Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-14 / 270. szám

OELMü&YaslORSZQG I VASÁRNAP, 1954 NOVEMBER 14. VASARNAPI LEVÉL A bevonuló újoncokhoz KEDVES BARÁTAIM! rpudom, hogy nagy izgalommal várjátok a napot, amikor ti is magatokra ölthetitek néphadseregünk egyenruháját. Kiváncslun találgatjátok: milyen lesz az első fogadtatás, hogyan áll majd rajtatok az egyenruha, miként telik majd az első nap a laktanyában. Igen, így van ezzel minden fiatalember, aki elérkezik életének ehhez az egyik legnagyobb, legemlékezetesebb eseményéhez. Evekkel ezelőtt engem is hasonló izgalom, kíváncsiság töltött el, amikor kezemhez kaptam a katonai behívót. Megvallom, bizony a sok kíváncsiság és izgalom mellett egy kicsit féltem is. Apám, idősebb barátaim még a mult hadseregben töltöttek katonai éveiket. Elbeszéléseikből gyakran elképesztő dolgokat hallottam a katonaéletről. Kikötés, verés, a legembertelenebb bánásmód, az állandó mocskolás: ebből állt egész katonaéletük. Útravalóul azt üzenhetem nektek — és ezt rövidesen ti is tapasztaljátok majd — életeteknek egyik legnagyobb iskolájába kerültök. A mi hadseregünk teljesen mentes az emberi tudat, az emberi önérzet durva megalázásától. Mégis szigorú rend, a katonák magas öntudatán alapuló fegyelem uralkodik néphadseregünkben. Majd, amikor ruhát, fegyvert kaptok, a laktanyában eltöltött első napok, hetek után tapasztaljátok, milyen nagy és szép feladat elé kerültetek. Nemcsak a katonai ismereteket, a győzelem tudományát kell szívvel, lélekkel megtanulnotok, hanem a napi politikai életben rnló jártasságot is el kell sajátítani. Tanultok majd nemzetünk hősi múltjáról, Dózsa Györgyről, a Rákóczi szabadságharc bátor kurucairól, az 1848-as szabadságharc fiatal honvédéinek dicső fegyvertényeiről, az 1919-es magyar proletárforradalom. eseményeiről és még nagyon sok mindenről, A mi hadseregünk, az egyszerű katonák, tisztek magasfokú öntudatán, önként vállalt vasfegyelmén alapszik. Magatok büntetitek meg majd azt, akt fegyelmezetlenségével rongálja csapatotok harcértékét s erejét. ff z természetesen még nem minden. Katonai szolgálatotok meg" kezdésével széles, nagy lehetőség nyílik arra, hogy akinek kedve van hozzá, új mesterséget, új szakmát tanuljon. Sokan közülünk, akikkel együtt vonultam be, most mint nagyképzettségú rádiószerelök, gépjármüszerelők, vezetők, technikusok szereltek le, mások pedig, akik már mint szakemberek vonultak be, továbbfejlesztették tudásukat. Katonai esküt tesztek majd, melyben megfogadjátok, hogy népilnktiek, hazájukat szerető hűséges katonái lesztek, ~parancsnokaitokat, bajtársaltokat sohasem hagyjátok cserben, a honvédségi és népi vagyont megőrzitek és — mint az eskü is mondja — megőriztetitek. Ne felejtsétek el a szót, amikor kimondjátok: ha pedig eskümet megszegem, sújtson népünk megvetése. Tudom, elvtársak — láttam néhány példáját — nincs nagyobb büntetés, mint az, amikor valakit, mert esküjét nem tartotta meg, barátai s parancsnokai közéjük nem való, becstelen embernek bélyegezték. Itthon csak mindössze néhány tagú kis családnak voltatok tagjai. Most egy sokkal nagyobb kollektívába kerültök. Ez legyen számotokra a második otthon, s az új család. Már az első lövészeten, gyakorlaton látjátok majd, hogy egyes ember jó eredménye magában véve semmit sem ér. Ezért tanítsátok és szeressétek a lemaradókat is. Jól tudjátok, hogy idehaza a munkahelyeteken is, aki jól dolgozott, azt szerették, kitüntették s jutalmat kapott. így van ez a hadseregben is. Nagy lehetőség van arra, hogy mindenki szabadon érvényesítse tudását, képességeit. Katoméveim alatt sok társammal együtt gyakran kerültem olyan feladat, nehéz gyakorlat elé, melynek sikerében sokszor magam sem hittem. Nem gondoltam, hogy annyi erő rejlik mibennünk. És mégis egyetlen eset sem volt, amikor munkánk, fáradtságunk eredménye elmaradt volna. Bebizonyosodott előttem, hogy erős akarattal nincs akadály, amit nem lehet leküzdeni. Elvtársak, ebben rejlik a győzniakarás és a győzelem tudománya, Ezért olyan erős a mi hadseregünk, ezért fél tőle annyira az ellenség. Ágost itthon hagyjátok szüleiteket, legkedvesebb hozzátartozóitokat. a régt, megszokott munkahelyeket, a jól ismert gépeket, szerszámokat. Kipróbált, jó fegyvereket kaptok, hogy ezekkel védjétek meg az itthoniak nyugalmát s eredményeinket. Legyetek jó gazdái, mesteri kezelői fegyvereiteknek. Legyetek büszkék arra a nagy tisztességre, hogy szabad hazánk bátor védelmezői lehettek. CSÉPI JÓZSEF Megalakult Szegeden az Ifjúvezetők klubja Szombaton délután a DISZ Várost Bizottsága egyik helyiségében, sok — elsősorban tanítóképzős és gimnázista — fiatal jelenlétében megalakult az Ifjúvezetők klubja. A klub célja, hogy szórakozás közben megismertesse tagjait az Üttörő szervezet felépítésével és előkészítse őket a nyárt táborozási idényre, valamint az úttörő szervezetek segítésének munkájára. Az első foglalkozáson a klub tagjai meghatározták u foglalkozások rendjét. Minden szombaton délután fél négykor kezdődik a klubban a munka. A tagok egyórás előadás és vita után olvasnak és együttesen szórakoznak, beszélgetnek. Nyerges György, a klub titkára HÍREK — Bach: H-moll miséje kerül bemutatásra a mikrobarázdás sorozatban a Közalkalmazottak Szakszervezete Kultúrotthonában 15-én, hétfőn este fél 8-kor, bérletsorozaton kívüli előadás keretében. Jegyek a kultúrotthon irodájában kaphatók. Kedden, lG-án este 7 órakor bérleti előadásban Mozart: Don Jüan ctmű operája hallható a glindebourgi fesztivál együttesének előadásában. Vezényel: Fritz Busch. — Vöröskeresztes kiállítás nyílik az MSZT Horváth Mihály-utcal székházának nagytermében ma délelőtt 10 órakor. A kiállítást a Magyar Vöröskereszt szegedi titkársága és a városi tanács vb. egészségügyi osztálya rendezi. A kiállítás bemutatja Szeged tízéves egészségügyi fejlődését. A kiállítás anyaga üzemeink, termelőszövetkezeteink életéből, valamint az iskolai vöröskeresztek munkájából merít. Ugyanakkor bemutatja a kiállítás Csehszlovákia, Bulgária és Románia vöröskeresztes egészségügyi munkáját is. A kiállítás november 26-ig reggel 9-től este 7-ig tekinthető meg. — A Radnóti emléklinnepségek ma délelőtt fél tíz órakor kezdődnek, amikor az egyetem Ady-téri épületén leleplezik Radnóti Miklós emléktábláját. Délelőtt 11 órakor a közalkalmazottak kultúrotthonának dísztermében (Vörösmarty-utca 4) Radnóti emlékünnepély lesz. Az emlékbeszédet Baróti Dezső, a bölcsészettudományi kar dékánja, Radnóti volt egyetemi évfolyamtársa mondja. Az emlékünnepélyen közreműködnek Török Erzsi Kossuthdíjas énekművésznő. Kormos Lajos, Kovács János, Lászlóffy Katalin. Miklós Klára, a szegedi Nemzeti Színház tagjai és Zempléni Kornél zongoraművész. Burgonyával íspsltelt kenyér keriil forgalomba Hnzáiikhnn a felszabadulás óta nem sütöttek bursronynvnl kevert kenyeret. A kenyér jóizét és zamatát eddig burgonya helyett rozsliszttel pótolták. A slitőipnr vezetői néhány hónappal ezelőtt elhatározták. hogy ismét megkezdik a burgonyával ízesített kenyér sütését. Az új kenyér mintegy húsz százalék burgonya hozzáadásával készül s nem kevernek tésztájába rozslisztet. A burgonyával kevert kenyér ize és aromája jobb, mint az eddig siitött kenyereké. Vidéken január 1-én ötven város és község nyolcvan üzemében kezdik meg a burgonyával ízesített kenyér sütését. Utószó -xAz első próbádhoz KEDVES OLVASÓ! Movellát, vérset már körülbelül 14 esztendeje írogatok. — re' gényt még soha nem írtam. „Az első próba" tehát egy kezdő regényíró első lépéseinek próbája is. Sokat olvastam már arról, mi a regény. Jól tudtam, hogy míg a novella a jellem fejlődésének egy lépcsőfokát láttatja meg, addig a regénynek egy egész „lépcsősort" kell megmutatnia. Az elméletet azonban itt is igen nehéz átültetni a gyakorlatba. Nagyképűség lenne azt állítanom, hogy akár a regény utolsó részleteinél is, nem jelentett külön gondot, hogy ne novellisztikus részletek egymáshoz való kapcsolódása süljön ki a dologból. Szerencsémre hű írótársak és barátok vettek körül munkám közben. Nem is tudom, ki segített többet: Nagy Sándor író-e, — egy Petőfi-újtelepi parasztasszony-e, — a Takaréktár pénztárosa-e, — vagy édesanyám? Talán mégis gyermekkori barátom. Székely Lajos történész, aki nemcsak a regény korának marxista értékelésében, hanem a jellemek plasztikusabbá tétele tekintetében is felbecsülhetetlen módon volt segítségemre. Köszönet mindnyájuknak! Miért írtam meg a regényt? Elsősorban azért, hogy a mai serdülő fiatalságnak megmutassam: ime, ilyen volt a mi ifjúságunk egy olyan korban, melyet ők nem ismernek eléggé, melyben nagyon kevés volt a kacagás, és nagyon sok a könny és az arculverés. Szerettem volna az igazat írni. Ezt a feladatot kissé megkönnyítette, hogy a regényben események részben megtörténtek velem, vagy családom tagjaival. Mégis, milyen nehéz volt az élmények özönéből a korra, a társadalomra legjellemzőbbeket kiválogatni, hogy megközelítően igazak, tipikusak legyenek a megrajzolt képek! Szerettem volna a szocialista romantika eszközeivel is élni. ösztönző biztatást kaptam a „Literaturnaja Gazetta" szeptember 9-i számából, melyben Gyiki) hangsúlyozza, mennyire fontos az őszinte pátosz s a romantika a szocialista irodalomban. Szerettem volna az én saját hangomon írni, vigyázva Lenin tanítását: „az irodalmi munka tűri a legkevésbé a gépies egyformásitást, nivcllálást". Szerettem volna úgy írni, hogy — az én hangomon ugyan, de mégis a közösség gondolatait, érzéseit, szemléletét fejezzem kl. Azokét az egyszerű dolgozó munkásemberekét, akikhez tartozom, és akik egy életre a szívemhez nőttekSikerült-e mindez?,.. Jól tudom, hogy csak nagyon kis részben, töredékesen. Éppen ezért fordulok most kedves olvasóimhoz. Mondják el, vagy írják meg őszintén véleményüket munkámról. Főleg azt: hol van törés a jellemek ábrázolásában, hol hamis a hang, hol szürke a regény, hol és hogyan kellene javítani rajta. Hadd tegyem minél alkalmasabbá a könyvalakban való megjelentetésre, hadd állítsak vele minél szebb emléket gyermekkorom felejthetetlen barátjának, Kulich Gyulának: Kelen Gyuszinak, aki később a Kommunista Párt mártírja lett. A „Délmagyarország" szerkesztőségének köszönöm a közlés lehetőségét és arra kérem a szerkesztőbizottságot, az olvasók közérdekűbb leveleit közöljék a lapban a magam és írótársaim okulására. DÉR ENDRE Hétfőn rendkívüli ülésí fart a Könyvfárközi Bizoiíság A Szegedi Könyvtárközi Bizottság féléVes működése sörán a szegedi könyvtárügy számos problémájának megoldására hozott orvoslást, s tevékenységével igazolta a várakozást, amellyel működése elé mind a könyvtárosok, mind az olvasók tekintettek. A Könyvtárközi Bizottság hétfőn rendkívüli ülést tart, hogy megtárgyalja a szegedi Járási Könyvtárnak a városi Somogyi Könyvtárral történő egyesítése kérdését, amelyet részint a racionalizálás, másrészről viszont a Somogyi Könyvtár szükséges fejlesztése tesz megokolttá. A bizottság, mint a szegedi könyvtárak vezetőinek legilletékesebb szakmai testülete a probléma mindenoldalú megvitatása után javaslatot terjeszt az egyesítés ügyében az illetékesek. a városi és járási tanács végrehajtó bizottsága, továbbá a megyei tanács népművelési osztálya és a népművelési minisztérium elé. NEMZETKÖZI SZEMLE Három bpHséd Gú'ortmszftsi pályázatot hirdet a könnyűipari és a belkereskedelmi minisztérium A könnyűipari és a In-.'kereskedelmi minisztérium együttesen tervpályázatot hirdet a dolgozók bú'o-borenthzási tárgyalnak megtervezésére. A pályázat célja, hogy a magyar ipar és kereskedelem a lcgmrszeiebbmenöcn gondoskodhasson kultúrál! megformálású) jóminőségii és kedvező úron megvásárol ható bútorokról. A tervpályázati díjak együttes összege 50 ezer forint. A tervpályázaton bárki résztvchel. A pályázati feltételek át vele tök 1954. november 15-től a könnyűipari minisztérium bútoripari igazgatóságtól, n ui:'ls""ki osztályon, Budapest V. Deák l'ereno u'.ea 17. A tervek benyú.i'ásának határideje: 1055, február. 16. E héten három beszédet is volt alkalmunk hallani az Egyesült Államok és Anglia vezető kormányférfiaitól. Beszédet mondott Eisenhower elnök és Dulles külügyminiszter, beszélni hallottuk Churchill angol miniszterelnököt is. Mindhárom beszédnek volt egy, az utóbbi időben nem tapasztalt közös vonása: az eddiginél mérsékeltebb, békülékenyebb hang. Különösen az amerikai kormányférfiaknál volt ez feltűnéstkeltő. Eisenhower elnök nyomatékkal hangsúlyozta békén szándékait, Dulles külügyminiszter állást foglalt az úgynevezett preventív háború, azaz a "háborút a háború ellen" elvvel szemben, Churchill angol miniszterelnök pedig ismételten kifejezést adott annak, hogy ő a be nem avatkozás és a békés együttélés alapján áll. Tekintsünk el egyelőre e három beszéd számunkra nem pelltiv vonatkozásaitól és igyekezzünk magyarázatot találni erre a különösen amerikai politikusok szájából szokatlanul ú| hangra. Ez az új hjtng sok tekintetben az amerikai választások eredményeivel magyarázható. Nem azt akarjuk ezzel mondani. hegy az amerikai szenátusban és képviselőházban ft választásokon kiformálódott demokrata többség kevésbbé híve az eddigi amerikai külpclitikának, mint a köztársasági párt. Annyi azonban mindenesetre mondhatunk, hogy a tömegek a választásokon a köztársasági párt ellen szavaztak és ezzel elég egyértelműen elítélték azt a külpolitikát ls, amelyet a republlkánsok az elmúlt két esztendőben folytatlak. A továbbra is kormányen lévő Eisenhower-nek és külügyminiszterének ebből le kellett vonni legalábbis annyi tanulságot, hegy az amerikai külpolitika túlságosan nyilvánvaló agresszivitását a nyilvános fellépéseken, tehát lényegében szavakban tompítani kell. Emellett a dulles! diplomácia eléggé esetlen fogásai ártottak az Amerika és szövetségesei közötti viszonynak is. Az új demokrata parlamenti többség úgy gondolja, hogy a dullcsi kinövések lenyesegetése megszilárdítja majd a szövetségesi kapcsolatokat. Felmerül azonban a kérdés, vajjen csak ez indít ja-e Elsenhowert és a többieket, hogy tőlük eléggé szokatlan hangot üssenek meg, és főként: elég olc-e a néhány békülékeny szó R nyugati burzsoá sajtónak arra, hogy biztató nemzetközi kibontakozás kezdetét vélje látni? Elég-c ehhez. hogy valóságos derűlátás! hadiáratot indítson és arról cikkezzen —, írért erről cikkezik —, hogy soha nem volt még ok olyan optimizmusra a béke esélyeit illetően, mint éppen most. 4 oárfs:*' pntypxmpnyph bőrül Ahhcz, hogy ebben a, kérdésben világosan lássunk, közelebbről kell megvizsgálnunk » mai nemzetközi élet egyes fő problémái körül zc'ló eseményeket. Annál is inkább szükséges cz, mert a helyzet píl'rnatnyíl-g — véleményünk szerint — nem ad oki' arra, hogy reményeink vérmcscbbck legyenek, mint mondjuk egy vagy két hónappal ezelőtt. Hiszen a nemzetközi helyzet jobbrafordulá.sa végeredményben attól függ, slkerül-e közelebb hozni egymáshoz a két tábor nézeteit, mi történik a két tábor közeledése terén. E téren p'díg hem sok történt. A nemzetközi helyzet rnszszabbodása viszont azon múlik, történik-e olyasmi, amit taszító erőnek tarthatunk it két tábor viszonyában, olyasmi, ami az enyhültebb nemzetközi légkör megrontása irányában hat. Ha cz utóbbi napok eseményeit nézzük, inkább az utóbbirc találunk példát. A nemzetközi közvéleményt ma a nyugateurópai államokban történő események foglalkoztatják, pontosabban azok az események, amelyek mintegy az előjátékot "jelentik a nyugatnémet felfegyverzést szankcionáló párizsi egyezmények parlamenti ratifikációs vitáihoz. A nyugatnémet felfegyverzés és az agresszív blokk politikai hívei most készítik elő a talajt a vitákhoz. E téren vannak bizonyos eredményeik: a francia szocialista párt rendkívüli kongresszusa állást foglalt a ratifikáció melleit, ugyanígy szavazott az angol munkáspárt parlamenti csoportja ls. Ez adná hát okot a nyugati burzsoá sajtó optimizmusára? Kétségtelen. hogy azoknak, akik az "erőpolitlka- alapján állanak, ez is okot cd a derűlátásra. És mégsem ez a teljes igazság. Az igazság — bármily furcsán hangzik is — az, hogy az optimizmust nem b nemzetközi helyzet tényleges enyhülése, nem is a párizsi egyezmények elfogadtatásának sikerei, hanem a párizsi egyezmények végrehajtásának nehézségei idézik elő, vagy Inkább teszik szükségessé. Amt a% ovtlmlasmuM monfíti rnn Az egyik legnagyobb nehézség az, hogy a Szovjetunió október 23-1 jegyzékében újból javaslatot tett négyhatalmi értekezlet összehívására. Javasolta, hogy tárgyalják meg a német és az csztrák kérdést, és az európai kollektív biztonság kérdését. A tömegek akarják a, négyhatalmi értekezletet, akarják a német kérdés békés megoldását, akarják a békés együttélést. A nyugati hatalmak vezetői viszont mindezt nem akarják és cz a, nemakarás a háborús veszély fokozását, a német kettészakítottság elmélyítését jelenti. A nyugati vezetők tehát kénytelenek a tömegek szájaizc "zerint beszélni, de úgy, hogy közben saját céljaikat is szolgálják. Ezért a párizsi egyezmények végrehajtását. a2az a ratifikációt összekapcsolják a négyhatalmi értekezlettel, vagyis így beszélnek: akarunk négyhatalmi értekezletet, de csak a ratifikáció után. Ezt mondja Dulles, ezt mondja Eisenhower és Churchill ls. A békülékeny hang mellett ez a. fenntartás jelenti a hárem államférfi beszédének nagyon is rö'yos negatívumát Egyúttal útnziitztást nyújt rrra ls, hogy noha. üdvözölnünk kell a békü'ékeny hangot — épp a fentiek miatt elég komoly fenntartásokkal kell azt fogadnunk. A nyugati sajtó mindezt úgy találja, hogy Íme a nyugati vezetők akarnak négyhatalmi értekezletet, ha pedig akarnak, e.kker igazán i'zípck a béke kilát Vsai. Az egészhez mindössze annyi kell, hogy a parlamentek elfogadják a párizsi egyezményeket. Végeredményben tehát az egész "nyugati típusű« optimizmus nem kis mértékben manőver. Célja: a tömegek Ígéretekkel való lefegyverzése a mielőbbi ratifikálás "érdekében. Csakhogy az egész manőver alapvetően téves elképzelésen nyugszik. A Szovjetunió világosan megmondotta, hegy Nyugat-Németország felfegyverzése nem békés gesztus cs nem sro'gálja a, nemzetközi helyzet enyhülését. Az ls eléggé bebizonyosodott már, hogy az »erőpclitika« hatástalan fegyver a ner» etközi politikában b Szovjetunióval szemben. A Szovjetunió tárgyalási készsége vitathatatlan, de cz csak természetes, hogy B Szovjetunió elvárja, a tárgyalásokon a nvora'i hatalmak is sz cf-zlnte cgyíitfniCködes szándékával és hátsójende latok nélkül vegyenek reszt.