Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-27 / 49. szám

Világ proletárjai egyesüljetek AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 49. SZAM J VASÁRNAP, 1955 FEBRUÁR 27. | ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: Lesz-e elegendő permetezőszer? Pátosz és Becsület (3. oldal) (4. oldal) Felhívás április 4 méltó megünneplésére (5. oldal) „Megtört a jég" a Szegedi Cipőgyárban (5. oldal) A béke ügyéi nemcsak szavakhal, hanem mindenek előtt tettekkel kell szolgálnunk Hegkezdődött a IV. Magyar Békekongresszus C zúz és száz ünnepi ruhába öltözött asszony és férfi — fiatalabb és idősebb, üzemi munkás. ^ egyetemi tanár, dolgozó paraszt, pap, háziasszony és katona, diák és kisiparos, az ország minden részéből jött dolgozók igyekeztek szombaton délután az ünnepi díszt öltött Sportcsarnokba. Bent a teremben az elnöki asztal elölt sorakoznak az aláírások, a magyar nép békeakaratának bizonyítékai• Száz- és százezer aláírást hoztak a küldöttek. Elszánt tiltakozást az atomháború ellen, leveleket, üzeneteket, békealbumokban, béketarisznyákban ezer és ezer munkahőstett írott bizonyítékait, amelyek mind-mind arról beszélnek, hogy az üzemek munkásai, a mezők dolgozói, a laboratóriumok tudósai mindennapi tetteikkel is kifejezik, hogy békét akarnak, a békéért dolgoznak és a béke nagy ügyéért készek minden áldozatra. Az egyszerű emberek hétköznapi tetteire, köveikezeles, céltudatos munkájára épül fel az a szilárd gát, amely útját állja a háború megszállottjai romboló erőinek. A himnusz utolsó akkordjai hangzanak el. Az ország szive egyszerre dobban ebben a pillanatr ban és hazánktól távol száz- és százmilló békeharcos tekintete fordul ma felénk, száz- és százmillió békeharcos küldi bíztató üzenetét. A béke erői még sohasem voltak olyan hatalmasak, mint ma. Á kongresszus elnöksége Á Himnusz elhangzása után Szőczei Sándor Kossuth-díjas kovács lépett az elnöki emelvényre és javaslatot tett a IV. Magyar Békekongresszus elnökségére. Az elnökség tagjaivá választották a kongresszusra érkezet külföldi békeharcosokat: a Béke-Világtanács képviseletében Li-i-Mang-ot, a Béke-Világtanács titkárságának tagját, a német nép képviseletében Ervin Eckert-et, a Német Szövetségi Köztársaság parlamenti képviselőjét, a nyugatnémet béketanács elnökét, Róbert Havemannt, a berlini Humboldt egyetem kémiai és fizikai intézetének tanárat, a nagyberlini béketanács elnökét, a török nép képviseletében Nazim Hikmet nemzetközi Béke-díjjal kitüntetett török költőt, a Béke-Világtanács tagját, és Zekorina Certel török újságírót, a Béke-Világtanács tagját, a csehszlovák nép képviseletében .Tosef Lukacevic szlovák építésügyi megbízottat, a román nép képviseletében Maria Banus költőnőt, a bolgár nép képviseletében Ivanov Karol Telbizov közgazdász professzort, a Sztálin-tartományi békebizottság alelnökét; a koreai nép képviseletében Kim Gi Szu békeharcost, az osztrák nép képviseletében Ferdinánd Schattauer mérnököt és Rosalia Bily békeharcosnőt, a görög nép képviseletében Petrosz Kokkalisz sebészprotesszort, a görög emigránsok béke1 izottságának elnökét, az iráni nép 1 épviseletében Irádzs Eszkandari-t, r Béke-Világtanács tagját, az amerikai nép képviseletében Stetson Kennedy újságírót. Az elnökség tagjává választották Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikust. a Béke-Világtanács tagiát, az Országos Béketanács elnökéi. Benjámin László Kossuth-díjas költőt. Bereczky Albert református püspököt, az Országos Béketanács elnökségének tagját, dr. Beresztóczy miklós vikárius, esztergomi érseki kelynököt, az Országos Béketanács < lnökségének tagját, Bölöni György írét. az Irodalmi Alap igazgatóját, 1 'agyar Pen Club elnökét. Bugár .T-mosnét, az Országos Béketanács titkárát, dr. Czaoik Gyula egri érseket. Czevda-Pommersheim Ferenc sebészfőorvost, a Magyar Népköztársaság kiváló orvosát, Csetreki Pál derecskei egyéni gazdát, Csikesz Józsefnét, a budapesti pártbizottság titkárát, Csók István Kossuth-díjas festőművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét, Dornfeld László szabómestert, Fábián Mártonné Tolna megyei egyéni gazdát, Gillemot László Kossuth-díjas egyetemi tanárt, a budapesti műszaki egyetem rektorát, Gosztonyi Jánost, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége központi vezetőségének titkárát, Gózon Gyula Kossuth-díjas színművészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét, Hajdú Gyula egyetemi tanárt, a budapesti békebizottság alelnökét, dr. Heves Lajost, a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnökét, Hovodzák István szolnoki állami gazdasági igazgatót, Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikust, Jenei Lajos Kossuth-díjas olvasztárt, Kárpáti Sándorné kispesti háziasszonyt, Kelen Bélát, a Magyar—Szovjet Társaság főtitkárát, dr. Kiss Ferenc Kossuth-díjas professzort, a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének elnökét. KisfaludyStrobl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművészt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerzőt, akadémikust. Kovács Pál kardvívó olimpiai bajnokot. Lőcsei János Kossuth-díjas főmozdonyvezetőt. Lukács György Kossuth-díjas akadémikust, a Béke-Világtanács tagját, Mekis József Kossuth-díjast, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnökét, Mészáros Ági Kossuth-díjas színművésznőt, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét. Mészáros József Kossuth-díjas tatabányai bányászt, Mihályfi Ernő újságírót, népművelési miniszterhelyettest, Nánási László újságírót, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagját, Németh Gyula Kossuth-díjas akadémikust, Ormai Árpádnét, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Kossuth-díjas szövőnőjét. Péter János református püspököt, a Béke-Világtanács tagját. Rónai Sándort, az Országgyűlés elnökét, Rusznyák István Kossuth-díjas orvosprofesszort. a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Sőtér István Kossuth-díjas írót, az irodalomtudományok doktorát, Schulek Elemér Kossuth-díjas akadémikust. Szabó István altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettest, az Orsz4gos Béketanács elnökségének tagját. Szabó Pál Kossuth-díjas írót, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökét. Szabolcsi Bence Kossuth-díjas zenetudóst, akadémikust. Szilágyi Albert gyulavári egyéni gazdát, Vass Istvánnét, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének elnökét. Veres Péter Kossuth-díjas írót, a Magyar írók Szövetségének elnökét, az Országos Béketanács elnökségének tagját, Vető Lajos evangélikus püspököt, az Országos Béketanács tagját, Wolf Johanna főmérnököt, az Országos Béketanács tagját. A kongresszus résztvevőinek soIraiban volt Boldoczki János külügyminiszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Darvas József népművelési miniszter, Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke. Szabó Gergely, a Minisztertanács titkárságának vezetője, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökheíyetese, Jánosi Ferenc, a Hazafia® Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Pongráez Kálmán, Budapest főváros tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnöke, valamint a politikai, gazdasági. kulturális élef számos vezető személyisége: Kossuth-díjas tudósok, írók, művészek, a termelés élenjáró dolgozói, a néphadsereg tagjai, az egyházak képviselői. Jelen volt a kongresszus megnyitásán a budapesti diplomáciai testület több ta£3aMiután a megválasztott elnökség tagjai elfoglalták helyüket, az elnöki emelvényen, Kisfnludy-Strobl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művész nyitotta meg a kongresszus tanácskozásátKisfaludy-Strobl Zsigmond elnök üdvözölte a kongresszust, majd javaslatot tett a békekongresszus napirendjére, amelyet a kongresszus egyhangúlag elfogadott. roza'tos támadásainak visszaverésével érték el. A népek nagy béke világmozgalma már túlnőtt azon a fokon, amikor zsarolással, ijesztgetésekkel fékezni, vagy gyengíteni lehetett. A népeknek volt alkalmuk meggyőződni közös fellépéseik nagy átütő erejéről. A Béke-Világtanác® legutóbbi stockholmi ülése végsőkig menő, elszánt harcot hirdetett a nyugatnémet újrafelfegyverzés bűnös terveinek megakadályozásáraA szovjet delegáció már a stockholmi tanácskozásokon felhívta a világ figyelmét a nyugatnémet újrafelfegyverzés problémájának egy új, különösen veszélye® oldalára, nevezetesen arra, hogy az amerikai és angol imperialisták a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekkel akarják ellátni. Az Északatlanti Szövetség és a nyugatnémet újrafelfegyverzés egy új háború kirobbantását célozza Andics Erzsébet, a Béke-Világtanács tagjának beszéde Andies Erzsébet beszéde elején megállapilotta, hogy alig több mint két esztendő választ el bennünket a magyar békeharcosok legutóbbi országos seregszemléjétől, a III. magyar békekongresszustól. Az í.zóla eltelt idő bővelkedett nagyjelentőségű eseményekben. Ezt az időt mindenekelőtt a béke és a háború erőinek rendkívül erős összec apása, éles küzdelme jellemezte. / z elmúlf időben egymást érték a 1 ífcorns provokációk, a háborús ! zítók veszedelmes cselszövései, i ) ez az eseményeknek csak az ) iyik oldala. A másik oldala azonban nzt mutatla. liogy a szervezett békemozgalom mélyre eresztette már gyökereit, a népek mind erőteljesebben felsorakoznak a béke ügye mellett. Ez az elmúlt esztendők mérlegét a béke erőinek a javára billentette. A békemozgalom előretörésének és sikereinek jegyében folyt le 1953 nyarán a számunkra, magynr békeharcosok számára különösen emlékezetes a Béke-Világlanács budaposti ülése. Ez az ülés elindította azt a nagy világmozgalmat, amely az egyes országok között felmerülő ellentétek békés lárgyaiások iilján való rendezését tűzte ki céljául. A tárgyalások eszméjének első nagy győzelme az 1953 júliusában I'anmindzsonbaii aláírt koreai fegyverszüneti megállapodás volt. A tárgyalások elvének térhódításáról tanúskodott a berlini négyhatalmi értekezlet 1954 januárjában, majd a genfi konferencia, amely véget vetett a 8 évig tartó indokínai háborúnak. Mindennek eredményeképpen a Béke-Világtanácsnak 1954 végén Stockholmban lefolyt ülése jogos megelégedéssel állapíthatta meg: „A világ hangulatát megváltoztattuk... munkánkat elsőízben nem kíséri baljós ágyúdörgés ós bombarobbanások zaja. Ez a béke minden hívének érdeme'"'. Mindezt a béke hívei nehéz küzdelmek árán, az agresszív erők so-. Az események igazat adtak a stockholmi tanácskozáson elhangzott figyelmeztetésnek. Az Északatlanti Szövetség katonai tanácsa ravaszul álcázott formában olyan döntést hozott, amely egyenlő értelmű az atomfegyverek tör vény esítésével és az atomháború kirobbantását célozza- A népek ellenállásának új lendületet adott a felismerés, hogy a Wehrmacht újjáélesztése nem jelent kevesebbet, miut atomháború előkészítését Európában és az egész világon. Az egész emberiség ellen irányuló merényletre a nemzetközi békemozgalom a Béke-Világtanács Irodája kibővített ülésétíek sürgős öszszehívásával felelt. — A Béke-Világlanács Irodájának kibővített, ülése százmilliók meggyőződésének adott kifejezést, amikor nagyjelentőségű nyilatkozatában leszögezte: „Németország újrafelfegyverzése és az atomháború törvényesítése szorosan összefügg egymással. Mindkettő ugyanannak a politikának a gyümölcse, annak a politikának, amelynek alapja a világ szétszakítása két tömbre. A Béke-Világtanács Irodájának kibővített ülése százmilliók óhajának, törekvésének adott kifejezést, amikor elhatározta, hogy a fenyegető veszély elhárítására új, minden eddiginél nagyobbarányú aláírásgyűjtési mozgalmat indít. — És ezzel világszerte megkezdődött az új, nagy aláírásgyűjtési mozgalom, amely sok tekintetben hasonló az 1950-ben ugyancsak Stockholmból elindított mozgalomhoz. öt év alatt sokat tanultak a népek, gyarapodtak tapasztalatokban, növekedtek erőben és öntudatban. Éppen ezért minden kilátásunk megvan arra, hogy e nagyszerű, a legfőbb emberi érdekekért folyó világméretű aláírási mozgalom minden eddiginél hatékonyabb és eredményesebb lesz: cáfolhatatlan bizonyítéka lesz az emberiség. a haladás, az élet erejének. — A halódó imperialista rendszer végvonaglásában — miközben görcsösen ragaszkodik a fennmaradáshoz — kész a legnagyobb háborús katasztrófába taszítani az emberiséget. Ez a kivénhedt, embertelen, rabló rendszer a népmilliók vérétől várja megifjodását. Embertelen és kába remény ez, amit a történelem már előre kudarcra ítél. Korunk nem az imperialista rablók és népelnyomók érvényesülésének és diadalának, hanem a népakarat érvényesülésének és diadalának kora (taps). Az imperialista rablók nem fogják maguk alá gyűrni a népeket! A népek állják a harcot! Állják, mert fennmaradásukról, fejlődésükről, magáról az életről van szó! Nem fogják megadni magukat, mert előttük a felszabadult népek biztató példája, mert segíli őket a kommunizmust építő Szovjetunió kitartó, minden áldozatra kész, hősies és bölcs békepolitikája. (Nagy taps). — Napjainkban, amikor a háború és a béke erőinek nagy küzdelme folyik, a békére vágyó százmilliók előtt egyre világosabb a Szovjetunió békepolitikájának világtörténelmi jelentősége. A szovjet állam tántoríthatatlan harca a békéért nemcsak a munkásosztály és a parasztság, nemcsak a dolgozó osztályok, hanem az egész emberiség érdekében végzett hatalmas, világtörténelmi jelentőségű tett. A Szovjetunió vezetésével a béke és szocializmus népeinek tábora ma az egész emberiség reménysége, fennmaradásának, továbbfejlődésének, boldog .jövőjének szilárd biztosítéka. (Taps) Ma már a nyugati polgári körök, a kapitalista sajtó is kénytelen elismerni. hogy a termonukleáris fegyverek felhasználását egyetlen körülmény tudja csak megakadályozni. az. hogy ma már az imperialista köröknek számolni kell azzal: a Szovjetunió nem gyengébb náluk ezen téren sem. A szovjet külpolitika a tárgyalások elven épül fel A szovjet külpolitika híven vallja a tárgyalások elvét. Ilyenirányú fáradozásainak eredménye a berlini és genfi tanácskozások létrejötte. A szovjet kormány — különösen az utóbbi hetekben és hónapokban — újabb és újabb javaslatokat, kezdeményező lépéseket tesz a béke fenntartása érdekében. Ezek újabb és újabb bizonyítékai annak a felelősségérzetnek. amely a szovjet kormány minden lépését áthatja a világ, az egész emberiség sorsáért. A moszkvai értekezleten hozott nagyfontosságú határozatok erőt, bíztatást és biztonságot adtak a békeszerető emberiségnek, s ugyanakkor komoly figyelmeztetés volt az értekezlet az imperialista körök számára. A határozatok mögött áll a béke országainak roppant gazdagsága, ott vannak auyagi és szellemi kincbei, s ott van népeinek hősiessége, nap mint nap nő: vekvő ereje. Mondhatni korszakalkotó jelentőségű a | szovjet kormánynak ez év januárjában kinyilvánított az a készsége, hogy az 1955-ben öszszehívandó nemzetközi atomértekezlet elé terjeszti az atomerő békés felhasználására vonatkozó tudományos és technikai tapasztalatait. További lépés volt ezirányban n szovjet kormánynak arra vonatkozó határozata, hogy kész egész sor országnak, nevezetesen a Kínai Népköztársaságnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak, Lengyelországnak. Csehszlovákiának, Romániának, technikai és tudományos segítséget nyújtani az atomenergia békés felhasználásához. A (Folytatás « második oldalon.}