Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-29 / 256. szám

v , *ly-Y jy • PÉNTEK, 1954 OKTÓBER 29. iJÜ*3 • 1 ». k k » Vr, / DE!.^5YSRÖR$ZfiG pártélet * Nyilvános taggyűlések TEGNAP NÉHÁNY pártszervezetben már megtartották a nyilvános taggyűlést, ahol a népgazdaság jelenlegi helyzetét, s az ebből adódó helyi politikai és gazdasági feladatokat tárgyalták meg a résztvevők. November 5-ig minden pártszervezetben megtartják ezeket a taggyűléseket a Központi Vezetőség legutóbbi ülésének határozatai és a héten megtartott szegedi pártaktíva tanácskozásának anyaga alapján.. Az elmúlt 15 hónap, a Júninsi határozat megjelenése óta elért eredményeket és a meglévő hibák megszüntetésének módját, a további eredmények eléréséhez szükséges feltételeket beszélik meg a kommunisták és a meghívott pártonkívüllek a mostani taggyűléseken. Foglalkoznak majd a taggyűlések azokkal az eredményekkel melyeket eddig elértünk az új szakasz, a népjólét politikájának megvalósításában, egyben kommunista őszinteséggel, az igazságnak megfelelően feltárják a hibákat is. A taggyűlések résztvevői meghatározzák azokat a feladatokat, melyeknek olvégzése hozzájárul a hibák megszüntetéséhez. megjavítja a lermelós szervezését eredményesebbé teszi a munkát és mozgósítani tndja a dolgozókat a termelés növelésére, az áruellátás megjavítására. A TAGGYŰLÉSEK előkészítése és megtartása lelkiismeretes munkát és felkészülést kíván. mert csak így hozzák meg a kellő eredményt. A beszámolók tárják fel az üzem, a mnnkahely életét, a meglévő helyzetet. A taggyűléseken résztvevő kommunisták és pártonkívüliek bátran, a nép sorsával és saját sorsukkal való törődés felelősségétől áthatva mondják, el őszinte meglátásaikat és javaslataikat. Mondják el. hogy ők maguk milyen hibákat látnak a terMtti visszaesése és az önköltség wSvett-'ése mögött. Sajót területükön miben látják az okát annak, hogy a júniusi határozatban kitűzött célokat nem tudtuk még a kizetők és a dolgozók egyaránt mondják el azt is, hogy a maguk részéről becsülettel megtettek-e mindent azért, hogy saját és dolgozó társaik életét jobbá tegyék, több. jobb ée olcsóbb áruval segítsék az igények kielégítését. Hiszen elsősorban rajtuk, a termelés irányítóin és a termelésben közvetlen résztvevőkön múlik a több, olcsóbb és a jobb árn termelése. Csak akkor fogyaszthatunk többet és jobbat, ha többet is termelünk. E célok megvalósítására kell mozgósítani a taggyűlések résztvevőit és az ő segítségükkel minden ipari és mezőgazdasági dolgozót, aki kész a párt célkitűzéseinek megvalósításáért teljes szívvel dolgozni. A NYILVÁNOS TAGGYŰLÉSEKNEK külön jelentőséget ad az, hogy a taggyűléseken a legjobb pártonkívüli munkások és műszakiak is részt vesznek. Ez is bizonyítja, hogy a párt minden igaz szándékú ember jó tanácsát. tudását elfogadja, ha az a nép javát, érdekét segíti. Igy erősödik a kölcsönös bizalom ég megértés a púrtés a dolgozó néprétegek között, így is erősödik a megértés és a bizalom a párt új politikája iránt. A taggyűléseken hasznos javaslatok hangzanak majd el és fontos határozatok is születnek, mint ahogy ez történt tegnap a Konzervgyárban és a Jutafonógyárban is. A taggyűlések után azonnal kezdjenek hozzá mindenütt a határozatok megvalósításához. Ne legyen most is úgy, mint eddig sokszor hogy az elhangzott szót nem mindig követte a tett. A taggyűléseket előkészítő munka sorún hívják fel a pártbizaliniak és a népnevelők, a párttagok és a meghívott pártonkívüliek figyelmét, a iaggyűlés napirendi pontjának jelentőségére. Tudják meg előre mindenütt, hogy a taggyűlésen miről lesz szó, hogy azon felkészülten vehessenek részt és javaslatokat téve segítsék a taggyűlés munkáját, s mint kezdeti hozzájárulással, ezzel is előbbre vigyék a párt célkitűzéseinek hevént módon megvalósítani. A ve- lyes, sikeres megvalósítását. Radnóti emlékünnepély Szegeden Radnóti Miklós halálának 10. évfordulója alkalmából a TT1T folyó hó 31-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a Közalkalmazottak Szakszervezetének Kultúrotthonában emlékünnepélyt rendez. Az emlékünnepélyen Baróti Dezső egyetemi tanúr, bölcsészkari dékán, Radnóti egykori diáktársa emlékezik meg az immár klasszikussá vált, s a fasizmusnak áldozatul esett költő életéről, életművéről. Az emlékünnepélyen közreműködnek: Török Erzsi Kossuth-díjas; továbbá Kovács János, Kormos Lajos, Lászlófy Kata és Miklós Klára, a szegedi Nemzeti Színház művészei. Radnóti Miklós hosszabb ideig városunkban élt, a szegedi bölcsészkaron végezte tanulmányait és kezdettől fogva tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának — amely a néppel együttérző, tehetséges fiatalok egyesülete volt. Ez az emlékünnepély arra hivatott, hogy a költő életművét népszerűsítse, Szeged közönségével megszerettesse és egyúttal buzdításul szolgáljon Szeged irodalom-kedvelőinek, hogy többet foglalkozzanak az egykor köztünk élt költő munkásságával. Miért maradt el a jelölőgyűlés a 8-as körzetben ? » Kezdhetnék már « ezt a konzervgyár egy ' öreg munkása mondja. — Kevesen vagyunk még — válaszol a felesége. Valóban csak 25-en lézengünk az MNDSZ Kígyó-utcai helyiségében — a 8-as körzet választópolgárai közül. Hárman ott elől, az elngj;ségi asztal körül, 22-en a székeden ülünk, mint az iskolás gyermekek a padban, ök ott- hárman beszélgetnek s mi hallgatunk, ök is csak úgy maguk között, mi is csak magunknak, ök a hivatalból küldöttek — gondolom — s mi a választópolgárok. A csendet az előttem ülő ember töri meg: — Tapsoljunk, hátha elkezdik. — Várjunk még — mondom. — A Lajost nem hozta magával? A nagymama is odahaza maradt? — ezt Gerő lakótárs (így nevezik a körülötte ülők) kérdezi. — A Lajos nemrég ért haza. — Na és? — bököm ki a szót. Mások tekintete is ugyanezt mondja. Hamis a válasz, érezzük mindnyájan. De hát miért nem jött el Lajos? Vájjon nem érdekli öt a jelölés? Vagy valóban fáradt? Ahogy elnézem a mellettem ülő kérgeskezű konzervgyári munkást, aki mint mondja, még nem vacsorázott, egyenest a munkából jött íds, feleségével is itt találkozott — csak erősödik bennem a gondolat: nem a fáradtság miatt maradt otthon. Értesíteni is értesítették, mert különben a felesége sem lenne itt. Az asszony tudta, mi lesz itt ma. Ki hívta ide? A népnevelők. Ki hívta az öreg konzervgyári munkást? A népnevelők. No de csak hívni -*- nem biztos, hogy elég. Ügy vélem, itt a baj. Nem kellően magyarázták meg annak az ismeretlen Lajosnak, mi történik itt ma este, miért érdemes és kell is. hogy eljöjjünk a tanácstagjelölő gyűlésre. Egy pillanatra megtörik a beszélgetés. Bartucz kartárs, — így szólítják sokan — lép be. Ö a Letője. Kedvesen, mint ott a boltban, köszönget, mosolyog, üdvözli ismerőseit. Ismeri a jelenlévőket, legtöbben hozzá járnak vásárolni. — Na, — gondolom — neki kellett volna elmenni ehhez a Lajoshoz is, hogy meggyőzze, mennyire fontos a jelölőgyűlésen való részvétel. Nézem, hogyan társalog, beszélget a többiekkel. Jó beszédes ember. Vájjon hány embert hívott meg ő ide a körzet lakói közül, akikkel szinte naponta találkozik? De Bartucz kartárs panaszkodik: — A tanácsháza mögött kerestem a jelölőgyűlés helyét. Ügy tudtam, arrafelé lesz valahol. űt sem ériésltet'ék pontosan, nem tájékoztatták. Pedig de sokat tudna segíteni ebben a körzetben a jelölőgyűlés jó előkészítésében! Már hét óra felé jár a mutató, de csak nem sokasodunk. Izgünkmozgunk a széken. Valóban kezdhetnék már s mintha gondolataim találták volna ki, Haska elvtárs áll fel az elnöki asztal mellett ülők közül. — Kedves honfitársak! — szólít bennünket. — Népnevelőink jó munkát végeztek, ellátogattak választókörzetünk lakóihoz, nem rajtunk múlott, hogy nem jöttek el. Így el kell halasztanunk a tanácstagjelölő gyűlést. Dr. Ágainé ül mögöttem. Szót kér. ; — Voltak a népnevelők ugyan, de egyízben és sajnos csak ma. Miért nem jöttek hamarabb értesíteni bennünket? Így nem csoda, ha kevesen vagyunk. — Nem akartuk előbb értesíteni honfitársainkat, mert elfelejtették volna a jelölőgyűlés idejét és helyét. Na, ezt jól megmondta! Ezt ugyan nem könyveljük el helyesnek. Elsősorban azért, mert nem vagyunk mi annyira feledékenyek, hogy elfeledjünk egy olyan gyűlést, amely csak nagyritkán lesz, amilyen még nem is volt. Jobban is bízhatna bennünk Haska elvtárs. A bizalom a siker alapja. Bizony, amit tettek Haska elvtársék nin-utcai kis-Csemege árudaveze semmit se ér. Nem így kell elő- jó szót.,, készíteni egy jelölőgyűlést. De hál hogyan? Jobbra előttem ül Nagjr Imre bácsi, idős ember, Kezét fel? emeli; így szól: — Ne egyszer, hanem háromszor jöjjön el a népnevelő. Persze eljö* het nyugodtan az utolsó nap is. Da csak az utolsó napra halasztani a meghívást, nem helyes. És maga a hívás sem önmagában. Nem ele? gendő, hogy megvitattuk a tanács? törvény-tervezetet, hogy jogerőm emelkedett ez a törvény. Ez mái egymagában nem biztosítja «zt« hogy mindenki él is majd jogával, résztvesz a tanácstagjelölő gyűlé? sen. Magyarázni kell ezt a tört vényt, annak demokratizmusát, je? lentőségét, azt, hogy nemcsak jo? gunk, hanem kötelességünk is élni ezzel a lehetőséggel. Haska elvtárs veszi át a saél: — Látjuk, így nem megy, majtf meghívóval értesítjük a honfitár-t sakat. i Ó, szent bürokrácia! Igen, ez könnyebb, hisz lehet ta-i lálni sokszorosító gépet akármelyik hivatalban, mondjuk a tanácsnál, ahol Haska elvtárs dolgozik, talál* ni indigót, amellyel százszámra ké-i szíthetünk meghívót — de a jelű? lőgyűlés jó előkészítéséhez nemi sokszorosító gépre, indigóra, hanent türelmes felvilágosító munkára, fö sióra van szükség, mert ebből értenek az emberek. Ez nyitja ki a sziveket, igy tud* ják meg, miért jöjjenek, mik a feladataik és akkor nem kell elha* lasztani majd a tanáestagjelölfl gyűlést és ha megtartják, kinyíl* nak és szaporábban dobbannak a szivek, lesz hozzászólás is bőven, mint ahogy ezt számtalan példa bi* zonyítja. Ennek a választókerületnek el* halasztott tanácstagjelöiő gyűlése is mutatja, több felelősségtudattal és bizony sokkal jobb, alaposabb szervezéssel kell előkészíteni a ta* nácstagjelölő gyűléseket. Az se baj, ha küldenek meghívót, de ne feledjék, a papír az papír. NemélS szó a ráírt szöveg és ez nem pó* tolhatja a szeretetteljes, türelmes. (-yl-i ŐSZINTE, EMBERI SZÓVAL... lanacAtaqot [elöltek a lelváito 17-eá köuetélen 1-dálit egy. em&e*• és csendesen azt mondta: „Ne tartsuk meg, halasszuk el a tanácstag-jelölő gyűlést, hiszen sok választó nem jött el. Nélkülük ne jelöljünk!" Betűről-betűre igaz volt ez és akik ott voltak, meg is értették. Elmaradt hát október 18-án hétfőn a 17 -es választókörzet gyűlése, Szeged belvárosában, a Pedagógiai Főiskola termében. Igáz. a hazafelé tartó emberek között volt olyan is, aki sajnálta az utat, amelyet otthonából hiába telt meg. Aztán előbújt a kérdés, vájjon, aki ott volt. eljön-e legközelebbi Vagy: egyáltalán lesznek-e löbben? Október 27, szerda. Ez volt az új időpúntja a 17-es körzet jelölőgyűlésének, változatlanul a Peda- szomszédot. De, hogy aa fgssság* gógiai Főiskola termében. Vájjon | hoz hűek maradjunk, voltak olyan' eljönnek-ot! — jön elő újra, meg újra ez a kérdés, egy órával a gyűlés megkezdése előtt. Dszhajú nénike lépdel a folyósón, nyomában csak ligy egyszerűen munkaruhában Polcner Kálmán, a Ruhagyár munkása, aztán gyermekét kézenfogva egy édesanya. S jönnek az értelmiségiek, Széli Istvánné. meg mások. hat óra, de teli emberekkel a terem. — foglalt minden ülőhely. Miért? Tudták az emberek, most, — nem úgy, mint a múltkor —, hogy miről lesz szó. Meghívlak őket. Jártak a népnevelők a házaiban ós hívta a szomszéd a Ohiq. ninoa (57) Jani azután a harmadik nap estéjén azon festékesen, rongyos kabátján és piros arcán sárga s kékszínű foltoktel, keményen a padlóhoz vert bakanccsal állított haza és szemét lesütve, egyre vörösödve, de elszántan mondta édesanyámnak: — Anyám, meg akarok nősülni. Szombathoz három hétre. Sose volt ijedős asszony a mi anyánk, de akkor megdöbbenve kapta kedves szemét a bátyámra. — Ö, fiam, csak nem gondolod komolyan? Jani egyre a földet nézte s konokul bólogatott, némi ingerültséggel hangjában: — Nincs értelme tovább halasztani anyám. — Kisfiam. Egy koldusból kettőt akarsz csinálni? Miből éltek majd, hol laktok? Se Bazsáék, se mink nem tudunk bútort adni, ágynemű, ruhanemű sincs, még karikagyűrűt se tudsz venni fiam. Várjatok már cseppet, hadd szedje össze magát a szomszédasz6zony, meg én is. — Ha anyúmék a stafirungra vártak volna, mink nem lennénk a világon, mert máig se lenne anyám Bánszkiné. Anyámék is így kezdték, vagy még ígyebbül, emlékezzenek csak vissza. — Apádnak akkor munkája volt. — De hol? Vulkánban, a Retyezát tövében! Valahol nekem is csak akad, hisz van két ép karom, mitől ijedezzek? Attól fél anyám, hogy éhezni hagyom Bazsát vagy magukat? — Hát hiszen, ha csak rájtad állna fiam! Dehát hiába mutogatod az erős karod, ha nem kell senkinek. Abból, hogy a Bazsa derekára fűzöd* még nem eltek meg! AZ ELSŐ PRÓBA Irta: DÉR ENDRE — Ejnye, mán, anyám is úgy károg, mint a hollók, meg a vénasszonyok! — indulatoskodott a bátyám s elborult szemmel pillantott a felpattant ajtóra. Bazsa állt a küszöbön, takaros pettyes ruhában, mely olyan jól illett bogárszemthez s göndörén megboruló dús hajához. Szépen kipirult Bazsa, kicsit meghajtotta a nyakát, úgy fürkészett minket. Szégyenlős mosoly remegett a száján. Pár pillanatig tétovázott még, aztán szó nélkül anyámhoz lépett. Édesanyám felnyúlt Bazsa hajáig s kérges kis tenyerével végtelen gyengéden simított egyet rajta. — No, leszel-e az én kislányom?,., 4. Hej, nagy fába vágta az én jó bátyám, Jani a fejszéjét! Csak a szerelem vállalhatta, hogy megpróbálja legyűrni a roppant akadályokat, melyek az ilyen szegényfajtájú házasuló fiatalok elé gördültek akkoriban. Be nehéz is volt az élet! Senyvedt az ország, sanyargott a nép. Hiába termett a görnyedő paraszt ekéje nyomán búza meg kukorica a gazdag síkságon, hiába bujt föld alá a bányász a Dunántúl meg a felső vidék hegyeiben, a gyérfüstű gyárkémények tövében is hasztalan robotolt a nyűtt feketetrikós munkás. Hát a sok munkanélküli!... Nagy baj, súlyos betegség gyötörte az országot. De sok időt adott a történelem az urak jiszáglására! De sok könny és vér csorgott "1, száradt fel és porladt semmivel ebben a nagy időbeni \ Ám akkor, a 30-as években már olyan sűrű volt a levegő, oly nagy a lefojtott lázadás s oly határtalan a magasan lévők kába tobzódása, hogy a legbölcsebbek á nép közül azt mondották: meg kell ennek változni! Már meg is kezdődött a világ újjászületése. De ekkor még nem csapott ki régi medréből az élet... Mikor apám háromnapi alkalmi munkából hazaérkezett — az ugrai halastó zsilipjét javították — anyám állt elő bizonytalan hangon Jani tervével. Apám, aki odáig szorgalmasan mártogatta a hajában főtt krumplit a hagymás zsírba, meghökkenve hagyta abba az evést, öszszekattantotta bicskáját és ültőhelyéből kiegyenesedett: — Micsoda! Csak nem bolondult meg ez a Jani, éppen most, mikor nekem sincs rendes muhkám! S miből akarnak megélni? Tán harmados kukoricából, meg a Jani kontárkodásából? És dohogott, füstölgött, amikor kifelé indult, hogy Janit előkerítse valahonnét. Ám Janival csak a következő nap délelőttjén beszélhetett. Vasárnap volt, hát mindnyájan otthon időztünk. Néha megesett hogy az én makacsfejű Jani bátyám, " meg indulatos, lobbanó természetű apám szavakkal alaposan összehorgoltak; jobban mondva az történt, hogy Jani makacsul hallgatott ilyenkor és apám nagy tüzű, de gyorsan elfüstölő haragjának kemény szavait szórta rá. Végülis engedett apám, bár Jani is tudta hogy meddig feszítheti a húrt és az igazán nagy kérdésekben, különösen ha nem " volt igaza Janinak, apám szava döntött. (FűtytatóM. következik) U emberek, akik odahaza maradtak, ki tudja miért. A türelem, a szép| szó rajtuk is fog majd. — Kedves lakótársak... —» kezd beszélni Lakó Ferenc, a jc* lölőgyűlés megválasztott elnőko. Szívből, egyszerűen beszól, a Ha* zafias Népfrontról, a mostani gyűlésről is. Igen, igj kell! Aztán kezdődnek a hozzászóld* sok. Bata János, a kórház dolgozója, Szabó János, a Ruházati Bolt alkalmazottja is beszél. Hallgatja a galambősz hajú Fábián József, s veje együtt, mellette ál* ló felesége is. Fábián József 191i» óta a Szegedi Cipőgyár munkása* A felszólalásokat hallgatva, Fá* bián Józsefné férjéhez fordul: — Szólnék én is. olyan jó volnm beszélni, de nem tudom „úgy" magam kifejezni... Pedig, de jó lelt volna, ha Fa* bián Józsefné is szól. Egyszerűen* mintha urával beszélne, hisz' nem is kivánja senki a „mólyen szántó magyarázatokat". Zmlvá dlÁ líM cikornyamentes és őszinte. Hadd idézzük itt Széli Istvánné szavalt: „Kedves lakótársak, olyan tanácstagot jelöljünk majd, aki érzi az emberek szive dobbanását, hogy mi az örömük, a panaszuk, meg mi fáj... És kérjük a tanácstagokat, hogy rendszeresen tartsanak majd beszá* mólókat, s adjanak választ az emberek kérdéseire. Mert beszélnek az emberek, olyanok is, akik eddig sok ember előtt nem merték elmondani, hogy mi a nehéz az életükben. Nyilvánítsunk véleményt ... Ki legyen a tnnácslagjelöltí Börcsök Mihály, a Gőzfűrész rönktéri munkása azt mondja, szerinte méltó tanúcstagjo'.öltnek Lacsán Mihálynó, a Városi Békebizottság titkára. Ilciberger Józsefné azt mondja d, hogy a DÉMA Cipőgyárban ő egviilf dolgozott Lacsán Mihálynéval s mint sztahanovista segítetto a munkáját. „G szívvel és szeretette! In'őzi ügyeinket. számíthatunk rá". És Lacsán Mihólynét városi tanácstagként jelölik a Hazafias Népfront listájára. Aztán kerületi tanácstagnak is Lacsán Mihálynét jelölik. o4 ielölt megható'.tan szól nem ígérget de akik ismerik, — és sokan ismerik —i számíthntftuk fá,