Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-04 / 29. szám

BÉLMBGY^RORFZflG 2 ' PÉNTEK, 1955 FEBRUÁR 4. fl Szovjetunió Kommunista Fártfa központi bizottsága teljes ülésének határozata az áiiati termékek termelésének tokozásáról Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának január 25—31-én megtartott teljes ülése N. Sz. Hruscsfnr beszámolója alapján határozatot hozott -Az állati termékek termelésének fokozásáról-. Az SZKP központi bizottságának teljes ülése rámutat, hogy a központi bizottság szeptemberi, február—márciusi és júniusi teljes ülésein hozott határozatok végrehajtásának, a párt- és kormányhatározatok teljesítésének eredményeképpen az elmúlt év folyamán számottevő sikereket értek el a népgazdaság további fejlesztésében és a dolgozók jólétének fokozásában. Az ország mezőgazdaságában jelentős változások történtek, létrejöttek a szükséges feltételek a mezőgazdasági termelés valamenynyi ágazatának további hatalmas fellendüléséhez. Jelentékenyen megnőttek a mezőgazdasági beruházások, fokozódott a gép- és traktorállomások, a szovhozok és kolhozok technikai felszereltsége. A határozat a továbbiakban elmondja, hogy a mult évben növekedett a kolhozok és szovhozok szemestermény termése, határidő előtt teljesítették az állami gabonabegyűjtési tervet és az egyes fontos vidékeket sújtó aszály ellenére lényegesen több gabonát gyűjtöttek be, mint 1953-ban. Az SZKP központi bizottsága szeptemberi teljes ülésén hozott határozatok megvalósítására irányuló intézkedések eredményeképpen országszerte megnövekedett a haszonállat-állomány, több lett a hús, a tej, a tojás. A központi bizottság teljes ülése ennek ellenére megállapítja, hogy az állattenyésztés fejlettségének színvonala ma, különösen a produktivitás, valamint az állatállomány nagysága tekintetében nem elégíti ki a lakosság növekvő állati termék-szükségletét, valamint a könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagszükségletét. Az SZKP központi bizottságának teljes ülése elhatározta, a legfontosabb népgazdasági feladatnak kell tekinteni a gabonagazdaság olyan arányú fej, lesztését, amely biztosítja, hogy 1960-ra az ország gabona-össz, termelése legalább évi tíz milliárd pud legyen. Az SZKP központi bizottságánál; teljes ülése azon a véleményen van, hogy ha a szemestermény-termés eléri a tízmilliárd pudot, teljes mértékben kl lehet elégíteni az ország mindenféle gabonaszükségletét, nagyobb tartalékokat lehet létesíteni, ki lehet szélesíteni a más országokkal folytatott kereskedelmet, ugyanakkor több mint négymilliárd pud szemesterményt, ezenkívül jelentős mennyiségű korpát, olajpogácsát és különböző kombinált takarmányt lehet az állattenyésztés rendelkezésére bocsátani. A kommunista párt és a szovjet kormány azt a feladatot tűzi ki, hogy a legközelebbi évek folyamán az állattenyésztésben olyan fejlettségi színvonalat kell elérni, amely lehetővé teszi a lakosság megnövekedett élelmiszerszükségletének és az ipar nyersanyagszükségletének kielégítését. E feladat megoldásához az kell, hogy a legközelebbi öt-hat év alatt a legfőbb állati termékek termelése kétszeresére vagy több mint kétszeresére emelkedjék. A hústermelés fokozásának eszköze mindenekelőtt a sertéstenyésztés gyorsütemű fejlesztése, minthogy a sertéstenyésztés az állattenyésztés leggyorsabb előrehaladását biztosító ágazata. Az SZKP központi bizottságának teljes ülése fő feladatnak tekinti a tejtermelés növelése terén a tehenek tejhozamának rohamos növelését. Biztosítani kell, hogy 1980-ra országos viszonylatban az egy tehénre eső átlagos évi te.ihozam a kolhozokban legalább 1.700 kilogrammra, a szovhozokban legalább 3.100 kilogrammra emelkediék. A gyapjútermelés és különösen a finom,- és félfinom gyapjútermelés fokozása végett szükségesnek nyilvánították a kolhozok és szovhozok juhállományának lényeges növelését. A kolhozok és szovhozok baromfiállományát 1960-ra, 1954-hez képest 2.5—3 szorosára kell emelni, emellett elhatározták, hogy minden eszközzel ösztönzik a baromfitenyésztést a kolhőzparasztok, a munkások és alkalmazottak gazdaságában. A keltető állomásoknak évente legalább 500 millió csibét kell biztosítaniok. A határozat a továbbiakban rámutat arra, hogy a jelenlegi körülmények között, amikor az országban az egyik legfontosabb feladat az állattenyésztés rohamos fellendítése, összehasonlíthatatlan mértékben megnövekszik a gép- és traktorállomások szerepe és felelőssége e mezőgazdasági termelési ágazat fejlesztésében. El kell érni, hogy a legközelebbi időben a gép- és traktorállomások. akárcsak a szántóföldi termelésben, a hús-, tej-, gyapjútermelésben és más állattenyésztési termékek termelésében is döntő erővé váljanak, meg kell valósítani a lakarmányfeldolgozó munkák és az állattenyésztő telepeken végzett munka komplex gépesítését. A határozat külön fejezete foglalkozik az istállók, ólak, a silóépítmények elkészítésével a kolhozokban. A határozat rámutat arra, hogy az állati termékek termelésének és begyűjtött mennyiségének növekedése eredményeképpen tovább emelkedett a népi fogyasztás színvonala. A lakosságnak eladott hús 'mennyisége 1954-ben, 2.8-szer, az eladott állati zsiradék mennyisége 2.6-szer, az eladott tojásmenynylség 1.4-szcr, az eladott gyapjúszövet majdnem háromszor annyi volt, mint 1940-ben. A határozat külön fejezetben foglalkozik a mezőgazdaság irányításának megjavításával, továbbá a falusi párt-politikai munkával. A határozat befejezésül a következőket mondja: A kommunista párt a szovjet állam erejének további fokozásáért vívott harcban legfőbb feladatának tekinti a nehézipar további fejlesztését és ezen az alapon a népgazdaság valamennyi ágazatának újabb fellendítését, a szovjet nép jólétének szakadatlan fokozását, A hatalmas ipar mellett igen fejlett mezőgazdasággal kell rendelkeznünk, amely annyj élelmiszert és nyersanyagot tud előállítani, amennyi lakosságunk fennakadásmentes élelmiszerellátásához és iparunk nyersanyagellátásához szükséges. Fontos szerepet hivatott betölteni ezen a téren a kollektív állattenyésztés. A kolhozok kollektív állattenyésztésének fejlesztése és erősítése elő fogja mozdítani az egész mezőgazdaság fellendülését, a kolhozok szervezeti és gazdasági megerősödését, a kolhozparasztok anyagi helyzetének további javulását. Az SZKP központi bizottságának teljes ülése felhív minden kolhozparasztot és kolhozparasztnőt, felhívja a szovhozok, a gép- és traktorállomások minden munkását és szakemberét, összpontosítsák minden erőfeszítésüket a földművelés és az állattenyésztés továbbfejlesztését szolgáló program eredményes megvalósítására, hogy országunk a legközelebbi években bőségben rendelkezzék mindenféle mezőgazdasági termékkel. Az SZKP központi bizottságának teljes ülése kifejezi azit a meggyőződését, hogy a kommunista párt vezetésével a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség, az egész szovjet nép a legrövidebb időn belül sikerrel megoldja e különös fontosságú feladatot. Eltemették dr. Zsoldos Sándort Dr. Zsoldos Sándort, a Magyar Népköztársaság egészségügyi miniszterét csütörtökön széleskörű, mély részvét mellett kísérték utolsó útjára. Zsoldos Sándor holttestét, az Orvosok Háza fekete, vö -ös és nemzetiszínű drapériákkal bevont Semmelweis-termében ravatalozták fel. Már reggel fél kilenctől sokan keresték fel a magyar egészségügy nagy halottjának ravatalát, Fél kilenctől díszőrséget állva vett búcsút a minisztertanács számos tagja, az egészségügyi minisztérium dolgozói, a fővárosi és a megyei kórházak igazgatói, a rendelőintézetek vezetői, a megyei tanácsok egészségügyi osztályvezetői, egyetemi tanárok és hallgatók, az egészségügyi szakiskolák növendékei. Tíz óra negyvenöt perckor álltak díszörséget Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Acs Lajos, Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István és Mckis József a politikai bizottság póttagjai. Végül az egészségügyi minisztérium vezetői, az orvos-egészségügyi dolgozók szakszervezete elnökségének tagjai, az orvostudományi egyetemei; dékánjai, a SZOT és Budapest főváros tanácsa végrehajtóbizottságának képviselői adóztak díszőrséget állva Zsoldos Sándor emlékének. Ezután Zsoldos Sándor koporsóját a Kerepesi-temetőbe szállították, ahol a Kossuth mauzóleum előtti térségen ravatalozták fel. A temetésen megjelent Dobi István a Népköztársasági Elnöki Tanácsának elnöke, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Acs Lajos, Szalai Béla az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Bata István, a Politikai Bizottság póttagja, Rónai Sándor az országgyűlés elnöke, a minisztertanács számos tagja, valamint Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának. főtitkára, és a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető személyisege. Jelen volt a temetésen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A ravatalnál Apró Antal a minisztertanács elnökhelyettese mondott búcsúbeszédet. — A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében mély megrendüléssel, a súlyos veszteség érzésével búcsúzom dr. Zsoldos Sándor elvtársunktól, barátunktól, népköztársaságunk egészségügyi miniszterétől, kiváló kommunista harcostársunktól, akit életének legszebb éveiben ragadott el közülünk a halál — mondotta többek között Apró Antal. — Kiváló munkájáért Zsoldos elvtársat a Népköztársaság Elnöki Tanácsa magas kitüntetéssel, a Magyar Népköztársaság Érdemrendjével tüntette ki. — Aki közelebbről megismerte Zsoldos elvtársat, becsülte, tisztelte, szerette. — A Magyar Népköztársaság kormánya saját halottjának tekinti Zsoldos elvtársat, aki nemcsak a magyar egészségügy fejlesztésében, hanem a minisztertanács, a törvényhozás munkájában, népi demokratikus államunk erősítésében is tevékenyen résztvett. Az ő munkája, egész tevékenysége példakép a népet szerető, a szocializmus győzelméért harcoló vezetők számára. A búcsúbeszédek elhangzása után a koporsót a díszsírhelyre vitték, s a Himnusz hangjai mellett bocsátották le a sírba. A frissen hantolt sírra a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének nevében Acs Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Vezetőség titkára, a minisztertanács nevében Hidas István, a minisztertanács elnökhelyettese helyezett el koszorút. Nagy Imrének, a minisztertanács elnökének koszorúiát Szabó Gergely, a minisztertanács titkárságának vezetője helyezte el. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Jánosi Ferenc főtitkár, az egészségügyi minisztérium nevében Simon Lajos az egészségügyi miniszter első helyettese helyezett el koszorút a síron. Ezután egyéb tömegszervezetek. Intézmények, hivatalok koszorúit helyezték el a síron. Az Országos Béketanács február 26—27-re összehívja a IV. magyar békekongresszust Az Országos Bekeianács ülése Az Országos Béketanács csütörtökön délután kibővített ülést tartott. Az ülésen megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Kristóf István, az MDP központi reviziós bizottságának elnöke, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Szabó István altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Lukács György, Kossuth-díjas akadémikus és Péter János református püspök, a BékeVilágtanács tagjai, Osztrovszki György, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Ratkó Anna, a SZOT titkára. Kelen, Béla, a Magyar—Szovjet Társaság főlitkára, Veres Péter Kossuth-dijas, a Magyar írók Szövetségének elnöke. Szabó Imre római katolikus püspök, Bereczky Albert református püspök. Vető Lajos és Dezséri László evangélikus püspökök, Horváth Richárd protonotárius kanonok, a Katolikus Papok Országos Békeblzottságának alelnöke. Aczél Tamás Sztálin-díjjal kitüntetett Kossuth-díjas író, Illyés Gyula, Kónya Lajos és Háy Gyula Kossuth-dijas írók, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Mészáros Agi, Kossuth-díjas kiváló művészek. Pór Bertalan Kossuth-dijas érdemes művész, Jánossy Lajos Kossuth-díjas atomfizikus, Vadász Elemér és Mihailich Győző Kossuthdíjas akadémikusok, Szőczei Sándor és Deák János Kossuth-díjas sztahánovisták, Szilágyi Albert gyulavári dolgozó paraszt, Keleti Ágneg olimpiai bajnok és az Országos Béketanács számos más tagjaMihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, az Országos Béketanács alelnöke nyitotta meg az ülést, majd Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára tartott beszámolót. Bevezetőben Bugár Jánosné beszámolt az utóbbi hetek és hónapok békemozgalmi eseményeiről. Rámutatott arra, hogy az elmúlt hetek munkájának középpontjában a IV. magyar békekongresszus előkészítése áll. A stockholmi és moszkvai felhívások nyomán hazánkban — hasonlóan a többi országhoz — elemi erővel tört fel é9 szélesen bontakozott ki népünk tiltakozása a német militarizmus feltámasztása ellen. Az Országos Béketanács elnöksége a tiltakozó mozgalom tapasztalataiból kiindulva látta szükségesnek, hogy február 26—27-re összehívja a IV. magyar békekongresszust, amely kiemelkedő állomása és lenditője kell legyen a magyar nép tiltakozásának a német militai rizmus ellen. Olyan fórum kell legyen, ahonnan a magyar nép messzohangzóan hirdetheti egységes állásfoglalását, harcos kiállásút a béke védelmében. További felvilágosító munkánk feladata — mondotta —, hogy a békobeszélge léseken, vi t at kozások során az emberek ne csak háborús élményeiket elevenítsék fel. Ne csak és ne elsősorban arról essék szó, hogy milyen szörnyűséget jelent a háború. Kell természetesen, beszélni erről továbbra is. Igenis emlékezzenek az emberek a múltra, az elmúlt háborúra- De az emlékezés mellett — és cz további felvilágosító munkánk feladata — essék több szó arról is. hogy mit kell tenni a háborús veszély elhárítására. Tudatosulnia kell annak, hogy a béke oldalán áll nemcsak az igazság, de az erő is. Ezt igazolja, hogy a béketábor ereje vetett véget a gyilkos koreai és indokínai háborúnak, akadályozta meg e háborúkban az atombomba ledobását és megvan a biztosítéka annak Is. hogy ez az erő megakadályozza egy új háború kirobbantását is. De ezt az erőt növelni kell! Növelni mindennapi munkánkkal, azzal, hogy hazánkat gazdaságilag tovább szilárdítjuk. Növeljük az erőt, azzal, hogy szilárdítjuk népünk egységét és hazánk védelmi erejét. Ezeknek az általános feladatoknak a megoldásához pedig mindenki munkájának jobb elvégzésével járulhat hozzá. Csak így, ezeknek a feladatoknak kösös megoldásával érjük el, hogy eddigi eredményeinkre támaszkodva előro lépjünk. Felvilágosító munkánkban el kell érni azt is — és ilt csak a megalapozott ismeret segít —. hogy az embereket ne a félelem és a lehetetlenség érzése ragadja magával, ha az atomháború lehetőségéről hallanak. Természetesen nem lenne helyes, ha ellep'.eznők: milyen veszélyes az atom- és hidrogénfegyver az egész emberiségre. De emellett meg kell mutatnunk, hogy a népek együttes ereje meg tudja akadályozni az atomfegyver alkalmazását. De meg kell mutatni azt is — és ez nagy lehetőségeket tár fel —, hogy az atomenergia nemcsak pusztításra alkalmas, hanem békés célokra való felhasználásra is és cz a lehetőség az emberiség soha nem látott jólétét segítheti elő. Nagy segítséget jfelentenek nekünk ebben a felvilágosító munkában a Szovjetunió legutóbbi nyilatkozatai. A békekongresszus előkészítő munkáiban igen jelentős helyet foglal ez az aláírásgyűjtés. Az elkövetkező két vasárnap — hatodikán és 13-án — lesznek a járási és városi béketalálkozók, ahol megválasztják a kongresszus küldötteit. Tapasztalataink szerint ezeket a találkozókat nagy gondossággal és szeretettel készítik elő és minden remény meg van arra, hogy azok nemcsak a részvétel, de tartalom szempontjából is megfelelőek lesznek. A IV. magyar békekon gresszusí február 26—27-én rendezzük meg a Sportcsarnokban. A kongresszus ezer küldöttjét járási, városi béketalálkozókon választják meg. Békeblzottságaink arra törekedjenek, hogy a békemozgalom legaktívabb harcosai képviseljék a kongresszuson a békeszerető magyar népet és dolgozó népünk minden rétege megfelelő képviseletet kapjon. A küldötteken kívül részt vesznek a kongresszuson meghívottak la. Arra törekszünk, hogy a kongresszus referátuma és vilája képet adjon a III. kongresszus óta eltelt idö munkájáról és szabja meg további előrehaladásunk útját. Éppen ezért, hogy a kongreszszus feladatát be tudja tölteni, el kell érni, hogy minél többen szólaljanak fel s mondják el tapasztalataikat, elgondolásaikat a további munkára. Tartalmában é8 külsőségeiben is olyan legyen ez a kongresszus, hogy barát és ellenség egyaránt •ttezze a magyar nép egységes állásfoglalását a béke megvédése mellett. A német militarizmus feltámasztása és az atomháború elleni harc az elkövetkezendő hosszú hónapok feladata lesz. E harcnak lesznek állomásai. Ilyen állomás a IV. magyar békekongresszus is. Engedj k meg, hogy beszámolómat o kongresszusra való készü'ődés jelszavával fejezzem be: „Éljen a IV. magyar békekongresszus, az atomháború és a német militarizmus ellen egységesen fellépő magyar nép seregszemléje!" Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésszaka Moszkva (TASZSZ) Február 3-án a Kreml-palota nagytermében megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésszaka. Moszkvai idő szerint "déli 12 órakor a Szovjetunió Legfelső Tanácsának nemzetiségi tanácsa tartotta ülését. Az ülésen a szovjet ország valamennyi szövetséges és autonóm köztársaságának, nemzetiségi határvidékének és területének küldöttei, valamint vendégek — a főváros dolgozóinak képviselői vettek részt. Megjelentek a diplomáciai testület tagjai, valamint a szovjet és a külföldi sajtó tudósítói. Az ülést Viliasz Laeisz küldött, a nemzetiségi tanács elnöke nyitotta meg. Javaslatára egyhangúlag elhatározták, hogy az ülésszakon a következő kérdéseket tárgyalják meg: 1. A Szovjetunió 1955. évi állami költségvetése és az 1953 évi állami költségvetés végrehajtása. 2. A nemzetközi helyzet és e Szovjetunió kormányának külpolitikája. 3. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége törvén/erejű rendeleteinek jóváhagyása. A Szovjetunió állami költségvetéséről szóló beszámolót a nemzetiségi tanács és a szövetségi tanács február 3-án délután 5 órakor kezdődő együttes ülésén hallgatják meg. A Kreml-palota nagytermében délután három órakor nyílt meg a szövetségi tanács ülése. Az ülésen Alekszandr Volkov küldött, a szövetségi tanács elnöke elnökölt. A szövetségi tanács küldöttei egyhangúlag jóváhagytál; az ülésszak napirendjét. Február 3-án délután öt órakor megkezdődött a két ház együttes ülése. Az ülésen a Szovjetunió állami költségvetését ismertető bcsr'moló hangzik el.