Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-25 / 305. szám

SZOMBAT, 1954. DECEMBER 25. 359 pártélet * Nagyobb gonddal foglalkozzanak a szegedi járás pártszervezetei a pártoktatás kérdésével d£lm$sgyfih0r$zíig Közel két hónapja annak, hogy ünnepélyes külsőségek között megindult a pártoktatás. Az idei tanév jelentőségét különösen megnöveli az a tény, hogy a feldolgozásra kerülő témák anyaga pártunk III. kongresszusának tanácskozásai és nagyjelentőségű határozata. Mindez azt követeli, hogy e megnövekedett jelentőség legyen pártszervezeteink, propagandistáink felelősségérzetének és lelkesedésének fokozó ja. A kongresszusi anyag alapos feldolgozásának előkészitésében, az eredményes oktató és nevelő munka feltételeinek biztosításában azonban a szegedi járás pártszervezeteinek tevékenysége messze elmaradt a követelményektől. E mulasztás — melyért nem kis mértékben a Járási Párt-Végrehajtóbizottságot terheli a felelősség — oda vezetett, hogy több helyen — Mórahalmán, Ásotthalmán, Kisteleken, a pusztamérgesi ÁMG-nél, a kisteleki ÁMG-nél — csak jóval későbbi, vagy egyáltalán nem is kezdődött meg a pártoktatás. A választási harc időszakában — amely pártszervezeteink erejének jelentős részét lekötötte — bizonyos fokig indokolt volt a pártoktató munka időleges háttérbe szorulása. De most, a választási győzelem után közel egy hónappal, semmi sem magyarázza a lemaradást, a megengedhetetlen lazaságot és fegyelmezetlenséget. A választások befejezése óta eltelt 4 hét tapasztalatai azt bizonyítják, hogy még most sincsenek biztosítva sok községben a kongresszusi anyag megfelelő feldolgozásának feltételei. Melyek azok a legjellemzőbb hiányosságok, amelyeknek felszámolása halaszthatatlan feladatként áll a pártszervezetek előtt? Mindenekelőtt az, hogy pártszervezeteink vezetőségei közös ügynek érezzék és kollektív feladatnak tekintsék a propagandamunkát. A vezetőség közös erővel, a kongresszuson elhangzott beszámolók legaktuálisabb kérdésének megmagyarázásával harcoljanak az idei oktatási év nem egy helyen tapasztalható lebecsülése ellen. Csak a pártvezetőségek kollektív munkája képes arra, hogy a propagandamunkát jelenlegi elhanyagoltságából megfelelő szintre emelje. Sürgősen rendet kell teremteni a propagandisták munkájában is. Nem engedheti meg önmagának egyetlen pártalapszervezet sem, hogy olyan propagandistákra bízza 20—25 elvtárs oktatását, nevelését, akik nem hajlandók önmagukat képezni, s abban a hitben élnek, hogy ők már mindent, de különösen a kongresszusi anyagot kifogástalanul ismerik. Az ilyen elbizakodott, lelkesedés nélküli propagandistákkal beszélgetni kell s ha az nem vezet eredményre, megbízatásukat visza kell vonni. Ne engedjék meg alapszervezeteink egyetlen propagandista részére sem, liogy két-háromszo-ri meghívás után is távolmaradjon a konferenciáról, mint például Móra'halmán Pálinkó Lajos, Szőregen Rózsa László, Pusztaszeren Busa Ida és Magyar Anna. Röszkén Tapodi Gyula, Pusztamérgesen Márta Sándor és még sokan mások. Ezek az elvtársak példát vehetnének Balástya, Sándorfalva, Algyő propagandistáitól. A propagandisták fegyelmezetlensége a hallgatók fegyelmének lazulásához, tanulási kedvük csökkenéséhez vezet. Az idei tanév legsúlyosabb hiányosságait a hallgatók tanulásában, megjelenésük arányában találjuk. Ez a pártszervezetek vezetőségének, és a propagandistáknak a gyenge munkájára vezethető vissza. A mórahalmi ÁMG-nél, az ásotthalmi AGI-nél még egyetlen foglalkozás sem volt. Másutt — így Bordányban, Domaszéken, Forráskúton a hallgatóknak mindössze csak 40—50 százaléka jelenik meg. Pártszervezeteink többsége 2—3 foglalkozással elmaradt a naptári ütemtervtől. Számos helyen kimaradtak a pártoktatás valamelyik formájából a pártvezetőségi tagok, pártcsoportvezetők, népfrontbizottsági tagok s más felelős közéleti és gazdasági funkcionáriusok. Pedig a tanulásban nekik kellene élenjárniok. Különösen gyenge az eredmény gépállomásaink pártszerveze. A Haladás termelőszövetkezet vezetőségválasztó közgyűlése elé teinél — Röszke és Dorozsma kivételével, noha a gépállomások jellegéből és feladataiból adódóan járásunk területén itt kellene a legjobbnak lenni a pártpropaganda munkának. Az újonnan megválasztott tanácsszervek sem mutatnak mindenütt példát ezen a téren. Választóik viszont elvárják, hogy a funkciójukban megerősített jelöltjük, megbízottjuk képzett és sokoldalú ember legyen. A szőregi tanácsapparátusban például senki sem tanul. Nem sokkal jobb a helyzet a járási tanács pár talapszervezeténél sem. A pártoktatás naptári ütemterve szerint pártszervezeteink most kezdik a második témakör feldolgozását. Ez, de különösen az első témakörnél mutatkozó lemaradás lehetőséget ad arra, hogy minden pártszervezet ismét számbavegye: ki tanul, és ki nem. Ezután a partszervezet vezetősége sürgősen cselekedjen, s a megnövekedett létszámmal egy-két esetben hetenkénti foglalkozással a kéthetenkénti foglalkozás helyett, pótolják a lemaradást. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol nincs megfelelő propagandista, vagy kevés a hallgatók száma, a községi pártszervezettel megbeszélve közösen teremtsék meg a lehetőséget az oktatás folytatására. Az eddigieknél lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani pártszervezeteinknek az anyagterjesztőtől érkező útmutatók és különböző kiadványok terjesztésére és elszámolására. Megengedhetetlen az, hogy egyes pártszervezetek, mint például Pusztaszer, Csórva, Szőreg több száz forinttal tartozik az anyagterjesztőnek a gondatlan anyagkezelés miatt. Minden pártszervezet vezetőségének arra kell törekednie, hogy az anyagterjesztésben mutatkozó hiányosságok és fennálló tartozások még ebben az évben rendeződjenek. j) Végül az eddigi foglalkozások színvonaláról, tartalmáról kell szólnunk. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a foglalkozások nem eléggé konkrétak, nem hatja át a vitákat, a feleleteket és előadásokat a III. kongresszus szelleme. A december 18-án megtartott konferenciák is ezt bizonyították. Általánosságok kifejtésével nem lehet meghatározni az új szakasz konkrét feladatait. A kongresszusi anyag feldolgozása csak akkor lesz eredményes, ha a hallgatók előtt teljes világossággal bontakoznak ki az új szakasz felemelő célkitűzései. E célkitűzések lelkesedéssel töltik el maid hallgatóinkat, s járásunk dolgozóinak tízezreit. Siklós Sándor Pár hét múlva az újszegedi "Haladás* termelőszövetkezetben is összeül a közgyűlés, a tagság és újraválasztja vezetőségét. A legrátermettebbeket, az erre legalkalmasabbakat megbízzák majd azzal, hogy az új gazdasági évben irányít, sák a gazdaság életét, munkáját. Biztos kezekbe kell letenni a szövetkezet jövőjét. Éppen ezért még mielőtt a választásra kerülne a sor, alaposan elemezni kell a jelenlegi igazgatóság munkáját. Szemügyre kell venni a szövetkezet fejlődését, az eredményeket és az elkövetett hibákat. A levont tanulságok jó útravalóként szolgáinak majd az új évre. Az újszegedi "Haladás* tsz arculata is, mint a legtöbb tsz-é, az elmúlt évben csaknem teljesen megváltozott. Pártunk júniusi politikája nyomán különösen gazdasági tekintetben alaposan megerősödött. A politikai fejlődés azonban kissé elmaradt a követelmények mö. gött. Az elmúlt egy év alatt kereken fél millió forinttal gyarapodott a szövetkezeti vagyon. Míg 1952ben a tsz-nek nagymennyiségű állami hitelt kellett felvennie, hogy tagjainak munkaegységenként legalább 6 forintot kioszthasson, addig most a nagyiramú üzemiejlesz. tés mellett is közel 40 forint jutott egy-egy munkaegységre; 24 forintot pénzben, a többit pedig természetben kapták meg a tagok. A szövetkezet nagy területen belterjes kertgazdálkodásra tért át. Zöldség, facsemete, gyümölcs, ró. zsa kertészete van. Szép új üvegházakat, gazdasági épületeket építettek. A télen újabb üvegházak készülnek. Ezek az eredmények nem kis mértékben a jelenlegi vezetőség szorgalmáról, törekvő mun. kájáról beszélnek. Ha vizsgáljuk a szövetkezet lehetőségeit és adottságait, láthatjuk, hogy a szép eredmények mellett, bőven voltak hibák is. Még több százezer forinttal növelhették volna jövedelmüket. Csak a kertészet 200 ezer forinttal többet hasznolt volna, ha az áruk szállítását időben végzik. Ezért nemcsak a vezetés, de az egész tagság is egyaránt hibás. Vizsgáljuk meg először az igazgatóság és az elnök munkáját. Fodor István elvtárs, a tsz elnöke már 3 éven keresztül irányította a gazdaság munkáját. Ez idő alatt bebizonyította, hogy becsületes, derék vezető. Mindenkor kezében tartotta az irányítás sokrétű fonalát, jól gazdálkodott a közös vagyonnal. Nagy része van abban, hogy a "Haladás* tsz ma már hatalmas vagyonnal és számos jóljövedelmező üzemággal rendelkezik. Fodor elvtárs azonban munkaközben gyakran követett el hibákat. Fodor elvtárs mint jó gazdasági szakember elsősorban a gazdasági vezetésre irányította figyelmét. Elhanyagolta a tagság politikai, szervezeti nevelését. Igy aztán nem csodálnivaló, ha a kollektiv vezetésbe, az igazgatóság munkájába hibák csúsztak be. Az igazgatósági tagok nem tudtak kellő segítséget adni a munka irányításában. Igy túlságosan egyszemélyi lett a vezetés. Fodor elvtárs némely fontos ügyben egyedül, vagy csak néhány igazgatósági taggal egyetértve intézkedett. Rossz munkáju kért kizártak embereket a szövetkezetből és csak később terjesztették a kizárást a közgyűlés elé. Mi a tanulság ebből? Fodor István elvtársnak ha újra elnökkp választják, fokozottabb munkát kell fordítania a tagság támogatásával a szövetkezet politikai megerősítésére. A legfejlettebb elvtársakat kell az igazgatóságba beválasztani. Olyanokat, akik bátran kiállnak a közgyűlés által elfogadott üzemtervek maradéktalan teljesítése mellett. Nem engedhetnek teret egyes emberek helytelen magatartásának, akik Fodor elvtárs szavával élve, még a dudacserepet is elosztanák a tetőről; — és csak az általuk megszabott munkaegysége kért hajlandók dolgozni. Beható, türelmes politikai munkával növelni kell a tagokban a közös vagyon iránti tiszteletet. Még nagyobb lelkiismeretességgel kell foglalkozni egyes emberek magánügyeivel, problémáival. A tagságnak több mint a fele asszony. Az asszonyoknak több helyet kell engedni a vezető munkában! A "Haladás« tsz földjei természeti adottságaiknál fogva páratlan lehetőségekkel rendelkeznek. Még jóval nagyobb területen lehetne belterjes gazdálkodást folytatni. A nagyszerű elképzelések már meg is születtek. Gyümölcsfa csemete kertészet az idén még csak 5 holdon volt, — de a "Haladas« csemetefái országos hírnévre tettek szert. Kimeríthetetlen jövedelemforrások mutatkoznak a zöldség, a gyümölcs és a dísznövénykertészet, valamint a nemesrózsa termelés területén. Mindezek a munkák sok képzett, a fejlett agro. technika ismereteivel rendelkező szakembert igényelnek. Azokat pedig nem lehet egyik napról a másikra a szögről leakasztani. Az idén is a legtöbb hibának az volt az oka, hogy kevés volt a hozzáértő, irányítani tudó kéz. Ki kell használni a különböző mezőgazdasági szakiskolák által biztosított lehetőségeket, a legjobbak közül bátran •.teli iskolára küldeni. Üj szakembe. rek kinevelésével és beállításával, a jelenlegi hibák 90 százaléka megszüntethető. Az új gazdasági évben fokozott feladat hárul az üzemi pártszervezetre. A pártszervezetnek itt is a munka motorját kell alkotnia. A szövetkezetben eddig is szép szám. mai voltak és jelenleg is vannak kommunisták. De eddig nem értették meg teljesen szerepüket a munka szervezésében és irányításéban. Voltak olyanok, mint Sírján Gábor elvtárs, a gyümölcstermelő brigád vezetője, aki maga is a követelődzők szűk látókörű csoportjába került. Nem harcolt következetesen a gyümölcstermelési terv végrehajtásáért. Az építő bírálatokat, rosszindulatú, sértegetéseknek vette. A brigád munkájában egyéni elképzeléseit — melyek ellenkeztek a közösség akaratával — igyekezett megvalósítani. Do több ilyen példát is lehetne felhozni. Az oka ennek az, hagy a párttagság nem fordított kellő gon. dot a tanulásra; így nem láthatták tisztán a szövetkezet fejlődésének egyenes útját. Az új gazdasági évben sok új és nagy feladat vár megoldásra. Már most, a munka megkezdése előtt, olyan munkaszellemet kell kialakítani, amely senki részéről sem engedi meg az egyénieskedést. A vezetőségnek a tagság sokkal nagyobb támogatására van szüksége. Fokozottabb gondot kell fordítani a politikai és a szakmai tanulásra egyaránt. Eb. ben a vezetószerep a kommunistákra vár. Az elkövetett hibák kijavításával, a hasznos tapasitalatok továbbfejlesztésével a "Haladás* termelőszövetkezet tagsága valóra válthatja a júniusi út által biztosított nagyszerű lehetőségeket <Cs. J.) Csongrád megyeiek a Csepel Autógyárban elkövetett lopási bűnügyben Lapunk tegnapi számában már hírt adtunk arról, hogy a Pest megyei bíróság ítéletet hirdetett a Csepel Autógyárban elkövetett nagyszabású lopási bűnügyben és 38 vádlottat vont felelősségre. A mintegy félmillió forint értékű alkatrész és autógumi értékesítésében kilenc Csongrád megyei lakos is részt vett. Vásárhelyen közismert Szűcs M István gépkocsivezető, aki a múlt rendszerben mint detektív teljesített szolgálatot a városi kapitányságon. Ugyancsak közismert Galyas Ferenc gépkocsivezető is. Szűcs Istvánt 15 évre, Galyas Ferencet pedig 8 évi börtönre ítélte a bíróság. Bőrös József, ugyancsak vásárhelyi lakos, öt esztendői kapott. Kispál Márton szentesi, Szabó Sándor, Kis János és Hajdú János makói és ifj. Deák Péter szegedi lakosokat is börtönbüntetésre ítélte a Pest megyei bíróság. Ez a történet talán eszembe sem jutott volna, ha tegnap este nem találkozom oly sok részeg fiatallal, mint ahányat láttam. Amint 17 éves létükre letaszítottak a járdaszélről, elgondolkoztam felőlük, és ahogy ballagtam a leereszkedő ködben, megjelent előttem Krizsén Mihály, az egykori napszámos és korcsmahős borostás képe. Még világosan emlékszem arra az időre, amikor az utcánk sok szófogadatlan gyerekét azzal rémisztgette az anyja: "Gyere már haza, mert jön az öreg Krizsán*, mert Krizsántól bizony félni lehetett. Tagbaszakadt hatalmas férfi volt. Ruháján már messziről látszottak a foltok és részegen akkorákat tudott káromkodni, hogy egy-egy régi huszárkáplár is megirigyelhette volna. Krizsán Mihály azért élt csak, hogy igyék. Ezt látta legénykorábar is otthon, mert apja is azok közé a korcsmatöltelékek közé tartozott, akiket végül is az a betegség öl meg, amit úgy neveznek: delírium tremens, — másként: az iszákosok heveny elmezavara. Sokan azt hitték, hogy amikor majd megnősül, megváltozik. Jó erőben lévő ember volt, kachatott volna bárhol munkát. ö azonban sehol sem dolgozott tartósan. Volt az útBallada a Krizsán-gyerekekről karbantartónál, járt gyárba, volt a malomban; a kőművesek mellett is dolgozott. De nem szerették. Többet volt itt is részeg, mint józan. Ha mód volt rá, túl is adtak rajta az első adandó alkalommal. Hát tengődött csak a nagyvilágban. Anynyit keresett mindig, amennyi elég volt neki borra. Pedig az évek múltával érdemes lett volna dolgoznia, küzdenie. Három gyereke született, az egyik kedvesebb volt, mint a másik. Amikor józan volt, olyan szeretettel simogatták meg két napos szakállát, hogy a gyermeki kedvesség láttán maid könnybelábadt a szeme. Tán az életét is odaadta volna ilyenkor értük. Az asszony végül is mosást vállalt, hogy élni tudjon és a megértő szomszédok nevelgették a gyermekeit, hogy odahaza a téli hónapokban meg ne egye őket a hideg. Még most is beszélik a szomszédok, milyen volt mellette családjának az élete. Amikor részegen vetődött haza, még az utcát is felverte a család jajongása. Az asszony ilyenkor karjába kapta még járni nemtudó fiát és úgy menekült a szomszédok közé a kicsinyekkel, hogy agyon ne verje őket az ura. Végül azonban betelt a pohár. Mikor az asszonynak egy ütés eltörte a kezét, nem tért a lakásba vissza többé. El is választotta őket a törvény. Egymagára maradt Krizsán Mihály... Apa nélkül éldegélt, vergődött tovább a család. De hogyan? Olyan vézna volt minden kis gyerek, mintha nem rég hozták volna a világra őket. De hogyan is erősödtek volna? Hogy futotta volna tisztességes gondozásra és táplálásra, amikor még az anyjuk keresetét is elitta régen az apa? A régi bűnök most előjöttek. A kislány idegbeteg lett; azzá tette még kiskorában a részeg apától való rettegés, a gorombaságok és a verések sorozata, a kergetés, az üldözés. Nem sokat tudott segíteni rajta az orvos. Az általános iskolát már nem is bírta. Kisegítő iskolába adták, ott elérte az a betegség, amit nem tudományos nyelven: lelki melankóllának nevezhetünk. De nem volt különb a két fiúgyerek sorsa sem. Iskolai munkára ők is hasznavehetetlenek voltak. Figyelni nem tudtak tisztességesen, és egész magatartásukat az erőszakosság, indulatosság és a trágárság jellemezte. Ezeket a hatalmába kerítette az utca. Nem is vitte egyik se sokra. A középső, amolyan külvárosi vagány lett; verekedett és bicskázott, s végül csempészbandát alapított. Különféle anyagokat csempésztek ki a gyárból és azokat feketén értékesítették. Az egyik nap "lebuktak*, — ötévi börtön lett a vége. A legkisebbik fiúról sem a legjobb híreket hallottam a minap. A szociális elhanyagoltság, a szervezeti fejlődés gyengesége az ő szellemi képességeire is rányomta a bélyeget. Csavarog és lop. A jelenlegi tréfája az, hogy jelentkezik a toborzó irodákban, felveszi a pénzt és a munkahelyéről néhány nap múlva odébbáll. Ha pénze van. akkor legtöbbször részeg. És hiába siratja öreg édesanyja, — nem tud vele kezdeni semmit. Legközelebb biztosan a bíróság elé kerül és valamelyik börtönépületben találja meg a helyét. Talán maid okkor észretér. Folytassam még tovább? Nem hiszem, hogy sok vigasztaló szót mondhatnék erre a szomorú képre. Inkább, gondolja tovább hg-. lyettem az a sok-sok férfi, aki magára ismert; aki részegen dülöngél a fizetés napján, aki a gyermekeinek a nevelésével nem törődtk, aki szép életet tudna teremteni a családjának, de részegessége miatt nyomorognak otthon. Nagy felelősség nyugszik egy férfi vállán: felelős a családjáért. De felelős másokért is: azokért a fiatalokért is, akik az ő részegségét látják, s az ő rossz példáját követve lépnek rá arra az útra, melynek következménye a legtöbb esetben a börtön. Legyen szomorú példa a felelőtlen férfiaknak Krizsán Mihály sorsa, mert Krizsán Mihály is — mint minden férfi — megöregedett. Az ivóscímborák is csak löktek egyet rajta. Nem akadt senki, aki a korcsmai környezetben tisztességes és rendes szót szólt volna hozzá. Amíg élt, még a "vagány-fia* is csak így szólította: az a vén barom. A tisztességes embernek meg ujjal mutogatták: itt jön ni a részeges öreg, aki tönkretette a gyerekeit ... Végül felakasztotta magát az egyik vasárnap reggelre a gerendára. Nem sajnálta még egy szóval sem senki. Gondolkozzatok ezen egy kicsit ti Krizsán Mihályok. Bánfalvi József