Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-24 / 252. szám

OEJ MBGYBRORSZBG VASÁRNAP, 1954 OKTÓBER M. Ünnepélyesen megkezdődött a Hazafias Népfront első országos kongresszusa f: (Folytatás az 1-sö oldalról.) no maradjon szó. hanem egységbe fogott cselekedetek lépjenek a szavak helyébe. Hazánk tízéves fejlődése Csak akkor végzünk jó munkát, ha a reánk bízóit gondolatokra lettekkel válaszolunk, eleget téve népünk megbízatásának, amellyel ide küldött bennünket! Kongresszusunk kezdetén sze- radságos munkájának eredményei ' váltak semmivé s emberéletek ezrei pusztultak el abban a bűnös és esztelen háborúban, amelyet hazaáruló uraink hoztak ránk, a hitleri uralom utolsó csatlósaiként. Sokan voltak akkor még a jószóndékú magyarok között is, akik azt hitték, hosszú évtizedek munkája sem lesz elegendő, pótolni mindazt, amit elpusztított a háború. 10 évvel ezelőtt még a legvégletesebb társadalmi igazságtalanságok földje volt hazánk. A 3 millió koldus, a nincstelenek, a kulturálisan is elhagyatottak, az egészen vagy félig analfabéták hada, szorító ínség, örökké fenyegető vagy százezrek kenyértelenségével jelenlévő munkanélküliség, az inségkonyhák híg mosléklevese, elsenyvesztő és reménytelen szolganyomorúság, embertelen kizsákmányolás az egyik oldalon. 10 és 100.000 holdak, tőkés nagy vagyonok, mindezek gazdáinak valósággal gyarmati hatalma s gyarmati alkuitúrája a másik oldalon. Micsoda végletek találkozása volt ez a kicsi ország. Szomorú nevezetesség: úgy tartottak bennünket számon, mint a feudálkapitalista elmaradottság s a -modernizmus* ritka találkozásának A retnék emlékeztetni egy másik, közel tíz évvel ezelőtti egybegyülekezésre. Alig két hónap múlva lesz tíz esztende. hogy Debrecenben összeült az ideiglenes nemzetgyűlés; azon a történelmi nevezetességű helyen, ahol 1849-ben Kossuth forradalmi országgyűlése kimondotta a Habsburgok trónfosztását és kikiáltotta a nemzet függetlenségét. 1944 decemberében a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front hívó szavára az ország felszabad! lott részeiből gyülekeztek, n nép megbízásából azok, akik újra föl akarták emelni az 1849-ben földre hanyatlott, vérbe gázolt nemzeti lobogót, akik az összeomló ország romjai között is hittek a magyar feltámadásban! 1849-ben a debreceni kollégium öreg falai között egy összeomlás felé tartó, dicsőséges forradalom utolsó, nagy fejezete kezdődött. 1944 decemberében pedig — tűzben, vérben, hulló pernye országos esőjében — nemzeti történelmünk legnagyszerűbb korszaka vette kezdetét! 10 évvel ezelőtt még országunk nagyobbik felét a háború dúlta; milliárdos értékek, nemzedékek fánémet bárók és angol, lédik, a I kizárólag csak a választások lebofrancia márkik s az unatkozó | nyolítását végezte. Ennek az lett a amerikai milliomos csemeték a Hortobágyon, meg Bugacon és a csillogó Dunaparton, meg a kacsalábon forgó Svábhegyen csiklandó, kényelmes közelségben találhatták a középkort s a legmodernebb újkor civilizációs vívmányait. A gatyás, furcsa -bennszülötteket* a hortobágyi pusztán és a lovaspólózó gyarmatos urakat a budai vérmezőn .... Mi azóta, tíz év alatt alaposan megfordítottuk itt a világ rendjét. Tíz esztendővel ezelőtt még, volt uraink segédletévei, az imperialista nagyhatalmak, elsősorban a militarista Németország könnyű zsákmánya, háborús előföldje volt hazánk. Ma pedig független, szabad országban élünk, tervezünk, alkotunk, saját törvényeink szerint. Nemzeti szuverénitásunk, nemzetközi viszonylatban is öregbedett nemzeti becsületünk büszke önérzetével állhatunk őseink emléke előtt. Mindezt elérnünk s elvégeznünk azért volt lehetséges, mert tíz évvel ezelőtt a dicsőséges Szovjet Hadsereg katonái nem, mint bódítók. hanem mint barátok és felszabadítók léptek földünkre, öszszezúzva Hitler s magyar csatlósaik katonai erejét s összezúzva egyben a régi, népellenes rendszert is. A Szovjetunióban önzetlen, nagy barátra leltünk — sok évszázados árvaságunk, testvértelenségünk után, R őzért volt lehetséges mindezt elvégeznünk, mert a Magyar Kommunista Párt áltnl megteremtette munkásosztály áltnl vezclott Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban összefogott minden fasiszta ellenes, demokratikus erő talprnállílnni az országot, elvégezni a szükséges reformokat. A széles nemzeti összefogás: ez adott olyan erőt, amely képes volt a szakadék széléről visszarántani országunkat és elindítani egy történelmünkben eddig példa nélkül álló fejlődés útján. Népünkben, hányattatásokkal teli történelem során, mindig elevenen élt a nemzeti összefogás nagy igénye. R valahányszor olyan cél. olyan eszme zászlaja magasodott fel e földön, amelyre magasztos nemzeti érdek irta n jelszót, ez az igény cselekedetté vált, A nemzeti öszszetnrtozús érzése vitte népünk legjobbjnit Hunyadi .Tános seregébe, megvédeni hazánkat a hódító török ellen. Ez tett csodát Nádorfehérvárnál Ez éltette föl-föllobbanó szabadságharcaink tüzét. Bocskai és Bethlen szabadságküzdelmei után a nagy fejedelem, ltákéozi. azért viselhetett hosszú esztendőkön át diadalmas hadjáratot a német zsarnokság ellen, mert a nemzeti összefogás nemes eszméje, a hazafiság ereje n szabadság közös nagy célja lolkesitetto seregeit. S amikor a múlt század elején n reformgondolat megérintette a mi országunkat is. a „nemzet csinosodásának" reménysége, még az aránylag szerény reform-tervek is. széles rélegekot mozdítottak meg. És az 1848—49-os forradalom, dicső szabadságharcunk azért tehette esodálttá a magyar nevet az egész világ előtt, mert a nemzeti egység, soha nem látott erőket szabadított fel népünkből. S valahányszor az egyenetlenség, n belső széthúzás átka kerekedett felül, n költő szavaival élve: „mint oldott kéve, széthullt nemzetünk..." E nagy történelmi tunulságok ezellemében esclckedett a Magyar Kommunisták Pártja, amikor — legszebb hagyományaink örökösok-nt és folytutójaként — a második világháború kezdetén a legszélesebb nemzeti összefogás jegyéhon szervezte a Hitler-ellenes, háború-ellenes függetlenségi mozgalmat. A háború legutolsó szaknszábnn megalakult Magyar Front már szervezeti koretet is adott a demokratikus, hazafins erők öszszofogúsnnak — és az 1944. októberében Szegeden létrejött Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. a magyar front folytatásaként, magasra emelte a nemzeti összefogás zászlaját, Ax első lépések a szabadság, a függetlenség utján Lehetetlen nem a mély lelkesültlég érzésével visszagondolni azokra az időkre, amikor a püsztulás komoi'ságán. a sok bajon, nélkülözésen átsütött az összefogás forró hevülete s elindult az élet. Ahogyan n iuunteyk.yalotoíi szinte . . ... II* <» i till> -ősparkját* Európa közepén. A nemzeti összefogás hatalmas ereje tíz körmükkel ásták elő a romok duló nemzeti összefogásnak Fkknr alól a gépeket s fázva, éhesen jött létre, a szorreabb SységZ megindították a termelést. Arra, gyében a Dárt * „ ü ,ÍT amikor Békésből, Szabolcsból a vezet^évefa muLK^g dolgozó parasztok útnak indították munxas paraszt szoa városnak az első vagon élelmet. Ahogyan az összeomlott régi államapparátus helyén megalakultak - * • következménye, hogy nemcsak új, közömbös vagy éppen bizalmatlan rétegek megnyerése, nevelése vált igy nehezebbé, — hanem még olyanok is sokan akik a Függetlenségi Népfront vonzókörébe estek, és akik alapjában egyetértettek nagy nemzeti céljainkkal, a szocializmus építésével, ez években visszahúzódtak, passzívak lettek, közömbösekké váltak. Az elmúlt évek alatt hány olyan emberrel találkoztam magam is, — parasztok kai, értelmiségiekkel, — akik derék, lelkes harcosokként álltak ott né pi demokratikus rendszerünk mellett a legnehezebb időkben és akik mi is egyetértenek mindazokkal az eszményekkel, amelyeket a szocializmus építése jelent, — de vala hogyan, legtöbbször nem is a maguk hibájából, az utóbbi időkben kívül rekedtek a politikai élet körén. S nyilván mások is ismernek ilyeneket. De hozzátehetem: még többen vannak olyanok, akik éppen az elmúlt évek nagy változásai során kezdtek megváltozni maguk is, nyílt fel bennük a közösség, a nemzet ügyei iránti érdeklődés és a benső szándék, hogy oda álljanak jó haz9fiak módjára, cselekvő módon. tudatosan, népi demokráciánk mellé. Az elmúlt években nem segítettük eléggé ezek közeledését, aktivizálódását sem. Túlságosan szűkre vontuk a kört, akikre kiterjedt erőnk s figyelmünk. S ez nagy hiba volt. A Hazafias Népfront szerape és jelentősége • *—r- r-— „ nemzeti bizottságok. Mennyi jó gyakorlatiasság s mennyi népi bölcsesség került felszínre ezekben a bizottságokban; — egyszerű parasztok, volt cselédek, üzemi munkások, akiknek mindig csak parancsoltak s akiktől igyekeztek elzárni a tudást, a közösségi életben való jártasságnak, mondhatnám a kormányzásnak olyan imponáló bölcsességével nyúltak a köz dolgaihoz a legtöbb helyütt, mintha mindig ezt tanulták volna. Még magunk is, akik mindig hittünk népünk tehetségében, alkotó erejében, csodálkozva és lelkesülten néztük, mennyi tehetség s rátermettség tör elő a mélyből. S azután a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának nagy történelmi aktusa: a földosztás. A reakciósok, akik legalább húzni szerették volna még az *Ezeréves perben- az ítélethozatalt, azt prédikálták, hogy hosszú évekre, talán egy évtizedre szóló előkészítő munka kell ehhez. És ime: szinte hetek alatt, néhány hónap alatt elvégezték ezt a történelmi feladatot a munkásosztály segítségével a népi bizottságok, a demokratikus és a népi igazságérzet nagy erejére támaszkodva. Vagy emlékezzünk csak a földreform vívmányainak a megvédésére, a reakció dühödt tárcadásai ellen: az összefogásnak, a harcos egységnek milyen csodálatos époszai születtek meg ezekben az időkben. S azután a harc a stabilizációért, az infláció kavargó őrületében, a dollárlovagok dúskálása idején; — a dolgozók micsoda hite, szívóssága, céltudatossága s milyen széles öszszefogása kellett ahhoz, hogy úrrá lehessük a gazdasági anarchián. Majd a hároméves terv hősi korszaka, mikor hihetetlenül rövid idő alatt eltüntettük a romokat, a háborús pusztítás súlyos következményeit s helyreállítottuk népgazdaságunkat. Lehetetlen nem a lelkesültség érzésével visszagondolni a dolgozók széles frontjának kemény küzdelmeire, ahogyan a reakciós erők ismételt rohamai megtörtek a szilárduló összefogáson, a harc közben kovácsolódó munkásparaszt szövetségen. Majd a bankok s a nagyüzemek államosítása. — amikor a munkásosztály, államvezetői érettségéről tanúságot téve szinte minden előzetes tapasztalat nélkül, lényegében zökkenőmentesen kézbe tudott venni s tovább tudott vinni egy hatalmas, bonyolult gazdasági mechanizmust. Nagy vizsgái voltak mindezek népünk érettségének, felnőtt voltának. Már 1949-re olyan változások történtek a magyar társadalomban hogy a koaliciós állapot nem volt hü kifejezője és nem volt kellő seú stau .a. írund jqfrUiu szaWx vetségre támaszkodo Függetlenségi Népfront. Megkezdődött hazánkban a kizsákmányolástól mentes társadalom, a szocializmus építése. Nem zetünk ma erősebb s egységesebb, mint ezeréves történelmünk során bármikor volt. Soha el nem múló elismerés illeti meg a Magyar Dolgozók Pártját, a kommunisták pártját, amiért a legjobb magyarok álmát, népünk régi-régi vágyát beteljesítve, legszebb történelmi hagyományaink hű örököseként, lankadatlanul munkálkodott a nemzeti Ugy hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy amikor napjainkban, a párt iránymutatásával életre kelt a Hazafias Népfront, ez nem valami mesterkélt és mesterséges konstrukció, hanem olyan hatalmas tömegmozgalom, amelyet az élet hozott létre, rmelyet politikai, társadalmi fejlődésünk tett időszerűvé és amelyet milliók kezdeményezése, lelkesedése tesz erőssé. Ezt bizonyítja az a nagy érdeklődés, az a széles megmozdulás, amely a népfrontbizottságok megválasztását kísérte országszerte. Ezt bizonyítja az a nagy várakozás, amellyel széles dolgozó tömegek fordulnak kongresszusunk felé. S erről tanúsko* dik az a mind nagyobb arányokban kibontakozó aktivitás, amely már sok népfrontbizottságunk körül kialakult az elmúlt néhány rövid hét folyamán is. Mindezek alapján már most is bátran elmondhatjuk, hogy a Hazafias Népfront egységbe hívó szava megtalálta az utat népünk szívéhez! (Taps). S mindez egyáltalán nem csodálatos. Népünkben mindig, a legridegebb elnyomatás esztendeiben is, mélyen élt a hazafis érzés. Akkor is amikor milliók éltek itt — népünk legértékesebb rétegei, a „nemzet alatt", amikor a dolgozó, küszködő millióknak jogszerint kevés közük volt ehhez a hazához. De mégis ők voltak azok, akik tatár, török, német dúlása után újra és újra felépítették ezt az országot, akik virágzó városokat teremtettek a pusztaság helyén, akik kiirtották a vad bozótokat, lecsapolták a mocsarakat, megkötötték a futóhomokot; ők voltak azok, akik hazát teremtettek a puszta földön s védték az ellenség^ ellen, még ha csak a gond, szenvedés jutott is nekik osztályrészül. Hogyne virágozna, terebélyesedne ki még jobban ez a mindig élő hazaszeretet ma, amikor a nép végre nem szolgálja, de gazdája ennek az országnak! Ez a népünk érzéseiben mind gazdagabban kibontakozó hazaszeretet a biztos alap a Hazafias Népfront sikeres munkájához. A Hozafias Népfront népfrontpolitikánk eddigi vívmányait meszszemenően felhasználja, tanulságait hasznosítja, erkölcsi, szellemi folytatója a Magyar Frontnak, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak, s a Függetlenségi Népfrontnak; — de a múlttal szemben mégsem csak egyszerű folytatást, hanem újat jelent. Nem az eddigi kereteket akarjuk megtölteni új tartalommal, hanem népüntf, nemzetünk, politikai és gazdasági életünk fejlődésének megfelelően szervezetileg is új népfronkjiozgalmat hozunk létre. a Hazafias Népfront* Mi az új ban? Mindenekelőtt az, hogy jóval szé„ lesebb alapokon épül fel, mint népfrontpolitikánk eddigi alakulásai. összefogás, a nemzeti egység létrehozásán. A kommunisták pártjának, A Hazafias Népfront hatalmas népi egységmozgalom a Magyar Dolgozók Pártjának halhatatlan történelmi szerepe hazánk! A Hazafias Népfrontnak, — felemelésében, egész nemzetünk ] mint egész nemzetünknek, — veelőtt világos. S világos az is, — bebizonyította a történelem —, hogy a Magyar Dolgozók Pártji az az egyetlen, nagy erő, amelyre bizton támaszkodhatunk, amely vezetni képes országunkat, népünket a felemelkedés útján. Nem véletlen dolog az. hogy az elmúlt 10 év során a más-más álarc mögött fellépő, de valójában mindig azonos ellenséges erők legfontosabb törekvése mindenkor az volt, hogy rombolja a belső egységet, hogy igyekezzék a különböző dolgozó osztályokat, rétegeket egymás ellen kijátszani. Hál' istennek, ez sosem sikerült! S nem fog a jövőben sem sikerülni, — mert nem visszafelé, hanem előre forog a történelem kereke; nem a nemzeti összefogás lazítása, hanem szélesítése és szilárdítása irányába haladunk. Rengeteg tanulsággal járt ez az elmúlt tíz esztendő. S ezek között az egyik legfontosabb, az, hogy számunkra a nemzeti egység, a nemzeti összefogás politikája az egyetlen lehetséges, egyetlen eredményes politika. Ez az az alap, amelyen olyan erősen állhat meg országunk, hogy — Kossuth szavaival szólva — a „poklok kapui sem dönthetik meg". S nem csak az elért eredmények, — hanem még az elkövetett hibák is ezt bizonyítják. Ha ez utóbbi évek során követtünk el. — mert elkövettünk —, komoly hibákat is, az egyoldalú és túlzott iparosítással, a mezőgazdaság fejlesztésének elhanyagolásával, a munkás-par?szt szövetséget lazító helytelen intézkedésekkel, — úgy ennek is Ogyik fontos oka az volt, hogy nem fordítottuk kellő gondot a nemzeti összefogás állandó erősítésére és szélesítésére. Ennek az lett a következménye, hogy nem figyeltünk eléggé a dolgozó tömegek hangjára, szavára, nem érvényesülhetett eléggé a dolgozók ellenőrzése terveink, intézkedéseink fölött s nem érvénvesülhetett bírálatuk, véleményük, sok egészséges javaslatuk sem. Ma már világos: helytelen volt az. hogv a Függetlenségi Népfront amely pedig éppen a nemzeti öszszefogás erősítését és szélesítését volt hivatva szolgálni, az utóbbi években jórészt formálissá vált. i miütötisst. - aüg^feitelLjti -8 _ siiatú zető ereje, forradalmi tapasztalatainál, harcedzettségénél fogva a munkásosztály; a Hazafias Népfront tartó oszlopa a két legnagyobb osztály, a munkásosztály és a parasztság testvéri szövetsége (Taps.) — de azt akarjuk, hogy mindezen túl a Hazafias Népfront legyen egész népünk hazafias erőinek minden eddiginél szélesebb, hatalmas népi egységmozgalma. Az a cél, hogy e hatalmas népi mozgalomban, az eddigi kereteket messze kiszélesítve s lényegében az egész népre, az egész nemzetre kiterjesztve, fogjon össze minden, a nép javára munkálkodni tudó, munkálkodni akaró szervezet, társadalmi egyesület és fogjon öszsze minden egyén, férfi és nő, öreg és fiatal, származásra, foglalkozásra, társadalmi helyzetre, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül, aki szolgálni tudja és szolgálni akarja hazánk, népünk boldogulásának szent ügyét. Azokon a keveseken kívül, akik ellenségei népi demokratikus rendszerünknek, akik a régi osztálytársadalmat kívánják vissza, társadalmi igazságtalanságaival, nemzetellenes politikájával együtt — ezen a törpe kisebbségen kívül valójában az egész nép, az egész nemzet egységbe tömörítése a cél. (Taps.) E nagy és nemes cél érdekeinek rendeljük alá a szervezeti formákat is, — sőt úgy kell ezeket meghatároznunk, hogy ezek is a fő célt, a minél szélesebb nemzeti összefogás megvalósulását támogassák, segítsék. A szélesítés, a minél teljesebb egység megvalósítása irányába hat az, hogy a Hazafias Népfront nem pártok összefogása, mint még ez egyik jellemzője volt a Függetlenségi Népfrontnak is. A pártkeretek: mindenképpen szűkítést jelentenének. Tudjuk jól, igen széles dolgozó rétegek voltak, vannak ebben az országban, amelvek nem csatlakoztak a múltban egyetlen párthoz sem, — viszont túlnyomó többségükben becsületes hazafiak, hívei és támogatói népi demokratikus rendszerünknek. Nyilván ezek nélkül nem tölthetné be a Hazafias Népfront a maga igazi szerepét. gek, az olyan dolgozók közreműködéséről sem, akik ma még közömbösek. ingadozók v%gy éppen sok minden okból bizalmatlanok. Vannak nálunk ilyen rétegek? Vannak, természetesen. Az elmúlt tíz esztendő sokat jelentett népünk öntudatának fejlesztésében, a régi szellemi nyűgök feloldásában, az évszázados céltudatos elnyomorítás következményeinek a megszüntetésében, — de mindent nem végzett el. Vannak még, — hogy én is ezzel a meghatározással éljek — „fehér foltok" társadalmunk térképén, ahová a mi nevelőmunkánk nem ért el. Sokszor a magunk hibájából is. Vannak, nem is kevesen, akik — mert mindig erre szoktatták őket a múltban, — földresütött szemmel, szinte vegetativ módon élnek mj is, — mától-holnapig érő gondokkal, gondolatokkal, beléjük ivódott bizalmatlansággal mindenfajta hatalom iránt s mély közöm* bösséggel a közösség ügyeivel szemben. A Hazafias Népfrontnak egyik fontos feladata éppen az, hogy ezeket a rétegeket is bevonja a közéletbe. a politikai életbe. Mindez együttvéve azt is jelenti, hogy a Hazafias Népfrontnak. — éppen az állandó szélesítés érdekében, — működésében montesnek kell lennie mindenfajta merevségtől, túlzott megkötöttségtől. Ezért. jött létre a Hazafias Népfront már az eddigi tapasztalatok ezerint is nagyon helyosen —, mint tömegmozgalom_ s nem, mint a meglévők inellé egy új tömegszervezet. Az, hogy a Hazafias Népfront tömegmozgalom, lehetővé teszi azt, hogy benső életében, munkájában, mozgásában minél kevesebb legyen a sablon, a séma az ndoll körülményekhez alkalmazkodjék mindenütt » minél szélesebb tömegekre tudja kiterjeszteni a maga befolyását. A' Hazafias Népfrontban nincs egyéni tagság, nincs tagkönyv, ninos tngdij. Csatlakozhatnak hozzá mindazok a tömogszervezetek, társadalmi egyesületek, politikai, gazdasági. kulturális szervezetek, amelyek népi demokráciánk céljait magukénak vallják. S az elmúlt hetek azt mutatlak, liogy c szervezetek lelkesen sorakozta a HazaSőt. tovább megyek, mi nem UqotáhaftMfe £ mtó M ^Ylft tffllfol , 'frWf * farmdiJi Ohl^.l