Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-14 / 243. szám

mTÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM I CSÜTÖRTÖK, 1954 OKTÓBER 14. ÁRA: 50 FILLÉR A MAI SZAMUNKBÓL) ÜLÉST TARTOTT A HAZAFIAS NÉPFRONT SZEGEDI BIZOTTSÁGA (3. oldal) SZEGED ÉS A SZEGEDI JÁRÁS FÖLDJEIN l3. oldal) MA 10 ÉVE... (4. oldal) Kommunisták az élre az új szakasz politikájának megvalósításáért! A Budapesti Pártbizottság aktivaérlehezlete A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottsága ked&en délutáu pártaktívaértekezletet tartott a Nemzeti Sportcsarnokban. Az aktívaértekezlet elnökségében helyet foglalt Gerö Ernő, Farkas Mihály, Apró Antal, Ács Lajos, Szalai Béla a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István a Politikai Bizottság póttagja. Az elnökség soraiban voltak: az MDP Központi Vezetőségének több tagja, a budapesti pártbizottság tagjai, kerületi pártbizottsági titkárok, a tudomány, a művészet, az irodalom, a termelőmunka kiváló képviselői. Farkas László, a Budapesti Pártbizottság másodtitkára nyitotta meg az nktívaértekezletet. Ezután Kovács HÜván, a Budapesti Pártbizottság első titkára tartott beszámolót a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének októberi üléséről és a többi között a következőket mondotta: Gazdasági eredményeink az elmull év júniusa óta Tisztelt Pártaktával Kedves Elvtársak! Október első napjaiban Pártunk Központi Vezetősége nagyjelentőségű ülést tartott, amelyen megtárgyalta az ország gazdasági helyzeitét és a párt feladatait. A Központi Vezetőség a tavaly június óta elért eredmények értékelése mellett nyíltan feltárta gazdasági helyzetünk átmeneti nehézségeit is. A Központi Vezetőség meghatározta a feladatokat, amelyek segítségével leküzdhetjük átmeneti nehézségeinket és biztosíthatjuk az új szakasz politikájának, az életszínvonal emelésének következetes megvalósítását. A Központi Vezetőség tavalyi júniusi határozata óta értünk el eredményeket a mezőgazdaság fejlesztése, az ipari termelés és különösen az életszínvonal emelése terén. 1954 első felében a munkások, alkalmazottak keresete 15.8 százalékkal volt több, mint 1953 első felében és közben a fogyasztási árak 8.3 százalékkal csökkentek. A budapesti dolgozók reálbére, életszínvonala tehát jelentősen emelkedett. Jelentősen javult a budapesti dolgozók élelmiszerellátása, jóval több iparcikket, textilárut vásároltak, mint az előző évben. A lakásépítés terén is van némi javulás. 3954 augusztusáig 5407 állami lakás, ezenkívül 2100 kislakás, családiház építése volt folyamatban, ami jóval több, min* 1953 azonos időszakában. A lakáskérdés ma egyik legsúlyosabb probléma Budapesten. amelynek lakossága évente átlagban 50.000-rel növekedik. Nem szabad felelőtlen ígéretekkel áltatni a dolgozókat. Nyiltan meg kell mondani, hogy a lakáskérdés terén komoly nehézségeink vannak » bármennyi új lakást építünk és régit lataimunk is. még nagyon sok évbe telik, amíg minden lakásigényt ki tudunk elégíteni. Elvtársak! A Központi Vezetőség megállapította, hogy az elmúlt évben a mezőgazdaságban komoly kezdeti eredményeket értünk el. A párt, a kormány, a tanácsok számos intézkedése következtében nagyon megnőtt a dolgozó parasztság termelési kedve. Számos téren mutatkoznak eredmények a mezőgazdasági termelésben, azonban a kedvezőtlen időjárás, a nagy szárazság és liideg miatt az erőfeszítések eredményei még a jövőben fognak csak igazán megmutatkozni. Értünk el eredményt az ipari termelésben is. Az első negyedéves súlyos lemaradásunkat Budapesten a második negyedévben — elsősorban a kongresszusi verseny segítségével — globálisan sikerült behozni. Budapest ipara a harmadik negyedévi teljes termelési tervét 101.9 százaIákra teljesítette. Komoly javulás van a helyi ipar, a ktsz-ek munkájában is. Hiányosságok elmúlt évi munkánkban A Központi Vezetőség ülése rámutatott arra, hogy az elért jelentős eredmények mellett az elmúlt évi munkánkban komoly hiányosságok cs hibák is vannak, amelyek gazdasági életünkben átmeneti nehézségeket okoztak. Vegyük sorba, melyek ezek a hiányosságok. A Központi Vezetőség megállapította, hogy a kezdeti eredmények ellenére a mezőgazdaság fejlesztése lassúbb, mint ahogy terveztük. A mezőgazdaság ínég mindig nem kapja meg a gyors fejlesztéséhez szükséges gépi erőt, műszaki és anyagi ellátását, sem a megfelelő kádererősítést. Egyik legdöntőbb oka a gazdasági nehézségeinknek, hogy az ipar — és ezen belül a budapesti ipar — nem elégíti ki az új szakasz követelményeit. Nemcsak azáltal, hogy nagy késéssel szállítja a mezőgazdasági gépeket, felszerelést, műtrágyát, hanem azért is. mert a termelés stagnál, nem emelkedett megfelelően, sőt Budapest nehézipara 1.6 százalékkal, a könnyűipara pedig 1 százalékkal elmaradt befejezett termelési előirányzatától, amely együttesen 325 millió forint termelési' érték' kiesését jelenti népgazdaságunknak;- Ebből a hatalmas öszszegből 3900 kétszoba-összkomfortos lakást lehetne felépíteni. A beruházás, az ipar átállítása több mezőgazdasági és közszükségleti cikk gyártására, csigalassúsággal folyik, s ezért a közszükségleti cikkek mennyiségi és minőségi termelése túlságosan lassan növekedik. Köztudomású, hogy — egyes cikkektől eltekintve — a minőség nem javult, hanem rosszabbodott. Ezévben egyedül Budapesten több mint 100 millió forint kárt okozott a selejt. Nekünk nem lehet közömbös, liogy milyen árut adunk el a fogyasztóknak. Nemcsak az a feladatunk, hogy a különböző szükségleti cikkeket elegendő mennyiségben termeljük, hanem az is, hogy fogyasztóinknak szép kivitelű, jóminőségű, ízléses és emellett lehetőleg olcsó árut biztosítsunk. Számos üzem vezetői és dolgozói nem tartják szem előtt, hogy elsőrendű kötelességük jóminőségű árut termelni. Elvtársak! A szocializmus építésének egyik legdöntőbb kérdése: a munka termelékenységének állandó emelése. „A munka termelékenysége — mondotta Lenin — ez vég.eredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából". Döntő feladat ez minálunk is. Ennek ellenére a KV megállapította, hogy tűrhetetlenül alakul a termelékenység és az önköltség. S ez nehézségeinknek másik fontos okozója. Az egy munkásra eső termelés a miniszteri! mi iparban 1954 első 8 hónapjában 3.3 százalékkal volt kevesebb, mint az előző év azonos időszakúban. Ha az év első 8 hónapjában csak 1 százalékkal emelkedett volna a termelékenység, akkor a minisztériumi ipar teljes termelé.-e közel félmilliárd forinttal lenne magasabb. Ebből az összegből 90 rendelőintézetet, vagy mintegy 250 szülőotthont lehetne építeni, vagy 800 000 lódenkabátot gyártani. I9r>4 első félévében az 1953. évi állaghoz képest a minisztériumi ip .r termékeinek önköltsége, csökke: és helyett 2.8 százalékkal növekedett. Ez azt jelenti, hogy a tervezetinél 438 millió forinttal drágábban termeltünk. Ez év eleje óta mintegy 2 milliárd és egész évre kivetítve majdnem 4 milliárd forint a veszteségünk a termelékenység csökkenése, a pazarlás, a sok selejt, az önköltség emelkedése következtében. Felmerül a kérdés: ha ebben az évben jelentősen nőtt Budapesten és szerte az országban a közszükségleti cikkek fogyasztása, ha 13.3 szazalékkal emelkedett a béralap es a íumelés mindössze 1 százalékkal nőtt, miből tudtuk biztosítani a lakossog ellátásának jelentős megjavítását? A Központi Vezetőség erre a kérdésre is feleletet adott: nem a megnövekedett termelésből, vagy az önköltség csökkentése révén, hanem a beruházások csökkentéséből származó anyag- és árukészletek átcsoportosításából, a belkereskedelmi készletek, s a népgazdaság anyagtartalékának csökkentéséből biztosítottuk. Ezt elvtársak mégegyszer újra megismételni nem lehet. A jövőben csak azt adhatjuk a fogyasztóknak, amit meg is termeltünk. Az életszínvonal emelkedésének feltételei A III. pártkongresszus megállapította, hogy a dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi színvonal" életszínvonala emelkedésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árleszállítás. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, ha előzőleg nő a termelékenység és csökken az önköltség. Legfőbb hiányosságunk, hogy a Központi Vezetőség júniusi és a kongresszus határozatait egyoldalúan hajtottuk végre; jelentősen emelkedett az életszínvonal, nőtt a fogyasztás, ezzel párhuzamosan nem tartott lépést a termelés, a termelékenység növekedése, az önköltség csökkenése. Másszóval, iparunk és mezőgazdaságunk nem tart lépést a lakosság megnövekedett vásárlóerejével ás ennek következtében aránytalanság állt be az árualap és a vásárlóerő, a tömegek fogyasztási szükségletei között. Kevesebbet termelni, jóval többet keresni és fogyasztani, ez olyan ellentmondást, aránytalanságot idéz elő népgazdaságunkban, amit egyetlen szocializmust építő népi demokratikus ország sem bírhat ki sokáig. Ezen az úton nem szabad tovább haladnunk. Ezért kell megtennünk mindent annak érdekében, hogy mielőbb egyensúlyba hozzuk a termelést a fogyasztással. Meg kell nyíltan mondani, elvtársak, hogy felháborító méreteket ölt a? anyagpocsékolás. Védjük a köztulajdont, küzdjünk a pazarlás ellen — Még tarthatatlanabb a helyzet a köztulajdon elherdálása terén. Sokan úgy garázdálkodnak, mintha Csáki-szalmája lenne az állam, a nép vagyona. A csalók és tolvajok óriási értékeket lopnak él a népgazdaságtól. Egyesek keresetkiegészítésnek veszik és folyamatosan, szabadon űzik a lopásokat. Az a baj, elvtársak, hogy sok becsületes munkás, kommunis^ ta, műszaki vezető tud a I07 pásokrcl, ügyeskedő, élelmes embereknek tartja a tolvajokat, szemet húny disznóságaik fc^ lett és nem lép fel ellenük. Párt- és tömegszervezeteink feladata, hogy a becsületes dolgozókra támaszkodva politikailag felvegyék a harcot a köztulajdon megdézsmálói, a tolvajok és csalók ellen. Politikai nevelőmunkával és egyéb adminisztratív intézkedéssel olyan légkört kell teremtenünk, hogy a becsületes dolgozók ne tűrjék, hanem közösítsék ki maguk közül a tolvajokat, s mint sajátjukat, úgy védjék az állam, a nép tulajdonát. Elvtársak! A Központi Vezetőség megállapította, hogy nemcsak a termelésben van nagyfokú pazarlás, hanem az állami költségvetési kiadások is túlmagasak. A nemzeti jövedelemnek túlságosan nagy részét fordítjuk az állami költségvetési kiadások fedezésére. Például a hatalmas vízfejjé nőtt államapparátus személyi és dologi kiadásai igen nagy összegeket emésztenek fel. Ezért is volt szükség a racjpn3lizálásra. Voltak még elvtársaink között is olyanok, akiket megzavart ez az intézkedés, beugrottak az ellenségnek, gazdasági csődről fecsegtek és szörnyülködtek: „miféle szocializmus az,- ahol elbocsátások is vannak?" Nézzük meg közelebbről, miről is van itt szó? Az közismert, hogy az államigazgatás létszáma — bár feladata is megnőtt a felszabadulás óta — több mint megduplázódott. Még rosszabb a helyzet az üzemekben, az építkezéseken. A Rákosi Mátyás Müvekben 1938 és 1953 között a munkáslétszám nem egészen megkétszereződött, a tisztviselők létszáma pedig ötszörösére emelkedett. Mennyi panaszt kapunk a dolgozóktól, azért, mert kétszer, háromszor annyi diszpécser, meós van, mint amennyire szükség volna. Jó példa erre a MAVAG, ahol két hónappal ezelőtt még annyi sétálóember járt az üzemben füzettel, könyvvel a hóna alatt, hogy a munkások elnevezték őket „Könyves Kálmánoknak". (Derültség.) Amióta 424-et leépítettek belőlük — csodák csodája — nem omlott öszsze a MAVAG, hanem azóta sokkal jobban megy a munka, mert augusztusban 115 százalékra és szeptemberben 122 százalékra teljesítették tervüket és komolyan javult az exportterv teljesítése, a minőség és az önköltség is. (Nagy taps.) A népgazdaság érdeke azt követeli, hogy minél több ember végezzen termelőmunkát és amennyire csak lehet, csökkentsük a nem termelők számát. Mégis az a helj/zcí, hogy miközben az államapparátusban, az üzemekben, hivatalokban túlsók a felesleges munkaerő, számos iparban, építkezésen és n mezőgazdaságban munkaerőhiány van. A racionalizáláson kívül — folytatta — jelentősen csökkenteni kell az államapparátus felesleges kiadásait is. Például az állami szervek sokezres létszámmal 1400 különféle bentlakásos tanfolyamot Rzerveztek PB erre kolosszális pénzeke* szórtak el. Összefoglalva az eddigieket elv-, társak: A Központi Vezetőség megállapította hogy átmeneti gazdasági nehézségeinket a beruházás és az ipar átcsoportosításának elmulasztása, az ipari termelés stagnáfása, a közszükségleti cikkek, a mezőgazdasági gépek és felszerelések termelésének lassúsága, a mezőgazdaság nemkielégítő fejlődése, a nagymérvű poesékolás, a termelékenység csökkenése és az önköltség emelkedése idézi közvetlenül elő. A Központi Vezetőség többnapos elvi vitában behatóan elemezte átmeneti nehézségcink tényleges okait és élesen szembefordult több hamis, az új szakatsz helyes politikájától eltérő, káros, opportunista nézettel, amelyek komolyan fékezték politikánk következetes, gyors megvalósítását. Gazdasági nehézségeink okai A' Központi Vezetőség megállapította. hogy mai gazdasági nehézségeinket nagyrészt a túlzott iparosítás politikájának karos következményei okozzák, mert a júniusi határoza* előtt elkövetett hibák gazdasági kihatása súlyosabb, mint ahogy egy évvel ezelőtt gondoltuk. Nem könnyű egy ország gazdaságát — amely évek óta helytelen irányban ment — a helyes útra. új vágányra átállítani. Emellett átmeneti gazdasági nehézségeinket az is okozza, hogy mindeddig sem a vezető szervekben, sem a minisztériumokban Tervhivatalban, gazdasági vezetőink egy jórésze nem hareolt kielégítően az új szakasz politikájának következetes megvalósításáért. Az új szakasz politikája teljes egészében helyesnek bizonyult és maradéktalan végrehajtása továbbra is a párt alapvető feladata. Már a Központi Vezetőség tavaly októberi határozata is megállapította. hogy egyes gazdasági vezetők és szervek' komoly ellenállást tanúsítanak az. új szakasz politikájával szemben. Most, egy évvel később a Központi Vezetőség kénytelen volt újra megállapítani, liogy ez az ellenállás tovább erősödött és egyes gazdasági vezetőink különféle hibás nézetekkel és gyakorlattal komoly akadályokat gördítettek pártunk politikájának eredményes megvalósítása elé. Hogyan és miben nyilvánult meg ez az ellenállás és mik ezek a hibás nézetek? Az ellenállás elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a beruházás és az ipar átcsoportosításának ez a helyes és erélyes végrehajtása egyetlen területen sem folyik határozottan. A beruházások megoszlása még mindig alig változott a különféle népgazdasági ágak között és továbbra is a nehézipari beruházások részesültek előnyben. Komoly hiba. hogy az illetékes gazdasági vezető szervek 15 hónap alatt sem dolgozták még kj az, átcsoportosítás* — annak a népgazdaság minden ágával jól összehangolt egységes irányelveit. Mindezért — mint a KV megállapítottá — igen komoly felelősség terheli gazdasági vezető szerveinket, az egyes minisztériumokat, a Tervhivatalt és egyes gazdasági vezetőinket. A Központi Vezetőségi ülés nagy jelentősége abban is van, hogy a KV kemény elvi harccal egységesen és élesen szembefordult az új szakasz politikáját veszélyeztető hibás nézetekkel. Mik ezek a téves nézetek? Egyesek szerint a jelenlegi gazdasági nehézségeink oka az, hogy a párt és a kormány június után lú'ságosan előreszaladt a parnsztságnak adott kedvezményekkel és túlságosan emelte a dolgozók cletszinvonalát. Azok a gazdasági vezetők4 akik elsősorban felelősek a termelés, az árualap elmaradásáért most a nehézségek leküzdése érdekében, a munkások, különösen a parasztok vásárlóerejének szűkítésével, különböző megszorító intézkedésekkel, az életszínvonal átmeneti csökkentésével akarták Egyensúlyba hozni az árualapot a vásárlóerővel. Alapvető elvi politikai és gyakorlati kérdés ez elvtársak. Ha mi rátértünk volna erre az útra, akkor nem előre, hanem visszafelé haladunk és letértünk volna az új szakasz helyes politikájáról, aminek nemcsak gazdaságilag, hanem elsősorban politikailag súlyos kihatása lett volna. A munkások és parasztok jogosan bizalmatlanul fogadták volna az intézkedéseket. Azt mondták volna, hogy a párt is vizet prédikál és bort iszik. Megengedheti-e magának ezt a párt? Nem! Nem engedhetjük meg. A kommunisták pártjában a szó és a tett egy. Ezért utasította el egységesen a KV ezeket a nézeteket és félreérthetetlenül szögezte le: egy jottányit sem térünk el az ú j szakasz politikájától és a hibák kijavításával továbbhaladunk a (Folytatás a 2. oldalon.) >