Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-29 / 24. szám

fí bíró DELMBGYBRORSZlIB megyénkben a fásítási munkát IBOlOtfUt, mB VUHI0X ML r X TOBTCnreZBC KOMOR épületének eötét, folyosóin * padokon emberek ülnek, csendesen beszélgetnek. várakoznak. De olyan ii akad, aki nem szól semmit, esak mereven bámnl maga elé: t*lán valamelyik ügyben 6 a vádlott!... Bent a termekben emberi Borsokról folynak tárgyalások, szinte megszámlálhatatlanul eokfélo ügyes-bajos dologban döntenek. A földszint 29. számú szoba ajtaján fehér névtábla jelzi: BENKÖ JÓZSEF tanács vézető Az ajtó előtt többen várakoznak. A szoba berendezése egyszerű. Középen, és kétoldalt asztalok, a falon óra ketyeg. Az aszialkeyet közepén ül a tanács vezetője: Benkő József bíró. Magas, dúshajú, kedves arcú fiatalember. Beszéde határozott, nyugodt. A BÍRÓ MELLETT ÜLNEK a tanács tagjai, jobboldalt az ügyész, baloldalt a védőügyvéd. A tanács előtt egy parasztember áll. Az a vád ellene, hogy feketén vágott birkát. A* engedély nélküli vágást a törvény szigorúan bünteti. A fiatal bíró nyugodtan hallgatja a vádlott védekező szavait. Aztán beszélni kezd, látszik rajta, hogy a vádlott szívéhez, értelméhez akar szólnL — Mindig esak az egyenes utat járja. Ha ezt tette volna, most nem lenne itt a bíróság előtt. A törr vényt be kell tartani... Amig a •tanács meghozza az ítéletet, mindenki kivonul a terembőL Aztán a bíró közli a határozatot: 500 forintra büntetik a vádlottat. Nem sokt A körülményeket, az embert is nézte a bíróság — ahogyan ez Benkő József szavaiból la kiérzett. Kis szünet van a kővetkező tárgyalásig. A bírónak jól esik egy cigarettát elszívnia. Közben beszélgetünk- 1951-ben végezte el az egyetemet, aztán Berettyóújfaluba került fogalmazónak. A kormányprogram megjelenése óla dolgozik a Szegedi Járásbíróságon. — Egy éve vezették be a területi bíráskodást. — magyarázza. Azelőtt az volt a szokás, hogy a bírókra egy meghatározott ügyfajtát bíztak és mindig csak azokkal foglalkozott. Most mindenféle ügyben bíráskodunk. Az é® területem Kistelek. Balástya, Pusztaszer, Csengele. Itt már kezdem megismerni az embereket, teszi hozzá tréfásan. Sokféle dologgal foglalkozom és ez nagyon hasznos. Ahogy munkájáról beszél, abból érezni, hogy szereti hivatását. — VOLT EGY ÜGYEM - jegyzi meg. Sosem, felejtem el. Kisteleken volt a tárgyalás. A szülők követelték vissza a gyermeküket, aki a nagyapjánál élt. Először arra gondoltam, hogy a gyermek nyilván a szülőké. Ez igaz is. Amikor azonban alaposan kivizsgáltam a helyzetet, úgy éreztem, hogy i'tt nem olyan ítéletet kell hoznom, amely az apának és az anyának ad igazat. A szülők a gyereket kicsi korában odaadták a nagyapának, azzal, hogy vigyázzon reá, sokát sírt, nem tudnak vele bajoskodni. A nagyapa elvállalta és a gyermek ott nevelkedett nála 12 évig. A szülők ekkor már úgy gondolták, hogy a gyerek segíthetne nekik, — visszakövetelték a nagyapjától, aki viszont annyira megszerette unokáját, hogy azt akarta, továbbra is nála maradjon. A tárgyaláson ott állt előttem a gyermek. Könnyes szemmel mondta hogy a nagyapjánál akar maradni Ugy döntöttünk: ha a szülők tizenkét évig nem törődtek gyermekükkel, akkor maradjon továbbra is a nagyapjánál, aki felnevelte, gondozta. Én így láttam helyesnek. Akkor néhányan a községbon megszóltak érte. Később az anya külön vált a férjétói, mert nem jól éltek: visszament, a gyerekéhez, a nagyapához. A beszélgetésnek ezzel vége is: új tárgyalás kezdődik. Most egy esengelei parasztemberrel tárgyal a tanács, aki gyermektartási kötelezettségének kifizetésit elmulasztotta. Úgynevezett „kényes" ügy. Benkő József kihallgatja a vádlottat, a perest. A férfi arról panaszkodik, hogy nem tudja fizetni a tartásdíjat. Az azonban nem is nagy összeg: havonta 50 forintot ítélt meg 1949-ben a bíróság. De ő még azt sem akarja fizetni. A bíróság három hónapi haladékot ad a makacs embernek. Benkő József nem mulasztja el, hogy szavaival ne hasson a vádlott értelmére és nz ívére. •, A TÁRGYALÁSOK EGYMÁS UTÁN folynak. Ujabb ée újabb ügyeket kell megoldani. A tárgyalásokból az derül ki, hogy Benkő Jóasef jó bíró, s mint új értelmiségi megállja a helyét. Búcsúzunk a fiatal bírótól. Jól esett hallgatni, hogyam dolgozik az emberek ügyéért szívével, eszével. Talán még annyit róla, hogy a múlt év november 28-án őt is tanácstagnak választották városunkban. Nem is fognak csalódni benne az emberekMarkovits Tibor ö Javítsuk meg Az elmúlt háború megyénk erdeiben és más fakészleteiben is felmérhetetlenül nagy károkat okozott. A párt és a kormány minden segítséget megadott ahhoz, hogy a hatalmas veszteségeket pótolni tudjuk. Csak 1950-től kezdve 5450 katasztrális holdon hajtottunk végre fásítási munkákat. Ebben természetesen nincsenek benne az állami erdők megnagyobbítása s helyreállítása érdekében történt fásítások. Ennek az 5450 hold területnek 67 százaléka egyéni tulajdonban lévő erdő, mezővédő erdősáv, 53 százaléka pedig fasor. Fásítási eredménycink szépeknek, s nagynak tűnnek, azonban még mindig nagyon sok a tennivaló. Csongrád megye Szolnok és Békés megye után az ország legfátlanabb megyéje. A Minisztertanács országfásítási programjának megjelenése előtt megyénk területének mindössze 2.7 százaléka volt erdő. A program végrehajtása során ezt a százalékot 4.3-re emeltük, s a következő években még nagyobb eredményeket akarunk elérni megyénk erdőgazdaságának növelésében. A múlt években igen nagy nehézséget okozott az, hogy a csemeték, suhángok nagyobb részét más erdőgazdaságok az ország legkülönbözőbb, távoli részeiről vasúton szállították. A csemeték gyökerei a vagonokban kiszáradtak s emiatt fgen alacsony volt a megeredi si százalék. Az idén már a Szegedi Erdőgazdaság látja el facsemetével a megyét. Vasúti szállítások helyett tehergépkocsikkal szállítják a fásítási anyagot a tetthelyre, ahol a csemetéket gyorsan elültethetik. A Szegedi Erdőgazdaság fásítási munkájához nagy segítséget nyújtottak a gépállomások is. Különösen a mórahalmi gépállomás traktoristái tűntek ki a fásítási munkák elsősegítésében. Idejüket nem kímélve gépeikkel szállították a facsemetéket, hogy ők is hozzájárulhassanak a mórahalmi homokok további javításához. Fontos dolog, hogy a jövőben a megye többi gépállomás?,! is hasonló mértékben tartsák szívügyüknek a fásítást. Tudjuk jól, hogy faszükségleteteinknek még a 25 százalékát sem tudjuk belföldi termelésű fával kielégíteni. Drága, külföldi fa behozatalára vagyunk utalva, ezért nagyon fontos élő fakészleteink növelése. A fa közvetlen felhasználásán és a mezőgazdasági terméseredmények növelésén kívül nagy szerepe van a fásításnak a közegészségügy, méhészet, baromfi-, selyemhernyótenyésztés és tájszépészet szempontjából is. A Minisztertanács fásítási programja alapján a júniusi politika megvalósítása érdekében rövid idö alatt megyénk erdőterületeit a jelenlegi 4.3ról 18 százalékra kell emelni. A fásítást megyénk sok községében maguk a dolgozó parasztok is szívügyüknek tartják. Különösen jó példával jár elől a fásításban Balástya. A balástyai gazdák a múlt évben elnyerték az ország legjobb fásító községét megillető vándorzászlót. De kitűntek még a fásításban a szegediek és a forráskútiak is. Rosszul teljesítették a fásítási feladataikat Fábiánsebestyén, Kiskundorozsma és a kisteleki dolgozó parasztok. Minden bizonnyal a hibát ezeken a helyeken a községi tanácsok munkájában találjuk meg. A Minisztertanács annak érdekében, hogy a lakosság több fát ültessen és az ország faanyaggal való ellátása megjavuljon, az erdőkből hatósági eugcdélylyel kücrme't tűzifa felvásárlását megszüntette. Az iparfa felvásárlását pedig fűrészrönk, bányafa, talpfarönk, vezetékoszlop és papírfa választékokra korlátozta. Vagyis más célra fát kitermelni az erdőkből nem szabad. A Minisztertanács erre vonatkozó határozata azonban az egyéni gazdái; és termelőszövetkezetek részére lehetővé tette, hogy a tulajdonukban lévő erdőkből, fasorokból a száraz, beteg fákat engedély nélkül kivághassák. Számítani lehetett arra, hogy ezzel a lehetőséggel majd sokan visszaélnek, s ezért, hogy ejt a tanácsok ellenőrizhessék, a Minisztertanács elrendelte, hogy minden gazdának fakitermelési szándékát előzetesen be kell jelenteni. A határozat kimondja azt is, hogy "egészséges fákat kivágni nem szabad". A birtokos minden kivágott fa helyett három darab erdei vagy gyümölcsfa suhángot köteles ültetni. Ezen a télen is városunk és a — A Szegedi Ruhagyár DISZszervezete jelmezbálat rendez szombaton este 7 órakor a Ruhagyár kultúrtermében. — A Közalkalmazottak Szakszervezete Juhász Gyula Kultúrotthonában február 24-én, csütörtökön este 7 órakor dr. Szánthó Elemér megyei bírósági bíró tart előadást: "Szerelem, házasság, válás- címmel. Belépés 16 éven felülieknek. Belépődíj nincs. — Kultúrteremavató műsoros estet rendez a KIOSZ szegedi szervezetének kultúresoportja szombaton este 8 órakor az Oroszlán utca 6. szám alatti kultúrtermükben. A műsor után tánc reggel 4 óráig. megye területén nagyon sok dolgozó paraszt kért fakitermelésre engedélyt. Az engedélyeket általában meg is kapták. Sokan voltak közöttük azonban olyanok, akik kihasználtak a községi tar nácsok hiányos ellenőrzését, fejlődőképes, fiatal fákat vágtak ki, vagy a tanácsnak bejelentett, kivágásra szánt néhány fa helyett sokkal többet termeltek ki, s az így kitermelt fákkal üzérkedtek. 120—150 forintot is elkérnek az engedély nékül kitermelt tűzifa mázsájáért. Ez történt többek között Zákányszéken is, ahol Szűcs Imre húsz darab, Király Ignácné örökösei 100 darab, ördögh Jánosné 15 darab élőfát és Lázár József pedig egész nyárfasort pusztított ki. Domr.széken Bozsó János tíz darab, Fcrráskúton pedig Nagypál Jánosa községi tanács félrevezetésével 18 darab élőfát termelt ki. Egyes községekben, mint Pusztamérgesen, Öllömösön és Pusztaszeren magok a tanácsok is helytelen értelmezik a fakitermelésről szóló rendeletet. Ezeken a helyeken maguk a tanácsok mozdítják elő a törvénytelen, s népgazdasági szempontból i> rendkívül káros fapusztítást. Anélkül, hogy a tulajdonosok kérnének fakitermelési engedélyt, maguk szólítják fel őket s utasítják fakivágásra. Az ilyen rablógazdálkodást sürgősen meg kell szüntetni. A községi tanácsok szigorúan ellenőrizzék, hogy egyetlen egészséges fát se pusztítsanak ki. emellett fordítsanak gondot arra is. hogy a kivágott fa pótlása mindenütt megtörténjen. Csak így tudjuk elősegíteni megyénk fakészleteinek erőteljes fejlődését, ipari üzemeink több és jobb szerszámfával való ellátását s a lakosság tüzelőszükségleténck jobb kielégítését. Halász László, a Szegedi Frdőgp.zdaság főmérnöke — ötven dolgozd lépett be az utolsó három hét alatt a Kölcsönös Segítő Takarékpénztár tagjai közé az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál. Jelenleg 225 tagja van a KST-nek. A dolgozók közül sokan 100—200, sőt 300 forintot raknak be havonta a takarékba. — Csokonai Karnyóné című vígjátékának bemutatója 25-én este 7 órakor lesz a Juhász Gyula kultúrotthonban. A darabot az Irodalomtörténeti Intézet Színjátszókörónek tagjai: egyetemi hallgatók adják elő, kik ebben a szerepben nagy sikerrel már Szentesen és Vásárhelyen is felléptek. HÍREK VA LLOMÁS ismerős falak közöli 0 Ugy emlékszem vissza 1945. februárt jára, mintha csak tegnap lett volna. Hoszszú szekerezés után Kecskemétről egy tehervonat nyitott vagonján érkeztem Szegedre. Késő éjjel volt, s reményeim városának első szava így hangzott: megállj! Az egészségügyi vizsgálat lefolytatásáig a pályaudvar területét elhagyni tilos ... , így hát az első éjszakát egy pályaudvari barakban töltöttem, a kecskeméti szerelvény többi utasának társaságában. Csak néhány vakmerő volt, aki megkísérelte a polgárőrség tilalmát, s kordonját áttörni. Mi többiek zúgolódás nélkül beletörődtünk sorsunkba, s alapjában véve meg is értettük, hogy Szeged — védekezik. Két olyan ellenség ellen védekezik, amelyet a háború törvényszerűen nagyra növel: a járvány és a spekuláció ellen. Micsoda élmény is volt másnap, a kora tavaszi napsütés teljes ragyogásában megpillantani Szegedet, ezt a nyugodt, tiszta s az akkori viszonyok között egyenesen mesebelinek tűnő várost, amelyet a háború csaknem teljes épségben hagyott. Mintha a vesztegzár félálomban töltött órái után egy más országba jutottunk volna, álomországba, amely nem ismeri a romokat, a szennyet, az úttesten heverő hullákat, ahol csak tisztaság van, napfény és derű... Legalábbis ilyennek láttam akkori, romokhoz szokott szememmel Szegedet, a Tiszapart városát, amely az új élet reményeit jelképezte előttem, s ahol akkor jártam életemben először. Azóta is így élt emlékeimben Szeged. Sőt még ennél is szebben. Talán furcsa dolog egy városnak szerelmet vallani — én mégis megteszem. Szeretem Szegedet, második hazámként szeretem, s habár öszszesen alig félesztendőt éltem falai között, tudom, hogy örökké honvágy fog ide fűzni. Mert számomra itt kezdődött az új világ, s életpályám is innen indult el. S jóllehet, az akkori mozgalmas napok óta sok eseménydús év telt el. sok tavasz, amelyet már másutt értem meg, bennem Szeged máig is úgy maradt meg, mint a tavasz városa, az ifjúságé, a reményeké, az elindulásé. 0 Különös, szívszorongató érzés tíz évi távollét után ismerős helyre visszatérni. Ahogy az autóbusz végigsuhant a Kossuth sugárúton, ablakaiból nem csekély izgalommal szemléltem az elém táruló képet. Bevallom, ebbe az izgalomba némi nyugtalanság is vegyült: megtalálom-e amit keresek, olyan lesz-e a város, amilyennek emlékeimben megőriztem? Hát a régi barátok megvannak-e még, állnak-e a kövek, amelyekhez annyi megszépült emlék — nemes útkeresések, friss erővel megvívott kemény küzdelmek emléke tapad? Ott leng-e még a falak között ama régi tavasz biztató fuvallata? Nem volnék őszinte, ha azt mondanám. hogy az első tíz nap máris választ adott kérdéseimre. De egyet mondhatok: Szeged szép. Talán még épebb, egészebb, mint volt. Szép a korzó és derűsen szép a rajta még télidőben is végighömpölygő nép. Szépek a belváros tisztára pucolt utcái és tiszteletet parancsol az az egész rendezettség, amely közöttük honol. Szép a Tisza-part és monumentálisan íveli át a folyót a csendes újszegedi sétányok felé vezető közúti híd. Ezt a hidat újra és újra megcsodálom, mint az újjáépítés hősi korszakának méltó emlékét, amely számomra nem csak két partot, hanem két korszakot is áthidal. Mikor legutoljára jártam itt, még pontonhíd szelte át a folyót. Most bámulva szemlélem a széles vashíd biztonságos vasgerendáit, amelyeknek nyugodt fensége annyira illik e város jellegéhez. Van valami Szeged légkörében, amit az ember egyetlen más magyar városéban sem talál meg. Valami lenyűgöző rendezettség, megállapodottság, belső biztonság ... Lehet, hogy valaha, amikor még a Dóm uralta a várost, ezek az erények a maradiságot táplálták. De ime, ledőltek a régi bálványok, s kitűnt, hogy Szeged cseppet sem ósdi, hogy Szeged nagyon is befogadja az újat, sőt a maga rendezett méltóságával még új, sajátos színt is ad neki. Szegeden nem rohan úgy az élet, mint amott fenn, a Duna partján. De Szeged a maga bölcsen megőrzött hagyományaival mindennek szilárd alapzatot ad. Itt a korzón még csapatostól járnak a fiatalok: fiúk a fiúkkal, lányok a lányokkal, De a színházban érezni, hogyan izzik fel ugyanezekben a fiatalokban egy Jókai száz éves szavaira a legmaibb hazafiság. És talán még sehol sem láttam olyan szervesen beilleszkedni az újat a régibe, mint a Beloiannisz-téri árkádok alatt, ahol hatalmas pantheonként olvad össze a magyar nemzeti múlt, jelen és jövő, István királytól József Attiláig. „Papok, katonák, polgárok után .. E mélyrenyúló alapzaton nyugszik a mai szegedi munkás öntudata, ereje, bizakodása ... E Kutatom a várost. A viszontlátás izgalma elmúlt és most már. tisztuló tekintettel, nem az emlékeket keresem, hanem az életet a maga mindennapi valóságában. Milyen egyszerű is volt az űj világ első csillogásába az iskola padjaiból éppen kilépő fiatalember szemével belenézni! Szerettük a harcot, nem is tudtuk volna életünket nélküle elképzelni, — de azért sokan hittük titokban, tán még önmagunk előtt sem vallva be egészen, hogy elég ráfújni a régire, s máris készen, kiforrva előlép belőle az új. Ma már megtanultam, hogy az újnak minden egyes kövét nekünk magunknak kell kemény munkával kifaragnunk. Jó, ha a képzelet csapong, de előbb teremtsen szilárd talajt a lába alá. Kutatom a várost és szemem most már nemcsak a szépen, hanem azon is megakad, ami mellette, mögötte, körötte szürkéllik. Büszke vagyok az újra, a növekvő igényekre és öntudatra, de nem fordítom el fejemet arról sem, ami még keservesen a múltra emlékeztet. Tudom, hogy sok munka, veríték, fájdalom árán születik az új világ. Szép vagy Szeged, — de még messze a tökélytől. Falaid közé nemcsak a történelem, de az évszázados szegénység is beszívta magát. Palotáid mellett viskók húzódnak még és külvárosaid utcáin magasra fröccsen a sár. Milyen messze vagy még attól, hogy a kultúrát és a jólétet egyetemes kincseként őrizhetné minden egyes fiad! Kommunista vagyok. Feladatom hirdetni ami jó és küzdeni minden ártalom ellen. Kommunista vagyok. Nekem fáj. ha rongyos gyereket látok, penészes szobát, vagy megviselt, törődött öreget, akit mindenütt már csak félre löknek. Kommunista vagyok, s ezért küzdök a harmóniáért. Azon vagyok, hogy ami életünkben nemes, mihamarabb legyőzze a rácsimpaszkodó múltat és a rárakodó salakot. Újságíró vagyok, fegyverem a toll, azzal kell küzdenem. Mindkét lábammal a valóság talaján állva akarom szolgálni ezt a várost, amelynek ugyan nem vagyok fia, de igyekszem hű íródeákja lenni. KENDE PÉTER