Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

PROLETTRJAÍ RGYfsűrjRrmi Dt LMáBTMOB SZÍ 6 AZ MDP CSONGRÁDMEGY EH BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA xi. ÉVFOLYAM, 13. SZAM VASÁRNAP, 1955. JANUÁR 16. A KÍVÁNCSISKODÓK egymásnak adják a kilincset a Szegedi Ruhagyár 6-os termében. Igaz, nem sokat látni még, csupán a készülődést. A festők fütyörészve állnak az ablakban, s ecsetjük nyomán szép fehérré válik az ablakkeret. A terem ragyogóra meszelve, s a teremben asztalokat tologatnak. Az egyiken varrógépfejet szerelnek, a fal mellett pedig már halikan zümmög egy varrógép. Most próbálják... S bár nem sokat látni még, annyi mégis megállapítható, hogy az új szalag munkaterme készül. Ragyogó, világosszínű, politúrozott asztalokat kapnak — öröm lesz itt a munka! Ez a kép még a mult év utolsó napjainak képe. Azóta befejezték az új szalag szerelését, s ma sajátos, halk zsongással folyik az új szalagnál a munka. AZ ÜJ SZALAG FELSZERELÉSÉRŐL, működéséről Baráth Mihály, az üzem szervezője ad felvilágosítást: — Olyan elgondolás szerint rendeztük át a hatos termet, ameiy később lehetővé teszi a minőség javítását. — Most a minőséggel — meg kell mondjam — baj van nálunk. A Zsédely-mozgalom elaludt és ezért ennek a szalagnak kell majd példát szolgáltatnia a többiek számára. Itt ugyanis csak kiváló minőségű áru készülhet. — Az az elképzelésünk — folytatja Baráth Mihály —, hogy olyan munkarendszert teremtsünk, amelyben a vezetés is és a minőség ellenőrzése is a dolgozókon nyugszik. Ez lesz új a szalagban, meg azt, hogy aszerint rakjuk össze az asztalokat, ahogy a munkadarabok útja megkívánja. Más szalagoknál gyakori, hogy a munkadarabokkal a szalag egyik végéről a másikra kell menni, mert a munkafolyamat ott folytatódik. Itt azonban meg tudjuk akadályozni az anyagok színkeveredését is és kevesebb munkaidő esik ki a termelésből. — Űj gépeket szereltünk a szalagba — folytatja azután —, amelyek minden asztalnál kikapcsolhatók, ha nincs szükség működésűkre. Az asztalokat pedig akár a szaiag másik végére, vagy közepére is eltolhatják a munkafolyamatoknak megfelelően. Eddig csaknem 50 ezer forintba került a gépeken kívül az új szalag felszerelése. Házilag készítettünk mindent, ami a szereléshez szükséges. Az elgondolás alapján Kiss Jenő fődiszpécserrel és Komáromi Ferenc technikussal dolgoztunk az új szalag üzembehelyezésén. A VÁLLFÁKON LÖGÖ KÉSZ ESŐKABÁTOK egészen elbarikádozzák az új szalagot a 6-os terem többi részétől, s a "barikád* mögött sok asszonyfej hajol munkája fölé. Éppen az Úttörő és a Szabadság szalag a soros a műszakon. Pozsgai Lászlóné éppen "bejegyez* — speciálgépre készíti elő az anyagot, — Olyan jó, hogy az új évet itt az új szalagban kezdtem — mondja. Munkaasztala szomszédos a kézimunkásokéval. Itt Vigh Lászlóné öltöget szorgalmasan. Csatokat, gombokat varr fel az esőkabátokra. — Itt is lesz olyan százalékunk, mint a négyes teremben volt! — bizakodik Vighné, s szaporán öltöget tovább. — Annyi biztosan lesz! — erősíti a szomszédja — a, "lépcsőt* már most is túlteljesítjük. Bertényi Árpád szalagvezetőtől pontosan megtudjuk, hogy a lépcsős norma szerint 42 esőkabátot kell most a szalagnak elkészítenie naponta. Ehelyett máris 54 darab készül. — Azt is meg kell írni — szakítja félbe a beszélgetést Varagys Éva műszerész —, hogy a gépek kifogástalanok. Nagyon örülök, hogy engem osztottak ide műszerésznek. Kitüntetésnek érzem a feladatot. Hárem éve vagyok műszerész, s Békéscsabáról kerültem ide. Tudom, az a legfontosabb, hogy a gépeken ne legyen hiba. Most gépipari technikumba járok, ahol tudásomat fejleszthetem, amivel a szalag segítségére lehetek. — Éva! Műszerész! — hívják a lányt s így abbamarad a beszélgetés. Most Hajas Erzsi díszeshez fordulunk, aki szintén az új szalagban dolgozik. — Négy éve vagyok a Ruhagyárban, — adja meg a feleletet kérdésünkre, s közben egy esőkabát csuklyáját igazítja a gép tűje alá. — Szeretem ezt a munkát és iparkodom, hogy itt is jól dolgozzam. Régi és jó szakképzettségű dolgozók kerültek az új szalagba, mégis a kezdetnél kicsit gyenge a minőség. — Sokat visszakapunk, szigorú a meos. Ez nem baj, csak nehéz megérteni, miért esett viasza a minőség, hiszen amíg fent dolgoztunk a négyes teremben, ott jó volt. Ezt Szakács Rózsi, a szalag szakszervezeti bizalmija mondja és arról is számot ad, hogy annek ellenére 99 százalékos minőségű munkát vállaltak. AZ ŰJ SZALAG MUNKÁJA jól halad, még ha a minőséggel van is némi hiba. A szalag felszerelése Is bővül még. Berakó asztalokat, anyagtartókat kapnak az új szalagon dolgozók, s külön szekrényeik is lesznek, ahová elzárhatják szei mélyi felszerelésüket... Mindent megkapnak, ami munkájukhoz szükséges. Rajtuk a sor, hogy ezután minél több esőkabátot varrjanak a lakosságnak. (r. j.) 3. MAI SZÁMÚNKBÓL: TERHES JÖZSEF TITOKZATOS BETEGSÉGE (5. oldal) VERSENY A SZEGEDI TSZ-EKBEN (3. oldal) MEGALAKUL «. A HALADÁS BARÁTI KÖRE (6. oldal) ÁRA: 50 FILLÉR Mindig előre! Egyszerű ember Zsebők János és a felesége. A napokban a házaspár papírra írta érzéseit, s elküldte szerkesztőségünknek. Áréi írtak, hogy a maguk és négy gyermekük még jobb jövőjéért, a békéért egyéni vállalást tettek munkahelyükön, — a Szegedi Ruhagyárban, — mert méltóan kívánnak készülni a nagy évfordulóra. Április 4-ig felszabadulási békeőrséget állnak és tervüket 130 százalékra teljesítik, jó minőséggel. A Zsebők-házaspár soraiban benne van az a nagy igazság is, hogy a jobb sors munkával teremtődik. De ott tükröződik a szabaddá lett haza szeretete is. S városunk üzemei, hazánk születése napjára készülve új munkasikerekről is számot adhatnak már. Az Űjszegedi KenderLenszövőben az új év kilenc munkanapján a szövődé 14,600.000 vetéssel túlteljesítette tervét. Ez annyit jelent, hogy 120 centiméter szélességben 5987 méterrel készítettek több anyagot. Az űjszegedi gyárban több mint ezer munkás tett egyéni vállalást és becsületesen igyekeznek azt teljesíteni A Textilművekben a negyedik blokksor gépeinél egy nap 60 kilóval kevesebb a hulladék. Seregi Mária, Vencel Irén és Király Irén is dicséretesen csökkenti az önköltséget a Textilművekben. És így számolhatnánk be a dolgos hétköznapok sok más eredményeiről, a felszabadulási verseny eddigi szép sikereiről. Az emberek: hajókovácsök, szövőnők, esztergályosok és más szakmabeliek munkája, alkotó kezdeményezése nyomán születnek az eredmények. Munkások és vezetők együtt teremtik — együtt is kell teremteni — a sikereket. Itt kell beszélni arról, hogy a vezetők kötelessége az emberekről való gondoskodás. Olyan gondoskodás, amely sokrétű- és mindenre kiterjed. Ami jár, azt meg kell adni a munkásoknak. A Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalatnál a bélelő üzemrészben a szabászok bélésdara-banként 50 fillérrel kevesebbet kapnak. Nagy II. Sándor bérfelelős véleménye is az, hogy az 50 fillér megilleti a munkásakat. Miért nem adják hát meg nekik?! Nem kétséges, hogy az ilyen és ehhez hasonló helytelenség fékje a munkának is. Az emberek jogos panaszainak elintézése alapvető kötelessége minden vezetőnek! Igaz, a felszabadulási munkaverseny nem egy jó eredményt hozott. De ezek még nagyobbak lehetnének, ha a meglévő különböző hibákat megszüntetnénk. Üzemeink egész sorában megtörténtek már a tervismertető értekezletek. Sajnos azt kell mondani, hogy ezek a megbeszélések általában nem töltötték be megfelelően feladatukat. Az értekezleteknek, s a beszámolóknak jól fel kellett volna tárni mindazokat a helyi kérdéseket, amelyeknek megoldása előbbre viszi mind a termelés növelését, mind az önköltség csökkentését és a minőség javítását. Ez azonban elmaradt. S nem véletlen az, hogy a Textilművekben megtartott tervismertető értekezletek nyomán is közel 50 javaslatot tettek a dolgozók az első negyedévi terv minél sikeresebb végrehajtásáért. A Textilművekben az értekezlet beszámolói a figyelmet, — úgy, ahogyan kell.— a legfőbb helyi kérdésekre irányította. Helytelen és káros az olyan nézet, mint például a Villamosvasút pártszervezetének titkáráé. Azt mondotta lényegében, hogy náluk, a Villamosvasútnál nincs is szükség az önköltség csökkentésére, illetve a lehetőségek jobb kihasználására. Természetesen szükség van a lehetőségek felmérésére és van mód a munka jobbá tételére a Villamosvasútnál is! Minden üzemben feladat a lehetőségek feltárása, a műszaki és szervezési intézkedések megállapítása, illetve megtétele. Sokkal inkább, mint eddig, kérni kell a dolgozók véleményét, javaslatait. A jó javaslatokat a munka javításáért vegyük figyelembe és állítsuk be a műszaki intézkedési tervbe is. Az igazgatónak, a vállalat vezetőinek gondoskodni kell a termelés növekedéséről, az önköltség csökkentéséről, a minőség javítását szolgáló javaslatok gyakorlati alkalmazásáról. A dolgozók javaslatait egy héten belül felül kell bírálni s a határozatot közölni kell a javaslattevőkkel. A vállalatok vezetői egy-egy munkát javító feladat megoldására úgy, ahogyan kell, tűzzenek ki pénzjutalmat. A feladatot megoldó dolgozónak a kitűzött jutalmat késedelem nélkül adják át. Helyes és szükséges, ha létrehoznak az üzemekben bizottságokat a műszakiakból, sztahánovistákból, újítókból Is, akik időnként foglalkoznak a legfontosabb, megoldásra váró kérdésekkel. Jónéhány szegedi üzemben igaz, megvan ez a bizottság, de gyakorlati tevékenységükön javítani kell. Az első negyedévi tervet — majd később az évi tervet — az egyes üzemrészekre vonatkozóan is fontos ismertetni. Az üzemi pártszervezetek joga és kötelessége a termelés pártellenőrzése. A termelés pártellenőrzésénél van javítanivaló a Konzervgyárban és más üzemekben is. A vállalások teljesítésének, az eredményeknek a nyilvánossága sem kielégítő. Az üzemekben találjunk módot arra, hogy minden nap meg tudják az egyes üzemrészek dolgozói, körülük kik érték el a legszebb eredményt a felszabadulási munkaversenyben. Feladat hárul itt a szakszervezetre is. Beszélgessünk többet az üzemekben a szabad tíz esztendőről, a felszabadulási verseny jelentőségéről. A Szegedi Kenderfonógyár szárazfonójában az idősebb munkások arról is szólnak a fiataloknak, milyen volt az ő életük régen, s mennyivel más a mostani ifjúság élete. Az igaz, egyszerű és közvetlen mondatokat szívesein hallgatják a fiatalok. Nyomában megtanulják még jobban becsülni mostani sorukat. Minden üzemnek van instruktora, s az ő munkájuktól is függ az egyes teendők jó végrehajtása. Legyenek is minél többször az üzemben az instruktorok és a helyi viszonyoknak megfelelően segítsék elő a munkát; mind gazdasági, mind politikai téren. Minden lehetőség adva, hogy még nagyobb eredményeket érjünk el, s napról napra növekvő sikert hozzon a felszabadulás! munkaverseny. Tárjunk fel valamennyi helyi lehetőséget, s akkor nő a termelés, kevesebb lesz az önköltség, javul a minőség, több lesz a közszükségleti cikk. Ez pedig egyenlő az életszínvonal növelésével. Szüntessük meg a hibákat, menjünk előre a ílet útján! gondtalanabb A FELSZABADULÁSI VERSENY SIKERÉÉRT Több9 jobb esőkabát a lakosságnak — Munkában az új szalag a Ruhagyárban — Váltás után ...