Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

DELM1GYRR0RSZB6 2 SZOMBAT, 1955 JANUÁR 1. ••HBBMIBHHaMI Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi üdvözlő rádióbeszéde „Szükséges és lehetséges a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű országok között" Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnökének válasza a Jugopress által felvetett kérdésre Kérdés: -Hogyan értékeli a jelenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés megvalósításának kilátásairól és ennek hatásáról a világ békéjére?" Válasz: -Az új, 1955-ös esztendőben a nemzetközi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének további kibontakozása irányában, de veszélyes fordulatra is sor kerülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem kétséges, hogy a német kérdés az, amelynek rendezése elsősorban befolyásolja a nemzetközi helyzet alakulását. A második világháború óta a békeszerető emberiség fokozza erőfeszítéseit a béke megszilárdítása és a békés együttélés érdekében. A békére való törekvésnek állandóan ható tényezője és erőforrása, hogy a Szovjetunióban, Kínában és több más országban. köztük a Magyar Népköztársaságban is, olyan társadalmi rendszer valósult meg, amellyel összeegyeztethetetlen a támadó háború, az agresszió politikája. Egyre nagyobb azoknak a felelős államférfiaknak száma Is, akik — bár világnézetük különböző — készek közös erőfeszítéseket tenni a béke biztosítására. Közismertek a Szovjetunió és a szocializmust épitő országok vezetőinek a békés együttélés kérdésében történt állásfoglalásai. Kapitalista országok tekintélyes politikusai is egyre erőteljesebben állnak ki a békés együttélés eszméje mellett, mint például Nehru, vagy legutóbb Herriot, a francia parlamentben a párizsi egyezmények ratifikációs vitájában. Mindezeknek a nyilatkozatoknak, valamint az emberiség mintegy felét felölelő béke-világmozgalomnak, amely a második világháború után a nemzetközi politika hatalmas, új tényezője lett, az a közös alapja, hogy szükséges és lehetséges a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű országok között. A békés együttélés elve a gyakorlatban érvényesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének megoldásában, így például a koreai és indokínai háború befejezésében, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti diplomáciai, gazdasági, kulturális és sportkapcsolatok fejlődésében, ez az elv tette lehetővé Kína és India, a világ két legnépesebb országa viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a különböző társadalmi rendszerek békés együttélése és a német militarizmus feltámasztása nem egyeztethető össze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más imperialista csoportok Nyugat-Németország felfegyverzésével a háborús veszélyt növelik. E fenyegető veszély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kezdeményezett moszkvai értekezlet, amelyen a résztvevő országok biztos utat mutattak a német kérdés tárgyalások útján való békés rendezésére és az európai kollektív biztonság megteremtésére. A moszkvai értekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése megszilárdulhat az egész világon. Ehhez azonban feltétlenül az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekre van szükség az új esztendőben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság népeinek és kormányának érdeke a béke biztosításában és a békés együttélés döntő kérdésében azonos. Az ilyen békés együttélés a béke erőinek komoly megszilárdulását jeletni-. Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Kedves Barátaim! Kedves Elvtársak! Éppen, hogy elütötte az óra az éjfelet és elhangzottak nemzeti Himnuszunk jó kedvet és bőséget kívánó szavai. Az egész országban vidám hangulatban, a jövőbe vetett bizalommal köszöntik a magyar dolgozók az új, 1955-ös esztendőt. Ismét gazdagabbak lettünk egy évvel, népünk egy újabb lapot írt a történelem könyvébe. Szabad hazánkban, szabad népként immár tizedszer kívánunk egymásnak boldog új esztendőt, abban a szilárd hitben és meggyőződésben, hogy kétkezünk munkája immár valóban népünk, mindannyiunk boldogságát és felemelkedését épiti. Szabadságunk tizedik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzésével gondolhatunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pártunk bölcs vezetésével ezalatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a romok országából virágzó, szabad hazát teremtettünk. A szabadság tíz éve alatt hatalmasan megnőtt és szélesen kibontakozott népünk alkotó ereje és lendülete s ezt a hatalmas erőt pártunk szervezte és vezette egész dolgozó népünk felemelkedése érdekében. Az új év küszöbén a hála és a szeretet szavával köszöntsük a nagy szovjet népet, amely leverte ke| zünkről a rabbilincseket és szabaddá tette előttünk az utat a nemzeti felemelkedés, a szabad és boldog élet felé! Szerencsekívánatainkat fejezzük ki a népi demokratikus országok, a nagy Kína dolgozó népeinek. Kívánjuk, hogy az új esztendő, újabb sikereket hozzon számukra a szocializmus építésében, a népjólét emelésében. Sok szerencsét és sikert kívánunk a többi népeknek a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcunkban. Kedves Barátaim! Büszke szívvel gondolhatunk vissza a megtett út nagyszerű eredményeire. Az elmúlt évben öregbítettük eddigi sikereinket. Munkásosztályunk áldozatos munkája, dolgozó parasztságunk lelkes munkakedve, népi értelmiségünk alkotóereje: megteremtette az alapjait annak, hogy sikeresebben Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának jogtudományi intézete december 29-én Moszkvában kibővített ülést tartott. Az ülést A. J. Visinszkij, ós gyorsabban mehessünk előre népjólét emelkedése útján. Hazánk történetének legdemokratikusabb választásai, a Hazafias Népi front kibontakozó lendülete bizonyítják hogy népünk egy fejjel megnőtt az elmúlt években és hozzáértő, felelős Irányítója sajá> sorsának. Az új év köszöntésének ünnepi hangulatában gondoljunk arra, hogy az új esztendőben még nagyobb feladatok, még felelősségteljesebb munka áll előtlünk. Tartsuk szem clőt't az új esztendőben is. hogy jólétünk olyan mértékbon fog emelkedni, amilyen mértékben nő a javak termelése, amilyen mértékben gazdaságosabban, jobban, szebben dolgozunk. Tőlünk és csak tőlünk függ az, hogy menynyivel fogunk jobban boldogabban élni az új esztendőben. Semmi kétség nem fér ahhoz., hogy hős munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és népi értelmiségünk minden erejét megfeszíti, hogy az új évben is sikereket érjen el új életünk építésében. Ezért bizakodó a mai újévi köszöntőnk, ezért vagyunk mindannyian szilárdan meggyőződve abban, hogy előre és csakis előre fogunk menni az új esztendőben is. Kedves Barátaim! Míg ml az eredményes munka jóleső boldogságával szívünkben és a további felemelkedés bizakodó hangulatában köszöntjük az új esztendőt ne feledjük egy pillanatra 60m, hogy tőlünk nyugatra, éppen ezekben a napokban lázas tevékenység folyik a népek átkának, a német militarizmusnak a feltámasztása érdekében. A veszély komoly, de még komolyabb a népek békeakarata és elszántsága, hogy megfékezzék az új háború sötét ereit. Erősítsük népünk egységét. összeforrottságát a párttal ós a kormánnyal, fejlesszük hazánk gazdasági erejét, szilárdítsuk honvédelmünket, mélyítsük barátságunkat a Szovjetunióval, a békelábor összes országaival és a világ minden dolgozójával — eat követeli tőlünk a béke érdeke, népünk biztonsága és boldogsága. Ehhez kívánok mindannyiunknak minden magyar dolgozónak teljes sikert és boldog új esztendőt! akadémikus tudományos tevékenységének szentelték azzal kapcsolatban, hogy az intézetet A. J. Visinszkijről nevezték el. (MTI) Japán kapcsolatainak rendezése Kínával és a Szovjetunióval megszilárdítaná a Távol-Kelet békéjét Peking (Üj Kína) A "Zsenminzsipao- csütörtöki száma vezércikkben foglalkozik Sigemicunak, az új japán kormány külügyminiszterének azzal a kijelentésével, hogy Japán kölcsönösen elfogadható alapon hajlandó felvenni a rendes kapcsolatokat a Szovjetunióval és Kínával. A lap hangoztatja, hogy az új japán kormánynak ezt a nyilatkozatát örömmel kell üdvözölni. A kínai nép teljes mértékben támogatja Molotov szovjet külügyminiszternek a Japánnal fennálló kapcsolatok kérdésében december 16-án elhangzott nyilatkozatát. Japán kapcsolatainak rendezése Kínával és a Szovjetunióval megszilárdítaná a Távol-Kelet békéjét és enyhítené a világfeszültséget. Alig hangzott azonban el Molotovnak a Japánnal fennálló kapcsolatok rendezéséről szóló nyilatkozata, az Egyesült Államok külügyminisztériumában máris siettek kijelenteni, hogy amennyiben Japán elfogadná Molotov javaslatait, •megromlanának Japán és az Egyesült Államok kapcsolatai-. Ez anynyit jelent — mutat rá a "Zsenminzslpao- —, hogy az amerikai megszállók állandósítani akarják Japán feletti uralmukat. Ez a szándékuk egyhangú felháborodást vált ki Japán népéből. E felháborodás eredménye Joszida kormányának bukása is. Sigemicu külügyminiszter azonban e hó 18-án a japán felsőház külügyi bizottsága előtt azt a nyilatkozatot tette, hogy Japán nem indíthat haladéktalanul tárgyalásokat a Szovjetunióval és még nem készül konkrét lépéseket tenni ilyen irányban. A -Zsenminzsipao- ezzel kapcsolatban rámutat Sigemicu magatartásának kétszínűségére. -Hato janiinak és Sigemicunak a Szovjetunióval és Kínával fennálló kapcsolatok rendezéséről szóló kijelentései vagy "választási szólamok- voltak csupán, vagypedig az új japán miniszterelnök és a külügyminiszter meghajoltak az Egyesült Államok kényszerítő akarata előtt— írja a lap. -Nem arról van szó, hogy Kína és a Szovjetunió olyan feltétellel kívánja helyreállítani a kapcsolatokat JÜpánnal, hogy Japán lazítsa meg kapcsolatait az Egyesült Államokkal, hanem arról, hogy az Egyesült Államok mindenáron alá akarja aknázni Japán arra irányuló erőfeszítéseit, hogy helyreállítsa a rendes kapcsolatokat Kínával és a Szovjetunióval- — hangsúlyozza a •Zsenminzsipao- cikke, amely befejező részében újból kijelenti, hogy örömmel kell üdvözölni minden olyan gyakorlati és megvalósítható kezdeményezést, amely a Japán és a Kinai Népköztársaság között fennálló kapcsolatok rendezéséhez vezethet. Okunk van feltételezni, hogy a japán politikai vezetők mielőbb olyan döntésekre határozzák el magukat, amelyek megfelelnek Japán érdekeinek." — írja végezetül a „Zsenminzsipao" vezércikke. A. J. Visinszkíjről nevezték el a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Jogtudományi Intézetét Évvéqr! és újévi problémák Immár második éve hogy Franciaország szolgáltatja az év utolsó napjainak logfeltünőbb és lognagyobb külpolitikai szenzációját. 1953 deoemberének végén Franciaország történetében példa nélküli, 13 fordulóból álló elnökválasztási küzdelem, 1954 ulolsó napjaiban pedig a párizsi egyezmények hosszúra nyúlt francia parlamenti ratifikációs vitája irányította a világ közvéleményének figyelmét Franciaországra. Mindkét esemény rávilágított azokra a próblémákra, amelyek oly hosszú idő óta válságban tartják a francia politikai életet és amely válság megoldása nélkül Franciuország — Európával együtt — nem térhet rá a fejlődés és a kibontakozás oly régen keresett útjára. 1953 decemberében a második világháború óta talán legnagyobb válságát élto át a Negyedik Köztársaság, ahogyan a Francia Köztársaság második világháború utáni szakaszát nevezik. A megaláztatásokkal teli bermudai értekezlet, Kisenhowernek ós Dullesnck az amerikai segély beszüntetésére vonatkozó fenyegetései és az indokinai háború egyro nagyobb számú vosztett csatái voltak ennek a hónapnak főbb eseményei. Ezt követően egy le'argikus, kétségek kel teli félév küvetkozott. A Dien Kién Pliiu-i vereség volt ennek a szakasznak a végo — és jellemzője. A Genfben megkötött indokínai fegyverszünet és Mendes-Francc sokat Ígérő első kél hónapja már a szörnyű káoszból való kibontakozás örvendetes bizonyítékát jelentette. A ncmzelgyűlés 1954. augusztus 30-i nagy döntése, amellyel elvetclto az európai védelmi közösségi szerződést, már a magához tért cs megújhodott Franciaország nagy hőstette volt. Reália és minden tekintetben indokolt volt tehát az a következtetés, hogy e nagyszerű cselekedetet újabb hasonló tettek követik s Franciaország nomesnk talpra áll, de a továbbiakban be is tölti a reá váró fontos éjj nagy szerepet. E Irodvoza kezdet és nagyszerű lendület után azonban tragikus stagnálás, majd visszafejlődés volt tapasztalható. A nemzetgyűlés ellenzéki padsoraiban olyan sokat sejtető és ígérő MendesFrancc, miután biztosan ós jól érezto magát a miniszterelnöki székben, nem tartotta már továbbra is szükségesnek, hogy eltitkolja célkitűzéseit. Két kézzel kapott Eden angol külügyminiszter felhívása után, hogy csatlakozzék az újonnan megalakítandó nyugati agresszív szövetséghez. A Nyugateurópai Unió okmányainak október 23-i párizsi aláíráskor a résztvevő kilenc állam képviselői között Mendes-France is helyet foglalt és vállalt kötelezettséget Franciaország nevében. Közben és ezután Mendes-France egymás után utasította el a Szovjetunió tárgyaidsokat ajánló jegyzékeit. Elment Washingtonba do nevetségesen naiv ürüggyel indokolta meg a moszkvai értekezletről történő távolmaradását és minden erejét latbavo'ette, hogy rákényszerítse a francia nemzetgyűlésre a párizsi egyezm nyeket. így érkezeit el Franciaország népe 1954. december 20-hoz, amikoris a francia nemzetgyűlés megkezdte a párizsi egyezmények ratifikációs vitáját. A simának ígérkező ós három napra tervezett vita iliásfélhetos hatalmas, az ntolsó pillanatig kétes klmene'elű csatává alakult át. Amíg a francia haladó erők szabadon hallathatták hangjukat, addig vesztésre állt MendesFrance és kormányának ügye. A december 24-i szavazás, amellyel a nemzetgyűlés 280 szavazattal 259 ellenében elvetette a párizsi egyezmények első cikkelyét, volt a francia nép érzésének és álláspontjának tényleges kifejezője. Amikor azután addig nem tapasztalt mérvű angol és amerikai nyomás nehezedett a francia képviselőházra, az ingatag és pillanatnyi érdekeinek megfelelően az ido is, oda is tartozó képviselők közül mintegy harmincan változtatták meg december 24-1 álláspontjukat és szavazták meg először a párizsi egyezmények második és harmadik cikkelyét, majd december 30-án a osalárd úton elfogadtatott javaslat segí'ségHVvcl az egyszer már elvetett első cikkelyt is. Az elmúlt óv végén a francia politikai életben dúló ádáz személyi harcokat kommentálva az nmerikai burzsoá sajtó arról irt, hogy „meg kell fosztani Franciaországot nagyhatalmi szerepétől, mert valójában csak Európa gyógyíthatatlan betege". „Franciaország nincs többé — írta ugyanakkor a New-York Times — csak franciák vannak. Franciaország politikai és pénzügyi bizonytalansága annyira szcmmellátható, hogy jelenlegi formájában semmiféle katonai. vagy polilikai torvvel kapcsolatban nem lehet rá számítani. Csak Nyugat-Németország felfegyverzése biztosítaná Európa védelme számára a szükséges emberanyagot és az Egyesült AUamok- j ZrsáérV'már 'aggódni nak Franciaországra kizárólag az- i . ,. , ért van csak szüksége, mert Fran- kepviselok, akik december 30-an ciaország utánpótlási vonalnak, lé- is eladták Franciaországot az Egye. gicrő- támaszpontnak és ellátási siilt Államoknak, amelynek nem a raktárnak használható", 1 franciákra, hanem csupán [randái Ez az amerikaiak véleménye most is Franciaországról. Felmerül azonban a kérdés: Franciaország valóban gyógyíthatatlan beteg-el Hadd feleljenek o kérdésre maguk a franciák! A Combat cimű francia lap Laniel 1953 június 12-i leimondása után megállnpílja, hogy „nem várható Franciaország újjászületése a nemzetgyűlés segítségével sem. Nem szabad ugyanis elfelejteni hogy a nemzetgyűlés 627 képviselője közül 101 kommunista képviselőt eleve kirekesztettek egy megalakulandó kormányból, 106 szocialista képviselő pedig saját magát zárta ki egy új kormánytöbbségből. Marad tohát 420 képviselő. Ezekből kell megalkotni a többséget. A 420 képviselő közül ae új miniszterelnök beiktatásához 814 szavazatra, tehát a 420 képviselő háromnegyed részének szavazatára lenne szükség. Ebből <K 1951. évi választásokból meg. született nemzetgyűlésben, amelynek képét a listakapcsolásokkal meghamisították, gyakorlatilag lehetetlen a kormányzás az MRP, a radikálisok egy csoportja, a függetlenek és az egykori gaullcislák nagyobbrészének támogatása nélkül". Ez a helyzet nagyjából ma is a francia nemzetgyűlésben. Ebből következik, hogy nem a francia nép a gyógyíthatatlan beteg, hiszen az európai védelmi közösségi szer. ződés elvetésével és a párizsi egyezmények első cikkelyének le. szavazásával megdönthetetlen bizonyítékát adta egészséges gondolkodásának. A gyógyíthatatlan | betegek maguk a francia kormánypolitika jelenlegi tényezői, a több- ' ségiikben elvtelen. saját, pillanatnyi érdekeiket követő, a nemzet i képes területre von szükségük. — „Miféle tekintélye lehet annak az elnöknek — írja a New York Times aa 1953 decemberében lezajlóit 13 fordulós francia elnökválasztásról — akinek a megválsztását a szavazások ennyi fordulójának kellett kierőszakolni!" Nos. a párizsi egyezmények francia nemzetgyűlési ratifikációs vitájának tapasztalatai alapján mi is fellehetjük a kérdést: Miféle tekintélye lehel az olyan francia kormánynak, amelynek ilyen elkeseredett viták, csaknem kétheti, éjszakákba nyúló ülések és az unos-untalan felvetett bizalmi szavazásokon keresztül csupán minimális „többség" segítségével sikerült kierőszakolni » „bizalmat". A francia nemzetgyűlés december 30-i szavazása szükségképpen nem jelenti egyben a párizsi egyezmények francia részről történt végleges elfogadását. A Köz. társasági Tanács, a francia nemzetgyűlés felsőháza előreláthatóan ez év februárjában foglalkozik majd a párizsi egyezményekkel és bár — mint a konzervatív beállítottságú „Glasgow Herald." című angol lap megállapítja — a legutóbbi francia alkotmánymódosítás során erősen megnyirbálták hatáskörét — mégis megvan az a lehetősége, hogy alaposan megvizsgálja és újból tárgyalásra visszaküldje a képviselőháznak a párizsi egyezményeket. — „Ebben az esetben pedig — írja a „Glasgow Herald" — Mendes-France már nem lesz képes mégegyszer elfogadtatni a párizsi egyezményeket." A francia nép tehát még nem mondta ki az utolsó szót és döntését — amely nem lesz kedvező a felfegyverzés híveinek — haliam fogják az egész világon. Petrovics István