Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-31 / 258. szám

VASÁRNAP, 1954 OKTŐBER 31. Szovjet nők látogatása Szegeden 3. delmogybrorszag Kedves vendégei voltak Szegednek. A hazánkban tartózkodó Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának küldöttei látogattak el városunkba. A küldöttség vezetője Valentina Vasziljeva, az Orvostudományok doktora, a moszkvai II. sz. Orvosi Intézet tanára, tagjai Zója Mironova, a Moszkvai Városi Szovjet vb elnökhelyettese. r.Z Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának tagja, a technológiai tudományok kandidátusa, R a c kovja M a 1 i n y i n a, a Lenin renddel ötször kitüntetett Sztálindíjas kolhozelnöknő, a Szocialista Munka Hőse, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának küldötte, valamint Tatjána Szanykó, Ukrajna Szakszervezeti Tanácsának tagja. Vendégeink V a s s Z o 1t á n n é , az MNDSZ országos központjának elnöke és Lapusnyik Andrásné, az MNDSZ központ titkára társaságában jöttek, hogy tanulmányozzák városunkban az MNDSZ munkáját és a dolgozó nőkről való gondoskodást. Ütjük a Textilművekbe is elvezetett, ahol megtekintették a korszerű öltözőt, ebédlőt, a pihenőszobát. Elismerően nyilatkoztak az orvosi rendelő modern felszereléséről, amely messzemenően biztosítja a munkások egészségvédelmét. A vendégek figyelme mindenre kiterjedt. Tatjána Szanykó, az Ukrajnai Szakszervezeti Tanács tagja hiányolta, hogy nem látni az üzemben »Villám«-okat, amelyek az üzem mindennapi életét, eredményeit, hiányosságait tükröznék. Azt is hiányolták, hogy kevés a női vezető, annak ellenére, hogy az üzem dolgozói túlsúlyban nők. A szovjet küldöttek és a Textilművek asszonyai szoros barátságot kötöttek és a rövid látogatás is hozzájárult ahhoz, hogy méginkább elmélyüljön a szovjet és magyar nők közötti barátság. Vendégeink délután megtekintették a várost. Megcsodálták a Tiszát, új hidunkat, gyönyörű, régi épületeinket. Majd a női- és gyermekklinikát látogatták meg. Elismerően nyilatkoztak a jól felszerelt laboratóriumokról, a ragyogó műtökről, ahol dolgozóink és gyermekeink ezreinek mentették meg életéi. Kezdjük el és fejezzük be sikerrel a novemberi vas- és fémgyüjlő hónapof hány példa is bizonyítja, hogy a vas- és fémgyűjtés fontos feladat mindsnnyiónk számára. És nézzük meg, hogy kikre számíthatunk e feladat megvalósításában. Ugy gondoljuk, hogy mindenkire. Mert mindenki tehet valamint a vas- és fémgyűjtés sikeréért. Elsősorban a fiatalok, akik már a múltban is annyiszor bebizonyították, hogy lelkes és tevékeny harcosai a vas- és fémgyűjtésnek. De vannak szépszámmal felnőttek is. Elsősorban a házkezelőségek dolgozói, a tömegszervezetek aktivistái. A vas- és fémgyüjtőkhöz azonban újabb és újabb aktíváknak kell csatlakozniok. A háziasszonyok köréből azoknak, akik eddig még nem ismerték fel a vas- és fémgyűjtés jelentőségét, akik nem gondolnak arra, hogy sok kicsi sokra megy. Egy-egy eldobott konzervdoboz, vagy lyukas fazék is hasznos lehet, ha összegyűjtik, egy tömegbe rakják és így juttatják vissza a kohóknak. Vagy gondoljunk arra, hány rozsdás szeget, eltörött szerszámokat dobunk a sarokba. Mindezekből közszükségleti tárgyak készülhetnek, ha összegyűjtjük. Ezért hívjuk a fiatalokat, a felnőtteket, hogy kezdjük el és fejezzük be sikerrel a vas. és fémgyüjtő hónapot. Legyünk élharcosai a gyűjtésnek és tegyük lehetővé, hogy megyénk — mint máskor, ezúttal is — országosan szép eredményt érjen el, Hetedszer szólítja fel kormányunk az ország — és köztük megyénk népét — vas- és fémgyűjtésre most a november 1-én kezdődő vas- és fémgyüjtő hónap alkalmából. Eddig valahányszor elhangzott a felszólítás, mindannyiszor nagy buzgalommal láttak hozzá megyénk fiataljai, hogy eleget tegyenek a kormányfelhívásnak és öszszegyüjtsék azokat a kallódó értékeket, amelyek fontos alapanyagát képezik acéltermelésünknek, A lelkes gyűjtők mellett azonban sokáfi vannak, akik felteszik a kérdést: mi a jelentősége és miért szükséges a vas- és fémgyüjtő hónap megrendezése? A válasz egyszerű. Martin-kemencéink egyre nagyobb mennyiségben követelik az acélgyártáshoz szükséges ócskavasat. Az ipar megerősítése, mezőgazdaságunk fejlesztése s nem utolsósorban életszínvonalunk állandó növelése csak akkoklehetséges, ha ezt az igényt kielégNjük. Mindennapi életünk szükséges használati tárgyainak nagy többsége vasból, fémből, acélból készül. Ezért is fontos, hogy sok nyersanyagot, sok vasat adjunk a közszükségleti cikkeket előállító ipar részére. Csak példaképpen említünk néhány szám datot: egy vagon vashulladékból 8000 tíz literes új veder, tíz mázsa ócskavasból 400 húsdaráló és 100 kiló alumíniumból 340 darab 2 literes lábas készül. E néA KÖRZET JELÖLTJE Tldttot éwxet ezelőtt fiatal, tizenhétéves kislány indult el a forráskúti tanyák közül. Testvérei — kisebb emberkék — irigyen nézték az idősebb testvért. — A városba megy — gondolták epekedve. A városba, amelyről csodás történeteket hallottak eddig, ahol nincs sár az utcákon, vassíneken szalad csilingelve a sebes villamos egymást érik a gyors autók, nagy boltokban árulják a finomabbnál finomabb cukorkákat s ahol este, mint a csillagok, úgy égnek végig az utca hosszán a lámpák. Anyja elkísérte a kis — egy holdnyi — föld sarkáig. A búcsúnál szeméhez emelte köténye sarkát, s régi búcsúzások jutottak eszébe, öt is így kísérte valamikor az anyja. Mert a -szegény tanyai lánynak ez a sorsa. Felcserepedik, s mire segítség volna az anyának, nem gond. elindul a városba. Kenyeret keresni. Igy indult valamikor a tanyai lány, alig túl a kislány koron, a városba — úri családokba, más lábakapcájának, cselédnek. így indult? Szilágyi Vera a városba indult, hogy könnyítse az otthoni gondot. De nem cselédnek szegődött, hajnaltól látásig való robotra, úri nagyságák személyére. A magános tanyák közül elindult lányt egy osztály fogadta magába. Munkás lett a Szegedi Kenderfonógyárban. A vizesfonóban leszedőlány. Egydüe-uL, dteiént/, közvetlen és ma is, még mindig egy kissé bátortalan. Nehezen indul a szava. De figyelme erős, keze fürge és akarata szívós. Hiszen csak néhány hónapig volt a vizesbe, mikor géphez került, és 110—115 százalék volt a teljesítménye. Annyi most a szárazfonóban is. Ha kérdezik, hogyan éri el ezt a jó teljesítményt, zavartan mosolyog, s szinte szégyenlősen mondja: — Vata Rókusnéhak köszönhetem. ö tanított, magyarázta meg a gépek kezelését. A DISZ-bizottságban gazdaságfelelős. Itt is azt mondják róla a munkatársai — szorgalmas, pontos. — Szeretem a munkát, szeretem az embereket — mondja. Meg aztán ... szava elakad. — Meg aztán? — Az élet — bizalom kérdése. Hogy bízzak én másokban, ha bennem nem bíznak az emberek? Milyen egyszerű szavak" Egyszerűségüket az ember legnagyobb kincse teszi ragyogóvá: a becsület. Választókörzetében ő is elment a jelölőgyűlésre. Mikor a nevét hallotta, lefutott arcából a vér. — Én? Miért éppen én? — rebbent meg, s végignézett az emberek érdeklődéssel felé fordult arcán. — Fiatal vagyok még — meg félek is ilyen nag feladattól! A hozzászólók nem adtak neki igazat. — Fiatal! Éppen ez a jó! Fürge, széles érdeklődésű ember kell erre a feladatra! — Nincs tapasztalata! — De szereti az embereket! I — Bátortalan! — Da nem szívleli az igazságtalanságot! Igy aztán, mikor a szavazásra került a sor, minden kéz a magasba emelkedett. Pedig még sokan vannak, akik a körzetben nem ismerik. Mégis bíznak benne. Azt várják, hogy majd segítségükre le gyen. Türelemmel, szeretettel, szívós gondossággal. A forráskúti tanyáról ide vezetett az út. S Szilágyi Vera szíve mégis tele van szorongással. Mi lesz a dolga, hogy kell dolgoznia ezen a felelősséggel teli poszton? Olvasta ő a Szabad Nép írásait az új tanácstörvényéről, körülbelül tudja is, mi a hivatali rendje a tanács munkájának. De mi az ember dolga? Most éppen erről folyik a szó. Zöldi Imrénével beszélget, aki két éve tanácstag. Mi a nyitja annak, hogy jó tanácstag legyen belőle, Ihogy az emberek bizalmára jó tettekkel válaszoljon. Mert ez a most rá váró munka nem olyan egyszerű, mint a fonás. Igaz, hogy a gépek se egyformák. Mindegyiknek más a szokása — ki kell azt tapasztalni. De az emberek! Hiszen ezernyi embernek a gondja, lesz majd az övé is. S mennyi mindenféle ember fordulhat majd hozzá. S minden ember egy külön világ! Hogy beszéljen velük, mit tegyen, hogy ez a sok-sok ember-világ gazdagabb legyen, hogy lekopjon a szívekről a közöny, s mindig szabadabban, egyre növekvő erővel törjön előre a szívekből a szeretet, az alkotó lendület! Ttetdet, keidet, s az őszülő Zöldi néninek a megértő szeretettel ragyogóan csillog ki szeme a sötétkeretes pápaszem alól. — Mit kell tenni? Mindent, amit az emberek kérnek. Lakásügy, családi bajok, adó, betegség, — de kl tudná felsorolni az ezerféle ügyet, amivel egy tanácstag találkozik? Igazságos ügyek, tévedések és néha bizony alig kideríthető mellébeszélések is akadnak. De minden ügyet végig kell vinni, ne maradjon semmi se félbe! Akkor lesznek hozzád bizalommal! Szilágyi Vera most érzi át igazán, hogy ő is az ország gazdája! S ha egyelőre szinte fél is, hogy nem látja még részleteiben is feladatát, ez a benne most kinyíló érzés felemelő. és minden eddigi érzésnél gazdagabb. Harcra, szeretetre, felelősségtudatra: emberré érleli! J1 yjtilá^i 1leta jól akar felelni az emberségből neki adott kérdésekre is. Mert tudja, hogy leendő tanács-tagságát nemcsak a rókusi választókörzet, nemcsak a Szegedi Kenderfonógyár, hanem a forráskúti tanyák is figyelemmel kísérik. S onnan is különösen édesanyja, aki most, a lánya élete láttán méri föl csak igazán, hogy milyen nagyot is fordult a világ sorja. Szabolcsi Gábor JC&fLfLCLIltÓ ,± ——— Ne nappalt hanem sötétben égjenek az utcai lámpák J"1 yálarét község lakossága pontosabb, »okosabb« közvilágítást kér " a Dclmagyarországi Áramszolgáltató Vállalattól. Többször előfordult, hogy az utcai közvilágítási lámpák reggel 8 óráig is égtek, s közben este jóval a sötétedés után gyújtják meg a villanyt, előfordul, hogy 19 órakor. A gyálzréti lakosság kéri, hogy a DAV ezen a rendszertelen és rossz közvilágításon változtasson. Mert nem mindegy, hogy sötétben égnek-e vagy nappal az utcai lámpák. Erre a hibára telefonon többször felhívták a DÁV figyelmét, de nem változtattak rajta. Ne késlekedjenek! „ Gyuris József A MÍHtyá-cs>atád — u\ ottUonákcw% Ttt, a zsidó-templom háta mögött hosszú évekig kőkerítés húzódott. Az utca nem volt forgalmas, néha futballoztak is a gyerekek, miközben mentek haza az iskolából s ha átesett a labda a kerítésen — rablót tartottak, úgy másztak he érte a kertbe. Közben megrakták zsebüket kürtével, vagy almával, — aztán uccu neki, vesd el magad: menekültek. A kerítés aztán megroggyant, a gnrki ház falairól lehullott a vakolat. Az idők változtak s vclo együtt mi is megváltoztunk. Ledöntöttük a kerítést, lebontottuk a sarki rozzant házat betonalapokat raktunk le a földbe, húrom emeletnyi magasságban felhúztuk a falakat: három utcára szóló lakóházat építettünk. Persze, a lakóház építése Sem ment simán, minden zökkenő nélkül. A dolgozók azt mondják: „Lassan épült fel ez a ház, több szív, kevesebb határidő kellett volna". Tgazuk van — így dolgozzunk a jövőben! 1/ ét héttel ezelőtt beköltöztek az első lakók. Még nincs kész a ház — csak az egyik fele de kell a lakás, nagyon kell. Esténként már világosság árad az ablakokból. Nézzünk be egy családhoz. — Hol laknak Minyóélc? — Harmadik emelet négy. Annyit tudunk Minyóékról, hogy sokáig szaladgáltak megfelelő otthon után. A „Délmagyarország" szerkesztőségéhez is fordultak panasszal, hogy nem törődnek velük, másnak utaltak ki lakást, nekik nem. pedig vizes, cementes lakásban laknak stb. A lépcsőház világos.' Az ajtók Csengetünk — kinyitják az ajtót s a családi boldogság kellős közepébe lépünk. Minyó János, a családfő — a 65/8. Segédipari Vállalat munkása — így fogad: — Míg a Tímár utcában laktunk, szégyellem a vendéget bevezetni a lakásunkba. Most nézzék meg! Hát nem nagyszerű?! Nagy szoba, konyha, előszoba. kamra, fürdőszoba, parkett, csempe. Szép, világos tiszta lakás. — Tudja elvtárg — veszi át a szót Mlnyóné — azt hittem, sohsem lesz rendes lakásunk. A fényképezőgép kattan, robban a magnézium és a kis négy éveg Jancsika ijedtében az anyja szoknyájához húzódik. A • rossz lakás emlékét — amely azért még itt lopakodik — felváltja a felszabadult derű. Csak mosolyogva idézi fel a kis Jancsi a legifjabb Minyó. — De ott volt luk ám, minden nap beszorult a labda. — Visszamenjünk oda Jancsikám? — Nem, dehogy. Jó itt a „padláson." — ijed meg a kicsi. Ezep aztán jóízűt nevettünk. S ulána mindjárt azon. hogy a kis Jancsi „fehér teknőnek" nevezte el a beépített hófehér fürdőkádat. — Meséljék csak cl hogyan kapták ezt a szép lakást? A mosoly állandóan ott vibrál Minyóné szája szegletében, amint meséli a lakáskiutalás, a hurcolkodás történetét. — Csütörtöki nap volt. TelcfoV * immeimmmmmm 5 - ! * - ' is , *- -J . - J -JSA...!': <• S „MI BÍZUNK ABBAN. amit Igcs. tapasztalatunk van", — 'A, (Liebmann Béla Iclvétcxii a párt mond, igazságáról szeméboldog házaspár az áj. lakásban. náltak1 a tanácstól az üzembe — a Ládagyárban dolgozom —, hogy menjek bo a lakáshivatalba. Ott közölték velem, hogy szombaton megkapjuk a lakást. Jaj. de ürültem. Aznap beszéltem Szoboszlainéval. Jó ismerősöm. Újságoltam neki hogy emeletre kell ezentúl járni, ott lesz a lakásunk és nem vizes pincében. Nem hitte el, hogy az új házban kapunk lakást. Azt mondta, úgy beszélik a városban, hogy azokat a lakásokat már régen kiutalták. Mosolyogtam rajta. Szombaton valóban meg is kaptuk a kulcsokat. Vinezo elvtárs az igazgatónk, adott kocsit a hurcolkodáshoz Kovács Pál, meg Vincze József jöttek el segíteni az üzemből, — az uramnak meg itt volt Karai Sándor munkatársa, meg^ barátja. Újházi Antal őrmester, aki éppen szabadságon volt. Délután kezdtünk hurcolkodni és estére már berakodtunk. Súrolni sem kellett, az ablakok is ragyogóak tiszták voltak. Pcrszo a villany még nem volt bekötve, be kellett jelenteni előbb s ezért még gyertyával világítottunk. A befőtteket külön hoztuk el és már szombaton este megfürödtünk az új fürdőszobában. í"~*sak tudják Felsövárosra kell vinni a gyereket az óvodába, pedig van itt a ház mellett is óvoda, dehát itt még 6 órakor nem lehet beadni a gyereket és 4 órakor el kel! hozni, én meg négyig dolgozom. Most majd nagyon takarékoskodunk. igyekszünk. Rádiót, meg majd később függönyt, szőnyeget akarunk venni. Őszinte, egyszerű, igaz szavak. Mint az emberek, akik elmondták. Markoviis Tibor, Műsoros esi az MSZT-hen Zene, ének, tácestet rendez ma este 7 órai kezdettel az MSZT Belváros III. alapszervezete a szervezet Horváth Mihály-utca 3. szám alatti székházában. A színes műsoron szovjet és magyar népi táncok mellett a klasszikus balett is helyet foglal. Közreműködnek: Moldován Stefánia, Lehóczky Zsuzsa és Jánosi Rudolf, a szegedi Állami Nemzeti Színház művészei, Temesvári Margit, Gőg Józsefné, Kenderes: Szabó Mihály, Selmeszki Judit, Bell Anni és Wéninger Richárd. Zongorán dr. Korényiné L. Rózsi és Kertász Mária zenetanárnő kísérnek. A műsoron Csajkovszkij. Scserbakov, Dunajevszkij, Leoncavallo, Puccini. Mascagni, Beethoven és Wagner művek szerepelnek. Belépődíj 3 forint; műsor után tánc. Bz Országos Fíldműressrüvelliezeli Tanács felhívása a vas- és fémgyűjtés sikere érdekében Az Országos Földművesszövetkezeti Tanács felhívással fordult a földművesszövetkezetek szerveihez, hogy segítsék elő a novemberi „vas- és fémgyüjtési hónap" sikerét. A földművesszövetkezetek soktízezer tonna vas- és fémhulladékot adtak népgazdaságunknak az eddigi gyűjtések során — hangzik s felhívás. — November 1-én a városokban és a falvakban százak indulnak harcba, hogy a felhasználatlanul heverő vas- és fémhulladékot felkutassák, összegyűjtsék, hogy iparunk új traktorokat, ku!tivátorokat, ekéket, vetőgépeket, egyéb mezőgazdasági eszközöket és fontos közszükségleti cikkeket gyárthasson. A felhívás a továbbiakban ké.i az Országos Földművesszövetkezel i Tanács tagjait és a földművesszövetkezetek választott szerveit, hogv járjanak elöl jó példával és végezzenek felvilágosító munkát a földművesszövetkeze ii frgs.lj „ -u. lusi lakosság körében,