Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-12 / 9. szám

SZERDA. 1955 JANUÁR 12. A bútorgyári dolgozók vállalása DELMIGYBRORSZAG 3 III • ,•!!!• !!•• I I 1,1 „III, Üj tanácsaink A város kereskedelmének fejlesztéséről tárgyalt a Városi fianács végrehajló bizottságának ülése A Szegedi Bútorgyár dolgozói hazánk felszabadulásának 10. év­fordulójára vállalták első negyed­évi tervük jóminöségben való tel­jesítését is. A felszabadulási mun­kaversenyben mégrnkább jobb, tar­tósabb és tetszetősebb lakásbútoro­kat készítenek. Terven felül- fel­ajánlották, hogy a régobbi iroda­bútor gyártásból kimaradt és meg­munkált alkatrészeket kevés pót­lással kiegészítve elkészítik és így 45 darab kétfiókos kezelőasztalt gyártanak. A többi között vállalták azt is, X TTTT IRODALMI SZAKOSZ­TÁLYA a 6zegedi irodalmi hagyo­mányok német leigázás ellenes da­rabjainak összegyűjtésével foglal­kozik s egy ilyentárgyú kiadványt kéeztt. A történelmi szakosztály a német fasizmus elleni népfront ha^­gyományokbói készít összeállítást és kiadványti a Hazafias Népfront helyi bizottságával együtt. — A TEXTILIPARI ÉS MŰSZA­KI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET ma délután fél S órai kezdettől az MTE Horváth Mihály utcai helyi­ségében tart klubnapot, melynek tárgya „A szürke karton kérdései". Vitavezető Mészáros János munka­ügyi előadó. — „FELCSÉVÉLÉS AZ ELÖFO­NÖGÉPEN" címmel tart előadást a Textilipari és Műszaki Tudomá­nyos Egyesület rendezésében Szán­tai K. József technikus ma este 7 órai kezdettel a Szegedi Textilmű­vekben. — A TRAVIATA BEMUTATÓ ELŐADÁSA 8-án, szombaton volt a Szegedi Állami Nemzeti Színház­ban. A közönség nagy tetszéssel fo­gadta az előadást. Legközelebb 13-án, majd 22-én újra előadja a színház a Traviatát. hogy a fenyőfűrész áru fölhaszná­lásánál keletkező hulladékokból 2.5 köbméter bútorlapot készílenek és azt felhasználják. Még januárban olkészítik a mintadarabjait azok­nak a kis bútoroknak, amelyekhez jól, — nem a minőség rovására — fel kudják használni a hulladékból nyert anyagokat. Takarékoskodnak a segédanya­gokkal. a villamosonorgiával is. A tervemet t önköltségen felül 10.000 forintot takarítanak meg, az el­ső negyedévben. — A KAMARASZÍNHÁZ Ben­Jonson: Volpone című színművét e héten szerdán, pénteken és va­sárnap mutatja be. — AZ ÉPÍTŐIPARI TUDOMÁ­NYOS EGYESÜLET ée a Műszaki Klub vezetősége ma délután 5 órai kezdettől klubnapot rendez a Mű­szaki Klub helyiségében. Kelemen utoa 5. szám alatt. A klubnap tár­gya a „Tervezés és kivitelező® ösz­szehangolása". Vitavezető: Balogh Péter, a Tervező Iroda igazgatója és Csánk Elemér, a 65/1. Építőipari Vállalat főmérnöke. — TIZENKILENC DOLGOZÓ ÉRT el decemberben sztahánovista szintet a Textilművek lánccsévélő üzemrészében. — EGYRE TÖBB KÖZSZÜKSÉG­LETI CIKKET készítenek a Sze­gedi Vasöntődében. Eddig többek között a petróleumfőzőkhöz és va­salókhoz készítettek öntvényt. E hónapban megkezdik az öntöttvas­kályhák gyártását is. Most a Pá­pai Elekternax gyárral villanyre­zsók felső lapjának öntésére — ebbe jön bele a fűtőtest — kötöt­tek szerződést. Egyelőre 50.000 da­rab elkészítésére írták alá a meg­rendelést. Igen fontos feladatról tárgyalt a Városi Tanács végrehajtó bizott­sága ez évi első rendes ülésén: a Városi Tanács újonnan szervezett és kibővített kereskedelmi osztá­lyának munkájáról, Szeged áruel­látásáról, a kereskedelmi hálózat bővítéséről. Az ülésen résztvettek a város különböző kereskedelmi vállalatainak vezetői ls: a Városi Tanács végrehajtó bizottsága az il­letékesekkel közösen beszélte meg a jelenlegi helyzetet, a tennivaló­kat. Köztudomású, hogy Szeged me­gyei jogú várossá válása nyomán több szegedi kereskedelmi és ipari vállalat, intézmény a Vá­rosi Tanács irányítása alá ke­' rül közvetlenül. Ennek az átszervezésnek az első lépései már megtörténtek; a Sze­gedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vál­lalatot, a Kiskereskedelmi Vállala­tot, a Ruházati Boltot, a Szálloda és Vendéglátó Vállalatot, a Hely­pénzszedő és Szolgáltató Vállala­tot átvette a Városi Tanács keres­kedelmi osztálya. A budapesti köz­ponthoz tartoznak továbbra is egyes vállalatok, mint például a szegedi csemegeüzletek, a Kultúr­cikk Kiskereskedelmi Vállalat bolt­jai. Ezek közül azonban hármat át­vett a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat. A Szegedi Élelmiszerkis­kereskedelmi Vállalathoz tartozik a Városellátó Gazdaság és a MEZÖ­KER üzletei is. Ez volt tehát az első alkalom, hogy a végrehajtó bizottság, a vá­rosi tanács osztálya és az eddig a Megyei Tanácshoz, illetve a mi­nisztériumhoz tartozó kereskedelmi vállalatok közösen megvizsgálták­hogyan tudják megoldani a város lakosságának jobb áruellátását., hogy minél hamarabb teljesítsék a Hazafias Népfront programjában meghatározott feladatokat. Igen fontos, hogy gyakorlatilag is szoros kapcsolat épüljön ki a tanács és a kereskedelmi szer­vek között. Most nagy feladat hárul a keres­kedelmi osztályra: irányítania kell a város kereskedelmét. A kerüle­tekben lesz egy-egy előadó, aki a kereskedelmi ügyekkel, az áruellá­tással, a dolgozók javaslataival, ké­réseivel foglalkozik és közvetíti a kerület lakosságának óhaját, kez­deményezését a Városi Tanácshoz. A végrehajtó bizottság állást fog­lalt amellett és feladatul tűzte ki az osztály dolgozói számára, hogy a kereskedelmi hálőzatat első­sorban a külvárosokban kell tovább építeni. Az ott lévő üz­leteket bőségesen el kell látni minden olyan áruval, amit a belvárosban lehet kapni. A végrehajtó bizottság helyeselte az üzletek bokrosítását a város kül­ső részein; ez azt jelenti, hogy a bőséges áruval ellátott élelmiszer­üzletek mellett legyen más bolt is, amely el van látva rövidáruval, üveggel, háztartási cikkekkel, vas­áruval, stb. Az üzletek közel le­gyenek egymáshoz, vagyis a kerü­letek egy-egy központjává váljar nak, ahová a dolgozók szívesen mennek vásárolni — amint ezt bi­zonyítják a Petőfitclepen létreho­zott üzletek is. A kereskedelmi osztály terve sze­rint ez év első negyedében a Marx tér új épületeiben egy élelmiszar­és egy hentesüzletet akarnak nyit­ni. Korszerű helyiségbe helyezik a Kossuth Lajos sugárút és a Fran­cia utca sarkán lévő árudát. A Le­nin utca 16 szám alatt egy gyer­mekkonfekció szaküzletet létesíte­nek. Tervbe vettek egy lakberen­dezési szaküzletet is, mivel a kor­mányprogram nyomán 1955-ben mintegy 40—50 százalékkal több vegyesipari cikk kerül a kereske­delemhez, mint az elmúlt évben. Alsóvároson. Móravárosban, Róku­son, Felsővároson és Újszegeden egy-egy vegyesipari cikk kisáruház létesítésének tervezéséhez kezdtek hozzá. Rövidesen tejivó nyílik a Somogyi utcában és megkezdik a népbüffé előkészítő munkálatait. A végrehajtó bizottság keveselte a kereskedelmi osztály első negyed­évre kitűzött hálózatbővítését. Hangsúlyozta, hogy bátrabban kell kezdeményezni, szem előtt tartva a dolgozók kéréseit. A város kereskedelmi vállala­tainak sürgős feladatául tűzte ki a hiánycikkek mielőbbi meg­szüntetését. Nem lehet kapni például ételhor­dót, poharat és egyéb olyan apró­ságot, ami fontos közszükségleti cikk. A kereskedelmi vállalatok ve­zetői kifogásolták azokat az intéz­kedéseket, amelyek akadályozzák Szeged áruellátását. A Belkereske­delmi Minisztérium például nem engedélyezte a Szegedi Kiskereske­delmi Vállalatnak, hogy nagyobb mennyiségű rizst vásároljon fel. A Francia utcai ruhaipari szövetkezet nem ad az általa készített gyenruk­kabátokból Szegednek, csak a me­gyének és a megyén kívüli részek­nek azzal az indokkal, hogy a Me­gyei KISZÖV ezt nem engedé­lyezi. A Cipőipari Szövetkezet csak csizmákat gyárt és nem akar ké­szíteni a város lakossága kívánal­mainak megfelelő cipőket. Szüksé­ges lenne mielőbb a megyei Jogú városban is meg­alakítani a KlSZÖV-őt, hogy a szegedi szövetkezetek elsősor­ban a város lakossága számára dolgozzanak. A Szegedi Kiskereskedelmi Válla­lat ugyancsak a szegedi kisipari szövetkezetnél havi 1000 darab új­jávulkanizált- kerékpárgumit ren­delt meg, amelyet az -árkalkuláció késedelme" miatt nem tudott ez­ideig forgalomba hozni. Erélyesen, bátran kell ezeken a hibákon javítani. S mindazt, ami ezen a végrehajtó bizottsági ülésen javaslatként elhangzott, határozot­tan, gondosan, ötletesen valósítsák meg a kereskedelem dolgozói a ta­nács segítségével. Létesítsenek ko­csibeállót a piacra jövők számára, bővítsék elsősorban a város külső részein a vendéglők számát. Idő­ben érkezzen a kenyér a város va­lamennyi árudájába, szorosabb le­gyen a kapcsolat a kereskedelmi és ipari osztály között és vegyék számba, melyek azok a közszükség­leti cikkek, amelyeket a szegeit ipari vállalatok is el tudnának ké­szíteni a helyileg visszamaradt hul­ladékanyagokból. Vigyázzanak ez átvett üzletele további fokozott áru­ellátására, színvonalára éa kiszo.­gálására stb. A Városi Tanács ke­reskedelmi osztályának, Szeged ke­reskedelmi dolgozóinak jó munkáin nyomán láthatóan, érezhetően fej­lődjön Szeged kereskedelme — ezt joggal várja az új tanácstól a vá­ros lakossága. Tovább javul a do'gozó parasztság hfsgépelláfása 1955-ben A mezőgazdasági termelés fejlesz­téséről szóló párt- és kormányha­tfirocat megvalósítása során már a múlt évben is lényegesen javult a dolgozó parasztság kisgépellátása az előző évekheta képest. 1955-ben tovább javul az ellá­tás. Bővül a választék és olyam kisgépek is forgalomba kerülnek, amelyekéit az elmúlt évben még nem lehetett kapni. 1955-ben körülbelül két és félszer több kisgazdasági gépet gyártanak, miint az elmúlt évbon. Igen jelen­tős minőségi javulás is várható a naigyobbmennyiségű ós gazdag vá­lasztékú gyártmányoknál. Jobb lesz a kisgópelosztás. Min­den. tájra főképpen olyan gépoket •és szerszámokat szállítanak, amely a termelési tájjelegnek legjobban megfelel. A 6zőlő- és gyümölcster­mő vidékeket jobbon ellátják ma­gasnyomású permetezőgépekkel, az állattenyésztési jellegű vidékek pe­dig sokkal több szeeskavágót, ré­pavágót darálót kapnak. — UJ MEZŐGAZDASÁGI SZAK­KÖNYVEK jelentek meg a na­pokban. Ezek között Bocsor Géza: Szarvasmarhatenyésztés című mun­kája, moly az állat tartásával, el­helyezésével. ápolásával ós párosí­tásával. valamint a borjúncvclés­sei foglalkozik, továbbá ismerteti a takarmányozás legfontosabb tenni­valóit is. Virág Géza: Veteményes­kert oímü írása népszerű formá­ban ismerteti a zöldségtermelés ál­talános tudnivalóit, majd az egyes zöldségfélék termesztési módját s végül a zöldségfélék korai ter­mesztését. Ez a könyv elsősorban házikerti és háztáji zöldségtermesz­tők számára készült. Népi ülnökök értekezlete a szegedi megyei bíróságon A szegedi megyei bíróságon az elmúlt évben működő népi ülnö­kök értekezletet tartottak. Megvi­tatták azokat az igazságügyi prob­lémákat, amelyek a kormányprog­ram nyilvánosságra hozatala óta felmerültek. Megállapították a né­pi ülnökök, melyek azok a legsür­gősebb feladatok, amelyeket a Központi Vezetőség októberi hatá­rozata értelmében az igazságügyi szerveknek meg kell valósítani. Számos hozzászóló között Tornán Mihály, a MÁV dolgozója, elmon­dotta, hogy ülnöki működésük be­fejezése után munkahelyükön foly­tatják tovább nevelőmunkájukat, s bírói működésük során szerzett ta­pasztalataikról bezámolnak a dol­gozóknak. Domonkos Sándor el­mondotta, hogy maguk az üzemi dolgozók követelik a társadalmi tu­lajdon tolvajainak szigorú meg­büntetését. Szélpál István TSZ-tag elmon­dotta, hogy a termelőszövetkezetek­ben lévő tagok elvárják, hogy a mezei lopások elkövetőit is szigor­ral büntessék. Török Ferencné, Szirovicza Péter és Rózsa István a bírák és népi ülnökök között lévő kapcsolatokról számolt be. Elmon­dották, hogy a bírák tudásukkal segítették a népi ülnököket, akik viszont egyes ügyele eldöntésénél szükséges szakmai ismeretekkel tá­mogatták a bírák munkáját. Megemlítették, hogy rövidesen sor kerül a szakbírák és népi ül­nökök megválasztására. Addig azon­ban, — amíg a választás megtörté­nik — a két évvel ezelőtt megvá­lasztott ülnökök látják el teendői­ket. Az értekezlet befejezése előtt el­határozták a népi ülnökök, hogy további működésük során még oda­adóbban harcolnak a kormány­program megvalósításáért, s ülnöki működésük befejezése után pedig munkaterületükön mutatnak pél­dát dolgozótársaiknak. HÍREK — Dehogy tudom elfelejteni azo­kat a régi időket! — válaszolja Berényi József, a Szegedi Kender­fonógyár hegesztője, amikor visz­szaemlékeztetem a falujárásra. Percek alatt összejönnek a régi ve­teránok, megindul a beszélgetés. Berényi József huszonegynéhány éves, Rózsa János, Horváth Mi­hály már meglett emberek, Nagy Lajos és Balogh Sándor pedig már azért sem haragszik, ha bácsinak szólítják őket. Emlékeznek, beszél­getnek. — Ugye, maga sem felejti el La­jos bácsi első falujárásunkat, az .alsóközpontit? ... Felraktunk min­dent egy teherautóra, aztán neki­vágtunk az útnak. Nagy Lajos kovács az üllőt üti kis kalapácsával s az üllő csengése közepette mosolyogva emlékszik. — Vittük ezt is. Én mondom, nincs Szeged környékén olyan köz­ség, ahol ez az üllő három és fél­esztendő alatt ne beszélt vclna a kenderpyár munkásairól, rólunk, a falujárókról. Bizony rossz volt, hogy egyik napról a más-kra abba kel­lett hagynunk. Voltak olyanok, akik könnyen megváltak a falutól. Én azonban még 52-ben' is Krárfam a tápéi .Ady Endre" csoporthoz. Tudja fene, annyira megszerettük egymást, hogy ha ők elmondták, mi kellene, hogyan kellene, én azonnal meg'gértem, hogy segítek. Nemcsak ígértem, hanem meg is csináltam. Nem a birkapaprikás, meg a jó enniva'ó. mert az is volt, hanem a fcecsü'et nv'att jártam rendszeresen a csoporthoz Néha­néha vasárnap már az ő üllőjükön A peimeteza, a m&%zsalá és a személyes beszélgetés Dorozsmaiakra, iápéiakra, sándorfalvaiakra emlékeznek a Szegedi Kenderfonógyár egykori falujárói vertem a vasat s közben meghány­tuk-vetettük a csoport sorsát, az emberek ügyes-bajos dolgát. Akár hiszik, akár nem, én már úgy érez­tem, hogy az "Ady Endre" csoport üllője is olyan szépen cseng, mint ez-e — és itt újból az üllőre ver kalapácsával. Kár, hogy nincsenek itt a tá­péiak, a sándorfalviak, a szatyma­ziak, és a többiek, akik oly sok­szor megdicsérték a két kovács, Nagy Lajos és Balogh Sándor ül­lőjépek csengését, szóval is, néha borral is. — Pedig akkor még szegények voltak — emlékszik vissza Beré­nyi József. — A földet épp olyan vendégnek tartották, mint minket, sokan valahogy "nem hittek« a tulajdonjogban. Magyaráztuk mi a lábasok foltozgatása, ablakok üve­gezése közben, hogy a jog már nem vitatható. De többen csak bó­logattak. Nem nagyon hittek benne. — Ilyen volt Jóska az alsóköz­ponti eset is — emlékeznek egy­más után sorban a beszélgetésekre, a fódozgatásra s a patkókészítésre. Mert hát ilyenkor szívesen szóba elegyedett a lábast hozó, vagy a lovat patkoltató ember a kender­gyáriakka1. Kérdezett, s a kender­gyáriak válaszoltak. — Am-'kcr másodszorra otthagytuk a kultúr­műsor után "Alsóközpontot" és ha­rafeló indultunk, még mindig úgy éreztük: jónéhánvan még c»': kö­zül se bíznak bennünk. Másnap aztán megállt az üzemünk előtt egy kétlovas szekér, tele fehér kenyér­rel, a kocsiderékban egy hordó borral. Szűkiben voltak akkor ők is, de mi is a kenyérnek, meg a bor­nak. Azt mondták; azoknak hoztuk, akik kint voltak nálunk s akiket elfelejtettünk megkínálni. Szeged környéki jó magyar szokás szerint a barátot kenyérrel és borral kínál­ják. Közben tudtunkra adták, hogy várnak bennünket. Vajon mire? Már az összes lábast megfoldoztuk, az ablakokat megcsináltuk és a ló patáján sem kopik le a patkó egy hét alatt. Azi mondták eszmecserére... Minden vasárnap szeretettel vár­ták a falujárókat és mondjuk meg őszintén, ma is szeretettel fogadnák a patronálók között Rózsa Jánost, Horváth Mihályt, Nagy Lajost, Ba­logh Sándort, Pribék Tibort, meg a többieket, a régi falujérókat. Ta­lán erre nem is gondolnak a ken­derfonógy áriak? — Gondolni gondolunk — emeli fel tekintetét Nagy Lajos. Leteszi a kalapácsot az üllőre s most már komolyan magyaráz. — Az üzem vezetősége szerződést is kötött a kisteleki gépállomással. Szóval pat­ronáljuk őket. Azt mondják, sejt­jük a csengelei. meg a pusztaszeri csoportokat is. Hoznak is ide trak­toralkatrészt, kukoricadarálót, per­metezőgépet. Megcsináljuk a mun­kát, de hát ez mégsem olyan, mint amikor az ember szemtől-szembe be­szél. A permetező, meg a morzsoló ki­javítása beszél ugyan az életről épp­úgy, mint a f alu járóknak a fódozgatás meg az üvegezés. De szemtől szem­be az más. Én magamról tudom, a tápéi Ady Endréből, hogy van még probléma bőven. Baj volt ott is a munkával. Kérdezték tőlem, ho­gyan csináljuk mi az üzemben. El­beszélgettünk, megtárgyaltuk, aztán eredménye is volt. Megtudtam azt is, hol szorít a csizma. Aztán itt Szegeden szóltam az illetékeseknek, hogy segítsenek. Lassan már két éve lesz, hogy Nagy Lajos, az utolsó faluiáró is abbahagyta a munkát. Szívesen ment volna még. de hát azt köve­telni, hogy a saját pénzén utazzon, mégsem lehet! Így ma már csak visszaemlékezik a falujárásra. — Messze élünk mi most egy­mástól — sóhajt Berényi József — pedig szomszédok vagyunk. Szíve­sen mennénk most is a falura. Azt várjuk, hogy hívjanak, szóljanak. Sokat el iudnánk beszélgetni egy-egy ilyen téli napon, meghány­ni-vetni a világ sorsát Tápén, Szatymazon vagy Kübekházán. A régi szegények, akik valamikor „kétesnek" tartották a föld tulaj­donát, most egyre jobban élnek. Tudom, szívesen látnának. De hát ml mit tegyünk? Egymástói kérdezik, mindenkitől kérdezik. Miért nem mehetnek őic újra azokhoz a barátokhoz, jóisme­rősökhöz, akiknek egyrésze terme­lőcscportokban, másrésze még egyénileg műveli a földjét? — Ha már újságíró — mondja hosszú gondolkodás után Nagy La­jos — járja már ki nekem, hogy ha patronálunk, akkor a falura is mehessünk, mondjuk Tápéra. Mert nem a mi hibánk, ám, hogy a kap­csolatok ennyire meglazultak. Én azt hittem, a kormányprogram után nagyobb változás lesz. Készültem is és még mindig csak a készülő­désnél tartok. Azt hiszem, Rózsa János, Horváth Mihály, Berényi Jóska, meg Pribék Tibi nevében is mondhatom; szívesen megyünk rr.i a falura, a gépállomásra. Ott is el tudjuk végezni a permetezőgép, ku­koricamorzsoló, meg a traktor al­katrész javítását s ami talán a leg­lényegesebb, szcmíől-c-srobe fc;cz?'­hetünk azokkal, akikkel egy a cé­lunk, akikkel még a faluj'rísok során oly szoros barátságot kötet­tünk. Én nem tudom kijárni Nagy La­jos kovács és a kendergyári vete­rán falujárók kérését. Annyit azon­ban mondok: egyetértünk velük s remélem még a tél folyamán jerms kívánságuk valóra válik: — szem­től-szembe beszélhetnek a régi is­merősökkel, dorozsmaiakkal, tápéi­akkal, sándorfalviakkal, a szom­szédokkal, a barátokkal. Förgeteg Szilveszter

Next

/
Thumbnails
Contents