Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-28 / 255. szám

OELMOGTRRORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1954 OKTÖBER 2S. A szegedi pártaktíva értekezlete IFólytatds az első oldalrólJ Így emelkedett az önköltség, Énnek alapvető oka,, hogy a termelékenység nem emelkedik, a béralap viszont növekszik, növekszik a munkáslétszám, s az egy munkásra eső termelési érték vsökken. Túlságosan mugus az alkalmazolti létszám. F.hhcz még hozzájárul az is, hogy hallatlanul nagymértékű az anyagpnzarlús. A szegedi minisztériumi ipar területén több mint 2 millió forinttal lép lük túl az anyagköltséget. A Kéziszerszámgyárnál 7.2 százalékkal. Ennek összegéből legalább 134 darab tűzhelyet lohotctt volna előállítani 1100 forintos áron. A Textilmüveknél 3.G százalékos nz anyagfelhasználás! túllépés. Ez 39.200 méter szövetnek felel meg. Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál körülbelül 70 ezer férfi ingre való anyagmennyiséget pocsékoltak el. A Központi Vezetőség megállapítása szerint nagymértékű u pazarlás az állami költségvetésben. A nemzeti jövedelem eloszlása terülotén korábban nz volt a baj, hogy túlságosan sokut fordítottunk a beruházásra és keveset a fogyasztásra. Június ulán a fogyasztáson belül túlságosan magosra növekedett a közvetett juttatás aránya. Ezen értjük a sportra, " kultúrszilkséglotekre fordított öszszegoket, a munkaruhákra és egyéb hasonló dolgokra kiadott költségeket. Ezek a kiadások olyan méreteket öltöttek, amelyeket népgazdaságunk a jelen viszonyok között nem lilr ej és nem is bírhat eI- rsHk munkaruhára egy év alatt több mini egy milliárd forintot kellett eddig a népgazdaság költségvetéséből fordítani. Az államigazgatási költségek is óriási mértékben megnőttek. 1949-hez képest 146 százalékkal növekedtek. Igaz, Szegeden az igazgatási költséget lényegesen csökkenteni tudluk. Ha ez így van, nagyon jó, de országosan sajnos a népgazdaság költségvetésében túlsókat fordítottak erre, A gazdasági és tudományos kutatásokra fordilott összeg öt, év óta ötszörösére emelkedett. Ez is túlzás. Ha a szegedi egyetemek beruházási költségeit nézzük itt is körülbelül ilyen az emelkedés. Kiss Árpád rektor elvtárs véleménye szerint, ha három évig nagyobb összeget nem is ruházunk be. a Szegedi Egyetemeken a kutató munka, a tudományos munka nincs veszélyeztetve. Azt jelenti ez, hogy sokszor olyan összegeket foglaltunk le, amelyekre nem lett volna szükség. Ezt á pénzt olyuu helyro kellett volna fordítanunk, ahol hamarabb tudtuk volna a népgazdaság számára javulást elérni. Felvetődik a kérdés, hogy ha a közszükségleti cikkek termelése nem emelkedik olyan mértékhon, mint ahogy azt terveztük, miből iudjuk mégig az életszínvonalat emelni! A Központi Vezetőség határozata erre azt a választ adja, hogy az egyik eszköz a beruházások csökkentéséből származó anyag- és árukészlet átcsoportosítás. Több mint 40 nagyobb beruházást állítottunk le. Ezekről a helyekről a munkaerőt átirányították a mezőgazdaságba. Ezeket a beruházásokat nem egyszer és mindenkorra állítottuk le. A leállított beruházások a nagy építkezések anyagának egyrészét az eredeti célnak másrészét az új szükségleteknek megfelelően használjuk fel. Harmadik részét a mai állapotban, ahogyan van, úgy használjuk népgazdaságunk céljaira. Az a híresztelés, hogy ezeket a nagy építkezéseket külföldi érdekeltségnek adjuk ki — nenr felel meg a valóságnak. Ehhez fűzik tovább azulán azt a híresztelést, hogy ezeknek a vállalkozásoknak várható haszna nem a magyar dolgozókat, hanem a külföldi tőkéseket gyarapítja. Ez a rosszakaratú híresztelés nyilvánvalóan arra irányul, hogy nehézségeinket eltúlozva, a párl és a kormány helyes politikáját kiforgatva zavart keltsen a közvéleményben. Az életszínvonal emelkedését azzal tudjuk biztosítani, hogy a belkereskedelmi árukészletet és a népgazdaság anyagtartalékát használtuk erre fel. A ruházati nagykereskedelem árukészletét 1 milliárd 400 millió forinttal, Szegeden 8 millió forinttal csökkentettük. Ezzel együtt járt a választék romlása és a hiánycikkek növekedése. Külkereskedelmi adósságunk növekedésével tudtuk biztosítani az életszínvonal növekedését. Mezőgazdasági termelésünk fejlesztésével azonban meg tudnánk javítani a kereskedelmi mérleget., Például egész évi nyersbőr- és cserzőanyag behozatalunkat tudnánk biztosítani abból a 300 millió devizaforintból, amennyivel korábban a baromfiexport magasabb volt mint most. A gazdaságpolitikát a párt politikája alá rendeljük Az életszínvonalat, tovább így emelni nem lehet. Miben van a bajok és nehézségek oka? A Központi Vezetőség megállapította, hogy ezeknek a nehézségeknek okai között az 1953 június előtti hibák is szerepelnek. De a bajok főoka néni ezekben van, hanem abban, hogy nem folyt kellő harc az új szakasz politikájának megvalósításáért. Mit értünk ezen? Azt, hogy nem hajtották végre egyes párt- és állami szervek kellő mértékben és kellő ütemben az átcsoportosítást. A fogyasztási ipar fejlesztésére mindössze 3.6 százalékos költségkeretet fordítottak az előirányzathoz képest. Nehéziparunk csak 6.6 százalékkal termelt több közszükségleti cikket, mint amennyit a korábbi Időkben. A legtöbb minisztérium nem is vállalta közszükségleti cikkek termelését. A mezőgazdasági beruházásokat mindössze 50 százalékig valósítottuk meg. A fékező erő a júniusi úton részben az erélytelenség, a vontatottság, de alapvetően néhány szervnek és néhány elvtársnak a részéről a nemakarás. Nem győztük le azt az ideológiát, amely ezt a politikát parasztpolitikának minősíti. Nálunk is különböző üzemekben, nemcsak egyszerű dolgozók, hanem vezető emberek, párttitkárok, vezetőségi tagok, vállalatvezetők úgy látták, hogy a pártnak a június óta folytatott politikája paraszttámogató politika, hogy az a munkásosztály rovására helyezi előtérbe a parasztságot és részesíti a munkásosztállyal szemben előnyökbea Központi Vezetőség határozata ismételten megállapítja, hogy az új szakasz célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából alapvető feladat a mezőgazdasági termelés fellendítése. Éneikül nem lehet az életszínvonalat emelni. A Központi Vezetőség azt is feltárta, hogy néhány vezető elvtárs nézetében még mindig megtalálható az a törekvés, amely a június előtti gazdaságpolitikát jellemezte, hogy a gazdaságpolitikának alárendelték a párt politikáját Azok a javaslatok és nézetek, amelyek gazdasági nehézségeinket a vásárlóerő elvonásával próbálják megoldani, arra mutatnak, hogy sokan még most is a gazdaságpolitikát ré. szesitik előnyben a párt politikájával szemben. Miért veszélyes ez? Azért mert. ha gazdaságpolitikánkban nem azt tartjuk alapvetőnek, hogy gazdaságpolitikánk eredményeként meg kell erősödnie a munkás-paraszt szövetségnek, meg kell erősödnie a párt és a széles tömegek kapcsolatának ez azzal a következménnyel járhat, ami a júniusi változást indokolttá tette. A pártnak feltétlenül alá kell rendelnie a gazdaságpolitikát a párt fő politikai célkitűzéseinek, mert enélkül nem valósítható meg a júniusi politika. Közismert, hogy 1953. júniusa előtt meglazult a párt és a tömegek kapcsolata. A parlagon heverő 900 ezer hold föld jelezte a parasztság elégedetlenségét. De a munkásosztály (hangulata is jelezte a kapcsolat lazulását. A főfeladat az volt, hogy a munkás-paraszt szövetséget megszilárdítsuk. Ehhez arra volt szükség, hogy azt a helytelen gazdaságpolitikát, amelyet a párt folytatott, felszámoljuk és gyorsan emeljük a nép életszínvonalát. Éppen ezért akik azt javasolják, hogy a vásárlóerőt csökkentsük, lényegében a pártpolitikát a régi hibás útra vinnék vissza. A Központi Vezetőség ezeket a hibás nézeteket határozottan, egyértelműen elutasította. Az árualap növelése Olyan álláspontot, hogy a nehézségeket az árualap növelése helyett a vásárlóerő elvonásával oldjuk meg, csak olyanok tudnak elfogadni, akiknek laza a tömegekkel való kapcsolatuk, s nem érzik mindén nap a dolgozók követelését, hogy hajtsuk végéé a párt által kitűzött júniusi politikát. (Taps.) Azt is egyértelműen kijelenthetjük, hogy a szegedi pártaktíva rendületlenül és szilárdan a Központi Vezetőség határozata mellett áll, a legmeszszebfcfnenőklg támogatja a júniusi politika végrehajtását és elutasítja azokat a nézeteket, amelyek a Központi Vezetőség határozatával szemben állanak. (Taps.) Ezentúl még vannak problémák, amelyeket meg kell oldanunk. Vannak olyan nézetek, amelyek az új szakasz lényegét csak az életszínvonal emelésében látják, figyelmen kívül hagyva a termelés állandó emelésének követelményét. Egyes nézetek az új szakasz célkitűzéseit így. értelmezik.; felülről kell az éleszínvonalat emelni. Miért nincs ái-leszállítás miért nem emeljük a fizetéseket? — mondják. Ezek a nézetek azt tükrözik, hogy nekünk nem sikerült a mai napig sem átvinni a dolgozók tudatába azt: ahhoz, hogy az árakat leszállítsuk és a reálbéreket növeljük, nagyobb mennyiségű termelésre van szükség. Meg kell végre győzni minden egyes embert, aki ezeket a kérdéseket felveti, hogy vessen számot mindenki magával, mi* teit a népgazdaság érdekében, mert csak ehhez lelhet mérni a követeléseket. Vannak olyan nézetek, hogy akik minőségi munkát végeznek, kevesebbet keresnek, vannak olyan nézetek, hogy nem érdemes a termelékenységet emelni, mert leszorítják a normát. Mindezek többek között azt jelzik, hogy az életszínvonal emelésének és az árutermelés növelésének összefüggései nincsenek kellőképpen tisztázva a dolgozók között. Meg kell magyarázni, hogy az árualap nem nagyobb minálunk, mint tavaly ilyenkor, és nincs mód arra, hogy emeljük a keresetet, a béreket, ha nincs anyagi alap. Milyen része van a pártbizottságnak, a páriszcrvczcleknek, az egyes kommunistáknak abban, hogy ezekben a kérdésekben nem tudtuk a helyes álláspontot a dolgozókkal megértetni! Az, hogy az egyszerű népnevelőnek nagyon nehéz megértetni ezeket a kérdéseket és mi ezeknek a nehéz kérdéseknek a megmagyarázását többnyire rájuk bíztuk. A Városi PártVégrehajtóbizottság tagjai keveset vannak a dolgozó tömegek között. Pedig a vezetők jobban tudnak érvelni, mint az állagos népnevelő, s a párt-végrehujfőbizottság tagjainak segítsége nemcsak annyiban jelentett volna segítséget, hogy érveket adunk, hanem erőt is a népnevelőnek, a párt tagságának abban, hogy nincsenek magukban, a vezetők melletlük vannak. Ezt azonban nem tudtuk gyakorlattá tenni és ezért nem tudtuk gyakorlattá tenni az alsóbb pártbizottságok munkájában sem. Ebben valami jó példát a Megyei Párt-Végrehajtóbizottság munkatársai sem mutattak nekünk. Munkatársai — kivéve az ipari termelési osztály és munkatársait — nem sokkal haladnak túl a párt-végrohajtóbizottság kapuján és különösen kevese* tesznek annak érdekében, hogy a párt politikáját a tömegek között ők is segítsenek pártszervezeteinknek a helyszínen megmagyarázni. Ezen változtatni kell a Megyei PártVégrehajtóblzottságnak ós nekünk is. Valamit ugyan javult munkánk a kölcsönjegyzés óta. A párt-végrehajtóbizottság egész apparátusa többet, dolgozik kint a pártszerveknél és az üzemi pártbizottságok segítségét is igénybe vesszük. A hiba az, hogy a tevékenység nem a termelés javulásának irányában folyik, hanem attól elvonatkoztatva. figyelmen kívül hagyva a termelési problémákat. A Központi Vezetőségnek az az álláspontja — és ezzel feltétlenül egyet kell értenünk —, hogy népgazdaságunk alapjában egészséges irányban fejlődik. Az a nehézség, ami jelentkezik, semmiben sem hasonlít a kapitalista országok gazdasági nehézségeire. Nálunk áruhiányban jelentkezik nehézség ós ezt a jelenlegi termelő erőkkel, a jelenlegi termelő kapacitás fokozásával, bizonyos mértékű átállításával tudjuk pótolni. Megvan tehát minden objektív, reális feltétele a helyzet megjavításának. A nehézségek leküzdésének útja helyreállítani a vásárlóerő és a vásárlóalap közötti eltérést. méghozzá úgy, hogy az árualapot növeljük, a termelés mennyiségének növelésével. A legfontosabb a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó határozat végrehajtása. Ahhoz, hogy az árualapot növeljük. szükséges a mezőgazdasági termelés további íclleuditése. Szükséges, hogy mindezt, amit júniusban a párt és a kormány határozata megszabott, teljesítsük. Azok a nézetek, amelyek féltik a munkásosztály érdekeit ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem helytállóak. Elkerülhetetlen, liogy a mezőgazdasági termelés fejlődésével a parasztság életszínvonala ne emelkedjék gyorsabban, de ez célja és eredménye a párt júniusi politikájának. FrS nem mint negallv vonást, hanem* mint eredményt kell tekinteni* amely előre viszi a mezőgazdaság termelésének fellendítését és ennek következményekén* a munkásosztály. a városok áruszükségletét, élelmiszerszükségletét ki tudjuk elégíteni. Fecsegés helyett tettekre van szükség Nagy feladat az ipari termelés fellendítése. Az átcsoportosítás lassan megy. Ezt meg kell gyorsítani. Meg kell szüntetni az önköltségcsökkentéséről való szónoklást és határozott intézkedést kell tenni annak érdekében, hogy a termelékenység emelkedjék. * A cselekedetek útjára kell lépni, ha méltók akarunk lenni arra. hogy vezetők vagyunk és párlmegbizatás* teljesítünk. A Központi Vezetőség ennek megfelelően javasolja a jövőévi tervek kidolgozását és ennek megfelelően néhány irányszámot szabott meg. Például felújításra és karbantartásra fordított összeget 1954-hez képest 30 százalékkal növelik, körülbelül 3 százalékos önköltségcsökkentést kell elérni. A racionalizálásról A mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében növelni kell a parasztság teremelési kedvét, növelni kell a parasztság érdekeltségét a mezőgazdasági termelés emelésében, A kenyérgabona termelés nálunk rosszul áll. Ebben az évben közel 6 millió mázsával kevesebb kenyérgabonát termeltünk, mint amennyire számítottunk. Ez jórészben azért van, mert a parasztság nem érzi eléggé érdekeltnek magát a kenyérgabona termelésében. Az elvtársak ismerik a legutóbbi kormányrendeletet ezzel kapcsolatban, amely olyan kedvezményeket biztosít a kenyérgabona termeléssel kapcsolatban, amelyele segítik a kenyérgabona vetésterület megnövelését. Azt a pazarlást, amely eléggé jellemző a népgazdaság számos ágára, az államigazgatásra és egyéb területekre, csökkenteni kell és végülis meg kell szüntetni. Ezzel kapcsolatban felmerül az improduktív munkaerő csökkentésének a kérdése. Vannak olyan nézetek, amelyek az új szakasz csődjét látják abban, hogy az improduktív munkaerő arányát csökkentjük. Hogy ez rágalom, és hogy mennyire messze áll a valóságtól, Szeged példájával is lehet bizonyítani. Szegedem máról-holnapra legalább 2000 embert lehetne munkába állítani, mert munkaerőhiánnyal küzködünk. Egyesek azt a hirt terjesztik, liogy a múzeum építkezését és a Marx-téri építkezést leállítjuk, mert inflációs bajok vannak, holott valójában azért megy vontatottan és nehezen ezeken a helyeken az építkezés, mert nincs munkaerő. Szegeden a munkaerők arányának csökkentése szinte semmiben sem érezhető, semmiben sem könnyíti munkaerőnehézségeinket. Már pedig olyan nehézségeink vannak, mint azelőtt. Sőt azt a törekvésünket, hogy ezen a helyzeten változtassunk, némely esetben a vállalatok és nemritkán a minisztérium is akadályozza. Itt van a ruhagyár példája. Ott a minisztérium rendelkezése szerint öt emberrel kellett csökkenteni a létszámot. A valóságban azonban körülbelül 30 ember volt nélkülözhető. Végül azonban a vállalatvezető a minisztériummal együttesen e 30 dolgozó közül néhány embert visszatett az improduktív munkaerőkhöz. Azok a számok, amelyeket a minisztérium adott, egyenesen nevetségesek, másrészt teljes bizonytalanságot idéznek eld a vállalatok ezirányú munkájában, Vannak olyan jelek is, hogy némely helyen sógor-komaság címén a racionalizálást a becsületes emberek, a párttagok eltávolítására és rokonok álláshoz juttatására használják fel. A Szegedi Zsírbegyüjtő Vállalatnál az igazgató elküldött egy rendes elvtársat és valamelyik sógorát vagy rokonát hozta be helyette. Azt gondolta, senki nem fogja észrevenni ezt a manipulációját. De nem jól számított, a következmény nem fog elmaradni. Nálunk Szegeden sem jellemző, hogy embertelenül jártak volna el a racionalizálás során egyes emberekkel. Ez részben annak tulajdonítható, hogy jó időben figyelmeztettük párlszervezeteinket. Hiba azonban, hogy ez a munka nálunk rendkívül vontatottan és lassan megy, húzzák, vonják, részben a minisztérium részéről, nem kevés vállalatvezetővel való egyetértésben is. A pártszervek hibája, hogy ingadoznak és bizonytalankodnak, Ezen a téren is meg kell ryüntetni ezt az ingadozást és pártszervezeteink a kongresszus, a Központi Vezetőség határozatává támaszkodva hajtsák végre ezeket a határozatokat. Ezek után melyek azdfc a feladatok, amelyekre a figyelmet összpontosítani kell? A Központi Vezetőség a legfőbb feladatnak azt jelöli meg a pártszervezetek márnára, hogy biztosítsák gazdaflági gélkitűzéseink egyöntetű értelme, zését, a párt összes szerveiben, egész tagsága körében. Biztosítsuk ebben a kéftJésben' M a párt teljes egységét! A Központi Vezetőség feladatként Jelüli meg, hogy elvi harcot folytassunk minden ingadozással és ellenállással szemben. Szervezeti intézkedéseket is kell tennünk "mindazokkal szemben, akik nem akarják vagy nem tudják végrehajtani az új szakasz politikáját. Annak érdeké, ben, hogy a párt gazdasági célkitűzéseit eredményesen oldjuk meg, a fontos politikai kérdéseket tárgyaljuk meg a párttagsággal. a harcot indítani, részben azért, hogy a párttagság felkészülésé vei tudjunk a feladatok megoldásáért harcot indítani, részben azért, hogy a különböző híreszteléseknek, — amelyek az utóbbi időben kísérik pártunk intézkedését — elejét tudjuk venni. Nem szabad megtűrnünk a párt politikájának eltorzítását sem jobbra, sem balra. Erősíteni kell a párt akarati- és cselekvési egységét. Fel kell lépnünk mindazokkal szemben, akik a párt egységét bomlasztó nézeteket képviselnek vagy terjesztenek. Szegeden leggyakrabban az egyetemről származnak azok a hirek, melyek szerint a párt vezető szer. veiben nincs egység. Ez azt teszi kötelezővé, hogy egyetemeinken a vezetők, a professzorok, az oktató személyzet még jobban vegye ki részét a felvilágosító munkából. Meg kell szilárdítanunk a pártban a fegyelmet Most, amikor a Központi Vezetőség júniusi ülése után levontuk helyesen a következtetéseket és a Központi Vezetőségben is kollektív vezetés érvényesül, ezzel szükségszerűen jelentkezik a kérdések ló. lötti vita. Egyesek azonban most olyan híreket terjesztenek, hogy a párt vezető szerveiben nincs egység ós nincs egység különböző vezető elvtársak között. Ezeket az otromba rágalmakat a leghatározottabban vissza kell utasítanunk és nem szabad megengednünk, hogy hol ezzel, hol azzal igyekezzenek a pártban hasadást előidézni. A Központi Vezetőség arra is felhívja a figyelmet, hogy a fegyelmet a pártban meg kell szilárdítani. Elsősorban azt követeli meg a párt, hogy a vezető szervekben a bírálat pártszerű keretek között történjék. A vitának, a kritikának mindenütt megvan a megfelelő fóruma. Megvan az egyszerű párttagnak is. A bírálatot a megfelelő fórumon kell elmondani. Ezt azért szükséges hangsúlyoznunk, mert a párt vezetésével kapcsolatos bírálat nagyon sokszor nem pártszerű formák között hangzik el. Nem a bírálat ellen van kifogás, hanem az ellen, ha a bírálat nem pártfórumok előtt, hanem illetéktelenek előtt és pártszerűtlen formában hangzik el. Ez nem konstruktív, nem segíti elő az ügy megoldását, hanem inkább zűrzavart okoz. A Központi Vezetőség azt a feladatot jelöli meg számunkra, hogy meg kell gyorsítanunk a termelés emelését az iparban és a mezőgazdaságban. Az ipar számára a legfőbb követelmény az 1954. évi terv teljesítése. Termelésünk nem gazdaságos még. Szeged ipari üzemeinek azt kell célul kitűzniük maguk elé, hogy az év végéig megvalósítsák a gazdaságos termelést. A takarél&LilMi?. « toLMáib oiMsnj <