Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-03 / 234. szám

VASARNAP, «)54. OKTÓBER 3. 5 DELMUGYIIRORSZflC Mégegyszer a 100 lakásról Két héttel ezelőtt foglalko­zott elsőízben a „Délmagyarország" a 100 lakás helyreállításával, mas­szával a volt lakásokiban lévő vál­lalatok kitelepítésével, Azért foglal­koztunk ezzel a problémával, rntrt úgy gondoltuk: minden vezető le­vonja a szükséges következtetése­ket a maga számára. Ezt azonban sajnos hiába vártuk, mintahogy hiába várták azok a családok is, kiknek jelenlegi lakásuk, enyhéti­szólva, nem kielégítő. Ezek a csa­ládok azt várták, hogy a párthatá­rozat végrehajtása eredményekép­pen jobb lakáshoz jutnak. A vál­lalati igazgatók azonban úgy vol­tak ennek a párthatározatnak a végrehajtásával, hogy ha végrehajt­juk, úgy is jó, ha nem, hát abból sem lesz baj. Ezzel kapcsolatban két megjegy­zésünk van. Egyik a lakásigénylök­liüz: ha eddig nem is történ­tek tömeges lakásfelszabadítások — az egyes igazgatók nem törődöm­sége végett — a párthatározatban megjelölt 100 lakást még ebben az évben kiutalják az arra illetékes családoknak. Másik megjegyzésünk az érdekelt igazgatókhoz: lehet az átadást húzni-halasztani, lehet a legkülönbözőbb okokra hivatkozni, de csak ideig-óráig, mert az a bi­zonyos pohár végül mégis csak megtelik, a párthatározatot viszont minden körülmények között végre­hajtjuk. Ezekután nézzük meg, mi történt az elmúlt két hét alatt, A Városi Tanács felmérte a kitelepítendő vállalatok helyisé­geit. Ugyanakkor számbavelte az irodák céljára alkalmas épülete­ket is. Ennek eredményeként meg­hozta a határozatait. A kikézbesí­tett határozatok értelmében a je­lenlegi helyiségeiket át kellett vol­na adni a Téglagyári Egyesülésnek, a Szegedi Ruházati Boltnak, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal Szegedi Kirendeltségének, a Szegedi .Járási Begyűjtési Hivatalnak, a Földmű­vesszövetkezetek Járási Kirendelt­ségének, a 65. sz. Állami Építő­ipari Trösztnek, a 65/8. sz. Segéd­ipari Vállalatnak, a Földművesszö­vetkezet Városi Kirendeltségének és a Délmagyarországi Rostkiké­szítő Vállalatnak. E helyiségek ki­ürítésével körülbelül 35 egy, illetve két szobás lakás vált volna — ki­sebb-nagyobb átalakításokkal — beköltözhetővé, tehát 35 család ré­szesülhetett volna lakás-juttatásban. A határozat meghozatala után mindenki azt várta, hogy lassan megmozdulnak a vállalatok és át­költöznek a tanács által kijelölt he­lyiségekbe. Ez a várt mozgolódás valóban meg is kezdődött. Ennek eredmé­nyeként költözött kényelmes 2 szo­ba öszkonfortos lakásba Kónya József elvtárs a 65/1. sz. Építőipari Vállalat dolgozója, aki évek óta Sándorfalváról járt be naponta Szegedre munkáját végezni. Meg­mozdult a Szegedi Ruházati Bolt is, de költözésére nem került sor, mivel a Hódmezővásárhelyi Útfenn­tartó Vállalat és a Szegedi Fodrász KSZ ragaszkodik jelenlegi helyist géhez, pedig az Útfenntartó Válla­lat helyiségei körülbelül 50 száza­lékra vannak kihasználva, a Fcd­rász KSZ pedig alkalmasabb helyi­séget kapott, mint a jelenlegi. Megmozdultak azonban a többi vállalatok is. Ahelyett azonban, hogy a költözést készítették volna elő. szinte valamennyien megfel­lebbezték a Városi Tanács határo­zatát. Ez a tettük nem egyeztethető össze a párthatározat szellemével. Ha a fellebbezést benyújtó válla­latok esetleg nem ismernék azt a rendeletet, melynek alapján a Vá­rosi Tanács határozatait meghozta, nagyon szívesen megmagyarázzuk. A rendelet ugyanis kimondja, hogy az ilyen természetű határozatokat haladéktalanul végre kell hajtani, és a végrehajtás után — r» végre­hajtástól függetlenül — a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül megfellebbezhetik. Úgy'.átszik, 1 a vállalatok nem ismerték, vagy nem akarták ismerni a rendeletnek ezt a paragrafusát, mert ellenkező esetben megkezdték volna az ál Köl­tözés előkészítését és fellebbezésük­ben nem hivatkoztak volna sokszor szinte nevetséges okokra. Idézzünk a beérkezett fellebbe­zésekből néhányat. A Földműves­szövetkezet Városi Kirendeltsége fellebbezésében többek Között a kö­vetkezőket írja: „A kiutalt kuliúr­helyiséget szövetkezetünk vezetősé­ge megtekintette és megállapította azt, hogy a helyiség ugyan hatal­mas nagy, de oly elhanyagolt ál­lapotban van, hogy azt iroda cél­jára csak körülbelül 100.000 fnin­tos költséggel tudnánk átalakítani." A Hódmezővásárhelyi Útfenntartó Vállalat fellebbezésében a követke­zők vannak: „A Hódmezővásárhelyi Útfenntartó Vállalat igénylésére 1952-ben kapta meg a most igény­bevett helyiségeket, amikor még a szegedi ö. egység hatásköre kisebb területre terjedt ki, tekintve, hogy a vállalatnak Makón is működött egy önelszámoló egysége. Időköz­ből a makói ö. egység ío:számolta­tott, s területe a szegedi ö egység­hez csatoltatott, minek folytán a szegedi egység munkája és létszá­ma lényegesen megnövekedett, te­nát nemhogy feleslegessé váltak volna az egység szempontjából ? számára 1952. évi indokolt szükség­lete alapján kiutalt helyiségek, ha­nem még az egység támaszthatna indokolt helységigényt." Ilyen és ehhez hasonló egészen különleges megállapítások tömegével vannak a vállalatoktól beérkezett fellebbe­zésekben. Ezekkel az idézetekkel kapcso­latban meg kell jegyeznünk, hogy egyszerűen nem helytállóak. Á Földművesszövetkezet által feltün­tetett összegnek körülbelül a ne­gyedrésze kell az átalakításhoz, az Útfenntartó Vállalat helyiségeiben pedig — személyes ellenőrzés alkal­mával megállapították — összesen 3 személy tartózkodik. Nem mutat a párthatározat végrehajtásával kapcsolatban nagy megértést a Tég­lagyári Egyesülés sem. Az Egyesü­lés igazagtója és főkönyvelője vé­leménye szerint a Keramit Tégla­gyárban nincs a számukra megfe­lelő irodahelyiség. Az Egyesülés párttitkára — Ábrahám elvtárs sze­rint — viszont alkalmas helyiségek vannak iroda céljára. Szerintünk ls alkalmasak a kijelölt helyiségek. Egy dologgal azért legyünk tisz­tában vezető elvtársak! Ha a Vá­rosi Tanács rendelkezne o'.yrm cse­rehelyiségekkel, amelyeket át le­hetne alakítani kevés költséggel, lakásokká, akkor nem kellene a költözést végrehajtani. De mivel ilyen helyiségek nincsenek, termé­szetes, hogy a jelenleg iiódának használt volt lakásokat veszi igény­be lakás céljára a Városi Tanács. Mit szólnának sz illetékes igazgatók, ha a lakásigény lak őket ostromolnák lakásért vagy l.a hez­zájuk érkezne szinte naponta olyan igénylés írásban, mint például az alábbi, melyben a Fonalmentő Vál-> lalat egyik dolgozójának a lakás­kérelmével kapcsolatban, a követ­kezőket írja: „Van olyan dolgozcrk, ki most szülte harmadik gyermekét (Rácz Józsefné) és földes pincében lakik, melynek földjét ugyan salak­kal felszórták, azonban ír ég igy is az ember lába alatt felbuggyan a víz." Mi azt hisszük, hogy akkor meg­gondolnák az igazgató elvtársak alaposan a határozatok megfelleb­bezését. Mivel azonban szűklátó­körűségből csak a saját vállalatuk „érdekeit" tartják szem előtt, küny. nyen fellebbezik meg a Tanács ha­tározatát. Elmondhatjuk az illetékeseknek, hogy a párthatározatnak érvényt fogunk szerezni, mert az a dolgozók érdekeit fejezi ki. De azt is el­mondhatjuk, hogy a tűzzel ncin jó játszani, mert könnyen megégetheti az ember a kezét. SZILAGYI ANDRÁS PÁR TELEI * Hz agitációs munha feladatai és a tanácsválasztás előkészítésének politikai munkája Népi dráma előadására készülnek a kiskundorozsmai kuliúroiihonban A csongrádmegyei Kiskundorozs­ma pedagógusai a nyári szünet alatt több mint negyven régi nép­dalt, számos, lassan már feledésbe merülő táncot és népmesét gyűj­töttek. Késő Vince — aki nemcsak l közság kicsinyeit oktatja, hanem mint a kultúrotthon igazgatója, a kulturális élet tevékeny irányi lója is — «a rabasszony, meg a fia» cí­mű mese témájára a környék jel­legzetes nyelvén háromfelvonásos népi drámát írt. A kultúresoport a jövőben a népi játékek mellett népi drámával frissíti fel műsorát. A hatvan tagú szereplőgárda megkezdte a próbákat. Az új mű elvezeti majd a nézőket az 1560-as évekbe, a török és a magyar urak elnyomása alatt szenvedő akkori községekbe. A lelkes kultúresoport felkészülését a szegedi Nemzeti Színház művészei könnyítik meg. A kiskundorozsmai színjátszók r. helyi bemutató után a környékbeli i falvak lakóival is megismertetik az j első népi dráma gazdag mondani- , valóját, 1 Mint minden kampányfeladat, az uiudik BekeköIcsÜR jegyzésének lebonyolítása is külön erőkifejtésre késztette a pártszervezeteket. Most a kölcsönjegyzés lezárása után sem csökkennek a pártszervezetek fel­adatai. A legfőbb feladat a tanács­választás politikai elökíszítése. Eb­be a munkába beletartozik a Haza­fias Népfront szegedi előkészítő bi­zottsága pro.gr aram tervezetének is­mertetése, a Hazafias Népfront je­lentőségének magyarázása a válasz­tóknak, és a jelölő gyűlések meg­szervezése és megtartása. Mi szükséges ahhoz, hogy mindez eredményesen megvalósítható le­gyen? Először is látnunk kell, hogy a kölcsönjegyzési agitációban a nép­nevelők számos olyan problémával találták magukat szembe, melyek­nél megakadtak vagy nem tudtak megnyugtató módon magyarázatot adni. Ezért az első feladat a népne­velőhálózat megerősítése. Ha ele­gendő jól képzett népnevelővel ren­delkeztek volna pártszervezeteink, akik a kérdésekre megnyugtató vá­laszt tudnak adni — sikeresebb lett volna a kölcsönjegyzés politi­kai munkája is. Jól meg tudtuk volna magyarázni jelenlegi politi­kai és gazdasági kérdéseinket s meg tudtuk volna magyarázni a fennálló nehézségek okait is. Pél­dául választ adtunk volna arra a kérdésre is, hogy miért van átme­neti nehézség Szegeden a zsírellá­tásban, meg tudtuk volna akadá­lyozni, hogy az ellenség sok helyen ellenünk fordítsa az új nyugdíjren­deletet, s a kölcsönjegyzés ellen agitáljon. Miről van itt szó? Minden becsületes dolgozó meg­érti, ha megmagyarázzák neki, hogy a tartalékolt készletből kiutalt szo­kásos zsírmennyiség miért nem volt elégséges. A legtöbb családnál, ahol télen sertést vágtak, szeptemberre már elfogyott a zsír, ugyanazt a mennyiséget tehát többen vásárol­ják meg, mint eddig. Másrészt Sze­geden a sertésbegyüjtési kötelezett­séget alig 50 százalékra teljesítet­ték és az is oka a zökkenőnek. Az illetékes szerveknek azonban min­den törekvése az, hogy a helyzeten javítsanak. Máris érezhető javulás e tekintetben. Az elmúlt hónapok során bőségesen volt, s ezután is lesz zsír. Egyes népnevelők azon­ban ahelyett, hogy így beszéltek volna a problémáról, maguk is helytelenül magyarázták a helyze­tet. Az ilyen „népnevelők" nem al­kalmasak arra, hogy felvilágosító munkát végezzenek, s a további feladatok megoldását eredménye­sen segítsék elő. Az űi nyugdíj rendelet elő­nyét is konKréi tényekkel kell ma­gyarázni és bizonyítani. Mindenki kiszámíthatja, hogy például egy át­lagkeresetű munkásnak évenként a fizetése csaknem húsz százalékát kellene félretenni, hogy öreg évei­ben úgy élhessen, ahogy most élnek majd a nyugdíjbamenő dolgozók. Ezzel szemben azonban például, ha valaki 25 évig havi 800 forintos ke­reset után fizeli a nyugdíjjárulékot, az nyugdíjba menése után tizenöt hónap alatt visszakapja a befizetett összeget, s öt év alatt csaknem négyszeresét kapja, mint nyugdíjat, annak, amit befizetett. Ilyen pél­dákkal kell bizonyítani a nyugdíj­rendelet mindenkire előnyös vol­tát. Ezt bizonyítja egyébként a már most nyugdíjban lévő idősebb sze­gedi dolgozók hálája is, akik 100.000 forinttal jegyeztek több békeköl­csönt, mint tavaly. Egyszer min­denki megöregszik és akkor neki is szüksége lesz a gondtalan megélhe­tést biztosító nyugdíjra. E kérdések magyarázása mellett az agitáció fő feladata a Hazafias Népfront jelentőségének magyará­zása, a Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottsága programmter­vezetének ismertetése. Meg kell magyarázni mindenkinek, hogy a Hazafias Népfrontnak — a legszé­lesebb nemzeti egységnek — a megteremtésére elengedhetetlenül szükség van ahhoz, hogy a III. párt­kongresszus határozatait meg tud­juk valósítani. A Hazafias Nép­frontban fejeződik ki a nemzeti összefogás eszméje, a Hazafias Népfront a hazafias erők tömörü­lése. Világnézeti felfogásra való te­kintet nélkül a Hazafias Népfront­ba tömörülnek mindazok, akik a magyar dolgozó nép jólétének meg­teremtéséért akarják latbavetni erejüket. Minden hazafias gondol­kodású, becsületes magyar ember tudására, alkotó készségére, támo­gatására szükség van — legyen az iparos vagy kereskedő, munkás vagy ügyvéd, paraszt vagy egyházi vezető, értelmiségi vagy más egyéb foglalkozású — a népjólét magte­remtésének nagy munkájúban. Eze­ket az erőket foglalja magába a Hazafias Népfront. A Hazafias Népfront keretében a párt, a mun­kásosztály mögé tömörülnek azok az erők, melyek egyetértenek pár­tunknak minden dolgozó érdekét kifejező politikájával. A Hazafias Népfront szegedi bizottságának fel­adata lesz az is, hogy ellenőrizze a programmtervezet elfogadás utáni végrehajtását, melyet az előkészítő bizttság már nyilvánosságra hozott és amelyet most vitatnak meg Sze­ged- dolgozói. A Hazafias Népfront szege­di előkészítő bizottságának pro­grammtervezete, melyhez már szá­mos jó módosító javaslat érkezett, olyan fejlődési lehetőséget tár elénk, amelyre tíz évvel ezelőtt gondolni sem mertünk. „Eredményeink továbbfejlesztése, városunk dolgozói jólétének állan­dó növelése, kulturális színvonalá­nak emelése a Hazafias Népfront legfőbb törekvése" *— mondja a programmtervezet második részé­nek bevezető szakasza. Hogy ez így lesz, arra csak néhány adatot em­lítsünk a tervezetből, amely bizo­nyítja, hogy a Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottsága pro­grammíervezetének megvalósítása valóban a dolgozók jólétét, kultu­ráltabb életét, kényelmét, igényei­nek fokozottabb kielégítését jelenti majd. Több új üzem között Szege­den épül fel az ország első farost­lemezgyára. A textilüzemek bőví­tése, további korszerűsítése mellett jelentősen fejlődik majd a Kon­zervgyár és a Szalámigyár is, mely Szeged két legjelentősebb élelmi­szerüzeme. A Gázmű fejlesztése folytán lehetővé válik, hogy több elepet bekapcsoljunk a gázszolgál­tatásba. A helyiipari üzemek fej­lesztésére — melyek elsősorban a lakosság szükségleteire termelnek — 13 és fél millió forintot fordí­tónk majd. Nagyobb segítséget kap a megán- és kisipar is. A mező­gazdaság fejlesztésénél különösen a gabona terméshozamát, a hús- és zsírellátás javíiása érdekében pe­dig a sertés- és szarvasmarhaállo­rnány mennyiségi és minőségi növe­lését jelöli meg feladatnak a pro­grammtervezet. A külvárosok új népboltckat, italboltokat kapnak. Több körzeti orvosi rendelő és böl­csőde létesül. A közlekedés fejlesz­tésére 25 millió forintot irányoz elő a Hazafias Népfront szegedi előké­szítő bizottságának programmter­vezete. Mindez természetesen csak egy része az elkövetkező években meg­valósuló célkitűzéseknek. Széles körben kell erről beszélni agitáci­ónknak, hogy a programmtervezetet minden dolgozó megismerje, s a magáénak fogadja el. A programm­tervezet megismerésével látja majd meg mindenki, milyen jelentős fel­adatok végrehajtására válasszuk meg a városi és a kerületi tanács­tagokat. Szeged önálló város és közvetlenül az Elnöki Tanács alá tartozik. Erről is beszélni kell, hi­szen ez szintén a város politikai, gazdasági és kulturális fejlődését, az ügyele gyorsabb intézését segíti elő. Ezeket a kérdéseket személyes beszélgetések alkalmával és kis­gyüléseken ismertessék még a la­kossággal népnevelőink. A kommu­nisták és pártonkívüli vezetők tart­sanak kisgyűléseke* az üzemben, hivatalban és kerületben. A kis­gyüléseken kérjék a lakosság véle­ménynyilvánítását és beszéljenek arról, hogy az ismertetett feladatok megvalósítása a megválasztandó tanács feladata lesz. Ennek érde­kében választjuk most meg az új tanácstagokat, akiket gyűléseken jelölnek majd. Ehhez azonban szükséges, hogy a választók túl­nyomó többsége minden választó­körzetben résztvegyen a jelölő gyű­léseken. A Hazafias Népfront szerepének megmagyarázása, az előkészítő bi­zottság programmtervezetének is­mertetése, a jelölőgyűlések meg­tartása gondos politikai előkészí­tést igényel. Ebben döntő részt kell vállalni mint népnevelőknek a párt- és tömegszervezeti vezetők­nek, vállalatvezetőknek, állami és gazdasági funkcionáriusoknak. Az előkészítő munkából senki sem von. hatja ki magát. Az üzemek, hivata­lok adjanak segítséget a kerületek­nek. A vezető párttagok népnevelő­munkába való beosztására pártha. tározat van. A békekölesöníegyzés agi. tációja sok tapasztalattal gazdagí­totta a pártszervezeteket s több hibára is felhívta a figyelmet. A pártszervezetek vezetőségei vitas­sák meg a politikai munka tapasz­talatait s annak alapján végezzék és vezessék a tanácsválasztás elő­készítésének politikai munkáját. Köszön fő Szeged felszabadulása 10. évfordulójára: Elvetik a búzái- az Alkotmány tsz tagjai Szombaton eső permetezett a szegedi Alkotmány termelőszövet­kezet már felszántott földjére is. Az eső nem állta útját azért a munkának és akadt ott tennivaló. Szekeres Ferenc és Csonka Vincze a búzavetőmagot csávázta, mások a burgonyát is válogatták. Az egész termelőszövetkezet tag­sága készülődik az őszi búza elve­tésére. Hogy a mag időben a ffSídbe kerüljön igyekeztek a kukoricaszedéssel — a búzát a kukorica helyére vetik. Kukoricát már mértek a tagoknak. Ser került a burgonya osztásra is. A becsületesen végzett munka után a tagság megtalálja a számí­tását. Rácz János 18 mázsa kuko­ricát jussolt, s lesz ennyi a burgo­nya járandósága is. Háztáji földjé­ben közel 30 mázsa kukorica ter­met. Igaz is, már hetekkel ezalőít Rácz Jáncs megvásárolta a télire­való csizmát is. Aztán más télire való ruhaneműt is veit a család­jának. Nagy Sándor, a termelőszövetke­zet elnöke mondta el, hogy Sze­ged felszabadulásának 10. évfordu­lóját a legodaadóbb munkával kí­vánják köszönteni. Október 10-ig — városunk felszabadulása 10. évfor­dulója napjáig — felszabadulási hetet tartanak. Ott vannak Rácz Jánosék, s ahogy ők mondják a múltban kulákok kisemmizett cse­lédjei voltak; kínos-keservesen tengették életüket. S aztán masabb lett as élet. Mcst Ráczék életébe^ is egvre több az öröm, nincs hiányuk ~és ami szintén nagyon fontos: gazdák lettek; a tsz gazdái — a maguk gazdái. Szavuk nagyon is szánrjit, mert az ország az övéké is. Kudjer Anlalék tíz esztendővel ezelőtt ctt cselédeskedtek Liptai Nagy Antal kuláknál. Pontosan azen a tájon, ahol ma a tsz földje terül el. Nagyszerű, hegy ahol nem is olyan régen relédként taposta Kudjer Antal lába a földet, ma egyik gazdaként járhat. Hajnaltól késő estig dolgoztak a múltban Kudjerék és ha kitelt az esztendő, jött a másik, az sem hozott egye­bet csak gondot — a cselédsors keserveit. Mcst minden esztendő­ben lépnek előre egyet, Sorolhatnánk oldalakon át mi­ért köszöntik odaadó munkával Szeged népének nagy dátumát: ok­tóber ll-et. Az ünnepnapig a földbe kíván­ják tenni a búza magját. Űj vetés­sel oly' jelképesen, de nagyon szé­pen kifejezésre juttatják, hogy a szabad haza szabad emberei mél­tóan ünnepelnek. A dorozsmai gépállomás 2 trak­toristája szántja a földet. Aztán a Lanz-Buldog traktor húzza majd a 32 seros vetőgépet — hull a mag a földbe De azért lófogattal is vet­nek, had legyen kész mielőbb a fentos őszi munka. A búzaföld minden hcldjára 80 kiló műtrá­gyát is szórnak, mert tapasztalat­ból jól tudják, mi annak a haszna, A fákról sárgult terelek hullanak a földre. Olyan szép a dűlőúti sárgult levelektől nem messze lévő eleven zöld árpa. Mert már kikelt. S földbe kerül nem sokára a búzamag is. Igy akarják az emberek -•- az Alkotmány tsz magabiztos, szorgalmas tagjai.

Next

/
Thumbnails
Contents