Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-16 / 297. szám

te PROLETÁRJÁT EGTESÜT-JtTWK I AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA i X. ÉVFOLYAM, 297. SZAM I CSÜTÖRTÖK, 1954 DECEMBER 16. ARA: 50 FILLÉR MAI SZÁMUNKBÓL: NÉPMŰVÉSZETI TALÁLKOZÓ PITVAROSON (4. oldal) SZEGEDI VILLANYSZERELŐK HARMINC KILOMÉTERRE VAROSUKTÓL (3. oldal) -LEGYETEK ÉBEREK!" A MAGYAR NÉP EGY EMBERKÉNT TILTAKOZIK A NYUGATNÉMET FELFEGYVERZÉS ELLEN (5. oldal) y Teljesítsük az évi tervet Nemsokára — bő két hét múlva — búcsúzunk az évtől és az újat köszöntjük. De az 1954-es esztendőben még vannak olyan feladataink, amelyeket szükséges elvégezni, saját magunk, mindannyiunk hasznáért. Az ipari üzemekben most arra irányul minden tett, hogy sikerrel fejezzék be az 1954-es esztendőt — teljesítsék, túlteljesítsék az évi tervet. Városunk néhány vállalata, — köztük a Vasöntöde, DÁV, Gyufagyár — mór teljesítette ezévi tervét. A Vasöntődében például az ezévböl hátralévő napokon terven felül fontos öntvényeket készítenek a mezőgazdasági-.ak és a lakosság szükségleteinek kielégítésére. Textil- és élelmiszeripari üzemeinkben és a Ruhagyárban is a terv teljesítésééit dolgoznak. A Textilművekben Győri Piroska, Apjok Mihályné és még többen is befejeztélk már évi tervüket, — terven felül dolgoznak. Vass Ilona — ugyancsak a Textilmüvek előfonósa — terve teljesítésében öt nappal előrejár. Az ő jó munkájuk is benne lesz abban, hogy a Textilművek évi tervét határidőre, vagy előbb teljesítse. Minden ember, minden munkás tevékenységén múlik a leiv befejezese, az, hogy adósságmentesen kezdje üzemük az 1955-os évet. Most, ezekben a napokban, nagy léptekkel előre lehet menni — és előre is viszik — az évi terv megvalósítását, vagy az elmaradás megszűntetését. A jó munka közvetlenül gyümölcsözik a fizetésnél is, de haszna később is érvényesül. Ha például a Textilművekben a napi tervet túlteljesítik, akkor ez azt is magával hozza, hogy több lesz a női ruhának való fonál. Szeged üzemeiben is elmondható, hogy általában megvannak mindazok a feltételek, amelyek szükségesek a terv teljesítéséhez. Így van ez a Szegedi Cipőgyárban, ahol voltak elmaradások, mégis mód van rá — bizonyára így is lesz —, hogy tervüket becsülettel teljesítsék. A Cipőgyárban is szükséges azonban a munkafegyelem megszilárdítása, mert egy hónap alatt az igazolatlan mulasztás 18 napot lesz ki, a késés pedig öt órát. Kézenfekvő, hogy mindez fékje a tervteljesítésnek. Jelenti ez persze azt is, hogy az elké6Ők, vagy az igazolatlanul hiányzók kevesebbet keresnek. A DÉMA Cipőgyárban az export tervet ezidáig teljesítették, de az "átállás* miatt 1200 pár cipő adósságuk volt. Ezt igyekeznek megszüntetetni, s teljesíteni kívánják tervüket. Az Üjszegedi Kender-Lenszövőben, a Ruhagyárban, a Jutaarugyárban, a Szegedi Kenderfonóban is jól tevékenykednek" a terv teljesítéséért. De szükséges az adottságok, erőforrások jobb kihasználása. Az Üjszegedi kenderben például — igen helyesen — ezévben terven felül 20 ezer négyzetméter szép bútorszövetet és szőnyeget gyártanak. A Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalatnál az export terv teljesítésében kis lemaradás mutatkozik, de évvégére meg kívánják szüntetni azt. Az ipari üzemekben ezekben a napokban, hetekben kell megteremteni a zökkenőmentes átmenetet ezévről a következő évre. A gépek karbantartása, az alap- és segédanyagok biztosítása fontos részét képezi a zökkenőmentes átmenetnek. A Szegedi Cipőgyárban is biztosítva vannak az alap- és segédanyagok. A DÉMA Cipőgyárban a következő év első negyedéhez szükséges alap- és segédanyagok nincsenek kellő mértékben biztosítva. Ebben az üzem felsőbb gazdasági szervei a ludasak. Segédanyagból hiány mutatkozik csomagoló dobozban, mert az Óbudai Dobozgyár késlekedik a szállítással. A Kéziszerszámgyárban nem kaptak időben kellő félkész árut. és ezért el is maradtak tervükkel. A Kohászati Művek bizony hiányosan tettek eleget szállítási kötelezettségüknek. A Kéziszerszámgyárban különben a következő evben a mezőgazdaság részére új cikk gyártását is megkezdik. A következő évre való felkészülésnél fontos figyelembe venni az ezévi tapasztalatokat. Az 1954-es évet nem a legkedvezőbb körülmények között kezdték meg az üzemük. Nem azért, mert az egyes minisztériumok, illetve azok igazgatóságai az ezévre szóló tervet késve küldték meg, késve hagyták jóvá, vagy igen gyakorta változtatták azt. Volt olyan szegedi üzemünk, amelynek a tervét nem reálisan állapították meg, hanem túlzottan. Ez sem jó épp úgy, mint az, ha kisebb tervet írnak elő, amire az üzem képes. A napokban történt, hogy az Üjszegedi Kendernek módosították decemberi tervét. Ez is arra vet fényt, hogy a könnyűipari minisztériumnak, illetve a len- és kenderipari igazgatóságnak jobban kell ügyelni a tervezésre, a tervek meghatározására. Bajok mutatkoznak a tervek meghatározásával a következő évre a szegedi üzemekben. Igaz, az üzemek elkészítettékelőtervüket, de az egyes minisztériumok, illetve azok igazgatóságai még nem hozták tudomására az üzemeknek, hogy mi lesz a jövő évi tervük, illetve 1955. első negyedének terve. Még jó, ha egyes üzemek programot kaptak arra, hogy a következő év első negyedében mi a gyártási tervük. Ezeken a bajokon sürgősen és gyökeresen változtatni kellene. Így többfajta hiba elejét vehetnénk. A továbbiakban pedig az üzemek sokkal jobban, alaposabban felkészülhetnének az 1955-ös esztendő tennivalóira. Hírül adtuk lapunk december 14-i, keddi számában; Szeged élelmiszeripari üzemei együttműködési és kölcsönös segítési szocialista szerződést kötöttek egymással. Az együttműködés — az élelmiszeripari üzemek között — segítse elő. a jövő évre való felkészülést is. Helyes lenne, ha a szegedi textilüzemek és a velük összefüggő iparágak, továbbá a faipari üzemek is meglelnék a módját a kölcsönös segítésnek, együttműködésnek. Szeged munkásosztálya nem egyszer megmutatta, hogy forrón szereti hazáját és munkálkodik a kormányprogram — saját programja — megvalósításán. A hátralévő hetekben, az év végéig is sokat tehetünk azért, hogy újabb lépést tegyünk a népjólét emelésének útján. Előre az éves terv teljesítéséért, túlteljesítéséért. Jó munkával a ma és a holnap válik szebbé. Mi újság a szegedi piacokon ? Fokozódik a íelhozaial a disznópiacon Reggel van. Alig hogy megélénkül az utcai forgalom, az első kocsik máris megérkeznek. Jó messziről: Ásotthalomról, Feketeszélről, Röszkéről, Gajgonyából, Deszkről és más községekből jöttek. Hosszú, tömött sorokbán állnak a sertéspiac előtti cédulaháznál. Gyorsan ügyesen vizsgálják a jár. latleveleket. Azután pedig a kocsik szépen egymásmellé beállnak a piacra. Most a hízott disznónak van a szezonja.. Fél kilenckor már 100-nál több jólkihízott poca kínáltatja magát. De jönnek még újabb kocsik. Választási malacot, hízni és nevelésre való süldőt is hoztak. A vevők még kevesen vannak. Aki vásárolni akar, úgy gondolja: jobb ha később megyünk. Reggel még nagyon rátartják. Délfelé már nagyobb a kínálat, olcsóbb üzletet lehet kötni. Az eladó viszont azt számolja; korán még kevesebb az áru, jobban kapnak rajta a vevők. Az ilyenfajta okoskodással nem igen tudják becsapni egymást. Kilenc óra után már vevők is vannak bőven. Végignézik a felhozatalt. Igyekszik is kiválasztani a legmegfelelőbbet mindenki. A gazdák először nagyon rátartják. 24—25, sőt volt, aki még 26 forintot is elkért a hízottsertés kilójáért. De azok a vevők, akik nem hamarkodták el a vásárt, 23.50-ért, sőt 23 forintért is jó hízót vásárolhaitak. A szerdai piacon még igen keresett volt az 5—6 hónapos süldő. Felhozatal is volt bőven. De — különösen, ha a vásárló szemével nézzük — most is drágák voltak ezek a növendék jószágok. A félévesek ára általában 1200—1300 forint. A 3—4 hónaposok 700—800 forintért, a gyengébbek pedig 600— 650 forintért cseréltek gazdát. A szép választási maNagy a sár a takarmánypiacon Szeged hires város, nemcsak a paprikájáról, papucsáról, meg a halpaprikásáról, hanem piacáról is. Szerdán és szombaton már kora hajnalban megérkeznek az első kocsik a Marx térre, a Párizsi körútra és egy-kettő közülük a Szent István térre. A vevők úgy 7 óra körül szállingóznak csak be a piacokra, addig van idő meghányi-vetni a sorsot, a napi eseményt a parasztembereknek. Felszínre kerül olyan kérdés is, amely mar hónapok óta nyomja az eladók és vásárlók szívét. Csak az egyikről szóljunk, százak és százak nevében. A takarmánypiac sártengerben úszik. Gond ide bethozni a terményt, gond ide bejárni vásárolni. Ahogy városunknak büszkesége a Marx tér keramittal kikövezett része, úgy szégyene az, hogy a takarmánypiacot bokáig érő sárban tartják meg. Szó volt már arról is, — legalább is a dolgozó parasztok azt akarták —, hogy a Körúton árulják a terményt. Ezt azonban a tanács nem engedte meg, hivatkozva arra, hogy elég nagy a piactér. Ez igaz, de ilyenkor őszön, tavaszon, nem lehet elkívánni a dc lgczó parasztoktól, hogy félnapokat álldogáljanak bokáig érő loccs-poccsban, sárban! A lovakat sem tudják így megetetni, mert a vízbe ki teszi le a takarmányt? A napokban a Körúton lévő ócskapiacra több kocsi salakot hordtak. De azt már nem terítették el. így veszélyes rajta a közlekedés. Könnyen kificamodhat a boka, eltörhet a láb. Erre gondolni kellett volna a Városi Tanácsnak. A salakot különben a takarmánypiacra hordhatjták volna. lacokat is rátartották. 550—600 forintot kértek párjáért. A piacon az általános közvélemény az volt, hogy a választási malac még nagyon drága. A vevők szívesebben vásárolták a süldőket, mert azok könnyebben áttelelnek, hamarább hoznak hasz. not a házhoz. A bőséges felhozatal azt mutatja, hogy a dolgozó paraszt termelési kedve, pártunk júniusi politikájának eredményeként megnövekedett. Csökkent az adó, a beszolgáltatási kötelezettség, sokkal löbb jut mostmár a szabadpiacra. Bizonyíték erre: a termelők hétről hétre növelik a felhozatalt. Az előző hetek piacai és a szerdai piac is azt mutatja, hogy egy-egy hetivásárra 90—100 darab hízottsertés jut, de van olyan nap is, amikor 250-et behoznak. így a szegedkörnyéki dolgozó parasztok szerényen számítva is 3 hónap alatt közel 2400 szegedi munkáscsaládot tudnak ellátni hússal és zsírral.. Nagy hiba még az, hogy túlságosan drágán adják áruikat a szegedkörnyéki gazdák. A kisebb fizetésű munkái nagynehezen tud magának egy 100—120 kilós disznót vásárolni, mert nem ritkán egy kiló hízottsertés áráért félnapot, vagy majdnem egy egész munkanapot kell dolgoznia. A városi dolgozóknak és a környékbeli dolgozó parasztoknak egyaránt érdekük, hogy a számukra nélkülözhetetlen fogyasztási cikkeket minél olcsóbb áron kaphassák meg. A falusi termelők is csak úgy juthatnak olcsóbb ruhaneműkhöz, mezőgazdasági felszereléshez, ha ennek megfelelően olcsóbban is adják áruikat. Pártunk júniusi politikája csak így valósulhat meg teljes mértékben, csak így tudjuk életszínvonalunk emelkedését folyamatosan biztosítani. A ködmön Hónapok, talán évek teltek el, de ködmön mégsem volt a szegedi piacon. Most már van. Igaz, hogy kevés, mindössze kettő. De ez sem nagyon kelendő, mert drága az ára, az idő pedig enyhe. Három szűcs árul hétről-hétre a Marx téren, bundasapkát és közöttük egy ködmönt is. Érdeklődő és kérő is akad a portékára. Nézegetik, babusgatják, simogatják a szép jószágot. — Ez amolyan régifajta ugye? — Csak a formája, mert a birka még a tavaszon szaladgált. — Azt csak ilyen van? — Még csak ilyen. De lesz rózsás is, tulipántos is. — Szóval lesz. Hát suba? — Annak még csak most női a szőre — feleli a szűcs huncutkásan, és rákacsint a vásárlókra. Majd ő kérdez. — Hát odakint, hogy áll a birka? Megvakarja a fejét, az aki az előbb kérdezett és így válaszol. — Most női a szőre. Jót nevetnek mindketten, merthát igaz, ami igaz, a ködmönhöz, meg a subához birka kell és ezt Ealástyán, Gajgonyában, de még Ásotthalmon is tudják. Bégetnek is a bárányok mindenütt, több mint tavaly, vagy azelőtt. Azért is, hogy újra megjelenjen a hetipiacokon a rózsás, meg a tulipántos ködmön, no meg a suba, bő választékban... A papucs Nagy a választék a papucsban. Van itt minden fajta, sőt még bocskor is akad. Dehát nem nagyon kelendő portéka. Hallgassuk ki mi hibája van a szegedi papucsnak. — Nekem olyan igazi szegedi papucs kellene — válogat egy Idős fejkendős nénike. Menyasszony lányénak vásárol. Elébe raknak ötöt. tizet, húszat. Az öreg nénike mégis a fejét csóválja. — Nem ilyenre gondoltam én, lclköm, hanem amolyan igazi szögedi papucsra, amelyiknek hegyesóra meg sarka van. Ez már csak amolyan városi papucs. — Hát kedves néném nekünk olyan nincs — mondják a kisiparosok itt is, ott is. Az öreg nénike pedig nem vesz. — Ilyen városi papucs nekem nem kell. Szögedi papucs kell. Az bizony „szögedi papucs* kellene. szalagos, hegyesorral, hímzéssel, és ami a legfőbb, sarokkal. Gyékényesek, sialyrosok — Ugylátom, meg volt mér Tápén a szatyorszenMMés, — mondja jó hangosan egy kucsmás parasztember, mikor elmegy a tápéi gyékényesek, meg szatyrosok között. Azt nem is teszi hozzá, hogy "Misa*, mégis perpatvar kerekedik. Világhírre tettek szert Tápén a gyékényszövéssel és a szatyorkészítcssel. A világhírrel azonban együtt terjedt a szólás-mondás is; mikor lesz Tápén szatyorszentelés?! A válasz bizony dúrva, de azért az üzletet mégis megkötik. Mert hát nagy a választék, van gyékény, szatyor, lábtörlő, minden, amit meglehet szőni a gyékényből. Kelendő a portéka, akárcsak a szólás-mondás. És a harag elmúlik, mert megelégedett az eladó és a vásárló egyaránt. Kötelesek, kosarasok és mások Szeged híres kötélfonásáról is. Annyi ntost is a kötél, kötőfék, lószerszám, hogy negyede sem kol el belőle. így vagyunk a kosárral is. bár sokan azt mondják, hogy a kosár óhazája Békés. M*gls több itt a kosár, mint Békítőn. A gnrabolyrói pedig ne is beszéljünk. Rózsával díszített garabolyok szegedi hírességek. Zsibong a piac, folyik az alku. Néha-néha egy kurjantás hallik: „Tdcnézzenek emberek, soha nem volt ilyen fényes a szerszám, a kés! Halál a rozsdára!" Ilyen is hallik a piacon. Sokan mosolyognak, még többen azonban vesznek a fémtiszlítóból vagy a 2 forintos kanálból, amelyet úgy kínál árusítója: „olcsóbb, mint a gyárban." Szines egy szegedi hotipiac. Pedig tegnap kevesen voltak. Nem hiányzik a vidámság, a jókedv és cz a legfőbb, mert ez a bizakodást jelzi.