Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-23 / 225. szám

OELMüGYIRORSZaG 4 CSÜTÖRTÖK, 1954 SZEPT. 23. Egy évben kétszer is terem a burgonya Különös látvány lárul a szemür.k ele a Mezőgazdasági Kísérleti Intézel ujszegedi gazdaságában. Több, egymás mellett sorakozó burgonyntublán a szeptemberi napsütésben életerős remegéssel köszöntik a r/árutól szellőt a zöldelö, virágzó burgonyabokrok. Más táblákon viont hiányos sorokban fáradtan hajtják le fejecskéjüket a csenevész bokrok virágai. Ugyan mi ez? Miért van az, hogy egyazon minőségű, jól megművelt földben ennyire elüt egymástól a terméseredmény? Szalal elvtárs, a Növényélettani Intézet vezetője egy gondosan kapált, gyommentes parcella fölé hajolva burgonyagumót keres a porhanyós földben. Ugy látszik, oda is vetettek, pedig bizony azon a földdarabon egy árva fűszál sincs. A burgonya ugyanazon évber. való másodszori vetésének kísérleteit végzi itt a Növényélettani Intézet, de ennél többet persze a látottak sem mondanak, 'gy hát Szálai elvtárshoz fordulunk. — Mielőtt az elvtársaknak elmondanám, hogy mit látunk itt magunk körül — s itt Szalai elvtárs az előbb említett parcellákra mutat — cáibb el kell mondanom, mi célt szolgálnak ezek a kísérletek. — Burgonyatermelésünk minősége cs mennyisége igen fontos kérdése népgazdaságunknak. A burgonya dolgozóink asztalán a második kenyér, de ipari és takarmányozási 1' .sznosítása is fontos, A termés rüvelésénok alapkérdése a vetögur-ó minőségében rejlik. Szovjet kűri .ók megállapították, hogy a me1 nyarú vidékeken a tavaszi ültenem ád jó minőségű vetőgurortt. Fzért a vetőgumó-szükséglctet nyári ültetéssel kell biztosítani. Ámde r Móbertől a következő év júliusáig, a hosszú raktározási idő alatt, narron sok gumó elpusztul. Ezért megfelelő laboratóriumi előkisérlci k után megkíséreltük a júniusban leszedett újburgonyát bizonyos veri yi kezelések után újból elültetni, I" gy így a raktározást kiküszöböltök és vele együtt a leromlást is megszüntessük. Azaz megkíséreltük az egy gumóról két termés nyerését egy éven belül. * • Ennek jegyében indultak meg a kísérletek a Növényélettani Intézet laboratóriumaiban és szabad fö'dön. Miután megfelelő módszerekkel sikerült a burgonyát csírázásra bírni, az idei évben már 12 fajtával indultak meg a kísérletek nemcsak itt Szegeden, de uzország legkülönbözőbb vidékcin is, különböző talajokon, más-más éghajlatt alatt. Az első nagyobbmérctű szabadföldi kísérletek bíztató és eredményes dokumentuma a szegedi kutatók munkájának, mind Szegeden, mind Kecskemét, Kisvárda, Nagyberek, Dánszentmiklós határában, sőt még jónéhány helyen. A kutatás, kísérletezés a legváltozatosabb formában történik. Ezt tükrözik a körülöttünk fekvő parcellák is. A jól fejlett, haragoszöld virágzó bokrok a Korai sárga, a Korai rózsa és a Gúlbaba-Rózsagyöngye keresztezéséből előállított új magonc-féleség képviselője. Ezek a vegyi kezelés útján pompás fejlődésnek Induló fajták az idén már másodszor teremnek kiváló minőségű vetőgumót tavaszra. Egy másik parcellán melyről már fentebb szóltunk, a Gülbaba és az Ella egyenlőtlenül fejlett példányait látjuk. Ez idő szerint az alkalmazott módszerek alapján másodszori ültetésre nem alkalmasak. A legközelebbi feladat olyan újabb módszerek felkutatása, melyekkel e burgonya fajta Is kétszeri terméshozamra kényszeríthető. Persze szeretnénk tudni, mi van azzal az üres parcellával, amelyen az előbb láttuk Szalai elvtársat. Talán itt nem sikerült a kísérlet? — Távolról sem! — válaszolja. — Ennek így is kell lennie. Ide ugyanis összehasonlításképpen olyan teljesen egészséges nyári szedésű új gumókat ültettünk, melyeken nem végeztük el a csírázás megindulásához szükséges vegyi kezelést. Igy természetesen nem is hajtottak ki. Mire ezek a gumók önként csírázni kezdenek, már beleszaladunk a télbe. — Számos lehetőséget kell kikísérleteznünk — folytatja Szalai elvtárs —», ha a legcélszerűbb, leggazdaságosabb módokat meg akarjuk találni . a burgonya kétszeri aratásához. S valóban, a hiányosabb és egyenletesebb növényzetet nyújtó parcellák erre mutatnak. Különböző koncentrációnak, kezelési időnek alávetett vetőgumók kerültek különböző időpontokban a jól megművelt talajba. Ugyanilyen módszerrel állították be kísérleteiket az ország más vidékein is. Az eredmények nem maradtak el. Ahol jó talajelőkészitést végeztek, ott a jelenlegi eredmények a várakozásnak teljes mértékben megfelelnek. Az első évi kísérletek után Teichmann Vilmos a kisvárdai, és Mészöly Gyula a kecskeméti Kísérleti Intézet vezetői ugy nyilatkoztak, hogy a minőségi vetőburgonya biztosítását ezzel a módszerrel igen előnyösnek találják. Vér Róbert elvtárs, a kecskeméti Kísérleti Gazdaság kutatója rámutat arra, hogy egyik nagy előnye az új módszernek az, hogy nincs raktározási veszteség, mely egyes fajtáknál 40—60 százalékot is elér. De például a Gülbabánál a 10 holdra jutó vetőburgonya a raktározási veszteség miatt a következő évben sokszor csak két holdra elegendő. • Eddig burgonyatermésünk érdekében valutáért kellett jelentős mennyiségű vetőgumót importálni. A burgonya másodszori vetése ezt hamarosan feleslegessé teszi. Bár az idei nyári csapadékhiány miatt például a dánszentmiklósi ÁG-ban csak 60 százalékra sikerült a kísérlet, a gazdaság vezetői és dolgozói, felismerve az 6i módszer nagy jelentőségéi, vállalták, hogy a következő évben nagyobb területen létesítenek második vetést, mert meggyőződésük, hogy a jóminőségű vetőgumó termelésnek ez az egyetlen járható útja. A kísérletezés anyagi feltételeit a párt és kormány, mint ahogy az idén, a jövőben is biztosítani fogja. Mi is bizalommal tekintünk a további kutatások elé, biztosak vagyunk abban, hogy egy-két éven belül sor kerül az új módszer olyan széleskörű alkalmazására a gyakorlatban, amely hazánk vetőgumószükségletét biztosítja és dolgozóink asztalán áldásosán éreztetni fogja hatását a szovjet felfedezések nyomdokain haladó új burgonyatermesztési módszer. Herényi György ^GYEREKEKcs mu asoi Pártunk tavaly júniusi határozata s a nyomában megszületett kormányprogramm óta többször olvashattunk ilyen feliratokat; „Jobb munkával a kormányprogramm sikeréért" vagy „Több cipővel, ruhával a kormányprogramm megvalósításáért", máskor meg „A selejt csökkentésével harcolunk a kormányprogramm győzelméért" — és igy tovább. Munkáról, harcról beszélő komoly szavak. Ki is gondolhatna ilyenkor jálékraT Pedig akár gondolunk,, akár nem, a játék is beletartozik a kormányprogrammba. Néhány nappal ezelőtt a rókusi kultúrházba érkezőket ez a nagybetűs felirat fogadta: „Jobb, szebb, több játékkal a kormányprogramm megvalósításáért!" 'A teremben gyülekezőket biztatta ez az írás. Valamennyien a NIVÓ Játékipari Kisipari Szövetkezet dolgozói. Ezúttal tartották a kétévre szóló szövetkezeti vezetőségválasztó közgyűlésüket. S üzemük életének ezekben az ünnepi perceiben megjelentek köztük azok, akikért dolgoznak, fáradnak, akiknek és akikért a sok szfp játékot készítik: a kedves, pirosnyakkemlös tUtöröpajtások. A Londoni-körúti állami Nevelőotthon kultúresoportja jött el, hogy dallal, verssel köszöntse patronáló üzemét. A színpadon felcsendült az ének, vidám népdalok és mozgalmi indulók. Láthatták a szövetkezet dolgozói munkájuk értelmet, hiszen ezeknek a mosolygósarcú gyermekeknek és sok-sokezer más pajtásnak készülnek a legvál tozatosabb játékot;, mackók, katonák, építőkockák s minden más egyéb. S ez elválaszthatatlan a kormány programmtólt Mert ez a pro gramm a boldoj jelen munkálása mellett, a még boldogabb jövő programmja. S ezt a jövőt, a ma még játszadozó, de holnap még szebbett, még nagyobbat alkotó gyermeksereg, az ifjúság jelenti. Bennük látjuk, reméljük a még boldogabb jövőt. Ugy, amint azt köszöntője egyik szakaszában a kis úttörő szavaló, Nagy László IV-es pajtás mondta is: Dolgoz'íkl'ik kAnzOnhetjffk Szép ruhánk, szép életünk. Kívánjuk, hogy liUha'san<i k Bon'og jHvftt mibennünk S az átnyújtott virágok selymes szirmai, a csengő dal, a vers, mind-mind köszönet volt. Kell a játék, az öröm, kell a boldogság, amit a még szebb, még jobb, a még több játék sze* rez, S mi lenne más a kormányprogramm valódi értelme, mint ez az igazi, tiszta öröm, boldogság és derűs életi Akik mégis az „Új Élet"-et választották Szegeden az alsóvárosi UJ Élet tsz tagjui közül az ősszel számosan visszatértek az egyéni gazdálkodáshoz. Azóta kinemmondott verseny folyik a bentmnradtak és a kilépettek között. A tsz-tagok közül többen azt figyelték, hogyan boldogulnak egyedül tavalyi társaik, a kilépők pedig azt, hogyan alakul az idei jövedelem a tsz-ben. Tavasszal a kedvezőtlen időjárás hatására csak lassan indult fejlődésnek a tsz gabonája. Igaz, az egyénieké is. Mégis a bentmnradtak közül egyesek úgy határoztak, hogy ősszel elhagyják a kü. zöst. A termelőszövetkezet veze'.ői azonban nem csüggedtek. Szorgalmas munkára buzdították a tagokat. A holycs agrotechnika alkalmazásával gyorsan fejlődésnek indult gabonájuk. Kétszer kézzel, háromszor lókapával gyomtalnnított (29.) Sz ügyem be vágtam hát a fejem s végigszáruldotLsm a réti szekér uton, melyet akkor már kövér cseppek poroltak ritkásan, de kíméletlen erővel. Mire a Kei ezs hídjáig jutottam, alábbhagytak a nagy : ílyos cseppek, s ám a következő pillanatban riiü, apró szemekben kezdett ömleni az eső, i ünlha dézsából zúdították volna a nyakamLa. Hirtelen, pár pillanatra kibukott a nap, megpillantottam a csordakutat a láthatár eveién. Ágasa magasbameredve integetett nekem az égből alálibegő, gyöngyén csillogó < V.füer'öny mögül. Ügy eláztam, mire a tövé! vz lihegtem, mintha a Kerezsben fürödtem volna ruhástól. Visszanéztem az útra — s na; vot szívtam a párás levegőből: senki nem követelt, úgy látszik! Nem volt könnyű a kútban a kiemel* téglaiiy.gyta lyukig hatolnom. Az a vén ruhaszáí itó kötél ugyanis, melynek segítségével szo1 ásunk volt leereszkedni, eléggé elnyűt volt már — rejthelyén többszörösen pacallá ázhatott Gyanúsan recsegett, amint leereszkedtem, de megbírt, mégsem estem a kút fenekén rejtett pocsolyába. Rozsdás kis pléhdobo: unkal is megleltem, pár fillér kotyogott is benne. Kicsit körülményesen ugyan, de beleti'.ceritettem az iratokat, s törmeléket sodró, kalimpáló lábbal húzódzkodtam felfelé. A l áva közelében felpillantottam — s a vér megdermedt az ereimben, ijedtemben majd a kölelet is elengedtem! Egy fejet pillantottam meg n kút kávája felett. Valaki várt iám odufent! VII A BAJ BOKROSÁN NŐ... — Anyám, apám! Van nekem egy fakó szívem, pirosra kell festeni! önkívületemben ide-oda vergődtem a viresborogatásban másnap délután s ezt a buta ostobaságot hadartam megállás nélkül. Édesanyám a homlokom törölgette zsebkendőjevei. s összevonta szemöldökét, úgy nézte, hogy az arcom — a szívemmel ellentétben — cseppet sem fakó: vibráló rózsákat rajzolt rá a negyvenfokos láz. A tüdőgyulladáson kívül az átélt izgalmak is alaposan belesegítettek a magas lázba: a vasárnapi verekedés n csordakútnál, no meg Jani és Kazár Lackó esete. Mindkettőt a c vadőrök hurcolták el a szürkeszemű fiatalemberről együtt, mialatt én Kamarás Ervinnel vi rakodtam a pusztán ... Ha észheztértem pár percre a lázból, hol dideregve s fogvacogva, hol elepedve a szomjúságtól és a hőségtől, úgy, ragadtam rtMT " AZ £ LS Ö PíiÖBÁ Irta: DÉR ENDRE m'ntha Kamarás Ervin üstökét markolászn .m.., ö volt az, aki a szárítókötelet markolászta, miközben napvilágra akartam vergődni a kútból. — Ki vagy? — kiáltott le nekem, s úgy megrángatta a hitvány, kopott kötelet, hogy pattogott-recseget, majdhogy le nem pottyantam a mélybe. Megálltam a kapaszkodásban; nem ismertem a hangra. — Nem fejelsz? Elvágom a kötelet! Na, ez a főjegyző fia lesz, Kamarás Ervin! Vagy két éve, amikor bandát alapított, kereskedő, módosgazda ós papfiakból, adjutánmeg az ágy, szélét, — „Anyám, apán.! Van nekem egy lakó Mlveni, pirosra kell festeni!" sának hívott, de én nem álltam kötélnek, mert jól ismertem őkelmét, futtatott volna, mint a kutyáját, s előbb-utóbb a cipőjét is én takarítottam volna, annyira ráragadt apjáról a parancsolgatás. Az apja volt a falu nagyjának a mindenhatója, a kölyök az aprajáé. Ha Kamarás Ervinnek kedve szottyant valamelyik szegényebb gyerekkel verekedni, — s ez sokszor megesett, — a gyerek vagy tessék-lássék verekedett, vagy engedelmesen tűrte, hogy Ervin úrfi a földre teperje, bár jobbára erősebbek, szijasabbak voltak a fő. jegyző fattyúnál az ellenfelek. Engem is földhözvert már néhányszor, bár én nem adtam be a derekam, hanem fogcsikorgatva védekeztem. Hiába, két évvel idősebb volt nálam, s jóltartották naponta henteshússal. A csordakútnál elhatároztam mégis: Kamarás-húst eszek most az egyszer, még ha háromszor is erősebb az úrfi! Kihúzott bicskakával csakugyan elnyisszenteni készült a kötelet, de én nagyhirtelen fellöktem magam a kút kávájára. — Te vagy az, jómadár?! — markolta meg a csuklóm Kamarás, amint a kávát lovagoltam meg. — /Tán kincsesláda után kutattál odalent és semmit nem találtál? No, csak kutass tovább szorgalmasan! Nagyot szorított karomon s igyekezett teljes erővel befordítani a kútba. Valószinű, hogy csak ijesztgetett, s nem mert volna belökni, de én durvélkodásától, s annak tudatától, hogy kilesett, — nagyon nekidühödtem, s úgy vertem ballal, visszakózből pofon, hogy rögtön elkékült a szemetája. Felhorkant s bőszült bikaként ugrott nekem. Rúgott, csépelt, káromkodott, s én némán és elkeseredetten védekeztem. Elkapta balkarom s oly3t csavart rajta, hogy csillagokat láttam fájdalmamben. s úgy éreztem, kimarjult tőből a karom. Erőtlenedtem, s Kamarás kihasználva a pillanatot vadul kapott derékon, felemelt 8 a földhözvert. A tarkóm egy száraz, kőkemény göröngyre koppant ügy, hogy az száz darabra esett szét, s persze kicsi hiján a fejem is ... Nyilaló fájdalmat éreztem a fejemben s kábán és tehetetlenül tűrtem, hogy Kamarás rámtérdel és üt-vág, mar-csépel. Eleredt az orromvére, a számat is felhasította. A vérem ízétől félőrülten, ordítva vetettem fel fejem s le akartam rázni Kamarást. A nyakúmhoz kapott s durván visszaszorított a földre. Ahogy a fejem oldalt bicsakloti, az úton Tucát láttam egy pillanatra, amint lélekszakadva fut felénk. Tuca láttán hihetetlen erő járta át tagjaimat. „Nem maradhatok alul, nem lehet, hogy engem lásson gyengébbnek!" Az meg egyenesen halálom lett volna, ha Tuca belesegít a verekedésbe, s csak az fl közbeavatkozására gyűröm le Kamarást.. . (Folytatása következik) harkukoricájuk rekordtermést, mincmázság átlagot ígér. Az államunk nyújtotta kedvezmények, n beszolgáltatás csökkentése eredményeként az idén négy mázsával kevesebb búzatermés ellenére négy kilogramm hetven dekagramm kenyérgabonát, vagyis fél kilogrammal többet tudtak osztani, mint tavaly. Ugy számítják, kukoricából kilenc kilogramm jut majd egységűnként. Eddig már löbb pénzt osztottak előlegként, mint tavaly a zárszámadáskor öszszesen. Mindez gondolkodóba, ejtette a kilépni szándékozókat. Ezért már 84-re szaporodott azok száma, ukik megváltoztatva eddigi szándékukat úgy döntöttek, hogy mégis az Uj Élet-e, választják. Uj belépőkkel is gyarapodott a szövetkezet. Duozi István iskolai hivatalsegéd követte feleségét és belépett a tsz-be. Már dolgozik is a bőséges kukoricatermés betakarításán. Turi Vllmosné a Szegedi Textilművek dolgozója is visszatért eredeti foglalkozásához. Október 1 -tői már ö is a tsz-ben dolgozik. Az új belépőknek előlegként kiadják egész évi kenyérgabona fejadagjukat. Az ősszel kilépőt lek közül is egyro többen keresik a kapcsolatot a szövetkezettől. Közülük többen résztvettek az augusztus 20-i munkás-paraszt találkozón. A nagyobb mezőgazdasági munkák idején kölcsönkérik a tsz fogatai, a terményszállításhoz. A szövetkezet szívcsen. segíti őket, mert biztos benne, hogy rövidesen ők is vissztérnek a közösbe. fidenauer felszólította a nyugati hatalmakat, lio»y legyenek formai nyilatkoza ot NyugatNémetország megszállásának megszüntetéséről Berlin (MTI). Adenauor bonni kancellár lapjelontésok szerint a főbiztosok útján hivatalosan felszólította a nyugati hatalmakat, közöljék minél o'.obh nyilatkozatban, hogy megszűnte lik NyugatNémetország megszállását. Adenauer kötelezettséget vállalt, hogy a megszállási rendszer formális megsziintelése után nyomban ellennyilatkozatot tesz, amelyben fontos jogokat biztosít majd a nyugati halalmaknak, elsősorban azt a jogot, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Fran. ciaorszüg csapatai a nyugatnémet adófizetők költségén továbbra ts Nyugai-Némctországban maradhassanak. Adenauer ezzel az átlátszó mesterkedéssel egyfelől biztosítani akarja, hogy az uralmának legfőbb támaszát jelentő nmorikai csapatok továbbra is Nyugat-Németországban maradjanak ég hogy a „szuverenitás" kivívásának érdemére hivatkozva próbálja majd hanyatló politikai tekintélyét alátámasztani.