Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-19 / 15. szám

SZERDA. 1955 JANUÁR 19. BElMIGYlRORSZle Vizsga a főiskolán Reggel vidáman és fürgén, ugrott fel ágyából Horváth Mihály. — Keljetok már fiúk! — kiáltott és három szobatársáról nevetve rántatita le a takarót. — Ma van. az utolsó vizsgánk, utazunk haza. Gon­dosan öltözködött ezen a napon, a sötétkék ruháját volte fel. amelyen büszkén díszlett a DISZ-jelvóny. A négy barát egyszerre lépett ki a „Juhász Gyula" diákotthon kapu­ján s együtt indultak a Pedagógiai Főiskola felé. A mindig vidám Horváth, ál­landóan beszélt, hogy elterelje ba­ráJjai figyelmét a vizsgáról. — Emlékeztek még tegnap estéire, a Csárdáskirálynőrct — kérdezte. — Hogy is van? — és vidáman dúdolni kezdte, a „Jaj cica ..ci­mü dalt. Barátai most már mo­solyogtak s halkan dúdolva ha­ladtak mellette. Jő hangulatban értek a főisko­lára. Az első évesek földrajz-, rajz szakosainak I. csoportja már ott volt. Izgatottan várták az első felelőt. Jói kezdődött. L. Kovács Júlia lépett ki elsőként a vizsgateremből s örömmel mutatta bizonyítványát, — jelest kapott. Azuíén egymás után mentek be a hallgatók a terembe, ahol Gás­pár Mihály tanársegéd vizsgáztatta őket. • A négy barát csak vár. ök min­den vizsgán utoljára mennek be. Horváth Mihály nyitja meg a sort, azután Szalontai György, Piretr Gyula és végül Salamon Nándor következik. Horváth benyit a nagy terem­be. A tanár barátságosan fogadja. Leteszi bizonyítványát az aszlalra. tételt húz. Huncut szeme tágabbra nyílik. Itt van a vizsgán, Pigniczki György elvtárs is, a diákotthon igazgatója. Eljött meghallgatni, ho­gyan vizsgáznak „fiai". Horvákh elvtárs nyugodt. Nem izgul. Alaposan felkészült. Jegy­zetpapírt, tollat vesz elő. írni kezd — gondolkodik. Elkészül a vázlat. Határozottan, nyugodtan felel. Az ilyen feleletet öröm hallgatni. Gáspár elvtárs, a vizsgáztató is mosolyogva bólogat. — Jó, köszönöm. Térjen a kö­vetkező kérdésre. Azt is hibátlanul tudja Horváth Mihály. A tanársegéd még kérde­zett: az anyag legkülönbözőbb ré­széből. Mindenre kilűnő választ ka­pott. — Sziipen felelt, gratulálok. — áll lel Gáspár elvtárs. — További jó munkát kivánok. — Megszorítja a pirosarcú hallgató kezét és át­adja bizonyítványát. — Gratulálok. — fog kezet a ki­lépővol az ajtóban álló Pirer Gyula. — Honnan tudod, hogy jól „mentem?" — kérdezi Horváth Mi­hály. — Hiszen egész évben te voltál a legjobb a szemináriumon ... Még mondani akar valamit!, de a tanár közbeszól: — Kérem a következőt. Horváth Mihály egyedül marad. Gondolkodik. Estére már otthon les Kiskunfélegyházán, szüleinél, testvéreinél. Örömmel mondhatja meg vizsgája eredményét. „Csak az a földrajz négyes ne volna". — fűzi tovább gondolatalt. „No nem baj, majd évvegéro kija­vítom." Csend van. Barátai a másik te­remben vizsgáznak. Lassan nyílik ajz ajtó, Szalonjai György lép ki. — Jót kaptam, — mondja. A két barát most már vidáman, jó­kedvűem beszélget. Egymásután nyílik az ajtó, Is­mét együtt van a négy barát, örülnek a szünetnek, sokat pihen­nek majd, hogy még nagyobb szor­galommal, jobb kedvvel kezdjék meg a második félévet. (}. zs.) Január 23-án tartják az országos partizán-találkozó! Január 23-án, hazánk felszaba­dítása tizedik évfordulójának évé­ben, a Budapest felszabadításáért vívott győzelmes harcok tizedik év­fordulóján országos találkozóra gyűlnek egybe a magyar partizá­nok, akik a Szovjet Hadsereggel vállvetve, bátran szembeszálltak a fasisztákkal és sokan közülük ha­zánk határain kívül is harcoltak a nép szabadságáért a fasizmus el­len. A találkozóra meghívták a volt Ellenállók Nemzetközi Szövetségé­nek képviselőjét is. A találkozón előreláthatólag több mint ezer volt partizán vesz részt. A részvevőket a közeli napokban „Fegyverrel a hazáért" elnevezésű partizánéiul éberemmel tüntetik ki. A partizán-találkozóra a Magyar Szabadságharcos Szövetség parti­zán-tagozata a meghívókat elküld­te valamennyi leigazolt partizán­nak és ellenállónak. A partizán­találkozó előkészítő bizottsága kéri azokat a leigazolt partizánokat, akik meghívójukat esetleg nem kapták meg, hogy a 121—780-as budapesti telefonon érdeklődjenek. Előre ifjúság Az első DISZ küldöttválasztó taggyűlések tapasztalatai A DISZ VÁROSI ÉS MEGYEI küldötl értekezletének megtartására való készülég alkalmából az el­múlt napokban több alapszcrvezct­núl megválasztották már a kül­dötteket. Jól sikerült, élénkvltájú DISZ-taggyülés volt a Jutaáru­gyárban, a Tervező Irodánál, a Sza­lámigyárban és még egynéhány he­lyen. A Tervoző Irodánál például nemcsak a beszámoló foglalkozott helyesen az ifjúság öleiével, pro­blémáival, a helyi DISZ-szcrvezet munkájával, liánom számosan a felszólaló fiatalok közül is. A szer­vezeti munka kérdésein felül fog­lalkoztak azzal is, mennyire szük­séges volna egy Ifjúsági Ház, vagy egy olyan megfelelő helyiséig, ahol a DISZ nagyobb lehetőséget tudna biztosítani az ifjúság különböző helyes szórakozási igényének ki­elégítésére. Itt a szakkörök létre­hozásával és működ teS'sével a fia­talok is hasznosan tudnák eltölteni szabadidejük ogyrészét. Ez nevelő­cn is hatna a fejlődő ifjúságra és segítené gondolkodásának, maga­tartásának kedvező alakulását. A Tervező Iroda fiataljai mindjárt fel is ajánlották társadalmi mun­kával való közreműködésüket a helyiség berendezésében. Más alapszervezetek taggyűlé­sén, az ifjúságnak a munkában va­ló helytállásával és politikai neve­lésinek kérdésével foglalkoztak he­lyesen. AB eddig megtartott tag­gyűlések jórészét véve alapul azon­ban azt kell mondanunk, hogy ál­talában véve ezek a DISZ-gyűlések nem érték el teljesen a céljukat. Nem érték ol annak ellenére sem, hogy a legtöbb taggyűlést nagy­számú fiatal részvétele mellett tar­tották meg. AZ EDDIG MEGTARTOTT TAG­GYŰLÉSEK részbeni eredményte­lenségének több oka van. Elsősorban a gyenge beszámolók. Sok helyen nincs kellő vita éppen azért, mert a beszámolók nem adják azt, amit a fiatalok várnak. Hogyan legyen eredményes küldöttválasztó tag­gyűlés például ott, ahol külön napirendi pontként a kül- és bel­politikai kérdésekkel Is hosszasan foglalkoznak, mint például a Vá­rosi Tanácsnál. Nem látszik indo­koltnak, hogy a mostani taggyűlé­sen ezekkel a kérdésekkel foglalkoz­zanak annál inkább sem, mivel az elmúlt héten csaknem mindenütt pártnapok voltak, ahol ozt a kér­dést beszélték meg. Máshol sokat beszélitek a sport- és kultúrmun­káról, míg a DISZ más feladatairól, az ifjúság sajátos problémáiról, e küldöttgyűlések és a DISZ II. or­szágos kongresszusának céljáról és jelentőségéről alig. Ezért a hibák­ért felelősek az illető párt alapszer­vezetek is, mert nem adtak segít­séget a beszámoló elkészítéséhez, de van ahol ahhoz sem, hogy a tag­gyűlést a kitűzött időpontban meg tudják tartani. A Paprikafeldolgo­zó Vállalatnál, a Szegedi Cipőgyár Moszkvai körúti tolepén'l kétszer is el kellett halasztani a DISZ tag­gyűlést, mert a ki űzött időpontra más rendozvényt szerveztek. Ott, ahol ennyiro törődnek csak a DISZ­szol, ne csodálkozzanak, ha hiba van az ifjúsági szövetség munká­jában és baj van a, fiatalokkal. VANNAK OLYAN DlSZ-szerveze­tek is, ahol a beszámoló elkészíté­so előtti nem beszéllek a fiatalok­kal, nem tájékozódtak, milyen kér­désok foglalkoztaiják őket, miro várnak választ. Nem gondolkodtak azon, mi az, amit a DISZ-munka kerotén belül szükséges megkészül­ni a fiatalokkal a küldött értekez­letre és a II. kongresszusra való készülés során. A gyengo politikai előkészítés miatt — csoportfolelő­sök és a DISZ agitátorok nem be­szélnek a taggyűlés anyagáról — több helyen alig volt hozzászólás a beszámolóhoz, vagy kiegészítő ja­vaslat a DISZ-szervezet munkájá­nak megjavítására, életűnek fellen­dítésére. A hibák nagyresze elke­rülhető lonno, ha a pártszervezetek, általában a helyi vezetők nagyobb figyelemmel és segítő szándékkal foglalkoznának az ifjúsággal ós a DlSZ-szerv özetekkel. Több helyen vontatott volt a taggyűlés, összekeverték a napi­rendi pontokat. Mindez legtöbbször azért történt, mert nem megfelelő elnököt választottak a taggyűlés vezetésére. így volt ez a DÁV-nál is, ahol még azt) a hibát ís elkövet­te a taggyűlés elnöke, hogy a kon­gresszusra „választatta" meg a kül­döttet. Pedig tudott dolog, hogy az alapszervezetek csak a városi kül­döttértekezletre választanak kül­döttet Itt választják majd meg a megyei küldötteket és a megyei küldöttértekezleten válaszljúk meg azokat a fiatalokat, akik majd a DISZ II. kongresszusán képviselik Csongrád megyo ós Szeged ifjúsá­gát. MINT MÓDSZER HELYES LEN­NE, ha a napirendi pontok meg­tárgyalásának menetét sorrendben leírnák és odaadnák a megválasz­tott: elnöknek, akinok a taggyül's levezetése a feladata. A taggyűlé­seken általában három-négy napi­rendi pont van — a beszámoló meg­vitatása, a küldött megválasztása, a határozati javaslat ismertetése és megvitatása, valamint ahol szüksé­ges, a DISZ-vezetőség hiányzó tag­jainak megválasztása. Mindeze­ket külön-külön kell megvitatni. A napirend első pontjának, a beszá­molónak elmondása ulán vitassák meg azt. Utána a jelölőbizottság elnökének javaslata alapján kérje az elnök, liogy külön vitassák meg a városi küldöttértekezletre java­solt jelölt) személyét. Ezután a ve­zetőség ismertesse cs a taggyűlés részvevői vitassák meg a DISZ­munka megjavítására előterjesztett határozati javaslatot. Ha van he­lyes észrevétel egészítsék azt ki u tagság javaslata alapján. Utoljára válasszák meg, ott ahol erre szük­ség van, a vezetőség kiegészítésére a hiányzó tagokat. A DÍSZ-SZERVEZETEK több­ségében és a középiskolákban még ezután tartják meg a taggyűlése­ket. Ezek a szervezetek vegyék figyelembe az eddigi taggyűlések tapasztalatait s ennek alapján ké­szítsék elő és tartsák meg a ma­guk térülőién a küldöttválnsztó iaggyülést. így a taggyűlések job­ban elérik céljukat, egyben a DISZ befolyása kiszélesítésének, a DISZ­munka megjavításának egyik esz­köze i8 lesznek. Tájékoztató a vasúton történő terményszállítástól Még tavaly novemberben „Miért nem kerül ma exportra Kistelekről hízott liba" című cikkünkben ele­meztük, mi oka annak, hogy visz­szaesett a régen igen hires libate­nyésztés Kisteleken. A község ter­melési bizottsága elnökének szavai nyomán megírtuk, hogy egyik ok: a MÁV nem ad elegendő kocsit ku­korica szállításra a termelőknek. A bírálatra a MÁV Szegedi Igaz­gatósága a következő tájékoztatást adta: „A szállítóközönség helyes tájé­koztatása végett közöljük, hogy ke­nyér- és takarmánygabona, kukori­ca, burgonya, napraforgómag, és rizsküldeményeket belföldön a be­gyűjtési miniszter 21.130/1954. B. GY. msz. utasítása értelmében: 1. a Termény őrlemény és Erő­takarmány Értékesítő Vállalat, a Terményraktározási Vállalat és te­lepei, a Mezőgazdasági Magtisztító és Értékesítő Vállalat és telepei, a Megyei Terményforgalmi Vállala­tok és telepei, állami cél-, tan- és kísérleti gazdaságok és a mezőgaz­dasági szövetkezetek kocsirako­mányként szabadon szállíthatnak. 2. Egyéb feladók 50 mázsán alól darabáruként szabadon, 50 mázsán felül kocsirakoményként pedig csak az elszállítás helye szerint illeté­kes megyei begyűjtési hivatal elő­zetes engedélye alapján szállíthat­nak. A begyűjtési miniszter fent is­mertetett rendeletét a kistelekiter­melési bizottság elnöke is ismeri, sőt a község érdekében történő bur­gonyaszállítások alkalmával már alkalmazták is. Mégis a cikk kizá­rólag a MÁV-ot hibáztatja a liba­hizlalás elmaradása miatt, holott, ha a megyei begyűjtési hivatal en­gedélyt ad a szállításra, a MÁV a szállítást maradéktalanul lebonyo­lítja." \ tavaszias nap megindította az ereszek vizét, locsog a tócsa, cuppog a sár, ahogy baktatok a Remény utcán lefelé. Harmincnyol­cas szám — mondogatom magam­ban a címet, s mikor megtalálom, kis szorongással lépek be a kiska­pun. Ki, milyen ember fogad? Mit hoz a beszélgetés? Milyen az ott­hon, ahova most figyelő szemmel, példát, vagy hibát találni belépek. Ismeretlenül, mégis az őszinteség igényével, vágyával. Mert ez a legnehezebb dolog: az őszinteség. Félelem, karriervágy, közömbösség — a múltból örökölt, de jelenünkben is fájdalmasan élő emberi hibák akadályozzák leg­szebb igényünknek, az őszinteség­nek, a meleg, tiszta emberi kapcso­latok kialakulásának útját. Ó. ja], az út, lélektől lélekig küldözzük a szem csüggedt sugarút S köztünk a roppant, jeges Ur lakik. •— írta a kapitalista társadalom habzó gyűlölettengerében emberi szóra vágyva a költő, Tóth Árpád. Hányszor rémlenek föl előttünk a sorok, ha emberi szavunk a karri­ertaktika, vagy közöny, a számító hazugság, vagy a ridegség függö­nyébe ütközik. A szorongás csak addig tartott, míg Bálint Jánosné tiszta, meleg konyhájába léptem. Az asszony mo­solyogva fogadott, s egy három éves forma, hajnali égkék szemű ember­ke. Az asszony dolgozott, a tűzhe­lyen lábasban rotyogott már az étel, az asztalon ruhadarbok, va­saló, tű-cérna — a háztartás, az otthoni asszonyi dolgok munkada­rabjai, szerszámai. A kis emberke, meg játékkal kezében a reggeli után egészségügyi trónolását vé­gezte éppen, s olyan harsány kö­R párosverseny győztese szöntéssel fogadott, ami ilyen zsen­ge korban a különös fölszabadult­ság, bátorság és derű jele. Ezt a mosolyba, huncutságba és — amint a továbbiakban kiderült — példás nyugalomba öltözött bátorságot nem lehet szó nélkül hagyni. Be­szélgettem hát a kis emberkével, mellékuporogva, hogy ne kelljen szegénykének úgy bámulni rám, mint nekem a templomtoronyra, ha meg akarom nézni, aranygomb ékeskedik-e a csúcsán. Csodálatos élményei vannak az Ilyen kis emberkének. A foci, a hó, a szánkó, a karácsonyfa, — lel­kendezve meséli kis élete nagy szenzációit. Már jó néhány perce guggolok mellette, mikor eszembe jut, hogy hivatalos mércével mér­ve én bizony nem is ezért jöttem ide, hogy egy apró emberke lelki titkait fürkészgessem. Az anyához jöttem, aki mosolyogva nézi pöt­tömkéjének vitáját. Ily módon figyelmeztetvén a lel­kiismeret, fölemelkedett hát, s a gyerek derűjét az anya arcán ta­lálva, szinte furcsállom a kérdése­ket amiket ezúttal nemcsak a spon­tán érdeklődés, hanem a tudatos cél is diktál. Bálint Jánosné házi munkáját le sem téve válaszol. — Igen, párosversenyben va­gyok a Textilművek gyúrúsfonónő­jével, Berta Máriával. Három hó­napja tart a verseny, s én vezetek eddig, legutóbbi százalékom is 119 százalék volt. — Hogy érem ezt el? Magamsem tudom szinte. Leszedésnél előbb csöngetek pár pillanattal, hogy a szedőlányok már a gépnél legye­nek, mikor szedni kell. Itt időt nyerek, a szedés miatt szinte csak másodperceket áll a gépem. — Munka közben nem hagyom a gé­pet magára. Ha szálszakadás van, így azonnal ki tudom javítani, nem forog üresen a cséve. — Nem kü­lönös ez, figyelni kell! — Szóval rend a lelke minden­nek — mondom — s szinte nem­csak Bálintnénak a termelőmunká­járól adott önvallomása mondatja ezt velem. Sokkal Inkább a családi otthon képe. A tiszta padló, rajta a tiszta szőnyegek, a tiszta bútorok, a tiszta gyerek, s szinte kívánko­zik a számra a tanulság: nézd meg az otthonét és megmondod, milyen munkás. JEpolyik tovább a beszélgetés. 1938. óta dolgozik a gyárban, — előbb ugyan az Ujszegediben. — Talán az volt jobb, mikor férj­hez mentem. Az első uramhoz. Nem sokáig éltünk együtt, elvitte a há­ború! — Mostani urammal 49-ben esküdtünk meg. — Hol dolgozik az uram? Pék. A kenyérgyárban dolgozik. — A kis bölcs fölrikkant a trón­ról: Én is pék leszek ám! Mosolyt villant az anya szeme a kis pékmesterre, s tovább folytat­ja. — Elég jól keres ő is. Ezerszáz, ezerkétszáz forintot hoz haza, az én múlthavi keresetem is — még itt van a cédulája — 948 forint volt, — ennyi átlagban is meg szokott lenni. Ketten együtt hazahozunk kétezren fölül. Mindez szép. Én azonban nem hiszek könnyen a megelégedettség­nek. Faggatom hát tovább Bálint­nét. — Nem magas a norma? — Nekem nem! Igaz, hogy meg kell dolgozni a 120 százalékért, de­hát én szeretem a gyárat. Meg se tudnék élni nélküle. — Miért mondja ezt. Vannak, akik nem szeretik? — Vannak. Akiknek a munka csak pénzkereset. Hát persze az is fontos, a pénz. Jobban érzi magát az ember, ha vastagabb a boríték. Dehát az nem elég. Én úgy szere­tem a munkahelyem, hogy mikor a gép mellé állok, mindent elfelej­tek. Belefelejtkezek a munkába. — Az előfonallal nincs baj? — Most nincs! Jó, párás a leve­gő, most jól mennek a gépek! — A munkaszervezés? — Nekem nincs panaszom. Az ember idejében kér anyagot, szól ha valami hiba van, akkor nincs baj, csak kapkodás ne legyen! Czinte türelmetlenül teszem már föl a következő kérdése­ket. Arak, élelmiszer, ruházat, — s magam is csodálom, hogy pa­naszt nem tudok kihúzni Bálintné­ból. Utóbb már mulatok is magam­ban. No, ilyen helyzetben sem igen voltam manapság! Panaszra vadá­szok és nem találok! Közben még megtudom azt is, hogy 180 kilós disznót vágtak, ka­rácsonyra a gyerek focit kapott, hogy a 119 százalékos mennyiségi tejesítés mellett záz"á7a'ékos mi­nőségi munkás — szóval sok min­denfélét, amint egyik szó adja a másikat, s a beszélgetés tárgya is hol ez, hol az. Bálintné ma délutános, az Idő dél felé jár így hát itt az ideje, hogy elbúcsúzzunk. — Útban visszafelé sokat gondol­kozók az aszonyon, a családon, a munkáján, élete fordulatain. Mi ad­ja kitartó erejét a munkához? A derűs család! S a család derűjét? A jól végzett munka tiszta lelkiis­merete! Nem hiszek azoknak, akik éle­tükben csak a hibát, a fájdalmat, a sokszor kétségkívül meglévő eltor­zulást keresik. Vannak ilyen éle­tek is, vannak akik segítségre szo­rulnak, vannak hibák, amelyeket ki kell javítani, s vannak még lel­kiismeretlen embereink, akikhez olykor talán már nevelő szóval nem is lehet közelíteni. De van­nak olyan családok, emberek is, akiknek élete tiszta, mint a nap­fény, akik úgy sugározzák maguk­ból az élet qrejét, hogy szinte meg­melegszik mellettük az ember ' szí­ve. A véletlen hozta így, hogy Bá­lintéknál ilven családra leltem, de nagyon hálás vagyok a véletlen­nek. Örömmel írok róluk, mert sz ilyen emberekről nem lehet eleget írni. Még mielőtt leültem volna az íráshoz, beszélgettem Bálint­né párttitkárával is. Nyugodt, lel­kiismeretes asszony — mondta. — Aktív? — Ahofv vesszük. Vala­hogy nincs mindig szem előtt, de ha valahol hiba van, vagy dolgozni kell, elsők között van, aki szól, s cl l'lc között, aki munkába fog. Kell-e ennél több, elvtársak? Szabolcsi Gábot

Next

/
Thumbnails
Contents