Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-08 / 238. szám

PÉNTEK, 1954 OKTÓBER 8. 3 DELMüGYRRORSZfiG A Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottsága október 10-én délelőtt fél 10 órakor nagygyűlést rendez a Klauzál téren A nagygyűlés szónoka: Farkas Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára OKTÓBER VOLT... Október volt... Vad szél söpörte szét a rőt avart borzongó fák alatt. Már bontogatta szürke üstökét Szeged felett a lomha alkonyat. Csend volt, de olykor bíbor lett az ég, ágyúk torkából füstös láng csapott, tompán dörrent közel s a messzeség s megzörrentek a bezárt ablakok. Félkilenc volt — vagy féltíz?, elszállt belőlem a percek nyoma, de most is látom: a Sugár-úton megjelenik az első katoua. Nem tudom. Vállán köpeny, kezében fegyvere, csizmája nyomán szikrát ver az út s a pincénkbe vígan kiáltja le, hogy mi is megértsük: »Vojná kaput!* V GURSZKY ISTVÁN Szombaton délután ünneplik a szegedi kórház fennállásának 145. évfordulóját A vasutas dolgozók becsülettel helytállnak az őszi forgalomban látogatás két szegedi pályaudvaron A Szegedi Városi Tanács Kór­háza dolgozói október 9-én ünnep­lik meg városunk felszabadulásá­nak 10. évfordulóját ée egyben a kórház alapításának 145. évfor­dulóját js. Ezt az ünnepséget a Tol­buchin sugárúti II. számú részleg­ben tartják meg október 9-én dél­után 4 órakor. Szorgalmasan ké­szül a kórház minden dolgozója az ünnepségre. Kiállítást is rendeznek, melyen fejlődésében mutatják be a kórház történetét, 200 éves íráso­kat, régi kórházi számadásokat és egészségügyi jelentéseket, a régi Vt­potály megsárgult iratait. Grafiko­nok és fényképek szemléltetően mu­tatják majd be a kórház fejlődé­sét; a felszabadulás óta eltelt 10 év alatt egy- négy osztályra tago­zódó kis kórházból nagy intézet lett. A kórház dolgozói ezzel az ünnepséggel dokumentálni akarják a felszabadulás évfordulóját, hogy lelkesen végzik munkájukat a szo­cializmust építő országunkban, hogy minél jobban védelmezhessék dol­gozótársaik egészségét. Szeged felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából Szegeden szerepel az Állami Népi Együttes A Magyar Állami Népi Együt- , személyszállító autóbusz tes ebben az évben is mint fenn­állása óta többször, körülutazta az országot, hogy meglátogassa a vi­déki városokat és műsorával szó­rakoztassa a dolgozókat. Most Sze­ged felszabadulásának 10. évfor­dulója alkalmából ismét ellátogat városunkba a Magyar Állami Né­pi Együttes, hogy hétfőn délután fél 6-kor és este fél 9 órakor a szegedi Nemzeti Színházban bemu­tassa új műsorát. Közel kétszáz taggal — művész­és műszaki személyzettel — érke­hozza a szereplőket, két öttonnás pótkocsis teherautó pedig a kellékeket. A műsor két és fél órás. A legna­gyobb sikerű számok közül a tánc­kar az „Első szerelmet", a zenekar a „Széki muzsikát", az énekkar a „Tréfás házasítót" mutatja be, A műsor túlnyomó része új szá­mokból áll: az ének-, zene- és táne. kar bemutatja a „Mátkakérést", a tánckar a „Vistai legényest", az énekkar a „Duda nótát", a zenekar a Hunyadi nyitányt — és még zik az együttes Szegedre. Négy több új műsorszámot. A szegedi tsz-ek is készülnek a Népfront vasárnapi nagygyűlésére A szegedi termelőszövetkezetek tagjai is készülődnek a Hazafias Népfront előkészítő bizottsága va­sárnapi nagygyűlésére és Farkas Mihály elvtárs beszéde meghallga­tására. A termelőszövetkezetekben is felszabadulási hetet tartanak, Sze­ged felszabadítása 10. évfordulója méltó megünnepléséért. Csütörtö­kön — tegnap — szinte egész nap eset az eső, de azért akadt benti munka is a szövetkezetekben. Az Alkotmány tsz-ben a burgonyát is válogatták és csávázták a vetőma­got. A vetési munkát akadályozta az eső. De eddig már az Alkotmány termelőszövetkezetben mintegy 20 hold búzát vetettek el. Az Alkotmány tsz tagjai is közö­sen, együtt jönnek a vasárnapi nagygyűlésre. Nagy az érdeklődés és Nagy Sándor elvtárs, az Alkot­mány tsz elnöke azt mondotta: „Mindannyian ott leszünk a nagy­gyűlésen." Az egymással párhuzamosan futó sínpárok messze a Tiszapályaudvar épületei mögé nyúlnak. Az acélsí neken szinte szünet nélkül gördül­nek tova és érkeznek meg a zárt vagonok — áruval telve. Itt bo­nyolódik le Szeged teherforgalmá­nak jelentős része. Az őszi idény­ben 15—20 százalékkal is megnö­vekedett itt a fogalom. Az érkező árut gyorsan ki kell rakni, hogy ugyanazokba a kocsikba a szállí­tandó árut elhelyezhessék. így tud­ják csak a kocsiforduló időt csök­kenteni és a kocsiparkot jól kihasz­nálni a vasutas dolgozók. A forgalmi szolgálattevő irodájá­ba reggel jelentés érkezett a Ren­dező-pályaudvarról. A jelentés így szólt: „47 kocsi érkezik. Tíz órára ott van". Csonka József, a forgalmi szolgálattevő intézkedett, hogy ké­szenlétben várják az érkező vago­nokat. Nem is volt hiba. A rakodás minden zavar nélkül megtörtént. áiát ntfeJdiink át átuJiitahxUódat. 3 óra helyett 2 óráig tartott — mondja Csonka elvtárs. — Uj áru kerül most a kocsikba. A negyedik vágányon már vára­kozik néhány ilyen áruval megra­kott vagon. A külső raktámoki iroda mindig népes. A felek itt tudakolják meg, jött-e árujuk, vagy azt, hogy mi­korra várható az érkezése. A tele­fon állandóan cseng — hol a ME­ZÖKER-től kérdezik, mitarra jö­hetnek az árut átvenni, hol másik vállalat érdeklődik. A raktárban készségesen válaszolnak mindenki­nek. A külső raktárnok Molnár Fe­renc bácsi. Kerékpárral járja a Tiszapályaudvar hatalmas terüle­tét. Jelen van a vagonok felnyitá­sánál, ellenőrzi, hogy a rakodás rendben történik-e — ügyel arra, hogy ne akadályozzák a forgalmat. A hosszú kocsiutat a Tiszapélya­udvaron két oldalt vagonok szegé­lyezik. A legszélsőkbe a Téglagyári Egyesülés munkásai rakodnak. A másik oldalon a MEZŐKER autója fordul éppen. Távolról a vonat füttyjelét hozza a szél. — „A ren­dezőn tolatnak" — jegyzi meg a közelben valaki. Innen messze esik a Rendezőpályaudvar, de a vasutas egy jelzésből, egy füttyből meg­tudja, mi történik a szomszédos ál­lomáson. Az acélsínek elvezetik az embert a Rendezőpályaudvarra. Még oda sem ér, ezer látnivaló köti le a fi­gyelmét. Egy hatalmas, csillogótes­tű mozdony lassan halad a vágá­nyokon, fekete füstfelhőt engedve a felhős ég felé. Néhány nyitott va­gont húz maga után, amelyek ké­sőbb, mikor lekapcsolják őket a mozdonyról, csattanva vágódnak a többihez. Közben kiáltás hangzik. — Alsóra! — kiáltja Lekrinczki László, vontatási szolgálattevő, akit egyelőre eltakar a kocsisor. Sipos Antal térfelvigyázó amikát meq&attfa, a, kíáiiádi, t&ytán ny-ói a ieiejóniia^ló­után s az I. sz. őrházat hívja. A jelent­kezéskor csak azt mondja: „alsóra!" Ebből már tudja az egyes őrház­ban szolgálatot teljesítő Bálint elv­társ, hogy a 403-as váltót kell iga­zítani. — A beérkezett kocsikat szétkap­csoljuk és előkészítjük őket az 5]-esre — mondja egy lélekzetvé­telnyi szünetben Lekriczki elvtárs. — Ez a szerelvény 16 óra 40 perckor indul — folytatja tovább — Budapestre a Ferencvárosi pálya­udvarra igyekszik. A most „szét­szedett" kocsikat a legközelebbi vonattal továbbítjuk. Egyrészét Ti­szára, a többit tovább Vásárhely és Makó felé. A munka sürget, nincs idő hosz­szú beszélgetésre. Lekrinczki elv­társ kezében a zászló magasba len­dül. A mozdonyvezetőnek int, hogy szabad az út, mehet a 6zélső vá­gányra. Kis idő múlva a pöfögő tartalék" — így nevezik a vonta­táshoz itthagyott mozdonyt — ismét visszafut a váltón és a többi ko­csikért indul. Ugy megy minden, mint a karikacsapás. Kell is, mert ha időben nem gondoskodnak a ko­csik szortírozásáról, akkor a beér­kezőket nem tudják fogadni. A rendezőn dolgozik Karlócai Sán­dor kocsimester, ..Érdemes vasutas". A szovjet tolatási módszerekre ta­nítja a vasutas dolgozókat, de ha szükség van rá, brigádjával más ál­lomásokra is elmegy tanítani, — EaZm a {Mfafom. — magyarázza Karlócai Sándor —• de azért helytállunk. A szovjet módszer azt is szolgálja, hogy mw nél gyorsabban elvégezzük a tola­tást. Közben mellettünk elhúz a „tar­talék". Egész kocsisort visz magá­val. Egy vasutas kapaszkodik a mozdony lépcsőjén rúddal kezében, Ezzel kapcsolja szét a vagont és a mozdonyt. így könnyebb és bizton­ságosabb a munka. Az erős forgalom látszik a Ren­dezőpályaudvar épületén belül is. A távíró kopog, a telefonkészülék cseng, az előjelentő is egymásután mondja az állomásoknak, milyen áru várható. Most Veresné teljesít szolgálatot és éppen Dorozsmát hívja: — Halló! Az 50201 csöves kuko­ricát hoz a Sertéshizlalónak, a 122571 ingóságot Komáromi Antal nevére. Ez a pályaudvaron marad. 15—16 óra között érkezik az áru. Leteszi a hallgatót, majd később Tiszapályaudvart hívja. A 213773+4 szén, Pécsbánya Rendezőpályaudvarról a TÜZÉP­nek, a 173+15 láda a Göngyöleg Ellátó Vállalatnak, a 434824-es fa a TÜZÉP-nek. 15 óra után megy le. Ezzel befejezi ezt a jelentést, s a következő állomásnak jelent. így megy ez egész napon át. A Rendezőpályaudvaron, a Tisza­pályaudvaron az őszi forgalom ide­jén sok a munka. A vasutas dolgo­zók becsülettel helytállnak az őszi forgalom sikeréért. RIKK JÚLIA A szegedi járásban 31 darálómalom működtetési engedélyt adtak ki Mintegy másfél év óta 31 daráló­malom működtetési engedélyt adott ki a szegedi járási tanács. Á dará­lótulajdonosok az őrlés utáni vám­mal szabadon rendelkezhetnek és ez is ösztönöz sok olyan darálótu­lajdonost üzemének megindítására, akik eddig szüneteltették a dará­lók működését. Szeptemberben nyolc darálótulajdonosnak, köítüla a kübekházi Bénák Ferencnek, n pusztamérgesi Schmidt Antalnak adtak ki engedélyt. Ezeknek a működése azért előnyös, mert . a késes és a kalapácsos darálóval le­het szálastakarmányt, napraforgó­fejet, kukoricaszárat is darálni. Négy bizottság foglalkozik a londoni kilenchatalmi egyezmény gyakorlati alkalmazásával Az AFP hírügynökség beszámol arról, hogy négy bizottság foglal­kozik a londoni kilenchatalmi egyezmény gyakorlati alkalmazásá­val. Az AFP ismerteti a bizottságok feladatait. A négy bizottság a következő: (42) Azt sejtettem, hogy olyan, mint a birkózó Czája, bajosan leszek, mert a napi hajsza, az esti elfoglaltság, a kevés alvás állandó levertséget, nyugtalanító fáradt­ságot eredményezett, — mégis buzgón forgo­lódtam továbbra is a különböző feladatok­ban. Ha csak szikrányi gorombáskodást is ta­pasztalok Misa bácsitól, a bennem gyülemlő megfáradások bizonyosan vad ellenállásban robbannak ki. Mivel azonban Misa bácsi fo­kozatosan kedveskedett, tovább gürcöltem, s az álmosság, a tagjaimat elárasztó, ólomsze­rüen nehéz fásultság mindennaposán úrrá lett rajtam. Minden lelkierőm össze kellett szed­nem, hogy Kelen Gyuszi magyarázataira és kezére figyeljek, amint nagy türelemmel a szerszámokkal való bánásra, s a bemérésekre, asztalos számolásra tanítgatott, ha bent le­heltem a műhelyben. Mérhetetlenül többet ta­nultam Gyuszitól, mint akár az inasiskolá­ban, akár a többiektől! O foglalkozott velem a legkitartóbban a segédek közül, no meg — kellemes csalódá­somra — Lőrincz! Rám-rámripakodott ugyan, ha nem ugrottam a szavára idejében, s eléggé félvállról, látszólagos flegmává!, magyaráz­gatta a simító- és duplagyalu, a körfűrész hasznát, kezelési módját, ám mégis olyan ala­possággal, hogy könnyen a fejembe futott és kezemre ragadt, amit mondott és mutogatott. Néhány hét multán, egy alkalommal — cso­dák csodája! — el is mosolygott kicsit (csak úgy nyikorgott bele a berozsdásodott állkap­csa!) és cigarettával kínált: — No, sodorj egyet! De nehogy rákapj, mert akkor kecske­túrót osztogatok! S eredj ki, nehogy ránk­gyújtsd az egéez szakramentett AZ ELSŐ PRÓBA írta: DÉR ENDRE Megilletődve, óvatosan vettem kezembe a kopott dóznit, akár valami szent tárgyat... Lőrincz soha senkit meg nem kínált dohány­nyal! Az első cigaretta kísérleteken túljutottam már akkor, s nem sok hajlandóságom volt arra, hogy rendszeresen füstöljek, — mégis boldogan sodortam egy idétlen-nagy rudat s Lőrincz-módon eresztve ki orromon a füstöt, rámosolyogtam az öreg szaktársra, akinek fa­kéreg-érdes arca emberséget s szakadozott inge meleg szívet takart. Emberség dolgában a többiekre se lehe­tett különösebb panaszom. Tóth Bálint, a bo­szorkányos gyorsasággal forgolódó békési le­gény nem szólt ugyan sokszor hozzám, s csep­pet sem volt fögondja, hogy én is otthonos legyek a szakmában, ám nem is ugráltatott. Eléggé szótlanul, csikkel a szájasarkán, eres, inas karokkal úgy végezte a maga dolgát, mint egy jólműködő gép. Hangossá csak szom­bat esténként vált, amikor heti robotjának bérét italra költötte a „Kék Macska" nevű mulatóban. Ilyenfajta baj is csak azokon a szomba­tokon fordult elő, amikor Bálint megtörtte3tű, beteges édesanyja nem tudott átgyalogolm Békésről, hogy a fizetést idejében magához vegye. Ilyenkor — Csepkóné lármás tiltako­zása ellenére — személyesen Bálintnak ad*a át Misa bácsi a járandóságot. A legény be­vette magát a „Kék Macskába", a borostás állú csavargók, nekikeseredett bakák, hamis­kártyások, as fuvarosok cifrahírü csárdájába s hajnaltájt csorgó ve­rejtékben fürödve, csap­zott hajjal, bamba te­kintettel csuklott az ivó padlójára, akár egy rongy­zsák, Ivótársa, egy állandóan italos, de sose tökrészeg fiákeres szedte fel ilyenkor s feltámogatta a foltos középkori tákolmányra, mely előtt girhes lo­vacska lógatta szomorú fejét. Az áldozat­kész cimbora víg kurjongatással vágott lova kiálló bordáira, s a csendes éjszakában átban­dukolt magatehetetlen komájával Békésre. Bálint olykor-olykor, egy-egy döccenőre észhez horkant aléltságából, s rezes hangon bőgte bele az éjszakába következetesen ugyan­azt a dalt: Bogyó, bogyó, szőlő bogyó, Mért lett kadarka belőled?..* Már nem volt mai legény Bálint, nagyon szeretett volna megnősülni, családot alapítani, de csupa olyan nővel akadt össze, akik csak jámborságát, hiszékenységét használták ki, s pénzét csalták el, A rendesebbje félt hozzá menni, egyrészt részegeskedéséről tudva, más­részt a bizonytalan elhelyezkedés, és minden igyekvés ellenére nevetségesen sovány kere­set miatt. így aztán harmincegyedik életévé­ben is Panyó Pannikkai vigasztalgatta ma­gát Bálint, meg kadarkával. A szaktársak — sőt maga Csepkóné is — azon igyekeztek, hogy miné] kevesebbet „vi­gasztalhassa" magát, s hogy Tóth néni minél biztosabban és idejében juthasson a pénzhez. Misa bácsit teljesen hidegen hagyta, mit csi­nál Bálint a keresetével, s hogyan süllyed a züllésbe, miképp rontja az egészségét. Őneki csak az volt a fontos, hogy hétköznap bo­londra dolgozza magát a legény, minél több hasznot hajtva a Csepkó-vállalatnak. (Folytatása következik) 1. Az atlanti szövetség tizennégy országának képviselőiből és a nyu­gatnémet szakértőkből álló munki­csoport, amely „A NATO szerkezeti módosításait tanulmányozza Nyu­gat-Németország esetleges felvéte­lével kapcsolatban". Ez a bizottság a párizsi Chaillot-palotában ülése­zik. 2. A londoni értekezleten részt­vett kilenc hatalom képviselőiből álló munkacsoport. Ez a módosított brüsszeli szer­ződés katonai szempontjainak gyakorlati alkalmazásával fog­lalkozik, azaz megszabja a nyugatnémet „hozzájárulást, megállapítja a tagállamok maxi­mális haderejét, a fegyverellen­örzési ügynökséggel, a rendőr­ségi és belvédelmi erőkkel tart­ja a kapcsolatot. E bizottság, amely a francia kül­ügyminisztérium épületében ülése­zik, szerdán tartotta első taggyűlé­sét 6 két albizottságot létesített. Az egyik albizottság a katonai lét­számmal, a másik pedig a felszere­lések kérdésével foglalkozik. 3. A brüsszeli szerződés állandó bizottsága. A bizottság londoni egyezmé­nyek politikai szempontjainal; gyakorlati alkalmazását tanul­mányozza. A bizottságba október 7-én bekap­csolódnak Nyugat-Németország és Olaszország képviselői is. 4. A három nyugati hatalom né­metországi főparancsnokaiból és a nyugatnémet szakértőkből álló bi­zottság. Ez a munkacsoport azt tanul­mányozza, „milyen módosítá­sokat kell tenni a bonni egyez­ményben, hogy megszüntethes­sék Nyugat-Németország meg­szállási státuszát." i

Next

/
Thumbnails
Contents