Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-06 / 31. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 31. SZAM VASÁRNAP, 1955 FEBRUÁR 6. ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: A francia nemzetgyűlés megbuktatta Mendes-France kormányát (2. oldal) Az ember és a közösség Móra Ferenc és szülővárosa (3. oldal) (5. oldal) J Köszöntjük a békeküldöttek tanácskozását •"Trygaios, megöltél! tönkre tettél!? — mondja egyik fegyverkereskedő a béke kiszabaditójának Aristophanes immár közel 2400 éves színdarabjában. De bezzeg örül a földműves nép, boldog a kaszaműves és így beszél hozzá: -Lelkem Trygaios, be nagy jót tevéi velünk, hogy a békét kieszközölted...? A béke ez a -gyönyörű istennő? volt a vágya a több mint kétezer év előtti embereknek. A háborút akkor is azok akarták, akiknek haszna volt belőle. Mit változott hét kétezer év alatt a világ? Csak annyit, hogy most a háborús -csiszárok? nem dárdát, paizsot, hanem ágyút s atombombát gyártanak? Hogy Hierokles, a hadkedvelő jós helyébe a New-York Herald Tribüné lépett? Hogy a fegyvercsiszárok helyébe a Kruppok, a halálgyárosok dinasztiája lépett? Több történt ennél kétezer éves történelmünk alatt! Akkor csak egy elrablott istennő volt a béke, akit színdarabban jelképesen kiszabadított barlangbörtönéből az emberek vágyakozása, ma milliók vágya és célja és e milliók védőn állnak mellette. Ma szabad országok vannak, háborút szító fegyvercsiszórok nélkül. Ma, amikor Szeged város és a járás békeküldöttei tanácskozásra jönnek össze az Alsóvárosi Kultúrotthonban, a béke már nem védtelen istennő. A mai földművelők és munkásemberek oltalmára vannak. A régi görögök békeáldozata helyébe — akik szintén tudták, hogy a békéért dolgozni kell, s ezt úgy képzelték, hogy termékeik bőségéből áldozatot nyújtanak a béke istennőjének — a mai emberek áldozatos munkája lépett. Ez az áldozat mindnyájunk életének boldogulására szolgál. Hát nem ez a legszebb áldozata a békének, mely a boldog életet jelenti, Kik azok, akik ma a béke védelmére kelnek? Egyszerű dolgozó emberek, munkások, parasztok és értelmiségiek. Ambrus Antal, a Szegedi Kenderfonógyár béketitkára, Szécsi Istvánné alsóvárosi parasztasszony. Gallé László, a Radnóti Gimnázium igazgatója, és Radnóti Tamás, a Szilléri sugárúti iskola tanára. A nép választottai, tanácstagok, mint Kószó Lajos dolgozó paraszt. A dolgozó nép minden rétegének küldötteit megtalálhatjuk ezen a tanácskozáson. Ott lesz dr. Beretzk Péter, a Fehértó kiváló kutatója és Tamás Imréné háziasszony. Kovács István dr., a Női Klinika orvosa és Csomor Katalin, egyetemi hallgató. Mit kívánnak, miért gyűlnek össze a dolgozók küldöttei? A békéért. Szeged népe jól tudja, mit jelent a háború. Közel ezer éves történelmünk alatt — visszaemlékezve a város területén alakult legrégebbi településekig — török, tatár hadak 'dúlták. Ki volt az, aki a török ellen védhette vplr.a á megerősített várost? A német császár, — neki volt pénze, katonája, övé volt a fél ország. De mit tett a német császár Szeged védelméért? Hagyta elesni, török kezére jutni, legfeljebb csak kalandokba bocsátkozott, amelynek következtében méginkább pusztult Szeged népe. És a szabadságharcok alatt miért küzdöttek, ki ellen harcoltak a szegediek? A magyar szabadságért, — a német iga ellen. Ki hajszolta bele hazánkat a két világháborúba'' Milyen érdekekért hullottak fiatal nemzedékek? Német érdekekért. Hazánk történelme folyamán a hódító német törekvésektől szenvedett legtöbbet és most újra a német militarizmus veszélye fenyegeti. A német militarizmus: a Kruppok és egyebek dinasztiái, s az ő szövetségeseik, a nyugati gyárosok, bankárok és segédeik: a Magyarországról végrevalahára kiseprűzött arisztokraták és kapitalisták. -Éljen a IV. Magyar Bekekongresszus, a német militarizmus feltámasztása és az atomkalandorok ellen egységesen fellépő magyar nép seregszemléje!? Ezt írták a szegedi békeértekezlet küldötteinek meghívójára. Igen: ezért gyűlnek össze a dolgozó nép küldöttei. Az értekezleten megválasztják városunk és a járás küldötteit a IV. Magyar Békekongresszusra. A békekongresszus új nagy tiltakozás, harcos seregszemle a német militarizmus ellen. Mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy a béke ügye, amelyért a népek folytan sokasodó milliói állnak ki, — diadalmaskodni fog. Közel 2400 év telt el azóta, hogy Trygaios az antik isteneket megvesztegetve, kiszabadította börtön barlangjából a békét Aristophanes színdarabjában. A mi nemzedékeinknek jutott osztályrészül a történelem során az a feladat, hogy eddig soha nem tanúsított hűséggel és következetességgel a bélre oltalmára álljunk és megvédjük a fegyverkészítők háborút kiáltó bandájától: többé ne zárhassák el előlünk a békét. Ma tarifák meg a szegedi és a járási békeharcosok találkozóját Ma délelőtt fél 10-kor tartják a szegedi békeharcosok Alsóvároson, a MAV Petőfi kultúrotthonában találkozójukat, amelyen Szeged dolgozóinak békeküldötte! megválasztják azokat a békeharcosokat, akik majd városunkat képviselik a IV. Magyar Békekongresszuson. Ezen a béketalálkozón választják meg a szegedi járás kongresszusi küldötteit is. A béketalálkozón részt vesz Tarkiewltz lengyel állatorvos, a Magyar Tudományos Akadémia vendége. Az ünnepi békeseregszemlén Karácsonyi Béla Kossuth-díjas egyetemi docens, országgyűlési képviselő mond beszédet. Magyarországra érkezett Nazim Hikmet, a török nép nagy költöje Magyarországra érkezett Nazim Hikmet, a török nép nagy költője, a Béke-Világtanács tagja, a nemzetközi Sztálin békedíj kitüntetettje, Szombaton délután a Magyar Rádióba látogatott el, ahol részt vett ?Az ünnep első napja« című darabjának próbáján, A FELSZABADULÁSI VERSEHY SIKERÉÉRT Akik megelőzték az időt A felszabadulási munkaverseny során, a nagy évfordulóra készülve, jónéhányan a szegedi üzemek dolgozói közül már teljesítették 1955. évi tervüket. Több munkás és munkásnő nagyon megelőzte az időt, s tervük teljesítésével évekre előre állnak. A tervüket jóval előbb teljesítők, a munka minőségét javító dolgozók a felszabadulási verseny sikerének élenjárói, s példájuk lelkesít, elismerésre méltó. Nézzünk szét néhány szegedi üzemben, s beszéljünk több olyan emberrel azok közül, akik megelőzték az időt, s különösen jól tesznek az életszínvonal növeléséért. Két kiváló munkás — elfelejtett élenjárók a Ruhagyárban Nem könnyen, de azért mégis sikerült megállapítani a Szegedi Ruhagyárban, hogy az olt dolgozók közül 107-en teljesítették már ezévi tervüket. Több olyan ember is van, aki már a jövő esztendőben, vagy azután jár — terve valóra váltásában. Vajon, ludják-c jól a gyár dolgozói, kik fejezték be évi tervüket! Köszöntik-e őket valahogyan! Januárban ezért semmit sem lettek. S Bálint János elvlárs, a versenyfelelős becsületére váljék, hogy őszintén elmondta: „Az élenjárók, a munkások különböző formában való köszöntése főképp akkor van meg, amikor elmaradás mutatkozik, ,rohamra' van szükség a termelésben — máskor hanyagoljuk." Hogy ez így áll, nagy hiba, 6 az üzem Vezetői felelősek ezért. Vajon cs-ak akkor kell köszönteni, s ezzel ösztönözni a munkásokat, ha hiba van a termelésben! Nem! Az ember megbecsülésének mindig kifejezésre kell jutni. Rengeteg különböző felirat, rajz, jelszó készült a Ruhagyárban. De miért nem írták ki most azok neveit, akik az éves tervükei befejezték!! li) A' nehéz koníekeióban találjuk Erdélyi Albertet, a kormáuykitiintetett, többszörös sztahanovistát. 1960. októberi tervén dolgozik. Erdélyi Albert zömök, erős ember. Ingujjban végzi munkáját, s deresedő haja a homlokára hull. Szereti a tréfát, s wem nehéz vele összebarátkozni. A „nyughatatlan" emberek közül való, 8 újít ahol csak mód van rá. S ne higyje senki, hogy jó eredményeit nagy fizikai erővel éri el. Ügyességével és eszével ér el kimagasló sikereket. — Mennyi újítása volt? — Hát... olyan ötven körül — és egy jóízűt, liarsogót nevet. Mutatja és magyarázza, miképpen tette egyszerűbbé, gyorsabbá a bujtató varrás munkáját, amelynek a segítségével naponta mintegy húrom óra időmegtakarítást ért el. „Elgondoltam és sikerült, szinte jálszva ment a munka". — s nevet megint, talán azon, hogy nem fogott ki rajta a bujtató varrás sem. Nemrégiben történi, hogy együtt dolgozott a fiatal Juhász Sándorral. Valahogy így mondta neki: — . Ide hallgass komám, akarsz jól teljesíteni, akarsz jól keresni! — Persze, hogy akarok! — kapta meg a választ. — Akkor hát lássunk hozzá . • . Hozzá is láttak a munkához. Segítette Juhász Sándort Erdélyi Albert, ésszerűsítette is a munkáját. Minden rendben volt: jóval terven felül teljesített Juhász Sándor és szépen is keresett. Azt mondja: „Szerelek együtt dolgozni Erdélyi Albertlel". E Sokan szeretik, becsülik Erdélyi Albertet, de azért igaz az is, hogy egynéhányan, irigykednek ré. Egyikmásik ember azért, mert ügyesebb nála, s számottevően többet keres, mint, Nines ok az irigykedésre, mert a többszörös sztahánovista képességével és munkájával jut el minden, eredményéhez. Aki többet ad a társadalomnak, többet is érdemel. Beszél a gyerekeiről is, akiket nagyon szerel. Aztán a méhekről, mert azokkal is foglalkozik szabad idejében. Tíz méhcsaládja van, s nines ebben semmi kivetni való. Több minden szóba kerül még, s megállapítható, hogy a többszörös sztahánovista nemcsak igen ügyes, hanem gazdag képzeletű, érdekes ember is. Szereti a zenét, a bort nem kedveli. Bátran kezdeményez a munkában, fáradhatatlanul előre tör. Többet és többet akar. Bár csak lenne nagyon sok ilyen ember. A búcsúzásnál azt ls mondja, mert a szava járása: „Majd még találkozunk ám" — és derűs az arca. Hadd mondjuk el még róla, a felszabadulási munkaversenyben 150 százalék rendszeres elérését vállalta. Januárban átlagosan 313 százalékot ért el. 0 Jónéhány méterre Erdélyi Albert munkahelyétől Varga Erzsébet hajol varrógépe fölé. Négy éve dolgozik a Ruhagyárban. Deszkről jár be most is naponként. Abból a faluból, ahol egyszerű varrónőként dolgozott. — Bizonyára tudja, hogy teljesítette már ez évj tervétt — kérdezzük. — Igen, igy t'on, teljesítettem, — s arcán látszik, hogy örül ennek. — Valamilyen elismerést, vagy néhány kedves szót kapott-e ezért! Csak a fejét Ingatja. Nem, nem kapott. Pedig jólesett volnál (morvayl Aki azérF elégedetlen, merF „csafc" 1957. évi tervét fejeste be Fél esztendeje is van már, hogy a Szegedi XI. számú Autójavító Vállalat hegesztő műhelyében jártam. Csupán két ember dolgozik ott. AZ egyik Kócsó Pál, aki arról nevezetes, hogy párját a hegesztő szakmában nemigen találni városunkban. Most, hogy félesztendő után meglátogattam, régi ismerősként üdvözöltük egymást. Szerény ember, nem dicsekvő. De nagyon szorgalmas és kiváló mestere szakmájának. Nem szereti, ha dicsérik. Nagy esemény történt a napokban a kis műhelyben. Kócsó Pál nem tulajdonítja annak, sőt inkább kis csalódás félét éreztem szavából, mikor arra terelődött a szó, hogy most fejezte be az 1957-es évi tervét. — Csak két évet ?ugrottam« előre, — mondja. — Ez kevés, ha legalább már az 1960-as évet taposnám, az lenne igazán nagy esemény. Most február 19-én lesz négy esztendeje, hogy Kócsó elvtárs az Autójavító Vállalatnál dolgozik. — Milyen sok vita volt akkor — emlékszik vissza. — A fizetés, a munka körül volt baj mindig. Hogyne, hiszen azelőtt nem dolgoztam én normára. — Jó ideje ez az én munkahelyem — beszél tovább s körültekint a kis műhelyben. — A másik hegesztő csoportból elkerültem. Ha most velük lennék, egymagam • felemészteném- azt a gázmennyiséget, amit az egész csoport kap a hegesztéshez. Igaz ugyan, hogy egy idő óta nekik is kevés a gáz, jól dolgoznak. Munka meg akad bőven, nem panaszkodhatunk ... Havonta átlag húsz palack oxigént használ el a hegesztéshez Kócsó Pál. Az autó alvázaitól kezdve bármit adnak a kezébe, mindent kitűnően meghegeszt. A műhely előtt egymásra rakvr egész halom autóalkatrész várakozik hegesztésre. Könnyen ócskavasnak lehetne nézni ezeket. De akkor kell megnézni majd az alkatrészeket, amikor ifóéSó Pál műhelyéből kikerültek. Rá sem ismerne senki, arra a hirtélehjében ócskavasnak nézett alkatrészre, amit most kint lat az udvaron. Kócsó Pál az üzemben töltött négy esztendőn át becsületesen dolgozott. Két év tervelőnyt szerzett ez idő alatt. Tegnap a vállalat ötéves fennállását együtt ünnpelte dolgozó társaival. Ezen a jubileumi ünnepségen a Közlekedésügyi Minisztérium kitüntetésével; a babérkoszorús -Kiváló dolgozó? jélvénynyel jutalmazták eddigi jó munkájáért. Megérdemelten kapta még ezt a kitüntetést. Most, a felszabadulási munkaversenyben is 204 százalékos az átlageredménye. Kívánunk lo•ábbi sikereket! Rikk Júlia