Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-20 / 16. szám

CSÜTÖRTÖK. 1955 JANUÁR 20. D ELMR GYARORSZRG pártélet * Az agitációs munka állandó javítása a Szegedi Textilmövekben Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőre, elért sikereink, győ­zelmeink mögött ott találjuk nép­nevelőink odaadó, áldozatos mun­káját, nemcsak a termelésben, ha­nem a dolgozók nevelésében is — mondják a Textilművekben. Nép­nevelőink segítettek abban, hogy megértessük dolgozóinkkal pártunk és kormányunk célkitűzéseit, segí­tettek abban, hogy e célkitűzések megértése új tettekre serkentse üzemünk munkásait. Az üzem népnevelőinek mintegy hetven százaléka már három-négy éve végzi nevelő, felvilágosító munkáját és becsülettel ellátja ezt a feladatot. Az üzemi pártbizottság állan­dóan tájékozódik a népneve­lők munkájáról és az alapszer­vezetek segítségével határozot­tan és tervszerűen irányítja tevékenységüket. Ennek is köszönhető, hogy leg­utóbb, amikor megtárgyalták az üzemi agitációs munka kérdéseit, a hibák megszüntetésére időben tudtak megfelelő határozatot hoz­ni, melyeket végre is hajtottak. Az üzemen belüli fluktuáció következ­tében például egyes helyeken visz­szaesett a politikai munka, mivel többen a népnevelők közül is más munkaterületre kerültek. Emiatt részben át kellett szervezni a nép­nevelő hálózatot. A cél az az üzem­ben, hogy egyetlen olyan üzemrész vagy gépcsoport se legyen, ahol nincs népnevelő munka és az, hogy állandóan emeljék az agitáció tar­talmi színvonalát. Ennek érdeké­ben is több intézkedést tettek a vállalatnál. Az elmúlt hónapban a népnevelő munka tartalmának és irányításá­nak megjavítása érdekében pél­dául a 2-es alapszervezet — az Alkotmánv műszak — népnevelői­vel összevont népnevelő értekezle­tet tartottak. A pártszervezet ve­zetősége ismertette az agitációs munka feladatait és azt is, ho­gyan foglalkozzanak a népnevelők a dolgozókkal. A népnevelő érte­kezlet részvevői több jó tapaszta­latot elmondottak egymásnak, s határozatot fogadtak el munkájuk megjavítása céljából. Elhatároztak és megfogadták, hogy ezentúl mindig tanulmányoz­zák a legfontosabb párt- cs kormányhatározatokat, tanul­mányozni fogják a pártsajtó cikkeit is, amelyeket felhasz­nálnak munkájuk jobbátételé­} hez. Elhatározták azt is a népneve­lők, hogy ezentúl jobban felkészül­nek a népnevelő értekezletekre és lalamennyien elmondják, hogy milyen problémák foglalkoztatják a dolgozókat, mi az, ami rontja a hanguflatot, mire kérnek választ és miben kérnek segítséget. Ezzel a pártvezetőség is jobban tájékozó­dik a dolgozók általános hangula­táról, s jobban tud segíteni a nép­nevelők munkájában s a dolgozók problémá'.nak intézésébem. Ezeknek a megbeszélésére persze nem vár­ják meg isnindig a népnevelő érte­kezletet. A népnevt'lő csoportfelelősök — akikkel máidén tíz napban rö­vid megbeszélést tartanak az alapszervezeitek vezetőségei — felkeresik a csoportjukba tar­tozó népnevelőket és az időközben felvetődött vagy előtérbe került profolémákat meg­beszélik velük. A népnevelő cso­portfelelősök pedig a pártvezető­ségtől és a pártbizottság tagjaitól kapnak állandó munka közbeni tá­jékoztatást és segíitnéget munkájuk végzőséhez. így a szokásos, rend­szeres időközben megifartott ért©­kezlieíbken kiviil a személyes érintkeaís következtében, is állandó kapcsolat van a pú rtbizettság — a párt vezetőség és a népnevelő cso­porlfo'ieilősök, valamint népnevelő csoportfelelősök és a népnevelők kö­zött. Ez nemcsak a kölcsönös iá­jókoaódású és az agitációs mun­kai jobbátótelét segíti, hamem .ellenőrzést is jelent a népnevelő esoporltf elei ősök és a népnevelők munkája felett. A népnevelők saját tapasztala­ink alapján azon a mfeggyőződéswi vannak, hogy akkor flogadják őket bizalommal a dolgozóik, ha igaz, baráti 6zóval beszélnek honzájuk. Zsók Anilalné és Tóth Piroska is ezt a megállapítást erősítették meg. Tudjanak a népnevelők — mondották még — dolgozótár­saik családi problémáiról, örö­mükről és bánatukról, ats előbbiekben osztozzanak, az utóbbiaik esetén segítsenek a nép­nevelők, ahogy tudnak, tanáccsal, ügyük intézésével stb. Ez az ural­kodó elv a népnevelők között. Az üzemi párt alapszervezetek ós a pártbizottság figyelemmel kísé­rik a népnevelők munkamódszerén kívül az agitációs munka tartalmi résziét is és amit lehelt általánosí­tanak a jó tapasztalatok közül és ismertetik a többi népnevelővel is. A pártszervezetek igyekezete arra irányul, hogy minél közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek a dolgozók­kal, megismerjék azok problémáit, segítsenek rajtuk. Do ugyanakkor megértés.sók velük a mindennapi feladatok elvégzése és a jobb élét megteremtése közötti összefüggést isi ós ezáitial a párt politikája iránti még nagyobb támogatásra, rnskí jobb munkára lelkesítsék a dolgozókat. Felszabadulásunk 10. évfordulójára a legszebb darabokból kiállítást készítenek a szegedi ipari tanulók Tegnap este 5 óra előtt ismerős arcú fiúk, lányok igyekeztek a "Ju­hász Gyula- általános iskola felé. Az üzletekben, az asztalos, a kárpi­tos, a kovács, a lakatos műhelyek­ben, a patyolatnál, a szövetkeze­teknél, a kisiparosoknál, az üze­I mekben találkozunk ezekkel az ar­cokkal: ipari tanulók. Mesterségük gyakorlati elsajátí­tása mellett a szükséges általános műveltséget szerzik meg a Köny­nyűipari Minisztérium ipari tanuló iskolájában. Most a téli szünet el­teltével ismét megkezdődött az is­kolai foglalkozás. eídö- tanítádi nafiM megbeszélték a tanulók, hogyan készülnek hazánk felszabadulásá­nak 10. évfordulójára. Mindenki­nek volt valami ötlete, elgondolása. Most versenyeznek először —nagy dolog ez — szeretnék megmutatni tudásukat, erejüket, akaratukat. Kipirulva beszéltek, vitatkoztak, s nagynehezen a következőben egyez­tek meg: Elhatározták, hogy szakmájukat I még tökéletesebben elsajátítják. A szakmai gyakorlatokon mintadara­bokat készítenek és ezekből a leg­szebb, legtökéletesebb mintadara­bokból április 4-én kiállítást ren­deznek. Az iskola órája ötöt mutat. AzI. vegyes A. osztályban még mindig hevesen beszélgetnek a tanulók. Kiss Mihály, a táblához megy, s így szól; Elkészült a hatalmasi, új áruház Kisteleken Vasárnap már megkezdődik aa árusítás Kisteleken, a Petőfi utca cs a budapesti országút sarkán lé­vő emeletes, hatalmas áruházban. A Kist el ok ős Vidéko Földműves­szövetkezet építette ccJt az áruhá­zai, amely községi viszonylatban méreteit tekintve" első az ország­ban. Mindenféle ruházati cikket: cipőt, ruha'1, felöltőt, kalapot, kesz­tyűt, fehérneműt etb. vásárolhat­nak itt a község és a környék dolgozói, mintegy bőt én fél millió forint értekben. Azonkívül vas, műszaki árucikkek bő választókban állnak a vásárlók rendelkezésére. Külön élelmiszer részlege lesz az áruháznak, amelyet vasárnap dél­előtt 10 óraikOT ünnepélyes keretek között nyitnak meg. — Csend legyen fiúk! Mindjárt megkezdődik az óra. Kik hiányoz­nak? Körülnéz a teremben, s egymás után sorolják a hiányzók neveit. Megszólal a csengő, kezdődik a fizika óra. Lábas Iván tanár ba­rátságosan üdvözli az újév első óráján a tanulókat, majd Kiss Mi­hály jelent: az osztálylétszám 31, hiányzik négy, jelen van 27 ta­nuló. Tdttiéiteddel ketdSdik m, w A fiúk emlékeznek még az előbbi beszélgetésre és mindenki igyek­szik tudását összeszedni. A tanár kérdéseire szépen yelelnek, Lábas elvtárs meg is dicséri őket. Azután ugyanúgy, mint a többi órán, az új anyag közlése követ­kezik. Mégis más a mai nap, az első verseny fűti a jövő könnyű­ipari szakmunkásait. ' Az óra közötti szünet csen­desebb a szokottnál. Az I. ve­gyes A. osztály szakonként csopor­tosan beszél. Az alacsony szőkehajú Mózes Mihály asztalos tanuló, — akit mindenki csak kis Mózesnek ne­vez — barátjával, Újvári Jánossal — akivel együtt dolgoznak a szö­vetkezetben — arról beszélnek, milye*t miutcubualát kédtileneli. Kovács István lakatos. Ma egy éve még a Földműves utcai általá­nos iskola tanulója volt. A model* lező szakkörben dolgozott. Ott ha­tározta el, hogy lakatos lesz, jó la­katos. És már most szeretné ezt bebizonyítani. A kis Szilágyi Mózes csendesen mosolyog, neki — a fényképész szövetkezet tanulójának — jó dol­ga van, nem kell sokat törnie a fejét, hogy mit készítsen. Egy re­mek művészi kivitelű képpel vesz részt a versenyen. /hem lett könnyű dólga, hiszen Szegeden már több fényké­pész tanuló van, akikkel fel kell venni a harcot. Révész István a Hangszergyár ipari tanulója. Azért választotta ezt a szakmát, mert nagyon szereti a zenét. Most is a zenéről, hangsze­rekről beszél társainak. Mindenki a maga szakmáját di­cséri. Kiss Mihály szobafestő ta­nuló, azzal dicsekszik, hogy ők, a szobafestők széppé varázsolják a dolgozók otthonát. Bán László — aki a Patyolatnál dolgozik — arról beszél, hogy ők a háziasszonyok munkáját könnyítik meg, de Ko­vács Józsefet és még több társát, — akik az Építőipari Szövetkezet tanulói, — nem lehet meggyőzni. Szerintük az ő szakmájuk a leg­szebb és büszkén lépkednek jó me­leg vattás munkaruhájukban. Komoly munkával, nagy szorga­lommal készülnek a szegedi iparos­tanulók felszabadulásunk 10. évfor­dulójának méltó megünneplésére. FAZEKAS JÓZSEF ESETE Jó meleg volt, június felé járt az idő, s Fazekas József három hold földjén bőségesen akadt ten­niveló. Egyik este, amikor hazaérkezett a munkából, két em­ber várta: a DÁV-tól jöttek, a villanyórát felülvizsgálni. — Miért nem volt itthon, amikor meghagytuk írásban, hogy jövünk! — kérdezték nagy hangon. — Kérem én itthon voltam, ma­guk nem jöttek el. — Mi eljöttünk! És miért nem mutatja meg a villanyórát?! — Megmutatom én, de miért beszélnek velem ilyen hangon? — méltatlankodott az öreg Fazekas József, most már nem valami ba­rátságos hangon. Kinyitotta a la­kás ajtaját és betessékelte a két embert, Azok megnézték a villany­órát és leszerelték. Jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben ez állt: Faze­kas József gorombán viselkedett és lopja az áramot.. Fazekas azonban természetesen nem írta alá ezt a jegyzőkönyvet. — Lopom az áramot?! Félek én attól, nem értek én ahhoz. Még ilyet mondani... — magyarázott az öreg, önérzetében mélyen meg­bántva. A villanyórát elvitték, s a Petőfi Sándor sugárút 54. szám alatti la­kásokra sötétség borult. Hároman laknak a házban. Ez az egy vil­lanyóra volt csupán és a lakók a házbérben fizették a villanyszám­lát — mert Fazekasé a ház. A mú­[ SZEGEDI JEGYZETEK „Bízza csak ide .. . Hárman voltak 'és az ipari tanulók sötétszínű egyenruháját viselték. Egyikük — akit társai Lajosnak szólítottak — különösen hangosan, fel­íűnöen, vagányul vi­selkedett. A Széchenyi téren az 1. számú Posta­hivatal irányában ha­tadva hangoskodott tár­saival s néha-néha egy­egy megjegyzést is „megeresztett" a fiata­labb lányok felé. Egyes járókelők rosszalva csó­válták fejüket. mert enyhén szólva kicsit il­letlennek találtál: visel­kedését. A főposta elé érve hirtelen más érde­kesség akadt a fiatalok számára, ami előző ténykedésük folytatásá­ról elvonta figyelmüket — Lajosét bizonyára hosszabb időre. .4 posta épülete clöit álló fákon hangos csi­pogással nagy csapat ..« • veréb tanyázott. Ez adott hirtelen nagyobb ér­dekességet számukra: mindhárman a fák alá igyekeziek. Előbb lcar­lengetéssel és pisszegés­sel próbálták a verebe­ket elriasztani. Amikor azonban ez nem járt eredménnyel, Lajos le­vette derekáról szíját és dobálta a fa ágai közé. A verebeket nem sikerült ugyan elriasztani, de a derékövet úgy feldobta a fa ágai közé, hogy fenn­maradt. Társaira nézett: most mi leszf Azok persze nevetlek rajta. No. de Lajos nem azért volt Lajos, hogy ne ta­lálja fel magát. Miköz­ben nem éppen illedel­mesen válaszolt a ren­detlenkedéséért egy őt figyelmeztető asszony­nak, levetette a köpenyét s a fa törzsit kezdte nézegetni, milyen fo­gás esik rajta. A derék­öv a fa szélső ágai kö­zé szorult, mit neki azt onnan lerázni — gondol­ta. Amilyen gyorsan szü­letett meg a fáramászás gondolata, olyan gyors volt a tett végrehajtása is. — Bízza csak ide „édesapám", mászlam én már fára — válaszolt társai nevelésétől kisér­ve, egy öt figyelmeztető idősebb embernek Azzal másik két tanulóUírsa segítségével már húzta is magát felfelé a fára. Ügyesnek látszol t moz­gással bujkált 6—7 mé­ter magasan az ágak kö­zött és előrehajolva pró­bálta kinyújtott kezével elérni a szíjat. — Még egy kicsit, — bíztatta önmagát s még egy óvatos nyújtózko­dás után — ekkor már többen figyelték próbál­kozását — s egy asszony rémülten felkiáltott — arcra bukva zuhant le­felé az ágak között. Né­hány pillanat és a „bíz­za csak ide, édesapám" hetyke válaszadója az oldalára esve, fejét bele­verve az aszfaltba esz­méletlenül terült el a fa alatt, melyről erre han­gos esipogással a másik fára szálltak át a vere­bek. Mire a mentük a hely­színre értek, Lajos hom­lokát és arcát beborítot­ta az alvadt vér. Társai és az összeverődött tö­meg dermedten nézte a szerencsétlen ló—16 éves gyereket, amint tehetet­lenül lógatva végtagjait feltették a hordágyra s a mentőautó elrobogott vele. Azért néha nem árt megfogadni az öregek tanácsát s hallgatni intő szavukra. GERA JÓZSEF sik két lakónak később felszerel­ték a villanyórát. Az öreg most sem valami barátságosan viselke­dett a szakemberekkel, akik kint jártak a házban. — Nekem is hozzák vissza a vil­lanyórát — követelte. Kár volt a szóért, nem szerelték fel, ellenben beidézték a bíróságra. Nyomozták: igaz-e a vád, ami-elle­ne szól. A villanyóra felülvizsgá­latánál a DÁV-tól kiküldött két ember megállapította ugyanis, hogy túl kevés a fogyasztás és a villany­óra mögött a fővezetékhez is be van kötve elágazás. Hogy ki csi­nálta, miitor — a felszabadulás után pár hónapig Fazekasék nem tartózkodtak a lakásban — és igaz-e, hogy lopta az áramot — ezt vizsgálták. Háromszor is be kellett mennie a járásbíróságra. Az eset után egy évre pedig — 1954. augusztus 16-i keltezéssel, Battyán László járásbíró aláírásá­val pecsétes írást kapott, hogy a „társadalmi tulajdon elleni lopás bűntette miatt indított eljárást a bíróság megszüntette, mert az ügvészség a vádat bizonyíték hiá­nyában elejtette." — Na végre — sóhajtott az öreg, amikor kézbe vette ezt az értesítést. Arra gondolt, hogy most már majd kap új villanyórát, hi­szen bebizonyosodott, amit ő min­dig állított; nem lopta az áramot. Most már majd nem kell petró­leum lámpával meg gyertyával kínlódnia. Ment is a DÁV-hoz a Kossuth Lajos sugárútra, majd a Klauzál térre. Több emberrel be­szélt. ígéretet is kapott; majd fel­szerelik az órát. Kinn voltak a la­kásán is, „megnézni a helyzetet", nem egyszer. De hiába: 1953. júniu­sa óta mindezideig kénytelen va­koskodni a lakásában. Eljött panaszra a „Délmagyar­ország" szerkesztőségéhez, elmond­ta a történetet. — Tessék elhinni, önérzete is van az embernek. Engem bíróság­gal zaklattak egy évig. Ugy érzem, most sem járnak el velem becsü­letesen. Kérem, segítsenek rajtam. A DÁV-nál tudtak a dologról, elmondták, milyen goromba volt Fazekas József — azt azonban nem, hogy véle szemben sem vol­tak túlságosan udvariasak. — Igen, — jegyezték meg, — fel­tehető, hogy lonta az áramot. Igaz, a bíróság felmentette, de mi ezzel nem értünk egyet. — De hát elvtársak, egyáltalán nem valószínű, hogy ő ilyesmit tett volna, hisz a bíróság is felmen­tette ... — Nem lehet azt tudni, senki sem vallja azt be. Valaki mással is megcsináltathatta ... Ebben már volt egy adag rossz­indulat. Pedig olyan emberről van t szó, akit szabályszerűen tteftmctttcé­tek az alaptalan vád alól és fél év óta kéri a villanyóráját vissza, de nem kapja. — íratlan törvény azt írja elő, hogy ahol már egvszer leszerelték a villanyórát, — mondták — és a lakásban szabadon van a régi ve­zeték, oda addig nem szerelik visz­sza, amíg be nem építik a falba a vezetéket. Már pedig nála így van, különben is ő a lakóktól több pénzt szedett be, mint amennyi villany­számlát fizetett. Gyerünk kl a Petőfi Sándor sugárúti házba. A vezetékek való­ban szabadon vannak, de a másik két lakásban is ez a helyzet; mégis felszerelték az órákat. Persze, most azt mondják Fazekasék, hogy miért nem lehet nekik is felszerelni. Be­széltünk az egyik lakóval, aki el­mondta ők nem is fizettek vil­lanyszámlát, az benne volt a ház­bérben — a „túlfizetés" tehát nem igaz. Viszont Fazekaséknak másfél éve nincs bekötve a villanyuk. — Nem lehetne mégis felszerel­ni a villanyórát, és mondjuk egy kötelezvényt aláíratpi, hogy egy, vagy másfél éven belül ezt a ve­zetéket beépítteti a háztulajdonos a falba — kérdeztük az illetékesek­től. — Hát lehetne, ha legalább azt a rézkapcsolóját lecserélteti, Most már tehát lehet segíteni Fazekas Józsefen, akinek esete ép­pen akkor kezdődött, amikor a ma­gyar nép elindult a júniusi úton. Pedig ezt az ügyet jóval hamarabb is el lehetett volna intézni, módot találni arra, lehetőséget adni egy embernek, családnak, hogy azt az intézkedést — ami egyébként he­lyes —, hogy a falba kell építeni a szabályos vezetékeket, megcsi­náltassa, végrehajtsa. S nem kel­lett volna olyan hamar elvetni a sulykot, alaptalanul vádolni egy embert áramlopással, amit aztán nem tudtak bizonyítani. Az ember­ről való gondoskodás programjába az ilyen eset eeváltalán nem il­leszthető be. Fazekas Józsefet em­berek bántották meg — emberek engesztelhetik meg gyors intézke­désükkel. S ebből az esetből azt a tanulságot is levonhatja mindenki: hogyan nem szabad az emberekkel bánni. Markovits Tibor /is Építőipari Szövetkezet dolgozói a felszabadulási verseny során mozgalmat indítanak. hogy az anyagok felhasználása 100 százalé­kos legyen, — írja Kédel Józsefné levelezőnk. — Teljesen meg kíván­ják szüntetni az igazolatlan mu­lasztásokat. A szövetkezet dolgozói az elmúlt évhez viszonyítva 8 szá­a-l ók kai növelik a lakosságnak vébdetw

Next

/
Thumbnails
Contents