Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-06 / 31. szám
VASARNAP, 1955 FEBRUÁR 6. DELM3GY9R0RSZÜS Jakab Ferenc, Németh Ánna, Bedé Pálné, Hajdú Etelka és a többiek Ha valaki az Ujzegedi KenderLenszövő Vállalatnál a gyár békemozgalma után érdeklődik, azt mondják: „Menjen csak Jakab Ferenchez, a mi béketitkárunkhoz. Az elmond mindent". Már évek óta Jakab elvtárs tölti be ezt a jelentős tisztséget, ö volt a kezdeményezője a „Kérdezz—felelek" országosan elterjedt mozgalomnak. Nem is tudná megszámolni, hány béke-kisgyűlést tartott már, hány emberrel beszélgetett a békéről, szinte naponta. Résztvett a békeőrségek szervezésében, melyeken nemcsak a gyár dolgozói értek el kimagasló munkasikereket, hanem 6 maga is: többszörös újító, sztahánovista, a „Kiváló dolgozó" kitüntető jelvény birtokosa. Magáról nem beszél, inkább lelkes aktíváiról, a különböző üzemrészek béketitkárait, békeharcosait dicséri. Ismerjük meg Németh Annát, a gyár egyik legfiatalabb békeharcosát. Szép, vékony, barna lány. Ugy mondják róla dolgozótársai: „Jólelkű, szorgalmas. Amit reá bíznak, mindent elvégez, pontosan jár a DISZ Petőfi körére, tagja a népi tánccsoportnak és a mi küldöttünként vesz részt a szegedi béketalálkozón". A stoppolóban dolgozik Görcse Éva munkatársa, a barátnője, akivel együtt azon fáradozik, hogy a fiatalok között ők járjanak élen a munkában. Talán még szólaltassuk meg Annuskát: „Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy ilyen fiatal létemre megbíznak bennem. Békeküldöttnek javasoltak, pedig •ok kiváló dolgozó van a gyárban" Bodó Pálné sztahánovista szövőnőt is régi ismerősként üdvözölhetjük. Még élénken emlékszik a III. békekongresszusra. Akkor is kiváló munkával készült reá — most is a negyedikre. Azóta újabb sztahánovista oklevelet kapott és mindig 100 százalékos minőségű a munkája. — Pár nappal ezelőtt a békeőrségen — mondotta — 116 százalékot értem el. Most a IV. Magyar Békekongresszusig 130-ra akarom feltornázni a teljesítményemet. Persze akad egyéb munkám is, hisz tanácstagnak választottak. Pár nappal ezelőtt intéztem el egy ügyet, úgy örülök neki. Kis Lászlóéknak kihoztak vagy 6 ezer forintos számlát, hogy fizesse be 20 éves fiának kórházi ápolási költségeit. A szociális osztályról kiküldtek engem a családhoz. A fiú piciny gyerekkora óta fekvő beteg, most jogot tanul, pedig nagy betegségben szenved. Jelenleg nem tud felkelni, eddig is hol járt az iskolába, hol nem. Otthon négyen vannak, nem túlságosan nagy a keresetük. A tanács segít rajtuk, elintéztem. Mikor közöltem Kissékkel, hogy nem kell fizetniök, nagyon boldogok voltak. Segíteni, örömet hozni Etz embereknek, munkálkodni békénk megvédésében, ez a mi nagy, nemes feladatunk. ,.. Gyűlt a Nyugat-Németország felfegyverzése elleni aláírás az üzem díszes albumában. Hajdú Etelka, a gyár hangos híradójának bemondója, ez a fiatal, alacsony, fekete lány sorbaj árta a gépeket. Arról szólt a dolgozókkal, hogy írják az albumba a revüket, tiltakozzanak a háború ellen, pecsételjék meg békeakaratukat. Nem volt egyetlen olyan ember sem, aki nem írta volna alá a lapot és szavatyban is kifejezték békeóhajukat. Igy ment ez három napig. A délelőtt, s a délután dolgozókat is felkereste, de mi legyen az éjjeli szakmányosokkal? Az elmúlt szombaton bál volt az üzemben. Felsővárosról — ahol ugyancsak aktívan résztvesz a kerület békemozgalmában — eljött a gyárba és édesanyjával, Hajdú Lászlónéval matjdnem éjfélig gyűjtötték az aláírásokat. Egyik nap Etelka édesanyja, aki a cérnázó egyik sztahánovistája békeőrséget állt gépe mellett. 110 százalékot ért el megelőzőleg és a békeőrségen eredményét 128 százalékra növelte. _ Boldogan kapcsolta be a hangosító berendezést az ifjú békeharcos és küldött ajándékdalt drága édesanyjának ... A díszes album sok oldala már megtelt, külnböző formájú betűkkel Közel másfélezer dolgozó örökítette meg nevét ebben a békealbumban, amelyet el akarnak küldeni a XV. Magyar Békekongreszszusra ebből a nagy gyárból. És a felszabadulási versenyben békeőrségekkel is készülnek az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat munkásai, műszaki dolgozói a békekongresszusra, április 4-re. Fáradoznak, munkálkodnak drága hazánk erősítésén, békénk védelmében. M. T, Pártélet * Strack Ádám elviárs két hete ünnepelte 73. születésnapját, örá is ráfér már a pihenés, megérdemli a nyugodt életet, s meg is ludjuk adni számára. Pihenjen, de ne álljon félre, mert szükség van őrá is, mint a hozzá hasonló öreg harcosokra. Ha elbeszélgetünk az ilyen öregekkel, kérdezősködünk régi és mostani munkájukról: 60kal tanulhatunk ezektől az élettapasztalatokban gazdag emberektől. Rájövünk, szükség van rájuk a közög munkában. Nem szabad, hogy értékes tudásuk kárbavesszen, használjuk fel az idősebb nemzedék tagjainak ismeretét és bölcsességét. Bizony, nem kell messzire mennünk, hogy meglássuk azt az árnyékot, amely még nem is olyan régen az öregek életére vetődött. Nemritkán tiszteletlenek voltunk velük szemben, s keveset törődtünk érdekeikkel. De ma már nem formálisan, hanem meleg, emberi együttérzéssel vizsgáljuk minden idős ember sorsát. A Szegedi PártVégrehajtóbizotiság oktatási osztályén az idősebbnek járó figyelmességgel foglalkoztak Strack elvtárssal is. Az elmúlt oktatási év után, bár jó munkát végzett, arra kérték, ha nehezire esik az idén már, ne mint propagandista, hanem a pártmunka egyéb területén dolgozzék ott, ahol neki könynyebbStrack elvtárs örült a figyelmességnek, de azt mondotta van őneki ereje arra, hogy a legnehezebb és a legfontosabb pártmunkát végezze. „Ha a 81 esztendős Churchill — mondotta Strack elvtárs — így belefekszik a munkába, az ő osztálya, a burzsoázia, az imperializmus érdekében, én azt kérdezem az elvtársaktól, szabad-e nekem 73 éves korban visszavonulnom, engedni abból a munkából, amit eddig végeztem!'' Hívás nélkül jelent meg az első propagandista konferencián s azt kérte, ezévben is adják vissza neki hallgatóit, hogy taníthassa őket. Nem könnyű dolog átformálni a föld kemény kérgét, nem könnyű dolog átalakítani a természetet, de nem sorolható a könnyű feladatok közé a szocialista ember nevelése sem. Slraek Ádám elviárs, a Munka Érdeméremmel kitüntetett öreg harcos vállalja ezt a feladatot. Az •a boldog ember, akinek része jut az élet közös kenyeréből, As öreg harcos aki közüggyel együtt halad- Strack elvtárs öreg korában is részt kér a közös ügyből és jól ki is veszi részét ebből a nemes munkából. Ezért részesítette az elmúlt héten a Szegedi Párt-Végrehajtóbizottság külön dicséretben jó propagandista munkájáért. A dicsérő szavak után 6ZÓt kért, elmondotta érzéseit. Hallgattuk és nem tudlunk belelni szavai szépségével. Beszéde minden sallangtól mentes, találó volt, tele meleg színekkel és távol minden berozsdásodott sablontól. Eiaial éveiről, ifjúmunkás társairól beszélt. Számukra az egyéni érdekek háttérbe szorultak a társadalmi kötelezettségek előtt. Örömük, bánatuk ugyanolyan szilárdan öszszeforrt a közös ügy sikerével, mint a közös ügy az ő sorsukkal. Még fiatal tanonc volt, a magyarországi munkásmozgalom ifjú harcosaként tevékenykedett. Röpcédulát szórt, plakátokat ragasztolt, s apró gyermekded arcán csattant a rendőrpofon, később hátán a kardlap, többször a Markó utcai fogház lakójai is volt ezért Budapesten. Hallgattak. Szavai nyomán szinte láttuk a párt, a mozgalom ifjú harcosait, mintha tegnap találkoztunk volna velük és ez azért volt. mert Strack elvtárs beszéde, élményeinek közlése, amelynek sokszor maga is szenvedő alanya volt, életteljes és friss volt. A propaganda munkáról, propagandista társairól beszélt, akik megfeledkeztek pártmunkájukról. Ezek -az elvtársak megfeledkeztek arról — mondta —, hogy hétmillió szovjet katonának kellett meghalni. hogy ők tanulhassanak. Megfeledkeztek feladatukról, mert nem ismerik a munkásmozgalmat, nem ismerik elődeik harcát, amelynek minden mozzanata a boldogabb jelen előkészílője volt. Igen, a történelem nagy tanítómester. A legjobb mesterek tapasztalatai kikövezik az új sikerek felé vezető utat. A múlt dieső tettei jobb murkára szólítanak, új győzelmekre lelkesítenek. Azt mondja egy szovjet közmondás: „A tanulatlan ember olyan, akár az életlen balta. Fát ugyan vághatsz vele, de csak nagy munkával". Ebben a közmondásban bele van sűrítve a propagandisták nemes feladata, munkájának célja, Valamennyiük munkájára egyformán áll, hogy szerény, hétköznapi MANAPSAG TERMÉSZETES, hogy neves írók, tudósok és politikusok fordulnak meg nap mint nap az egyszerű emberek között. Sokszor órákhosszat beszélgetnek, tanácskoznak munkásokkal, parasztokkal és iparosokkal anélkül, hogy idegeneknek éreznék őket maguktól. A tudás alakja körül sem lebeg már az a misztikus köd, amelylyel az a másik kor körülvette. Minden gát leomlott, amelyet mesterségesen emeltek az emberek közé. Rövid az út a munkapad és az íróasztal, vagy a kutatószoba között. A nagy, közös ügyön munkálkodó emberek véglegesen egymásra találtak. Ezek a gondolatok járnak eszemben, míg Buza László egyetemi tanár szobáját keresem a Jogtudományi Kar folyosóin, s valahogy ez a meggyőződés ad bátorságot ahhoz, hogy egy tudományokban járatos emberre ajtót nyissak• Mikor a kilincsre teszem a kezemet, érzem, hogy nem barátságtalan elefántcsonttoronyba lépek, hanem egy szívvel, lélekkel munkálkodó tudós ember dolgozószobájába. Abba a dolgozószobába, melyben a nemzetközi jogi tudomány mellett megfér a Hazafias Népfront és a békeharc számtalan problémája is. ARRA GONDOLOK mielőtt belépek, hogyan gondolkodik egy tudós a mindennapi élet ezer apró mozzanatán, s hogy van-e valami haszna az életnek és a tudománynak abból, hogy a tudós drága idejéből néhány szabad óráját is a közösségnek adja- - — • EMBER ÉS KÖZÖSSÉG Beszélgetés Buza László profeszszorral, a Hazafias Népfront szegedi bizottsága elnökével Ezzel a kérdéssel indul a beszélgetés: — Mivel felelhetnénk azoknak, akik a Hazafias Népfront zászlóbontásakor azt mondták, hogy ez a mozgalom közönséges választási praktika és nem is fogja túlélni a választásokat t — 'A tényekkel — mondja Buza professzor, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának elnöke. Azzal, hogy tulajdonképpen a választások után kezdtünk igazán munkához• Azóta sok mindenben segítségere voltunk a Városi Tanácsnak. Ma már eredményesen dolgoznák a kerületi bizottságok is és a nagy városi programot egybehangolják a kerületek szükségleteivel. Magam js jelen voltam több kerületi tanácskozáson és elmondhatom. hogy a lakosság mindenütt örömmel ajánlja fel segítő kezét és részt vállalt a program megvalósításából, Különösen megkapott az a jelenség, hogy az emberek szebbé akarják varázsolni a várost, amelyben élnek, fásítási és utca-sze'pítési tervekkel állnak elénk. A Hazafias Népfront tehát él és áldásos programjának megvalósítása folyamatban van. A feleletnek ezzel vége. Jól esik lelenni a ceruzát és egy pillanatra megpihenni, fölnézni az emberre, aki ezt a hatalmas, mindent átfogó mozgalmai veseti ég irányítja városunk* ban. 'Az ember el se hinné, hogy ezt a nagy, egész embert kívánó feladatot el lehessen végezni az oktató és tudományos munka mellett. Pedig itt van a példa a minden magyarázkodásnál szebben beszélő valóság: a tudós benne él a küzdelmes életben, ezrek szívével érez és ezrek szemével lát mindent• Tervez, hibákat orvosol, emberekkel tanácskozik és amellett kiváló oktató és tudományos munkát végez. A beszélgetéssel az is kiderül, nincs ebben semmi ördöngösség, hiszen az egyik nem zárja ki a másikat. — Mikor fiatal koromban doktorrá avattak, egy kedves tanárom óva intett, hogy sohase szakadjak el az élettől. Ezt a hasznos tanácsot igen megszívleltem és a Hazafias Népfrontban betöltött elnöki tisztségem azért is igen kedves nekem, mert ez az (lettel való kapcsolat egyik legszebb lehetősége. És nagyon szerencsés is számomra, mert sem oktató, sem tudományos munkámban nem hátráltat. Ellenkezőleg. Számos olyan tapasztalatra tudok így szert tenni, aminek nagy hasznát veszem a nemzetközi jogi tudomány szempontjából is. A tudósnak ismernie kell az élet valamennyi oldalát és hazafias kötelességből munkálkodnia is kell azért a közösségért, amely biztosítja számára, a kutatás minden feltételét. ,Ilyenformán a jó egybeesik a hasznossal —• s ennek csak örülni lehet. MILYEN SZÉP EZ! S ezt a korszerű életelvet csak szépíti Buza profeszszortiak az egész emberiség legnagyobb ügyéért, a békéért való munkálkodása, amely tettekben, a békéért való mindennapos küzdelemben nyilatkozik meg. — A nemzetközi jogászt szakmájánál fogva is érdekli a bckeharc. Ez az érdeklődés azonban nem merülhet ki az államok közötti szerződések megtartásának, vagy meg nem tartásának és egyes kormányok emberiségellenes törekvéseinek vizsgálatában. Ezekben a kérdésekben állást is kell foglalni! És fontos ismerni saját népem és más nemzetek békehangulatát is. Sokat forgolódom az emberek között és meggyőződtem arról, hogy a város népe magáévá tette a Hazafias Népfront programjának azt a részét is, amely a békéért vívott harcra vonatkozik. A lakosság politikai érdeklődésének középpontjában a béke gondolata áll, mert minden ember megtanulta már azt a történeti igazságot, hogy a boldog élet és az eredményes munka alapja a teremtő béke. S ahogy tovább beszélgetünk, egyre inkább érzem, hogy Buza professzor, fin gyelme mindenre kiterjed. Hadd emlitsek még meg csak egyetlen dolgot, amit ő annyira a szívén visel, s amire keresve-keresi az orvosságot. — Szerintem Szeged lakosságának legégetőbb problémája a lakás-gond• Kár volna azt hinni, hogy ezen csak új lakások építésével lehet segíteni. Igen sok család, elmaradna a lakást kérők sorából, ha a KIK nagyobb gondot fordítana a lakások karbantartására. Az egészségtelen, sőt lakhatatlan lakásokat nem is olyan óriási költséggel helyre lehetne hozni. De nemcsak ezért elégedetlen a lakosság. A Tanács Város- és Községgazdálkodási Osztálya nem mindig hoz megnyugtató határozatokat. Egy példát mondok. Felkeresett egy m űhelyh elyiséget igénylő kisiparos azzal a végzéssel amelyet kapott. Ezen az áll, hogy másnak ítélték oda azt a helyiséget, amit igényelt. Ez a bürokratikus intézkedés bizalmatlanságot szül. Ne sajnálják pdaírni, hogy miért adlak másnak! Ugy gondolom, a dolgozók bizalmatlansága megszűnne, ha bizonyos ellenőrzési jogot kapnának a lakáskérdésekben. REPÜL AZ IDÖ, cl kell búcsúznom. S míg ezeket az apró dolgokat rendezgetem, amelyeket leírtam, nem is tudom hirtelen, hogy a tudóst, a békeharcosi, vagy a hazafit becsüljem-e Buza professzorban. Ifk-vl . tetteiket át kell hatnia annak a büszke tudatnak, hogy nagy és fontos dolgot végeznek, ök a terjesztői annak a legyőzhetetlen, éltető eszmei erőnek, amellyel a párt felfegyverez a harcra és a győzelemre. Strack elvtárs propagandista, aki tudását szerényen és mértéktartóan használja. Számára az előadás, a szeminárium anyag mindig érdekes és úgy igyekszik tovább adni ezt másoknak is, hogy érdekes legyen. A propagandista konferenciára mindig jól felkészül. Jól ismeri a soronkövetkező anyagot, a propagandamunka témáját: lelkiismeretesen áttanulmányozza az erre vonatkozó irodalmat. De minden esetben megkérdezi önmagától vajon megtett-e mindent, hogy helyes választ tudjon adni hallgatói kérdéseire, s a legmeggyőzőft legyen minden szava. Minden mondata, amit kimond, mélyen belevésődjék a hallgatók öntudatába, érdeklődést keltsen a valósághoz fűződő, szemmel látható kapcsolatával, hogy segítségükre legyen nekik az élet megértésében, az előttük álló feladatok helyes megoldásában, — Ott. ahol a mindennapi kérdésekkel a propagandista össze tudja kapcsolni a szeminárium anyagát — mondja Strack elvtárs — ott az érdeklődés természetes. Ha a propagandista elfogadható, megnyugtató választ tud adni minden esetben, akkor nemcsak a szeminárium hallgatóit tanítja, hanem másokat is. Mert a gyakorlatból tudom, hallgatóim a gépek mellett, a munkatermekben aztán tovább viszik, egymás között tárgyalják a hallottakat. Ezért azt tartom, nem húsz embert, hanem többször húszat tanít, nevel a propagandista a kis létszámú szemináriumán. Igen, a propagandista csak jó felkészüléssel tud tanítani. Lapozzon bele az előtte fekvő nagy könyvbe, a mi változatos, harcos, munkás jelenünkbe, a tanultakat kapcsolja össze azokkal a problémákkal, amelyeket maga az élet vet fel, s amelyeket megvilágítanak a párt iránymutató határozatai, de nem minden esetben értenek meg mindjárt nz egyszerű dolgozók. Strack elvtárs munkája példa arra, hogy minden a propagandistán múlik, azon, hogy világosan látja-e, érti-e a jelenkor problémáit, hogy egyszerűen tanítónak érzi-e magát, vagy politikai harcosnak, nevelőnek. Elengedhetetlen, hogy szeresse a propagandamunkát, mert rossz mester az, aki nem szereti szakmáját, rossz az a hivatásos művész, aki nem látja hivatásának nagyszerűségét. Így van ez a propagandistákkal is. Strack Ádám elvtárs azt tartja igen helyesen: sem tudás, sem tapasztalat nem jogosítja fel a propagandistát arra, hogy magával szemben csökkentse a követelményeket. öreg harcos, érzi, hogy fontos feladatot bíztak rá: a munkások politikai nevelését s a felelősségtudata s a rábízott feladat keltette jó nyugtalanság érzése sohasem hagyja el és ez az érzés nem engedi, hogy a szemináriumára készületlenül menjen el. Soha nem feledkezik meg arról, hogy másokat tanítani mindenekelőtt azt jelenti, hogy mi magunk is tanuljunk. Nem kétséges, hogy azok a foglalkozások, amelyekre átgondoltan, céltudatosan és szeretettel készül, élénken és érdekesen folynak le. és nagyon hasznosak a hallgatókra nézve. Több év óta ismerem Strack Adám elvtársat, a 73 éves Strack bácsit és arra gondolok, a párt szeretete, a munkásosztály szerele'e. népünk szeretete, az emheri akarat csodálatos dolgokra képes. Megfiatalítja az öreg hnrrost, erőt ad neki, hogy segítse. tanítsa ifjabb társait. Az ő példája arra tanít bennünket, párttagokat: irtsunk ki a szivünkből minden gyengeséget, könnyelműié get, kövessük őt, az idősebbet, tapasztaltabbat, az edzettebbet v ügyünkért idős korában fáradti tatlanul lelkesedő, dolgos párti got. fn p. ötvasd a Társadalmi Szérniö •msa^Miurnri n 'rítt1 Ulil-liénr'IECIZL'j minden számát. . Bwam ícjlődéaedtt segíti elét