Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-24 / 278. szám

nímsYMímzíG i SZERDA, 1954 NOVEMBER 24. M // osonok panasza CKi ne emlékezne József atilla szlvbenyllalló soraira: Már ruy hete csak a mamára Uundolok mindig nicy-mcgú.lva. Én mór több hete csak e sorokra gondolok újra s újra. Ponlosan azóta, hogy az egyetemi mosodában jártam. Talán azért, mert a mosoda a József Attila diákotthonban van; no meg azért is, mivel Attila anyja szintén mosónő volt Jgaz: más világban. Két világháború rázta meg a földet azóta, s forradalmak, amilyeneket sosem látott addig a történelem. Csillagok tűntek, új csillagok keltek a világ fölött. Más ország lett Magyarország. Más lett a mosónők sorsa is. Ezt a megmásult, árnyait elhullató életet keresi az újságíró, ki arra hivatott, hogy megírja a mindennapok történetét. Ezt kutattam tehát az egyetemi mosodában, a diákotthon pincesorában. Hogy is volt? A sötét pincefolyosóra n kazánház forró, remegő levegője tódul ki egyik ajtón. Azután a mosodához. érek. Belépek s megcsapja mellemet a füllesztő, gőzös levegő. A nyitott kis pinceablakon oszlop, ban tódul ki a gőz az udvarra, ahol a hideg őszi szél szétszaggatja, szerte hordja. Kint hideg van, őszidő, északt szél; de idebent a hőmérő 30 fokon felül jár. Körben nagy üstökben fő a ruha. Igaz: nem mindegyikben. Igy hót akkor >fna még elég Jó idő van. Mert ml lehet itt, ha teljesen kihasználják az üzemet? Mi lenne? Nézzük csak, mi mindent mosnak itt. Körülbelül harminc egyetemi tanszék, a főzőkonyha és vagy öt diákszálló minden szennyesét. Nyolc mosónő végzi — gépekkel. Munka, nehéz — de el kell végezni. Nem gyönyörűség. Csak a tiszta ruha szép. Az igen. De mennyi munka van avval a sok ruhával, míg fehéren, vasaitan, szépen sorba rakható? Bizony sok. Sok fáradságukba kerül a mosónőknek. <A iZOfialiemuit nem lehet egycsapásra megvalósítani. A mosónők munkája ma is nehéz. De minden tett, amely ezt a muri;át könnyíti, a szocializmust építi az egyetemi mosodában. Mit tettek hát a mosónők könnyebbségére, segítségére? Ruhát adtak a munkához. Megjavították a régi, romlott száritót. A gázvasalót, melynek bűzétől sokan rosszul lettek a gép mellett — ügyes újítással gözvasalóvá alakították ót. Mindennek örülnek a mosónők. Könynyebb a munkájuk. Tóth Istvánné tizenkét éve dolgozik itt, fel tudja mérni a segítséget. Persze nemcsak azt látják meg a mosónők, amivel segítettek rajtuk. Látják és kimondják azt is, amire szükségük lenne. S meg kell látni az újságírónak is. Az ablakban néhány edény sorakozik: egyik mosónő ebédje... Lent pedig, az ablak alatt, a mosókonyha vizes betonján egy kosár szemét. A falon, a nyirkos, párás falon vékony fapolc. Rajta ugyancsak edények. Megint néhány asszony ebédje. Egy üres üst fedelén kis fazék, lábaska. Itt is ebéd. József Attila verse cseng füleimben: „Kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját ..." Kegyelmeséket elfújta a szél. Üzemeinkben éttermek van. nak. Illendő lenne egy kis helyiséget juttatni a mosónőknek is, ahol nyugodtan elfogyaszthatják ebédjüket. De nem csupán az étkezés miatt. Másárt is ... Még alig öt perce voltam a mosodában. A sűrű pára már megülte a ruhámat. Ekkor fedeztem fel az ajtó mellett a fogast. Egyszerű vas állófogas, körfogas, ami. Íven a hivatalokban, orvosi rendelőkben és ügyvédi előszobákban szokott állni. Talán valamivel kopottabb. Rajta ruha, rengeteg ruha. Milyen ruhák ezek? — Hát a mi ruháink. Ezekben jórunk haza. Mert itt a munkaruhában vagyunk, melyeket az egyetem adott... — magyarázza az egyik mosónő. Tét hát itt oannuk az ő utcai ruháik! Itt: a gőzben, nedves cégben. Miért? Miért nem lehet egy kis helyiséget biztosítani részükre, ahol nyugodtan át is öltözhetnek, ahol a ruháikat tisztább helyen tarthatják. Ügy gondolom, ez járna nekik. Tovább beszélgetünk. Járna ne kik védőital. Azt sem kaptak Igaz — ígértek nekik eRyszer szó davizet. Még a gázvasaló-korszak, ban. Bár a gáz ellen a szódavíznél sokkal hasznosabb védőital is akad: a tej. Lehet, hogy az drágább. Aztán még más is bántja. őket. — Mikor itt járt a főorvos, azt mondta, hogy pótlék is jár nekünk a nagy meleg miatt. Még a nyáron, a nyár elején történt ez. Pótlékot nem kaptunk. Nem is tudjuk mi lesz vele... Szóval: jár, vagy nem jár? Mert éppenséggel — ha jár, hiszen meleg az van — elkelne az 556 forintos fizetés mellett. Tán hat forinttal kapunk többet a takarítónőknél s a munkánk bizony nehezebb .,, Jlli haj oan mérj ? várom, hadd panaszkodjak ki magukat, Hiszen már csak az is jól esik az embernek, ha elmondhatja, ami bántja. Akkor meg különösen kikívánkozik minden, ha abban a reményben beszél, hogy meghallják azok is, akik segíthetnek, akiknek segíteniük kell. Milyen panasz van tehát ezen kfvül? Nincs rendes ivóvizünk — mondják. A vízvezeték a szárító mellett jön a falban s így nagyon fel. melegszik a víz. De mindennél fontosabb az, hogy segítsenek rajtuk egy kis helyiséggel, ahol ruháikat lerakhatják, ebédjüket elfogyaszthatják. És fontos az is, hogy meghallgassák minden kérésüket és kérdésüket és adjanak világos választ. Minden kis panasszal, minden szó. val, jóval-rosszal egyaránt törődnünk kell, mert a hanyag emberék hibája mindnyájunk életét, jobb sorsát, a bizalom légkörét rontja. Mikor eljöttem a mosodából, kiléptem a József Attiláról elnevezett kollégiumból, újra a nagy költő sorai muzsikálnak a szívemben; Anyám volt, apró. korán meqliah, mert a rrmstíník korán halnak. a cipetóstíil reszket Iáhnk és fejük fáj a vasalástól . .. Azt irta József Attila az ő édesanyjáról, Ez volt a mosónők élete régen. De ma nem lehet ez. Ha már a technika lehetővé tette, hogy ne kelljen a magas padlásokra cipekedniök, ha már arról tudunk gondoskodni, hogy ne fájjon fejük a vasalástól, hogy mindezáltal ne oly korán haljanak — akkor kisebb gondjaikon, bajaikon is segíthetünk. És kötelességünk is segíteni: ha közösséget vállalunk mindenki gondjaival, csak úgy építjük a szocializmust. NÉMETH FERENC Megielent a Társadalmi Szemle úi száma Munkasikerek a íanácsválasztási ünnepi műszakokon Egy nap alatt terven leiül 1700 ntn ruhaunyagnuk való fonal Az ünnepi műszak hétfői, első napját kedden délelőtt pontosan értékelték a Szegedi Textilművekben. A tanácsválasztésok tiszteletére folyó ünnepi műszak kiváló eredményt hozott. Hétfőn a Textilművek dolgozói napi tervüket 105.7 százalékra teljesítették. A százalékok mögött jó eredmény áll. A napi terv túlteljesítése azt jelenti, hogy 1700 női ruhaanyagnak elegendő fonalat készítettek — egy nap alatt és a terven felül. Hétfőn különösen szép eredményeket ért el a gyűrűsfonók közül Vörös Emilia, Matuszka Eszter és Jójárt Anna. A lénccsévélőben nagyszerű eredménnyel dicsekedhet Tóth Gézáné, Gazdag Júlia és Győri Piroska. De valamennyi dolgozót elismerés illeti a hétfői nap jó eredményeiért. Az Erőntűben.., Hétfőn reggel a Szegedi Erőmű, ben is lelkesen kezdődött az ünnepi műszak. A turbina gépesele vállalták, hogy a tanácsválasztás napján is választási őrséget állnak. Teljesítményüket két százalékkal emelik. Ehhez csatlakoznak a szivattyú kezelők. A kazánházi fűtők, adagolók Ígérték, hogy a salak éghetőségét fél százalékkal csökkentik. A széntakarékosságnál a három brigád együtt véve egy tonna szenet takarít meg a műszakok alatt. Két szénrakodó brigád is előbb rakja ki a vagonokból a szenet. Teljesítményüket 260 százalékról 280-ra növelik. A szénbehordó brigádok több csille szenet visznek be. Sikeresen folyik a műszak. Misán György A Társadalmi Szemle most megjelent októberi száma vezércikkben foglalkozik a Központi Vezetőség októberi ülésének jelentőségével, Markója Imre "A tanácsok — népi demokratikus államunk politikai alapja* címmel írt cikket. Zentai Béláné és KahuUts László írása a fogyasztási cikkek gyártása és a mezőgazdasági gépgyártás terén mutatkozó fogyatékosságokat elemzi és rámutat a gépipar átcsoportosításának meggyorsítását szolgáló legfontosabb feladatokra. Jávorka Edit cikke a vásárlóerő, az árualap és az életszínvonal összefüggéseit vizsgálja. Soós Gábor cikkének címe: "A gépállomások szerepe a mezőgazdasági termelés fellendítésében*. Széchenyi István közgazdasági nézeteivel foglalkozik Mátyás Antal írása. A Szemlében Komját Irén a londoni és párizsi egyezményekről ír, Fogarasi Béla a zürichi filozófiai kongresszusról számol be. Sarkad! János az ókorkutatás legújabb hazai eredményeit ismerteti. Ungvári Tamás »Howard Fast és az amerikai nóp harca* címmel Fast irodalmi munkásságát méltatja. A Könyvismertetések rovatában Waldeck Rochet: »A francia parasztság útja a felszabadulás felé* című könyvét Gyovai Gyula, Y«res Péter: Almáskert című kisregényét Diószegi András ismerteti. Választási kiállítás a Somogyi könyvtárban A Somogyi Könyvtár dokumentációs kiállítást rendez a tanácsválasztás tiszteletére. A kiállításra kerülő anyag szemléltető módon mutatja be az uri Magyarország csalásokban és trükkökben bővelkedő „választásait", ugyanakkor bőséges hírlap és könyvanyaggal illusztrálja felszabadult népünk jogainak kiteljesedését a nép valódi képviselőinek megválasztására. A kiállítás a múzeum előcsarnokában tekinthető meg, naponta 10—6 óráig. A Szegedi Gőzmalom dolgozói nagy lelkesedéssel készülnek a tanácsválasztásokra. Tudják, hogy a minőség állandó fokozásával dolgozótársaiknak jobb kenyeret tudnak biztosítani. Az üzeni minden dolgozója szocialista munkaversenyben van és igyekeznek vállalásaikat túlteljesíteni. Azt ígérték, hogy napi tervüA Gőzmalomban... ket az ünnepi műszak alatt 12.9 százalékkal túlteljesítik és a november havi tervet 28-án 6 órára befejezik. A vállalás teljesítésében eddig élenjár Kónya János koptatós, s a tökéletes gabonatisztítással a jobb minőségű liszt előállítását segíti. Sánta Miklós almolnár a hozzá beosztott dolgozókat szakmailag segíti és brigádjában száz százalékon alul teljesítő dolgoaó nincs. Vörös József raktári dolgozó a brigádjával állandóan 130—140 százalékra teljesíti a normát. Nagy gondot fordít a gabonaszóródások elkerülésére, hogy minél több kenyér Jusson a dolgozók asztalára. Huszár Mihály levelező Ahol a háztartási mérlegek készülnek A mérleg is hozzátartozik a konyha felszereléséihez, akárcsak a főzőkanál, a mozsár, vagy a vasaló. Mindig jó, ha kéznél a mérleg és pontos. Sokáig hiányzott ez a cikk az edónyboltokból, vasas üzletekből. A helyi ipar most már tömegben gyártja. E hónapban a Szegedi Fémipari és Finommechanikai Vállalat 650 darab mérleget készít. Még ez is kevés. Decemberben már 800 darab kell és jövőre, 1955-ben 15 ezer a megrendelés. „Meglesz az e havi előirányzat' ' — ígérik a dolgozók — „Nehezen" — aggodalmaskodik az igazgató. A mérleg összeszerelőkre vár a munka neheze. Most is megteszik a magukét — csak pontos mérleget adnak tovább. Az üzem hátsó épületének két emelete a mérleg birodalma. Lent az első emeleten még sötétszínű, szürke darabokban hever az asztalokon a mérleg minden alkatrésze. Ezekből nem lehet kinézni a tetszetős, szépen „játszó" mérleget, amit egy emelettel feljebb látni csomagolásPetőfi Sándor: A szabadszállási vá'aszlás Részlet a költőnek a „Március Tizenötödike" KS4S június 19-1 számában közzélett nyilatkozatából. Másnap korán reggel fölmentem a városházához, hogy ott bevárjam a vidékieket, s ha mindnyájan együtt lesznek, a választás előtt igazoljam magamat a rám dobált vádak ellen. Néhány percig állhattam ott magamban, midőn mellettem e szót hallom: „szemtelen". Oda pillantok, ki szólt? — hát egy tiszteletreméltó individum, ki fiatal korában az apámtól negyven bankó forintot kért kölcsön, adott is neki. Később tudta meg az apiim, hogy a jó madár saját apjától puskát, pisztolyt, és lovat lopott, s elugrott pusztai betyárnak ... Egy ideig betyárkodott, azután elfogták. s utóbb szabadszállási bíró lett, és ettől fogva nem a szomszéd határokat, hanem csak születésevárosát lopta. Ez az ember, ha ugyan embernek lehet nevezni, mondá nagy részegen mellettem, hogy: „szemtelen". Meg se gondoltam, hogy rólam beszél, e a mint feléje fordulok, azt mondja: „igen, igen, szemtelenI mit szemtelenkedik itt?". Oda léptem hozzá, s igy szólék: — Kérem az urat, válogassa meg a szavakat. — Nem válogat -nn meg a szavakat, felelt a részeg pimasz; hogy' mer az úr itt szemtelenkedni? — Még egyszer ismétlem., szólék, válogassa meg a szavakat! Mire ezt kimondtam, azt vettem észre, hogy körülvett egy egész dühöngő részeg csorda. A jel meg volt adva, mindenhonnan tódultak felém, s több mint száz torok bőgte körülöttem: — Ez a hazaáruló, ez az akasztófáravaló muszka spion, aki el akarja adni az országot; szaggasd szét, üsd agyon! — Megálljatok, polgárok, kiálték, hagyjatok szólni, hadd igazoljam magamat. — Nem hagyjuk szólni, agyon ütjük! — így üvöltöttek iszonyú szidalmak, piszkolások, káromkodások között. Ekkor már a kapu alá toltak; látván, hogy szóhoz nem jutok, kérdém, hol a bíró? — En vagyok, mit akar? — szólt mellettem egy vén ember. — Bíró uram, mondám, felelős érte, ha bántanak! — A leszek, ha lehet, válaszolt a bíró; jöjjön hát föl. Fölkísért az emeletbe. Ott találkoztam a követválasztási bizottmány elnökével, egy kicsapott nótáriussal, ki a népgyűlésen azt nyilatkoztatta, hogy ha a nép agyon nem ver, ő fog agyon lőni. — * Ugyan minek jött ide, hogy mert ide jönni? szólt ez, miután a nép úgy föl van ingerülve ön ellen? — Ki ingerelte föl? én-e vagy önök? — feleltem; egyébiránt ez nem kérdés, csak anyrlyit mondok, hogy ön és a bíró felelősek értem. — Ha ebben a pillanatban el nem takarodik ön a városból, felelt a kicsapott nótárius, mi nem kezeskedünk életéért! — Igy hát nincs mit tennem, szólék, mint távozom, de arra ügyeljenek, hogy ne csak személyemet ne bántsák, de még csak ne is insultáljanak. Valóban gyönyörű! így értelmezik önök a szabadságot? Igy gyalázzák meg önök saját városukat, melynek neve Szabadszállás: — Az a szabadság, felelt a követválasztási bizottmány elnöke, a kicsapott nótárius, az a szabadság, hogy a ki nem tetszik a népnek, azt kikergetik a városból. Ezalatt feljött a vén pap is, ki fia érdekében huszonnégy akó borral prédikáltatott az éjjel a népnek, s biztatott, hogy ne féljek, I nem fognak bántani, csak távozzam. — Ne féljek? — szólék, — hát jöttem volna-e ide, ha félnék! Lekísértek az udvarra; a városháza előtt még mindig ordított a. részeg csorda. Fegyve- J res nemzetőrök álltak elő és körülvettek. — De így gyalog csak j nem utazhatom el.mon-' dám, be kell várnom. | míg kocsim megérkezik' Szentmiklósról. — Addig nem várhatunk, — szólt a kicsapott nótárius, — Mingyárt indulnia kell önn: ., tovább nem tartóztathatjuk a népet. Majd szerzünk mi kocsit,.. éppen ott áll egy készen ... hajts utánuk kocsis! S mentem a város végéig, hol szállva voltam, gyalog, fegyveres nemzetőröktől körülvéve; csak az hiányzott, hogy kezemet hátra nem kötötték. I ra készen. A munkások valóságos „varázslók" a szerelésnél. Kiss József például a tányéron egy kilogrammos súlyt helyez ide-oda. Figyeli, milyen érzékenyen reagál a súlyra a mérleg nyelve. — Még nem pontos — szól munkája mellől, majd ismét odább teszi a próbasűlyt és igazít ls valamit — Most már pontos lesz —> mondja később és szavát a mérlegnyelv játéka igazolja, öt-hat mérleget tesz rendbe naponta. Egytől egyig pontosak. H. Török Sándorné is jól dolgozik és nyolc mérlegig meg sem áll. Ellenőrizni lehet mindkettőjük munkáját — mindig pontosan működik az általuk készített mérleg. Jól halad a szerelés, de ez csak olyan előmelegítő. Még több mérleget akarnak gyártani. Börcsök Andrásné is úgy vélekedik, hogy a tanácsválasztási műszaknak űj eredményeket kell hozni. A festés előtti műveletek — előkészítés — az ő dolga. Benzinben fürdeti a mérlegeket. Zsírozza a nikkelezett részeket is, amely a festőműhelyből kerül ki. S örül a háziasszony, ha ezeket a mérlegeket megvásárolja. Mert olyan szépek, jók. Frissen festve a villanyfényben csak úgy csillognak. Damjanov Sándor érti is a festés mesterségét. A fúvócsövet úgy Irányítja, hogy kellő festéket kapjon minden rész. Mikor egy-egy darab már kész, a polcra rakja, a többi mellé. Vagy ötven, de lehet, hogy hetven is sorakozik már itt tisztításra, csomagolásra várva. Naponta 27—28 mérleget fúvat be festékkel az előírt 16 helyett. Versenyt kezdeményeztek a felső emeleten a tanácsválasztási műszakra. Börcsöknétől indult kl a gondolat. A szerelőket akarják egy kicsit „megszorítani". Börcsökné, Kovács Zsuzsával csaknem azonos munkát végez. Igy ők ketten versenyre is léptek egymással a tanácsválasztási műszakon. Az eredményük most ls jó és ha nekilendülnek, csak legyen, aki gázlókét munkával. (r. j.) Az ünnepi műszak liirei — A JUTAAnUGYAnEAN könynyített gabonászsákok szövését kezdték meg ezen a héten. Ez azt jelenti, hogy több zsákot szőnek a rendelkezésükre álló fonálból, mint eddig. A hétfői napon a szövődé a vetéstervét 113 9 száza'ékra teljesítette. A fonóda is jól dolgozott, ott a tervteljesítés 105.8 százalék volt. — A CSÖNG RÁDMEGYET SEPRÖGYARBAN a tanácsválasztási műszak első napján az előirányzatot 107 százalékra teljesítették a dolgozók. — AZ ELSŐ SZEGEDI SZABÖ SZÖVETKEZET dolgozói a tanácsválasztások tiszteletérc halták, hogy 1954-es évi tr 'em. ber 18-ára befejezik,