Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-07 / 237. szám

ÖELM9GYHR0RSZB0 4 CSÜTÖRTÖK, 1954 OKTÓBER t. Szív és értelem Itafítd 7ctmc a Ut-í-en maiad SZEGED! JEGYZETEK Mit vegyünk a könyvhéten ? A hatalmas emberés gyerekseregen alig tudtam a Klauzál-tér könyvsátrába befurakodni, hogy a város kulturális intézményeinek képviseletében megnyissam a könyvnapokat. — Soha ennyi pompás szépirodalmi művet nem láttam még könyvnapon! — fciáttotta felém tanár-ismerősöm. Uttörőruhás kisfiúk nyargalásztak boldogan „A nagyhatalmú siindisznócska" című Móra-mesével, s a „Nagyenyedi két fűzfával". Eszembe jut gyermekkorom: foltos-gúnyájú kisdiákként fájdalmas tekintettel, sóvárogva bámultam valamikor az elérhetetlen messzeségben csábító ifjúsági könyveket kirakatüveg mögött... Nekem sohse jutott belőlük ... Merengésemből fiatal elvtárs ébreszt fel azzal a kérdéssel, melyet a művelődő tömegek naponta hangoztatnak: mit olvassak, milyen könyvet válasszak magamnak? Szívem szerint feleltem néki: — Olvassuk azokat az írókat, akik azért érdemlik meg becsülésünket és szeretetünket, mert ők is becsülték és szerették az emberiséget. Olvassunk azoktól az íróktól, akik nem kendőzve, sőt okulásul előtárva a bajokat, meg tudják láttatni mindazt, ami szocializmust építő munkánk során szép, felemelő érzéseket fakasztó. Olvassunk azoktól, akiknek szavaiból határozott, pártos állásfoglalás ragyog, s meggyőződésüket a legigényesebben, magasrendű művészi szinten képesek kifejezni. Olvassunk azoktól, akiknek szivéhez legközelebb áll a mi munkás népünk, s műveikkel alkotóan hatnak mindennapos feladatainkra. Az igazi irodalom nem holt betű, hanem varázslatos energiaforrás, mely hat, formál, s előrelendít, erőt önt a megfáradt tagokba; s megszépíti a szándékot és a gondolatot. Az igazi nagy irodalom — tett, cselekedet. Az igazi költői szó csodálatos ere jű. Az igazán magasrendű, szocialista irodalomnak le kell győznie, felül kell haladnia minden idők irodalmának csúcsait is! Ennek a győztes, s még tovább győzedelmeskedő irodalomnak eddigi eredményeit is szeretettel kínáljuk a magyar olvasónak az ünnepi könyvhéten. Legyen az olvasó is azon, hogy a magyar irodalom szava minél eredményesebben terjedjen, s minél több ember szíve teljék el szépségével. DÉR ENDRE Túl a város — Szeged-házain, kint a határban népesek a földek, mert az öszi munkákat végzik. A naptár szerdát mutat és délelőtt van. Az Üj Élet termelőszövetkezet tagjai: férfiak és asszonyok szedik még a fénylő, piros paprikacsöveket, s arra távolabb a kukcricaíöldön zizzenve csapnak le a szárvágók. Nyikorogva indul el a kocsi, megrakva kukoricával, amelyet Vajas Ferenc és munkacsapatának tagjai szedtek. Egy jódarab földön már levágva a kukoricaszár s katonás sorrendben sorakoznak a szárkúpok is. De van még törnivaló kukorica. Serény is a munka. A még talponálló kukoricásban az embernél jóval magasabb a szár. Vajas Ferenc is lépdel a -kukoricaerdőkét sorja között. Fürgén mozog a keze és kibontja -háncsából- a szép, hosszú csöveket Különben 6 barnaarcú, erős ember és ellenzős sapkája melegfényű szürke szemére húzva. Éveinek száma 43. Szót váltunk Vajas Ferenccel. Nem szűkszavú ember és beszél a sorsáról; hogyan volt, amikor még egyénileg 9 hold földön gazdálkodott és milyen a sora most, amikor szövetkezeti tag. — 1952 augusztusában léptem az Üj Élet tsz-be — mondja s azián kis szünet után gondolata máshová röppen. — Beadtam én is a tszböl való kilépési cédulám hónapokkal ezelőtt. Miért? — mert többen így csinálták. Meg úgy is voltam vele, ha nem lesz megfelelő a jövedelem, akkor -bebiztosítottam- magam; kiléphetek. Csend. Csak a kukoricában járó többi tsz-tag lépteinek nesze és a letört kukoricacsövek reccsenése hallatszik. Kicsit átgondolja Vajas Ferenc a sorsát: az egyéni földön és a közös gazdaságban. Aztán beszél. Azt sorolja, hogy egymaga mit kapott már ezidáig szövetkezetétől. Hazavitt 13 mázsa 60 kiló búzát, 4 mázsa árpát és zabot, 27 mázsa kukoricát, 8 zsák burgonyát, 80 kéve herét, 12 kiló mákot. Előlegként több mint 1600 forintot olvastak kezébe. A háztáji földje 18 zsák krumplit, 18 mázsa kukoricát, aztán szépmennyiségű babot és más egyebet adott. — Lesz még kukorica és pénz is. A mi munkacsapatunk a területén több kukoricát és több fűszerpaprikát termelt a tervezettnél. Ügy számoljuk, hogy jelentős lesz ezért a többtermelési prémium is. Csak hát megkapjuk, mert egyesek úgy mondják, hogy tán nem is lesz meg. Odaadóan dolgoztunk, rászolgáltunk a prémiumra. Igaz! S a többtermelési prémiumot meg kell, hogy kapja az a munkacsapat, amelyik termelési tervét túlteljesítette. Az alapszabály is kimondja ezt. Újabb mondatok következnek. Mind arról szól, hogy Vajas Ferenc a szive és értelme miatt maradt a szóvetkezet tagja. Persze e keltő valahogyan együtt jár, mereven nem lehet mrzsgyét állítani közé. Érző emberi szive van Vajas Ferencnek is. 1952 forró augusztusa óta hozzánőtt a tsz — közel a szivéhez. Szereti azt. S mily' öröm az, hogy az ember látja, hogyan veri által magát a mag a íöldön s aztán hogyan zöldül ki és szökken kalászba. Vagy a zsenge kukorica, amelyet féltő gonddal kapáltak s tettek gyomtalanná, s amely most szép csöveket ád. Mennyi gond és szorgos munka volt a fűszerpaprikával is, amíg eljutottak a szüretelésig. S az a szép darab föld az övé is. Egy szép közös gazdaság — egyik gazdája. Kedves, derűs munkaközbeni napok teltek fölötte. Akadt gond és baj is. De nem tágított Vajas Ferenc sem és a tsz útja, ha Ugygyel-bajjal előre vezet és előre vezetett. Az idén lényegesen jobban állnak, mint tavaly. S a szive valahogyan ezt sugallta Vajas Ferencnek: -Itt voltam a nehéz időkben, én is hozzáadtam a munkámat az eredményekhez. Hát elmenjek innét? Nem! Maradok, nem hagyom el a szép táblát, a közös családot-. Az érzelem, a szív talán kevés lett volna, hogy szövetkezetében maradjon. Kell ehhez az értelem is, amely az anyagiakkal, a jövedelemmel vet számot. A józan, megfontolt értelem megszólalt Vajas Ferencben is. Egyéni gazda korában a 9 hold földet feleségével együtt művelték. Kora reggeltől napszálltáig szorgoskodtak. Így is beszél erről az ember: Feleségemmel együtt bajlódtunk a kilenc holdon. Korán véggel kimentünk. Amikor .szürkülni kezdett, feleségem elindult haza a földről, hogy hát ebédet készítsen. Én meg ott maradtam, tovább dolgoztam. Igyekeztünk mi nagyon és nem mondom, hogy éppenséggel elesett emberek voltunk. Rossz, aszályos esztendőben igaz nem sok látszatja volt a munkánknak. Azért is álltam aztán 1952-ben a tszbe, hogy könnyítsék magamon és jobban éljek. Megint csend. Szívja a cigarettáját, s ami a szivén, az a száján: — Számba vettem a tsz-ből való kilépési cédula megírása után, hogy helyesen cselekedtem-e. Sok tépelődés után a számbavétel is amellett szólt, hogy jobb módot ád a közös, mint az egyéni gazdálkodás. Na, nem rossz sor az egyéni gazdáké sem, de jobb annál a jól gazdálkodó közösben. Több mindenem van, mint egyéni gazda-koromban. És tervezünk, hogyan csináljuk a tsz-ben a több jövedelemért. Mert nagyok a lehetőségek. Egyéni gazda-korában feleségével együtt dolgozott a földjén. Most rendszeresen csak egymaga jár munkába, s a közös gazdálkodás több mindent ád neki. Szorgalmas ember és kiveszi részét a tennivalókból. Vannak még olyan tagok, akik nem határoztak arról, hogy bent maradnak-e a tsz-ben, vagy pedig kilépnek. Bizony most már határozni kell. Vajas Ferenc azt mondja azoknak, akik még ingadoznak: gondolják jól meg a dolgot és ne vétsék el a lépést! Az elmúlt évben is volt ráhány olyan makacs ember, aki azt mondotta, hogy ő bizony kimegy a tsz-ből. A döntés: bentmaradnak-e, vagy kimennek, rajtuk állt, akárcsak most. S amikor az Üj Élet Nemcsak a Könyvterjesztő Vállalat szegedi üzletei, hanem a könyvnupok alkalmával a város területén felállított könyvsátrak is nagy for. galmat bonyolítanak le. Sokszázan a mintegy hetven szegcdi üzemben rendezett könyvvásároknál veszik meg a könyvnapok újdonságait. Bár a városban az idén több mint tízezer kötettel több került árusításra, mint tavaly, egyes könyvek már mégis elfogytak. A legnagyobb sikerük a magyar írók műveinek van. József Attila új kiadású kötete, Karinthy: „Tatagjai elvetették a búzát, a »makacs« emberek is visszatértek a közös gazdaságba, mondván: »viszszajöttünk, mert itt csak jobb lesz«. Vajas Ferenccel lépegetünk és csapatának több tagjával is beszélünk. A szikár, fekete kalapot viselő Szűcs B. Ferenc bácsi a kukoricaszárvágás közben azt mondja: — A mi csapatunkból nem akar kilépni senki — maradunk a tszben. Azt mondhatom én is, hogy bizony meg kell fontolni a dolgot jól a kilépni szándékozóknak. Mert már elközeleg a döntés ideje Kiss Ferenc bácsi arról szól, hegy az ő munkacsapatukban dolgozik egy új belépő, Tari Vilmosné. S csakugyan már töri is a kujcoricát. Tari Vilmosné a Textilkombinátban dolgozott, de mivel eredeti -mestersége- a mezőgazdaságban volt, most beállt az Üj Élet tsz tagjai sorába. Dolgozik is jókedvűen, szorgalmasan. A kukoricaföld végén ott áll egy szekér s a saroglyához kötve két ló. Vajas Ferenc gondol a jószágokra s kukoricát is visz nékik. Aztán majd indul a kocsi, megpakolva kukoricával. Jószágetetés közben Vajas Ferenc eltekint arra távolabb, ahol tsz-tagok műtrágyát szórnak a földre. Vetésre készülődnek. Már van is búzavetésük. Szerdán is dolgoztak volna, de a tagok bosszankodására -bedöglött- a röszkei gépállomás traktora. Várják a szerelőt, hogy a traktor hibáját kijavítva vetni tudjanak. Vajas Ferenc indul vissza a kukoricatáblába és végzi munkáját. Az embernél magasabb kukoricaszár között elvész a szem elől... Morvay Sándor nár úr kérem" című műve szinte már az első órákban elfogyott, A hatalmas érdeklődésre jellemző, hogy Szegeden négy nap alatt most csaknem annyi könyvet vásároltak, mint tavaly a könyvnapok idején összesen. A Könyvterjesztő Vállalat guruló könyvesboltjában — amely ed. dig már 15 csongrádmegyei községet keresett fel — főleg a gyümölcstermesztési és állattenyésztési szakkönyveket keresik. Pusztaszeren egy délután többszáz ilyen könyvet vásároltak. Munkásokat keresnek AZ ASZFALTUTÉPITÖ VÁLLALAT segédmunkásokat keres budapesti munkahelyre. Étkezés, lakás biztosítva, négyhetenkénti hazautazást, különélést fizetünk, munkaruhát adunk. Jelentkezni lehet: Szeged Széclxenyi-tér 5. szám. 'A SZEGEDI LEÁNYGIMNÁZIUM (Tömörkény-utca 1. szám) 1951. október 15-től időszaki fűtőt vesz fel. Érdeklődni: az iskola igazgatóságánál. A MÁV TÁVKÖZLŐ SZOLGÁLATÁ 50 férfi dolgozót keres a gödöllői kábelfektetés munkálatainak elvégzésérc. 5 napos munkaidő van, szállásról és utazásról a MAV gondoskodik. A kereset kb. 1200 forint. A munkálatok december 31-ig tartanak. Jelentkezni lehet: Szerelésvezetőség Szeged, Tisza pu. könyv mindennél jobban megmutatja az úgynevezett „nagyok" kicsiségét és a kiáltó társadalmi egyenlőtlenséget. Másik nagy regénye, a „Tom Jones" ezt az alcímet viseli. „Egy talált gyermek története". Számos irodalomtörténész véleménye szerint a „Tom Jones" az első nagy európai realista regény. Fielding maga komikus prózai eposznak nevezi művét. Kétségtelen, hogy a könyv a XVIII. századi angol élet legteljesebb tükörképe. Bonyolult cselekmény során az író megmutatja előbb a vidéki angol életet, azután az országutak világát, vendéglőivel, utasaival, fogadósaival és csavargóival, végül pedig a londoni polgárság mindennapjait. A korabeli Anglia egész képét megismerjük az eleven cselekményből, a pompásan jellemzett alakokból. Fielding a regény legtöbb fejezete előtt rövid elmefuttatást közöl, melyekből megismerhetjük az életről és az irodalomról alkotott felfogását. Kiderül ezekből, hogy Fielding tudatos realista, aki szerint az író feladata az, „hogy leírja a tényeket, amint vannak", és aki azt vallja; hogy „az ember a legméltóbb az elbeszélő és a költő tollára". Ez azonban nem jelent Fieldingnél burzsoá álobjektivizmust. A dolgokat a maguk realitásában igvekszik megmutatni, de szenvedélyesen állástfoglal a jóság, az emberszeretet mellett. A XVIII. században élő író természetes korlátja persze megnyilvánul abban, hogy nem látja világosan a „jó" és a „rossz" fogalmának szoros összefüggését az adott társadalommal. Mint a XVIII. századnak, a polgári felvilágosodás századának a gyermeke, fel akarja világosítani az embereket, hogy ezzel megjavítsa őket. Az egész regény tele van reformtervekkel és egyben a korabeli társadalom kritikájával, támadja az angol igazságszolgáltatást és a börtönviszonyokat, az előítéleteket, Október 9-én tartják Szolnokon a nyereménybetétkönyvek harmadik negyedévi sorsolását Október 9-én tartja az Országos Takarékpénztár Szolnokon a nyereménybetétkönyvek harmadik negyedévi sorsolását. A kisorsolt számokról készült jegyzéket az országos napilapok október 10-i, vasárnapi számukban közlik. A hivatalos lista október 11-én, hétfőn jelenik meg. A nyeremények jóváírását, valamint kifizetését az Országos Takarékpénztár fiókjai és a postahivatalok október 13-án kezdik meg. „ , _. _ ,„ , és pártját fogja a szegényeknek, a szenvedőknek. Nem véletlen, hogy hőséül éppen egy lelencet választ, aki a maga személyén keresztül érzi a születési és vagyoni előjogokon felépülő társadalom igazságtalanságait, már származása miatt is. Tom Jones alakján keresztül egyben megnyilvánul Fielding optimizmusa is, ami szintén jellemző a felvilágosodás íróira, akik hittek az ész mindenhatóságában és úgy gondolták, hogy ha az értelem diadalmaskodik a világban, akkor a bajok maguktól is rendbejönnek. Fielding tehát művészetének kiválóságaiban éppenúgy, mint korlátaiban, jellegzetesen a XVIII. századi felvilágosodás gyermeke. A mai ember számára maradandó értékűvé az teszi műveit, hogy őszintén hitt az emberi haladásban és írásaiban mindent elkövetett, hogy ezt a folyamatot meggyorsítsa. Halálának kétszázadik évfordulóján méltán ünnepli benne a békeszerető emberiség a nagy írót és nagy realistát éppen úgy, mint az igazság, az emberek közötti egyenlőség harcosát. A napokban hozta nyilvánosságra a Béke-Világtanács azoknak az írókriak és művészeknek a névsorát, akikről a ránkkövetkező, 1955. évben emlékezünk meg életük valamelyik kimagasló eseménye kapcsán. Ez írók egy része olyan országban élt, ahol ma is a kapitalizmus az uralkodó társadalmi forma. Mi azonban világosan látjuk, hogy az emberiség legnagyobb kulturális értékeit azok ünneplik igazán, akik ezeknek a kiemelkedő íróknak és művészeknek a társadalmi haladásért vívott küzdelmeit folytatják. Ilyen szempontból nézve a dolgokat, joggal elmondhatjuk azt is, hogy Fieldinget sem az imperialista Anglia hivatalos irdolami körei ünneplik a legméltóbban. hanem azok a tömegek — angolok és nem angolok egyaránt, — akik az emberi kultúra zavartalan fejlődését biztosító békéért harcolnak. PÓSA PÉTER, egyetemi adjunktus A békeszerető emberiség tisz. telettel és szeretettel fordul azoknak az íróknak az emléke felé, akik a történelem különböző szakaszaiban és a föld különböző pontjain t az emberi haladást szolgálták művészetükkel. Néhány esztendő óta ezeknek a megemlékezéseknek szervezett formát ad a világ békemozgalmának legfőbb szerve, a BékeVilágtanács, s évről-évre megjelöl néhány olyan évfordulót, melyet világszerte megünnepelnek mindazok, akiknek drága a kultúrateremtő béke s akik magukénak tekintik valamennyi haladásért küzdő író és költő hagyatékát. Azok között az írók között, akik a Béke-Világtanács mult év végén hozott határozatában szerepelnek, ott találjuk a XVIII. század nagy angol regényírójának, Henry Fieldingnek a nevét is. Az idén van kétszázadik évfordulója 1754 október 8-ának, Fielding halála napjának. Fielding neve jól ismert azok előtt, akik a modern regény kialakulásának történetével foglalkoznak, a széles tömegek azonban sokkal kevesebbet tudnak róla, mint például a következő század nagy angol kritikai realistáiról, Dickensről, vagy Thackerayről, akik pedig közvetlen elődjükként tisztelték őt. Marx egy alkalommal, amikor kedves regényíróiról beszél, megemlíti Fielding nevét is. Fielding 1707-ben született és 1754-ben halt meg, tehát mindössze 47 esztendeig élt. Az irodalomtörténészek számontartják szatirikus vígjátékait, tudják róla azt is. hogy egyik 1737-ben előadott darabja olyan éles támadás volt az éppen uralmon lévő angol burzsoá kormány ellen, hogy nemcsak a mű I előadását tiltották be, hanem azt a 1 színházat is bezárták, amely elő merte azt adni. A legmaradandóbb értékűt azonban Fielding a regény területén alkotta. Fielding iellépése idején Angliában egy Richardson nevű regényíró érzelgős, könnyfacsaró történeteit kedvelték, aki olcsó szentimentalizmusávai kiszolgálta a kispolgárok irodalmi igényeit.. Fieldinft első regénye a richardsoni érzelgősOiíke- fa kultúra Emlékezés Fielding halálénak 200. évlordultján ség éles szatírája, olyanannyira, hogy neve hamarosan országszerte, majd néhány évvel később Európaszerte ismertté válik. Két legjelentősebb műve „A nagy Jonathan Wild élete" és a „Tom Jones". „A nagy Jonathan Wild élete" — mely egyébként a napokban jelenik meg először magyar fordításban — a hatalmon lévő angol burzsoázia álszentsége és erényeskedése ellen intézett támadást. A regény hőse egy tolvajbanda főnöke, akit végül is gaztettei miatt felakasztanak. Fielding úgy ír erről a betörőkirályról — aki mellékesen rendőrségi besúgó is — mintha valódi uralkodó lenne, legalább is Nagy Sándorhoz vagy Julius Caesarhoz hasonló. Hogy ezzel a beállítással mi a célja, azt világosan elmondatja regényének hősével. Jonathat Wild egyik áldozatával vitába elegyedik s kifejti neki filozófiáját: Látta, hogy a világ dolgozókból és dolgoztatókból áll, és a haszon sohasem a dolgozóké, hanem a dolgoztatóké, a haszonlesőké, ezért bandát alapított, amely az ő tervei szerint, az ő hasznára „dolgozik". Az író gúnyának főéle az uralmon lévő miniszterelnök, Walpole ellen irányul, ami abból is kiderül, hogy egy másik áldozat, akit Wild kártyázás közben foszt ki, azt a tanácsot adja a hősnek, hogy legyen inkább miniszter, mint közönséges tolvaj. Ugyanakkor azonban leleplezi a kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendszer gyökereit, s megmutatja, hogy a hamiskártyás, zsaroló, fosztogató bandafőnök alapjában véve ugyanazon az erkölcsi alapon áll, mint a kizsákmányolást szentesítő osztálytársadalom. A regény kegyetlen iróniája természetesen fájt az angol uralkodó osztálynak, és hosszú ideig háttérbe szorították az író más, kevésbbé nyílt tendenciájú regényei mellett. Byron, a XIX. század elejének nagy angol lírikusa azonban azt írja a „Jonathan Wild"-ről, hogy ez a Az ünnepi könyvhét hírei iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiii