Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-17 / 246. szám

VASÁRNAP, 1954 OKTÓBER 17. DELMÜGYÖRORSZŰC A szegedi járás pedagógusai tevékenyen dolgoznak a.-népfronl-bizotlságokban ' A szegedi járásban megalakult népfront-bizottságokba beválasztott pedagógusok tevékenyen dolgoznak. Sándorfalva község 35 tagú népfront-bizottságába két pedagógust választottai-;: Szinok Gábor igazgatót és Németh Olivérné tanárnőt. Mindketten a maguk munkaterületén ismertetik a helyi népfront célkitűzéseit., A szülői értekezleteken — ahol a község minden rétege képviselve van — gyakran beszélnek a széles nemzeti öszszefogás jelentőségéről. Reggelenkint az úttörők zászlófelvonásakor kihirdetik a tanulóknak, hol lesznek jelölőgyűlések, hogy meghívhassák szüleiket. A nyolcadikosok | — akik résztvettek a helyi népfront-bizottság gyűlésén és virágcsokrokkal köszöntötték a bizottság tagjait — házidolgozatot írtak a gyűlés lefolyásáról. Kiskundorozsmán, a régi kubikos községben Késő Vince pedagógust és Dudás Malvin óvónőt választották be a község népfront-bizottságába. Késő Vince pedagógustársai segítségével már hozzálátott a Hazafias Népfront kulturális programmjának megvalósításához. A több mint 800 esztendős múltra visszatekintő község monográfiáját dolgozzák fel. Megkezdték a jövőre felállítandó falumúzeum anyagának összegyűjtését. Házról házra járva kutatják fel a kamrákat, padlásokat, s a múzeum részére már sok értékes tárgyat gyűjtöttek. A napokban a 48-as szabadságharcból származó orosz lándzsát találtak. Vidám műsor a Szabadság filmszínházban Az Országos Cirkusz Vállalat Budapesti Varietéje vidám műsorral szerepei október 21-én, csütörtökön Szegeden. A műsorban fellép Honthy Hanna Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Kazal László, Kardos Magda. Zongorán kísér Hajdú Júlia zeneszerző. Az artistaműsor keretében bemutatkozik az öt Biró ikárai játékokkal, a négy Iván zsonglőr, a két Nagy vidám muzsikus, a két Loósz modern akrobata, a két Cuki excentrikus, a két Cimberlei egyensúlyozó, a két Kiss kerékpárművészek. A műsort Kovács Tibor konferálja, a zeneszámokat Thomka—Németh kettős adja elő. A „Kérem egy szóra" című vidám műsor este 6 és fél 9 órakor kezdődik. Jegyek a Szabadság filmszínház pénztáránál elővételben is kaphatók. Kedden kezdődik a mikrolemezes operasorozai A Közalkalmazottak Kultűrotthona és a TTIT közös rendezésében induló mikrobarázdás lemezbérlet első előadása 19-én, kedden este 7 órakor lesz a Közalkalmazottak Kultúrotthonában. Előadásra kerül Mozart kétfelvonásos operája, a Varázsfuvola. Az eredeti, németnyelvű, 3 mikrobarázdás lemezre rögzített felvétel 2 éve készült a bécsi operaházban, H. Karajan vezényletével. Az érdeklődők az egyes szerepeket kiváló énekesek tolmácsolásában hallhatják. A szerepeket Irmgard Seefried, Wiima Lipp, Emmy Loose, Anton Dermota, Erich Kunz, Peter Klein, Ludwig Weber stb. éneklik. Az előadás előtt bevezetőt mond Király József egyetemi adjunktus, a Csongrádmegyei Tanács Népművelési Állandó Bizottságának elnöke. HIREK A MEZŐGAZDASÁGI IPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET szegedi csoportja kedden, október 19-én délután 5 órakor az MTESZ előadótermében (Horváth Mihály•utca 3. szám) "Az élelmiszerkémia újabb eredményei* címmel előadást tart. Előadó: Maczelka László élelmiszeripari aspiráns, az "Élelmezési Ipar* című lap főszerkesztője, A MA DÉLELŐTTRE HIRDETETT "Opera-operett* matiné elmarad. Az előadást október 24-én, jövő vasárnap, a Szabadság Filmszínházban tartják meg ugyanabban az időpontban. Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa az "1954. évi dunai árvízvédelemért* elnevezésű emlékéremmel tüntette ki a néphadsereg 27 diszista tagjót, akik az árvízvédelemben kiemelkedő munkát végeztek. Az árvízvédelem során tanúsított önfeláldozó munkáért tíz fiatalt, továbbá a Táncsics műszaki tiszti iskola DISZ-szervezetét bejegyezték a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetőségének dicsőségkönyvébe. 22 fiatalnak, három DISZ-alapszervezetnek és a Kilián repülőhajózó tiszti iskola DISZ-szervezetének elismerő oklevelet adományozott a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége. SZEGEDI JEGYZETEK Öregek búcsúja A fehér abrosszal leterített asztal körül idős munkások ülnek. Néha-néha szólnak csak, arcuk annál többet beszél. Az idő ezer ráncba vonta arcukat, s a homlokukra is mély barázdát szántott. Kezük a dologhoz szokott munkáskéz, a nehéz évek multán megkérgesedett. Ezek is őrzik a felszabadulás előtti évek keserves küzdelmeinek emlékét. Milyenek is voltak ezek az évek? Ezt csak ők tudják igazán, de sokat elmondtak róla a fiataloknak, akik most az ő helyükbe léptek. Búcsúznak az idős munkások a gyártól. A Szegedi Kenderfonógyár tanácsterme ünnepélyes csendbe burkolódzik. Az osztályok dolgozói jönnek, hogy elbúcsúzzanak a nyugdíjba vonulóktól. Megható az a perc, amikor egymás felé fordulnak. A teremben összegyűlt ünneplők közül mindenkinek könnycsepp szökik a szemébe a búcsúszavaknál: Három generáció van itt az ünnepségen. Nagyapák, nagyanyák, apák és unokák. Mert eljöttek az apróságok is, hogy megköszönjék a nagyapáknak és nagyanyáknak, hogy dolgoztak értük és vidámabbá tették életüket. Az apróságok így búcsúztak az idősektől: „Nyugodtan peregjen szép csendes napotok, éljetek sokáig, legyetek boldogok!" — Találkozunk még az életben — szól Báló Piroska, a volt gombolyítós — akik itt maridnak, dolgozzanak szorgalmasan, becsülettel Pauli néni vizesfonós veszi át tőle a szót. — Megvidámították öreg napjaimat, köszönöm ezt kormányunknak. A nyugdíjtörvény gondtilan életet biztosít nekem. A nyugdíjba vonuló munkások közül Szűcs Mária így beszél a gyárban eltöltött időről: — 1912 óta dolgozom a gyárban. Emlékszem, úgy dugdostak bennünket, ha ellenőrzés jött, mert fiatalok, valósággil gyerekek voltunk. Most gondtalanul tölthetjük öreg napjainkat, gondoskodott róla az állam. Tóth Imréné negyven esztendőt töltött a textilgyárbin. Az emlékezéstől könnyes szemmel csak annyit mond: — Boldogan megyek nyugdíjba, biztos megélhetésről gondoskodtak számomra, nyugodtan pihenek. A 19 nyugdíjbavonuló munkást addig is szeretettel vették körül, míg dolgoztak. Mindenben számítottak rájuk, véleményt kértek tőlük és egy sorbin álltak a fiatalokkal, a termelésben együtt haladtak velük. Most a búcsúzásnál is nagy szeretet veszi körül őket. Az osztályok munkásai ajándékokkal kedveskedtek nekik és boldog pihenést, hosszú életet kívántak. , Évtizedeket töltöttek a Szegedi Kendergyárbin a most búcsúzó idős munkások. Az utódok boldogulásáért dolgoztak. Fogadják meg tehát a fiatalok, akik helyükbe léptek, az idősek hasznos tanácsát és küzdjenek olyan becsülettel, mint az idősebbek. R. J. <>t[/,CvS'áih'UyiöU^) Mit Jelent a racionalizálás? Lapunk több olvasója és a népnevelők válaszért fordullak hozzánk, hogy mit jelent a racionalizálás. Dolmánd) Mennek, a Textilművek, Tnltz Antalnak, a Gőzfürész dolgozójának, Mák Ernőnek és másoknak válaszként közöljük Ripp Gézának, a „Propagandista" elmü folyóirat szeptemberi számában megjelent „Mit jelent a racionalizálás?" című cikkét kétszeri folytatásban: PARTLNK ÉS KORMÁNYUNK az új szakasz bevezetése óta szómos, az egész népgazdaságot, társadalmunk egész életét átfogó intézkedést hozott, amelyek részben azonnali javulást eredményeztek a dolgozók anyagi helyzetében, részben pedig feltételéül szolgálnak annak, hogy a következő évek során biztosítani lehessen dolgozó népünk életviszonyainak állandó és rendszeres javítását. Pártunk politikájának helyességét meggyőzően bizonyítják az olyan eredmények, mint a bérből és fizetésből élők bérösszegének 158 százalékos emelkedése 1954 első felében 1953 megfelelő időszakóhoz képest, mint a dolgozó parasztság reáljövedelmének több mint 20 százalékos növekedése, mint a kiskereskedelmi forgalomnak a kormányprogramm óta bekövetkezett átlagosan 32 százalékos növekedése stb. Jelentős eredményeink vannak a népgazdaság erőinek átcsoportosítása. a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében hozott intézkedések megvalósítása terén is. Az elért eredmények mellett ugyanakkor látnunk kell, hogy pártunk politikájának végrehajtása további, igen komoly erőfeszítéseket követel építőmunkánk minden területén. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni a dolgozó tömegek életszínvonala emelésében, le kell küzdeni egy sor olyan akadályt, amelyek nagymértékben nehezítik célkitűzéseink valóraváltását. Nem lehet biztosítani az életszínvonal további emelését az olyan káros jelenségek kiküszöbölése nélkül, mint például a béralapnak a termelésnél és a termelékenységnél lényegesen gyorsabb ütemű növekedése, mint a rendkívül magas önköltség, vagy mint az állami és gazdasági apparátus számos szervének egészségtelen felduzzadása. Annak érdekében, hogy biztosítsuk a feltételeit elért eredményeink megszilárdításának, a népjólét további emelésének, egy sor olyan feladatot kell megoldanunk, mint a munka termelékenységének jelentős emelése, a jelenleg igen magas termelési költségek lényeges csökkentése, a fegyelem megszilárdítása és mindezt magába foglalóan: a legszigorúbb takarékosság rendszerének biztosítása társadalmi és gazdasági életünk valamenynyi területén. Ezek közé a további előrehaladásunk biztosítása érdekében feltétlenül gyors megoldást követelő feladatok közé tartozik a racionalizálás is. A racionalizálás egyike azoknak a feltételeknek, amelyek szükségesek az új szakasz célkitűzéseinek valóraváltásához. A RACIONALIZÁLÁS nem egyszerűen létszámcsökkentést jelent, hanem állami és gazdasági apparátusunk munkájának olyan átszervezését, amelynek eredményeként állami és gazdasági szerveink lényegesen jobban és kevesebb költséggel fogják végezni munkájukat. A racionalizálás célja, hogy kiküszöböljük az állami és gazdasági szerveinkben megmutatkozó bürokratikus vonásokat, meggyorsítsuk az ügyintézést, hogy élőbbé, elevenebbé tegyük munkájukat, hogy képesek legyenek mindennapi életünk eseményeire gyorsan és hatékonyan reagálni — és, hogy mindezekkel együtt és mindennek eredményeként jelentősen csökkenjenek az igazgatási apparátus fenntartásának jelenleg rendkívül magas költségei. A racionalizálás megvalósításának természetszerűleg együtt kell járnia az egészségtelenül felduzzadt igazgatási szervek létszámának csökkentésével. az elmúlt évek során létrejött bürokratikus vízfejek eltávolításával. Vizsgáljuk meg röviden azokat az okokat, amelyek a racionalizálást szükségessé tették. Az elmúlt tíz év során hazánkban gyökeresen felszámoltuk a régi burzsoá államgépezetet, amely a tőkések és földesurak eszköze volt a dolgozó tömegek elnyomásának és kizsákmányolásának biztosítására és helyébe létrehoztuk népi demokratikus államunkat, a dolgozó nép államát. Tízéves fejlődésünk eredményeként ma olyan erős, szilárd államhatalommal rendelkezünk, amilyen a magyar történelem folyamán még sohasem volt. Államunk erejét mindenekelőtt a dolgozó tömegekkel való összeforrottsága adja. Ez az, ami államhatalmunkat elsősorban és alapvetően jellemzi. Ugyanakkor azonban látnunk kell, hogy az új népi demokratikus államhatalmunk megteremtésének, az új államigazgatási rendszerünk kiépítésének volt egy sor olyan velejárója, amelyek ma már komoly akadályát jelentik egész további fejlődésünknek. És itt mindenekelőtt államapparátusunk létszámának szükségtelenül nagyméretű felduzzadásáról és ezzel szoros összefüggésben az államigazgatási szerveink munkájában megmutatkozó bürokratikus vonásokról, valamint az államapparátus fenntartásának igen magas költségeiről van szó. AZ ÁLLAMAPPARÁTUS létszámának ez a megnövekedése részben, bizonyos mértékig, szükségszerű velejárója volt fejlődésünknek. Az államapparátus létszámának megnövekedése elsősorDan a szocialista államnak a társadalom életében betöltött rendkívül sokoldalú feladataival, elvileg új funkcióval függ össze. Államunk a népgazdaság vezető, irányító ereje, a gazdasági élet kulcspozícióinak birtokosa. Ebből következően egész sor új feladatot kell megoldania, mint a tervező nyilvántartó, ellenőrző stb. feladatait. Ezen túlmenően hatalmasan megnőtt az állam szociális és kulturális tevékenysége, a szociális és kulturális intézmények legnagyobb része állami tulajdon lett és igy az ezeken a területen dolgozók is állami alkalmazottá váltak (orvosok. tanítók stb.). Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy új, népi demokratikus államunk kiépítését olyan emberekkel kellett megvalósítanunk, akik az államigazgatási munkában semmiféle gyakorlattal, tapasztalattal sem rendelkeztek. Azok a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, akik a felszabadulás után az államapparátusba kerültek az új államgépezet kiépítésével együtt, mindennapi munkájuk végzése során kellett, hogy a szükséges szakismereteket megszerezzék. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között az úi államhatalom szerveinek kiépítése, az államigazgatás munkájának megszervezése igen sok tapogatózással, kísérletezéssel járt és ez a helyzet szülte azt a törekvést is, hogy az állandóan növekvő feladatokat elsősorban a létszám növelésével oldják meg. Bármennyire is magyarázható államapparátusunknak ez az elmúlt évek során bekövetkezett felduzzadása bizonyos objektív okokkal, ez semmit sem változtat azon az igazságon, hogy » jelenlegi helyzetünkben az államigazgatásban dolgozók létszámának ez az igen nagyméretű megnövekedése nem előrevivője, hanem egyik legfontosabb akadálya továbbfejlődésünknek. A nagymértékben felduzzadt államigazgatás sok területen a bürokrácia melegágyává vált, gátolja az ügyek gyors, érdembeni elintézését, aktatologatáshoz, a '-papírmunka" szükségtelen megnövekedéséhez vezetett. Ugyancsak ennek egyik megnyilvánulása a túlzott centralizáció, amely sokszor az alsó szervek tevékenységének, kezdeményezésének a gúzsbakötését eredményezte, valamint egész sor felesleges szervnek és munkakörnek a létrejötte, amelyek csak gátolják az élő, operatív munka kibontakozását. S mindezzel természetszerűleg együttjárt az államapparátus fenntartási költségeinek igen nagy megnövekedése, amely a nemzeti jövedelem aránytalanul nagy részét vonta el a dolgozók fogyasztási alapjának, valamint a termelés további növelését lehetővé tevő beruházásoknak a rovására. MA MAR MINDEN feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy az államigazgatás munkáját sokkal kisebb létszámmal, sokkal jobban és sokkal olcsóbban oldjuk meg. A racionalizálásnak az a feladata, hogy felszámolja az államapparátusunkban meglevő büroki-atikus jelenségeket, lényegesen magasabb színvonalra emelje állami szerveink munkáját, és hogy mindennek eredményeként évente sok száz millió forint megtakarítását biztosítsa, amelyet a dolgozók életkörülményeinek javítására, az ipari és mezőgazdasági termelés bővítésébe fordíthatunk. A másik lényegbevágó körülmény, amely a racionalizálást szükségessé teszi, a vállalatok, üzemek adminisztratív és részben műszaki dolgozói létszámának a nagyarányú megnövekedésével kapcsolatos. A népgazdaság és különösen az ipar gyors fejlődése természetes n megkövetelte ez adminisztratív munkakörben dolgozók létszamának növelését is. Azonban a létszám emelkedésének az a mérteke, amely ezen a területen az utóbbi időben bekövetkezett, messze túlmegy minden egészségesnek mondható határon. A szocialista munkaszervezet egyik alapelve, hogy a közvetlen termelőmunkában résztvevők arányának gyorsabban kell nőnie a vállalatok igazgatási apparátusában dolgozók arányánál. Hazánkban viszont az elmúlt években az alkalmazottak száma gyorsabban nőtt, mint a munkásoké. Ez a helytelen irányú folyamat népi demokráciánk fejlődésének új szakaszában sem szűnt meg. Erre jellemző, hogy mí<? az iparban 1933 második negyedében 100 fizikai munkásra átlagosan 33 8 nem termelő dolgozó jutott, addig 1954 második negyedében ez az arány már 35.8-ra emelkedett. ENNEK A HIBÁS irányzatnak a káros kihatása a népgazdaságra és a dolgozók életszínvonalának alakulására egészen nyilvánvaló. Az adminisztratív munkakörben dolgozók arányának ez a növekedése azt jelenti, hogy viszonylagosan csökken az anyagi javak termelésében ténylegesen résztvevő dolgozók aránya, vagyis nem emelkedik a megfelelő ütemben az egy év alatt újonnan előállított anyagi javak összessége, a társadalom nemzeti jövedelme. Ez természetesen gátolja a lakosság fogyasztási alapjának és a termelés bővítésére szolgáló alapnak a növelését és ugyanakkor növeli a nemzeti jövedelemnek az igazgatási apparátus fenntartására fordított részét. Emellett az adminisztratív munkakörben dolgozóknak a szükségesnél nagyobb száma az üzemek igazgatási költségének jelentős növelését eredményezi, ami nyilvánvalóan kedvezőtlenül befolyásolja a termelési költségek alakulását. A fentiek mellett a műszaki-adminisztratív apparátusnak ez a felduzzadása akadályozza a munkának az üzemen belüli helyes megszervezését, a gyors, operatív irányítást s bizonyos bürokratikus jelenségek szülője lett. A racionalizálás során el kell érni a vállalatokban a műszaki-adminisztratív apparátusnak a szükséges méretekre való leszorítását, az általános igazgatási költségek jelentős csökkentését, a munka jobb megszervezését és a felszabaduló munkaerő bekapcsolását a termelésbe azokon a területeken, amelyeken a termelési lehetőségek jebb kihasználását a munkaerőhiány, akadályozza. (Folytatjuk) E'őadás és vita a TllT-ban a Hazafias Hép'ion'ról A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Csongrádmegyei Szervezete hétfőn, október 18-án este 8 órai kezdettel klubhelyiségében (Horváth Mihály utca 3. II. emelet) klubestet rendez, ahol , Mit várunk mi, a magyar értelmiség, a Hazafias Népfronttól" címmel vitaindító előadást tart Baróti Dezső egye tani tanár, bölcsészkari dékán, a Társulat megyei szervezetének alelnöke,