Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-19 / 247. szám

KEDD, 1954 OKTÓBER 19, S 0ElMi?BY»KCRS2SG Kommunisták az élre az áj szakasz politikájának megvalósításáért (Folytatás a második oldalról!) mány aei utóbbi napokban hozott. A kötelező gabonabeadás minden mázsája után 10 kg-os ingyenes korpajuttatás, a parasztság régi panaszát orvosolja. Emellett az ál­lamnak eladott minden mázsa sza­bad gabona ntán 20 kg korpát juttat az állam mázsánkénál 150 forintos áron, A beadásra szánt kenyérgabona takarmánygabonával való helyettesítésének lehetősége Bzintén arról győzi meg dolgozó parasztságunkat, hogy a párt és a kormány továbbra is szilárdan a júniusban megkezdett úton jár. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy a kommunisták nagyobb fele­lősséggel, odaadással dolgozzanak továbbfejlődésünk kulcskérdésének, a mezőgazdaság fejlesztésének si­kere érdekében. Most minden kommunista fi­gyelmét, felelősségérzetét, kü­lönösen falun, fel kell kelteni a soronkövetkező őszi mezőgaz­dasági feladatok sikeres elvég­zésére. Minden Idegszálunkkal, a párt toljes mozgósításával, az időben és jól végzett talajmunkával, né­pünk jövő évi kenyerének biztosí­tásáért kell hareolni a magasabb terméshozamokkal. Figyelmünket azért is a gabonavetés biztosításá­ra kell fordítani, mert a tavalyi évhez viszonyítva nagyobb terüle­tet kell kenyérgabonával bevet­nünk. Az időjárás, a talajviszonyok kedvezőek a búzavetés meggyorsí­tására. Minden kommunista a fa­lun járjon élen abban, hogy meg­gyorsuljon a vetés üteme, hogy a legjobb minőségű és legjobb elő­vetgmétnyü földekbe kerüljön a gabona, hogy a soványtalajú föl­deken a vetés előtt trágyázzanak alá és minél több műtrágyát al­kalmazzanak, ami a megyében te­kintélyes mennyiségben áll ren­delkezésünkre. Erre annál inkább is szükség van, mert megyénkben még jelentős területeken búza után vetünk búzát és nagyon sok a ku­korica után. vetett búza. El kell érnünk, hogy a tavalyinál na­gyobb területen elvétendő búzát októberben az utolsó szemig a földbe tegyük. Földjeink alkalma­sak arra, hogy több gabonát ad­junk az országnak s benne me­gyénk városi és falusi dolgozói­nak is. Ha most jól dolgozunk, minden lehetőségünk megvan arra. hogy az idei hat mázsás búza átlagter­méssel szemben elérjük az 1951-es 10 mázsán felüli átlagot. Ehhez szükség van a munkaidő jó ki­használására a termelőszövetkeze­tekben és gépállomásokon, az ál­lami gazdaságokban ós az egyéni­leg dolgozó paraszti gazdaságok­ban egyaránt. Szükség van agronó­musaink szakértelmére, a termelé­si bizottságok hozzáértő támoga­tására, tanácsaink, a tömegszerve­zetek odaadó munkájára, a párt aktivistáinak lelkes támogatására. A falun dolgozó kommunistáknak ezekben a napokban nem lehet fontosabb feladatuk, mint az, hogy m vészesen lassú ütemben haladó búzavetést meggyorsítsuk. Ez most a Központi Vezetőségi határozat végrehajtásának legfontosabb ré­sze a falun. A párt Központi Vezetősége a mezőgazdaság különböző ágainak fellendítése érdekében elhatározta, hogy az anyagi érdekeltséget érvé­nyesíteni kell az olyan ipari nö­vényekkel és más mezőgazdasági cikkekkel kapcsolatban is, amelyek a múltban a világpiacon igen ke­resettek voltak és az ország kül­kereskedelmében jelentős szerepet játszottak. Ilyenek különösen az aprómagvak, pulyka, libamáj stb. A régi ismert magyar mezőgazda­sági exportcikkek termelésének gyors növelése érdekében a termé­nyek árát fel kell emelni. Ezt ha­tározta el a Központi Vezetőség. Dolgozó parasztságunk ebből is megértheti: pártunknak a mezőgazdaság fejlesztésére, a dolgozó paraszt­ság anyagi érdekeltségének nö­velésére irányuló politikája nem taktika, hanem azt a párt következetesen megvalósítja. Szembe kell szállni azzal az elter­jedt nézettel, hogy a párt azért kedvez most a parasztságnak, hogy azután legyen majd mit visszaven­ni tőle. Nemcsak a növénytermelésben, de az állattenyésztésben is 'lénye­gesen meg kell változtatnunk a helyzetet. Állatállományunk az utóbbi időben fejlődött, azonban ez a fejlődés nem kielégítő, különö­sen a szarvasmarhatenyésztés te­rén. A falun dolgozó kommunis­táknak elsőrendű feladatuk jó pél­dával élenjárni az állattenyésztés fejlesztésében és minden módon elősegíteni azt. Nagy gondot kell fordítanunk az állattenyésztés ho­zamának növelésére. Van némi javulás, de ezzel koránt sem lehe­tünk megelégedve. Főként állami gazdaságainkban és termelőszövet­kezeteinkben lassú a hozamok nö­vekedése és drágán állítjuk elő az egyes termékeket. Nem ritka az olyan állami gazdaság megyénk­ben, ahol 5—6 Ft-ért állítunk elő egy liter tejet, 4—5 Ft-ért 1 darab tojást. Hasonló drágán termeljük a búzát is, melynek mázsánkénti előállítása nem egy állami gazda­ságban 3—400 Ft-ra rug. Az állat­tenyésztés fellendítésére is hatha­tós intézkedéseket tett kormány­zatunk az utóbbi időben, különö­sen a szarvasmarha árának jelen­tős felemelésével. Kedves elvtársak! Ismételten hangsúlyozni kell, hogy nehézségeink leküzdésének útja nem a parasztság termelési kedvének csökkentésén keresz­tül vezet, hanem az anyagi érde­keltség elvének biztosítása út­ján. Nehézségeinket csak úgy tudjuk leküzdeni, ha megoldjuk a gabo­naproblémát, ha a mezőgazdaság minden ágában a termények és termékek nagyobb mennyiségét ál­lítjuk elő. Csongrád megyében eh­hez minden lehetőséggel rendelke­zünk. Rajtunk múlik, hogy ezeket a lehetőségeket valóraváltsuk, hogy maradéktalanul végrehajtsuk e té­ren is a Központi Vezetőség hatá­rozatait. ahol élnek, dolgoznak, olyan légkör kialakítását kell elősegí­teni, amelyben a becsületes munkások, dolgozók többsége kidobja soraibői és társadalmi megvetésnek teszi ki azokat, akik paraziták módjára a nép­vagyon, vagy akár a személyi ' tulajdon fosztogatásával akar­nak élősködni a társadalom nya­kán. Elsőrendű politikai kérdés, hogy a széles mértékben elharapódzott lopások, a társadalmi tulajdont fosztogató gazemberek és tolvajok ellen keményen és vas kézzel lép­jünk fel. A kulákok és a levitéz­lett kizsákmányoló osztályok söp­redéke állt a társadalom fosztoga­tásának élére, ők azok, akik meg­akarják rendíteni a bizalmat népi államunk erejében, s bizonytalan­ságot szeretnének teremteni a közbiztonság terén. Rendőrségi, ügyészi és bírósági szerveink első­rendű feladata, hogy az eddiginél sokkal nagyobb törvénytiszteletre kényszerítse őket. Meg kell gyor­sítani az olyan ügyekben az eljá­rást és felelősségrevonást, mint a Mérleggyárban kipattant ügy, ahol különböző csalásokkal többszázezer Ft-al károsították meg a dolgozó társadalmat. Azonban ismételten hangsúlyozni kell, hogy mindez nemcsak rendőrségi és bírósági, de elsősorban társadalmi feladat. Változtatni kell, elvtársak, azon a helyzeten, hogy azok a becsüle­tes munkások, mindenekelőtt a kommunisták, akik tudnak ugyan a lopásokról, mégsem hívják fel a tolvajokra a figyelmet, kényelem­ből elnézik azok disznóságait és nem lépnek fel ellenük. Ezen a helyzeten változtatni kell olyan közszellem kialakításával, amely kiveti magából a társadalom sze­metét. Nehézségeink leküzdéséhez je­lentős hozzájárulást jelent az, ha minden téren megszüntetjük a" pa­zarlást, mert a pazarlás, akár anyaggal, akár munkaerővel tör­ténik, végsősoron csökkenti azt az összeget, amit a termelés fokozásá­ra, a közszükségleti cikkek na­gyobb tömegének előállítására for­díthatunk. Ilyen irányban segít bennünket a túlzott bürokrácia le­építése is, mert azzal, hogy a nem termelőmunkát végzők egy részét átirányítjuk a termelésbe, növel­jük a termelésben résztvevő mun­kások számát és megteremtjük a célravezetőbb, olcsóbb közigazga­tást. A dolgozók megértik, hogy tarthatatlan az a helyzet, hogy pl. megyénkben az építőipari tröszt vonalán minden két termelőmun­kásra egy termelő munkát nem végző adminisztrátor, raktáros stb. jutott. Nyilvánvaló, hogy nincs igazuk azoknak, akik ezt a szük­séges intézkedést szembeállítják a dolgozók életszínvonala emelésére irányuló politikánkkal. Ezt az el­lenség terjeszti, de helyenként jó­hiszemű munkások is a befolyása alá kerülnek, akiket fel kell vilá­gosítani ennek az intézkedésnek a dolgozó nép érdekelt szolgáló szükségességéről. Harcot a bürokrácia ellen a takarékosságért Vessük ki társadalmunkból a közvagyon tolvajait, rongálóit és pazarlóit Szóvá kell tenni azonban, hogy megnehezítik e feladatok végre­hajtását a különböző szerződtető vállalatok, mint aMezőker, amely semmibe sem véve pártunk június­ban elhatározott politikáját, önké­nyeskedik a hagymát és más zöld­ségeket termelő parasztsággal, nem tartja be a szerződésben vállalt kötelezettségeit, ami jogos felhábo­rodást kelt a parasztság között. Nehézségeink megszüntetésében je­lentós szerepe van annak, hogy le­küzdjük az állami és gazdasági életünk minden területén mutat­kozó pazarlást, a nép vagyonának elherdálását, az állami és gazda­sági életben meglévő túlzott bü­rokráciát. A megye kommunistái­nak több felelősséggel, a párt po­litikája melletti bátor kiállással fel kell lépniök a népvagyon fele­lőtlen tékozlóival és tolvajaival szemben. Többszázezer Ft azoknak a csalásoknak, lopásoknak, sikkasz­tásoknak értéke, melyeket ipari üze­meinkben elkövettek. Megengedhe­tetlen a népvagyon olyan hanyag kezelése, mint a makói Gépállo­más építkezésein, ahol a tégla, hasznos zsaluzó anyagok, állványok széjjelszórtan, csákiszalmája mód­jára hevernek. Gyakori a mezőgaz­dasági gépek elhagyása, különösen az állami gazdaságok és gépállomá­sok részéről. A batidai gépállomás például több gépet, ekéket, boronákat hagyott szerte a földeken és a dol­gozó parasztok jöttek jelenteni, hogy melyik dűlőben vannak elha­gyott gépek. Amikor a mezőgazda­ság gépekkel való megsegítésére a párt és a kormány hatalmas áldo­zatokat hoz, a kommunistáknak az ilyen állapotokat eltűrni nem sza­bad. Nem ritka az olyan eset sem, mint a nagymágocsi állami gazda­ságban, ahol 80 mázsa cement a helytelen tárolás miatt a zsákok­ban megkötött. Rengeteg áru megy tönkre a hanyag kezelés miatt kü­lönösen földművesszövetkezeti bol­tunkban. Súlyos visszaélésekre, a szocialista vagyon hanyag kezelésé­re vall, hogy a Mészöv vonalon másfélmillió Ft leltárhiány jelent­kezik. Állami gazdaságainkban sú­lyos méreteket öltött a lopás. A személyi tulajdon kárára elköve­tett lopások különösen a mezei lo­pások is nagymértékben elhara­pództak a megyében és ezt rendé­szeti szerveink sokszor tétlenül tű­rik. Legutóbb az Igás-úti állami gazdaság igazgatója mondotta, hogy tyúk- és lucernalopás miatt felje­lentést tett tettenérés esetén a rendőrségen és nem történt intéz­kedés. Elvtársak! Mi, a legkülönbözőbb területen dolgozó komunisták va­gyunk felelősek ezért és nem tűr­hetjük el, hogy a haja szála sem görbül meg annak, aki a gondjai­ra bízott állami vagyont eltéko­zolja, lopja és pusztítja. A kommunista vezetőknek ott, , A Központi Vezetőség ülése kü­lön. hangsúlyozta, hogy nehéz­négeink leküzdése szempontjából jelenleg különösen nagy jelentő­sége van a takarékosságért, a pa­zarlás. a bürokrácia ellen folyó harcnak. Meg kell mondanunk, hogy az önköltségcsökkentés egyik legnagyobb akadálya is a pazarlás és & felduzzadt bürokrácia. 'A nagyméretű bürokrácia az igazga­tásban, a vezetésben, egyik féke­zője az új szakasz politikája meg­valósulásának. Mégis gazdasági vezetőink egyrészónél a megyében nem talál megértésre kellően ez az intézkedés. Vontatottan, minden kérdésben központi intézkedések­re várva hajtják végre a létszám­csökkentést. E tekintetben véle­ményünk szerül* sokkal több ön­tevékenységre, kezdeményezésre van szükség annál is inkább, mert vannak olyan példák, mint a Sze­gedi Kendergyár, ahol 300 fölölt van az adminisztrációs létszám, a minisztérium mégis csak 8 főt írt elő a termelésbe való átirányításra. Hasonló a helyzet a szegedi Ruha­gyárban, ahol a közel 300 főnyi adminisztrációs létszámból a mi­nisztérium mindössze 5 főt akart átirányítani a termelésbe. A he­lyi elvtársak nagyon helyesen már 32 főt irányítottak át — többségük­ben jó szakmunkásokat — a mun­kaerőhiánnyal küzdő üzemrészek­be. A gazdasági vezetők vélemé­nye szerint még több dolgozót is át lehet irányítani az üzemen be­lül a termelőmunkába anélkül, hogy az adminisztrációs munká­ban fennakadást okozna. A funk­cionáriusoknak. gazdasági vezetők­nek, állami vezetőknek harcolniok kell azért; hogy észszerűen, de annyi adminisztrációs dolgozót irányítsanak át a termelőmunkába, hogy az ne akadályozza az üzem termelését. A pazarlás megszüntetése érde­kében a Központi Vezeiőség szigo­rú rendszabályok kidolgozását ha­tározta el az államapparátus és gazdasági életünk különböző te­rületein. Ezért csökkenteni kell a tudományos kutatóintézetek, a kül­képviseletek túlméretezett kiadá­sait. Nagyobb takarékosságot kell érvényesíteni a sport, kultúra, az oktatás és társadalombiztosítások kiadásainál egyaránt, mégpedig olyan mértékben, — ahogy Rákosi elvtárs mondotta, — hogy az a mi zsebünkhöz legyen szabva. A párt és a kormány takarékossági intéz­kedéseinek holyes végrehajtásával cgyidőben biztosítani kell ezen in­tézkedések politikai vonalon való megmagyarázását is. Szegedi egye­temeinken és középiskoláinkban külön gondot kell fordítani a po­litikai munkában annak megma­gyarázására, hogy mi tette szüksé­gessé az ösztöndíjak csökkentését, a kollégiumi hozzájárulás emelé­sét. az üzemekben a munkaruhák kihordási idejének meghosszabbí­tását, az ipari tanulóknak nyúj­tott segítség csökkentésít, a szo­ciális és kulturális juttatások sza­bályozását. .„.UD-^kUU.,, Kétségtelein, a takarékossági intéz­kedések nagyban hozzájárulnak az önköltség csökkentéséhez. Arra is fel kell azonban hívni a figyelmet, hogy a párt- állami és gazdasági vezetők egyrésze túlbecsüli a racio­nalizálás jelentőségét, úgy gondol­jam hogy ez megoldja gazdasági életünk összes problémáit, Ez té­ves nézet, mert ugyan a racionali­zálás valóban segíti nehézségeink leküzdését, de nehézségeinket vég­ső soron az oldja meg, ha nagy lépést teszünk előre a termelés te­rületén. Az életszínvonal emelésé­nek legalapvetőbb feltétele a ter­melés. Gondoskodni kell róla, hogy a takarékossági intézkedé­sek leple alatt ne húzódhasson meg a párt politikájának elferdí­tése. Biztosítani kell, hogy a le­építésre kerülő dolgozókról, azok elhelyezéséről emberségesen gon­doskodás történjék. Ezt elősegíti a kormánynak és a szakszervezetnek az az intézkedése, mely komoly anyagi támogatást biztosít azok­nak a dolgozóknak, akik a racio­nalizálás után azonnal nem tud­nak más munkakörbe elhelyezked­ni. A mi megyénkbon ilyen dolgo­zókról nem lehet beszélni, mert minden leépített dolgozónak mun­kát tudunk adni Határozottan meg kell mondani, hogy a párt az olyan takarékossági intézkedésekkel nem ért egyet, melyek mögötf lényegében burkolt áremelés és egyéb formában a dolgozók életszínvonalának csök­kentésérem a vásárlóerő csökkenté­sére irányuló elgondolás húzódik meg. Megyénkben ezt szóvá kell tenni azért is, mert az utóbbi idő­ben széles mértékben elharapód­zott ez a helytelen gyakorlat. A szegedi Fürdővállalatnál az igaz­gató önhatalmúlag többszörösére emelte a fürdőjegyek árát. Az ön­kényesen eljáró igazgatót sem a városi tanács, sem a pártbizott­ság mindezideig nem vonta fele­lősségre. A megyében rossz ha­tást váltott ki, az az intézkedés, mely különböző helyrendezésekkel a mozi helyárak felemelését jelen­tette. A legelterjedtebb a burkolt áremelés, a dolgozók megkárosí­tása a kereskedelem vonalán. Az ál­lami kereskedelmi ellenőrző szerv 1953 óla ez év júniusáig 220 eset­ben volt kénytelen bírságot alkal­mazni 80 százalékban árdrágítá­sok miatt. Számtalan olyan eset van, amikor a másodosztályú árut olsőosztályú áruként adják el. Elég gyakori ez földművesszövet­kezeteinkben, de a szegedi kereske­delmi vállalatokra is sok ilyen pa­naszt hallunk. Ennek megszünteté­séért különösen a kereskedelem vo­nalán dolgozó kommunistáknak nap mint" nap harcolniok kell. Nem türhelő, hogy felelőtlen e'emek a kereskedelemben rontsák pártunk politikájának hitelét. Hasonló je­lenségek nagymértékben elhara­pództak a vendéglátóipari vállala­tok vonalán is. Súlycsonkítások, a bor vizezése, mind olyan jelensr­gck amelyeket kemény kézzel, a legsürgősebben fel kell számolni. A Központi Vezetőség elítélte azt a helytelen felfogást is, mely az új szakaszban kizárólag az életszínvo­nal emelését látja, figyelmen kí­vül hagyja, hogy az életszínvonal tartós emelésének alapvető feltéte­le, hogy növekedjen a termelés, hogy az új szakasz megköveteli a fegyelmezett munkát az állami és gazdasági élet minden területen. Megyénkben sem ritka, amikor a tömegekkel való kapcsolat megszi­lárdítására hivatkozva lemondanak arról, hogy szigorúan érvényt sze­rezzenek az állampolgári fegyelem­nek, a munkafegyelemnek. Ez a felfogás az utóbbi időben különösen hozzájárult ahhoz, hogy megyénkben a gabonabegyüjtés utá­ni időszakban ismét romlott az ál­lampolgári fegyelem, különösen a sertés begyűjtés területén. Tűrhe­tetlen és gazdasági nehézségeink­nek egyik fontos okozója, hogy a megye harmadik negyedévi sertés­beadási tervét a kötelező beadás vonalán csak 59.3 százalékban tel­jesítette. Pedig meg kell monda­nunk, hogy lehetőségeink a begyűjt tési terv teljesítésére soha olyan jók nem voltak, mint most. A pái í többszöri figyelmeztetése ellenére is begyűjtési szerveink liberálisan kezelik a kötelező beadás ügyét, amiben kétségkívül közrejátszik az a helytelen felfogás is, hogy egyes községi tanács-funkcionáriusok a tanácsválasztásra hivatkozva, az állam kárára akartak maguknak olcsó népszerűséget szerezni. A kommunista vezetők a tárnicsok­ban, a begyűjtési apparátusban, a községekben értessék meg környe­zetükkel, hogy az állaimmal szem­beni kötelezettségek teljesítését nem lehet huzavona tárgyává ten­ni. A beadási kötelezettség törvény mindenki számára. Ne féltse a kommunista vezető, a tanácselnök, a begyűjtési dolgozó, a párt és a kormány tekintélyét azért, mert megköveteli a rendet és fegyelmet. A mi pártunkra nem jellemző a maradi nézetek előtt való meghaj­lás, mert nem az elvtelen politika, hanem a nemzet egyetemleges ér­dekeinek védelme erősíti a párt és a dolgozók kapcsolatát. A párt szá­mára a népjólét emelése a fő cél, ez a legfőbb törvény, aminek érde­kében, ahol szükségessé válik — népi államunk törvényeit is szigo­rúan alkalmazni kell. Alkalmazni kell elsősorban a kulákokkal szem­ben, akik az utóbbi időben a leg­különbözőbb fondorlatos módon ki­játsszák a törvényeket, nem tesznek eleget beadási kötelezettségüknek. A politikai munkánkban pedig ha­tározottan rá kell mutatni arra, hogy népi államunk segíti a dol­gozó parasztságot s a begyűjtés te­rén sem volt szűkmarkú az enged­ményekkel. Megyénkben csak a be­gyűjtési rendelettel közel 2500 va­gon búza elengedéséhez, szabadpia­ci áron számítva közel 100 millió forint megtakarításhoz jutott dol­gozó parasztságunk. Megyénk adó­sa az országnak, ez fékezi népünk életszínvonalának emelését. — Nem titok, hogy drága valutáért külföld­ről kell zsírt behoznunk, mert adósságunk jelenleg ebben az év­ben csak sertésből 6755 darab, amit a negyedik negyedév végére feltétlenül le keli törlesztenünk. A lehetőségek ehhez adva vannak. Ezzel egyidőben biztosítanunk kell a kukorica, napraforgó, a tej, tojás, baromfi begyűjtési tervünk mara­déktalan teljesítését is. Azt hiszem, mindnyájunk nevében kijelenthe­tem, hogy Csongrád megye kom­munistái felelősségük tudatában mindent el fognak követni, hogy hozzásegítsék' pártunkat és kormá­nyunkat e téren is a nehézségek le­küzdéséhez. (Hosszantartó taps.) A júniusi határozatoktól jottányit sem térünk e tak meggyőződve annak helyessé­géről, amit tesznek. Ennek egyik oka, hogy a pártot, a párttagságot politikailag nem készítettük fel gondosan a bekövetkezett gazda­Kedves Elvtársak! A Központi Vezetőség megálla­pította, hogy pártunk soraiban is tapasztalható volt némi zavar és kétkedés egyes gazdaságpolitikai intézkedésekkel kapcsolatban, j sági intézkedésekre" Mondjuk meg őszintén, ez a mi megyénkben is így volt. Nem mondták ki nyíltan, de gyakorlati munkájukat látva arra a következ­tetésre kell jutni, hogy egyes gaz­dasági és állami vezetők nem vol-. A Központi Vezetőség éppen ezért a leghatározottabban ál­lást foglalt amellett, hogy a jövőben végrehajtásra kerülő [Folytatás a negyedik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents