Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-09 / 7. szám

DELMIGYIRORSZIC VASÁRNAP, 1955 JANUÁR 9. Miről tárgyal Mendes-France Olaszországban? Róma (MTI) Pierre MendesFrance francia miniszterelnök és külügyminiszter csütörtökön Nápolyba érkezett, onnan hétfőn este utazik Rómába, kedden, szerdán és csütörtökön tárgyalásokat folytat Scclba, miniszterelnökkel, Vannoni gazdasági csúcsminiszterrel és Martino külügyminiszterrel. Csütörtökön XII. Pius pápa fogadja Mendcs-France-ot. A francia miniszterelnöknek vezető olasz politikusokkal folytatandó tárgyalásai központjában — az o'asz demokratikus sajtó véleménye szerint — a fegyverkezési pool kérdése áll, amely központi irányítás r.'í venné a Nyugateurópai Unióbon résztvevő országok hadianyagtermelését és az ezeknek az orszá. r >knalc szánt amerikai megrendelések elosztását. A franciák terve az rmerikaiak és angolok ellenzésébe ütközik s a Benelux-államok sem helyeslik. Mendes-France azonban, a hírek szerint, Rómában javaslatot fog tenni a pool megalakítására, amelyben tervei szerint Franciaország, Olaszország és Nyugat-Német- | ország venne részt, Az olasz sajtó céloz arra, hogy Mendes-France és az olasz kormányférfiak a „Kelettel való kapcsolatokról" is tárgyalnának. Ezzel kapcsolatban a l'Unitá szerkesztőségi cikke többek között a következőket írja: „Jelenleg nincs semmi értelme általánosságban beszélni „a Kelet és Nyugat" közötti kapcsolatokról, ha ezt a kifejezést nem kötik azonnal össze azokkal a konkrét kérdésekkel, amelyek ma Európa előtt állnak: Németország egyoldalú felfegyverzése, vagy pedig egyesítése, Európa kettéosztása, vagy a kollektív biztonság. Mendes-Francenak olyan eszközökkel, amelyeket mindnyájan jól ismerünk, sikerült a francia nemzetgyűlésben keresztülvinnie a Nyugateurópai Unió ratifikálását, Scelba az olasz képviselőházban ugyanezt a fasiszták és monarchisták szavazatával érte el. A Nyugateurópai Unió ratifikálásának kérdését azonban Franciaországban a Köztársasági Tanácsnak is, Olaszországban pedig a szenátusnak is meg kell tárgyalnia. A két kormánynak tehát megvan még a lehetősége arra, hogy rálépjen arra az útra, amely az igen magas helyen említett „béke hídjához" vezet." (A l'Unitá itt a pápa karácsonyi szózatára céloz.) A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata a szovjet—iraki kapcsolatokról „Szégyenletes hamisítás" A "L'HUMANITÉ- VEZÉRCIKKE A TERVEZETT FRANCIA VALASZTÖJOGI "REFORMRÓLPárizs (MTI) A l'Humanité "Szégyenletes hamisítás- címmel vezércikkben foglalkozik MendesFrance tervezett választójogi "reíormjáról.— Olyan országban — írja a lap — ahol különböző társadalmi osztályok és különböző pártok állnak egymással szemben, az egyedüli igazságos választási rendszer csak olyan lehet, amely hű tükörként vetíti vissza a szavazatokat. A listakapcsolás máris eltorzította ezt a tükröt. A l'Humanité a továbbiakban azt fejtegeti, miért akarnak visszatérni a kerületi választási rendszerhez? — Ez a rendszer — írja — kis választókerületekre darabolná szét Franciaországot. Mindegyikben egyetlen képviselőt választanának. Az esetek többségében nem egy párt, egy vélemény-áramlat jelöltje lenne ez, hanem érdekkoalíciók embere, sőt maga a szavazatvásárló milliomos. — Á kerületi választási rendszerrel csak egy kisebbség választaná a képviselőket. Moszkva (TASZSZ) Közöljük a Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozatát a szovjet—iraki kapcsolatokról. 1954. november 6-án M. al Sah* bandar, Irak külügyminisztere közölte I. N. Jakusinnal, a Szovjetunió bagdadi ügyvivőjével, hogy az iraki kormány „takarékossági okokból'' elhatározta moszkvai követségének bezárását. Ugyanakkor Sahbandar kijelentette, hogy a szóbanforgó határozat megfelel „kommunisták ellen országában nyílt harcot folytató" mostani iraki kormány belpolitikai irányzatának. Az iraki követség további moszkvai tartózkodása — fűzte hozzá Sahbandar — „ellentmondana ennek az irányzatnak és bizonyos kellemetlenségeket, valamint nehézségeket okozhatna számára". 1955. január 3-án Ami, az Iraki külügyminisztérium főigazgatója jegyzéket nyújtott át a Szovjetunió iráki ügyvivőjének, amelyben az áll, hogy „Irak moszkvai követségének bezárásával kapcsolatban most elhatározták a diplomáciai képviselet megszüntetését a két ország között. Ezzel egyidőben Avni klje", lentette, hogy „a képviselet megszűntetése nem jelenti az Irak és a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcsolatok megszakítását". Az Iraki kormány említett eljárása arról tanúskodik, hogy Irak kormányának a Szovjetunióval kapcsolatban folytatott politikája nem barátságos jellegű és elősegíti a nemzetközi feszültség fokozását, Nuri Szaid kormányának e cselekedetei közvetlen összefüggésben vannak e kormány külpolitikai irányzatával, amelynek az a célja, hogy bevonja Irakot és a többi arab országokat az Amerikai Egyesült Államok és Anglia által szervezendő közel- és középkeleti agresszív tömbbe. Ez ismételten megmutatja, mennyire függő viszonyban van a mostani Iraki kormány egyes hatalmak imperialista köreitől, . I ; 1>"; IJ I I "l i. Csou En-laj második megbeszélése Hammarskjölddel Peking (Uj Kína) Csou En-laj, az Államtanács elnöke, külügyminiszter pénteken helyi idő szerint 3 órától 6 óra 45 percig tartotta második megbeszélését Dag Hammarskjölddel, az ENSZ főtitkárával. A megbeszélésen jelen voltak Csang Han-fu külügyminiszterhelyettes, Csiao Kuan-hua, a Népi Külügyi Intézet alelnöke, Csu Keng-sen professzor, külügyi tanácsos és Tun Juen-csien, a kínai külügyminisztérium nemzetközi szervezetekkelés értekezletekkel foglalkozó osztályának vezetője. Jelen voltak még Ahmed Bokhari, az ENSZ titkára, Per Lind, az ENSZ főtitkári hivatalának tagja és Humphrey Waldock professzor, nemzetközi jogász, fl magyar nép összefogása, a nép kormányának segítsége új éleiel teremtett az árvizsújlotta Szigetközben Nyereménybetétkönyvek sorsolása A nyereménybetétkönyvek január 8-án, Makón megtartott 1954. IV. negyedévi sorsolásán az alábbi számvégződéseket sorsolták ki: 094 50 százalék, 127 50 százalék, 129 50 százalék, 222 50 százalék, 305 200 százalék, 349 100 százalék, 358 50 százalék, 408 50 százalék, 788 50 százalék, 855 50 százalék, 910 50 százalék, 941 100 százalék, 945 50 százalék, 985 50 százalék. Minden olyan nyereménybetétkönyv nyer, amelynek három utolsó száma megegyezik a fent közölt számok valamelyikével. A sorsolásban minden 1954. december 31-ig váltott és a sorsolás időpontjában is forgalomban lévő nyereménybetétkönyv részt vett. A kisorsolt számokról készült hivatalos lista január 10-én jelenik meg. A hivatalis lista alapján a nyeremények jóváírását és kifizetését az Országos Takarékpénztár fiókjai és a postahivatalok január 12-én kezdik meg. (MTI) A nyári dunai árvíz idején a vad hullámok nagy pusztítást okoztak a Szigetközben. Sok községben egész utcasorok dőltek össze, elpusztult a gazdagon termő szigetközi földeken a termés zöme. Népköztársaságunk kormánya — az állami költségvetésből igen jelentős összeget — több mint 100 millió forintot — bocsátott rendelkezésre az árvízkárok helyreállítására és a károsultak megsegítésére. A magyar nép — ahogy értesült az elemi csapásról — azonnal a kárvallottak, bajbajutottak segítségére sietett. TSfsadalmi gyűjtés keretében majdnem 65 millió forint pénzöszszeg és ezenkívül jelentős mennyiségű egyéb adomány: termény, állat, élelmiszer, háztartási cikk és ruhanemű gyűlt össze. Az árvíz idején elsősorban az volt a törekvés, hogy a legnagyobb kárt szenvedett szigetközi lakosságot ellássák élelemmel, ruhával, ideiglenes hajlékkal, gondoskodjanak a megmentett jószágokról. Az árvízve.zély megszűntével folyamatosan gondoskodtak a rendezett visszatelepítésről, a lakosság ellátásáról, az állatállomány takarmányozásáról, az aratás és a betakarítás befejezéséről. Fontos közegészségügyi rendszabályokat hoztak 21.090 ember részesült védőoltásban. A különleges egészségügyi osztagok 9500 kutat és 6800 lakóházat fertőtlenítettek. Elhelyezték az árvízkárosultak gyermekeit, s több mint 500 árvízkárosult gyermeket üdültettek hosszabb ideig. A lakosság gazdasági helyzetének megjavítására számos intézkedést tett kormányzatunk. Mintegy 15 millió forintra tehető az az összeg, amelyet az árvízkárosult lalasság adójából töröltek. A begyűjtési kötelezettségek törlésével, illetve mérséklésével pedig 600 vagon búza és egyéb termény, 67 vagon állat- és állati termék, 19 ezer hektóliter tej, és 16 ezer hektóliter bor beadást engedte el államunk. A helyreállítási munkálatokban a legnagyobb feladat az összedőlt és megrongálódott lakóházak újjáépítése, illetve helyreállítása volt. Az újjáépítéshez és helyreállításhoz 36 millió tégla, 7600 tonna cement, 4600 tonna égetett mész, 4500 köbméter faanyag és számos egyéb építési anyag helyszínre szállításáról gondoskodtak. Az újjáépítési munkákban 62 mérnök, 770 kőműves, 300 ács és 120 egyéb szakmunkás vett részt. Az árvízsújtotta területek lakosságának, az ipari üzemek munkásainak, a néphadsereg harcosainak, a szovjet katonáknak, valamint a helyszínre érkezett szakmunkások összefogásának és lelkes munkájának eredményeként alig öt hónap alatt újjáépítettek 1513, helyreállítottak 1942 családi lakóházat. Megfeszített munkával sikerült elérni, hogy a tél beállta előtt valamennyi árvízkárosult család számára megfelelő lakás álljon rendelkezésre. Az árvízkárosult termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok ugyancsak jelentős támogatást kaptak. A gépállomások, a termelőszövetkezeteknek 14.200 holdon, az egyénileg dolgozó parasztoknak 22.500 holdon végezték el ingyenesen az őszi szántási és egyéb talajmunkákat. Az árvízkárosultak az ingyen szántáson kívül 15 200 mázsa vetőmagot és 1.5 millió forint segélyt kaptak az elpusztult gyümölcsfák pótlására. Kormányzatunk gondoskodott a megrongálódott gátak, utak, hidak helyreállításáról és az újonnan épült községrészeknek a villamoshálózatba történő bekapcsolásáról. Mintegy félmillió köbméter föld beépítésével helyreállították és megerősítették a megrongálódott gátakat, elkészült 170 kilométer, az árvíz idején megrongálódott út, s befejezték a hidak helyreállítását is. Az árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság a társadalmi pénzadományokat az alábbiak szerint utalványozta. Épülethelyreállítási segélyekre 43,066.195 forint és 13 fillér, a kitelepített lakosság élelmezésére és a visszatelepítés költségeire 5,400.115 forintot, a lakosság részére készpénzsegélyt 6,896.751.77 forintot, természetbeni takarmánysegélyekre 4,372.974.13 forintot, gyümölcsfák pótlására 1,500.000 forintot, a begyűjtött termények* szállítási költségeire 151.000 forintot utalványozott, továbbá utólagos elszámolásra 3,535.078.56 forint jutott. A magyar nép összefogása, segítőkészsége, a nép kormányának segítsége tehát új éleletet teremtett azon a tájon, vidéken, ahol nyáron a Duna vad hullámai pusztítottak. Szociáldemokrata — kereszténydemokrata koalíció veszi át Nyugat-Berlin vezetését Berlin (MTI) A Német Szociáldemokrata Párt nyugatberlini szervezete, amelynek vezetői a párt úgynevezett amerikai frakciójához tartoznak, megegyezett Adenauer Keresztény Demokrata Uniójával a tartományi kormány jogkörével felruházott nyugatberlini városi szenátus összetételében. A Szociáldemokrata Pártot a főpolgármester és hat szenátor, a Keresztény Demokrata Uniót az alpolgármester és öt szenátor képviseli majd a szenátusban. Az új nyugatberlini képviselőtestület január 11-én tartja alakuló ülését. A Szociáldemokrata Párt dr. Ottó Suhr egyetemi tanárt, a párt "amerikai frakciójának* egyik főkolomposát jelölte a főpolgármesteri tisztségre. NEMZETKÖZI SZEMLE Amikor két esztendő határán visszatekint az emberiség a lepergett évre és várakozón előrenéz, mit hoz a most kopogtató új, különös hangsúlyt kapnak a legégetőbb kérdések: milyenek a béke ügyének kilátásai, mit kell tegyenek az emberek, hogy a nemzetközi politikában tovább folytatódjék a feszültség csökkenésének, a békés I egymás mellett élés elvének irányzata, mit kell tenniök a népeknek, hogy megakadályozzák a háború erőinek meg-megújuló terveit? Ezekre a világszerte felmerülő kérdésekre adott választ Malenkov elvtárs újévi nyilatkozata. Ez a nyilatkozat. amelyről méltán írta meg a demokratikus sajtó, hogy nagyjelentőségű ismét leszögez! a Szovjetunió álláspontját a legfontosabb nemzetközi ügyekben. Hogyan lehet a feszültséget csökkenteni? Hogy ki lchcsren küszöbölni a feszültséget a i I mzetközi politikából, s mindenekelőtt a szovjet-amerikai kapr latckból, elsősorban arra van : .-ükség, hogy vessenek véget a nér-rt militarizmus talpraállítását < Izó terveknek, vessenek véget a í gyverkezési versenynek, s annak r politikának, amely katonai tái szpontokkal igyekszik körülvenni r békeszerető államokat. "Ami a r7 3Vjetuniót illeti —. jelentette ki Malenkov elvtárs a szovjet— amerikai viszonnyal kapcsolatos kérdésre adott válaszában — kész továbbra is minden töle telhetőt elkövetni a Szovjetunió és az Egyesült Államok tartós és szilárd békés kapcsolatainak biztosítása, a fennálló nézeteltérések rendezése érdekében, feltételezve, hogy az Egyesült Államok részéről is ugyanilyen készség nyilvánul meg". Ezek a megfontolt, egyszerű *»vak tiszbékeüzenet, tító szélként szinte elfújják a békés egymás mellett élés -"lehetetlenségét" hirdető amerikai propagandisták hisztériával mérgezett füstgomolyagait, amelyekkel a nemzetközi légkört vigsiztalanná. áthatolhatatlanná akarják tenni. Malenkov elvtárs válaszai friss levegőt sodortak a nemzetközi porondra: ha lehetséges — már pedig lehetséges és szükséges — a békés együttélés, akkor meg kell találni az utat a távolkeleti nézeteltérések rendezésére, az egész emberiség létét fenyegető atomfegyverek eltiltására, s természetesen e békés koncepció jegyében kell megoldani az európai problémák kulcskérdését, a német kérdést is. A szovjet kormányfő újévi nyilatkozatát világszerte nagy horderejű lépésnek tekintik. A béketábor országaiban és mindenütt a földkerekségen a békeszerető emberek őrömmel, bizakodással üdvözölték. Az imperialista politika boszorkánykonyháiban, — ennek megnyugtaiansággal fogadták a szovjet kormány fejének szavait. Egyes nyugati lapok odáig mentek, hogy megpróbálták kiforgatni, fonákjára -magyarázni" a Malenkov-intcrju legfontosabb megállapításait. Hiú próbálkozás! Ezeket a szavakat nem lehet félreérteni, félremagyarázni, meghamisítani: -Most nincs fontosabb feladat, mint egyesíteni minden ország népeinek erőfeszítéseit a béke és a nemzetközi biztonság biztosítása érdekében". Mi — és velünk a világ békeszerető erői — értünk a szóból. Harci program ez a béke hívei számára az új esztendőre. * Ha az új év első hetének külpolitikai eseményeiről hírt adó táviratok közt tallózunk, felkeltik figyelmünket azok a jelentések, amelyek az ENSZ-főtitkár pekingi útjáról tudósítanak. Maga a tény méltán ébreszt érdeklődést: annak a világszervezetnek első tisztviselője, amely -nem ismeri el" Kínát, a -nem létező" népi Kína fővárosába utazik és egy szerinte -nem létező" kormány ajtaján kopogtat... Egy amerikai lap a napokban karikatúrát közölt — a rajzon Dag Harnmarskjöld, az ENSZ főtitkára hajdonfőtt álldogál egy bambuszfüggöny előtt (a nyugati sajtó előszeretettel használja a valóban nem létező -vasfüggöny" változataként Kínával összefüggésben az ugyancsak nem létező -bambuszfüggöny" kifejezést), és dadogva kér bebocsátást: „az ENSZ-töl jöttem ... Nehru küldött.." Nos, ebből a gúnyrajzbői csak annyi igaz, hogy az ENSZ főtitkára valóban kérte, hogy Csou En-laj fogadja őt Pekingben. De hogy Nehru küldte volna? Hammarskjöld, útban Kínába, 24 órát töltött Delhiben, de 19 órát kellett várakoznia, amíg Nehruval végre találkozhatott. A szándékosan fagyos indiai magatartásnál: az az oka, hogy índia nem helyesli Hammarskjöid útjának célkitűzését. Ismeretes ugyanis, hogy az ENSZ főtitkára azzal a céllal ment Pekingbe, hogy megpróbálja -kiszabadítani" azokat az amerikai kémeket, akiket a kínai hatóságok nemrégiben lelepleztek és elítéltek. India nem szavazta meg az ENSZ amerikai szavazógépezetének ezzel kapcsolatos elitélő határozatát. Sőt, Nehru kijelentette, hogy -az ENSZ részéről elég különös volt egy megbélyegző határozat részrehajló elfogadása anélkül, hogy bármiféle lépés történt volna a vitatott tények kivizsgálására". A kínai kormány leszögezte, hogy az amerikai kémek ügye Kína kizárólagos belügye és így nem tartozik az ENSZ-re. Mindamellett, mint Csou En-laj Hammarskjöldhöz intézett táviratában hangsúlyozta -A béke és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében" a kínai miniszterelnök kész volt fegadni az ENSZ főtitkárát Pekingben. A főtitkárt barátságosan fogadták a kínai fővárosban. Csou En-laj és Ilammarskjöld tárgyalásai azóta megkezdődtek. Anélkül, hogy e megbeszélések tárgyi eredményeiről beszámolhatnánk, máris le lehet szögezni legalábbis két tényt: 1. a szóbanforgó látogatás is bizonyítja: a népi Kína kormánya minden alkalmat megragad arra, hogy lépéseket tegyen a feszültség csökkentése, a nemzetközi kapcsolatok felvétele érdekében; 2. Az ENSZ kényszerül ténylegesen elismerni a Kínai Népköztársaságot, mint a világ egyik nagyhatalmát. Ezeket a tényeket — kénytelen kelletlen — elismerik a józanabb nyugati burzsoá lapok is. -Az ENSZ főtitkárának kínai látogatása kimondottan a pekingi kormány sikerének tekintendő": írja a Baseler National Zeitung című svájci lap. A Daily Mirror című angol lap szerint -az ENSZ, miután elküldte főtitkárát Pekingbe, többé nem ellenezheti okszerűen a kínai népi kormány hivatalos elismerését". S végül olvassuk csak, hogyan fanyalog a tények beismerésének némi öngúnnyal vegyes kesernyés hangján a Scotman: -Ha az igazi tényleges kormány képviselné Kínát ez Egyesült Nemzetek Szervczetéb n közvetlen tárgyalásokat lehetne indítani és nem mulatott volna a v' lág azon a furcsa látványon, hogy az ENSZ legfőbb tisztviselője kalappal a kezében járul olyan rendszer képviselője elé, amely rendszert nem tekinti méltónak a nemzetközi elismerésre". Nem túlzás tehát Hammarskjöld pekingi útja létrejöttének puszta lényéből levonni azt a következte tést, hogy ez a látogatás újrbb lépcsőfok a Kínai Népköz! ársr.~á« előbb-utóbb törvényszerűen be' 1 1 vetkező ENSZ-tagsága fejé. é