Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-09 / 291. szám

QELMfflGYSlRQRSZflG VASÁRNAP, 1954 DECEMBER 294. SZÁZ ÉVES FOLYOSÓK REJTETT ZUGAIBAN Ol^dlcvdéi kiícméieA Jte^ed alatt A fiild fölött szúmtalunszor végigjártuk már a várost. Most KZ egyszer nézzünk lo a föld alá. pillantsunk be a csatornák rejtett zugaiba, amit sokan találóan „patkányországnak" neveznek. Mielőtt azonban útra kelnénk, einlilsük meg: RZÚZ évvel ezelőtt építették Szegeden az első csatornát, téglából, tojásdad alakúra. Mégis nz árvíz után, 1884-bon kezdődött csak meg a várost átfogó csatornahálózat építése. Immár 80 esztendősök a téglu-csatornák. öregek cs tegyük hozzá, szűkek. Némelyiknek átmérője 80, a másiké 110 centiméter. Van azonban már olyan is, amelynek magassága és szélessége két méter. Ezek már igazi nagyvárosi csatornák. De tílöl mig. keuéd uan. A várog külső részén pedig még nyílt árkokban gyűlik össze a szennyvíz. A nyílt árkok hossza meghaladja a 200 kilométert is. De hagyjuk most a födetlen csatornákat; — szennyvizük bűze miatt úgy ls dühöngtünk már eleget. Induljunk inkább a 80 kilométeres úton, vágjunk neki a zárt-csatornák útvesztőinek. Vezetőkben bizony nem igen válogathatunk, mert a 80 kilométer hoszszú csatorna gondozását, tisztítását. ellenőrzését mindössze négy ember végzi! Hívjuk hát meg mind a négyet. Pálfi Gyula Il őt, Sós Pált, Kószó Antalt és Pósa Józsefet. Éjjeli csend terpeszkedett a városra. Már elsötétedtek az ablakok, nyugovóra tértek az emberek. Nem mind! A csatornatisztító brigád Pálfi Gyula II. vezetésével most indul „fölfedező útra". Igy nevezik a negyedévenként megismétlődő éjszakai utakat. Már az elnevezése is sejtelmes, hát még maga az út! Dőrékig vízhatlan ruhába öltözött emberek nyitják fel az egyik akna száját; szellőztetik a csatornát, El sem hiszik talán, de ez nagyon fontos. A csatornában oszlásnak indult anyagok mérgező gázt fejlesztenek. Ketten szállnak le a mélybe. — Indulunk' — visszhangzik « kiáltás és Pálfi Gyula II. gugulva, térdolvo megindul a 110 centiméteres csatornába. Kezében zseblámpa. Bizony ez gyér fényt ad. Csak a patkányok riadnak meg s rinoogva menekülnek búvóhelyre,' a nyiladékba. — Így megy ez — magyarázza ilt fenn Mntkó Gyula technikus, miivezető. — Ohaáto-Ha káiútméngek között végezzük a munkát. Nagyobb világítás kelleue. Olyan, mely reflektorszcrüen végig páztúzza a csatornát, egyik nkiia nyílástól a másikig. Mert rogyadoznak már ezek nz öreg csatornák. Itt is, ott is hullófélben vnn egy-egy tégla. Életveszélyes így a keresgetés. — Mit keresnek? Talán kincset? ... — Ilyenkor éjszaka, mikor már csend van, megtaláljuk a rejtett vízcső repedéseket. A víz mindig ulat keres a csatornába, leszivárog, befolyik ós csak ritkán tör fe| a föld felszínére. A brigád tagjai ezeket a rejtett szivárgásokat, vízbetöréseket keresik, hogy másnap megkezdődhessen a vizvezetékcsövek javítása. — Találtak már ilyet? — Hogyne. Volt ahol comb vastagságban ömlött a víz. Legtöbb helyen csak szivárog... Haladunk, cgyro haladunk. Megismerem a csatornatisztítók életét, s füzetemben felhalmozódnak a jegyzetek, tapasztalatok. Egynéhány a sok közül: — A vasúti híd roncsai mellett lévő gzivaltyú-telopnél nyolc köbméter szennyvíz folyik ki porcenkint a Tiszába. A szivattyú-telep csak magasabb vízállásnál működik. Nemrég készítették el ezt a villamosencrgiával működő új szivattyú-telepet. Teljesítménye nagy, nem kell tehát félni, hogy a szennyvíz a csatornában marad. — Nono! Nem kell elvetni mindjárt a súlykot, — vetik közbe a j csatornatisztítók. . Igazuk van. A modern szivattyú! telep is megáll, ha eltömődik. Ez pedig Jénéhányszor előfordul, hisz a Szegedi Kenderfonógyárból „máI zsnszámra" jön a kóc. Mégha I csak az jönne. Jön itt spulni, kötéldarab ég igen sok felhasználható érték.^Már több Ízben szóltak ezért a kenderfonógyár vozctőinck. A szó nzonban úgylátszik elszállt, az érték pedig még mindig a Tiszába folyik. A hármas kőlyuk-t szivattyú-telepnél a vágóhíd szennyvize folyik a Tiszába. Itt ls komoly mennyiségű zsiger, zsiradék megy el naponta. Ebből csak a halak, főleg pedig a pocokország lakói táplálkozhatnak. Ez biz' nagyon drága eleség. A zsigert örömmel megvennék a dolgozók — köztük magam is — ha pedig a zsiradékot is felfognák és erre mód van a vágóhídon, — szappant lehetne főzni belőle. Helyeslően bólogatnak a csatornatisztítók, pedig még róluk kevés szó esőit. Annyit már elmondtunk, hogy mostoha körülmények között dolgoznak és hogy a 89 kilométer hosszúságú csatornát mindössze négyen tisztítják. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy itt is, ott is eldugul a csatorna. A Vízműveknek — végső fokon pedig a tanácsnak — még a tél leállta előtt gondoskodni kell a csatornatisztítók létszámának felemeléséről és azok emberibb ellátásáról. Veszélyes a gázzal fertőzött csatornába lemászni, még szellőztetés után is. Az pedig nem lehet kifogás, hogy bányász-lámpával nem lehet bevilágítani a csatornát. Azt mondják száraz elom kellene, de nincs. Én azt hiszem, akkumulátorral is meg lehetne oldani a csatornák világítását. Ahogy a kazánokat lehet tisztítani villanylámpn fénynél, úgy akkumulátorról biztonsági berendezéssel véjgig lehet világítani a csatornát és akkor nem kell a csatornatisztítóknak 80—110 centiméteres lyukakban mászkálni. Ezeket is beírtam a jegyzetfüzeteimbe és azt is: nagyobb megbecsülést a csatorna tisztitóinak. Még kevés a kétméteres zárt csatorna és ezért a lakosság is segítse Pálfi II. Gyuláék munkáját. Ne öntözgessiik a salakot a csatornákba, ne nehezítsük az így is emberfeletti munkát végző csatornatisztítóknak munkáját. I . i i 1 (förgeteg) Megtévedt nyugati tudósok és diákok a spiritizmus hínárjában Amerikában, 1868-ban a spiritiszták világkongresszust rendeztek, amelyen kimondták dogmaként alapelvüket: "Bennünket állandóan szellemvilág vesz körül, amelyek elhunyt földi emberek lelkei s amelyeket körünkben megjelenésre, testbeöltözésre lehet rábírni*. Ezek az állítólagos túlvilági szellemek a mi számunkra, a modern materialista tudomány számára nem léteznek. A pavlovi materializmus világosan megmutatja, ha a *lé!ck* kifejezés meg is maradt szóhasználatunkban, ezen nem a test halálát túlélő valamiféle titokzatos szubsztanciát értünk, a lélek = magasabb idegműködés; az ember lelki élete nem más, mint az agyvelő, az Idegrendszer működésének összessége. Igy tehát a mindennapi vulgárspiritiszta babonákkal, hiedelmekkel könnyen végezhetünk: minél visszajáró szellemek, lelkek nincsenek, az állítólagos spiritiszta jelenségek, kép zelődések, idegbetegségekkel együttjáró hallucinációk különböző megnyilatkozásai. Ezeket a vulgárspiritiszta badarságokat gúnyolta ki egy német költő, Ch. Morgenstern: A kihalt tengeritehén egy este a Müllemé őnagyságát kereste. Fölírta néki egy papírra halkan e mondatot: én már rég kihaltam. Ezt körbeadták szépen a terembe s a tengeritehén elment merengve. Az ú. n. tudományos okkultizmus keretében egyes, szakmájukban jóhírú tudósok szegődtek a spiritiszta eszmék szolgálatába. Igy pl. Ch. Richet, akinek az orvostudomány fejlődésében jelentős szerepe volt (anafilaxia, szérumos kezelés), 1918-ban külön intézetet alapított Párizsban a spiritizmus jelenségeinek tanulmányozására, 1926-ban, a Sorbonne-on tartott ©mtoicimlk Kötött rugdalózó féléves gyermek számára Hozzávaló: Körülbelül 10 deka világoskék és másfél deka fehér fonal, 2-es kötőtűvel dolgozunk. A játszónadrág mindkét szárát a bokarésznél kezdjük (hatvankét szemre) világoskék fonalból, úgynevezett patentkötéssel. (1 szem sima, I szem fordított váltakozva). Másfél centiméter után 1 lyuksort kötünk: 2 szem mintába, 1 ráhajtás, 2 szemet egyszerre lekötni váltakozva. Miután ezt befejeztük, megkezdjük a nadrágszár mintáját, szintén a világoskék fonalból. Első sor: fordított. 2—3—4 sor: 1 sima, 1 fordított váltakozva. Vigyázni kell, hogy az egyforma szemek egymás fölé kerüljenek. (Simára sima, fordítottra fordított.) 5 sor: mint az első. 6—7—8—9 és 10 sor sima. Ez a 10 sor minta ismétlődik a nadrág befejezéséig. A fehérpettyeket később hímezzük rá. A szabásmintának megfelelően a nadrágszár belső oldalán szaporítunk. A szárak befejezése után összeillesztjük a részeket és az összes szem felett öszszefüggően tovább kötünk. Miután ezt befejeztük, újra felszedjük a szemeket és tovább kötünk a világoskék fonallal patentkötéssel négy centimétert úgy, hogy hátul középein az első sorban néhány szemet fogyasztunk. Két centiméter után lyuksort kötünk a fenti leírás szerint. A nadrágtartókat szélességben kötjük világoskékkel (tizennégy szemmel), a csíkos mintának megfelelően. Mindkét nadrágtartó végére gomblyuk kerül és a hegyes végződéseket fogyasztással érjük el. A cipőrészt a nadrág alsó száránál kezdjük világoskék fonalból, — (huszonhat szemmel). Pontosan a fent leírt módon. A formát fogyasztással, szaporítással, lekötéssef és a szemek felszedésével képezzük. A talpát hegyénél kezdjük, világoskék fonallal (négy szemre) — és egy sor sima, 1 sor fordítottal kötjük. A fehér pontokat a kész nadrágra és cipőkre a szemeknek megfelelően hímezzük. Az elkészült s összeállított nadrág felső lyuksorába 1 méter s a bokánál levőkbe egy-egy 30 centiméter hosszú, világoskék fonalból sodrott zsinórt fűzünk. A nadrágtartókat a nadrágra hátul keresztben varrjuk fel és elől gomboljuk. búcsúelőadásában is a spiritizmus mellett tört lándzsát. Engels a mult század hetvenes éveiben írt tanulmányában (Természetkutatás a szellemek világárban) szatirikusán gúnyolja ki azokat a korabeli természettudósokat, Wallace biológust, Crookes vegyészt, Zöllnert, akik a spiritizmus hinárjába süllyedtek Zöllner lipcsei asztrofizikust egy Slade nevű médium, illetve cirkuszi "kígyóember* csapta be állítólagos szellemidézéssel. A naiv és hiszékeny tudós nem leplezte le a csalást, hanem háromkötetes művében a számunkra láthatatlan és tapinthatatlan, negyedik dimenzióban lévő szellemekről írt könyvét ezzel a logikai salto mortale-val fejezi be: "A negyedik dimenzió létezését a szellemek igazolják, a szellemek létezését viszont a negyedik dimenzió létezése szavatolja«. A spiritizmus, okkultizmus nem egy helyen ma is hódít, a londoni Society for Psychical Research, a párizsi Institue Meaphisychique Internationale stb., keretében nem egy mai kutató vesz részt abban a kilátástalan törekvésben, hogy a spiritizmus jelenségeit igazolja. Az egyik londoni lap arról is beszámol, hogy a spiritiszta járvány hullámai az egyetemi hallgatók közé is behatoltak: "Londonban ma újra divaba jött a varázslás és a fekete mágia. A modern boszorkányok nem söprün lovagolnak, hanem autókon járnak és titkárokat tartanak. London bizonyos köreiben fekete mágiát gyakorolnak. Üléseiket elsötétített szobában tartják, tömjént égetnek s az éjszaka bizonyos perceiben varázsigéket mormolnak. Egy ülésen mindenki meztelen jobbkarjával az előtte lévő veder vízbe nyúlt, amelyből a vizet a padlóra locsolta s az így keletkezett pocsolya a szeánsz tagjainak lelki egyesülését jelképezte. Az oxfordi egyetemi diákok egy temetőben éjfélkor mágikus szertartást tartoltak. Kiválasztottak egy sírt, amelyet különösen alkalmasnak találtak, egy diák egy régi pergamenről latin versformulákat olvasott fel, gyertyáikat gyújtottak, tömjént füstöltek, bűvös dalokat énekeltek s végül megállapították, hogy a csillagok állása nem kedvez a szertartásnak*. Nálunk, hazánkban, egyetemünkön "a csillagok állása« még kevésbbé alkalmas mágikus hiedelmekhez. A dialektikus materializmuson alapuló tudományos kutatás, a tudományos ismeretterjesztés egyre jobban kiszorítja dolgozóink és ifjúságunk gondolatvilágából a lappangó babona-maradványokat, misztikus képzelgések helyett a társadalom és természet jelenségeinek józan, objektív szemléletére tanít. Király József i adjunktus Szekeres András nevét az Alkotmány tsz-ben mindenki ismeri, öt év hosszú idő, éppen elegendő volt a tagoknak ahhoz, hogy megismerjék. Jó munkás ember, nem hivalkodó, soha nem tartozott azok kezé, akik vállalkoztak volna a munka metésén zászlótartónak, ha nem is adnak < i te zsebkendőt. A szövetkezet bábái, alapító tagjai között is ott volt, s akkor sem rigyta cserbe a szövetkezetet, mikor kicsit gyengébb volt a termés, vagy éppen az üzemfejlesztés miatt kevesebb jutott egy-egy munkaegységre. Pedig volt idő, amikor több tanács-, mint kalácsadó akadt. Sokan erősen csalogatták vissza a ; cgi útra. De ő már valósággal hozzánőtt c közös gazdasághoz. Hiába mondogatták re ki: gyere iHssza. az egyéni föld biztosabb, ha kisebb is, de abból csak te parancsolsz, • — Ez igaz, csak ott a bökkenő, fxogy a baja is az enyém, már pedig az én jócskán homokos három hold ásotthalmi fölcccskémnek több a baja, mint a haszna — 7. ondta ő. A nagy család valamennyi tagja bízott benne, szerették. Velük volt kezdetien. amikor még csak a földnél meg a puszta jóakaratuknál nem volt egyebük, s ö rendszeresen kijárt dolgozni munkateapatával. Naponta szépen szaporodtak munkaegységei. Az utóbbi időben azonban látszott rajta — a brigádnak is feltűnt —, hogy valamit erősen forgat a fejében. Mondogatták is mindjárt András bácsinak. Andiásnak — ki korszerint hogyan tisztelte >—: valami nincs rendben. Az egyik napon aztán belépett az I ódába Szekeres. Nagy Sándor elvtárs, az aök és a többiek nagy meglepetésére kiI pési nyilatkozatot kért, kiállította annak 1 ndje, módja szerint és beadta. Nincs ebben semmi szabálytalanság, ezt a jogot ÜLIT a működési szabályzat is biztosítja. Eleget tettek kérésének. Egyesek úgy vélték, visszasírja 6 még ezt. Mások pedig azt mondták: aki nem szeret közöttünk, az csak hadd menjen. Hogyan jutott el Szekeres András a kilépésig? Az egyik napon Szekeres András értesítést kapott, hogy az ásotthalmi tszben földbirtokrendezés volt és három holdját — melyet még a szövetkezetbe való belépésekor a nagy távolság miatt Asotthalmán tagosítottak — visszaadják, vagy 6, vagy az Alkotmány tsz tagsága rendelkezzék vele. Szekeres András először még zsörtölődött is. Mit csináljak én azzal — gondolta, s kezdetben nem is csinált az egész ügyből nagy problémát. Régi nagy gondja volt, továbbra is az foglalkoztatta. Szekeres András szinte a zsugoriságig takarékos ember hírében áll. Fiatalabb éveiben megunta a hányódást-vetődést, a tanyáskodást, tapasztalatból tudta, hogy milyen panaszos a más háza küszöbének a koptatása. A múltban is egyetlen vágya, régi álma volt: kis tanya, olyan, amelyik az enyém, ahol a malac ha feltúrja a kertet, ha a csirkék szétkaparják a szemetet, nem szid, nem fenyeget senki a felmondással. Ilyen kellene nekem, — mondogatta gyakran. Erre gyűjtögetett most is. Igaz már régebben is többször megpróbálkozott a házvétellel, össze is gyúlt egy kis pénzecske, de a kis ház ára sohasem került egybe. A pénz ugyanis egyfelől szaporodott, másfelől kopogatott — hiszen valamiből élni is kellett. Amikor Szekeres András belépett az Alkotmány tsz-be, méginkább megnőtt a ház iránti vágya. Igy gondolkodott: elvégre is, amit mint napszámos cselédember nem tehettem meg, az most már valóság lehet ilt. Hát ez volt az a nagy gond. Ez a házvétel gondja foglalkoztatta őt legjobban, ezért kaparta, kuporgatta össze minden erejével a pénzt. Tízezer forintnál is többet gyűjtött össze, amikor megkapta az ásotthalmiak értesítését: nem kell nekik a földje. Mindjárt súgták is a „jóakarók" a fülébe: add el nekünk a földet, vehetsz rajta házat, még csak dolgozni sem kell érte. Valóban ez lehetséges — gondolta Szekeres — csak baj, nagy baj, hogy ha a földet eladom, előbb el kell válnom a szövetkezettől is, mert ez a föld tulajdonképpen most nem is az enyém, hanem a többieké is. Én beléptem ide, elfogadtam, hogy az alapszabályzatot magamra is kötelezőnek tartom, tehát az a föld belépésemtől a szövetkezeté. Mégis úgy határozott: kilép. Ha nem többre, egy-két hónapra, mig lebonyolódik az üzlet. De a lelkiismerete közbeszólt: Szekeres András te csalni akarsz. Meglopod a többieket. A föld, melyet el akarsz adni, jól tudod, nem a tiéd. Becstelenség lenne ez tőled. Na ezt Szekeres értette. De hát mi lesz a házzal? Még mindig ne legyen háza? A kilépési nyilatkozat ott volt még az irodában. Már mindenki tudott róla. De az aláírója még mindig nem tudott dönteni véglegesen. Szekeres András másnap is, harmadnap is, két hét múlva is — bár mondta, hogy nem jön többet — felkelt és ment, dolgozott a tsz-ben. Valahogy úgy érezte, valaki ott áll mögötte és folyton csak azt súgja a fülébe: „Látod erre ezt a sok jó fekete földet, ezt a sok jószágot? Ez a tiéd is volt eddig. Egy kövér ökröt adnál egy hitvány kis egérért. VOTI szép háztáji gazdaságod is, két jó tehénnel, négy disznóval. Ezt is itt szerezted. Most a háztáji gazdaságot meg a lakást is — melyet a tagság adott — itt kell hagynod. Ne hidd Szekeres András, nem lesz neked nyugtod, gyönyörűséged abban a házban, amit barátaidtól veszel el. Nem pénzt, becsülelet, igazi paraszti becsületet fizetsz te azért. Házad lesz, de becsületed elvész. Hetekig tartott Szekeres András tépelődése. Ezután kerüljem azokat, akik jó cimboráim voltak? — gondolta. Nem nézhetek a szemükbe sem többé. Eddig mindig segítettek. S a cimborák, a barátok most is segítő kezet nyújtottak. Nekifogtak, megcsinálták az új kalkulációt: na lássuk csak, mi esik a 339 munkaegységből, mennyi kell a megélhetésre, a háztáji gazdaságból el lehet adni az egyik tehenet és a disznók közül is hármat, összeadták: húszezer forint. Ebben már a készpénz is benne volt. Szép összeg! Ez éppen annak a háznak az ára, amit Szekeres már olyan régen kinézett magának a telepen. A kocsisok örömmel fogták be lovaikat, mikor a vásár megtörtént, mentek, hogy áthordják a berendezést, meg a bútorokat az új házba. A házigazda is ment velük boldogan, önfeledten, megbékülve veszekedő lelkiismeretével. Másnap újra belépett az irodába, visszakérte a kilépési nyilatkozatot és bedobta a szemétkosárba. CSÉPI JÓZSEF.