Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-27 / 281. szám

0EIM1GY9R0RSZBG 2 SZOMBAT, 1954 NOVEMBER 27. A. J. Visinszkij ravatalánál Moszkva (TASZSZ). Gyászban él] a Szakszervezetek Háza. Feketo selyem vonja bo az oszlopokat és a csillárokat. A terein közepén ziildolő pálmák és élövirágok között a ravatalon fekszik A. J. Visinszkij, a kiváló államférfi. a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának tng.ia. a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, a Szovjetunió Legfelső Takácsának küldötte. Szukndallannl áramlik a® emberek tömego a Szakszervezetek Házába. A. ,T. Visinszkij ravatalánál A. A. Gromiko, V. A. Zorln. V. V. Kuznyeeov külügymlnisztcrholyettesek, M. V. Zimjanyin. L. F. Iljiesov, Sz. P. Kozlrev, M. A. Kosztlljev V. SZ. Szemenov, N. T. Fodorcnko, Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagjai, O. N. Zarubin, a Szovjetunió washingloni nagykövete, A. N. Nyeszmejanov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke. D. V. Szkobelcln és A. V. Topcsljev akadémikusok. M. P. Tarnszov, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, A. M. Puzanov, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke, I. V. Knpitnnov, az SZKP moszkvai bizottságának titkára. J. A. Furccva. az SZKP moszkvai városi pártbizottságának titkára, M. A. Jasznov, a moszkvai szovjet végrehajló bizottságának elnöke állnak diszőrséget. A Moszkvában működő diplomáciai testületek vezetői — közöttük Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság nagykövete — is eljöttek, hogy leróják kegyeletüket a nagytehetségű szovjet diplomata ravatalánál. A. J. Visinszkij ravatalára koszorút helyeztek a Szovjetunióban működő diplomáciai testületek, a különböző kormányok a kommunista és munkáspártok és az alábbi nagykövetségek nevében: a Kínai Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Román Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság n Lengyel Népköztársaság, az Albán Népköztársaság. a Mongol Népköztársaság, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság. ... 18 óra 50 perc. A díszörségben N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, L. M. Kaganovics. G. M. Malcnkov, A. I. Mikodan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhln. M. Z. Szaburov, N. 8z. Hruscsov. A. I. Kiricsenko, P. K. Ponomarenko, N. M. Svernyik, P. N. Poszpjelov. M. A. Szuszlov N. N. Satalin állt. Tizenegy óra hosszat vonultak el szakadatlan menetben a dolgozók tízezrei A. J. Visinszkij ravatala előtt. Johannes D'eettmann a Német Demokratikus Kö»tár»a*ág népi kamarájának elnöke levele a karlsruhei alkotmánybíróság elnökéhes Berlin (MTI). Johannes Dieckmann. a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke levelet írt dr. Winlerichnck, a karlsruhei alkotmánybíróság elnökónok. — Több mint 21 év telt cl azóta — emeli ki levelében Dieekmann, liogy Lipcsében pert indítottak a birodalmi gyűlés épületének állítólagos felgyújtói ellen. Sokéves politikai és személyi kapcsolatok fűztek dr. Büngerhez, az ügyet tárgyaló bírói tanács elnökéhez. E szörnyűséges per tárgyalása idején telefonbeszélgetést folytattam Biingerrel és felszólítottam, hogy mondjon le tanácselnöki tisztségéről. Dr. llüngor azt felelte: úgy véli, hogy „nz állam tekintélyének fenntartása érdekében* helyén kell maradnia. Az elmúlt eseményekre visszatekintve joggal jelenthetem ki, bogi' n történelem menete másként alakult volna ha Biingemek akkor lett volna bátorsága cselekedni. Minthogy azonban hiányzóit a bátorság ehhez, a német bíráskodás arra az útja jutott, amelyrtek egy Freislcrhez kellett vezetnie. (Freisler Hitler vezető vérbírája volt. A szerk.) Bünger később lelkiismeretfurdalásai következtében elvesztette lelki ogyensúlyát. Dieekmann a továbbiakban utal arra, hogy o Német Kommunista Párt betiltása a gyakorlatban leheletlenné lenné szabad össznémel választások végrehajtását és súlyos következményekkel fenyegető precedenst teremtene a mindenkori államhatalom számára a nem kellemes politikai pártok „törvényes" elnémilására. A kommunista párt betiltása mindenütt a demokrácia végét jelenti. Tisztességes ember nem nyújthat ehhez segítségei — fejeződik be Johannes DieckmanD levele. A jól végien munka érzésével szavaznak a Viiés Csaiotnaművek dolgozói A választópolgárok már kijelölték azokat a személyeket, akikben megbízhatnak és tudják felőlük, hogy jól képviselik ügyeiket. November 28-a nevezetes napja lesz országunknak ós városunknak. Jó munkával, ünnepélyes hangulattal készülődnek az ország és Szeged választópolgárai a nagy napra. A Szegedi Víz- és Csaton aművek fizikai és műszaki dolgozói a tanácsválasztások tiszteletére újabb felajánlásokat tettek a negyedik negyedévi terv teljesítéséért, túlteljesítéséért. Ásotthalom községben fúrandó ártézi kút fúrási munkálatainak elvégzésére vállalatunk 1320 munkaórát tervezett. A kútfúró csoport tíz tagból álló brigádja Nacsa István kútfúró mester vezetésével vállalta, hogy a kútfúrást 1200 munkaóra alatt végzik el. A vállalás teljesítését Domaházi Antal műszaki vezető is segíti. Pálfi Gyula II. zárt csatorna karbantartó brigádja vállalta, hogy november havi tervét 5 százalékkal túlteljesíti. Terhes Béla nyíltcsatornát tisztító brigádja azt ígérte meg, hogy havi tervét két nappal előbb teljesíti. Strifler János és Kókai János gépészek a hozzájuk beosztott gépápolókkal együtt a lakatosműhely tehermentesítéséért 30—30 darab csapzárat hegeszt meg. Nagy Gyula vízvezetékszerelő brigádja a megállapított idő előtt végzi el a munkát a Szövő utcában is. Nagy Vince vízmérő javító brigádja havi tervét és vállalását teljesítette, túlteljesítette. Az üzemi kovácsok: Papp Dezső és Csúcs József azt ígérték, hogy 131 százalékos átlagteljesítményüket 1 százalékkal emelik, Vállalásukat túlteljesítették, 133 százalékos eredménnyel dolgoznak. Lakó Imre és Soós István azt ígérték meg, hogy a több mint 400 kifolyó víztelenítési munkájuk elvégzésére kiszabott időt két nappal megrövidítik. Becsülettel állták adott szavukat, s a kifolyók víztelenítését üt nappal a határidő előtt végezték el. A Szeged felsővárosi dolgozók jobb vízellátásáért vállaltuk a tanácsválasztások tiszteletére, hogy a Róna utca és a Debreceni utca sarkán egy új közkifolyót szerelünk. A következő héten sor kerül erre és így a Róna és Debreceni utca környékének lakói könnyebben, gyorsabban jutnak jó ivóvízhez. A Víz- és Csatornaművek dolgozói jó munkával készülnek a tanácsválasztásokra. A jó munka után vasárnap ünnepélyes keretek között adják szavazataikat a nép által jelölt új tanácstagokra. Siprikó Gyula Elhamvasztották A, J. Visinszkij holttestét Az A. J. Visinszkij temetésének megszervezésére alakított kormánybizottság jelentése Moszkva (TASZSZ). A november A Szakszervezetek Házának Osz26-ra virradó éjszaka elhamvasz- lopcsarnoknba a belépés november tolták A. J. Visinszkij holttestét. 26-án délelőtt 10 órától dóluión Az A. J. Visinszkij hamvait tar- két óráig tartott, talmazó urnát a Szakszervezetek A. J. Visinszkij temetése 1954. Házának Oszlopcsarnokában he- I november 26-án délután 3 órakor lyezték el. volt a Vörös-Téren. A. J. Visinszkij temetése Moszkva (TASZSZ). Pénteken te- j mették el Moszkvában a Vöröstéren Andrej Januarjevics Visinszkij akadémikust, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagját, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettesét, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagját, a kiváló államférfit. Délután három órára a dolgozók ezrei gyűltek össze a Vörös-téren, hogy lerójják tiszteletüket A. J. Visinszkij emlékének. Felsorakoztak a moszkvai helyőrség egységei. Megjelentek a diplomáciai képviseletek vezetői és munkatársai. A mauzóleum díszemelvényén ott voltak a kommunista párt és a szovjet kormány vezetői. Az A. J. Visinszkij emlékének szentelt gyászgyülést M. G. Pervuhin nyitotta meg. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságának, a Szovjetunió Minisztertanácsának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének nevében V. M. Molotov mondott beszédet. Beszédet mondott még: az igazságügyi dolgozók nevében K. P. Gorsenyin, a Szovjetunió igazrégügyminisztere, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája nevében A. N. Nyeszmejanov, az Akadémia elnöke, Moszkva város és a moszkvai terület dolgozói nevében A. P. Volkov, a Moszkva Területi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Az A. J. Visinszkij hamvait tartalmazó urnát a Kreml falában helyezték el. Készülnek a válaszfásra a gyulatelepiek A mult rendszer helytelen várospolitikájának következtében a vátostól távol települt egyszerű dolgozók lakják a 173-as választási területet. A tanácstagjelölő gyűlésen a Gyulatelep és a lutaárugyári házak lakói elmondták kéréseiket és javaslatokat tettek lakóterületük szebbétételére. A javaslatok nagvrésze kevés költséggel, társadalmi munkával elvégezhető. Mit kérnek a gyulatelepi dolgozók? Három villanylámpát az utcán lévő villanyoszlopokra, már meglévő anyagukból három kifolyót szeretnének: ez néhányszáz csővel megoldható. A volt Rabtemetőben lévő lemezgyári futbalpálya kopár, fátlan környékét szeretnék facsemetével társadalmi munkában fásítani. A jutaárugyáriak lakótelepük környékét szeretnék fásítani. Ezenkívül szeretnék, ha a kisméretű szobakonyhás lakásokhoz éléskamrát építhetnének, hogy ne kelljen a különböző élelmiszereket lakásukban tartani. Most választásra készülnek Gyulatelep és a jutaárugyári házak lakói ls. Tanácstagjelöltjeik tarisznyáját bőven megrakták, jócskán adtak útravalót. Mindez azt bizonyítja, bíznak jelöltjeikben, segítik jelöltjeiket. 28-án pedig szavazataikkal támogatják a 173-as választási kerület jelöltjeit: Teleki Ferenc Szegedi Ferene A Csongrád megyei pénzügyőrök dicséretes eredménye A Csongrád megyei pénzügyőrök a tanácsválasztások alkalmából megfogadták, hogy a borkészlet-felvételt december 20-a helyett december l-re befejezik és a negyedévi adóbevételi tervet 102 százalékra teljesítik. A szegedi pénzügyőri szakasz kezdeményezésére tanácsválasztási hetet kezdtek a megye valamennyi szakaszai november 15-től 25-ig annak érdekében, hogy a december 1-i vállalást november 25-re teljesítsék. Az indított mozgalomnak meg lett az eredménye: a borkészlet felvételt a megye pénzügyőrei november 25-re befejezték és a negyedévi adóbevételi tervet erre a napra 102 százalékra teljesítették. A jó munkában kiemelkedő részük van a kiskundorozsmai, kisteleki. makói, szegedi és mórahalmi pénzügyőri szakasz dolgozóinak, akik nagy lelkesedéssel dolgoztak a vállalás határidő előtti teljesítéséért. Tersánszky J. Jenő: Regényrészlet Na, aztán nem is kellett törjem az eszemet, hogyan hozzam elő ügyem a csapiaménak. ö kezdte. Mégpedig nagyobb csudamra így: — Én azt nagyon jól tudom, miben jár itt maga. Azt is tudom, hogy maga nem az a vigéc, akinek kiadja magát. Annál sokkalta nagyobb úr. Maga valami állami ember. Az is lehet, hogy valami nagyságos úr, vagy méltóságos. Bevallja nekem? Rettentően kacagtam persze. De hiába akartam megértetni vele, hogy engemet csak a kormánypártiak főkortese bízott meg tapogatózással a faluban: mire jutnának itt a szavazatvásárlással? Ne adj Isten, hogy elhiggye! Rá kellett utoljára is hagyjam, hogy legalább is az a főkortes én vagyok! Hát legyen neked! Akkor azt mondja: — Mondjuk, azt én elvállalom maguknak, hogy megtudakolom itt a szavazóknál, engednének-e negyvennyolcból? Meg is lehet, hogy sikeredik valamit elérnem náluk, amilyen rossz év volt. De tessék hát. rukkoljon ki nekem előbb a farbával: mi a bérük, ha elárulják a zászlójukat? — Hát először is... — kezdeném én. De minpyárt szavamba esik: — Azt hagyja is ki, ha azt akarja mondani, hogy a maguk követe megcsinálja majd, hogy a község hidat kap a Láposon és itt építik, ahol a rév van, nem feljebb kilométerre, amerre a habukini svábok akarják maguknak a hidat. Se arról ne tegyen Ígéreteket, hogy a vásárokat sohse teszik át Habukinba. ha a községünk kormánypárti lesz. Ha pedig az adózást csak emlegeti, hogy harmadosztályúnak veszik föl a mi jó folyómenti földjeinket és a kincstári uradalom olcsó bérért adja át a legelőt, erdőt, a gazdáknak,... akkor kár a szóért. Csakis arról povedáljon, hogy mit hajlandók fejenként fizetni a szavazatokért itten? — Húsz forintot szántak fejenként! — felelek rá rögtön és hogy látom a csaplárné pittyeszti erre csak a szép száját, hozzáteszem sietve: — De ez még semmi! Hanem szabad számla itt maguknál a kocsmában az etetés és itatásra, meg a cigánybanda is kommencióban minden szavazó polgárnak. — Hát igen! — nógatja erre a fejét a csaplárné, nem nagyon fellelkezve: — Hát igen! Húsz forintot szoktak ajánlani máskor is, mindig is. Mert ezt a pár pengőt tartják elégnek egy szavazatért. Es azt ne is mondjam, hogy az etetést, itatást, cigánybandát a függetlenségi párt is állja a szavazóinak, három nappal a követválasztás előtt. Ez tehát semmi kecsegtetést nem hoz maguktól. — Hohó! — válaszolom erre, ahogy Soma megbízott: — Nem három rongyos nap ad szabad számlát a kormánypárt az ő választóinak, hanem akár három hetet is. Attól a naptól, amint kész a pakli, Ez is semmi? — Na, ez már valami, valami! — bólint a csaplárné nekem. De azért éppenséggel nem azon módon, ahogy én várnám. — A maguk érdeke lássa, hogy siessenek minél több szavazót kaparintani minél hamarabb. Annál jobban fogy az italuk a kormánypárti követ zsebére! — bíztatnám váltig a csaplárnét. Dehát csak immel-ámmal biccenget: — Hát ' igen-igen! Megpróbálom, amit lehet! Rajtam nem múlik. Abban megbízhatik. így! De pedig én magamban azon okumlálok, hogy ez nem elég mézes madzag, amire szeme se rebben ennek az asszonynak. A gróf is, Soma is, mindenki azzal esett rám, hogy vegyem ki ezekből a parasztokból, mit kívánnak és ne fukarkodjak, az ígéretekkel, ha a göncölszekeret is akarják hintájuknak az égről. Azt kérdem hát a csapIámétól: — Mit szeretnének hát tulajdonképpen az asszonyságék, hogyha ez a teméntelen haszon sem elég maguknak a kormány választóin? — Mit? — néz rám a csaplárné: — Megadnák tán? Azt se hiszem! — Csak kivele! — mondom. — Azt úgysem teljesítik! — szól. — De megmondha. tom. Ha azt a húsz pengőt, amit az emberek kapnak, ne lehessen nekik másutt a városban herdálni el, hanem csak itt nálunk. Az aztán valami volna nekünk. Nahát erre már a méreg futott el. Ekkora kapzsiságot! Ez mégis csak sok! — Már megengedjen! — förmedek a menyecskére. — De ha a leheletlent is követelik, azt persze hogy nem lehet teljesíteni. Hiszen vegye csak észbe, ha egyszer a választók a kormány készpénzzel fizetett költségére kapnak maguknál ételt, italt a hasukba, bandaszót a talpuk alá, akkor mi címen, mi módon fosszák ki még őket a szavazati díjukból is? Ha azt képzeltem, hogy ennek ugyan betapasztottam most a száját! Dehogyis! Pattant föl a székéről az én csaplárném és úgy hadrikálta: — Mi címen, mi módon lennék én és az uram ezeknek a községi szavazóknak a fosztogatójává? Hát van-e ezek közt egy is olyan, aki már a tavalytól nem ingyen nyakalja a borunkat, mintha örökös választási potya volna. Hiszen az egész falu adósunk már. Nemcsak kocsmaszámlával, de ide futnak hozzánk, mint a takarékpénztárba, ha egypár forintra szorulnak. Akad naponta vendégünk, aki azzal íratja föl az urammal és velem a liter borát, hogy adjanak még nyolcvan pénzt kölcsön és írjanak föl egy forintot. Erti-e? Ha nem adunk? Máshová mennek. Elveszejtjük azt is, amit adtunk. Ha adunk? Odaszaporodik már némelyik kontója, hogy két jó év termése a felére sem elég fedezet. Akkora siránkozást csapott a fülembe a szép menyecske, hogy mukkani sem tudtam közbe. Dehát az eszem járt közben. Nau „szerűt találtam ki nekivaló feleletül. Csak vártam, hogy fulladjon ki végre a hadarásban: — Megálljon csak, édes asszonyság! — mondom a szemébe sunyítva: — Hiszen egy kallóban őrölünk most már biztosan. Egy fikarccal sem lesz máskép, ahogy maga óhajtja a számadását ezzel az alkotmányos haszonnal. — Hogyan? Hogyan? —» kérdi. — Hát nézze! — hunyorgok tovább a szeme közé: — Mikor maguk itten elkészítik majd a kormánypárti követnek a számlát, egy-egy választónak a fogyasztásáról, kicsoda fogja azt ellenőrizni, hogy mióta csinálja az az adósságát? Nem szoktak ilyenkor se alkudni, se firtatni, hogyan nyomta meg a kocsmáros a krétáját! Aháh! Mégis csak odavittem a dolgot, ahová akartam! Villog már, ragyog rám a menyecske szép fekete szeme. Kacag már. — Aj! Magánál aztán nagyobb selymát! — kacsint a szemembe és tudakolja: — Ugyebár magára bízták, magára fogják bízni a számadást, fizetést? Ne tagadja! — Akár rám marad az, akár másra, —- mondom — sejdítheti, hogy a kortes nem vizsgálóbíró és a kormánynak saláta ilyenkor a bankó!