Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-17 / 246. szám

VASARNAP, 1954 OKTÖBER 17, 3 öELMflGY ARORSZflG II Csillag-család készül cul aldóiMiMÍ tanáoitag. (eíMü wütéóáe Hétfőn — holnap — a Szeged is, amiket az utcánkban tartanak. alsóvárosi 118-as választási körzet választópolgárai délután fél 6-kor a Petőfi kultúrházban gyűlnek ösz­stc, hogy két tanácstagot jelölje­nek a Hazafias Népfront listájára. A 118-as körzetnek elég nagy a határa és több utca tartozik hozzá. A 118-as körzethez tartozik a hosszú Tisza Lajos utca egy része is. Szombaton délután jártunk a Ti­sza Lajos utcában és szót váltot­tunk több dolgozó paraszttal, mun­kással, háziasszonnyal. Tudnak a tanácstag jelölő gyűlésről. És ez jó! De még dók, a tennivaló. azért, hogy a Tisza Lajos utcaiak is igazán megértsék a Népfront jelentőségét, megismerjék szegedi bizottsága programmját. Takaros, többnyire egyszerű há­zak állnak a Tisza Lajos utcában. A 43. számot viselő házban — ahogy talpraesett szavakkal Csillag Antalné mondotta — három Csil­lag lakik, családjával. A tiszta ház ereszéről paprika­füzérek csüngnek, mint valami füg­göny, s beragyogja az őszutói nap, Nem nehéz hát megállapítani, hogy a három Csillag közül valamelyik feltétlenül a paprikatermesztés mesterségét űzi. így is van ez. Csil­lag Antalné a férjével együtt ter­meli tfte#ed (tíiód-neued fiafiúkáfdt. Másfél holdat művelnek, de ilyen­kor már Csillag Antal bácsi a pap­rikabeváltóba jár dolgozni. Tudakoljuk Csillag Antalnétól, tudja-e, hogy mi lesz hétfőn a kul­túrházban. Talpraesett, jóízű be­széddel mondja is: — Tudom hát, hogy a „kultúr­ban" gyűlés lesz. Olyan jelölő-gyű­lés. r— Ott lesznek-e? — Miért ne lennénk! — felel gyorsan és fejével rábólint, hogy így lesz. — Tudja mink mindig ott vagyunk azokon a kisgyűléseken Nem maradunk mink el, elme­gyünk hétfőn. Csillag Antalné aztán a másik Csillag, az István lányához szól, aki a szombat délutáni takarítást végzi, ahogyan illik. — Te Piriké, ugye ti is jöttök a gyűlésre? Végzi munkáját a lány tovább és igy válaszol: — Elmegyünk édesanyámmal együtt, érdekel bennünket is, mi történik majd ott. Készülünk a gyűlésre. Csillag nénit kérdezzük tovább arról, miért megy a gyűlésre. Va­jon nem-e pusztán a kíváncsiság viszi oda őt? — A mi dolgunkról lesz ott szó tudom én, meg az ügyünkről ba­junkról. És tanácstagot jelölünk... Nagy dolog! Igen jelölnek. Nem akármilyen tedd ide-tedd oda embert akarnak jelölni a Népfront listájára tanács­tagnak. Hanem olyat, aki megfele­lően képviseli érdekeiket, s el­mondja mi az örömük, a bajuk a dolgozóknak. Válasszák is jól meg, ki méltó a bizalmukra. A dolgozó ember minden napjai még nem csupa örömből állnak, összehasonlíthatatlanul tartalma> sabb most az élet, mint a múltban. Tte- tnég. gond id iunt Csillag néninek a téli tüzelő a gondja. Elpanaszolja, hogy nékik kis földjük van, paprikát termel­tek s így nem került ki a téli fűtő anyag. Ha el is ment a Tüzéphez — így mondja el — ott valaki el­hamarkodottan kijelentette, hogy nékik nem is jár tüzelőanyag, mert hát parasztok. Az olyan emberek­nek, mint Csillag Antalék persze, hogy jár a tüzelőanyag... S i Népfront, a tanács mindent meg­tesz azért, hogy javuljon a város tüzelőanyaggal való ellátása. Mert nincs mit tagadni, jelenleg szűké­ben Szegeden a tüzelő. Búcsúzunk a Csillag-családtól. És holnap majd a család együtt me gyen a Népfront tanácstagjelölő gyűlésére, i* (m. s.) Az önköltségcsökkentési mozgalom tapasztalatai a 65/1 Építőipari Vállalatnál 117.200 nyeremény a lalabányai sorsoláson 'A II. Békekölcsön ötödik sor­solásán, amelyet október 26—29 között a tatabányai Népházban tartanak, csupán nyereménnyel 117.200 kötvényt sorsolnak ki 47,844.800 forint értékben. A nyeremények mellett 93.700 kötvényt névértékbon húznak ki. A II. Békekölcsön ötödik sorsolá­sán összesen 210.900 kötvényt sor­sornak ki 64,564.150 forint, érték­ben. Az ásotthalmi wSzabadságharcos" tsz vezet a termelőszövetkezetek őszi munkaversenyében A termelőszövetkezetek novem­ber 7-e és a tanácsválasztások tisz­teletére indított őszi munkaverse­nyében jelenleg az ásotthalmi Sza­badságharcos tsz vezet. A kiski­rálysági Ifjú Gárda tsz e verseny­ben az 5. helyen áll. Az HDP Szeged Városi Bizottságának közleménye A Magyar Dolgozók Pártja Sze­ged Városi Bizottsága ezúton mond köszönetet mindazoknak a kommu­nista és pártenkivüli dolgozóknak, funkcionáriusoknak, akik közremű­ködésükkel segítették Szeged fel­szabadulása 10. évfordulójának megünneplése és az ezzel együtt megtartott ünnepi nagygyűlés elő­készítését. ISOKAT VITATKOZ­TAK már arról, lohet-c önköltségcsökkentést ki­mutatni vagy egyálta­lán önköltségesükké n lés­ről beszélni az építő­iparban. Volt, aki ta­gadta ezt. voltak azon­ban olyanok is, akik tényekkel igazolták, hogy lehet, sőt bo is kell vezetni az önkölt­ségcsökkentési mozgal­mat minden építkezésen. Az elmúlt hónap ered­ményei a 65/1. Építő­ipari Vállalatnál az utóbbi állítást igazolják, mert a vállalat dolgozói közel százezer forint megtakarítást értek el az önköltségi tetvek vég­rehajtásával. A 65/1. Építőipari Vállalatnál körülbelül egy hónapja összevont aktívaülésre gyűltek össze a vál­lalat vezetői, a műszaki dolgozók, építésvezetők, brigádvezetők és élenjáró dolgozók. Az értekezleten megvitatták a vállalat önköltség­csökkentési tervezetét és az épít­kezésen tapasztalható hiányossá­gokat, problémákat, amelyek meg­nehezítik, megdrágítják a mun­kát. A dolgozók elmondták, milyen súlyos pazarlások tapasztalha­tók a nyersanyag felhasználás­ban és hogy gépek állnak ki­használatlanul a munkahe­lyeken. Az aktívaülé« óta egy hónap telt el. Nem sok idő ez, mégis sok­minden történt a 65/1. Építőipari Vállalat építkezési helyein és anyagtároló telepein. Többek kö­zött elszállítottak hat vagon köi­csöngépct, amelyeknek nagy részét már több mint egy éve nem hasz­nálták. de fizették érte a kölcsön­díjat. Ez a hónap volt hosszú idő óta. amikor nem volt béralap túl­lépés a vállalatnál. Persze, minden kezdet nehéz: az önköltségcsökkentést mozgalom el­terjesztése sem megy könnyen, sí­mán, zökkenő nélkül. Vannak még hibák. A Szegedi Kenderfonógyár építkezésén másfél hónapig állt egy kompresszor. Kálmán József főgépész szerint teljesen használ­ható állapotban cs amikor arra került sor hogy munkába állítsák, négy napig kellett javítani. Kál­mán főgépész elvtárs annak elle­niére, hogy júliusban már figyel­meztették a gépek rendszeres kar­bantartására, elmulasztotta a kö­telező munkát. Nincs azonban egyetlen olyan építkezés sem, ahol ne értek volna el eredményeket. Különösen az anyaggal való takarékosságban, az anyagfel­használásban mutatkozik je­lentős javulás. A forráskúti és a zsombój iskola építésénél 1161 forintot, a sándor­falvi építkezésnél 974 forintot, a dorozsmai építkezésnél 730 forin­tot takarítottak meg. A kendergyári építkezésnél mi­nőségi rostált kavicsot használnak a betonkészítésre, ezzel jelentős mennyiségű cementet takarítanak meg a minőség romlása nélkül. A valóságban a szocializmus alaptörvé­nyének nem lehet tartósan érvényt szerezni, ha a szocializmus építését minden téren nem a legszigorúbb takarékosság alapján folytat­juk. Minden pazarlás — akár anyaggal, akár munkaerővel történik — csökkenti a terme­lés fokozására, vagy bővítésére fordítható eszközöket, csökkenti következésképpen a nemzeti jövedelmet és annak fogyasztásra szánt részét is. (A Politikai Bizottság népgazdaságunk helyzetéről és feladatairól szóló beszá­molójából.) Szeptemberben ezzel az új eljárás­sal 14.117 forintot takarítottak meg. Igen jelentős megtakarítást ér­tek el a használt tégla beépítésé­vel, a felesleges szállítások csök­kentésével, a körültekintőbb, fi­gyelmesebb munkával. A FOKOZOTTABB ELLENÖR­ZES következtében jöttek rá pél­dául hogy a MÁV szállítólevélen feltüntetett 103 mázsa leszállított vasanyag 79 mázsa volt csupán. A különbözet értéke nem kevesebb, mint 5208 forint. Azelőtt ilyesmi­re nem igen jöttek rá, mert senki sem vett annyi fáradtsá­got, hogy utána mérje a le­szállított anyagot, pedig mint ez az egy eset is mu­tatja, érdemes leit volna és sok­ezer feleslegesen kidobott forintot takarítottak volna meg a váltalat­nalk. A hiányosságok nagy többsége egyes műszaki és más vezetők hanyagságából, engedékenységéből eredt. Voltak és vannak műveze­tők, akik, hogy népszerűségüket növeljék, szemet hunynak a laza­ságok felett sőt a bércsalás elő­segítésétől sem riadnak vissza. Nagy Miklós, a bérházi építkezés művezetője például több mint 1000 négyzetméter olyan falat számolt el, amit nem falaztak fel. Ter­mészetes, megindították ellene a bűnvádi eljárást. Teltének követ­kezménye azonban még napjaink­ban is érezteti hatását a dolgozók között. Szerencsérc nagyon kevesen van- | nak a Nagy Miklóshoz hasonló művezetők. Építkezéseink vezetői nagy többségükben becsületes em­berek. engedékenységükkel azon­ban mégis sok lazaságnak adnak teret. A deszki gépállomáson pél­dául másfél napig álltak az ácsok, mert nem volt parkett ég ennek folytán nem tudtak dolgozni. Az é|pítés vezetője nem adott nekik más munkát, pedig lett volna mit csinálni. A felvonulási épület is lebontásra várt. Ez a mulasztás közel 300 forintba került a válla­latnak. Hasonló eset történt a do­rozsmai gépállomáson is, ahol az ácsok délben arról panaszkodtak, hogy előző nap délutánja óta nem dolgoznak, mert kevés lett a par­kéttléc. Badényi Sándor művezető azon­ban nemcsak azt nézte el, hogy munka nélkül álljanak az emberek. Igen sok kifogásolnivaló van vég­zett munkájuk minőségében is. A lakások padozatát burkoló mozaikiapok és a fal közt itt-ott kc't­három újjnyi távolság is van, ami enyhen szól­va nagyon csúnya. ÉPÍTKEZÉSEINKEN általában még igen sok hiányosság tapasztalhat tó a munka minőségét ben. Egyes építésveze­tők, művezetők nép­szerűtlen fcladatnajc te­kintik a hibákért szól­ni, a hibákat kijavít­tatni. Látják a hibákat, de elnéz­nek felette. így történhetett meg, hogy a halgazdaságban épülő ga­rázs fala egyenetlen. Jogosan elé­gedetlenkednek e miatt a vakolást végző Csiszár-brigád tagjai, mert a hibát nekik kellett helyrehozni a vakolással. A rossz minőségű fa­lazás megnehezíti 63 megdrágítja a vakolást, mert jóval több mai­lért használnak el. mint amennyi rendes körülmények közt kellene. A művezető engedékenységéből ered az is, hogy nemtörődöm mó­don bánnak az építőanyagokkal. A balgazdasági építkezés környéke olyan, minf egy felfordult csata­tér. Építőállványok, pallók, zsa­luzó deszkák, egész és törött téglák, csövek hevernek szanaszét, össze­vissza hányva. A Segédipari Vál­lalat tulajdona az építkezés kör­nyékén heverő teli és kiürített btr­tumeno3 hordók, vödiök ós az ott hagyott hasábos fa amelyre már semmi szükség az építkezésnél. Mindezek persze nem szolgálják az önköltségcsökkentést egyik válla­latnál som. Ezek a mulasztások akkor vál­nak igazán szembetűnővé, ha olyan helyekon is jár az ember, mint a sándorfalvi gépállomáson folyó építkezés, ahol példás rendet tar­tanak. Ez is, mint a halastói épít­kezés Ács Tibor építésvezető fel­ügyelete alá tartozik. Itt azonban ICiss János művezo'.ő példás ren­det tart. Az építőanyagokat osz­tályozták úgy hogy Kiss elvtárs állandóan P (49) Bizonytalan hanghor­dozásán, érződött, hogy ez az érdeklődés nagyon jól esnék neki, de maga se reméli. A legnagyobb gond azonban, ami szíve­met nyomta, elmémet gyötörte, a Balázs La­jival folytatott beszélgetés óta az iskola, a ta­nulás volt. Éjszakáimat teljesen megzavarta. Lázas tervezgetések; és órákig tartó felhe­vült képzelgés után, ha elaludtam nagynehe­een, jóformán mindig az iskoláról álmodtam. Egy álomképem makacsul visszatért, s minduntalan megkínzott... Hatalmas osz­tályteremben találtam magam; ahol a padok homályosan és sötéten meredtek fölém; a de­rengő messzeségben háznyi katedra tornyo­sult, és én, parányi törpe, az óriási dobogó elé sietteim. Ugy éreztem, itt kell elmonda­nom panaszomat, mert a magasban a hatal­mas igazgató ül, aki meghallván kérésemet, újra beenged tanulótársaim közé ... Szépen beszéltem, ahogy előre kigondol­tam ... Hosszan, és ékesszólóan érveltem, ám a szívem egyre inkább elszorult, mert érez­tem, hogy az óriás katedra magasságához képest, olyan gyenge a hangom, hogy csak cincogás az egész amit mondok, s nem hall­hatják meg. Ez aztán olyan mély keserűség­gel markolta össze a torkomat, hogy hirtelen felébredtem rá. Még sötét volt, s oly halálos csend, hogy á hálókamrám mögött a műhely forgácsában szaladgáló patkányok zaja két falon át is a fülembe jutott. Kimerülten, összetörten és kiszikkadt lé­lekkel botorkáltam aztán a kúthoz, ahol reg­geienként megmosakodtam, _ ÁZ ELSŐ PRÓ Irta: DÉR ENDRE XI. EMBERSÉG PRÓBÁJA 1. 1 A következő szombaton alig vártam, hogy délután legyen; akkor már három-négy óra tájban szabadultunk mindig. Misa bácsi az új legényeket megpróbálta ugyan egy órács­kával tovább benttartani az első héten, de azok tisztelettudó határozottsággal hivatkoz­tak arra, hogy a kialakult szokás másként szól. A régiek melegében felvilágosították őket, hát Misa bácsi se erőltette az ügyet. Titokban, lelke legmélyén még mindig saj­nálta egy csöppet Kelen Gyuszi ügyes kezét, és Lőrinc dühödt munkabírását. A mai napon nagyon lassan szivárgott az idő, hiába foglaltam el magam százféle fel­adattal. Minden félóra örökkévalóságnak tet­szett. S amint nagynehezen kiszabadultam Misa bácsiék fakózöld szárazkapuján, szapo­rán szedtem a lábam s a végén gyors futás­nak eredtem. így vágtam át a szik-téren. Most pillanatra se állított meg a labdával zsivajgó gyerekhad. A kaszárnyák előtt hú­zódó sáncárkot nagy nekifutással ugrottam át, hogy ne kelljen kerülnöm. Egyszerre csak kint trappoltam Sziksza­vában, a vasút felé nyúló lapos, téres kül­városban, ahol szívbéli cimborám, Balázs Laji lakott. Tyúkok kapirgáltak a gyenge őszi napfényben sütkérező fehérfalú házikók eiőtt. Itt-ott egy-egy kipányvázott malac is utamat állta, és barátságosan röfögött felém. A házak egyre kisebbedtek, már csak szoba­konyhás, meszelt putrik guggoltak a belénde­kes, hamukupacos portákon. , Mikor aztán a vasjúli töltést elrejtő sűrű akáclombok közül vo­natcsattogás és maró fekete füst csapott fe­lém, tudtam, hogy hely­ben vagyok. Még egy utcasarok, elhagytam a téglaégetőt, s pár házzal odébb megpillan­tottam Némethék cégtábláját. Amint belép­tem az ajtón, egy mosolyogva fürkésző kö­vérkés néni szaporázott felém. Megtudva, mi járatba vagyok, előzékenyen tessékelt be, s leültetett egy világoszöld hokkedlire. — Lajos nincs itthon, már egy órája, hogy elment szegért, meg drótért, — hama­rosan jönnie kell. A következő percekben kiderült, hogy Némethné beszédes, kedves asszony. Mihelyst megtudta, hogy kebelbélije vagyok Lajinak, nyomban kiteregette szíve bensejét. Panasz­kodott is, hogy mennyi bajjal élnek, hogy a munkanélküliség a telepen alaposan „bead" nekik is, de hangján azért kiütközött itt-ott némi büszke elégedettség is. — Mert az én férjem olyan ember ám, hogy nem, restel utánamenni az ügyeknek. Nem ijed meg a strapától. És nem mondhat­ja senki, hogy nincs szive. Most is, vagy kétszáz pengőnk van kint, nem mondom, tisztességes, dolgos népieknél, akik mindjárt fizetnek, mihelyst tudnak. Ha szorítja is őket az uram, nem fenyegetődzik mindjárt a tör­vénnyel. Jól vagyunk mink az itteni népek­kel, nem mondhatok róluk rosszat. Mink is csak szánjuk őket, megoszt ók is segítenek nekünk. Már kétszer is megpróbált itt lete­lepedni más boltos, de az itteniek csak a Németh boltjába jártak. Én már tűkön ültöm. Jobbára csak a hangját hallottam, az eszem messze kalan­dozott. i (folytatása, következik) tudja, mi van a telepen, mi válj fe­leslegessé, mire van még szük­ség az építkezés további mun­kájánál. Acs elvtársnak is látni kellene a két építkezés közti különbséget és mindenütt meg kelteno követelnie a rendet és a pontos munkát. Az elért eredmények, a a sok­sokezer megtakarított forint azt mutatja, valóban lehet az építő­iparban is önköltségcsökkentést el­érni. A meglévő hibák viszont azt mutatják, van meg tennivaló, ja­vítanivaló és ehhez kell fokozot­tabb segítséget adnia a vállalat vezetőjének, főmérnökének és a műszaki osztály dolgozóinak. A jövőben gyakrabban kell kijárniok az építkozésekhez. javítaniok kell a dolgozókkal való kapcsolatot, mert további eredményeket csak úgy érhetnek el. Fokozottabban kell segíteniük a jó tapasztalatok elterjesztését cs meg kell köve­telniük azok gyakorlati felhaszná­lását. Nem lesz könnyű, de a párt­szervezet, a kommunisták segítik majd további munkájukat. AZ ÖNKÖLTSÉGCSÖKKENTÉS­ÉRT való harcban további ered­mények eléréséért elgösorban a kommunistáknak kell élenjárniok takarékosságban, nekik koll pél­dát mutatniok a fegyelemben, a pontos munkában. Segíteniük kell a vezetők munkáját, do ha lát­ják, hogy a vezetők mulasztottak, figyelmeztessék is őket. Bírálják őket, ne hagyják, hogy ez a mozgalom, mely már az első hó­napban is szép eredményt hozott, ismét feledésbe, közönyösségbe süllyedjen. A szakszervezet is fo­kozottabban segítsen a mozgalom szélesítésében. grafikonokkal, öt­letes rajzokkal tudatosítsa, hogy egy-egy építkezésnél a megtakarí­tott forintokból mit lehet vásárol­ni, hány férfiruhát, bútort vagy éppen mekkora új épületet, hány új munkáslakást lehetne felépíte­ni. Ugyanakkor meg kell mutatni, hogy a fe­lesleges pazarlások milyen ká­rokat okoznak népgazdaságunk­nak. Mindezzel elősegíthetik a mozga­lom népszerűsítését azt, hogy minden dolgozó érezze, magának takarékoskodik, ha vigyáz a l g­Iára, nem pocsékolja a maltert, nem tüzeli el a még haszná'haló faanyagot stb. Ha e*.t sikerül el­érni, a 65/1. Épitőipari Vállalat dolgozóinak nem kell szégyenkezni­ük az év befejeatekor, mert el­mondhatják: ráfizetéssel kezdtük az évet., de az utolsó hónapokban sokai, törlesztettünk, adósságunkból.

Next

/
Thumbnails
Contents