Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-04 / 287. szám

fltic PROLETÁRJAI EGYESŰLJETTBKJ AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 287. SZAM SZOMBAT, 1954 DECEMBER 4. ARA: 50 FILLÉR r HÉTFŐN ALAKULNAK MEG SZEGEDEN A KERÜLETI TANÁCSOK A VÁROSI TANÁCS SZERDÁN TARTJA ALAKULÓ ÜLÉSÉT (3, oldal) ÜJ UTAT ÉPÍTENEK AZ ATTILA-UTCÁBAN (3. oldal) A moszkvai értekezleten részvevő országok kormányainak deklarációja December másodikán este 6 órakor a Kremlben aláírták a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányainak közös deklarációját. A deklarációt aláírták: a Szovjetunió részéről V. M. Molotov, a Lengyel Népköztársaság részéről J. Cyrankiewicz, a Csehszlovák Köztársaság részéről V. Siroky, a Német Demokratikus Köztársaság részéről O. Grotewohl, a Magyar Népköztársaság részéről Hegedűs András, a Román Népköztársaság részéről Ch. Stoica, a Bolgár Népköztársaság részéről A. Jugov, az Albán Népköztársaság részéről M. Myftiu. A deklaráció aláírásánál jelen voltak az értekezleten részvevő államok küldöttségeinek tagjai, továbbá Csang Ven-tien, a Kínai Népköztársaság képviselője, aki megfigyelői minőségben vett részt az értekezleten. A deklaráció aláírásánál jelen voltak a következő elvtársak: N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics, G. M. Malenkov, A. 1. Mikojan, M, G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, N. Sz. Hruscsov, A. N. Koszigin, V. A. Malisev, I. F. Tyevoszjan, M. A. Szuszlov, A. M. Vasziljevszkij marsall, G. K. Zsukov marsall és mások. A párizsi egyezmények szöges ellentétben állnak a nemzetközi feszültség további enyhítésének lehetőségeivel A Szovjet Szocialista Köztársa-1 be és az újonnan összetákolandó, ságok Szövetsége, a Lengyel Nép- [ úgynevezett Nyugateurópai Unióba köztársaság, a Csehszlovák Köztár- — való bevonását, saság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, i Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Nép1 öztársaság képviselői, a Kínai Népköztársaság megfigyelőjének í észvételével értekezletet tartottak Moszkvában abból a célból, hogy megvitassák az egyes nyugati országok londoni és párizsi értekezletének határozataival kapcsolatban Európában kialakult helyzetet. Az értekezleten részvevő államok kormányai sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy nem minden európai ország tartotta lehetségesnek, hogy résztvegyen a kialakult helyzet megvitatásában. Nem vettek részt az értekezleten a londoni es párizsi egyezmények kezdeményezői: az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia sem. November 29-i válaszuk arról a törekvésükről tanúskodik, hogy bármi áron keresztül akarják vinni a párizsi egyezmények ratifikálását. Október 23-án, a párizsi értekezleten, Nyugat-Németországra vonatkozó egyezményeket írtak alá, í melyet kilenc ország — az Amei ikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hol-, landia, Luxemburg és Kanada — Londonban tartolt értekezlete előzött meg. Ezek az egyezmények előírják Nyugat-Németország remilitarizálását és katonai csoportosulásokba — az észak-atlanti tömbNem is olyan régen kísérleteket tettek a német militarizmus talpraállítására Nyugat-Németországnak « hírhedt "-európai védelmi közösség* zászlaja alatt történő remilitarizálása útján. Ezek a kísérletek, amelyek az európai népek, de mindenekelőtt a francia nép természetes ellenállásába ütköznek, kudarcba fulladtak. A német militarizmus talpraállítását most más jelszó alatt próbálják végrehajtani, miközben mindent elkövetnek, hogy e célból meggyorsítsák a párizsi egyezmények ratifikálását. Ilyen körülmények között a jelen értekezleten részvevő allarpok kormányai szükségesnek tartják felhívni valamennj'i európai állam figyelmét arra, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása a nemzetközi helyzet komoly súlyosbodásához vezet Európában. A szóbanforgó egyezmények megvalósítása nemcsak újabb, még nagyobb akadályokat gördít a német kérdés megoldásának. Németország mint békeszerető és demokratikus állam egysége helyreállításának útjába, hanem Németország egyik részét szembeállítja másik részével, úja"bb veszedelmes európai háborús tűzfészekké változtatva Nyugat-Németországot. Ezek az egyezmények, ahelyett, hogy elősegítenék a német kérdés békés megoldását, szabaddá teszik a nyugatnémet militaristák és revansisták kezét, ezzel fokozottan veszélyeztetve Európa népeinek biztonságát. Az európai béke biztosításához szükséges a német militarizmus feltámadásának megakadályozása A német katonai potenciál felszámolását előíró nemzetközi egyezményekkel ellentétben nyiltan helyreállítják Nyugat-Németország hadiiparát. A Ruhr-vidék nehéziparát egyre inkább fegyvergyártásra állítják ót. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ugyanarról a Ruhr-vidékről van szó, amely nem egyszer fő arzenálként szerepelt, ahol a német militaristák agresszív háborúihoz szükséges fegyvereket gyártották. Ezenkívül a párizsi egyezmények megnyitják az utat az atomkutatások előtt, ami lehetővé teszi az atom- és hidrogénfegyver gyártását Nyugat-Németországban. Emellett a párizsi egyezmények lehetőséget nyújtanak arra is, hogy más államok atomfegyverrel lássák el Nyugat-Németországot. Ez egyezmények értelmében lehetővé válik, hogy a nyugatnémet hadsereg fegyverzete között atomfegyver legyen Ez azt jelenti, hogy atomfegyver kerül azok kezébe, akik nem is olyan régen a hitleri véres *ű, rend- meghonosítása érdekében halált és pusztulást zúdítottak Európára, egész népek kiirtását tűzték célul maguk elé. Ezek békés állampolgárok millióit — lengyeleket, oroszokat, zsidókat, ukránokat, bjelorussz.okat, franciákat, szerbeket, cseheket, szlovákokat, belgákat, norvégeket stb. — pusztítottak el a haláltáborokban. Ez azt jelenti, hogy olyanok kezében lesz atomfegyver, akik már ma bejelentik európai revansvágyó terveiket. Ezeknek az egyezményeknek a megvalósítása nagy mértékben fokozza egy pusztító atomháború veszélyét, ennek minden súlyos következményével egyetemben, különösen Európa legsűrűbben lakott területein. Azok a számítások, amelyek szerint a felfegyverzett Nyugat-Németország felvétele a nyugat-európai katonai szövetségbe lehetővé teszi majd a német militarizmus növekedésének bizonyos korlátozott keretek között tartását, jogos bizalmatlanságot keltenek az európai népekben. Ilyen kísérletek már azelőtt is történtek, de kudarcot vallottak. Nem lehet biztosítani Európa békéjét, ha megnyitják az utat a német militarizmus feltámadásához és azzal áltatják magukat, hogy kitalálnak ellene valamiféle biztosítékokat, amelyeknek hatástalansága teljesein világos. Az európai béke biztosításához az szükséges, hogy lehetetlenné váljék magának a német mililarizmusnak a feltámadása. Nyugat-Németország felfegyverzése azt jelenti, hogy Nyugai-Németországban mindinkább növekedni fog a militarista és revansvágyó erők szerepe és befolyása. E helyzet elkerülhetetlen következménye az lenne, hogy még inkább elsorvasztanák a demokratikus szabadságjogokat Nyugat-Németországban és militarista állammá változtatnák Nyugat-Németországot. Jellemző, hogy a párizsi egyezményekben nem jutott hely olyan intézkedések számára, amelyek Nyugat-Németország lakosságának demokratikus jogait biztosítják, viszont ahelyett megtalálhatjuk azt, hogy a nyugatnémet hatóságok kötelezik magukat, törvényt hoznak a "rendkívüli helyzetről*, amely világosan a lakosság demokratikus jogai és szabadságjogai ellen irányul. A párizsi egyezmények azzal, hogy felélesztik a német mili tar izmust s ténylegiescn hatalmat és rendkívüli jogokat adnak a militaristáknak, utat nyitnak ahhoz, hogy katonai diktatúrát hozzanak lét*. Nyugat-Németországban. Ezek az egyezmények nemcsak a német nép érdekeivel ellenkeznek, hanem egyenesen a német munkásosztály ellen irányulnak, a demokratikus erők elfojtását célozzák Nyugat-Németországban. Azok a viszonyok, amelyeket a párizsi egyezmények előirányoznak Nyugat-Németország számára, sokban emlékeztetnek arra a helyzetre, amely nem sokkal a hitleristák uralomrajutása előtt fennállt Németországban. Ismeretes, hogy Hindenburg, akkori német köztársasági elnöknek joga volt a "rendkívüli helyzet* bevezetésére, amit a német militaristák a demokratikus jogok és szabadságjogok megszüntetésére, a munkásszervezetekkel való erőszakos leszámolásra, fasiszta diktatúra bevezetésére használtak fel. Nyugat-Németország területének megszáll ása 1998-ig A párizsi egyezmények a *megszállási rendszer megszüntetéséről" beszélnek és azt mondják, hogy Nyugat-Németország úgynevezett szuverénitást kap. Valójában azonban Nyugat-Németország »szuverénitása*. amelyről a párizsi egyezményekben szó van. egyértelmű azzal, hogy hadsereg felállítására adnak jogot a nyugatnémet militaristáknak és revansistáknak, amely hadsereget a párizsi egyezmények kezdeményezői ágyútöltelékként szándékoznak felhasználni saját céljaik érdekében. Ugyanakkor a párizsi egyezmények alapján Nyugat-Németország kénytelen elfogadni, hogy az Egyesült Államok, valamint Anglia és Franciaország csapatai 1998-ig meghosszabbítsák Nyugat-Németország területének megszállását. Ilvmódon a párizsi egyezmények alapjában véve katonái támaszponttá változtatják Nyugat-Németországot, amely az Egyesült Államok agresszív céljait szolgaija Európában. Ilyen körülmények között nem nehéz megérteni, mit érnek azok a kijelentések, hogy Nyugat-Németország úgynevezett szuverénitást kap, különösen ha figyelembe veszszük, hogy a párizsi egyezmények érvényben hagyják a szolgai feltételeket tartalmazó bonni szerződés fő intézkedéseit. Ellentétben azokkal a kijelentésekkel, amelyeket a nyugati államok egyes államférfiai hangoztatnak, a párizsi egyezményeket nem lehet egyébnek tekinteni, mint tulajdonképpeni lemondásnak a német kérdés békés rendezéséről, hosszú időre történő lemondásnak Németország egységének békés és demokratikus alapokon való helyleállításáról. Azok a tervek, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzését és katonai csoportosulásokba való bevonását irányozzák elő. jelenleg alapvető akadályt, képeznek Németország nemzeti egységének. helyreállítása útján. Ez azt jelenti, hogy ennek az akadálynak az eltávolítása lehetővé tenné, hogy megegyezés jöjjön létre a négy hatalom között Németország egységének és szuverenitásának helyreállításáról és az össznémet szabad választások megtartásáról, a német nép érdekeinek kellő figyelembevételével. A párizsi egyezmények szöges ellentétben állnak a nemzetközi feszültség további enyhítésének az utóbbi időben megmutatkozó lehetőségeivei. A békeszerető államok erőfeszítései révén a mult év közepén véget vetettek a koreai háborúnak. Az idén megtartott genfi értekezlet elősegítette a nyolc éven át folyt indokínai háború megszüntetését és e térségben a helyzet bizonyos rendezését. Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a fegyverzet általános csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdésével kapcsolatos tárgyalásokban bizonyos előrehaladás mutatkozott. Mindez egyes államoknak a nemzetközi feszültség kiélezésére törekvő agresszív körei által elfoglalt álláspontja ellenére történt. Azonban éppen ebben az időben, amikor megjavult a megérett nemzetközi problémák rendezésére a helyzet, a londoni és párizsi egyezmények több részvevő államának uralkodó körei veszedelmes lépést tettek a német militarizmus talpraállítására, nem számolva e lépés következményeivel. A párizsi egyezmények félmilliós nyugatnémet hadsereg megteremtését irányozzák elő. E nyugatnémet fegyveres erő létszáma ötszöröse annak a hadseregnek, amelyet annakidején a versailles-i békeszerződés egész Németország számára engedélyezett, jóllehet közismert dolog, hogy az annakidején százezer főből álló német Reichswehr a sokmilliós hitlerista hadsereg megteremtésének alapja volt. A német militaristák már most sem titkolják, hogy számításba vették a nyugatnémet hadsereg további kifejlesztését és tizenkettőről harminc, majd hatvan hadosztályra emelését. Nyugat-Németország hadseregének megteremtése lényegében e hadseregnek a Nyugateurópai Unióban részvevő más országok hadseregei fölötti fölényét jelenti, ami elkerülhetetlenül oda vezet, hogy a nyugatnémetországi militaristák kezébe kerülő fegyveres erők uralkodó helyzetet foglalnak el Nyugat-Európában. A nyugatnémet hadsereg létrehozásával kapcsolatos veszély kitűnik már abból is, hogy e hadsereg élére a volt hitleri hadsereg vezérkarának képviselői kerülnének, akik még nemrég a kelet- és nyugateurópai népiek elleni fasiszta agresszió szervezői és részvevői voltak, Százmilliárd márkába kerül a nyugatnémet hadsereg felállítása és felfegyverzése A bonni politikusok számításai [ talmi szerveiben mindinkább meg-|evi francia-szovjet szövetségi és szerint egy félmilliós nyugatnémet hadsereg felállítására és felfegyverzésére körülbelül százmilliárd márkára van szükség, ami teljes súlyával a nyugatnómetországi dolgozók vállaira, elsősorban a munkásosztály vállaira nehezedne, ami elkerülhetetlenül a nyugatnémet dolgozók életszínvonalának erős süllyedését vonná maga után. Nyugat-Németország felfegyverzése csak a nagy nyugat-németországi monopóliumokat és az ezekkel szoros kapcsolatban álló amerikai, angol és francia monopióliumokat kecsegteti előnyökkel. Ezek a monopóliumok máris csettintgetik a nyelvüket, ha arra gondolnak, milyen hatalmas nyereséggel kecsegtetnek az újonnan létrehozandó nyugatnémet hadseregnek szóló fegyverszállítmányok. Ezek a fegyverkereskedők már nem egyszer hasznot húztak a háborúból, amely Európa népeinek csak mérhetetlen áldozatokat és nélkülözéseket hozott. Most megismétlik azt, ami már előfordult a második világháború nyilvánul azoknak a monopóliumoknak a befolyása, amelyek annakidején elősegítették a második világháború előkészítését és kirobbantását. A párizsi egyezmények azt bizonyítják, hogy egyes hatalmak, és mindenekelőtt az Amerikai Egye sült Államok vezetőkörei, most is a német militarizmus feltámasztására törekszenek és imperialista terveik valóraváltásában megpróbálnak Nyugat-Németország felfegyverzésére támaszkodni. Ezek az egyezmények megteremtik az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország agresszív köreinek a német militarizmussal alkotott katonai tömbjét. Ezek az egyezmények olyan alkut jelentenek, amelyet a német nép háta mögött, továbbá a többi európai állam népeinek háta mögött kötnek; e népeket ugyanis — mint ismeretes — ez egyezmények előkészítésénél senki sem kérdezte meg. Egy ilyen agresszív tömb nem szolgálhatja az európiai béke és biztonság érdekeit. Ennek az agresszív tömbnek a megalakítása kiélezi az előtt, amikor a német konszernek a európai helyzetet, jelentős mérték1.-i'i 1 f rí í Triil/önAcnn na otvirtuilroi . „ . külföldi, különösen az amerikai monopióliumok. támogatásával és közvetlen részvételével kovácsolták a fegyvert a hitleri agresszióhoz. Ma az Egyesült Államok államhaben fokozza egy új világháború veszélyét. Enneft az új katonai tömbnek létrehozása ellentétben áll az 1944. kapitalista • kölcsönös segélynyújtási szerződéssel és az 1942. évi angol-szovjet háború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel, amelyek előírják, hogy Franciaország, Anglia és a Szovjetunió együttes intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a német militarizmus részéről lehetetlenné tegyen egy új agressziót. Ez a katonai tömb ellenkezik mind a jelen értekezleten részvevő államok, mind más államok nemzetközi egyezményeivel, amelyeknek célja a béke és biztonság biztosítása minden európai állam részére. Nyugat-Németország felfegyverzése és katonai csoportosulásokba való bevonása összeegyeztethetetlen azokkal a német militarizmus újjáéledésének megakadályozására vonatkozó nemzetközi kötelezettségekkel "is, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, majd pedig Franciaország ls vállalt a potsdami egyezmény alapján. Azoknak a kötelezettségeknek a megszegése, amelyeket az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia az említett szerződésekben és egyezményekben vállalt, aláássa a bizalmat az államok kölcsönös viszonyában és engesztelhetetlen ellentétben áll az európai népiek biztonságának érdekeivel. (Folytatás a második oldalon.} *