Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-06 / 236. szám

SZERDA, 1954 OKTÓBER 6. 5 OELMÜGYHRORSZIIG A Hazafias Népfroni szegedi előkészítő bizottsága október 10-én délelőtt fél 10 órakor nagygyűlést rendez a Klauzál téren A nagygyűlés szónoka: Farkas Mihály, az MDP Központi Bizottságának tagja a Központi Vezetőség titkára Nagy nap emlékezete Közel két és felezer év nem törölte ki a nemzetek emlékezetéből a termopylaei hősök emlékét, akik ma is a bátorság, a mindentáldozás, a hazaszeretet példaképeiként élnek közettünk. Kik voltak ezek a hősök? A haza védői! Leonidas spártai király ezer teszpiszi harcos élén védelmezte a szűk szorosban a haza szent földjét Xerxessel szemben az utolsó leheletig. Gyakorlat volt az elkövetkezendő századok görög Iskoláiban, hogy nevüket mindenki tudja, örökkön emlékezve hősiességükre. Vaj' nékünk nincsenek leonidasaink és teszpiszieink? Október 6-át írunk ma. Emlékezzünk . >. Történelmünk ragyogó korszaka az, amikor alig száz éve felkelt a nép jogainak kivívására. Kossuth, Petőfi s megannyi nagy magyar hangja hívta a népet dicső harcokra. Pákozdtól kezdve győzelemről-győzelemre vonult a honvédsereg, melynek erejét az egész nép, az egész nemzet öszszefogása adta meg. Am elbuktak a túlerővel szemben a legnemesebb eszmék s szörnyű napok virradtak a honra. A magyar tcszpiszick tízezreinek hantja borította a rónákat és hegyeket, de le kellett számolnia a gyűlölt császárságnak a leonidásokkal is. S mi adeít erre kedvezőbb alkalmat, mint az október 6-1 bécsi forradalomnak és Latour hadügyminiszter meggyilkoltatásának évfordulója. Haynau haragja ki ellen fordulhatott volna inkább. mint a "felségsértő* honvédtábornokok ellen, akik a császárnak tett esküjüket szegték meg, hogy esküvel kössék magukat egy nép szolgálatához. Halálra ítéltettek. Tizenhármán a magyar leonidasok közül: Kiss, Schweidel, Desewffy, Lázár, Aulich, Damjanich, Nagy-Sándor, Török, Pöltenberg, Knézich, Leiningcn, Lahner, Vécsey. Az aradi vérmezőn eldördülő fegyverek és felállított akasztófák árnyékában sem rettent egyikük sem vissza. Nem csak a katona bátorsága adott erőt a fegyverrel és az akasztófával való szembenézésre, hanem a nagy ügy: a haza és a nép szolgálata. Népünk szivében él ma is valamennyiük emléke. S ma sem vesztett értékéből semmit az elkövetkezendő évek nagyon elterjedt mondata, mely a tizenhárom aradi vértanú kezdőbetűiből állt: "Pannónia! Vergiss Deine Todten Nicht, AIs Kliiger Lebcn Sie*. (Pannónia, ne felejtsd halottaidat, mint vádlók élnek ma is.) Október 6. A szabad magyar ncp szabad fiai emlékeznek ma rád. S az emlékezés nagy pillanatai adnak erőt a további harcra: a száz év multán kivívott szabadság őrzésére. De figyelmeztet is: ephialtesek, haynauk s egyéb külső és belső árulók ma is élnek. Ellenük a küzdelem nehéz, de végső győzelemre vezet. Ma is szükség van a legszélesebb nemzeti, népi összefogásra, mint a győzelem biztos zálogára. S ezt a célt szolgálja napjaink nagy mozgalma: a Hazafias Népfront. Álljon mögötte egy nép ereje s hol az erő, mely legyőzheti? Fogj össze nép nagy céljaid megvalósításaiért s győzhetetlen leszel, mint 1848 halhatatlan eszméje: a szabadság, melyért az aradi tizenhárom szemrebbenés nélkül áldozta életét... Készülnek a felszabadulási ünnepségekre és a választói nagygyűlésre Szeged dolgozói fi Hc!suás és sz fiiéves Terv fsz-ek ftöszatóéje Sseyed felszafestiulása tizedik évfordulójára A szegedi termelőszövetkezetek tagjai sorra teszik meg vállalásaikat Szeged felszabadulása tizedik évfordulójára. A határban lévő valamennyi termelőszövetkezet felszabadulási hetet tart. A HALADÁS TSZ tagjai úgy köszöntik október 11-ét, hogy 56 holdról letörik a kukoricát és a szárat behordják. Leszüretelnek 50 mázsa "tét. Faiskolájukban 30 ezer cse\ete kitakarítását és a szemzés kiágását végzik el. A növénytermelek tíz holdra elvetik az árpát. A zövetkezetiek egész évi beadásuknak — a 6ertésbeadás kivételével — a felszabadulás évfordulójáig eleget tesznek. AZ ÖTÉVES TERV TSZ tagjai is jó munkával köszöntik október 11-ét. A felszabadulási héten öt és fél hold cukorrépát felszednek. Tizenöt holdról letörik a kukoricát és a szárat is levágják. Tíz hold földet előkészítenek a vetésre, három holdra elvelik az ősziárpát. Fűszerpaprikájuk 25 holdjáról másodszor is leszüretelik a termést. Elvégzik 30 mázsa körte és 60 mázsa szilva leszedését. A Hazafias Népfront szegedi zászlóbontása városunk nagy eseménye azért is, mert Szeged felszabadulásának 10. évfordulóján lesz. Az évfordulót Szeged üzemeiben. kerületeiben ünnepségekkel köszöntik szombaton este: legtöbb helyen ekkor adják át a legjobb dolgozóknak a jól megérdemelt jutalmakat, a kultúresoportok változatos műsorral szerepelnek — ünnepelnek városunk dolgozói. Vasárnap délelőtt pedig együttesen vonulnak fel a Klauzál térre a Hazafias Népfront választási nagygyűlésére, hogy meghallgassák Farkas Mihály elvtárs ünnepi beszédét és megválaszszák a Hazafias Népfront szegedi bizottsága tagjait, a szegedi küldötteket az Országos Népfront Kongresszusra és a Hazafias Népfront csongrádmegyei bizottságába. • Már mindenütt szerte a városban beszélnek az emberek a Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottsága nagyszerű programmjárói és igen sok javaslatot tettek városunk dolgozói a programm-tervezethez. A Víz- és Csatornaművek szerelője, Nagy Gyula, a Balatoni Hajózási Vállalat Tápéi Telepének esztergályosa, Molnár Géza és sokan, megelégedésüket fejezték ki a Hazafias Népfront helyi programmja iránt és dolgozótársaiknak is kijelentették: „Örömmel megyünk a vasárnapi nagygyűlésre, ahol ünnepel jük városuk felszabadulását és hitet teszünk a Hazafias Népfront mellett". • Változatos, szép dekorációt készítenek a Ládagyár dolgozói a felszabadulási ünnepségre. Elhatározták, hgy szombaton este együtt ünnepelnek, jóízű vacsora, sör, bor mellett. Laska Sándor, Balogh Imre is Szeged további felvirágzását látják a Hazafias Népfront programmjában — mint ahogyan ezt le is írták és többször elismételték a Ládagyárban. Semmikép sem maradhatnak el a vasárnapi nagygyűlésről, ott akarnak lenni a Hazafias Népfront Szegedi Bizottságának választásánál. • A Ruhagyári MNDSZ asszonyok úgy tervezik, hogy kis piros kendőkkel kezükben mennek majd el a vasárnapi nagygyűlésre. A menet élén majd az üzem zenekara halad: nemzeti színű és vörös zászlókkal vonulnak a ruhagyári dolgozók a Klauzál térre. A Szegedi Kenderfonógyárban röpgyűléseken beszélték meg az üzemrészek dolgozói Szeged felszabadulásának jelentőségét és a Hazafias Népfrontról is sok szó esett. Az új női öltözőben megtartott röpgyűlésen Lukács Andrásné, az előfonó dolgozója keresetlen szavakkal azt mondta el, hogy 6 abban látja a Hazafias Népfront megalakulásának jelentőségét, hogy ez az egész dolgozó népet átfogó szervezet segíteni tud majd a további munkában, szószolója lesz a dolgozóknak és a város érdekeit elősegítő programmot sikeresen megvalósítja. Az előfonó dolgozói — a többi üzemrészekhez hasonlóan elhatározták, hogy együttesen jönnek el vasárnap a nagygyűlésre. • A Szegedi Textilművekben is nagy örömmel fogadták a helyi Népfront programm-tervezetét, amely kimondja, hogy továbbfejlesztik gyönyörű gyárukat, szövődé épül, s napközi otthont kapnak az üzem dolgozói. Gödöllői István 75 éves sztahánovista lelkesen javasolta dolgozótársainak: „Mindnyájan csatlakozzunk a Hazafias Népfronthoz, amely biztosítja, hogy öszszefogva dolgozzunk városunk, az ország fejlődéséért". Hozzátette Gödöllői bácsi, hogy érdeklődve várja Farkas elvtárs beszédét — így mondták ezt többen is az üzemben. Jókedvvel végzik a munkát a szegedi földeken a dolgozó parasztok A mezőgazdasági (ermelési bizottság tagjai értekezletet tartottak Szegeden Hétfőn este a szegedi mezőgazdasági termelési bizottság tagjai — lakóhelyüknek megfelelően — Újszegeden, Felsővárosom és Alsóvároson megbeszélést tartottak az őszi szántásról, vetésről. Szeged felszabadulása 10. évfordulójáról, a Népfront bizottságról is beszéltek. Az élenjáró dolgozó parasztok képviselőinek tanácskozása azt is megmutatta. hogy a földeken soha nem tapasztalt kedvvel folyik a munka. ÚJSZEGEDEN Kovács Vince elmondotta, hogy Langó Ferenc dolgozó paraszttársával fog össze és közösen végzik a szántást és vetést. Lakatos Antal arról is beszélt, hogy október 10-ig elveti a búzát. Újszegeden a termelési bizottság tagjai igen helyesen foglalkoztak a gyümölcstermelés időszerű kérdéseivel. »áger Kálmán és Kolozsi Zsigmond Újszeged különböző részein egyes gyümölcsfákra hernyófogó öveket raknak fel és mellé tábla is kerül arról, hogyan kell helyesen alkalmazni a hernyófogó öveket. ALSÓVÁROSON Bartók Szilveszter beszámolt arról, hogy a gépállomással talajmunkára szerződött dolgozó parasztok szeretnék, ha a traktor már szántaná a földjüket. Ehhez kérte a tanács segítségét. Bartók Szilveszter, Szekeres István és többen mások bejelentették, hogy a felszabadulás 10. évfordulójáig elvetik az őszibúzát. Dobó József arról is beszélt, hogy az árpa nagyon fontos takarmány és elsők között saját érdekében vet ő is ősziárpát. Katona Pál és mások arról is szőtték a mondatokat, hogy helyeslik a Népfront megalakítását és támogatják azt. Az Alsóvároson megbeszélést tartó termelési bizottsági tagok jo* gosan kérték, hogy a tanács többet foglalkozzon a termelési bizottsággal és helyes az, ha a bizottság egy-egy értekezletén minél több olyan dolgozó paraszt vesz részt, akik nem tagjai a termelési bizottságnak. Kérték azt is, hogy a Szegeden munkálkodó hat agronómus az eddigieknél fokozottabban segítse az egyéni gazdák munkáját, tanítva őket az élenjáró módszerekre. JZ" aucló! Talán sohasem tudtam volna meg ennek a szónak az igazi értelét, ha föl nem kerestem volna Nagy Sánlor elvtársat, az Alkotmány termelőszövetkezet clnökct. Mert ahogy az ö magya• ázat óból kitűnt, nem olyan közönséges <hilog volt ezt A kaució olyan különös jó. s-ág volt, hogy egyből elvette a szegény •mber kedvét és merészségét attól, hogy rlalántán p városi árendás földekből csak egy-két holdra is áhítozzék. Sándor bácsi így járt s nem is tagadja, hogy mikor megpróbált kérni egy kisebb kertészetre rcíló földet s a hivatalnok azt mondta neki, hogy fizessen le ötszáz pengő kauciót, majd hanyatt vágódott a hivatalszobában. Igy aztán bérlet nélkül maradt s havi ötven pengőért emésztette magát Lippai 'Nagy Antal bérletén, meg a Farkas-féle taprikamalomban. Lippai átadott volna neki egy holdat az övéből, csakhogy annak már tizenkét mázsa gabona lett volna •z Úrendájal Hiszen neki is élni kellett alamibő.ík ő sem ingyen kapta azt a váostót, h 'v.em súlyos negyven kiló búzát ' '.zctett. holdjáért, esztendönklnt. Senki sem •ír ihatja, hogy csak úgy, isten nevében, úr.d •:•. haszon nélkül átengedje a földet. !. 'ette ő azért a kauciót! \j o, de fordult egyet a világ és Sándor L ' bácsinál: is hasítottak hat holdat a anczcr holdas városi birtokból a f elei rosi fd.ctefvldeken. Csak úgy, kaució s árenda. nélkül, a munkás-paraszt szöretség nevében. Próbálgatta %s vele a sze•ríi 7, ment is valahogy, de nagyon sok J;/kot elhullajtott a kapa nyomában, i rl Uriirltáznegyvennyolcban pedig, ahogy zdlc érteni a szövetkezeti formát, mindrt felismerte benne az észszerűséget s ,'.;.,;„< ho-.r;•">'.! a kéthónapos iskoláról, kétz colt az cÚidlároZds: — léz ltell ide is, ha nem akarunk megszakad,:':! Igen ám. csak akkor úgy írta a ..orvéra hogy leyiább tizenhét család, meg •tarnlinc hold föld kell a szövctkezet-alapí,:,'.oz! A föld körül nem is lett volna baj, V CZ a tizenkét család sehogy sem akart - ini. Volt, aki úgy tett: — Most adtátok a földet, már meg ki SZEGED TÍZ ÉVE cAz ehú tíz ducik akarjátok húzgálni a mezsgyekarókati Várjunk csak vele! Majd, ha látjuk, hogy érdemes, mi is közétek állunk. — Nyolcan már megvoltunk s nagyon akartuk mindannyian a szövetkezést, de hiába vártunk tavasztól nyárig, csak anynyian maradtunk. Akinek már volt egy lova, vagy valami igavonó állata, elboldogult valahogy és ragaszkodott ahhoz, hogy a maga gazdája legyen. — emlékszik viszsza Sándor bácsi. — • De augusztus tizenkilencedikére csak megvoltunk és mivel éppen másnap iktatták törvénybe az alkotmányt, róla neveztük el a csoportot. Engem pedig még azon az estén megválasztottak elnöknek. Ezzel megszületett városunkban az első termelőszövetkezet. A vásárhelyi betonút melleit terül el Nagy Sándoréit birtoka. A Farkas, meg a Lippai-tanyát testálta rájuk a tagosító bizottság százharminc hold fekete földdel. A két IcUlák mintha érezte volna, hogy kifelé áll a szekere rúdja, úgy elhanyagolta a tanyákat, hogy szinte lakhatatlanná vált. Köröskörül omlott a vakolat, a tető alól kikandikáltak a horogfák. Se ajtót se ablakot nem hagytak a házon s az udvart fölverte a térdig érő gaz, — Csak düledeztünk az ámulattól — folytatja Sándor bácsi. Azt se tudtuk, hol kezdjük. Renoválni kellett volna az épületeket, de miből! S: íntani kellett volna a vetés alá„ de mivel! A tél meg már a nyakunkon volt. Nem fért a kalapom alatt a gond. Nagynehezen aztán vettünk két lovat állami segítséggel, egyet meg hozott Jtikász János is, igy aztán sikerült elvetni az őszieket. Tizenöt tehén, meg két disznó volt ezen kívül az egész állatállományunk. De azokat se tudtuk volna átteleltetni, ha nem adott volna az állam hizlalásra harminc ökröt. Ezen kerestünk hétezer forintot s tartolta bennünk a lelket. Betyár tél volt! De tavaszra megerősödtünk. 'Akkor jött hozzánk jó néhány család a homokról. Molnár Gyuláék. Szabó Jánosék, meg még többen. Még abban az esztendőben nyertünk tízezer forintot a jó munkáért s mindjárt lett belőle szép baromfi-állományunk. JÍM ikor ezeket meséli Sándor bácsi, már kinn járunk a földeken. Épp alkonyatra dől a nap, emberek, asszonyok, meg kotyogó szekerek jönnek a krumpli földről. Gazdagné jön legelöl s mikor megkérdem, mi a véleménye az elmúlt hat esztendeji „közösködétről", ő is a nehézségekkel kezdi. — Nem hittem, hogy igy felküzdjük magunkat! Emlékszem, semmi se volt, mikor idekerültünk. csak a szándék, meg a reménykedés. Hónapokon keresztül hitelben vásároltunk a szövetkezeti boltban, mert az első télen mindenre csak a kiadás volt itt is. De még az se lett volna, ha az elnök el nem intéziI Aztán esztendöről-esztendőre olyan szépen haladtunk, hogy igazán meg vagyok elégedve. A mi kis földünkről sose vittünk volna haza annyit tisztán, mint innen ezen a nyáron. Pedig még nem is volt meg a zárszámadás, csak előleget kaptunk. P rre Vencel néni is közelebb jön. Utdna a férje, fia, meg a lánya. — Pedig most se volt az a jajdejó esztendő! De ez aranyos volt ahhoz az aszályoshoz képest! Mennyit csúfoltak akkor bennünket. Hát úgy mondom, ahogy volt, nem szégyen az, én bizony csak uborkasalátát tudtam vinni az uramnak aratáskor. Mondogatták is csípősen, hogy Vencel bácsi tán azért bírja úgy a kaszát, mert sok uborkát eszik! De mit törődtem én vele. fin szeretem a földet, megdolgozom, ha kell kenyéren is. — mondja Vencel néni. Talán tovább is mondaná, ha a férje át nem venné tőle a szót. — ]ífos^> bezzeg, nem csúfolódnak, haLf± nem inkább ők is közénk állnak. De jöjjenek is, jut itt kenyér nekik is. Kell a dolgos kéz. mert jövőre olyan rizs tábla lesz itt, hogy ötven ember is dolgozhat benne! Távolabb, a sárguló szilvafák alatt, két nőszemély beszélget. Pataklné, meg Jójárt Erzsi. — Újoncok, magyarázza az elnök, nem úgy vannak még mint a többiek. Odamegyünk hozzájuk. Sándor bácsi megkérdi, hogy tetszik nekik a szövetkezet. — En nagyon meg vagyok elégedve — kezdi Patakiné. — Jóformán egy hónap alatt huszonkét munkaegységem szaporodott össze, — Azért, hogy most jöttek nem régen, majd egy lcis krumplit, meg kukoricát maguk is kapnak az egységükre elszámolásig, Hanem Patakiné, azt akarom mondani — folytatja Sándor bácsi —, hogy megférnének tán ketten is ezzel a kislány nyal abban a szobában. Vegye maga mellé, törődjön vele, ne kelljen neki minden nap hazajárni, oda az isten háta mögé. Patakiné nem szól. csak bólint, mi meg továbbmegyünk. Esteledik. Lassan ballagunk visszafelé a földeken. A szürkületben egybeolvad a táj. Száraz leveleken játszik a szél és friss tejszagot kerget a tanya felöl. A félhomályban minden összeolvad, csak a frissen vont istálló falak, meg a négy betonsiló emelkedik ki a szürkeségből. — Itt rizzsel próbálkozunk jövőre — mulat Sándor bácsi két csatorna felé. — Emitt a jnásodvetésü krumpli hízik a földben. Átvágunk a paprika-táblán és számolgatunk. Hatvan egynéhányezer forintot ígér az a tizenegy hold, meg a termelői panrikát. ll*ukdácsolunk a szántásokon, míg kiérünk a dülőútra. Ott keze/szorítunk Sándor bácsival s a hosszú kézfogás után csak ennyit mondok: — Viszont látásra, elnök elvtárs. Hazafelé egyre az járt az eszemben: — Milyen szépen boldogulnak itt az emberek minden kaució nélkül! S, I,