Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-08 / 32. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 32. SZAM j KEDD, 1955 FEBRUÁR 8. j ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG EI.NÖKE PINAY-T BÍZTA MEG KORMÁNYALAKÍTÁSSAL (2. oldal) A DISZ SZEGEDI JÁRáSI BIZOTTSÁGÁNAK ÉRTEKEZLETE (3. oldal) AZ ÜJ KÍNA NYILATKOZATA AMERIKAI KATONAI REPÜLŐGÉPEK KÍNA TERÜLETE FÖLÉ VALÖ BEHATOLASARGL (2. oldal) "... r Szegedi áru — szegedi kereskedelem A párt és a kormány júniusi programja az elmúlt évek egyik súlyos hibájának állapította meg, hogy elhanyagoltuk a köz­szükségleti cikkek, a dolgozó családok mindennapos hasznalati tárgyainak gyártását. A háziasszony számára igen sok bosszú­ságot okozott — és sajnos okoz még ma is —, hogy amikor apró háztartási cikkeket akart vásárolni — paradicsompaszirozot, ruha­szárító csipeszt, vállfát stb. — nem kapott a boltokban. Azt mond­ták nincs. A párt és a kormány programja az iparnak és első­sorban a helyiiparnak feladatává tette e hiba felszámolását, a dolgozók bőségesebb áruellátását. Voltak már eddig is helyi kezdeményezések mind a minisz­tériumi, mind a tanács helyiipari vállalatai részéről, azonban a párt és a kormány határozataival ellentétben nem indult meg az erőteljes munka, amelyet a dolgozók joggal elvárnának. A helyi­ipari vállalatok és a kisipari szövetkezetek vezetői igen sokszor megnemértést tanúsítottak. Sűrűn hallottuk azokat a kifogásokat, hogy a kereskedelem által a keresletnek megfelelő cikkkekre nin­csenek "bedolgozva*, vagy egyes közszükségleti tárgyak gyártá­sát "kalkulációs okokból* nem tudják megkezdeni, nincs hozza elegendő anyag stb. Kétségtelen, nem egyszerű dolog a közszük­ségleti cikkek gyártására való "átállás*. A helyiiparnak, a tana­csi vállalatoknak, a kisipari szövetkezeteknek azonban Szegeden is elsősorban az a feladatuk, hogy helyi szükségletre termeljenek, a helyi árualapot bővítsék, növeljék, és a lehetőségek szerint fel­kutassanak helyi nyersanyagokat, esetleg olyan hulladékokat, amelyekből hasznos, keresett, szükséges dolgokat tudnak keszi­teni A szegedi Fonalmentő Vállalat már hónapokkal ezelőtt hul­ladék-anyagból pulóverek, s egyéb kötött ruházati holmik gyár­tását akarta megkezdeni. A felsőbb szervek azonban akadályokat gördítettek eléje — kezdeményezésüket nem tudták valóra val­tani. A Szegedi Cipészipari Szövetkezet a cipőjavításokon kivul csak állami szerveknek akar csizmákat készíteni, mivel ezt csi­nálja már évek óta. Ugyanakkor a szövetkezetbe tömörült kisipa­rosok nagyon szép cipőket tudnának adni Szeged dolgozóinak, — akarat, kezdeményezés, lelkesedés, a dolgozók életszínvonala eme­lésének mély tudata szükséges ahhoz, hogy erőteljesen lépjenek a júniusi útra. Szeged megyei jogú várossá való válása nyomán nagyobb lehetőség nyílt arra, hogy továbbfejlesszük helyiipari vállalatain­kat és azok dolgozói jó munkájukkal Szeged lakossága közszük­ségletének megfelelően olyan árucikkeket készítsenek, amelyek növelik a helyi árualapot, egyre jobban kielégítik a dolgozók szük­ségleteit. Igen helyes kezdeményezése a Városi Tanács ipari és a kereskedelmi osztályának, hogy a végrehajtó bizottság határoza­tának megfelelően összehívta a szegedi kereskedelmi és helyiipari vállalatok vezetőit, képviselőit és együttesen felmérték a lehetősé­geket: mit tud gyártani a helyiipar, hogy Szeged boltjaiban az áruk választékát bővítsék, egyre jobban kielégítsék a lakosság szükségleteit. A Vas- és Fémipari és Finommechanikai Javító Vál­lalat például csaposmérleget, aluminium serpenyőt, fedőt, alumí­nium merőkanalat, kerékpár névtáblát, cipősarkot, bliccfogót ké­szít, amelyek hián)'oznak a kereskedelmi vállalatok üzleteiből. Vállalták még, hogy gyártanak a jövőben fémasztalrácsot, torta­díszítőt, hurkatöltőt, hurkacsőt húsgépre, fémvállfát, aluminium ételhordót, fémfedőtartót. Kérték a tanácsot, hogy biztosítson szá­mukra fekete lemezt és akkor megkezdik a tepsik gyártását is. A Hangszerkészítő Vállalat elegendő kőrisfar-kiutalás esetében több gyermekágyat készít. A Seprőgyár sótartót, evőeszköz-tartót, láb­rácsot és húsdeszka gyártását állítja munkába. A Fonalmentő Vállalat most már megkezdi a női és férfi divatcikkek készítését. Ezek a példák — melyekhez hasonlókat még lehetne emlí­teni — jelentős eredmények a helyiipar munkájában, a helyi áru­alap növelése érdekében. E kezdeményezések nyomán rövidesen többszázezer forint értékű iparcikk kerül Szeged üzleteibe, ame­lyeket szegedi munkáskezek készítenek helyi szükségletre. Ez erő­teljes lépés a júniusi úton. Azimben még sok kiaknázatlan lehető­ség van, amelyeket felszínre kell hoznunk. A kereskedelem dol­gozóinak számon kell tartaniok, hogy milyen cikkekből van hiány, a helyi ipar vezetőinek és dolgozóinak pedig a lakosság javaslatai alapján ugyancsak ötletekkel kell segíteniük újabb és újabb köz­szükségleti cikkek gyártását. Szakadatlanul növelni kell a helyi árualapot és ehhez a tanácsoknak minden segítséget meg kell adni. Sokkal rugalmasabban, gyorsabban kell cselekednünk az anyag beszerzésénél, bátran elő kell segítenünk a kezdeményezéseket. De elengedhetetlenül szükséges ehhez a nagy feladathoz a Könnyű­ipari Minisztérium segítsége, hogy anyagot, új gépet, vagy a nagy­üzemeknél már nem használt régi gépeket adjon a helyi kisüze­meknek. A Szegeden lévő minisztériumi irányítás alá tartozó nagyüzemek is nézzék át anyagkészleteiket, hulladékaikat, gép­parkjukat: mivel tudnák segíteni a helyiipart. Ha szívünkkel, lel­künkkel, tudásunkkal, igyekezetünkkel akarjuk, új lendületet kap a helyi ipar, a kezdeményezések, ötletek egész sora valósul meg a dolgozók érdekében. Egyre több közszükségleti cikk lát így nap­világot, kerül Szeged üzleteibe, bővül a helyi árualap, — növek­szik a dolgozók életszínvonala. Mison Nándor, a Városi Tanács Kereskedelmi Osztályának vezetője Ma megbeszélést tartanak a szegedi sztahánovisták A szegedi és a Szeged járási békeküldöttek találkozója Megválasztották a város és a, járás küldötteit a IV. Magyar Békekongresszusru Vasárnap délelőtt Alsóvároson, a MÁV Petőfi kultúrotthonban ze- " neszó fogadta a békeharcosokat, akiket elküldtek Szeged és a sze­gedi járás községeinek lakói, hogy az ő képviseletükben emeljenek szót a béketalálkozón, Nyugat-Né­metország felfegyverzése, új hábo­rú előkészitése ellen, a béke har­cos megvédése mellett. Zsúfolásig megtelt a kultúrotthon. A színpa­don a béketalálkozó elnökségében helyet foglalt Vereska András, a Városi Pártbizottság titkára Buza László akadémikus, a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsá­gának elnöke, Dénes Leó, a Városi Tanács VB. elnöke, Tombácz Imre, a Városi Tanács VB. elnökhelyet­tese, dr. Stanislaw Tarkiewicz, ha­zánkban tartózkodó lengyel orvos­professzor, Lacsán Mihályné, a Városi Békebizottság titkára, Ka­rácsonyi Béla Kossuth-díjas egye­temi docens, országgyűlési képvi­selő, Schultheisz Emil, a jogi tu­dományok kandidátusa, egyetemi tanár, Szécsi Antal püspöki hely­nök, Nagy Sándor Sztálin- és Kos­suth-díjas író, Nagy Sándor, a Tex­tilművek főmérnöke, a munkában élenjáró munkások, parasztok, ér­telmiségi dolgozók, háziasszonyok, iparosok. Schultheisz Emil profesz­szor nyitotta meg a béketalálko­zót, majd Karácsonyi Béla mon­dott beszédet. Karácsonyi Béla ünnepi beszé­dében foglalkozott a béke erőinek növekedésével, a nemzetközi hely­zettel, Nyugat-Németország fel­fegyverzésére irányuló háborús tö­rekvésekkel. Beszédében szembe­szállt azokkal az áltudósokkal, akik az anyagnak, az atomenergiá­nak holmi „szabad akaratot" tu­lajdonítanak, nemlétező tulajdonsá­gokkal ruházzák fel. — Az, hogy az anyag erői növekvő jólétet hoznak, vagy pusztulást — mondotta —, a'z nem az anyagtól, hanem tőlünk, gondolkodó és akarattal bíró emberektől függ. A világtörténelemben soha nem fordult elő, hogy az atomrészek „szabad elhatározásukból" atom-, vagy hidrogénbombává álltak vol­na össze, s maguktól elindultak volna pusztító útjukra. Ezután Karácsonyi Béla Szeged dolgozóinak a IV. Magyar Béke­kongresszusra való készülődéséről beszélt. A lelkes tapssal fogadott beszéd után egymás után jelentkeztek szó­lásra a békeküldöttek. Prágai La­jos a Ruhagyár dolgozóinak har­cos üdvözletét tolmácsolta. A Sán­dorfalvi Háziipari Szövetkezet kül­dölte maguk kötötte színes seprőt hozott. Petőfitelep, Alsóváros bé­harcosai nevében szólaltak fel a városrészek küldöttei. Nyéki Lajos­né a Textilművek dolgozói nevében tett ígéretet arra, hogy a felszabadulási versenyben, a békekongresszusra való készü­lődésük során kiváló eredmé­nyekkel fejezik ki elszánt bé­keakaratukat. A tápéi Ady Endre TSZ küldötte többek között a következőket mon­dotta: — Néhány, rajzzal díszített la­pot hoztam el. Tápéi gyerekek ké­szítették. A háborús rombolást áb­rázolják és az építkezéseket, me­zőgazdaságunk fejlődését. Több­százan írták alá a tápéi emberek, amellyel azt fejezték ki, hogy nem akarnak háborút, hanem dolgozni akarnak békében, országunk építé­sén, jobblétünkért. Kedves, megkapó jelenet játszó­dott le ezután a színpadon. Az al­sóvárosi óvodások vonultak az el­nökség elé: tizenegyen, rövid, dí­szes tűzpiros szoknyákban, fehér blúzokban. A békeharcosok szíve gyorsabban vert az aranyos gyer­mekek láttán, akikért fáradoznak, dolgoznak végtelen szeretettel. A gyermekajkakon felcsendült a dal — a békéről szólott. Aztán dob­pergés hallatszott: úttörők jöttek: köszöntötték a béketalálkozót. Tólh Franciska, a Jogi Kar kül­dötte után Németh Imréné, a Sze­gedi Kenderfonógyár dolgozója, móravárosi ötgyermekes család­anya beszélt munkájáról, eredmé­nyeiről, arról, mit tesz ő és dol­gozótársai hazánk erősítéséért, bé­kénk védelméért. Röszke küldölte szólott a község lakosai nevében, majd a szegedi kisiparosok kül­dötte egy ajándékot adott át, ame­lyet a negyedik békekongresszusra készítettek; szép, piros, szegedi pa­pucsot) Az Ujszegedi-Kender-Lenszövő Vállalat nevében Németh Anna if­júmunkás ment az emevlényre és békegalamibbal díszített, hímzett széi) fehér terítőt, — a gyár dol­gozóinak ajándékát nyújtotta át, amelyet a békekongresszusra ké­szítettek az üzem dolgozói. A Ha­zafias Népfront városi bizottsága nevében Kertész Béla szólalt fel, majd az MSZT, a Szegedi Kender­fonógyár, a Ruhagyár küldöttei tol­mácsolták egy-egy szép ajándékkal a dolgozók békeüzenetét. Szabó Er­zsébet, a NIVÖ Játék KSZ egyik dolgozója által készített szép faser­leget hozta el. Veres Antal Zákány­szék küldötte a következő szavak­kal adta át a község békeharcosai­nak; üzenetét: — Négyezer szívnek hangját tolmácsolom most. Járja be a hegyeket és a réteket, az egész világot a zákányszéki dolgo­zók hangja: helytállunk a mun­kában, minden erőnkkel, szor­galmunkkal megvédjük a bé­két. Ez minden becsületes em­ber nagy feladata. Szécsi Antal püspöki helynök a német fasiszták pusztításairól szólott, ezzel kapcsolatos személyes élményét mondta el. Hangoztatta, hogy minden papnak ott kell len­nie, ahol a béke megvédéséről van szó, hogy ne éleszthessék fel ismét a német Wehrmachtot — a béke uralkodjon a földön. Novkov Mlá­den a deszki dolgozók kongresszusi ajándékát hozta el, a Szegedi Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat küldötte pedig egy békealbumot, amelybe 10.613 békealáírást gyűj­töttek a vállalat dolgozói. A Szegedi Fűtőház munkásainak kiváló ered­ményeit is hallhatták a béketalál­kozó részvevői. Majorosi Márton a zsombói parasztok nevében szólalt fel, a kisteleki küldött béketarisz­nyát hozott, amelyben a község bé­keharcosainak aláírását gyűjtötték össze. Szabó Jánosné felsővárosi béke­titkár felszólalása után a Béke-ze­nekar egyik tagja köszöntötte a béketalálkozót és a zenekar a béke­indulót és vidám csárdást játszott. A Mérey-utcai általános iskola ta­nulóinak üdvözlete után Tarkie­wicz professzor mondta el felszóla­lásában, mit tesz a lengyel nép, hogyan munkálkodik a béke meg­védésén. Lengyel Ferenc, a Szegedi Cipész KSZ küldötte egy virágko­sáron elhelyezett piros csizmát nyújtott ét az elnökségnek. Még több ajándékot adtak át a küldöt­tek azzal, hogy juttassák el, mint a szegedi ás a Szeged járási dolgozók béke­akaratának szerény kifejezését a IV. Magyar Békekongresz­szusra. Ezután egyhangúlag nagy lelke­sedéssel megválasztották a béketa­lálkozó részvevői a szegedi és a Szeged járási kongresszusi küldöt­teket. A következő békeharcosok képviselik városunkat és a szegedi járás dolgozóit a IV. Magyar Bé­kekongresszuson: Ambrus Antal, a Szegedi Kender­fonogyér sztahánovistája, dr. Benkő Sándor klinikai adjunktus, az or­t vosegyetem békebizottságának tit­kára, dr. Bónis György, a Szegedi Tudományegyetem Jogtörténeti Tanszékének vezetője, Gallé László, a Radnóti Gimnázium igazgatója, Belváros L kerülete békebizottsá­gának tagja, Hámori Veronika, a MÁV Tisza-pályaudvar kereskedel­mi osztályának dolgozója, békebi­zottsági titkár, Kószó Lajos, élen­járó egyénileg dolgozó paraszt, Nagy István, a Városi Tanács me­zőgazdasági osztályának vezetője, a Városi Békebizottság alelnöke, Nagy Sándor, Sztálin-díjjal kitün­tetett, Kossuth-díjas író, az Orszá­gos Békebizottság tagja, Nagy Sán­dor, a Textilművek Magyar Nép­köztársasági Érdemérem aranyfo­kozatával kitüntett főmérnöke, a Textilművek békebizottságának el­nöke, Németh Anna, az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat ifjúmun­kása, Prágai Lajos, a Szegedi Ru­hagyár kétszeres sztahánovistája, Szabó Erzsébet, a NIVO Játék KSZ dolgozója, békebizottsági titkár, Szádeczki-Kardos Sámuel, a Szege­di Tudományegyetem profesz­szora, Siprikó Gyula, a Víz­és Csatornaművek kormányki­íliintetett igazgatója, a Városi Békebizottság tagja, Tamási Im­réné háziasszony, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának és a Belváros I. kerületi Békebizottság tagja. Hegedűs József kisteleki egyénileg dolgozó paraszt, Novkov Mláden deszki tsz-tag, Szili Erzsé­bet röszkei pedagógus, Varró Ferenc kiskundorozsmai egyénileg dolgozó paraszt. A lelkes hangulatú béketalálkozó a Szegedi Kenderfonógyár kultúra brigádjainak műsoraval ért véget. Szeged üzemeinek legjobb szta­hánovistái ma délután fél 4 órától a Kálvin téri pártszervezet szék­házában megbeszélést tartanak. A Sztahánov-mozgalom kérdéseit és a tennivalókat is meghatározzák. Megvizsgálják, mi a feladat azért, hogy a felszabadulási munkaver­senyben nagyobb eredményeket ér­jen el a Sztahánov-mozgalom, jobb legyen a munkamódszer-átadás, s mindezzel együtt emelkedjék a termelés, csökkenjen az önköltség, Hermán Lipót műveiből kiállítás nyílik Szegeden A Műcsarnok rendezésében feb­ruár 10-én este 6 órakor ünnepélyes keretek között nyílik meg a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály­utcai képtárában Hermán Lipót Munkácsy-díjas festőművész gyűj­teményes kiállítása. A mester je­lenlétével megtisztelt megnyitón ünnepi beszédet D. Fehér Zsuzsa dr. művészettörténész mond. A ki­állítás nyitva február 10-től már­cius 7-ig, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig. Belépődíj 50 fillér, Több mint száz röszkei dolgozó paraszt eleget tett már negyedévi tojás- és baromfibeadásának Röszke község dolgozó parasztjai az 1955-ös évet is beadási kötele­zettségük teljesítésével kezdték. Felszabadulásunk tizedik évforduló­jának tiszteletére hetvenen léptek párosversenyre egymással. Kisagó­csi János tanácstag, a háromholdas Szél Mihályt hívta párosversenyre. Szél Mihály elfogadta a versenyki­hívást, s nemes vetélkedésük ered­ményeként mindketten teljesítették felszabadulási fogadalmukat. Szél Mihály április l-ig, Kisagócsi János pedig június végéig eleget tett már baromfi- és tojásbeadási kötelezett­ségének. Példájukat sokan követ­ték, s ma már több olyan dolgozó paraszt van a községben, mint pél­dául Szabó János tízholdas közép­paraszt, aki egész évre eleget tett baromfibeadásának és tojásbegyűj­tési előírását is fél évre teljesítette. Az ország felszabadulásának tize­dik évfordulója tiszteletére Rösz­kén eddig több mint száz dolgozó paraszt teljesítette első negyedévi tojás- és baromfi beadását.

Next

/
Thumbnails
Contents