Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-09 / 7. szám

YASARNAP, 1955 JANUAR 9. OELMRGYSRORSZlG El őr e ilj ús ág Küfidöltválasztó DISZ taggyűlés az Ecsetgyárban DTSZ-szervezeteink ezekben a hetekben tartják meg a küldöltvá1 asz. ló taggyűléseket. A megválasztott küldöttek a városi küldöttértekezleten képviselik majd szervezetük tagjait: a küldöttértekezlet újjá választja majd a DISZ városi választmányát. Az Ecsetgyár DlSZ-szervezete a napokban tartotta meg küldöttválasztó taggyűlését A taggyűlés időpontjáról jóelőre értesítették a fiatalokat s közölték velük, hogy milyen kérdésekről lesz ott szó. A fiatalok közel 90 százaléka megjelent a taggyűlésen. Ez a megnövekedett érdeklődést mutatja. A DISZ-szervezet beszámolóját Bareza Margit elvtársnő, DISZ-'.itkár tartotta. Bevezetőül a DISZ megalakulása óta eltelt évek munkájának áttekintése után a magyar ifjúság legjobbjainak példájáról beszéli. — Ifjúságunk legjobbjai résztvesznok Sztállnváros, Komló, Kazincbarcika építésében, résztvettek az árvízveszély elhárításában, illetve az árvízkárok helyreállításában. A munka ifjú serego nö'.t fel a DISZ-ben az elmúlt évek alalt. Azonban még korántsem értük el azt, amire egy felszabadult ország fiatalságának megvan minden lehetősege. 'A' helyi ezervezet munkájáról elmondotta. hogy igyekezett mindig a párt útmutatása szerint végezni feladatát és végrehajtotta a kapott megbízatásokat. A különböző termelési versenyszakaszokban mindig tartottak külön ifjúsági műszakéit. amelyek legtöbbször jó eredménnyel végződtek. Az üzem ifjúmunkásainak ötven százaléka sztahánovista. Ebben része van a végzett politikai munkának. Elmondotta ezután, hogy az idősebb dolgozók szeretettel beszélnek a fiatalok lelkesedéséről és igyekezetéről, de 6okak magatartásáról és az idősebbek iránt való viszonyáról rossz véleménnyel vannak. Ebben éta is hibás vagyok — mondotta Bareza elvtársnő — mert magam sem mutattam mindig jó példát s így hiába próbáltam ezirányú nevelőmunkát végezni a fiatalok között. De megfogadva az idősebbek bírálatát a legutóbbi időben igyekeztem változtatni magatartásomon s a fiatalok viselkedésében is javulás van. A további javulás érdekében fokoznunk kell a politikai és kulturális nevelőmunkát üzemünk fiatalsága körében. Ezután a beszámoló az Ifjúság szórakozásáról, a sport- cs kultúrmunka jobb feltételeinek megteremtéséről, majd a DISZ városi választmánya újjáválasztásáról és jelentőségéről beszélt. Azt várjuk — mondotta —, hogy az újjáválasztott választmány és a DISZ városi bizottsága megjavitása irányító munkáját a jelenlegi követelményeknek megfelelően, A DISZ oktatás, a nevelőmunka kérdéseinek értékelése és feladatainak megszabása után arra kérte fel az üzem ifjúsági szövetségének tagjait, hogy hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából nemrég kezdődött felszabadulási versenyben az eddigiekhez hasonlóan vegyenek részt és szerezzenek újabb dicsőséget az üzemnek és saját maguknak. A beszámolóban tárgyalt kérdésekhez többen hozzászóltak és javaslatokat tettek a DISZ üzemen belüli munkájának további javításához és az ifjúság nevelésének kérdéséhez. Horváth elvtárs, a pártszervezet agit. prop. felelőse, Doktor elvtárs, az üzemi bizottság elnöke bíráltak egyes fiatalokat, hogy nem veszik komolyan az idősebb munkások tanácsait. Vannak, akik csak mosolyognak, ha szólnak nekik. Nem értik meg. hogy az idősebb dolgozók jót akarnak nekik ée az ő hasznukat szolgálják azok figyelmeztetései. Ha ezt most nem veszik szívesen, majd később rájönnek ennek kárára. Horváth elvtárs elmondotta még, hogy a párt és az idősebb dolgozók azt akarják, hogy a diszesek jó fiai legyenek a hazának és tiszta, becsületes életet éljenek. A DISZ városi bizottsága részéről Faragó elvtárs 6zólt hozzá a beszámolóhoz és a taggyűlés lefolyásához. A DISZ-bizottság nevében elismerését fejezte ki a termelés fiatal hőseinek. Hiányolta, hogy a beszámoló nem foglalkozott a fiatalok személyes problémái intézésének kérdésével és a szervezeten kívülállók bevonásával. Felszólalása befejezéseként néhány módszertani tanácsot adott a fiatalok neveléséhez és bírálta a taggyűlés vezetésének hiányosságait. Végül arra hívta fel a fiatalokat, hogy a közös cél a boldogabb napok megteremtéséért megértéssel és közös erővel dolgozzanak a vezetők s a DlSZ-szervezet tagjai. A taggyűlést egészében értékelve: a lényegében nem rossz beszámoló és még néhány pozitívum ellenére komoly hibák is előfordultak. Komolyabb hiba volt, hogy a beszámolóban általában az ifjúság jelenlegi problémáihoz mindösszo két fiatal szólt hozzá. De lényeges kérdést azok sem érintettek. Pedig helyes lett volna többeknek felállni és elmondani véleményüket a DISZ-yezetőség. a felsőbb DISZ-sziervek munkájáról, az ifjúság üzemen belüli és üzemen kiviili életéről. Elmondani, mit kérnek, mit várnak a vezetőktől, miben látják az okát annak, hogy a fiatalok érdektelenséget tanúsítanak egyes dolgok iránt. Egy-egy ilyen jellegű hozzászólás sok segítséget jelentett volna a vezetők munkájának megjavításába. Hiba volt a taggyűlésen a napirendi pontok megvitatásának összekeverése. A beszámolóhoz, a küldött megválasztásához, a vezetőség kiegészítésére javasolt új tagok személyének megvitatásához egyszerre szóltak hozzá. Nyilvánvalóan az lett volna a helyes, ha a napirendi pontokat egymást követően különkülön vitatják meg. G. J. Pazarlás, felelőtlenség a múzeumi építkezésnél Jól ismorlk a szegediek és közülük sokan megfordultak abban az épületben, amely a Tisza partján áll, homlokzatán a patinás felírással: „A közművelődésnek". Az ódon falak között élt és dolgozott Móra Ferenc. A múzeum igazgatója volt, amely most az ő nevét viseli. A vén folyó partján elterülő épületben kapott helyet — jól tujuk — a Somogyi Könyvtár is. A múzeumnak és a könyvtárnak igen jelentős a szerepe és hivalkodás nélkül büszkék lehetünk rá: — a kultúra kiapadhatatlan forrás sai. A haza is gondolt a múzeumra és a könyvtárra. Számottevő pénzt biztosított azért, hogy az épülethez két oldalszárnyat építhessenek. Mindez azért történt, hogy a múzeum és a könyvlár szép s nemes feladatát jobban végezhesse. Bizonyos, ha Móra Ferenc élne, kedves, derűs, szívhez szóló szóval valahogy így mondaná: amire gondoltam. vágytam, így most teljesedik. De térjünk át a múzeumi, könyvtári építkezésre, amelyet 1953 késő ősze óta folytatnak és még a mai napig sem fejezlek be. Az oldalszárnyak építésével kapcsolatban nem egy jegyzőkönyvet veitek már fel és több megbeszélést folytattak. 1954. augusztus 19-én Is — a jegyzőkönyv szerint — arról volt szó. hogy az építkezés belső munkáit december l-ig (ez volt akkor a végső határidő) befejezik. Ez nem történt meg és az újonnan épített kótl oldalszárny külső és belső részén egyaránt jócskán a tennivaló. A munkát a Szegedi 65/1. Építőipari Vállalat, illetve most már új nevén, a Csongrád megyei Építőipari Vállalat végzi. (Persze egyes munkákat különböző alvállalatok intéznek). Anélkül, hogy részleteznénk az építkezés befejezése késésének okait, megállapíthatjuk, amit eddig végeztek. bizony abban is sok a hiba. Itt kell mindjárt hozzá tenni, hogy a szükséges anyag rendelkezőre állt a jó munkához. De a jó munka elmaradt. Az épület emeleti részén áll a könyvtár. Az építkezés miatt igen körülményes és nehéz a könyvtár munkája. A régi épületiben lévő nagy olvasóteremnél is átalakítás sok folynak. Öt munkaszobát is létesítenek. Az új jobboldali szárnyban lesz a sw?p nagy olvasószoba. Az új olvasószobánál azonban hibák találhatók. A nagy ablakok alatti falrész a cement-padozatig — amelyre majd parketta kerül — olyan alacsony, hogy nem lehet elhelyezni a fűtő radiátorokat. így hát nem is egy ablakot feljebb kell „emelni". Ez )em kis dolog, hiszen aa ablakok fölölt vasbeton homlok van, A megépült oldalszárnyakra — ez is nagy hiba volt — jóidéig nem tettek tetőt. Pedig ott volt az építkezésnél a pala. De azitán elszállították. Az. új oldalszárny emeleti része így beázott, a mennyezetről csüng-lóg a vakolat. A menynyezetet újra kell vakolni és fizetni is kell érte. Anyag, pénz, emberi munka megy veszendőbe. Nincs olvasóterem most a Somogyi Könyvtárban. (A régi olvasótermet munkaszobákká alakítják, az új olvasóterem meg nincs kész). Rossz dolog ez. Amig volt olvasóterem, naponta majd kétszázan fordultak meg benne. Most hiába jönnok. A könyvtár dolgozóinak munkakörülménye, az építkezés késés© miatt — nem jó. de nem lehet tökélele8 a könyvtár általános munkája sem. Hogy, hogynem — bár a könyvtár dolgozói részéről volt figyelmeztetés — a régi olvasóteremnél a falak felhúzását úgy végezték: befalaztak több könyvállványt. Az építők azt mondlák, később is ki lehet hozni a könyvállványt, kifér az nz ajtón. Ali már az ajtó, állnak a falak — a könyvállvány azonban nem fér ki. Az alagsor is a múzeumé. Néhány szobáját itt az új oldalszárnynak szépen befestették. De mit csináltakf Tudniok keltett volna — hiszen a tervezés is világosan megmutatja —, hogy az oltla'szárnyak szobáin át a központi fűtéls csöveit is cl kell helyezni aztán villany nélkül sem tehet lenni. Micsoda pazarlás, micsoda lélektelen munka: a szépen befestett szobákban újra feltörték a falat s kivésték a villanyvezetékek helyét is. — A festést újra lehet végezni. A villanykábel csatlakozások megépítése is hátra van még. A szép nagy termet, ahol a fehértói kiállítás volt, szomorúan nézi az ember. A terem mennyezetének jobb sarta — az építkezés során — valahogy beázott jó darabon. A szép kézi feslés sehol. Nem kevés pénzbe kerül a helyreállítás. S a kár bizonyára gonddal elkerülhető tett volna. A múzeum értékes dolgai összezsúfoltak. Kiállítást sem tudnak rendezni az építkezés elhúzódása miatt. Talán a kupola-csarnokban sikerül megrendezni majd a József Attila kiállítást. Fáj a szive I.ődi Ferencnek, a Somogyi Könyvtár igazgatójának, Bálint Alajosnak a Móra Ferenc múzeum igazgatójának és munkatársainak is. amiért nem tudnak rendezkedni. Tudják, az építkezés ni"m kis dolog, kihatással van mindenképp a múzeum, könyvtár munkájára. Ez így igaz. Do való az is, ideje tenne már befejezni az, évútkezóst. Miért ne kerüljön megfelelő helyére például az a múltszázad&eli szalmázó henger, amelyhői egy van az országban!! S a többi érték. Az építkezős körül bajok mutatkoznak. Valaki, valakik felelősek ezért. Legyen az illetékesek dolga alaposan körülnézni a múzeumi építkezésnél s felelősségre vonni mindazokat, akik azt megérdemlik. De tegyen rendben végre, huzavona nélkül a két oldalszárny, hogy a múzeum éö a könyvtár jól teljesíthesse feladatát. 1 • i (morvay) Hétfőn lesz a Juhász Gyula kultúrház névadó ünnepsége A Közalkalmazottak Szakszervezetének Kultúrotthona végre nevet kap. Szeged nagy költőjéről, Juhász Gyuláról nevezik majd el. A névadó ünnepség — melyet a Közalkalmazottak Szakszervezete Területi Bizottsága és a kultúrotthon vezetősége rendez — január 10-én, hétfőn este fél 8 órai kezdettel tesz a kultúrotthon nagytermében (Vörösmarty utca 5. szám alatt). Az ünnepséget Béres József, a szakszervezet területi bizottságának elnöke nyitja meg. Vajda László főiskolai tanár tart előadást. Az utána következő műsorban Juhász Gyula költeményeiből, barátja és munkatársa Király (Kőnig) Péter zenei műveiből adnak. Szerepelnek: Lászlóffy Kata, Pesti Ella, Miklósy György és Megyesi Pál, a Szegedi Állami Nemzeti Színház tagjai, Bárány Pálné és a Közalkalmazottak Szakszervezete kultúrotthonának szimfonikus zenekara Markó Leó vezényletével. A zeneműveket Király József egyetemi adjunktus ismerteti. Belépőjegy a névadó ünnepségre 5 forintos árban kapható a helyszínen. Elutazott MoszkvábóS a Jugoszláv kereskedelmi kormányküldöttség Moszkva (TASZSZ). Január 7-én repülőgéppel elutazott Moszkvából a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kereskedelmi kormányküldöttsége, élén Mijalko Todorovicscsal, a szövetségi végrehajtótanács tagjával. A jugoszláv kereskedelmi kormányküldöttség búcsúztatására a vnukovoi repülőtéren megjelent: Sz. A. Boriszov, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterének első helyettese. V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese, N. I, Cscklin, a külkereskedelmi minisztérium nyugati országokkal foglalkozó kereskedelmi igazgatóságának vezetője, I. Sz, Andrijenko, a külkereskedelmi minisztérium protokollosztályának vezetője, A. N. Kapusztyin. a külügyminisztérium protokollosztályának helyciteó vezetője. A küldöttséget kikísérték még D, Vidiccsel, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetével az éten a moszkvai jugoszláv nagykövetség munkatársai. Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kiváló munkájuk elismeréséül a „Munka Érdemrend" kitüntetést adományozta: Jóboru Magda oktatásügyi miniszterhelyettesnek, Orbán Lászlónak, az OM. marxizmus—leninizmus oktatási főosztálya vezetőjének, Hodászi Edének, a szentgotthárdi általános gimnázium igazgatójának, Parragh Viktor kohóüzemvezetőnek. Rajtuk kívül még több dolgozót a „Szocialista Munkáért Érdemérem"-mel, a „Munka Érdeméremmel" tüntettek ki. A kitüntetéseket Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szombaton délben az Elnöki Tanács fogadótermében nyújtotta át. A kitüntetések átadásakor jelen volt Erdoy-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára. A Iiís szobában félhomály volt. A kályhában ropogva égő szén fénye két sápadt női arcot világított meg. Csendesen ültek, nem beszélgettek. Régóta ismerték egymást, mindent elmondtak, nem volt semmi mondanivalójuk. A szoba csendjét a rádióból halkan szűrődő tánczene zavarta meg, de aztán az is elhalkult, s kellemes hangon bejelentették, hogy hírek következnek. — A francia közvélemény elutasítja Nyugat-Németország felfegyverzését .., A hírek első mondatára felütötte ősz fejét a kályhához közelebb ülő nő, özv. Ecsedi Gézáné. Sápadt arca piros lett, köze ökölbe szorult. — Gyilkosok! — mondta hangosan, 1 ' Nem is hallott többet a hírekből. • 1944 ködös, esős őszi délután volt. A németek nyugat felé igyekeztek. Kegyetlenebbek, embertelenebbek voltak, mint valaha. Sietős volt az útjuk, nyomukban jártak a felszabadító szovjet csapatok, A németek menekültek, mint a felforgatott hangyaboly. Menekülni — nem számít kit gázolunk el, kit ütünk le, csak mi mentsük meg életünket, éljünk — ez vezette őket. A Maj'Sr téren teherautók ezágulEgyszerű történet dottak. Egy szerencsétlen fekete liázőrző kutya ott hevert élettelenül az út közepén — elgázolták. Kopasz Józsefné, hároméves szőkehajú, kékszemű unokájával, Ágikával hazafelé igyekezett. A kislány szülei Budapesten laktak, de egyetlen kincsüket vidékre, Szegedre küldték nagymamáékhoz. Az útkereszteződéshez értek. Vége-hossza nem volt az autó-áradatnak. Megálltak. — Nagymama, nagyon éhes vagyok — nyugtalankodott a szőke csöpp kislány. — Várj édesem, mindjárt hazaérünk, — biztatta a nagymama kis unokáját. Végre egy kis rés keletkezett az autók sorában. Az utolsó autóhoz a legközelebbi 40—50 méterre volt. „Na most" — gondolta Kopaszné — s megrántotta Ágika kezét. A kislány futott is, de jaj, megbotlott. Míg Kopaszné felemelte a kislányt, oda is ért az autó. De sikerült elugrani előle, átjutottak az úttesten. Kopaszné reszketett az ijedtségtől. A pici Ági keservesen sírt. A nagymama felkapta síró unokáját és rohant, rohant vele. A Cserzy Mihály utca 5. számú házig bírta jönni, ott leültette a kapu elé, s maga is lekuporgott elébe. Elővette zsebéből a száraz zsíroskenyeret és vigasztalásul unokája kis kezébe nyomta. ^ — Egyél kincsem, egyél — biztatta a lassan megnyugvó kislányt. — Mi baj, mi történt? — kérdezte az utcára kilépő Ecsediné, a reszkető asszonytól. Kopaszné elmesélte. ml történt. Ecsediné lakásába hívta a megrémült kislányt és nagymamáját. A sötét, egészségtelen szobában, rozzant ágyon feküdt Ecsedi Géza, némán, szótlanul. A németek és magyar barátaik tették tönkre a börtönben. 1938. december 28-án hurcolták el otthonából, mint kommunistát. A két asszony beszélgetett. — A jövő héten felviszem az unokamat Pestre a lányomhoz. Embertelenek ezek a németek tudja, de ki tudja még mi vár ránk, a gyerekekre, az unokámra — mondta Kopaszné, s az ölében ülő kislányt s:v»rosan húzta magához. Ecsedi Gézáné mosolygott és magyarázni kezdte: — Az oroszok felszabadítanak bennünket, ők nem ellenségeink, hanem barátaink. A boldog jövőt hozzák, — Kommunista! — ugrott fel Kopaszné és elrohant * A kőbányai bérház óvópincéje csak úgy remegett. A Duna vizét átívelő büszke hidak felrobbantak. Utcasorok, házak, emberek tűntek el a háború kegyetlen forgatagában. A pince lakói számolgatták a napokat, „Még két nap és elfogy az utolsó szem babunk is". „Mi lesz velünk?" Kopasz Józsefné ölében szorongatta unokáját, s anyai féltő szemmel nézte lányát, aki második gyermekét várta. Reménytelennek tűnt sorsuk, jövőjük. Egy napsütéses reggelen, nagyot csattant a pince ajtaja. Mosolygós, fiatal szovjet katona jelent meg. — Jeszt malenkij? — kérdezte. Valaki tudott egy keveset oroszul, és halkan mondta: — Gyermeket keres. Kopaszné ereiben megfagyott a vér. Magához szorította unokáját. Dermedt csend támadt. Nem mozdult senki. — Jeszt malenkij? — kérdezte mégegyszer a katona. Egyszerre csak valahonnan a legbelső sarokból gyermeksírás hallattszott. A szovjet katona kiáltott valamit, és máris ott termett két barátja kenyérrel. A katona szelte, szelte a kenyeret, minden gyermeknek jutott. • Egymás melleit ült az iskolapadban Írét idős asszony. A Bolsevik Párt történet egyéni tanulóinak konferenciája volt. Szünetben megszólalt az egyik. — Megismer Ecsediné? — s meg sem várva meglepődött szomszédja válaszát — folytatta: — Kopasz Józsefné vagyok. Én ijedtem meg negyvennégyben a német autóktól, és maga vigasztalt. * Befejeződött a hírek közlése. Ecsediné lassan felállt, sétálgatott a szobában. Csend volt. Ecsediné törte meg a csendet. — A német militarizmust akarják újra feltámasztani. Nem volt nekik elég a pusztítás?! De nem! Kopaszné, meg én, meg a világ millió nagymamája, édesanyja, nem akar háborút, nem akar megijedni soha senki a német autóktól. -....—J-oáJ Juhász Zsuzsa