Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-04 / 261. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 NOVEMBER 4. DELMÜGYIIRORSZBS TanácsdnaUiiUU is idöttntlc uáta&ztották a UUUuyidaifrzstnaiaU X Csongrád me­gyei Kiskundorozsma lakói a község leg­megbecsültebb dolgo­zóit javasolják ta­nácstagjelölteknek. Dobó Ferenc minta­gazda, dr. Tapodi Dö­mötör orvos, Kálmán Mihály kovács mel­lett most a legutóbbi jelölőgyűlésen Kere­kes Jánost is jelölt­nek választották. Kerekes János itt születelt ebben a ré­gi alfiöldi faluban. Éppúgy ismeri a köz­ség minden szögletét, mint a lakók észjárá­sát, gondolatvilágát. Ez nem is csoda, mert a felszabadulás előtt együtt éhezett, együtt nélkülözött azzal a sokezer mun­kanélküli kubikossal, zsellérrel, akikkel az első szovjet katonák megjelenése feledtet­te cl a holnaptól való rettegés mindennapi gondját. Igaz, ebbe már Kerekes János is belesegített. Még közelről hallatszott az ágyuk döreje, amikor már ott volt a határban, ahol mint a földosztó bizottság tagja egy-egy táblát jelölt ki a nincstele­neknek. Később egyik megalapítója a helyi József Attila tsz-nek, amely az akkori 21 tag helyett már 114-et számlál és közös vagyonuk most csaknem eléri a két­milliót. Kerekes János ne­vét rövidesen az egész szegedi járás megismerte. Előbb a járási tanács mező­gazdasági osztályá­nak a vezetője, majd elnökhelyettese lett. A kiskundorozsmaiak büszkék voltak, ami­kor az ott végzett jó munkájáért a Szo­cialista Munkáért Ér­deméremmel tüntet­ték ki földijüket. Amikor a párt és a kormány új politiká­ja, határozatai lehe­tőséget adtak, Kere­kes János visszatért Kiskundorozsmára. Május elseje óta szü­lőfaluja élén áll. S azóta a községben sok minden megvál­tozott, bizakodóbb lett a lakosság han­gulata. Mindezek mö­gött ott áll az egy­kori kubikos, aki va­sárnaponkint a há­zak előtti kispadon beszélget az embe­rekkel, kisgyűlése­ken ismerteti a be­gyűjtés fontosságát, mindenkinek meg­vizsgálja kérése jo­gosultságát. Nemrég Gyuris Menyhért.né idős parasztasszony kereste fel panaszá­val. Rövidesen kide­rült, hogy Gyurisné már teljesítette be­adását csak az ad­minisztrációba csú­szott hiba miatt tün­tették fel hátralékos­nak. Az elnök közbe­járására azonnal or­vosolták a panaszt. Mindezek eszükbe jutottak, a jelölőgyű­lés résztvevőinek. Többen hangot is ad­tak gondolataiknak. Jenei Sándorné azt mondotta: „Bármikor fordultunk hozzá, ha délben, ha este, min­dig elintézte ügyein­ket". Amikor pedig a gyűlés elnöke azt kérdezte, van-e vala­kinek más javaslata, Badori József hetven éves dolgozó paraszt így szólt: „Nem kell nekünk senki más, ez az ember most is leül velünk akár az árokpartra is, hogy meghallgassa kéré­sünket. S nemcsak meghallgatja, hanem másnap már értesít Miérfr nem kerül ma exportra Kistelekről hízofrtliba ? Hol volt, hol nem volt... Ugy kezdődik úgy-e, mint a mese? Pe­dig szín igazság, hogy alig egy év­tizeddel ezelőtt volt Csongrád me­gyében egy község, amelynek né­péről mintegy 15—20 esztendővel ezelőtt azt jegyezte fel a krónikás, hogy évente tekintélyes számú vá­gottlibát, pulykát, csirkét szállíta­nak Budapestre és külföldre, főleg Angliába". A történetíró azt is hozzátette még, hogy ,.ősszel a liba­tömés 2—300 asszonynak ad kenye­ret, igen sol:nak mellékjövedelem". Hová lett ez a község? Megvan ma is dolgos népével együtt, csak a hízottlibák úsztak el, pedig Kis­telek határában nem sok vizet lát­hat a járó-kelő. Hogyan úsztak el a libák, vagy helyesebben: miért veszítettp el a libatömésről híres nevét Kistelek népe, azt elmondot­ták a község vezetői, meg azok a parasztasszonyok és dolgozó pa­rasztok, akik a felszabadulás előtt valósággal foglalkozásként tömték a libát és hizlalták a pulykát. Inter!u a termelési bízottság elnökével Elsőként a község termelési bi- Eredmény: kevés az istállótrágya zotlságának elnökét. Dancsok Ist- és nagyon lesoványodtak a földek, vánt kerestem fel, akit hamarjában nyilatkozatra is bírtam: — Községükben a felszabadulás előtt hány parasztcsalád foglallco­zott baromfihizlalással? •— Számszerint nem tudom, de a község lakosságának mintegy 30 százaléka. Ezek között sokan vol­tak, akik havonta 50—70, sőj, 100 libát is megtömtek. — Ma van-e a községben olyan parasztcsalád, amely ősszel havon­ta 100 libát megtöm? — Biztosan állítom: nincs. Van olyan család, amely 15—20 ludat meghizlal havonta, de ilyen család is nagyon kevés van. — Véleménye szerint mi az oka is arról, hogy mint] annak, hogy a kisteleki dolgozó pa­intézkedett". A gyűlés résztvevői egvhangú lelkesedés­sel álltak ki a most már deresedő vb. el­nök, az egykori kubi­kos mellett: tanács­tagnak jelölték. Nem végleges helyzetjelentés az amerikai íresszusi választásról kongi Szerdán este 18 óra 30 perckor — magyar időszámítás szerint — a pártok mandátum szerinti megosz­lása a következő volt: SZENÁTUS: Köztársasági Párt 40 mandátum Demokrata Párt 46 mandátum Független 1 mandátum Eldöntetlen 3 mandátujn (Montana, Neiv Jersey és Oregon állam). KÉPVISELŐHÁZ: Köztársasági Párt 190 mandátum Demokrata Párt 224 mandátum Eldöntetlen 21 mandátum A szenátusi választásokon még bizonytalan kimenetelű liárom man­dátumért folyó küzdelemben két helyen a republikánusok egy he­lyen a demokraták jelöltje vezet. Hegkezdte működését a Termelőszövetkezeti Tanács megyei irodája A minisztertanács a termelőszö­vetkezetek további gazdasági és szervezeti megerősítése, valamint jogi képviseletük megszervezése ér­dekében elrendelte, hogy a Terme­lőszövetkezeti Tanács irányítása és ellenőrzése alatt megyei megbízot­ti hálózatot kell létesíteni. C-songrád megyében ls megala­kult a Termelőszövetkezeti Tanács megyei irodája Gémes József elv­társ megyei megbízót; irányítása alalt. Az iroda Hódmezővásárhe­lyen a megyei mezőgazdasági igaz­gatóság épületében (Kossulh-tér 8. emcjet 1.) van. rasztnk lemondtak erről a jól jö­vedelmező keresetről? — Ennek több oka van, de va­lamennyi arra vezethető vissza, hogy Kistelek laza futóhomokja nem alkalmas kukoricatermelésre. A mi talajunk — bármilyen fajta kukoricát is vetünk — olyan apró­szemű kukoricát terem, amely nem alkalmas libatömésre. Éppen ezért a felszabadulás előtt a Dunántúl­ról és a Tiszántúlról, a feketeföl­dek területéről hozattunk kukori­cát, ami jóval nagyobb szemű, mint a mienk. Ma nem hozhatunk, mert nem lehet. Nincs rá lehetőség. A MÁV nem ad elegendő szállítási eszközt; annyira nem ad, hogy még a szükséges csercvetőmagot is alig­alig tudjuk ide szállítani. Ez a leg­főbb hiba. — A felszabadulás után — mert csökkent a közság évi kukorica­készlete — lényegesen és évről­évre kevesebb baromfit nevelhe­tünk, még annál is kevesebbet hiz­lalhatunk. Abraktakaimányunk még a nagylábas állatainknak sem elegendő — folytatja —, tehát csökkent nemcsak a baromfiállo­mányunk mennyisége, hanem a nagylábas állatok száma is. És mert most kevesebb a jószágállo­mányunk, mint amennyi a felsza­badulás előtt volt, istállótrágyából is behozatalra szorul a község. Mi­vel azok a helyek, ahonnan vásá­roljuk az istállótrágyát messze vannak, a fuvardíj Ls sokba kerül. aminek következményeként most­már gyengén terem a kukoricánk. Fígyelem?szrcéUé vélemény — Az idegenektől vásárolt trágya és a libahizlaláshoz szükséges ku­korica árát a gyümölcsből, szőlő­ből fedezzük — mondotta. — De van itt egy komoly panasz: Kiste­lek a beadás szempontjából az or­szág negyedik tájegységébe tarto­zik és ez — a helyi viszonyokat is­merve — túl magas borbeadást je­lent. Egész Kisteleken nagyon fent van a talajvíz s ez hozzájárul, hogy évről-évre meglepi a szőlőket a pe­ronoszpóra. Az ellene való védeke­zés sok növényvédőszert követel, tehát drágább itt a szőlőtermelés. Mindezeknek következtében bora­ink is gyengébbek, mint például a gyöngyösvidéki, vagy miskolcvidéki borok. — De ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy Miskolc vidéke a II. tájegységbe tartozik és keve­sebb a borbeadása. Pedig azokon a vidékeken mélyen van a talajvíz, kevesebb a peronoszpóra és keve­sebb növényvédő szerre van szük­ség. Gyöngyösön és Miskolc vidé­kén jobbak a talajok is: ott elég ha 5—6 évenként trágyázzák a föl­det, míg nálunk legalább két éven. ként feltéllen szükséges istállótrá­gyázni — fejezte be a termelési bizottság elnöke. Levelükre nem kazlait választ Felkerestem a községi tanács me­zőgazdasági osztályát is, ahol Sin­kó elvtárs elmondotta, hogy már többször javallották a szegedi já­rási tanácsnak, hogyan lehetne se­gíteni a kisteleki termelők baján, de ezzel nem sokra mentek. A ta­vasszal — sok utánajárással — végre sikerült felzörgetni Budapes­ten a vegyvizsgáló laboratórium munkatársait, akik el is jöttek Kis­telekre és magukkal vittek 26 ter­melőtől összesen 26 liter bort. Va­lamivel később a község legkülön­bözőbb területeiről összeszedtek 40 kiló talajföldet és azt is elküldték Budapestre vizsgálatra. Azóta már Mintha párát lehelne a vén föld, úgy úszik a kora reggeli napsütésben a lassan felszálló köd a szántóföldek fölött. A nap ezüstösen csillog a lebegő ökörnyálon. Halkan csikordul a léckapu, amikor be­lépek az iskolaudvarra. Mindenhol csend van, s csak a folyosóra kiszűrődő halk moraj jel­zi. hogy még nem kezdődött meg a tanítás. Ahogy elhaladok az osztályok előtt, csillogó gyerekszemek tekintenek rám. Az ablakok­ban „pistike" „pletyka" és virágzó muskátli. Mindenhol rend, tisztaság, megelégedett bé­kés nyugalom. De hadd kezdjem az elején, ahol tíz év­vel ezelőtt megindult az élet. A falu felszabadulása után Füzessy Jó­zsef igazgató vezetésével azonnal megindult a tanítás. Azaz, hogy csak megindult volna, de a férfiak nagy része még távol volt, s kellett otthon a segílö munkáskéz. Igy az­után az iskola igazgatója, hiába várta, hogy gyermekkacagástól legycn hangos az udvar, s hogy a tantermekben okos kis legénykék, leányok tanulják a betűvetést, a számtant, a fizikát, s más hasznos tudományokat. A tan­testület tagjai házró'.-házra jártak hogy ösz­fszeírják a tanköteles gyerekeket. Igy is csak nagyon, gyéren szállingóztak az iskolába. A felszerelés is nagyon szegényes volt. A padokon, táblákon. s néhány szekré­nyen kívül nem is volt más az iskolában — ahogy azt a tantestület régebbi tagjai, ür. Zsák Antalué ós Tarnai József elmondják. De az élet — ha lassan is - visszatért az iskola falai közé Először csak hat csztalyban in­dult meg az általános iskolai okta.ás. Tanerő kevés volt az iskolában. A szülők kozut csak nagyon kevesen támogatták az iskola munkáját azzal hogy mindennap clknld.ek n-verckeiket oda. A mulasztások, késések iga­zolása is hiányos volt. Az 1945-46-ban élet­benlévő úgynevezett diákönkormányzat, pedig egyenesen megkötötte a pedagógusok kezét. Igy aztán az elért eredmények sem voltak k>­elégíiőek. 19<8-ban a párt megbírálta cz oktatas torén fenná ló hibákat és hiányosságokat s tz. iiHam ezután messzemenő támogalust bizicsi­tol -i £elelö< vezetőknek. A falu tam.oi mar aem voltak a „nemzet napszámosai", mint Egy iskola líz évs régen, akiket az úri osztály nem fogadott be szegénységük miatt, a nép meg azért tar­totta magát távol töliik. mert soha nem volt bizalommal a nadrágos emberek iránt. Csak kevés helyen forrt össze a tanító a falu népé­vel, s akkor is úgy, hogy a nagy szegénység miatt maga is vállalt napszámos munkát, ka­pálást, részaratást. A felszabadulás óta foko­zatosan vált a pedagógus az ország megbe­csült dolgozójává. 1949-ben új igazgatót kapott az iskola. Szalma János igazgatóbácsit a falu apraja­nagyja hamarosan megismerte megszerette, s minden problémájával felkereste. S ö segí­tett. Ha lehetett azonnal, ha nem, legalább jótanácsot, útbaigazítást adott. A szülői munkaközösség életrehívásával sikerült szorosabb kapcsolatot teremteni az iskola és az otthon között. A fokozatosan gya­rapodó iskola felszerelések beszerzéséhez, elő­állításához nagy segítséget nyújtott a szülők áldozatkészsége is. A szülői munkaközösség báljainak és műsoros előadásainak jövedel­méből az idén 27 gyermek nyaralt egy bélig Budapesten. Ök készítették el az iskola fo­lyosóján elhelyezett dicsőségszekrényt. De szerez.ek akváriumot halakat, a bábszínház megindulásához 50 ruhát varrtak és 16 fejet késriteltek. Táaeruhával ajándékoz'ák meg a nepi tánccsoportok Kivették részüket a ka­rácsonyi ajándékcsomagok előállításából, raj­zászlókat készítettek, ősszel pedig az iskolaév megkezdése előtt a nagytakarításban segéd­kezve maguk szépítették, csinosították az is­kolát és környékét, ahová néhány nap múl­va elkísérték gyermekeiket. A szülői munka­közösség egyik leglelkesebb tagja, Kasza Ln­josné akit a szülők nagy bizolrmmal vá­lasztoltak meg elnöküknek. S a tíz év alatt az iskola megszépült — kívül-belül. A virá­goskert, a folyosót, osztályokat díszítő virá­gok azt bizonyítják, hogy akik idejárnak, magukénak érzik az iskolát minden felszere­lésével. Mert van ám már sek mindenünk Dóczi tanííóbáesi kincses szekrényében a fi­zika- és kémiatudomány megismertetését szol­gáiu eszközük sokasága sorakozik. A magyar irodalmi könyvtár ls új könyvekkel gyarapo­dott. A tornaszekrény sem tátong már üre­sen. Falitérképünk és biológiai felszerelésünk is van már. A tanulás melloit. azonban jut idő szóra­kozásra is. Az úttörőelőadások jövedelméből létrehozott villannyal reflektorral, kulisszák­kal felszerelt, színpadon sokszor játszanak a kispajtások kacagtató vagy komoly, tanulsá­gos színdarabokat. Az előadások 'jövedelmé­ből vettek még villanygramofont és lemeze­ket. Ezenkívül cz úttörő-pajtásokat 1951-ben Budapesicn egy hétig, 1952-ben a Mátrában két hétig, 1953-ban a Balaton mellett két hét­ig nyaraltattuk. Ha pedig ünnepélyes alka­lomra készülünk, büszkén kihúzzák magukat azokban az úttörőruhákban, amit a 27 má­zsa kalász összegyűjtéséért kapott 1900 forin­ton vásároltunk nekik. A tíz év eredménye az is. hogy falunk­ból egyre több gyerek megy középiskolába. Megismerve a tudás édes ízét, vágynak arra. liogy ők is részesei legyenek a tudománynak. A tíz évi munka bebizonyította, hogy nincs képességbeli különbség falusi és városi gyer­mek között. A falusi gyermek igénye azonos színvonalon vau a, városiéval, s tudja, hogy jó munkája alapján építője lesz az új tár­sadalmi rendnek. Az iskola tízéves mérlege kétségtelenül pozitív eredménnyel zárult. Az elért eredmények azonban még többre kö'e­Jeznek bennünket nevelőket, szülőket s tanu­lókat egyaránt. | A kulturális felemelkedéshez vezető ú. ( most már kiegyenesedik, s az akadályok el­hárítása is könnyebb lesz, mert mindnyájan egyet akarunk. Célunk iskolánk továbbfej­lesztése, az érák színvonalának állandó eme­lése mellett a követelmények emelése, r így a becsületes munka elismerésének kicrdcmlése. A VI. osztály tanulói feszes vigyúzbon köszöntenek: Előre! Előre a jobb eredmények­ért, előre a szép, békés magyar jövő építésé­ért. Jó itt élni, dolgozni, harcolni. Boldog cz a nemzedék, mely maga építi formá'ja sor­sát. Az új tíz esztendő tudjuk még több, még szebb eredménnyel gazdagítja majd ele­tünket. FEJÉR RÚZSA a mihályteleki általános iskola tanára jónáhány hónap eltelt, közben sür­gettók is a vizsgálatot, de levelük­re még csak választ sem kap­tak. Most a földművesszövetkezet kö­vetkezelt a soron, ahol ugyanazo­kat tudtam meg, amit már előbb Dancsok elvtárs elmondott. De ki­derült az Ls, hogy Kistelekről ma exportra egyáltalán nem szállíta­nak hízottlibát. Ezután néhány pa­rasztasszonyhoz látogattam még el, akiknek véleményéből Ráczné­nak, volt libanagyvágó asszonynak szavai a legfigvelemreméltóbbak: Mi! mond a volt nagy vágó? — Most ötven éves vagyok — mondja az asszony — és tizenhá­rom éves korom óta foglalkozom libatöméssel, pulykahizlalással, meg vágással. Volt olyan időszak — több éven át —. amikor havowí« még száznál is több libát meghiz­laltam. Később felvásárlással és nagyvágással is foglalkoztam, s két hetenként egy vagon hízottlibahúst szállíttattam Bécsbe, meg mikor hova, de nem ám akármilyent! Egy alkalommal 500 olyan nizottllbát adtam át a nagykereskedőnek, ame­lyeknek mája darabonként átlago­san 72 dekás volt. Ráczné ma is sorra néz a piacon minden libát s még akkor is ki­megy a piacra, ha semmit nem akar vásárolni csupán azért, hogy láthassa a libákat, ö ugyanis ma már nem foglalkozik töméssel. Amikor pedig elköszöntem Ráczr­nétól, a kapuból még utánam ki­áltott: — Aztán ha véletlenül libavágó asszonyra volna szükség, szóljanak ám! Van még valami, ami) feltétlen meg kell említenem. Ezt különben Ráczné is, meg a község vezetői és a termelési bizottság elnöke is na­gyon hangsúlyozták: Kisteleken ma sokkal több a feketéző, mint az életben bármikor is rolis Nafjy hi­ba, hogy ezek már sovárf/an elhur­colják a libát Budapestre, Félegy­házára, meg más helyekre, de még nagyobb hiba. hogy <5 hatóság „semmit sem tud tenni* a feketé­zőkkel ... Egy szó, mint száz: • kisteleki dolgozó parasztok tudjíl, hogy a libatöpiés ma még jobban jövedel­mez, mint bármikor azelőtt és a kisteleki asszonyoknak most is vol­na kedvük libát tömni maguk hasz­nára és az ország javára, de ehhez szükség volna arra. hogy az illeté­kesek meghallgassák végre a volt libatömők kérését. ZELEI BÉLA Lakatos Sándor népi zenekarának smere Csehszlovákiában Lakatos Sándor népi zenekara néhány napja nagy sikerrel szere­pel csehszlovákiai körútján. A csehszlovák sajté elismeréssel ír a zenekarról, amelynek minden egyes fellépését nagy tetszéssel fo­gadja a közönség. A Rudó Právo című lap megjegyzi hogy Lakatos népi zenekarának vendégszereplé­se elősegíti a magyar és a cseh­szlovák nép közeledését. A Magyar Vöröskereszt „Az anyák iskolája" tanfolyamokat szervez A Magyar Vöröskereszt ország­szerte megkezdte „Az anyák isko­lája" tanfolyamok szervezését. Sok terhes és fiatal anya vesz részt ezeken az iskolákon, amelyeken szülészszakorvosok és védőnők ta­nítják meg az anyákat a helyes esccsemögondozásra. Pécsett pél­dául a nagy érdeklődésre tekintet­tel az eredetileg tervezett három tanfolyam helyett hatot indítanak meg novemberben. Az MMDSZ láv rala az Olasz Nószövelségnek A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége az Olasz Nőszövetég­nek táviratot küldött, amelyben a Salcrno környékét ért súlyos ter­rrészali csapás miatt a magyar nők millióinak együttérzését fejezi ki. Emél«ti színvonalunk emelésw segíti elö az julvui-

Next

/
Thumbnails
Contents