Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-11 / 267. szám

(CSÜTÖRTÖK 1954 NOVEMBER íí. DÉLMQ GYQRORSZttG Tovább a júniusi úton Munkával a jobb életért Bizatbtn ' Zömöktermetű, feketehajú parasztember Lakatos Antal. Újszegeden, a Kézdi-utca 17. szám alatt lakik. Szorgalmas, a földdel jól bánni tudó gazdaembernek ismerik. Vele beszélünk, hogy őszintén mondja el, milyen a kedvük az egyéni gazdáknak, mi a gondjuk. Lassan beszél, megfontoltan. Akik ismerik őt, tudják róla, hogy amit mond, az úgy is van. S a kormányprogramm előtt baráti körben hangot adott annak: növelni kellene a parasztság termelési kedvét, egyéni érdekeltségét..» — Mi a helyzet az elmúlt év júniusa, a kormányprogramm óta az egyéni gazdák körében? — kérdezzük. Kicsit gondolkodik, majd megadja rá a váiaszt: — A kormányprogramm után, mondhatom, hogy nem száz százalékkal, hanem ezer százalékkal nagyobb a kedv be»nünk, gazdákban. Szép virágoskert Újszeged, s úgy tartom én is, meg termelőtársaim, halálos vétek lenne, ha egy lépésnyi földet is munkálatlanul hagynánk. Bizalommal vagyunk. Ezt mi odaadó munkánkkal fejezzük ki. Én mint termelési bizottsági tag is járom a határt és láttam az igyekvést, mert ugye van értelme. Szó kerül az ő munkájáról is. Október 1-én elvetette a búzát és az árpát. Szép a vetése s különösen nagy öröm ez neki. A most még zöldülő, kisarjadt vetésből lesz a jövő év kenyere. A munkásoké is, akik a gépeket, szövetet is adják. Gyarapítja is kis gazdaságát és erről így beszél: — Van nekem egy kis gyümölcsöskertem, de most alapítottam egy félholdas újabb gyümölcsöst. Meg a jószágállományom, igen, azt is fejlesztem. Ezt is adom a könynyebb sorhoz; a magaméhoz és másokéhoz. És mást is ad. Példásan teljesíti állam iránti kötelezettségét Előre rendezte esedékes beadását. S az idén el sem csépelték a gabonáját, már bevitte a raktárba óbúzából az állam jussát. „Jó tudni, ha az ember teljesíti kötelezettségét" — így mondja. S a jó gazdáknak a szorgos munkával jut ez is, az is a szabadpiacra. Nagyon is! Jól tudja Lakatos Antal is, hogy vannak még hibák, ö maga is elmondja ezeket. Az egyik ilyen pedig, ami a parasztok életét keseríti, hogy a jászol, a góré, vagy az aklok javításához nincs faanyag, léc. Ezen valahogyan változtatni kellene. Nem könnyű ez, de lehetséges és kell is megoldást rá találni. Az egyik újszegedi tanácstagjelölő-gyűlésen történt, hogy Lakatos Antal elmondotta a következőket is: — Minékünk is adni kell az államunknak, hogy az is tudjon nekünk minél többet adni. Értette ezt úgy is, hogy a kormányprogramm megvalósítását kinekrkinek a maga portáján kell előbbre vinni. Helyeselték Lakatos Antal szavát s azt mondták rá: „Ügy igaz." i l A párt 1953 júniusi határozata, a kormánypro[ grain óta eltelt idő alatt könnyült a dolgozó cm, berek élete és számos az eredmény. Épül a szocia• lizmus, de még jócskán van gond cs baj. Az MDP ' Központi Vezetőségének legutóbbi — októberi J — iilése feltárta az eredmények mellett meglévő > hibákat, s megszüntetésük módját. Félreér íhcfctle• nül rámutatott arra. hogy jottányit sem térünk le ^ a júniusi útról, megvalósítjuk a kormányprogra' mot. s megszüntetjük a bajokat. A jobb élet, a gondok elűzése nem megy önmagától. Az anyagi és t kulturális igények kielégítéséhez, az életszínvonal r növeléséhez elengedhetetlen feltétel a termelés nö, velése. Az, hogy munkás, paraszt, értelmiségi és egyéb foglalkozású helyt álljon a posztján. , A Hazafias Népfront lobogója alatt tömörül az'' ország minden hü fia, aki békét, függetlenséget, jó- J létet akar. A sorait egységesebbé záró nép készs arra, hogy a párt útmutatásával úrrá legyen a ne-' hézsegeken és alkotó munkájával, kezdeményezé-; seivel teljes sikerre segítse a júniusi politikát, —• a magáénak vallott politikát. A nép a jólét megte-' remtője. í> a nép hisz, bízik a jövőben. A javuló i élet nem a messzeségbe vesző távoli jövő, hanem a > mában érik, — az egyszerű, dolgos hétköznapokon. Induljunk útnak és beszéljünk az emberekkel. < Nézzük meg, hogyan tevékenykednek az élet még 1 könnyebbé tételéért. , EGYSZERŰ, HÉTKÖZNAPI TETTEK A Szegedi Ruhagyárban is sok szó hangzott el: tenni kell valamit az önköltség csökkentéséért. Sajnos több volt a szó, mint az eredmény. Most a Központi Vezetőség októberi ülése utón a szakemberek nekiláttak, tervet dolgoztak ki, cselekedtek. Nézzük meg ezeket. Azt mondja Rácz Gábor elvtárs, a gyár főkönyvelője: — Július, augusztus óta fokozatosan 60—80 ezer forinttal több cérnát takarítunk meg havonta, mint megelőzőleg. De tenni kell még sokat, és teszünk is. A Hódmezővásárhelyi Harisnyagyárban tanulmányoztam az új munkaszervezést. Megvalósítjuk a mi szakmánkban is. Jól összedolgozó szalagokat alakítunk, csökkentjük a befejezetlen termékek mennyiségét, jobban érdekeltté tesszük a dolgozót, hogy többet, jobbat, termeljen: emelkedni fog a termelékenység, a minőség, a bér. Ez a módszer új lesz, de bátran kezdeményezünk: mindnyájunk javát fogja szolgálni. Lőrincz Lajos elvtárs, a laboratórium vezetője gépelt, számmal teleírt papírlapot mutat: mozgalom kezdődött az anyaghányad megdöntése érdekében. Mert az önköltség legnagyobb részét az anyag teszi ki. A számok már tetteket bizonyítanak: az egyik ruhafélénél pár hét alatt 150 méter, a bányász munkaruhánál 250 méter anyagot takarítottak meg. S hogyan csinálták ezt? Ügy forgatták a mintákat, hogy kevesebb hulladék legyen. Albert Ferencné elvtársnő főtechnikus is bizonyítani tudja az eredményeket. — A végeket jobban kihasználjuk—mondja. — Az elmúlt hónapban már 93.7 százalék a végkihasználásunk, azelőtt csak 70—80 százalék volt. Dicséretére válik ez az eredmény Cseh Anna végbeosztó technikusnak. De éppen a végek hosszúsága és szélessége okoz nagy problémát a gyárnak. Mit mond erről Albert János elvtárs, műszaki igazgató? — Azt szeretnénk elérni, hogy a nyersanyagot gyártó vállalatok az általunk kívánt hosszúságú és szélességű anyagot gyártsák. Ezzel jelentősen tudjuk csökkenteni az önköltséget. Például a Nagytétényi Gumigyárból érkezett üzemünkbe mintegy tízezer méter esőkabátanyag 10—13 méteres darabokban, de mi csak 30 méteren felüli végeket tudunk feldolgozni és jól kihasználni. Vissza kell adnunk a rövid végeket — kára van népgazdaságunknak, drágul az áruk előállítása. Sokat tehetnek tehát a szakemberek az önköltség csökkentése, a termelékenység emelése érdekében. S ahogy telnek a hetek, a hónapok, úgy növekedik az eredmény, sok-sok ezer forinttal csökken az önköltség, — olcsóbb lesz az áru. ifyaz i\z, Sánd<H> 6>ács>i i / Szeged, Alkotmány tsz. Ha nem is sokszor mondják itt ki úgy az emberek, hogy a „kormányprogram megvalósításáért", azért érte tesznek és vitáznak. De nem is a szavak, a tettek a fontosak. Van-e hát tett? A hatvan esztendőhöz közelálló, de fürge mozgású és jó humorú Sándor bácsi — Nagy Sándor, az elnök — foglalja szavakba a nagy család véleményét: — Másképp dolgozunk ezután, mint eddig. Megfontoltabban... Ha jobban fizet a föld, több jut a mi kamránkba is... Indulunk szétnézni a gazdaságban, hogy tulajdon szemünkkel lássuk a szorgos emberek néhány tettét. Búzaföld ... Átverte már magát a mag azon a földön, amelynek minden holdjára még a ve-' tés előtt 80 kiló szuperfoszfátot és 50 kiló pétisót szórtak. Tíz centi magas már a búza a holdon. Hét holddal több „életet" vetettek, mint a tervük volt. „Had legyen bővebben kenyér és kalács, azért is csináltuk így" — mondja Sándor bácsi. Keresztsorosan vetettek 22 holdat, 11 holdon pedig gyönyörűen bokrosodik a kapásbúza, melynek minden bokra 30—40 kalászt hoz. Egy kalászában 100—110 szem van. Ha pedig eljő a tavasz, újból műtrágyázzák a búzaföldet is — holdanként legalább két-hároyi mázsával akarnak több termést aratni a jövő nyáron, mint az idén. Öt holdnyi volt a kertészetük. Most látják csak, milyen kár, hogy nem használták ki a bővizű kutakat. Jövőre 15 holdas lesz a kertészetük. — Hat bővizű kutunk van, adhatjuk az „esőt" a zöldségféléknek. A most épült szép istállóban jó a helyük a teheneknek. Helyesebb takarmányozással •— semmi kétség ebben — emelni lehet a tejhozamot. Közli az elnök azt is, hogy juhtenyésztést is folytatnak ezután. Hamarosan megérkezik gazdaságukba a 170 birka. Szűcs János és Lux Jakab lesz a juhász — értenek hozzá. Kell a gyapjú, nagyon kell, hisz' ez is része annak, hogy több és olcsóbb is legyen a jó szövet. A sertésólaknál- rózsásbőrű yorkshireiek szuszognak. Hízók a javából. Mindegyik felül a két mázsán. Akad olyan is, amelyik már három mázsa. Több sertést tenyésztenek, többet hizlalnak ezután. Az anyakocák számát már 36-ra emelték. A hosszas széttekintés után jónéhány emberrel beszélünk. Gazdag János például szintén úgy tartja: „Rajtunk, a munkánkon múlik a könynyebb sor". S munkából, a tsz-ből kapott jövedelem, egy részéből nemrégen házat vett. Nincs hiánya a többi tsz tagnak sem. A tsz elnök szpl aztán. Szavaiból az életbe, a jövőbe vetett hit árad csakúgy, mint a többi ember mondataiból. — Tudjuk, hogy munkánkból, odaadásunkból jobb lesz az életünk, s fogynak majd a gondok. — Így igaz ez, Sándor bácsi! Miért nem lehet Szegeden szeneslapátol venni? Az ember hiába tér be a szegedi vasboltokba, hogy szeneslapátot vásároljon, udvariasan a következő választ kapja: „Nincs, de talán a napokban érkezik". Hetek óta nincs Szegeden szeneslapát. Igaz, elsősorban az a fontos, hogy szén legyen, de azért lapát is kell, mégpedig most, amikor szükséges és nem a nyáron. Itt Szegeden is lehetne szeneslapátot készíteni A Tűzhelyktezítő Kisipari Szövetkezetnél megvan az úgynevezett forma is, amelynek a segítségével gyárthatnának sztijeslapátot. Gyártották is egy ideig, s át is vette tőlük a szegedi vpsbolt. De most már nem készítik. A Vasipari Kisipari Szövetkezetben is bizonyára módot lehetne arra t*v lálni, hogy a keresett szeneslspát kérdésének megoldásához hozzá jfe ruljanak. Kis leleményességgel, de főleg akarattal, minden különösebb nehézség nélkül készíthetők Szegeden szeneslapátok. Reméljük ez igy is lesz és a vasboltokban nem mondják azt: „Nincs szeneslapat kérem". Egy pár cipő — két színben Szegeden, a Széchenyi-téri sportboltban úgynevezett durábel turista bakancsokat nézegettünk. Szép duplatalpúak a cipők, csak az egyik 40-es számúnak is olyan „szépséghibája" volt. Ez pedig: az egy pár cipőt két különböző színűre befestett bőrből készítették. Az egyiket egészen sötét barna színű bőrből, míg a másikat élénk meggypiros bőrből. Mindjárt észr® lehetett venni, hogy az egy pár cipő — két színű. A boltban azt mondták: örüljünk, hogy vannak ilyen bakancsok. Tényleg jó, hogy van bakancs. De annak cseppet sem örülhet a vásárló, hogy 463 forintért egy pár bakancs különböző színű bőrből készült. A bakancsokat a szegedi aportbolt budapesti, Sztálin út 4. szám alatti központjából kapja. S ennek a központnak legyen kötelessége felhívni a bakancsokat készítő üzem, vagy kisipari szövetkezet figyelmét arra: egy pár cipőt egyszínű bőrből gyártsanak. Szóvátesszük Szóvátesszük, miért lehet oly nehezen kapni Szegeden mélytányért? Hiszen a szegedi családoknak arra is éppúgy szükségük van, mint a különböző étkészletekre és merítőkanálra, — amelyeket ugyancsak nem lehet kapni. Sokan járnak a környező falvakból Szegedre vásárolni, onnan is, ahol nincs villany. De iámpaüveget nem tudnak venni. Ötös lámpaüveget még lehet kapni, de 8-ast, 1 l-est, — amelyekből igen nagy a kereslet — már nem. Ezek a közszükségleti cikkek nem olyan anyagigényesek, hogy nehéz lenne az előállításuk. Intézkedjenek az illetékesek, , Politika, amely tettekre serkent Beszélgetés egy pedagógussal Uddig csak azok a családok ism:rték Ésik Zoltánná tanárnőt, akiket az elmúlt esztendők alatt ez az egyszsrű, csendes, fiatal asszony felkeresett, hogy tanítványainak szüleit is megismerje, beszélgessen velük. Mert ez nagyon fentos egy tanárnak, ha azt akara, hogy a családi nevelés és az iskolai nevelés együttesen segítse a féltett kincseket a tanulásban, embcivéválásban. j Most megismeri az egész város Ésik Zoltánná!. Sok ezer kar lencüJa magasba azon a történelmi nevezetességű napon a Klauzál tétor Szeged felszabadulásának 10. t vfordulóján, a Hazafias Népfront szegedi zászlóbontásán, amikor Szeged népe Ésik Zoltánná tanárnőre is szavazott, hogy tagja legyen a Hazafias Népfront szegedi bizottságának. Egyszeribe ismert ember lett, írtak róla az újságok, közölték nevét: ő is egyike lett azokra'.;, akik a város gondjait, örömeit intézik. Őszintén és becsületesen akar eleget tenni annak a bizalomnak, amelyet reá ruháztál; Szessd dolgozói. D ocskai xitca 9. A lépcsőház előterében a lakók névjegyzékéből kitűnik, hogy a második emeleten lakik az Ésik-család: Zoltán, Zcltánné, Olga, ifj. Zoltán. Délután éppen otthon van a tanárnő, de most is gyerekekkel foglalatoskodik: a négy és féléves Olgával és a hároméves kis Zoltánkával. Olga egy kicsit beteg. Feküdni kellene neki, de mivel, hogy a láza már elmúlott, nehezen tartható az ágyban. S míg mi a másik szobában beszélgetünk, fel-fel harsan a két gyerek csatakiáltása. Anyukát szólítják, — őneki kell, majdnem minden öt percben rendet teremteni. A kis Zoltán ki-ki dugja fejét az ajtón, kíváncsiskodik, s közben hűti a szobát. Dehát így van ez mindenütt, ahol kicsinyek vannak: ő körülöttük forog a világ. Kívánságukat lesi az édesanya s mint egy igazi nevelő csendesen, okosan, ismerve a gyerek gondolkodását csillapítja, rendreutasítja őket. A lakás nincs zsúfolva bútorokkal. Tiszta — cserépkályhák állnak a sarokban. Az egyik fafűtéses, nem igen használják, másik szénnel tüzelhető, kitűnően ég benne a pécsi iszap, jó meleget áraszt. Itt lakik az Ésik család. S hogyan élnek, dolgoznak? A férj, feleség tanár. Ésik Zoltán biológia, földrajz szakos, a Radnóti gimnáziumban tanít. Felesége magyar és történelem szakos, a Gutenberg utcai általános iskola V. osztálya tanulóinak osztályfőnöke. — Ezévben vettem át az alsó tagozatból az osztályt és négy éven át vezetem, tanítom majd őket — mondja egyszerűen, csendesen, nagy szeretettel. — Jó gyerekek. Van persze egy-két rossz tanuló is közöttük. Magyar irodalomtörténetet, nyelvtant, történelmet tanítok nemcsak az ötödik A-ban, hanem más osztályokban is. Tizenkét családot látogattam meg ebben az évben. Beszélgettem a gyerekek szüleivel és legtöbbször sikerült megértenünk egymást, mit kell tennünk nekünk nevelőknek, édesanyáknak gyermekeink érdekében. Aztán szóba került sok minden. Hogyan készült ő is, férje is a tanári pályára: tanulmányaikat megszakította a háború. Ésikné negyvenhétben végzett a szegedi főiskolán, férje is ugyanott 49-ben. Mindketten a Szabolcs megyei Komoró községből valók. Paraszt származásúak. Nyaranta haza szoktak menni a gyerekekkel. Szóba került pártunk, kormányunk új politikája, a Hazafias Népfront. — Láttuk, hallottuk, hogy odahaza, a mi kis falunkban is az emberek miiyen szerelettel fogadták a kormányprogramot — mondotta. — Helyeslik és tevékenykednek, egyre jobban fáradoznak azon, hogy jobb, több legyen a termés, a piacra is többet vigyenek. — Szívesen, örömmel vállaltam a megbízatást a Hazafias Népfront szegedi bizottságában — mondja Ésikné. Valahogy úgy érzem, hogy a Hazafias Népfront összefogja a sokféle mesterségű, képzettségű embert és sok ckos dolgot tud tenni életük jobbátétele érdekében. A bizottság két ülésén már résztvettem: igen fontos közérdekű dolgokat tárgyaltunk meg, határoztunk minden szegedit érintő ügyben. Munkánknak most még az elején vagyunk, de később, a tanácsválasztások után sok mindent elintézünk, amit váAvak is tőlünk a szegcdi emberek. Hisz a Népfront szegedi bizottságának programjában nagyszerű feladatok vannak lerögzítve, amelyeket meg kell valósítani. Okosan, megfontoltan kell cselekedni; ezért is igen helyes, hogy a Hazafias Népfront szegedi bizottságában sok szakember van, akik tudásukkal, hasznos javaslataikkal a kitűzött célt tudják majd segíteni. A legutóbbi ülésen is megmutatkozott, hogy kritikával kell fogadni a bejelentéseket, javaslatokat, hogy megvalósíthatók-e, mert hiszen nem lehet bevenni programunkba olyant, amit nem tudunk végrehajtani. — Én bízom abban és tudom, hogy a párt politikája, különösen most, a legutóbbi határozat után egyre inkább tettekre serkenti az embereket. Nekünk pedagógusoknak is azon kell gondolkodnunk és fáradoznunk, hogyan lehetne az emberekben nagyobb felelősségérzetet ébreszteni, hogy ami reájuk van bízva a maguk munkaterületén, azt a legjobban, becsülettel, odaadással, szorgalommal végezzék el. ÍVezni kell az embernek, hogy itt minden a miénk és magunknak cselekszünk, saját életünket gazdagítjuk. Bízunk abban a biztos jövőben, amelyet a párt mutat és amelyért most a Hazafias Népfront zászlaja alá tömörülnek az ország dolgozói. — A történelemben sok a példa, hogyan álltak a magyar nép milliói az ország, a haza érdekeinek szolgálatába. Most is ez a feladat: megteremteni a becsületes emberek egységét. Ezt az oldalt MARKOVIT? TIBOR és MORVAY SÁNDOR állította össze.