Az a tény, hogy ma egyidejűleg léteznek egyfelől a kapitalista Amerika, a kapitalista Anglia és más kapitalista országok, másfelől a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és más népi demokratikus országok, amelyekben a népgazdaságot szocialista elvek alapján vezetik, önmagáért beszél. Valamennyien ezen a földön élünk cs nincá hová mennünk — jegyzi meg N. Sz. Hruscsov. önök a kommunizmus és a szocializmus ellen vannak, ml — a kapitalizmus ellen. Ml a szocializmus elvei .alapján építjük és fejlesztjük gazdaságunkat, tinök azt akarják, hogy a gazdaság kapitalista elvek szerint épüljön. Ml erre ezt mondtuk és mondjuk: építsék magtiknak egészséggel, de minket ne zavarjanak. A helyzet úgy alakult, hogy a világon egyidejűleg két rendszer létezik. Lehet, hogy önök ezt az Isten rendelésének tulajdonítják. Mi azt tartjuk, hogy ez a történelmi fejlődés eredménye. önök úgy vélekednek, hogy a kapitalizmus megingathatatlan, hogy a jövő a kapitalista rendszeré. Mi, a magunk részéről úgy vélekedünk. hogy a kommunizmus legyőzhetetlen és a jövő a kommunista rendszeré. Ez két ellentétes álláspont. Vajon hol van a kivezető út ebből a helyzetből? Egyes rendkívül forrófejű emberek a háborúban látják a kivezető utat. Ez azonban ostoba kivezető út. Mi a nagy Lenin hagyatékát követve, a két rendszer tartós, békés egymás mellett élését kívánjuk, vagyis úgy vélekedtünk és vélekedünk ma is. hogy ez a két rendszer együtt clhct és nem kell harcolnia egymás ellen. Ha felteszik a kérdést, mennyire lehet tartós cz az egymás mellett élés, akkor azt kell mondani, hogy ez a történelmi körülményektől, a történelmi fejlődéstől függ majd. A szovjet emberek véleménye szerint egy nép nem kényszeritheti rá saját államrendjét egy másik népre. Ha az amerikai nép inkább kapitalista viszonyok között akar élni, ám legyen, senki nem fogj'a ebben akadályozni. En, mint kommunista — mondja Hruscsov — a kommunistákkal érzek együtt. Beszélgető partnereink a kapitalistákkal éreznek együtt, sőt ők maguk is kapitalisták. Mégis békés beszélgetést folytatunk. Ila ez lehetséges e körül az asztal körül, akkor ő. Hruscsov véleménye szerint. lehetséges a két rendszer, a kapitalista és a szocialista rendszer viszonylatában is. Hearst;, megjegyzi, liogy diplomáciai síkon a Szovjetunió és az Egyesült Államok állandóan együtt van aiz ENSZ-ben. N. Sz. Hruscsov egyetért ezzel, majd azt mondja, hogy beszélgető partnerei természetesen azt tartják, hogy a kapitalizmus fog győzni. A szovjet emberek azt tartják, hogy a kommunizmus fog győzni. Hogy mikor következik ez be. az nem ismeretes. Ami az Egyesült Államok jövő fejlődését illeti, ez magától az amerikai néptől függ és ezt a kérdést senki nem döntheti cl az amerikai nép helyett. II. Miklós cár tíz évvel az Októberi Forradalom előtt valószínűleg azt tartotta, hogy trónja megdönthetetlen, hogy örökké fennmarad. Ezzel szemben tiz év múltán nyoma sem maradt, s emellett az orosz cártz must nem amerikai, hanem orosz munkások és parasztok döntötték meg. Ki tudja, hogyan haladnak majd az események más országokban, például az Egyesült Államokban. Amerikában van erős munkásosztály és előbb vagy utóbb felemeli szavát. De annak a kérdésnek az eldöntése, hogy milyen rendszer győz maid az Egyesült Államokban, az amerikai népre és csak az amerikai népre tartozik. ö, Hruscsov úgy látja, hogy az amerikai politikusok nagyon világosan megértik mindezt, de helytelen értelmezést adnak az egymás mellett élés elvének, hogy a Szovjetunió ellen hangolják az amerikaiakat. és megpróbálják meggyőzni őket arról, hogy a Szovjetunió háborút akar. Ez a Szovjetunió megrágnlmazása. A szov.ief emberek a két rendszer tartós egymás mellett élésének hívei. Kingsbury Smlth megjegyzi, az amerikai vállalkozók úgy látják, hogy az amerikai munkásosztály igen gyakran felemeli szavát, amikor munkabéremelóst követel. Hearst hozzáfűzi, hogy a munkások minden sztrájknál felemelik szavukat. N. Sz. Hruscsov azt mondja, hogy ez természetesen az amerikai nép belső ügye. Hearst közli, hogy N. Sz. Hruscsovnak azzal a kijelentésével kapcsolatban, amely szerint e kérdéR megoldását magára az amerikai népre kell bízni, ő, Hearst, szeretné megjegyezni, hogy éppen az amerikai népnek minden egyes választáson alkalma is nyílik a szébaníorgó kérdés eldöntésére. A maga részéről ugyanezt szerelné mondani az orosz népről is, nevezetesen azt, hogy a Szovjetunió belső rendszerének kérdését magának a2 orosz népnek kell eldöntenie. Természetesen ő, Hearst, nem vállalkozik annak megjóslására, milyen lesz a végső döntés. Cowniff megkérdezi, nem mondhalná-e meg N. Sz. Hruscsov, hogy véleménye szerint milyenek a távolkeleti béke fenntartásának kilátásai, tekintettel arra, hogy Hruscsov járt Pekingben és összejött a kínai kormány vezetőivel. N. Sz. Hruscsov azt válaszolja, hegy a kérdést olyan formában tették fel, hogy arra válaszolva kénytelen lenne a kínai kormány nevében beszélni, ez pedig ellentmondana a közte és a beszélgetőtársai között már létrejött ama megállapodásnak, hogy minden népnek magáért kell beszélnie. Ezért 5 csak a saját nevében beszélhet szem előtt tartva emellett a kínai vezetők józan eszet, ezt a hozzáértést, amelyet az ország vezetésében és helyes határozatok hozatalában tanúsítanak. Nem szabad elfelejteni, hogy a népi Kína vezetői mögött harnv'ncsztendős háború van. amelyet a belső reakció erői és n japán, valamint más imperialisták elten keltett megvívni. A kínai néu tettekkel mutatta mc liogy teli*" mértékben támogatja az új Kína kommunista vezetőit. N. Sz. Hruscsov azt mondja a továbbiakban, hogy ó tudja, kivel folytat beszélgetést és még's meg kell mondania, hogy nem tudja megérteni az Egyesült Államok mostani cselekedeteit, illetve nem tud azokra semmilyen igazolást sem találni. A Tajvan-szigetnek és más Kínához tartozó szigeteknek nem kínai területté nyilvánítása ellentmond az érvényben lévő nemzetközi egyezményeknek és történelmi tényeknek. Ezt nem lehet másnak, mint hltszegésnek nevezni. Vajon Kína elismerheti-e az Egyesült Allamcknak azt a jogát. hogy igényt tartson Tajvanra, vagy egyetérthet-e azzal, hogy Tajvanra az Egyesült Államoknak védelme biztosítása érdekében van szüksége? Ha tekintetbe vesszük azt. milyen távolság van egyrészt a kontinentális Kína és Tajvan között, másrészt az Egyesült Államok és Tajvan között, akkor világos, hogy ezek összehasonlíthatat'an távolságok. Az ő, Hruscsov véleménye szerint azok a cselekmények. amelyeket az Egyesült Aliamok most Tajvan térségében kifejt, szégyenfoltot jelentenek az amerikai nép számára. Egyetlen józangondolkodású ember sem mentheti — bárminő legyen is politikai pártállása — az Egyesült Államok politikája által előidézett konfliktust. Ami pedig azt illeti, hogy a jövőben hogyan alakulhatnak e térségben az események, ez magától az Egyesült Államoktól függ. Vajon Kína elismerheti-e az Egyesült Államoknak, vagy Csang Kaj-scknek, az Egyesült Államok arcátlan bábjának 'Tajvanra vonatkozó jogát? Emellett N. Sz. Hruscsov megjegyzi, hogy Csang Kaj-sek szerinte Pu Jira, a japánok által annakidején Mandzsúria nyakára ültetett bábcsászárra emlékeztet. A szovjet embereket — folytatja N. Sz. Hruscsov — megdöbbentették az Egyesült Államok kormányának cselekedetei. A szovjet emberek a Hitler elleni háborúból partnerükként ismerték és tisztelték Elsenhowert. Számukra érthetetlen az Egyesült Államok Tajvan kérdésében folytatott politikája, és nézetük szerint maga az amerikai nép is aligha érti ezt a politikát. Az Egyesült Államok példátlan intézkedéseket tesz a Távol-Keleten, és nyilván a legreakciósabb körök befolyása alatt mesterségesen élezi a helyzetet. Ha Amerika ebben a kérdésben józanul viselkedik — Kína józanságában ő, Hruscsov, nem kételkedik —, akkor a béke fenntar tásában érdekelt más országok részvételével még megakadályozható a távol-keleti összeütközés. Kingsbury Smlth megkérdezi, szabadi-© úgy vélni, hogy a Szovjetunió is ott lesz a Hruscsov által ejnlílelt más országok között. N. Sz. Hruscsov azt válaszolja, hogy ez nincs kizárva. A Szovjetunió érdeke a béke fenntartása. Kész minden tőle telhetőt megtenni a kérdés helyes megoldásának és az új háború elhárításának elősegítésére. Kingsbury Smith megjegyzi, véleménye szerint sem az amerikai kormány, sem az amerikai nép nem vonja kétségbe azt a tényt, hogy Formoza, mint olyan, Kina része. V, M. Molotov Hearsttel és vele folytatott beszélgetésében megemlítette, hogy az Egyesült Államok elnöke 1950-ben isimét kijelentette: az Egyesült Államok szerint Eormoza Kínáé. Most azonban olyan kérdés vetődött fel, amely az amerikai vezetők véleménye szerint (és az ő, Kingsbury Smtth, véleménye szerint, az amerikai nép pedig megérti álláspontjukat) közvetlen kapcsolatban van nz egész csendes-óceáni térség biztonságúval és az általános békével. Ezzel összefüggésben ő, Kingsbury Smith, szeretné megem'.ítoni, hogy nz Egyesülj Államok egykor u béke érdekében kivonta csapatait Kovoából. De ott viszonylag hamarosan háború kezdődött és ez végső soron az egész Távol-Kelet, ha nem az egéaz világ, békéjét fenyegette. Ezért az Egyesült Államok mindaddig nem lesz hajlandó megfosztani Formozút védelmétől, amíg nem látja úgy, hogy a béko biztosított. bár az Egyesült Államok | nem akarja elvenni Kínától Tajvant, vagy bármely más területét. Ez a jeleniegi amerikai politika oka. Kingsbury Smith ezután arról beszélt, hogy ő és társai nagyon hálásak az N. Sz. Hruscsovvnl folytatolt őszinte eszmecseréért, és feltételezik. hogy ez az eszmecsere csak elősegítheti egymás álláspontjainak 'tisztázását. Hearst színién köszönetet mond a barátságos és őszinte beszélgetésért. N. Sz. Hruscsov kijelenti, szeret* né hozzátenni, hogy világosan látja, milyen politikát folytatnak az Amerikai Egyesült Államok kormánykörei a Kínai Népköztársasággal szemben, de úgy véli, ebtől a politikából hiányzik mind a bölcsesség, mind az előrelátás. Ügy látszik, hogy e politika kialakítóit nem a józan ész, hanem a kínai nép elleni gyűlölet vezeti. Ez pontosan olyan, mintha egy fegyveres ember belépne egy idegen házba és kijelentené, hogy ha a. házú-k megpróbálnák kiűzni, akkor nsr.i lenne közöttük kölcsönös megértés, hanem háborús veszély támadna. Magától értetődik, hogy Kína nem Ijed meg az ilyen fenyegetőzésektől. Kína nagy és büszke hatalom, a kínai nép nem hajt fejet senki előtt és nem enged a zsarolásnak. Természetesen ez nem az ő, Hruscsov, dolga, de meggyőződése, hogy ha az Egyesült Államok ugyanilyen helyzetbe jutna, szintén ner.i volna hajlandó megalázkodni, mint ahogy azt Kínától követeli. És éppúgy igaza volna, mint ahogy must igazuk van a kínalaknak. Ha a múltról beszélünk, akkor neki, Hruscsovnak. meg kell említenie, hogy véleménye szerint Koreában is a polgárháborúba váló durva beavatkozás történt, és ez a beavatkozás nem segítette elő az Egyesült Államok tekintélyének növelését. Jó, hogy a koreai háború véget ért, hogy elfojtották ctt a tűzvészt és a Szovjetunió nem. szeretné, ha az bárhol ismét fellobbanna. Hruscsov hozzáteszi, hogy akárcsak beszélgető társai, ő ls elégedett a találkozással és hálás az őszinte beszélgetésért. MI — mondja N. Sz. Hruscsov — különböző osztályokhoz tartozunk, de úgy gondolom, hogy mint embereknek, közös érdekeinknek ls kell lenniök. ilyenek a béke érdekei is. Ha elő fogjuk segíteni a kölcsönös megértés megteremtését. Igyekezni fogunk enyhíteni a nemzetközi feszültséget és megteremteni a normális egymás mellett élés feltételeit, úgy ez hozzá fog Járulni a világ békéjének megszilárdításához. Hearst nzl mondja, hogy csak háláját tudja kifejezni a beszélgetésért és elnézést kér, hogy sok időt raboltak cl N. Sz. Hruscsovtól. Ö, Hearst, nem propagandaszó* Iámként, vagy kérdés formájában, de szeretné megmondani, nem szeretné, ha N. Sz. Hruscsov abból a feltevésből indulna ki, hogy az amerikaink gyűlölik a kínai nópot. Ez helytelen kiindulópont volna. Ellenkezőleg, együtt harcoltak a legutóbbi háborúban és az Egyesült Államok régebben is többször segítette Kínát. Ha az amerikaiaknak a kínai nép iránti érzelmeiről van szó, úgy ezek nem gyűlölködő, hanem a legjobb Indulatú érzelmek. Kingsbury Smith kijelenti, hogy az amerikai népet természetesen nyugtalan!'ja a Kínában börtönbüntetésre itólt amerikai repülőkkei kapcsolatos incidens. Az amerikaiak ezt a koreai fegyverszüneti egyezmény megszegésének tekintik és ez az incidens feltétlenül elősegíti a kínai nép iránti ellenszenv felébredését az amerikai népben. Oonniff megkérdezi, van-o lehetőség Hruscsov véleménye szerint arra, hogy az amerikai repülők kérdését rendezzék. E repülőket — ezt még a Szovjetunió ENSZ-bcli képviselője is elismerte — egyenruhában ejtették fog'ynl — mondotta. — Ezeknek a repülőknek a szribndonong d'»o n helyzet megvéittozásn felé vezető első lépés lehetne, N. Sz. Hruscsov megjegyzi, liogv elsősorban a kínai nén iránti jóindulatról tett kijelentésekre szeretne válaszolni. A helyzet az. mondja, hogy a kínai nép nem a szavak, liancm a tettek alapján ítéM meg az iránta tanúsított magatartást, az Egyesült Államok tettei nedig háborúval fenyegetik Kinát. Miként. lehet e*it Összeegyeztetni « jóinduln(''.al7 Ta'án erről van szó. hogv más-más Kínára gcnrto'nak és amikor egyes amerikaiak Kínáról beszélnek, vev I'-ts-'k, Csang Ka.l-sekra gon. •tolnak. De Cs-rog Kaj-sek nem Kína. hanem Kína sönredéke. Az -mer"-ri korméinyköreknek azonban józ® nul szembe kell nézn'ök a (•'nyekkel és meg kell létntok végül az igazi Kínát, a Kínai Népköztársaságot és annak Mao Ce(Folylatás a harmadik oldalon)