Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-27 / 281. szám

0EIM1GY9R0RSZBG 2 SZOMBAT, 1954 NOVEMBER 27. A. J. Visinszkij ravatalánál Moszkva (TASZSZ). Gyászban él] a Szakszervezetek Háza. Feke­to selyem vonja bo az oszlopokat és a csillárokat. A terein közepén ziildolő pálmák és élövirágok kö­zött a ravatalon fekszik A. J. Vi­sinszkij, a kiváló államférfi. a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának tng.ia. a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, a Szovjetunió Leg­felső Takácsának küldötte. Szukndallannl áramlik a® embe­rek tömego a Szakszervezetek Há­zába. A. ,T. Visinszkij ravatalánál A. A. Gromiko, V. A. Zorln. V. V. Kuznyeeov külügymlnisztcrholyet­tesek, M. V. Zimjanyin. L. F. Ilji­esov, Sz. P. Kozlrev, M. A. Kosz­tlljev V. SZ. Szemenov, N. T. Fodorcnko, Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagjai, O. N. Zaru­bin, a Szovjetunió washingloni nagykövete, A. N. Nyeszmejanov, a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának elnöke. D. V. Szkobelcln és A. V. Topcsljev akadémikusok. M. P. Tarnszov, az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének el­nöke, A. M. Puzanov, az OSZSZSZK Minisztertanácsának elnöke, I. V. Knpitnnov, az SZKP moszkvai bi­zottságának titkára. J. A. Furccva. az SZKP moszkvai városi párt­bizottságának titkára, M. A. Jasznov, a moszkvai szovjet vég­rehajló bizottságának elnöke állnak diszőrséget. A Moszkvában működő diplomá­ciai testületek vezetői — közöttük Münnich Ferenc, a Magyar Nép­köztársaság nagykövete — is el­jöttek, hogy leróják kegyeletüket a nagytehetségű szovjet diplomata ravatalánál. A. J. Visinszkij ravatalára ko­szorút helyeztek a Szovjetunióban működő diplomáciai testületek, a különböző kormányok a kommu­nista és munkáspártok és az aláb­bi nagykövetségek nevében: a Kínai Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Román Népköztár­saság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköz­társaság n Lengyel Népköztársa­ság, az Albán Népköztársaság. a Mongol Népköztársaság, a Vietná­mi Demokratikus Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság. ... 18 óra 50 perc. A díszörség­ben N. A. Bulganyin, K. J. Vo­rosilov, L. M. Kaganovics. G. M. Malcnkov, A. I. Mikodan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhln. M. Z. Szaburov, N. 8z. Hruscsov. A. I. Kiricsenko, P. K. Ponomarenko, N. M. Svernyik, P. N. Poszpjelov. M. A. Szuszlov N. N. Satalin állt. Tizenegy óra hosszat vonultak el szakadatlan menetben a dolgo­zók tízezrei A. J. Visinszkij rava­tala előtt. Johannes D'eettmann a Német Demokratikus Kö»tár»a*ág népi kamarájának elnöke levele a karlsruhei alkotmánybíróság elnökéhes Berlin (MTI). Johannes Dieck­mann. a Német Demokratikus Köz­társaság népi kamarájának elnöke levelet írt dr. Winlerichnck, a karlsruhei alkotmánybíróság el­nökónok. — Több mint 21 év telt cl azóta — emeli ki levelében Dieekmann, liogy Lipcsében pert indítottak a birodalmi gyűlés épületének állító­lagos felgyújtói ellen. Sokéves po­litikai és személyi kapcsolatok fűztek dr. Büngerhez, az ügyet tárgyaló bírói tanács elnökéhez. E szörnyűséges per tárgyalása idején telefonbeszélgetést folytattam Biin­gerrel és felszólítottam, hogy mond­jon le tanácselnöki tisztségéről. Dr. llüngor azt felelte: úgy véli, hogy „nz állam tekintélyének fenntartása érdekében* helyén kell maradnia. Az elmúlt eseményekre visszate­kintve joggal jelenthetem ki, bogi' n történelem menete másként ala­kult volna ha Biingemek akkor lett volna bátorsága cselekedni. Minthogy azonban hiányzóit a bátorság ehhez, a német bírás­kodás arra az útja jutott, amelyrtek egy Freislcrhez kel­lett vezetnie. (Freisler Hitler vezető vérbírája volt. A szerk.) Bünger később lel­kiismeretfurdalásai következtében elvesztette lelki ogyensúlyát. Dieekmann a továbbiakban utal arra, hogy o Német Kommunista Párt betiltása a gyakorlatban lehe­letlenné lenné szabad összné­mel választások végrehajtását és súlyos következményekkel fe­nyegető precedenst teremtene a mindenkori államhatalom számára a nem kellemes politikai pártok „törvényes" elnémilására. A kommunista párt betiltása mindenütt a demokrácia végét jelenti. Tisztességes ember nem nyújthat ehhez segítségei — fejeződik be Johannes DieckmanD levele. A jól végien munka érzésével szavaznak a Vii­és Csaiotnaművek dolgozói A választópolgárok már kijelöl­ték azokat a személyeket, akikben megbízhatnak és tudják felőlük, hogy jól képviselik ügyeiket. No­vember 28-a nevezetes napja lesz országunknak ós városunknak. Jó munkával, ünnepélyes hangulattal készülődnek az ország és Szeged választópolgárai a nagy napra. A Szegedi Víz- és Csaton amű­vek fizikai és műszaki dolgozói a tanácsválasztások tiszteletére újabb felajánlásokat tettek a negyedik negyedévi terv teljesítéséért, túltel­jesítéséért. Ásotthalom községben fúrandó ártézi kút fúrási munká­latainak elvégzésére vállalatunk 1320 munkaórát tervezett. A kút­fúró csoport tíz tagból álló brigád­ja Nacsa István kútfúró mester ve­zetésével vállalta, hogy a kútfúrást 1200 munkaóra alatt végzik el. A vállalás teljesítését Domaházi An­tal műszaki vezető is segíti. Pálfi Gyula II. zárt csatorna karbantartó brigádja vállalta, hogy november havi tervét 5 százalékkal túltelje­síti. Terhes Béla nyíltcsatornát tisz­tító brigádja azt ígérte meg, hogy havi tervét két nappal előbb tel­jesíti. Strifler János és Kókai Já­nos gépészek a hozzájuk beosztott gépápolókkal együtt a lakatosmű­hely tehermentesítéséért 30—30 da­rab csapzárat hegeszt meg. Nagy Gyula vízvezetékszerelő brigádja a megállapított idő előtt végzi el a munkát a Szövő utcában is. Nagy Vince vízmérő javító brigádja havi tervét és vállalását teljesítette, túl­teljesítette. Az üzemi kovácsok: Papp Dezső és Csúcs József azt ígérték, hogy 131 százalékos átlag­teljesítményüket 1 százalékkal eme­lik, Vállalásukat túlteljesítették, 133 százalékos eredménnyel dolgoz­nak. Lakó Imre és Soós István azt ígérték meg, hogy a több mint 400 kifolyó víztelenítési munkájuk el­végzésére kiszabott időt két nappal megrövidítik. Becsülettel állták adott szavukat, s a kifolyók vízte­lenítését üt nappal a határidő előtt végezték el. A Szeged felsővárosi dolgozók jobb vízellátásáért vállaltuk a ta­nácsválasztások tiszteletére, hogy a Róna utca és a Debreceni utca sar­kán egy új közkifolyót szerelünk. A következő héten sor kerül erre és így a Róna és Debreceni utca környékének lakói könnyebben, gyorsabban jutnak jó ivóvízhez. A Víz- és Csatornaművek dolgo­zói jó munkával készülnek a ta­nácsválasztásokra. A jó munka után vasárnap ünnepélyes keretek között adják szavazataikat a nép által jelölt új tanácstagokra. Siprikó Gyula Elhamvasztották A, J. Visinszkij holttestét Az A. J. Visinszkij temetésének megszervezésére alakított kormánybizottság jelentése Moszkva (TASZSZ). A november A Szakszervezetek Házának Osz­26-ra virradó éjszaka elhamvasz- lopcsarnoknba a belépés november tolták A. J. Visinszkij holttestét. 26-án délelőtt 10 órától dóluión Az A. J. Visinszkij hamvait tar- két óráig tartott, talmazó urnát a Szakszervezetek A. J. Visinszkij temetése 1954. Házának Oszlopcsarnokában he- I november 26-án délután 3 órakor lyezték el. volt a Vörös-Téren. A. J. Visinszkij temetése Moszkva (TASZSZ). Pénteken te- j mették el Moszkvában a Vörös­téren Andrej Januarjevics Visin­szkij akadémikust, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagját, a Szov­jetunió külügyminiszterének első helyettesét, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak tagját, a kiváló államférfit. Délután három órára a dolgozók ezrei gyűltek össze a Vörös-téren, hogy lerójják tiszteletüket A. J. Vi­sinszkij emlékének. Felsorakoztak a moszkvai helyőrség egységei. Megjelentek a diplomáciai képvi­seletek vezetői és munkatársai. A mauzóleum díszemelvényén ott vol­tak a kommunista párt és a szovjet kormány vezetői. Az A. J. Visinszkij emlékének szentelt gyászgyülést M. G. Pervu­hin nyitotta meg. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságának, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének ne­vében V. M. Molotov mondott be­szédet. Beszédet mondott még: az igazságügyi dolgozók nevében K. P. Gorsenyin, a Szovjetunió igaz­régügyminisztere, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája nevében A. N. Nyeszmejanov, az Akadémia elnöke, Moszkva város és a moszk­vai terület dolgozói nevében A. P. Volkov, a Moszkva Területi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Az A. J. Visinszkij hamvait tar­talmazó urnát a Kreml falában he­lyezték el. Készülnek a válaszfásra a gyulatelepiek A mult rendszer helytelen vá­rospolitikájának következtében a vátostól távol települt egyszerű dolgozók lakják a 173-as válasz­tási területet. A tanácstagjelölő gyűlésen a Gyulatelep és a luta­árugyári házak lakói elmondták kéréseiket és javaslatokat tettek lakóterületük szebbétételére. A ja­vaslatok nagvrésze kevés költség­gel, társadalmi munkával elvégez­hető. Mit kérnek a gyulatelepi dolgo­zók? Három villanylámpát az ut­cán lévő villanyoszlopokra, már meglévő anyagukból három kifo­lyót szeretnének: ez néhányszáz csővel megoldható. A volt Rabte­metőben lévő lemezgyári futbal­pálya kopár, fátlan környékét sze­retnék facsemetével társadalmi munkában fásítani. A jutaárugyá­riak lakótelepük környékét sze­retnék fásítani. Ezenkívül sze­retnék, ha a kisméretű szoba­konyhás lakásokhoz éléskamrát építhetnének, hogy ne kelljen a különböző élelmiszereket laká­sukban tartani. Most választásra készülnek Gyulatelep és a jutaárugyári há­zak lakói ls. Tanácstagjelöltjeik tarisznyáját bőven megrakták, jócskán adtak útravalót. Mindez azt bizonyítja, bíznak jelöltjeik­ben, segítik jelöltjeiket. 28-án pe­dig szavazataikkal támogatják a 173-as választási kerület jelöltjeit: Teleki Ferenc Szegedi Ferene A Csongrád megyei pénzügyőrök dicséretes eredménye A Csongrád megyei pénzügyőrök a tanácsválasztások alkalmából megfogadták, hogy a borkészlet-fel­vételt december 20-a helyett de­cember l-re befejezik és a negyed­évi adóbevételi tervet 102 százalék­ra teljesítik. A szegedi pénzügyőri szakasz kezdeményezésére tanács­választási hetet kezdtek a megye valamennyi szakaszai november 15-től 25-ig annak érdekében, hogy a december 1-i vállalást november 25-re teljesítsék. Az indított mozgalomnak meg lett az eredménye: a borkészlet fel­vételt a megye pénzügyőrei no­vember 25-re befejezték és a ne­gyedévi adóbevételi tervet erre a napra 102 százalékra teljesítették. A jó munkában kiemelkedő ré­szük van a kiskundorozsmai, kiste­leki. makói, szegedi és mórahalmi pénzügyőri szakasz dolgozóinak, akik nagy lelkesedéssel dolgoztak a vállalás határidő előtti teljesítésé­ért. Tersánszky J. Jenő: Regényrészlet Na, aztán nem is kellett törjem az eszemet, hogyan hozzam elő ügyem a csap­iaménak. ö kezdte. Mégpedig na­gyobb csudamra így: — Én azt nagyon jól tu­dom, miben jár itt maga. Azt is tudom, hogy maga nem az a vigéc, akinek ki­adja magát. Annál sokkal­ta nagyobb úr. Maga vala­mi állami ember. Az is lehet, hogy valami nagy­ságos úr, vagy méltóságos. Bevallja nekem? Rettentően kacagtam per­sze. De hiába akartam megértetni vele, hogy en­gemet csak a kormánypár­tiak főkortese bízott meg tapogatózással a faluban: mire jutnának itt a szava­zatvásárlással? Ne adj Isten, hogy el­higgye! Rá kellett utoljára is hagyjam, hogy legalább is az a főkortes én vagyok! Hát legyen neked! Akkor azt mondja: — Mondjuk, azt én el­vállalom maguknak, hogy megtudakolom itt a szava­zóknál, engednének-e negyvennyolcból? Meg is lehet, hogy sikeredik vala­mit elérnem náluk, ami­lyen rossz év volt. De tes­sék hát. rukkoljon ki ne­kem előbb a farbával: mi a bérük, ha elárulják a zászlójukat? — Hát először is... — kezdeném én. De min­pyárt szavamba esik: — Azt hagyja is ki, ha azt akarja mondani, hogy a maguk követe megcsinál­ja majd, hogy a község hidat kap a Láposon és itt építik, ahol a rév van, nem feljebb kilométerre, amerre a habukini svábok akarják maguknak a hidat. Se arról ne tegyen Ígérete­ket, hogy a vásárokat soh­se teszik át Habukinba. ha a községünk kormánypárti lesz. Ha pedig az adózást csak emlegeti, hogy harmadosz­tályúnak veszik föl a mi jó folyómenti földjeinket és a kincstári uradalom olcsó bérért adja át a le­gelőt, erdőt, a gazdák­nak,... akkor kár a szó­ért. Csakis arról povedál­jon, hogy mit hajlandók fejenként fizetni a szavaza­tokért itten? — Húsz forintot szántak fejenként! — felelek rá rögtön és hogy látom a csaplárné pittyeszti erre csak a szép száját, hozzá­teszem sietve: — De ez még semmi! Hanem szabad számla itt maguknál a kocsmában az etetés és ita­tásra, meg a cigánybanda is kommencióban minden szavazó polgárnak. — Hát igen! — nógatja erre a fejét a csaplárné, nem nagyon fellelkezve: — Hát igen! Húsz forintot szoktak ajánlani máskor is, mindig is. Mert ezt a pár pengőt tartják elégnek egy szavazatért. Es azt ne is mondjam, hogy az etetést, itatást, cigánybandát a függetlenségi párt is állja a szavazóinak, három nap­pal a követválasztás előtt. Ez tehát semmi kecsegte­tést nem hoz maguktól. — Hohó! — válaszolom erre, ahogy Soma megbí­zott: — Nem három ron­gyos nap ad szabad szám­lát a kormánypárt az ő választóinak, hanem akár három hetet is. Attól a naptól, amint kész a pak­li, Ez is semmi? — Na, ez már valami, valami! — bólint a csap­lárné nekem. De azért ép­penséggel nem azon módon, ahogy én várnám. — A maguk érdeke lás­sa, hogy siessenek minél több szavazót kaparintani minél hamarabb. Annál jobban fogy az italuk a kormánypárti követ zsebé­re! — bíztatnám váltig a csaplárnét. Dehát csak im­mel-ámmal biccenget: — Hát ' igen-igen! Meg­próbálom, amit lehet! Raj­tam nem múlik. Abban megbízhatik. így! De pedig én magamban azon okumlálok, hogy ez nem elég mézes madzag, amire szeme se rebben en­nek az asszonynak. A gróf is, Soma is, mindenki az­zal esett rám, hogy vegyem ki ezekből a parasztokból, mit kívánnak és ne fukar­kodjak, az ígéretekkel, ha a göncölszekeret is akarják hintájuknak az égről. Azt kérdem hát a csap­Iámétól: — Mit szeretnének hát tulajdonképpen az asszony­ságék, hogyha ez a temén­telen haszon sem elég ma­guknak a kormány válasz­tóin? — Mit? — néz rám a csaplárné: — Megadnák tán? Azt se hiszem! — Csak kivele! — mon­dom. — Azt úgysem teljesítik! — szól. — De megmondha. tom. Ha azt a húsz pengőt, amit az emberek kapnak, ne lehessen nekik másutt a városban herdálni el, ha­nem csak itt nálunk. Az aztán valami volna ne­künk. Nahát erre már a méreg futott el. Ekkora kapzsisá­got! Ez mégis csak sok! — Már megengedjen! — förmedek a menyecské­re. — De ha a leheletlent is követelik, azt persze hogy nem lehet teljesíteni. Hiszen vegye csak észbe, ha egyszer a választók a kormány készpénzzel fize­tett költségére kapnak ma­guknál ételt, italt a hasuk­ba, bandaszót a talpuk alá, akkor mi címen, mi módon fosszák ki még őket a sza­vazati díjukból is? Ha azt képzeltem, hogy ennek ugyan betapasztot­tam most a száját! Dehogy­is! Pattant föl a székéről az én csaplárném és úgy had­rikálta: — Mi címen, mi módon lennék én és az uram ezeknek a községi szava­zóknak a fosztogatójává? Hát van-e ezek közt egy is olyan, aki már a tavaly­tól nem ingyen nyakalja a borunkat, mintha örökös választási potya volna. Hi­szen az egész falu adósunk már. Nemcsak kocsma­számlával, de ide futnak hozzánk, mint a takarék­pénztárba, ha egypár fo­rintra szorulnak. Akad na­ponta vendégünk, aki az­zal íratja föl az urammal és velem a liter borát, hogy adjanak még nyolcvan pénzt kölcsön és írjanak föl egy forintot. Erti-e? Ha nem adunk? Máshová mennek. Elveszejtjük azt is, amit adtunk. Ha adunk? Odaszaporodik már néme­lyik kontója, hogy két jó év termése a felére sem elég fedezet. Akkora siránkozást csa­pott a fülembe a szép me­nyecske, hogy mukkani sem tudtam közbe. Dehát az eszem járt köz­ben. Nau „szerűt találtam ki nekivaló feleletül. Csak vártam, hogy fulladjon ki végre a hadarásban: — Megálljon csak, édes asszonyság! — mondom a szemébe sunyítva: — Hi­szen egy kallóban őrölünk most már biztosan. Egy fi­karccal sem lesz máskép, ahogy maga óhajtja a számadását ezzel az alkot­mányos haszonnal. — Hogyan? Hogyan? —» kérdi. — Hát nézze! — hunyor­gok tovább a szeme közé: — Mikor maguk itten el­készítik majd a kormány­párti követnek a számlát, egy-egy választónak a fo­gyasztásáról, kicsoda fogja azt ellenőrizni, hogy mióta csinálja az az adósságát? Nem szoktak ilyenkor se alkudni, se firtatni, hogyan nyomta meg a kocsmáros a krétáját! Aháh! Mégis csak oda­vittem a dolgot, ahová akartam! Villog már, ra­gyog rám a menyecske szép fekete szeme. Kacag már. — Aj! Magánál aztán nagyobb selymát! — ka­csint a szemembe és tuda­kolja: — Ugyebár magára bízták, magára fogják bíz­ni a számadást, fizetést? Ne tagadja! — Akár rám marad az, akár másra, —- mondom — sejdítheti, hogy a kortes nem vizsgálóbíró és a kor­mánynak saláta ilyenkor a bankó!

Next

/
Thumbnails
Contents