Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-19 / 274. szám

PÉNTEK. 1954 NOVEMBER 19. 5 DELMFLGYFLRORSZDG . Agitációs nap lesz megyénkben vasárnap., november 21-én Kommunisták! Aktivisták! Népnevelők! Biztosítsátok, hogy minél több választópolgárral tudjatok beszélni ezen a napon! Elkésett riport az első szám születéséről 1 1944. NOVEMBER 18. Emberek szorgoskodnak a kar­bidlámpa gyér fényénél. Apró ólombetűket kézzel rakosgatnak egymás; mellé. Fentről, a szerkesz­tőségből, gyorsan érkeznek a kéz­iratok. Újság születik itt: a fel­szabadult déli országrész első lapja, a „Délmagyarország". A nyomdá­szok egymás kezéből kapkodják a kéziratokat. Szívüket, lelküket ad­ják a munkába. Nincs most szedő, tördelő, gépmester. A szív egyet dobban: reggelre utcára kell ke­rülnie a lapnak, hirdetve: él Sze­ged, a felszabadult országrész leg­nagyobb városa. Hedig. milyen ne&ét. a munka! Könnybe lábad a szem a gyér fénynél, az ujjak elzsibbadnak. — Kész ez a hasáb is.' Hová te­gyem? — kiált fel hangosan Gyap­jas János. — Ide hozd! — és lassan kiala­kul egy oldal Pálinkás János ke­zei alatt. — Hál te meg min töröd a fe­jed? — Reggelre utcán kell lenni a lapnak. Ti szedtek villany és gáz nélkül, de ez a nagy gép .. • ez a nagy gép... — tépelődik Timpauer István gépmester. — Beleszakad az ember ha kézzel hajtja... — Öt órakor vihetik a lapot. Ha nem birja egyedül hajtani a se­gédmunkás a gépet, akkor itt va­gyok én is... — Kész ez is! Hová tegyem? — most meg Eperjesi Ferenc akar szabadulni a szorosan egymás mellé rakott ólom betűktől. Fogynak a kéziratok, szaporod­nak az ólomba szedett sorok és lassan formát öltenek. Néhány perc múlva éjfél, november 19. Szűcs János, Szűcs Imre már nem jut kézirathoz, a javítást is befe­jezték. — Siessen Vas elvtárs az olva­sással! Elúszunk, nem lesz lap. — sürgetik Vas Zoltán elvtársat, aki most az MDP Központi Vezető­ségének tagja, a minisztertanács titkárságának vezetője. — Lesz lap elvtársak. Időben el­készül a lap, reggel megjelenik a ^Délmagyarország". Timpauer Istpán gépmester már a kész oldalakat helyezi a nyom­dagépbe. — Mindjárt kész lesz a lap... — Már kész van! — Hátra van még a nyomás ... — Az már semmi! Papír az van. Villany meg majd lesz. Addig itt van a mi karunk, majd ba.'JFjtik cat a gépet. Ti csak győzzétek berakni a papírt és hajtogatni a kész újságot. Ma tíz esztendeje már. Az első lap bábái közül néhányan még itt vannak a nyomdában. Pálinkás bácsi, Timpi bácsi, Fqfkas István. Ma mar nem kézzel válogatják egymás mellé az apró ólombetűket, nem kézzel hajtják a nyomdagépet. Neon­fényben úszik a szedőterem. A gé­pek zúgnak, csattognak, zakatol­nak. Mellettük ott ülnek a nyom­dászok s a billentyűk nyomására sorokba öntődnélz a betűk. Mint­ha csak zongoráznának. Nem zsib­bad el az ujj, nem lábaid könny­be a szem. Timpi bácsi sem törné most a fejét, mint akkor. Gomb­nyomásra indul a hatalmas rotá­ciós és ezrével ontja az újságot. A régi veteránok azért nem fe­ledkeznek meg soha az első pél­dány készítéséről. Néha összejön­nek, elmesélik a fiataloknak, em­lékeznek. Pálinkás János is dolgozik még. Farkas István most a lap korrek­tora. Itt ! doígtktnaU mind, a nyómdá&an. Hogy el ne felejtsük, itt van még Timpauer István is, — Timpi bá­csi. Ő már nem gépmester. csak vasárnaponkint vigyáz az üzemre. Eperjesi Ferem nyugdíjba ment, Szűcs Imre kidőlt a sorból és Szűcs János elment Szegedről. Koncz László elvtárs meghalt. Nem érhette meg a tíz éves évfor­dulót. A lap készítői, a nyomdászok szivüket, lelküket adják a munká­jukba most is. hogy minden reg­gel •az olvasóhoz kerüljön a „Dél­magyarország". A „Délmagyarország" tíz szabad esztendeje Két f9Dél magyar ország 8 LEVÉL) Tiz éves a „Délmagyarország" — beszélik a városban örömmel s én is csatlakozom az örvendezőkhöz, mert hiszen a „Délmagyarország"­nak nemcsak olvasója, hanem le­velezője is vagyok, s visszaemlé­kezésre is alkalmat ad a lap jubi­leuma. Az első ,,Délmagyarország" 1912-ben, 42 évvel ezelőtt jelent meg. Én már akkor a „Délmagyar­ország" munkatársa voltam, az 1917. októberi forradalom új irányt szabott az akkori „Délmagyaror­szág"-nak. Túlzás lenne azt állíta­ni, hogy a munkásság lapja volt, de a haladó szellemű polgárság mellé szegődött és a szegcdi napi­lapok között ez volt az egyellcn, amely a munkásmozgalomról tár­gyilagos tudósításokat közölt és közzé tette a Szociáldemokrata Párt közleményeit, amelynek más lap nem adott helyet. boldogan állapítom meg, Most hogy a Magyar Dolgozók Pártja Csongrád­megyei Bizottságának lapja, a munkásságé, a felszabadult népé. A magam nevében szeretettel üd­vözlöm a „Dilmagyarország"-ot a felszabadulás utáni megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából. LIGETI JENŐ Borongós őszi vasárnap volt Bújócskát játszott a nap, csak né­ha-néha dugta ki halványan izzó fejét a felhők közül. A Tisza felől szél fújdogált, a Széchenyi-tér fái erősen kopaszodtak már. De még jó idő volt. Szabaddá lett emberek élvezték a békés vasárnapi délélőt­töt. A járókelők új, de mégis isme­rős hangra lettek figyelmesek: — Délmagyarország! Megjelent a Délmagyarország! Az öreg újságárust körülvették az emberek, valósággal versenyeznek a friss, még festékszagú lappél­dányokért. A villamosról leugrálnak az uta­sok és újságot vásárolnak. Hárma­sával, ötösével kapkodják ki az új­ságárus kezéből. Mindenki visz haza egyet-egyet ajándékba a szom­szédnak. A villamos pedig türel­mesen vár, míg az utasok »Dél­magyarország«-gal felszerelve is­mét elfoglalják helyüket a kocsi­ban. Nyolc hónapi szünet után újra megjelent a •Délmagyar* Nagy dolog ez! Érezték ezt azok az em­berek is, akik mohón szétkapkod­ták a lap első példányait. A •Dél­magyarország* az emberek szivé­hez nőtt még a fasiszta elnyomás idején. Az egyetlen újság volt Sze­geden, amely — ha félénken is fe­lemásan is, — de hangot adott a Horthy-terror idején a magyarság érdekeinek, ha virágnyelven is, de kifejezésre juttatta, hogy a magyar nép nagy többsége nem a fasiszta zsarnoksággal, hanem a szabadság­szerető népek ügyével rokonszen­vez. Március 19-e után a féktelenné váló fasiszta terror betiltotta a •Délm agy arország*-ot, szerkesztő: t, munkatársait üldözték, internálták, a Gestapo kezére adták. A szovjet hadseregnek kellett Szegedre jönnie, hogy a demokra­tikus magyar sajtó újjáéledjen, hogy a fasiszta rabságtól beteg, megzsibbadt gondolat felkeljen rabágya kőpárnáiról s derűt, vi­gaszt és áldást hozzon a sokat szen­vedett hazára. Milyen nagy élmény visszala­pozni a •Délmagyarország« tíz sza­bad esztendőjének lapjait! Harcok­ban és sikerekben gazdag, nagy akarásoktól vemhes évek, történel­münk legszebb napjai elevenednek meg ezeken a lapokon. Jó egy ki­csit visszatekinteni a megtett útra, megállni egy pillanatra e szép év­forduló határkövénél és mérleget készíteni. Számot vetni arról, hogy mit jelentett számunkra, milyen szerepet töltött be Szeged elmúlt 10 esztendejében a »Délmagyaror­szág*? Tíz esztendő, s mégis micsoda mult, hány fényes név ragyog a Délmagyarország* hasábjairól. Mi, Ma kezdődik a csongrádmeive! KISZÖV második vezetőségválasztó küldöttgyűlése Délmagyarország" a t akik szeretjük a •Délmagyaror­szág«-ot, büszkék vagyunk arra, hogy ebben az újságban hirdették meg az új, demokratikus Magyar­ország vezetői azt a széles nemzeti, demokratikus egységpolitikát, amely lehetővé tette, hogy abból a mély­ségből, amelybe országvesztő ura­ink sodorták hazánkat, felemelked­jünk, s hárommillió koldus orszá­gából a szabad magyarok hazáiává legyünk. Lehetetlen meghatódott­ság nélkül olvasni az új •Délma­gyarország* első számát, csak most látjuk igazán, milyen nagy utat tettünk meg tíz év alatt. Három és félévvel ezelőtt, 1951 áprilisában alakult a Kisipari Szö­vetkezetek Csongrád megyei Szövet­sége. A megye területén ekkor még mindössze 29 kisipari . szövetkezet működött. Pártunk II. kongresszu­sának határozata értelmében a me­gyében is nagy lendületet vett a szövetkezetek fejlődése. A zászló­bontás után egy évre — az első küldöttgyűléskor — már 78 ksz működött, mintegy 3284 taggal. Az első vezetőségválasztás óta el­telt mintegy két éves kemény mun­ka nagyszerű eredményeket hozott Jelenleg a kisipari szövetkezetek taglétszáma megközelíti az ötezret; tehát az emelkedés 150 százalékos. Különösen a textil- és bőrruházati hálózat növekedett erőteljesen. A kormányprogramm szellemében a KISZÖV hat szövetkezeti áruhá­zat nyitott, a központi javítómű­helyek pedig az egész megye lakos­ságának igényeit kielégítik, ^ A megye szövetkezeti dolgozóinak megbecsülését jelképezi az is, hogy egy szövetkezeti elnököt népköz­társasági érdeméremmel, 10 szövet­kezeti dolgozót meg a helyi ipar, illetve a „könnyűipar kiváló dol­gozója" jelvénnyel tüntettek ki. A szentesi asztalos szövetkezet pedig a mult évben az „Ország legjobb kisipari szövetkezete" címet és zászlót nyerte el. A most megválasztandó vezető­ség előtt nagy feladatok állnak. Nem szabad egy pillanatra sem el­feledniük a küldöttgyűlés részve­vőinek, hogy a szövetkezeti mozga­lom további, jó munkájáért ők is felelősek. A Csongrád megyei kisipari ter­melőszövetkezeti dolgozók második vezetőségválasztó küldöttgyűlése minden bizonnyal előre viszi majd a Hazafias Népfront célkitűzéseit és az űj szakasz politikájának .valóraváltását, _. Ezt írja a •Délmagyarország* beköszöntő cikke: •Mohács óta nem volt olyan súlyos helyzetben az ország, mint ma. Államiságunk alapjai rendültek meg. Nincs kor­mányunk. A dunántúli részeken a németek és a nyilas bitorlók ga­rázdálkodnak, a Dunán inneni ré­szeken is súlyos nehézségekkel kell megküzdenünk az élelmezés, a forgalom, a mezőgazdaság, az ipari termelés területén*. A •Délmagyarország* megmu­tatta a kiutat, a felemelkedés útját is: »A magyar újjászületés útja: bátor, harcos, gerinces néppé ne­velni a magyart. A nemzeti ka­tasztrófa tanulsága: el kell tűnnie annak a reakciós rendszernek, mely egy emberöltő alatt kétízbeu vitte összeomlásba a nemzetet. A •tör­ténelmi osztályok« ebben a hábo­rúban végleg le vitézlettek. Most a rn,agyar népé a szó;. Aki magyar újjászületést akar, aki erős és füg­getlen Magyarországot akar, annak demokratikus, szabad, népi Ma­gyarországot kell akarnia. A Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Front ezt akarja, a •Délmagyarország* ezért fog harcolni«. S a •Délmagyarország* megtar­totta ígéretét. Az elmúlt tíz év az erős, független, demokratikus Ma­gyarországért folytatott harc jegyé­ben telt el, a »Délmagyarország« minden sorával népi demokrácián­kat kívánta szolgálni. S éppen a lap első számait lapozgatva erősö­dik meg bennünk az a meggyőző­dés, hogy az az út, amelyet most járunk: a Hazafias Népfront egész népünket mozgósító útja a helyes út, — csak az egész nemzet mozgó­sításával, széles nemzeti egység­front alapján lehet pártunk nagy célkitűzéseit, az erős, boldog, szo­cialistá Magyarország felépítését, a jólétet megvalósítani. A •Délmagyarország* hasábjain olyan nevek szólaltak meg, mint Révai József és Erdei Ferenc, ők voltak a lap első szerkesztői. A lap november 25-i számában veti fel Révai elvtárs először a kiala­kítandó demokrácia elvi kérdéseit. Milyen új hang a magyar újság­írás történetében! Az elvi tisztán­látás, szenvedély, a haza és a nép ügyének lángoló szeretete vezette Rév ai elvtárs tollát, a magyar pub­licisztika legszebb hagyományait folytató erő, világosság, népi za­mat, fordulatosság, kérlelhetetlen logika jellemzi •Harcos demokrá­ciát* című cikkének a stílusát. Ugyanezeket a tulajdonságokat ese­ti ^hatjuk másnap megjelent cikké­ben is, amelyben Horthy Miklós felelősségének a kérdését veti fel. Erdei Ferenc ugyancsak a •Dél­magyarország* hasábjain fejti ki demokratikus fejlődésünk létalap­ját: a földreform végrehajtásának térténelmi szükségességét. De mindennél büszkébbek va­gyunk a •Délmagyarország*-ra az­ért, mert az első újság az ország­ban, amely meghirdeti a Kommu­nista Párt programmját, hitet, erőt öntve a magyar milliókba, hogy •lesz magyar újjászületés!« Sok tényező dönti el azt, hogy egy újság betölti-e a feladatát, hogy az újság jó-e, vagy rossz, hogy szeretik-e, vagy nem? Bonyo­lult összetevők eredménye az új­ság, sok mindentől függ. hogy ol­vassák-e vagy sem. A három leg­fontosabb jellemvonása az igazi új­ságnak: az őszinteség, a szenve­dély, s az, hogy nemcsak regisz­trálja az eseményeket, hanem bát­ran elébemegy, irányítja, csiholja azokat. S mi, akik szeretjük a •Délmagyarország«-ot, azért sze­retjük, mert tízéves pályafutását a nép ügyéért, pártunk céljaiért való szenvedélyes szolgálatvállalás, a hibák őszinte feltárása jellemezte s bátran elébement a holnapnak. Mert kérdéseket föltenni, megol­dásra váró feladatokra hívta fel a figyelmet, tudott közvéleményt ki­alakítani. Szeretek újságot olvasni, több vidéki lapot szoktam rendszeresen átnézni. Magamban mindig dédel­gettem újságainkat, a •Délmagyar­ország*-ot és a •Viharsarkot* is, ahogy küzdött a sematizmus ellen, vigyázott arra, hogy kis terjedel­me s a sok •szempont-cikk« elle­nére sem süllyedjen a faliújság színvonalára. Igyekezett színes írá­sokkal olvasmányosabbá lenni, sőt az utóbbi időben mind több szép­irodalmi írásnak is helyet szorít. (Gondolom, a szerkesztők nap mint nap szemben találják magukat ez­zel a feladattal: helyet szorítani.) Megelégedve tapasztalhattuk, hogy híven a szegedi újságírás nagy ha­gyományaihoz. Mikszáth, Gárdonyi, Tömörkény, Móra, Juhász Gyula tollához, rajta tartotta kezét Sze­ged kulturális életének ütőerén s jó orvos módjára mindig figyelte a lap, hogy a város kulturális éle­tének pulzusa mikor nem vei­egészségesen. Kezdetben a Magyar Wemzeti Függetlenségi Front három pártjá­nak három vezetőférfia, Révai Jó­zsef elvtárs, Erdei Ferenc és Ba­logh István jegyezték a lapot. A kommunisták írásai adtak új színt, új minőséget az új •Délmagyaror­szág*-nak, Révai elvtárs írásai mellett elsősorban Vas Zoltán, Ko­mócsin Zoltán, Szobek András, Szirmai István cikkei. Az országos jellegű írások, a nemzet jövendő sorsával foglalkozó cikkek jellemzik ezt az időt, az l egész magyar nép sorsdöntő kérdé­seire keresett feleletet a •Délma­gyarország* ekkor. A •Délmagyarország* 1944—45-ös évfolyama tehát az új, demokra­tikus, szabad Magyarország forrás­értékű dokumentuma. A szabad le­vegőből nagyokat szippantó ma­gyar népnek a szabadság felé ve­zető első lépéseit örökíti meg. A •Délmagyarország* 1945 júli­usában a Magyar Kommunista Párt délmagyarországi kerületének lett a napilapja. Ekkor kerültem én is a •Vásárhely Népé*-től a •Délma­gyarország* szerkesztőségébe, s itt dolgoztam néhány hónapig, míg az újságíró tollat más kulturális mun­kával nem cseréltem fel. Felejthe­tetlen élményekben volt gazdag ez a néhány hónap. Büszkeséggel la­pozgatom a 45-ös •Délmagyaror­szág* megsárgult lapjait, újra­élem azokat az élményeket, ame­lyeket mint riporter, akkor átéltem. A hazatért hadifoglyokkal való ta­lálkozásomat, az algyői híd hős építőiről írott riportomnak emlé­keit, a népbírósági tárgyalásokon feltárult fasiszta borzalmak undo­rító áradatát, — a Rákosi Mátyás gőzös keresztelő ünnepségét a Ti* szán. A •Délmagyarország* történeté­nek egyik legizgalmasabb, legdrá­maibb korszaka volt ez az idő. Harc volt akkor minden nap, népi demokráciánk létéért kellett nap mint nap harcolni az újságíró fegy­verével, — a nyomtatott szóval. A kisgazdapárti és a jobboldali szo­ciáldemokrata összeesküvők akar­ták kiszorítani a hatalomból a munkásosztályt, a magyar népet. Éles volt ez a harc itt Szegeden is, — s csak most, az 1946—47-es számokat visszalapozva látjuk iga­zán, hogy a •Délmagyarország* be­csületesen kivette részét ebből a harcból, s azután is igyekezett a szerkesztőség, hogy írásaival pár­tunk programját, népünk felemel­kedésének szent ügyét szolgálja. Tíz szabad esztendő. Milyen gyorsan elröpült! Ha az embernek sok a dolga, szalad az idő. S ne­künk tíz év alatt sok mindent el kellett végeznünk, egy évszázad mulasztását kellett bepótolnunk. S ebben a nagy munkában ott járt legelői a •Délmagyarország*. Egy­formán szólt munkáshoz, paraszt­hoz, értelmiségihez, dolgozó kis­emberekhez. A magyar jövendő ügyét szolgálta, a széles nemzeti egység útját követte. Az elkfívelkesű tíz esztendő­ben új harcck. új nagy feladatok várnak a •Déimagyarország*-ra. Mi hittel, bizalommal tekintünk la­punk jövője elé, hisszük, hogy a •Délmagyarország* következő tíz szabad esztendeje további sikerek­ben bővelkedik majd. s kérjük, to­vábbra is sziiádan mutassa Szeged népének a szocializmus felé vezető utat. Osváth Béla, a TTIT megyei titkára Megkezdődött az egészség-tudományi kongresszus A Magyar Tudományos Akadé­mia biológiai és orvosi osztályának rendezésében csütörtökön délelőtt háromnapos egészségtudományi kongresszus kezdődött az Orszá­gos Munkaegészségügyi Intézetben. Törő Imre Kossuth-díjas akadé­mikus megnyitó szavai után Fjcdor Krotkov professzor, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának alelnöke és Li Dzi-cun, a Pekingi Biológiai Ellenőrző Intézet igazga­tója üdvözölte a kongresszust. Ez­után Háhn Géza, az orvostudomá­nyok kandidátusa tartott előadást. A délelőtti ülésen felszólalt Fjodor Krotkov professzor is, i

Next

/
Thumbnails
Contents