Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-13 / 10. szám

ff? PROLFTlRJAf EGtEStfUETtmi AZ MDP GSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA I XI. ÉVFOLYAM, 10. SZAM I CSÜTÖRTÖK, 1955 JANUAR 13. ARA: 50 FILLÉR / MAI SZAMUNKBÓL: Munkában a III. kerületi tanács termelési bizottsága (3-as oldal) Megalakult az I. kerületi Hazafias Népfront-bizottság (3-as oldal) Textilüzemek kultúrversenye (4-es oldal) A munka új sikerei a szegedi üzemek felszabadulási versenyében A Textilművekben a 4. blokksor gépeinél egy nap 60 kilóval kevesebb a hulladék — Márta Irma brigádja 3,5 perc helyett 2,65 perc alatt „szedi le" az anyagot — A Zsebök házaspár 120 százalékra teljesíti tervét MEGMENTETT FORINTOK... Messziről, a Szovjetunióból érkez­nek ide, a Szegedi Textilművekbe a hószínű pamut, „fehér arany" bá­lák. hogy fonál készüljön belőlük s aztán elkerüljön hazánk számos szövídéjébe. Becses érték a „fehér arany" és nagy kár, minden deká­jáért. | | Á hulladék ellen 'A legjobban tudják ezt a gyár­ban, ahol a roppant bálák tömegé­ből gépsorokon át fonál válik. Nagy Sándor főmérnök, Zombori Zoltán fonódavezető szavai is erről rzólnak. Meg arról is, a felszaba­dulási munkaversenyben — hűen ígéretükhöz. — tervüket 2JS száza­lékkal teljesítik túl. De nemcsak a ionnákat nézik, mert az önmagá­ban véve kevés, hanem párosul hozzá a jó minőség és a nyerst­onyag kihasználása. A termeléssel nincs hiba. rAz újesztendő minden napján túltelje­sítették tervüket. A fő dolog, amelyre az intézkedések tüze irá­ryul, a nyersanyag lehető legjobb l i használása, a hulladék csökken­tése. i i Nézzük a csalhatatlan számokat Egy negyedévben egy százalékos tervemelkedés 17 ezer forintot je­lent. Egy százalékos hulladékcsök­kenJés viszont egy negyedévben 185 ezer, forintot. \ III A negyedik blokksor gépei A gyűrűs fonodában a négy blokksor gépei a végső állomásai a fonalkészítésnek. Ha itt leszorít­ják a hulladékot, sok-sok forintot mentenek meg. Fel is ajánlották a hulladék 3.5 százalékra való le­szorítását, a régebbi több mint 1 százalékról. A negyedik blokk gépeinél volt a legtöbb „elhullott" forint. Tövé­ről hegyére kitapasztalták, mit le­het itt tenni. Kicsit csökkentették a gépek fordulatszámát. Ez persze vem jár most sem a mennyiségi termelés lényeges csökkentésével. Kevesebb lett azonban a szálszaka­dás és igy a hulladék; egy nap alatt pontosan halvan kilóval. Az .A"-műszak, — művezetője Nagy lihály — már elérte a vállalást; a hulladékot 3.5 százalékra szorítot­ták. Medgyesi László művezető műszakja az elmúlt- napokban a legszebb eredményekről adhatott számot, nem kevés anyagot men­teltek meg. A hulladék 1 százalék­kal való csökkentése 100 kiló nyersanyagnál három forint ötven fillér. Most már a gépsoroknál minden rap értékelik, az egyes műszakok hogyan takarékoskodnak az anyag­gal. A fonodái tábláról bárki le­olvashatja. Füredi Magdolna kezében papír­ral, ceruzával, ott áll az egyes blokk két gépénél. Azt vigyázza, hogy milyen mértékben fordul elő --".átszakadás, — jegyez is szorgal­masan. A „diagnózis"-t keresik gy is, hogy rábukkanjanak az gyes blokknál is arra a legered­•zyesebb eljárásra, amellyel ' b lesz a fonál, kevesebb a hul­lék. A főmérnök, a fonódavezető ér­'•klödik. Később a fonódavezető szerapaszt" egy fonalszálat az nyílt gépnél. A főmérnök meg lehajol felveszi a parkettről az oda esett anyagot, s gyors moz­dulattal a gép melletti hulladék tartóba teszi. Még fel lehet dol­gozni. Kincs a Jehér arany!" Ú on a írunkamédsier átadó Kedves asszony Zsarkó Imréné. Haja olyan lányosan, kendövei le­fogva, Muiikamódszerátjidp,-.&1 t<Ú.%­ta is múlik, hogy csökkenjen a hulladék, jó legyen a minőség. Heggel hat. órakor a kis Papp Viktória mellé állt. Arról magya­rázott szóval, aztán mutatta tet­tel, miképpen kell az elszakadt szá­lat "űll összekötni, hogy ne rontsa a minőséget. Kilenc órákor a mun­kamódszerátadó Jenei Irénhez lá­togatott és fél 12 felé már Mészá­ros Erzsébetnél volt. Szeretik a munkamódszerátadót, aki nem mint „kioktató", hanem, mint segítő jó­barát keresi fel munkásnő társait. Azt mondja Zsarkó Imréné: — Amit tudok, mindent igyek­szem átadni. S olyan jól esik, ha kérnek: menjek el hozzájuk máskor is. 1 I i Papp Viktória alacsony termetű lány, mindössze 19 éves még. Ami­kor hozzáléptünk, a köszöntés után a munkájáról beszél. A hulladék csökkentésben meg kell hagyni, szép eredményt ér el. Vidul és mosolyog. Ugy van azzal az em­ber. jólesik, ha elismerik munká­ját'. Nem tudta egészen jól, az el­szakadt szálat hogyan kell a leg­jobban összekötni, ezért kereste fel a munkamódszerátadó, „Hát úgy, hogy ügyelek" — Hogyan csökken a hulladék1 — ismétli a kérdést Papp Viktória s röpke gondolkodás után válaszol. — Hát úgy, hogy ügyelek... az fontos ám. Seregi Mária, Vencel Irén. Ki­rály Irén, Bodor Ibolya is igen szépen csökkenti a hulladékot. Ber­ta Mária hónapról-hónapra példát mutat. Király Irén —. hogy csak ezt az egy fonónöt említsük — egy hónap alatt a hulladékcsök­kentéssel majdnem 300 forintot ta­karított meg. Ha kevesebb a hul­ladék, több a termelés és a fizetés is, A hulladék nem varázsütésre csökken. hanem emberek szaktudá­sa, akarata és munkája nyomán jön létre. Már is szép az eredmény. S a megmentett forintok közvetle­nül és közvetve visszatérülnek, Üzi a gondokat, szépíti az életet, i | i (morvay) B szegedi kisipari szövetkezetek készülődése hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára A szegedi kisipari szövetkezetek fontos feladata, hogy közvetlenül segítsék a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését. A szegedi KSZ-ek az H. M. Müvek kezdeményezésé­hez csatlakozva, a felszabadulási verseny során méginkább több fon­tos cikket kívánnak gyártani. Vál­lalásaikban ez is szerepel a minő­ség javításával együtt. Most újabb kisipari szövetkezetek csatlakoztak az R. M. Művek fel­hívásához. A több és jobb cipőért Az Április 4. Első Saegedi Cipész KSZ dolgozói vállalták, hogy a fel­szabadulási verseny során eddigi 167 százalékos átlagteljesítményüket 5 százalékkal emelik. Felajánlották, hogy 2 százalé­kos anyagmegtakarítást érnek el. A két százalékos anyagmeg­takarítás 60 ezer forintot je­lent. Több és jobb oipőt készítünk a Harcban a percekért... Az úi 1<=>szed5-briqád vállalása Márta Irma brigádjának tagjai fiatalok még korra. De a brigád sem régen alakult. Egy hete szüle­tett meg hivatalosan, a Szegedi Kenderfonógyár vizesfonó osztálya dolgozóinak örömére. Tegyünk csak egy kis visszapil­lantást. — A szedőlányok eddig nem tar­toztak egy brigádba — ad tájékoz­tatót a vizesfotnó művezetője, Tóth Nándor. — Az elosztás megvolt a szedéseknél, de ez nem vált be. Egyik-másik dolgozó, ha végzett a saját munkájával, nem segített a társának. Emiatt gyakran elhúzó­dott a szedések ideje. Ez pedig hiba volt. Hogy a brigádalakítás gondolata kinek a kezdeményezése volt, nem lehet pontosan megállapítani. A DISZ is javasolta^ a vizesfonó osz­tályon többen is céloztak a lesze­dő brigád létrehozására. De nem is ez a fontos most. Megszüleíeii, él és dolgozik a brigád És hogyan? Öröm nézni fürge mozdulatukat, szorgalmukat. Első dolguk az volt, hogy válla­lást tegyenek. Tulajdonképpen lét­rejöttük célja az, hogy az üzem­rész felszabadulási munkaverse­nyét segítsék — így mondják. — A szedésidőt 3.5 percről 3.2-re szeretnénk leszorítani — mondja Márta Irma, a brigádvezető — Ezt ígértük, összetartunk mi, és akik velem egyoldalon szednek, mind ügyesek ám! Nem dicskevésképp, de azt is elárulja, hogy már két perc alatt is *szedtek le gépet*, s beosztva végzik munkájukat. Irma ismeri három társa képességét, azok is az övét, pedig csak fél esztendeje a vizesfonó dolgozói. — Róvó Erzsi a legügyesebb né­gyünk között — magyaráza a bri­gádvezető. — Most csak négyen tartozunk a brigádba, a többi, aki a gép jobb felén szed, nem tarto­zik hozzánk. — Szóval, Erzsi nagyon érti a Kéf idős munkásasszony köszöntése Ugyanúgy kezdett Balogh István­né és Mózer Gyuláné a munkához ezen a héten mint máskor. Balogh­né a vattakabátokat ugyanolyan szorgalommal tisztította le, mint régen, Mózerné pedig mosta az ap­róságok ruhácskáit a bölcsődében. Nem gondolt egyikük sem arra. hogy milyen kedves meglepetést tartogat számukra az újesztendő második hete. Nem láthattak ke­resztül a falakon az üzemi bizott­ság szobájába, ahol róluk beszél­gettek. Róluk, akik 25 esztendeje járnak a gyárba. Sokan azt gon­dolhatják, hogyan lehet ez, hiszen a Szegedi Ruhagyár csak pár éves. Ez igaz, de ezek a dolgozók en­nek a gyárépületnek a küszöbét lé­pik át már 25 esztendeje, minden nap. Még amikor dohánygyár volt a mostani ruhagyár helyén, akkor kerültek ide. De sokat küszködtek akkor. Kezük egészen megkérgese­dett a két és fél évtized munkájá­ban. Huszonöt év, milyen szép idő! És mejujyi fáradtság, küzdelem, keserű emlék, sikertelenség és siker fűző­dik ezekhez az esztendőkhöz. Si­kerről, megbecsülésről csak a fel­szabadulás után beszélhetünk, mert akkor tudtak fellélegezni ők is a többi felszabadult munkással együtt. S ők is segítik a felszabadulási ver­seny sikerét. Olyan megható dolog nézni, hall­gatni az időseket, mikor a régmúlt­ról beszélnek, ami még most is ele­venen emlékükben él. Amikor az üzem zenekara köszöntötte legked­vesebbnótáival a két idős munkást, könny szökött a szemükbe. Nem a bánat, az öröm könnye volt ez. Boldogok voltak, hogy hosszú mun­kásságukról nem feledkeztek meg. A fiatalabbak sok boldog évet, hosszú életet kívántak a két idős asszonynak. A munkatermekben, ahol köszöntötték őket, sokáig vissz­hangzott a munkások szava és na­gyon sokáig gondolt a köszöntés perceire nemcsak a két idős asz­szony, hanem a termekben dolgo­zók is, villák leverését, én a szálvágást végzem gyorsan. A másik kettőről nem beszél sze­mély szerint, csak annyit mond róluk: »Egyformán dolgoznak ve­lünk*. A csoportvezető kiáltása hallatszik; — Menni kell, szedés van 1 — szól Irmus, s már szalad is a csoportvezető által kijelölt géphez. Egy ideig nem látni a lányokat, majd ismét feltűnnek. — Itt folytassuk — szól és int aztán Vata Rókusné egy másik gép felé. Rövidesen végeztek a lányok a hatos géppel is. Titokban, úgy, hogy ők nem látták, mérték az időt. 5.29 percet mutatott a stopper­óra, mire mindkét gépet leszedték. Egyiknél tehát 2.65 perc alatt vé­geztek. Ez aztán igen! Most, a kez­detnél is bebizonyították ügyessé­güket a fiatal brigád tagjai. Sok a szedés. Nincs sok idő be­szélgetésre. Később, egy szedésközi szünetben megtudják, hogy mérték a szedés idejét. Arcukon látni, hogy örülnek a sikernek. — Nem lesz baj a vállalás miatt, biztosak vagyunk a dolgunkban — vágja ki Pálfi Istvánné, aki szin­tén egyik tagja Márta Irma brigád­jának. — Meglesz, amit vállaliunk 1 — szól a brigádvezető. — Csak még neve nincs a brigádunknak. — Ifjúsági brigád legyen —• mondja az egyik, — hiszen dísze­sek vagyunk. — Más nevet keres­sünk — mondja a másik, — vala­mi találóbbat. — A Vörös Cséve név illik ránk — beszél ismét a brigádvezető. — Meg csévével is dolgozunk. Ezen még vitatkoznának, de a csoportvezető kiáltása ismét hívja őket. Az üzemrész művezetője fi­gyeli a brigádtagokat, akik biza­kodnak a sikerben. — Ez még a kezdet — mondja a művezető — de lesz olyan eredmé­nyük, hogy bátran kiállhatnak a másik két műszakkal verseny ke. És meg is nyerik, ebben biztos va­gyok, ismerem őket. Rikk Júlia dolgozóknak az, első negyedévben !«. A sztahanovisták álodják munka­módszereiket és élenjárnak a vál­lalás teljesítésében, túlteljesítésében. Nagymihály János sztahánovista megígérte, hogy teljes egészében minőségi munkát végez ós átlag­teljesítménye 240 százalék lesz. Tóth Imre, Csúri Imre, Emmer Pál sztahánovista de a szövetkezet minden dolgozója becsülettel segíti a vállalás teljesítését. A szövetkezetben az ipari ta­nulók is részt vesznek a ver­senyben. Persze ők azért versenyeznek s azt vállalták, hogy jól elsajátítják a szakmát. Az ipari tanulók megígér­ték, hogy munkájuk minőségét 10 százalékkal javítják. Krajkó Fe­renc (anuló munkájának 15 száza­lékos minőségi javítását ígérte meg. A szövetkezet a három legjobb eredményt elérő ipari tanulót meg­jutalmazza. A Szabó Szövetkezel teljes egészében a lakosság szükségleteinek kielégítésére termel Az Első Szegedi Szabóipari Szö­vetkezet dolgozói is jobb munkával akarják ünnepelni hazánk felsza­badulásának tizedik évfordulóját. A felszabadulási munkaverseny so­rán — amint vállalták — teljes egészében a lakosság szükségletei­nek kielégítésére termelnek. Nagy gondot fordítanak a mi­nőségre, s ezért bevezetik a pontrendszercs minőségi értéke­lést. Bevezetik az önálló műhelyelszá­molóst, hogy részlegeik iervtelje­sítését. anyagfelhasználását ig kü­lön-külön ellenőrizni tudják. Pi­acozó részlegük is jelentős mennyi­ségű arat hoz forgalomba. Az nnyagta karókosságot 1.5 százalékról 2 százalékra növelik. Az első ne­gyedévben önköltségüket a múlt év­negyedik negyedéhez viszonyítva 0.2 százalékkal csökkentik. Felajánlották hogy ez év első negyedévi tervüket egy százalékkai túlteljesítik. A terven felül készí­tett árukat a szövetkezeli áruhá­zaknak adják át. A brigádok is tettek vállalást, a minőség javítására, az ön­költség csökkentésére, a terme­lés növelésérc. Vállalást tett a Varga, Lévai, a Fehér- és a Széllnó-brigád is. A szabásza,ti brigád azt is megígérle, hogy a ruhaanyagok kiszabását kellő időre jél elvégzik mind minő­ségben, mind mennyiségben. magunk és négy gyermekünk még főbb jövőjéért" Zsebéi; János ós a felesége a Szegedi Ruhagyárban dolgozik ez „A"-műszakbnn ó<s a 8-as teremben. Kabát gallérozók. Négy gyermekük van. A házaspár szép levelet írl szer­kesztőségünknek, hogyan készülne! a nagy évfordulóra, hogyan ha colnak a béréért. „A magunk t négy gyermekünk még jobb jih jé V. a békéért tettük egyéni f ajánlásunkat". — irják. Válla' hogy felszabadulási békeőrség állnak és tervüket 120 százalék r te'jrsítiK, 98.5 százalékos minőség­gel. Maradéktalanul felhasználják az anyagól. A 778 és 191 számú gépe­ket szocialista megőrzésben (art­ják s mindig jó állapotban adják át a „B"-műszakban dolgozó váltó­táraaikaak,

Next

/
Thumbnails
Contents