Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-26 / 280. szám

PÉNTEK. 1954 NOVEMBER 2fl. Előre a júniusi úton! Partelet * Móraváros, Kormányos-utca Az alábbiakban két olyan nép-1 nevelő tapasztalatairól lesz szó, I akik hosszabb idő óta nem végez­lek területi munkát. Bizony, el le­hetne mondani ezt sok pártmun­kásról, akik korábban nehezen tudták volna elképzelni napjaikat anélkül, hogy a város üzemeiben, a lakónegyedekben vagy a külterü­leten ne keresték volna, ne bogoz­ták volna dolgozótársaik ügyes-ba­jos dolgait. Ezek a látogatásolt gyakran eredményeztek meghitt emberi kapcsolatokat és egy-egy fonalát, szálát jelentették annak a hatalmas köteléknek, amelyből a párt és a tömegek egysége fonó­dik. És mennyire fontos a biza­lomnak minden egyes szálacskája! Hiszen nem könnyű a múltban nem egyszer csalódott, gyakran szűk családi és baráti körükbe zárkó­zott emberek szivéhez és értelmé­hez férkőzni. Bizony, itt nem hasz­nál a frázisokkal való házalás, az előre betanult formulák piktor­sémája, a még oly sugárzó hurrá­optimizmus, de a panaszkodókkal való együttsírás sem. Értékes és tartós kapcsolat, népnevelőt és a meglátogatottakat egyaránt gazda­gító találkozás, szíves, feszélyezett­ség* és hivatali merevség-nélküli légkör akkor alakulhat ki, ha a leg­általánosabb, az egész emberiséget érintő kérdésektől hazánk problé­máin át az egyéneket lekötő sze­mélyes ügyekig mindent hozzáér­téssel, kertelés nélkül és a dolgozó­társ őszinte segítő szándékával vi­tatunk meg. Mindezt, persze, egyet­len látogatással még a legjobb népnevelő ls csak ritkán ért el. El­mondható, hogy az eredményes népnevelőmunka a párt iránti sze­retetnek, a sokoldalú tudásnak és az emberségnek egyik próbaköve. Miért maradtunk mégis sokan tá­vol ettől a munkától, illetve miért szűkítettük le tevékenységünket munkahelyünkre? Ebben kétségte­lenül szerepe volt általános po­litikai hibáinknak a kormánypro­gram előtt, utána pedig a végre­hajtásban mutatkozó akadozásnak De nemcsak erről van szó. Mi is elszoktunk a kevéssé mutatós »apró"-munkáktól, a közvetlen munkahelyünkön kívüli élet aktív formálásának igényétől; elmond­hatjuk József Attila után szaba­don, hogy miközben szivünkre vet­tük az ország gondjait, restek vol­tunk a vállunkra venni dolgozó­társaink hétköznapi gondjainak ter­hóből. i ' ,i j)i Erről beszélgettünk, amikor az elmúlt vasárnap csípős, napfényes reggelén kiballagtunk Móraváros­ba. Nem minden aggodalom nélkül gondoltunk közben arra, hogy ala­posan "kiestünk" a területen folyó népnevelőmunkából; de ugyanak­kor jóleső biztonságérzetet adott, hogy a pórt legutóbbi útmutatá­saira támaszkodhatunk. Október óta pontosan látjuk országunk helyzetét s a teendőket is. Vájjon sikerül-e egy-két dolgozótársunk vasárnapit szavazását meggyőződéses választássá formálni? Kormányos-ulca 4. Tudtuk, hogy n «terep» nem könnyű. Nyugdíjasok, dolgozó kis­emberek élnek az utcában. Szilvá­gyiékhoz visz először utunk. Szil­vágyiné idősebb asszony; a vasár­napi ebédet főzi. Leánya két gyer­mekével foglalatoskodik. A fogad­tatás udvarias, de tartózkodó. Elő­ször Szilvágyiné enged fel. Talpra­esett, okos és igen tájékozott asz­szony. Férje évtizedek óta nyugdí­jas vasutas. Asszony-lánya peda­gógus, évek óta a Lemezgyár nap­közi-otthonának vezetője. Szilvá­sviné szavaiból kiderül, hogy a csa­ládi összefogás biztosítja — ha nem is gond nélkül — megélheté­süket. Családi probléma van bő­ven. Ennek ellenére nem zárkóz­unk el a közügyektől. Ott voltak a lölögyűlésen. ismerik a jelöltet. '' riyeslik a kerületi tanácsok íel­'ítását, mert azok közelebb ke­rülhetnek a dolgozókhoz. Szép ' :gnyilvánulása Szilvágyinénak, b-gy először az utca lakóinak régi, izös panaszáról szól: az egészség­1 óen, nyitott szennyvízlevezető f kokról. Pedig ők abban a sze­r-ncsés helyzetben vannak, hogy I zuk előtt már befödték a csator­r ó i Közös sérelem az is, hogy ta­vp.sz tói-őszig a piacnapokon egész­f -gtelen porfellegek lepik el az ut­rát: heti kétszeri locsolással csök­kenteni lehetne a port, ahogyan ez ; Rebben meg is történt. Nem nagy dolgok ezek, mégis az egész kör­ryék egészségének és hangulatá­rak alakulása függ tőlük. A ta­rács és a megválasztandó tanács­tag figyelmébe ajánljuk mindkét kérdést. A fiatalasszony, Hatvani-. né, fáradtnak látszik, talán kicsit szomorú is. Nem kis gond gyer­mekeinek nevelése — férje távol van — s bizony nem könnyű a nap­közi-otthon vezetése sem. De mun­kájáról s a napközi-otthonról még­is szívesen szól: az üzemtől min­den támogatást megkap, szépen fejlődött is a lemezgyári gyerme­kek második otthona. Azt is el­mondja, hogy a kielégítetlen szük­séglet férőhelyek tekintetében még mindig nagy. Ezek a tények. S ezekből is lát­szik, hogy Szilvágyiék el tudnak tájékozódni mai helyzetünkben. Életük tükrözi dolgozóink életének nehézségeit, de oszthatják azt a nagy reményt és bizalmat is, hogy felemelkedésünk útjára léptünk. Miből látszik ez? Nem nagy sza­vakból, de abból, hogy Hatvaniné már öt éve megszakítás nélkül helytáll munkájában, abból, hogy Szilvógyiné gondos, takarékos házi­asszonykér® kormányozza a kis háztartást és abból is, hogy nem zárkóznak el a közösség ügyeitől. Ha nem mondták volna, akkor is tudnánk: vasárnap bizalmat sza­vaznak a tanácstag-jelölteknek. Bi­zonyára sokat is várnak tőlük. Kormányos-utca 6|b. Az első meglepetés. Persze, mi nem vártuk azt, hogy mint isme­retleneket a keblükre öleljenek. De Várady elvtárs — enyhén szól­va — fölöslegesnek ítéli az első pillanatban látogatói buzgalmunkat. Energikusan közli, hogy vasárnap leszavaz, tudja is, hogy miért, és az erről való fecsegés köl­csönös időrablás. Lehetséges, hogy korábbi agitációnk elsekélyesedése is tükröződik Várady elvtárs hű­vösnél is hűvösebb magatartásá­ban. De hamarosan szót értünk és végül az udvarról a belső szobá­ban találjuk magunkat. Egyelőre ő beszél s mi figyelmesen hallgatjuk, mert szavai nyomán megvilágoso­dik, hogy milyen lehetőségeket biz­tosít valamennyi dolgozóréteg meg­nyerésére a népfront-politika. Vá­rady Mihály kisiparos volt, jól fel­szerelt kis kelmefestő-műhellyel. Műhelyét államosították, de szor­galma és szakmai tudása nem rozs­dásodott be. A Patyolat Vállalat dolgozója lett és szenvedélyes mun­kaszeretete, energiája meghozta a maga gyümölcsét: ma már sztahá­novista és szakmájának kiváló dol­gozója. Jogos büszkeséggel mutatta kitüntetéseit és az elismerő okleve­leket. Fia is megtalálta a helyét: a Textilművek megbecsült értel­miségi dolgozója. Várady elvtárs dicsérően emlékezett meg munka­társairól, elmondta, hogy jó egyet­értés, becsületes légkör jellemzi munkahelyét. Nagyon erős fogódz­kodók ezek jelenünkbe és jövőnk­be. Mégis, hiba volna azt gondolni, hogy Várady elvtárs ma már pro­blémátlan, teljesen megelégedett ember. Visszasajog még egyszer­egyszer „önállóságának" multba­vesző emléke. Ez természetes is és nem is feltétlenül megbélyegzendő, hiszen Várady elvtárs esetében ma már új, igazabb életformája a lé­nyeges. a jellemző. Hiszen minden idegszálával összeforrt üzemének érdekeivel, életével, tehát a nép Tettekkel, jó A Szegedi Vas- és Fémipari Szö­vetkezet dolgozói lelkesem munkál­kodnak a tanácsválasztások tiszte­letére tett vállalások teljesítéséért. Tudjuk mi azt, hogy mit jelent fejlődésünk útján a tanácsválasz­tás. S ezért jó munkával is készü­lünk a nagy napra. Szövetkezetünk vas-szerkezeti részlegének dolgozói brigádonként tették meg vállalásaikat. Hajnal József brigádja vállalta, hogy az üzem készülő lágyító kemencéjét az eredetileg tervezett december 2-i határidő helyett a tanácsválasz­tásig elkészítik. Márkus Mátyás brigádja azt ajánlotta fel, hogy ha­táridős munkájukat december 1 helyett november 27-re átadják. Farkas Béla brigádja azt vállalta, hogy a Borforgalmi Vállalat részé­re készülő 250 literes "Boyler* ka­zánt december 1 helyett november 27-én átadják. A géposztály dolgozói azt a fel­ajánlást tették, hogy a Szegedi Gőzfűrész részére készülő körfű­rész asztalokból tíz darab helyett 12 darabot készítenek el november 28-ra, Megígérték azt is, határidő érdekeivel és életével. Szenvedé­lyesen foglalkoztatja például a Pa­tyolat rentabilitásának kérdése. Más dolog, hogy van egy-két jo­gos sérelme, amit lehet és kell or­vosolni. Ócska, összetoldozott-foldo­zott házát (az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy vala­mikor mellékjövedelmet jelentett ez számára) minden különösebb indok nélkül államosították. Ez sem vol­na nagyobb probléma, hiszen ezzel — mint mondotta — elvetette gond­ját. Azt azonban méltánytalannak érzi (úgy véljük, nem alaptalanul), hogy a ház legmagasabb lakbérét reá rótták ki. Várady elvtárstól való távozá­sunk egészen más hőfokon történik, mint megérkezésünk. Barátságban válunk el egymástól. Jártunk a házban még Koponovicséknál is. A fiatal házaspár az együttes élet­kezdés gondjaival küzd: konkrét kérdésekben szorulnak segítségre. A népnevelőnek itt közvetítő sze­repe lehet. A megkeresett illetékes szervek jóvoltából Koponovics elv­társat a mostaninál megfelelőbb munkahelyre osztják be. Felkeressük Ércköviéket is. A férfi higgadt, józan, őszinte ember. A felszabadulás előtt katona-altiszt volt, most a Baromfibegyüjtő dol­gozója. Az elmúlt évek nem voltak problémamentesek számára, de jó munkája, ügyszeretete, becsületes viszonya fiainak politikai fejlődésé­hez, akik párttaggá lettek, átsegí­tették a nehézségeken. Örömmel üdvözölte a kormányprogramot azért is, mert a jelenben kifejtett munka fokozottabban esik latba az elbírálásnál. Befejeztük látogatásunkat. Kis­embereknél voltunk, akik nem ke­vés nehézséggel küszködnek, de valamennyien látják munkájuk ér­telmét, egyre inkább megtalálják helyüket fejlődő új életünkben. Ezért bizalmat érdemelnek s e bi­zalomra hasonlóval felelnek. Érle­lődik bennük a népfront jelentősé­gének tudata s a tanácsválasztások­ban felismerik pártunk és kormá­nyunk új, hatalmas erőfeszítését a dolgozók ügyének jobb, eredmé­nyesebb intézésére. És felismerik azt is, hogy az érem másik oldala saját aktív részvételük a közügyek intézésében. Igy készülnek a va­sárnapi választásra. II pártszervezetben Visszatérve a pártszervezet helyi­ségébe röviden beszámolunk nép­nevelő-utunkról. S ekkor érezzük, hogy háromórás politikai mun­kánk során mennyire mögöt­tünk állott a pál tszervezet és veze­tősége. Az elnök és a titkár elv­társaknak elmondjuk tapasztalata­inkat és válaszaikból kiderül, hogy mindenkit személy szerint ismer­nek, a terület minden ügyének­bajának tudói. És ez elárulja, hogy a pártszervezet gazdája és gondvi­selője a rábízott kerületnek. A po­litikai munkások jártak már kint előttünk is és utánunk is járni fog­nak. Mi pedig elhatároztuk, hogy az újra felvett fonalat nem ejtjük el többé. Karácsonyi Béla—Székely Lajos munkával... előtt készítik el á 15 csilléhez szükséges alkatrészeket. A tömegcikk osztály dolgozói egyénenként tettek felajánlást. Ho­dács János vállalta, hogy novem­ber 28-ig megtervezi az exportfóző leperemezéséhez szükséges szerszá­mokat és azokat el is készíti az­ért, hogy az osztály ezévi tervét határidő előtt fejezhesse be. Básthy Gábor ígéretet tett arra, hogy no­vember 28-ig 2500 lámpatű helyett 3000 darabot készít el. Értékes fel­ajánlást tett még Bodó József, I.ö­rinc István, Varga Dénes, Földházi Ernő, Balogh Antal, Maróti Ferenc, Stelczner Mária, Solymosi Lajos, Csendes Lajos, Boldizsár Sándorné. Tarján Károly és Nagy Sándor is. A fogóosztály dolgozói vállalták, hogy normájukat egységes 10 szá­zalékkal emelik, s javítják a mi­nőséget. A Vas- és Fémipari Kis­ipari Szövetkezet dolgozói tettekkel, jó munkával készülnek a tanácsvá­lasztásra, aztán november 28-án szavazunk a Hazafias Népfront je­löltjeire. Horváth Ferenc Még fülünkben cseng a júniusi párthatározat és a kormánypro­gram bátor, új hangja, még előt­tünk van a III. kongresszus hatá­rozata az emberről való fokozot­tabb gondoskodásról — máris re­ményteljes új távlatokat tárnak "lénk a Központi Vezetőség októ­beri ülése és a minisztertanács nagyfontosságú határozatai. Az új szakasz politikai törekvé­seinek leglényegesebb célja: dol­gozó népünk életviszonyainak meg­javítása. Ez a központi kérdés döntő módon megváltoztatja szo­ciális munkánk eddigi irányvona­lát is, és az eddiginél lényegesen nagyobb és fontosabb szerepet jut­tat egész társadalmunknak. A város hosszú évek óta vajúdó egyik legsúlyosabb szociális problémája a csökkent munka­képességűek megfelelő munká­bahelyezése. Ennek a nehéz és kínzó kérdésnek megoldását tűzte napirendre a Ha­zafias Népfront Szegedi Bizottsága, amikor programjába vette a Szo­ciális Fgolalkoztató megszervezé­sét. A Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága teljes erővel dolgozik a feladat megoldásán. Kötelezi az a tény, hogy Szeged területén sok­száz és többezer azoknak a nyugdí­jas vagy nyugdíjtalan öregeknek, fogyatékosoknak és gyógyult bete­geknek, rokkantaknak és gyógyin­tézetekből kikerült fiataloknak a száma, akik nem dolgoznak vagy fizikai és szellemi képességeiknek nem megfelelő munkát végeznek. Gondoskodni kell róla és lehetővé kell tenni, hogy ezek a csökkent munkaképességűek, fogyatékosságuknak megfelelő módon kapcsolódjanak be a ter­melőmunkába. Arról is gondoskodni kell, hogy azok a két vagy többgyermekes anyák, akik kisgyermekeik gondo­zása miatt máshol nem tudnak munkát vállalni, otthon legyenek megfelelően foglalkoztatva. Feladataink ezen a téren igen ko­molyak. Figyelembe kell venni, hogy az öregek és csökkent mun­kaképességűek között sok olyan asztalos, bádogos, cipész, szabó és egyéb szakember van, akiket csak különleges körülmények között te­het célszerűen foglalkoztatni. Nagy­részük jelenleg nem dolgozik, pe­dig lakosságunk fogyasztási és szolgáltatási szükségleteit az eddi­ginél lényegesen jobban és gyorsab­ban kell kielégíteni. A csökkent munkaképességűek megfelelő fog­lalkoztatásával tehát máshol nom dolgozó jelentős új termelőerő kap­csolódik be a produktív munkába. Ezáltal jelentős új termelési érték is létrejön. Bővül a helyi és globá­Véső és kalapács egybeolvadó za- I jától hangos a Szegedi Erőmű ka-' zánház épületének terme. A Vörös Október karbantartó brigád napok óta végzi igen fontos munkáját a vízlágyító berendezésen. Fontos ez a munka, mert a gőz előállításá­nak egyik nagyon jelentős része a tökéletes vízlágyítás, azért. hogv szennyező anyag ne kerüljön be a kazán táplálására szolgáló táp­vízzel. A vízlágyítás nagy szere­pet tölt be az energia terme'ésben, s így a karbantartási munkát nem évente, hanem három hónaponkint végzik. A munka elvégzése nem mindig egyforma, függ a vízkő lerakodás mértékétől. Gyakran előfordul, hogy a lerakódott vízkő vastagsá­ga eléri a 3—4 centimétert. Jól kell hát dolgozni, mert a szinte megacélosodott vízkő nem egy­könnyen takarítható le. A fontos munkát már hosszabb idő óta Fi­lák Ignác és háromtagú brigádja lis árualap, gyorsul a lakosság felé irányuló szolgáltatások forgási se­bessége. Végül pedig, fokozódó mértékben szélesedik a helyi hul­ladék-, selejt- és nyersanyagok fel­használási bázisa és feldolgozó ka­pacitása. De ennek nemcsak a lakosság látja hasznát. A munkábahelyezendő többezer fogyatékos, öreg vagy rokkant életkörülményeiben is döntő javulás fog bekövetkezni, ha a segélyezettekből é6 gondozot­takból — dolgozók és keresők lesznek. A párt kiadta a jelszót: előre a júniusi úton! A Központi Vezető­ség októberi határozata teljes szé­lességében megvilágította ezt az utat. Most elsősorban rajtunk, tár­sadalmunk minden tagján a sor, hogy ezen az úton járni tudjunk. A kormány messzeható és szerető gondossággal egyengeti ezt az utat. A minisztertanács az elmúlt hetek­ben több nagyfontosságú intézke­dést hozott, melyeknek alaphang­ját minden esetben az emberről való fokozottabb gondoskodás ne­mes törekvései jellemezték. A nyugdíjtörvény végrehajtási utasí­tása, a tanácsok gazdasági megerő­sítéséről szóló minisztertanácsi ha­tározat — a többi között — olyan eszköz, amellyel, ha okosan gazdál­kodunk, szebbé, kellemesebbé vá­lik életünk. Most elsősorban raj­tunk, az egyszerű emberek tízezrein a sor, hogy ezekkel az'eszközökkei bánni tudjunk. Szebbé, kellemesebbé tenni éle­tünket! Enyhíteni a közelgő tél vár­ható nehézségein — ezek a gondo­latok hatnak át bennünket, ami­kor hozzákezdünk egyik legna­gyobb szociális problémánk: a csökkent munkaképességűek cél­szerű foglalkoztatása feladatainak megoldásához. A Hazafias Népfront Szegedi Bi­zottsága november 22-én megkezd­te a szervezés előkészítő munká­latait. A szegedi Szociális Foglalkoz­tató lesz az országban az első olyan intézmény, amely kizáró­lag az öregek és csökkent mun­kaképességűek foglalkoztatásá­ra alakul. Felhívjuk az ebben a munkában leginkább érdekelt öregeket és csökkent munkaképességűeket: jöj­jenek ötleteikkel, javaslataikkal és elgondolásaikkal. Jöjjenek, hiszen ez a szociális intézmény elsősorban nekik készül. Jöjjenek, minél szá­mosabban, hogy termékeny, közös munkával együtt haladhassunk a Hazafias Népfront zászlaja alatt — előre a júniusi úton! Sas István végzi, mindig jó eredménnyel. Ha kint mínusz 3—4 fok hideg van, akkor is benn, a készülék belse­jében 30 fokos a meleg. De végzik a munkájukat. Ha vastag is-a víz­kő, minden esetben túlszárnyal jók az előző javítási munkák ered­ményét. A mostani karbantartási munka egybeesik a tanácsválasztások tisz­teletére folyó ünnepi műszakkal. A karbantartó brigád vállalta, hogy a műszaki feltételek biztosítás­melleit túlszárnyalják az előző karbantartási eredményüket s nem 30 munkaórát takarítanak mss?. henem negyvenet. Becsülettel tel­jesítették, túlszárnyalták vállalá­sukat, a karbantartásnál 108 órát takarítottak meg. A sikeresen be­fejezett munka után a brigád új­ra vállalást tett. S ígérték, hogy a tanácsválasztási műszak ideje alatt a 150.3 százalékos eredményüket megtartják. Misán György A Pedag ógitti Főiskola Fnek- Zene tanszékének hangversenye A Szegcdi Pedagógiai Főiskola Ének-Zene tanszéke 27-én, szomba­ton este 7 órakor hangversenyt rendez a Zeneművészeti Szakiskola nagytermében. A hangversenyen közreműködnek aa Ének-Zene tan­szék tanárai, Kézdi Erzsébet, Kiss Jenöné, Madáesy Lászlóné, Mészá­ros Emma. Garamszegi József. Bei­le Ferenc. Műsorukban praeklajsz­szikus és romantikus szerzők ének-, zongora-, hegedűdarabjai szerepel­nek. A hangverseny műsorában je­lentős helyet foglalnak el a. Főis­kola Nőikarának és Vegyeskarának számai, melyek között az énekkari irodalom különböző korszakainak művei szerepelnek, régi, eddig is­meretlen madrigálok, Bartók, Ko­dály, mai magyar zeneszerzők Bár­dos, Szeghy, Vavrlnccz művei. A hangversenyre belépőjegyek a Főiskola Ének-Zene tanszékén és a helyszínen kaphatók. 108 munkaórát takarított meg az Erőmű karbantartó brigádja

Next

/
Thumbnails
Contents