Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-26 / 280. szám

0EIM1GY0R0RSZBG PÉNTEK. 1954 NOVEMBER S«. (Folytatás az első cldalról). érintő problémákkal. Ehhez az szükséges, hogy a munkatársak még többet beszélgessenek az egy­szerű emberekkel, hogy a lap visz­szatükrözhesse való életünket. Sze­retnénk, hogy a termelés agitáció­ját, és általában a gazdasági fel­adatokkal kapcsolatos problémákat színesebben, érdekesebben megír­tan közölné a lap. Továbbra is harcosan tárja fel a lap azokat a hibákat és hiányossá­gokat, amelyek az új szakasz poli­tikájának megvalósulását gátolják. Sajtónk foglalkozzon mindazok­kal az eseményekkel, társadalmi és kulturális problémákkal, amelyek városunk életét érintik. Mindezek­nek a feladatoknak a végrehajtá­sához nagy segítséget nyújtanak a lap üzemj levelezői, akik a nép kö­zött élve írásaikkal életszerűbbé tudják tenni újságunkat. Ezután Parragi György, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának tagja, Kossuth-díjas új­ságíró .mondott beszédet. Parragi György felszólalása Engedjék meg hogy elsősorban, mint n Hazafias Népfront országos lapja, a Magyar Nemzet felelős szerkesztője, testvéri érzésekkel köszöntsem a jubiláló Délmagyar­országnak mind a szerkesztősé­get, mind a kiodóhivatali és nyom­dai dolgozóit, levelezőit és olvasó­it. Mi, a Magyar Nemzetnél termé­szetesen visszagondolunk arra a nagy harcra nmelyet a Délma­gyarország. mint az első népfront lap végzett ée tudjuk, hogy sokat tanulhatunk ebből a harcos múlt­hói, ezekből a gazdag, megbecsü­lésre méltó hagyományokból, ame­lyeket a Délmagyarország törté­nele raktározott fel az újságírók számára. De mi tudunk tanulni nemcsak a hagyományokból, a múltból, hanem a jelenből is. Mi, öreg újságírók is tanulhatunk a fiataloktól lelkesedést és áldozat­készséget és ezt meg lg fogjuk tenni. Most engedjék meg, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa ál­tnl adományozott kitüntetéseket átadjam. Ez két, szempontból is nagv örömre, büszkeségre szolgál. Elsősorban azért, mert ozok az el­ső kitüntetések amelyeket a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa a Ha­zafias Népfront javaslatára ado­mányozott, másrészt pedig azért, mert magam, aki 18 éven keresz­tül voltam vidéki újságíró, — egy olyan újságnak a szerkesztője, amilyen kevés volt Magyarorszá­gon. amely ellenzéki szerepet töl­tött be és átéltem a vidéki újság­írók küzdelmes és nagyon tanul­ságos életét, — külön büszke va­gyok arra. hogy vidéki újság, me­gyei sajtó munkatársainak adha­tom át ezeket a kitüntetósoket. Parragi György elvtárs ezután átadta a kitüntetéseket a .Délma­gyarország munkatársainak. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Ökrös László elvtársnak a Szocia­lista Munkáért érdemérmet, Gera József elvtársnak a munka érdem­érmet, Mnrknvits Tibor elvtársnak n Munka érdemérmet adományozta. Ezután jutalmat osztottak ki a lap legjobb levelezőinek és a ke­resztrejtvény helyes megfejtőinek. Ezután gazdag kultúrműsor kö­vetkezett, amelyen fölléptek a szegedi Nemzeti Színház művészei s a szegedi pedagógiai főiskola énekkara. Elutazott a magyar kormányküldöttség a moszkvai értekezletre A Szovjetunió kormányának kez­deményezésére november 29-re összehívott európai értekezleten résztvevő magyar kormányküldött­ség csütörtökön este elutazott Bu­dapestről. A kormányküldöttség vezetője Hegedűs András, a minisztertanács elnökének első helyettese, tagjai: Iiolda-zki János külügyminiszter, Sik Endre külügyminiszterhelyettes é9 Miinnicli Ferenc. a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykö­vete, aki a szovjet fővárosban csatlakozik a küldöttséghez. Lengyel kornrinykiiWttség kijelölése a kollektív biztonsági értekezielre Varsó (PAP). A Lengyel Nép­köztársaság kormánya kijelölte a Szóvjetunió kezdeményezésére no­vember 29-éro összehívott euró­pai kollektív biztonsági értekez­lotcn résztvevő lengyel kormány­küldöttséget. A küldöttség vezetője Jozef Cyrankiowicz, a miniszterta­nács elnöke, tagjai: Marian Nasz­' kowskj miniszterhelyettes. ideig­lenes külügyminiszter és Waclaw Lewikowski, a Lengyel Népköz­társaság moszkvai' nagykövete. Az összeurópai értekezlet bolgár küldöttségének összetétele Szófia (TASZSZ). Hlvatnlosan közölték annak a kormányküldött­ségnek összetételét, amellyel a Bolgár Népköztársaság képvisel­teti magát a Szovjetunió kormá­nyának kezdeményezésére november 29-ro összehívott összeurópai érte­kezleten. A küldöttséget A. Jugov a mi­nisztertanács elnökhelyettese ve­zeti, tagjai: G. Trajkov, a minisz­tertanács elnökhelyettese, M. Nej­csev külügyminiszter és K. Luka­nov, Bulgária nagykövete a Szov­jetunióban. Tovább tart az Angol Munkáspárt válsága London (MTI). Az Angol Mun­káspárt parlamenti csoportja két­órás. példátlanul viharos vita után „megvonta a párt figyelmeztető" köriratokat attól a hét munkás­párti képviselőtől, akik közül hat a párlhatározattal ellentétben a párizsi egyezmények ós a német felfegyverzés ratifikálása ellen szavazott nz alsóházban, a hetedik pedig a kormánnyal együtt sza­vazott » ratifikálásra. A hót képviselő mindegyike fe­jenktnt 10 peroet kapott védekezé­sének előadására a munkáspárt parlamenti csoportjának ülésén. Emrys Hughes kijelontclte: rendíthetetlenül küzdök a né* rnet felfegyverzés és általában a fegyverkezési verseny ellen. Bizonyosan tudom, hogy vá­lasztóim akaratát fejeztem ki. A pártbüntetésscl sújtott kép­viselők közül néhányan röviden nyilatkoztak álláspontjukról az ülés után. Sámuel Silverman megjegyezte: — Minden nyilatkozatnál éke­sebben beszél nz a tény. hogy 93 munkáspárti képviselő el­lenzett bárminő fegyelmi meg­torlást ellenünk. Ez is mu­tatja, hogy a közvélemény mi­lyen nagy része ellenzi a néme­tek felfegyverzését. Rövid külpolitikai hirek Angol egyházi személyiségek Moszkva (TASZSZ) Alekszej pát­riárka meghívására angol egyházi személyiségek egy csoportja tartóz­kodik a Szovjetunióban. A vendé­gek a vallásos életet, a gazdasági és kulturális építőmunkát tanul­mányozzák, Megtekintettek több látogatása a Szovjetunióban moszkvai pravoszláv templomot, baptista imaházat és zsinagógát, ezenkívül ellátogattak a moszkvai egyetem új épületébe és a Tretya­kov képtárba. Az angol vendégek most Lenin­grádban tartózkodnak, ahol néhány napot szándékoznak tölteni, Párizs (MTI). A francia nemzet­gyűlés pénzügyi és hadügyi bizott­sága megválasztotta a párizsi egyez­mények ratifikálásáról szóló tör­vényjavaslat előadóit, A pénzügyi bizottságban a „parasztpárti" Liau­tey-t és a kommunista Pronteau-t jelölték az előadói tisztre. Miután Liautey kijelentette, hogy ellenzi a párizsi egyezmények ratifikálását, Pronleau visszalépett. Ujabb jelölt nern lévén, a bizottság egyhangú­lag Liautey-t választotta meg elő­adóul. A hadügyi bizottságban a párizsi egyezmények előadójául Loustau­•nau-Lacau képviselőt választották meg, aki szintén ellenzi a ratifiká­lást. Washington. A „TASZSZ" kom­mentárt fűz Eisenhower elnök no­vember 23-án tartott, már ismerte­tett sajtóértekezletéhez. Eisenhower azon kijelentésével kapcsolatban, „hogy az Egyesült Államok a lon­doni és a párizsi egyezmények ra­tifikálása előtt nem hajlandó tár­gyalásokra" — „TASZSZ" meg­jegyzi: — A Németország egyesítése kér­désében folytatandó tárgyalások­nak (ha az elnök erre gondol) nem volna értelme a londoni és a pári­zsi egyezmények ratifikálása után, mert Nyugat-Németország remili­tarizálása és katonai csoportosulá­sokba való bevonása eltorlaszolja Németország egyesítésének útját. London (TASZSZ). Churchill mi­niszterelnök november 23-án vá­lasztókerületének, Wódfordnak vá­lasztói előtt kijelentette: „Még mi­előtt a háború végetért, abban az időben, amikor a németek százez­rével adták meg magukat, utcáin­kat pedig ujjongó tömegek lepték el, táviratot intéztem Montgome­ryliez és meghagytam neki, hogy gondosan gyűjtse össze a német fegyvereket és raktározza el őket, hogy könnyen ismét szét lehessen osztani a német katonáknak, akik­kel esetleg együtt kell működnünk, ha a szovjet előnyomulás folytatód­nék". Az „AP" hírügynökség rámutat, hogy Churchill e szavainál a kö­zönség köréből Ilyen kiáltások hangzottak el: „Szégyen!" „Politikánk — jelentette ki Chur­chill — béke az erő helyzetéből". Churchill szavai szerint a londoni és párizsi egyezmény „sok tekin­tetben az európai védelmi közösség tökéletesítése.. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Monkva A Magyar Dolgozók Pártja és a magyar nép mély fájdalommal ér­tesült a Szovjetunió első külügy­miniszterhelyettese, A. J. Visin­szkij elvtárs elhunytáról. A ma­gyar nép számára is nagy veszte­séget jelent a kiváló államférfi, a béke nagy harcosának halála. Fo* gadják, Elvtársak, szívből jöv® részvétünk és mély együttérzésünk kifejezését. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége A SZOT részvétióvirata Visinszkij halála alkalmából A SZOT a következő táviratot intézte a Szovjetunió Szakszerve­zetei Központi Tanácsa Elnökéhez, N. Svernyik elvtárshoz, Mosz­kvába: A magyar szervezett dolgozók mély megrendüléssel értesültek A. J. Visinszkij elvtárs váratlan ha­láláról. A. J. Visiszkij elvtársnak, | a Szovjetunió következetes- béke* politikája fáradhatatlan harcosá* nak emléke a magyar dolgozók szi* vében örökké élni fog. A szovjet népet és az egész békeszerető em­beriséget ért veszteség alkalmából a SZOT Elnöksége nevében mély* séges részvétünket és együttérzé­sünket fejezzük ki. Mekis József elnök Moszkvába érkezeit a repülőgép A. J. Visinszkij koporsójával Moszkva (TASZSZ). November 25-re virradó éjjel New Yorkból Moszkvába érkezett az á külön re­pülőgép, amely A. J. Visinszkijnek, a kiváló államférfinek, a Szovjet­unió Kommunista Pártja központi bizottsága tagjának, a Szovjetunió külügyminisztere első helyettesé­nek, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa küldöttének koporsojút szállí­totta. A vnukovoi repülőtér gyászba öltözött. Ideérkezett V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, a temetés meg­szervezésével megbízott kormány­bizottság tagjai: M. G. Pervuhln, A. A. Gromiko. K. P. Gorsenyin, A. F. Gorkln és M- A. Jasznov; továbbá az elhunyt rokonai és ba­rátai, a Szovjetunió külügymi­nisztériumának felelős munkatár­sai, moszkvai társadalmi szerve­zetek képviselői. Jelen voltak a külföldi államok követségeinek ve­zetői és munkatársai. 23.50 órakor a repülőgép leszállt. A repülőtéren katonai díszőrség sorakozott fel. Gyászindulókat Ját­szottak. A. J. Visinszkij koporsó­ját és a koszorúkat kihozták a repülőgépből, majd a gyászmenet elindult a város felé. A. J. Visinszkij holtteste korbonctani vizsgálatának eredménye Moszkva (TASZSZ) A. J. Visin­szkij holttestének kórbonctani vizs­gálatáról a következő jelentést ad­ták ki: "•1954 november 25-én Moszkvá­ban kórbonctani vizsgálatnak ve­tették alá Andrej Januarjevics yi­sinszkij elvtárs holttestét. A feltáráskor a szív koszorúerei­nek jól kifejezett atheroszklerozi­sát állapítottuk meg. A baloldali szívkamra falában heget talál­tunk, amely régebben átvészelt szivizominfarktus következtében képződött. A gyors halál a koszorúerek he­veny vérkeringési zavara következ­tében állt be. A. I. Sztrukov professzor, a Szovjetunió Orvostudomá­nyi Akadémiájának levelező tagja, A. P. Avcin, az orvostudományok doktora, N. N. Vuscsandra, az orvostudományok kandi­dátusa, G. I. Curenko, ' az orvostudományok kandi­dátusa, A. M. Markov professzor, a Szovjetunió egészségvédel­mi minisztériuma IV. osztá­lyának vezetője*. Amnesztia az Albán Népköztársaságban Tirana (ATA) Az Albán Népköz­társaság nemzetgyűlésének elnök­sége, az Albán Népköztársaság ál­lami és társadalmi rendjének meg­erősödésére, a lakosság politikai, kulturális és gazdasági szívonalá­nak emelkedésére, a bűnözés csök­kentésére és a törvényesség meg­szilárdulására való tekintettel, to­vábbá annak a ténynek alapján, hogy számos letartóztatott állam­polgár a megbánás jeleit mutatja, a kormány javaslatára elhatározta, hogy a polgári és politikai bűnö­sök egy részének elengedi bünteté­sük hátralévő részének kitöltését (4) II. Ha jól utána gon­dolok, be kell ismer­nem, hogy a legna­gyobb jótevőm mégis csak az volt nekem, aki ezt a kéthetes karantént kitalálta. Soha éle­temben nem voltam akkora úr. és nyilván nem is leszek többet. Kvártély, koszt kifogástalan, miikor először kaptunk gulyás-levest, belecsordult a ka­nálba a könnyem — és a társaságban sem volt ki­vetnivaló ember. Orvosok, ügyvédek, tanárok ha­mar összemelegedtünk és csak annyiban volt kö­zöttünk pártkülönbség, hogy az egyik felekezet alsóspárti volt, a másik felekezet durák-párti. Én természetesen durák-párti voltam, mert szerény véleményem szerint ez jobban megfelel a klasszika­filológus elmélyedésre hajlamos pszichéjének. Hamarosan kiderült, hogy a Jánosok nem olyan kutyahitű emberek ám, mint amilyeneknek hivatalosan mutatják magukat. Más az, amikor rubrikás papírokat töltenek ki a felsőbb hatóság használatára és más az, ha nem az előírásos sze­mükkel néznek körül a világban, hanem az isten­teremtette szemükkel. Például az a csillagos János, aki oly kevés megértést tanúsított Hannibál adó­reformjával szemben, aminőt legfeljebb természet­rajz-professzorban, vagy filozófusokban tételeztem volna fel, pár nap múlva a tulajdon gyíklesője hegyébe nyársalt sült kukoricával ütött oldalba. — No — nevetett hozzá — szereti-e a cseme­gét? Ha lotofagoszok asztaláról csent gyümölcs lett volna, nem haraphattam volna mohóbban bele! Mégis csak a mi földünknek az édessége pattogott ebben ki. Hát még ha Diával osztozhatnék rajta. Ügy, ahogy minden falaton osztozni szoktunk: most én harapok, most te harapsz... Kétfelé törtem a kukoricacsövet és fölágas­kodtam a kerítésre. Igy át lelhetett látni a női barak udvarára és egyszer már át is telegrafáltam Diának. Kétszázszor nyitottam szét és csuktam ösz­sze a tenyeremet, ami ezer csókot jelent a világ minden nyelvén. Gondoltam, megpróbálom a fél kukoricacsövet áthajítani neki. Könnyebb lesz ez UatiM&M föltámasztása Ohóia f^tenc lefáuje sokkal, mint mikor kukoricagránátot ha­jigáltam, ette volna meg, aki kitalálta. • Elkeseredve kushad­tam vissza, mert a te­repviszonyok nagyon kedvezőtlenre fordultak. Két kötél volt az akácokhoz kötve a barakok közt hú­zódó töltésen és azokon mindenféle fehér vásznak száradtak. Mégegyszer felkapaszkodtam, hogy, ha már Diát nem láthatom, legalább azt találgassam, melyik lehet az övé, az asszonyi himmi-hummi közül. De aztán megint csak visszatottyantam, mert Pclyphemos legyen az, alti ekkora fehér nyájban egy bárányt ki tud választani. Kedvetlenül rágcsáltam a csutkát, mikor rám­szól valaki: — Édes-e, uram, édes-e? Hát János volt, nem a csillagos, hanem a ta­szigálós János. Micsoda konfidencia ez? Feleljek, ne feleljek neki? De olyan bizodal­masan mosolygott rám a becsületes barna szemé­vel, hogy muszáj volt emberséggel felelnem. — Tudnék én ennél édesebbet is, fiam. — Teszem azt, például ezt-e? — nyújt felém egy lapulevélbe takart valamit. Hát a valami egy fél cső sült-kukorica volt. Nézek Jánosra, int a lapulevélre, hogy azt nézzem csak. Nézem a lapulevelet, hát számok vannak be­levakarva: 1001. — A feleségem? Ember, a feleségem küldte? — Csakis — bólintott János — kóstolja no, édesebb-e ez? Egy kicsit megszégyeltem magamat. Én a ku­koricámnak a vékonyabb végét tettem el Diának, ő meg az övének a vastagabb végét küldte el ne­kem. Lemondás, asszony a neved. Igaz, hogy be­leharapott. de azt csak azért tette, hogy a fogacs­kája helyét bennehagyja. Persze, hogy ott foly­tattam az istenek lakomáját, ahol az ő szája érin­tette. Két szerelmes szív a kukoricacsutkán is megtalálja egymást. — De én tudok ám édesebbet, ennél is — ka­csintott János a kerítés felé. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents