Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-21 / 223. szám

r KEDD, 1954 SZEPTEMBER 21. 9 DELM AGYAR ORSZÍG R csongrádsnegY©i pártbizottság megvitatta a soronieve politikai és termelési feladatokat Szombaton a csangrádmegyei pártbizottság ülést tartott, amelyen résztvett Matolcsi János elvtárs "is, a Központi Vezetőség titkára. A megyei párt-végrehajtóbizottság be­számolóját Németh Károly elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára mondotta el. A beszámolóban ele­mezte a III. pártkongresszus óta el­telt időszak munkáját, azokat .az eredményeket, amelyeket Csongrád megye pártszervezeteinek vezetésé­vel megyénkben elértünk. Meg kell javítani a tanácsválasztás előkészítésével kapcsolatos politikai munkát ' A kongresszus határozatai vilá­gos célt mutatnak, a párt politiká­ja népszerű dolgozóink körében — mondotta többek között Németh elvtárs —« mégis akadozik helyen­ként annak mefelelő végrehajtása. Többek között a tanácsválasztás politikai és szervezeti előkészüle­teiben küzdünk elmaradással, mert ennek a feladatnak nagyságát és a jelentkező nehézségeket számos pártszervezet lebecsülte. A járási pártbizottságok figyelmét arra hívta fel, hogy teljes erejük­kel küzdjenek a választási munkát lebecsülő nézetek ellen. Tudatosít­sák, hogy ez széleskörű politikai harc lesz, nehezebb az eddigi vá­lasztásoknál, de sikeresen megvaló­sítható feladat. Elengedhetetlen a nők, a fiatalok és a pártonkivüliek megfelelő számban való bevonása. Az e téren megmutatkozó szektáns magatartást sürgősen fel kell szá­molni. A jó tanácselnököket meg kell védenünk az ellenséges táma­dásokkal szemben, mert az ellen­ség taktikája az, hogy lejárassa a jó tanácselnököket, akik a törvé­nyességet betartják és betartatják. Ennek a fordítottja is előfordul — az elvtelen népszerűség-hajhászás — különösen az elnökök között. Például a tápéi tanácselnök a vá­lasztásokra való hivatkozással úgy nyilatkozott, hogy most nem kell szorgalmazni a begyűjtést. Az ilyen felfogás ellen is fel kell lépni. A falun és állami szervekben dolgozó kommunistáknak erre különösen fel kell figyelniök, mert a begyűj­tési tervek teljesítését, az állam­polgári fegyelem javulását egybe kell kapcsolnunk a tanácsválasztás jó politikai előkészítő munkájával. Hatalmas helyi lehetőségek van­nak mutatott rá — egy-egy község, város életében, amelyek feltárásá­val a párt célkitűzéseinek megvaló­lósítását jelentősen elő lehet moz­dítani. Például Szegeden a lakás­hiányon úgy tudnak segíteni, hogy feleslegesen lefoglalt hivatali épü­leteket igénybevesznek, vagy össze­költöztetnek. Ezzel mintegy 100 családnak tudnak lakást biztosíta­ni. Hasonló kezdeményezések van­nak Hódmezővásárhelyen is. Cson­grádon a lakosság javaslatára a he­lyi programmba kívánják venni a fürdő jövő évben való megépíté­sét, öt kilométer járda kikövezését, amelyhez a lakosság felajánlotta a szükséges munkaerőt. Több község­ben utak. legelők, kutak stb. javí­tását, rendbehozását javasolták programmba venni. A pártszerve­zeteknek, tanácsoknak ezeket a ja­vaslatokat fel kell karolniok. A beszámolóban foglalkozott Né­meth elvtárs a Hazafias Népfront bizottságok megválasztásának elő­készületeivel. Ennek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a lakosság körében nagy érdeklődés nyilvánul meg a népfront-politika iránt. A pártonkivüliek legkülönbözőbb ré­tegei, a volt demokratikus pártok becsületes tagjai, szívesen vállalták az ezzel járó munkát, nagy várako­zással tekintenek a Hazafias Nép­front működése elé. De azt is meg lehet állapítani, hogy helyenként — különösen a pártonkívüli tömegek — nem ismerik a népfront felada­tait és célkitűzéseit. Van bizonyos kétkedés olyan irányban, hogy nem-e csak a választások idejére létrejött mozgalomról van szó? Ezt a nézetet az ellenség igyekszik táplálni. Szegeden a volt demokra­tikus pártok kompromittált tapjai arról beszélnek, hogy a pártkoalició felújításáról van szó. Ezeket az el­lenséges nézeteket le kell leplezni. A Hazafias Népfront életképes, széles tömegeket átfogó tömegmoz­galommá fejlődhetik, ha működése nem válik formálissá. Az előké­szítő bizottságot segíteni kell ab­ban, hogy a helyi bizottsági tagokat megválasztó népgyűléseken a he­lyi dolgozó lakosság minden rétege nagy számban képviselve legyen. Ezeken a népgyűléseken ismertetni kell a Hazafias Népfront helyi pro­grammját, amit a párt vezetésével kell kidolgozni és a népfront-bi­zottságokba megválasztott kommu­nisták vezetésével a népfront azon­nal kapcsolódjon be a választást előkészítő munkába, a megye fel­szabadulásának 10. évfordulója méltó megünneplése előkészítésébe. És ebben a munkában minden tár­sadalmi- és tömegszervezetet akti­vizálni kell. Széles körben magya­rázzák meg a népfront célját és feladatait és tagjaik sorából a leg­jobbakat javasolják a Hazafias Népfront helyi bizottságaiba. öntevékenyebb vezetést az iparban Az ipari eredményeikről szólva elmondta Németh elvtárs, hogy a kongresszus határozatainak végre­hajtásában számos üzemben van­nak eredmények. Ennek bizonyíté­ka, hogy 14 üzemünk kapta meg az elmúlt hónapokban az élüzem ki­tüntetést. Az augusztus hónapban az év eleji adósságunkból tervünk 106.7 százalékos teljesítésével 9 millió 600 ezer forintot törlesztet­tünk. A munka termelékenységé­nek növekedése terén is van némi javulás. A munka termelékenysége 3 százalékot javult július hónapban az év előző hat .hónapjával szem­ben. Az elért eredményekkel azonban egyáltalán nem lehetünk megelé­gedve, mert megyénk üzemeinek jórészében emelkedett az önkölt­ség. Az 1954 második negyedében tervezett 0.2 százalékos csökkentés­sel szemben az önköltség 2.8 szá­zalékkal emelkedett. Ehhez hozzá­járult, hogy 4 millió forinttal több nyersanyagot, 5 millió forinttal több különféle költségeket használtak fel megyénk ipari üzemei a tervezet­tel szemben. A béralaptúllépéshez nagy mértékben hozzájárult, hogy az utóbbi időben számos területen nem tartják be a technológiai fe­gyelmet, egy-egy műveletet elha­nyagolnak, ami rontja a minőséget és normacsaláshoz vezet. Az ön­költség emelkedéséhez hozzájárul még a munkafegyelem lazasága, a munkaerővándorlás és a táppénze­sek növekedésének a száma. Az e téren jelentkező hibák fő okát abban kell keresni, hogy a megyében a gazdasági vezetők, párt és szakszervezeti szerveink nem egészen öntevékenyek és kezdemé­nyezők a kongresszusi határozatok végrehajtásában. A gazdasági veze­tőink egyrésze nem tárja fel őszin­tén és nyíltan a párt és a dolgozók előtt az üzem problémáit. Mindent felülről várnak. Példa erre a me­gyei építőipari tröszt munkája, amit a megyei pártbizottság végre­hajtóbizottsága megvizsgált. Gyólai elvtárs, a tröszt igazgatója, azt tar­totta, hogy az építőiparban nem lehel; az önköltséget csökkenteni. Amikor a végrehajtóbizottság ezt a magatartását keményen elítélte és határozatot hozott a munkák meg­javítására, pár hét leforgása alatt másfélmillió forintot találtak, ami­vel az önköltséget csökkenteni le­hetett elfekvő anyagok felhaszná­lásával, a munka észszerűsítésével Németh elvtárs a továbbiakban a munkaversenyszervezés fontosságá­val foglalkozott. A racionalizálásról AB adminisztrációs dolgozók lét­számának csökkentése a dolgozó többségének helyeslésével találkozott. Ez szükséges intézke­dés, mert olcsóbbá és egyszerűbbé teszi a vezetést és csökkenti a bü­rokráciát. Szembe kell szállni az ellenség állal terjesztett ée helyen­ként jóhiszemű munkásoknál is ta­lajra találó nézetekkel, amelyek a racionalizálást úgy tüntetik fel, mintha ez a nép életszínvonala emelése ellen irányuló politika vol­na. Ez nem igaz, mext a létszám­csökkentés során visszamaradt bér­alapot a nxagasképzettségű szak­munkások bérkiegészítésére jó­részbem fed lehet használni. Ezzel egy időben a párt és a kor­mány , takarékossági intézkedésé­nek helyes végrehajtását és politi­kai vonalon való megmagyarázását is biztosítani kell. A szegedi egye­temeken külön gondot kell fordíta­ni a politikai munkára, annak megmagyarázására, hogy mi tette szükségessé az ösztöndíjak csök­kentését, a kollégiumi ellátás emelését, az ipari tanulóknak nyúj­tott kedvezmények csökkentését, a szociális ós kulturális juttatások szabályozását. Mindez csak akkor valósítható meg, ha a funkcionáriu­sok az élet minden területén — és elsősorban a kommunisták — tel­jes felelősségérzettel harcolnak ezeknek a feladatoknak a megva­lósításáért A kommunisták felelőssége az őszi munkák során Különösen fontos hangsúlyozni a kommunisták nagyobb felelősségét továbbfejlődésünk kulcskérdésének, a mezőgazdaság fejlesztésének si­kere érdekében. Minden idegszá­lunkkal, a pánt teljes mozgósításá­val kell harcolni népünk jövőévi kenyerének biztosításáért, az idő­ben és jól végzett talajmunkával a magasabb terméshozamért. Ebben a munkában különösen nagy szük­ség van a mnnkaidő jó kihasználá­sára a termelőszövetkezetekben, gépállomásokon és az egyénileg dolgozó parasztgazdaságokban. Szükség van agronómusaink szak­értelmére, a termelési bizottságok hozzáértő támogatására, a párt fel­világosító szavára, a tanácsok, a tömegszervezetek, a dolgozó kom­munisKák odaadó munkájára. Az őszi munka jó ütemben indult meg a megyében. Szeptember 10-ig az elmúlt év hasonló időszakával szemben több mint 8 ezer holddal nagyobb területen végeztünk trá­gyázást. Tavaly augusztusban az egyéniek egyáltalán nem vásárol­tak műtrágyát. Ez év augusztusá­ban viszont 14.961 mázsa pétisót, 6522 mázsa ezuporfoszfátot és 345 mázsa kálisót vásároltak meg. To­vábbi növekedésre lehet számítani. Azonban több területen lassan ha­lad a vetőmag előkészítés, a vető­mag tisztítás, pedig gépállomá­sainkon 28 szelektor áll, többnyire munka hiányában. A vetőmagtisz­titást sürgősen meg kell gyorsítani. A hosszú ideje tartó csapadék­mentes száraz idő következménye­ként a dolgozó parasztság nagyobb esőre vár. Politikai munkával meg kell értetni, hogy a talajned­vesség most még olyan mértékű, hogy a mag biztosan jól kikel. A gépállomásokon viszont fontos feladat •— hangsúlyozta a beszá­moló —, hogy a következő hetek­ben növekedjen az egy gépre eső teljesítmény, csökkenjen az üzem­anyagfogyasztás. Jó minőségű ta­lajmunkával segítsék a hároméves mezőgazdasági fejlesztési terv meg­valósítását. A politikai munka szempontjából hangsúlyozni kell a siránkozó han­gulattal szemben, hogy ha gyen­gébb is volt a gabonatermés, ugyanakkor nem ritka a 40 mázsás kukorica- és a 200 mázsás cukor­répa-, a 120—130 mázsás átlag hagymatermés sem. Ha ehhez hoz­zátesszük azt a hatalmas baromfi­állományt, amilyen még nem volt megyénkben, akkor minden ala­punk megvan ahlhoz, hogy dolgo­zó parasztjaink ne siránkozzanak, hanem maradék nélkül a kapások­ból is tegyenek eleget beadási kö­telezettségüknek. A politikai bi­zottság nemrégiben tárgyalta az ál­lampolgári fegyelem problémáit Csongrád megyével kapcsolatban. Megállapította, hogy hiba volt a funkcionáriusok példamutatása kö­rül. E téren az elmúlt hetekben lényes javulás történt Csongrád megye gabonabegyüjtési tervét 100.5 százalékra teljesítette. Most, aimikor elmaradás van az őszi ka­pások, különösen a kukoricabe­gyüjtésben, és a sertésbegyüjtés­ben, ismét' a párttagok legyenek azok, akik élenjárnak a beadásban. A funkcionáriusok és a kommu­nista szakemberek is vegyenek részt a falusi népnevelő munkában. Augusztus óta van némi javulás a termelőszövetkezetek megszilár­dítása és továbbfejlesztése terén. Augusztusban 103 tag lépett a ter­melőszövetkezetekbe, az elmúlt hét folyamán újabb 16 tag kérte fel­vételét. Hódmezővásárhelyen ala­kulóban van egy termelőszövetke­zet. Előkészítő bizottság alakult Asotthalmon 40 fővel, Bakson 12 fővel. A dolgozó parasztság részé­ről azonban ennél sokkal nagyobb az érdeklődés a termelőszövetkeze­tek iránt, azonban egyes termelő­szövetkezetekben elzárkóznak az elmúlt év őszén kilépett dolgozó parasztoktól. Hódmezővásárhelyen különösen a középparasztokka] szemben jelentkezik szektáns maga­tartás. A pártbizottságok feladata, hogy a termelőszövetkezetekben élő kommunistáknak megmagyarázzák, hogy a szektáns magatartásukkal a tsz-mozgalomnak és saját maguk­nak ártanak. Türelmesen kell fog­lalkozni azokkal is, akik kilépési szándékukat bejelentették, hogy jobb belátásra birják őket a meg­győzés módszerével. A megyében a termelőszövetkezetek nagy részénél megvan az előfeltétele annak, hogy jelentős előrehaladást te­gyünk a termelőszövetkezetek po­litikai és számszerű megerősítése terén. A párttagság szívesen vállal párimegbízafást A megye pártszervezeteinek éle­téről szólva Németh elvtárs hang­súlyozta, hogy lanyha a párt belső élete. Kevés párttag végez párt­munkát. Elég gyakori, hogy a párt­rendezvények néptelenek, határo­zatképtelenek. A pártszervezetek ereje pedig a párttagok aktivitásá­ban van, ami elképzelhetetlen ele­ven, lüktető pártélet nélkül, amely­nek fontös része a kommunisták taggyűlése. Tapasztalataink azt igazolják, hogy a párttagság szí­vesen vállal pártmunkát, ha adnak nekik pártmegbízatásokat. Számos párttag azért nem cselekvő, mert több alapszervezetben gyenge a ve­zetés stílusa* sablonos és nem a párttagságban, hanem ebben kell keresni annak okát, hogy a párt­tagság egy része passzív. Hogy a párttagság szívesen vállalt munkát, arra jellemző a hódmezővásárhelyi pártbizottság esete, Amikor a vá­rosi pártbizottság tagjai a közel­múltban 50, ezelőtt passzív elvtárs­nak vélt párttaggal elbeszélgettek, mindannyian vállaltak örömmel pártmunkát. A pártélet fellendítése az alapszervezetekben nagymérték­ben a járási pártbizottságok mun­kájától függ. Nevelni kell az alapi­szervezetek vezetőségeit arra, hogy hogyan kell vezetni, hogyan kell pártbizalmi értekezleteket tartani, melyek az utóbbi időben szinte tel­jesen elmaradtak. rA" veadbőknek a helyszínen kell tanítaniok az alapszerveze leket ar­ra, hogyan keli értelmesen és ér­deklődést keltve foglalkozni a leg­fontosabb kérdésekkel. Elsősorban a kommunista vezetőknek kell vál­toztatni eddigi magatartásukon, ki kell menniök a párttagság, a nép közé, hogy a párttagság egésze megértse az ő példájukon, hogy a párt politikáját nap, mint nap magyarázni kell a dolgozók min­den rétege közöitt. A kommanista vezető sok alkalmat talál orra, hogy tudatosítsa a párt politikáját. Tartson előadásokat a népnevelők­nek tartson kisgyűlóseket, pártna­pokat, vegyen részt gazdagyúlése­ken. Tájékozódniok kell a lakosság problémáiról, hangulatáról, ismer­niük kell a funkcionáriusoknak az ellenség munkáját, mert csak így tudnak eredményesen harcolni az ellenséges nézetekkel szemben. Szükséges, hogy kilépjenek a szűk funkcionárius! körből, hogy fellen­düljön a pártáiét, de «s ne jelentse azt, hogy hátat fordítunk a gazda­sági munkának, hanem éppen segít­se elő azok sikeres megoldását. Ezt csak úgy érheltjük el, ha a kommu­nisták megértik felelősségüket és a tömegek között magyarázzák a párt politikáját, mozgósítva őket sokrétű feladataink megoldására, — fejeződött be a beszámoló, amit élénk vita követett. A hozzászólásokra lapunk követ­kező számaiban visszatérünk. Adenauer nem hajlandó külpolitikai vitát engedélyezni Berlin (MTI). A bonni kancellári hivatalból eredő hírek szerint Adenauer közölte munkatársaival, hogy — tekintettel a küszöbön álló nemzetközi tárgyalásokra — a szövetségi gyűlés már többször él­ódázott külpolitikai vitájának to­vábbi elhalasztását kívánja. Aden­auer állítólag hozzáfűzte, hogy a nyugatnémet külpolitika mostani — „sorsdöntő" napjaiban nem hajlan­dó az ellenzék és egyes hűtlenekké váló koalíciós partnerek bárdja alá hajtani fejét. Mint a bonni kan­cellár k.jelentette, „nincs kizárva", hogy a közeli napokban megfelelő formában külpolitikai nyilatkozatot tesz, vitát azonban egyelőre nem kíván erről a kérdésről (27) 2. Vadméhek döngicsél* tek a féligérett szőlősze­mek között, a diófa­menti kislugasban, egyhangú zenéjük a szo­bába is beszűrődött a nyitott ablakon át, s engem jóleső délutáni álomba ringatott. Arra riadtam fel, hogy a méheknek vetélytársa akadt s nem akármilyen. Egy idegen, sohse­látott fiatalember olvasott valami verset, zümmögőn, halkan, mégis forró indulattal, a lugas előtt. Édesapám, Pali bácsi, Kazár Lackó, Jani s két szomszéd: Kertaljai bácsi és a belappadtszemű, zörgőmellű uradalmi bognár, Lupsán, karéjban ül körülötte s moz­dulatlanul hallgatták. Kicsit fátyolos volt a hullámos fekete hajú fiatalember hangja, nagy szürke szeme furcsán remegett moz­gékony, sűrű szemöldöke alatt. Kíváncsian hallgatóztam. Az álomtól kicsit kábán, s meg­lepetten hallgattam az ismeretlen költe­ményt: Kik ott álltok a vérbfrák előtt, Keményen, hajthatatlanul, jó társaink, derék katonái a Pártnak, n.llllók váqya, dühe, akarata ípit alálok roppant dobogót! Szobormereven, dermedt csendben ügyeltek apámék a hangra. A különös zsongású sza­vak végiggördülíek a kert gyepén, s odébb a rét virágain. A délutáni álmába süppedt rét AZ E1SÖ PRÓBA Irta: DÉR ENDRE felütötte fejét a szóra. Kicsi pillék, mint ál­mukból riasztott virágszirmok, a kéken le­begő végtelenbe szálltak. A vers nekizúdult a szürkeszemű legény száján: A gúnyánk rongy, Gyomrunkból éhség bődül Fii dcsúr, gyáros, pap, jegyző sanyargat, Csendőr, bí ó zargat. De nő a tábor, mint a högulyal A szájatokból -zót mindünk nehéz fúvása szaggat: Kenyeret! tőidet! Proletár-forradalmat! A diktatúra emléke megragyog mocsoktalan. I Hét év gyötrelme Jajdul. Az árulók pofája boltrasápad. Most megemelkedett a hulláimoshajú fia­talember hangja s a húsunkba csapott éle­sen. Körületek fenyegető árzás. A gyárakban a kalapács öles szikrákat csattant, S veszett haraggal a grófok földjét a zsellér úgy kaszálja, mint hogyha úri fejeket nyisszantana! A hallgatók szája szögletére kémény vo­nás futott, úgy figyelték a fiatalembert, Va­lamennyiük ajka kö­rül megláthattam ezt a barázdát — mintha éles késsel hasították volna oda. Sohsemér­zett szorongás bizsergett az én torkomban is, tán akkor éreztem leg­hatalmasabban életemben, hogy csodálatos ereje van a költői szónak!... Édesapám a torkát köszörülte halkan, mint mindig, vala­hányszor nagyon felhevül. Jani és Kazár Lackó szeme ráparázslott mereven a felolva­sóra, Pali bácsi s a két szomszéd leszegte fejét a földre, de az ö szemük is úgy égett, mint tarlóláng a nyári estében. Lábujjhegyen lopakodtam a lugashoz. A fiatalember tovább lapozott, száját is szóra nyitotta, de hirtelen megnyikordult a kert­ajtó. Én háttal álltam a kiskapunak, nem láthattam, ki jön. Ez a többieket se nagyon érdekelte, Lupsán bácsin kívül senki nem nézett arra. ö felemelte láztól foltozott arcát — s elmeredt a látványtól. Megragadta az ismeretlen legény kezét s fulladtan szólt: — Leveli! Mielőtt dermesztő rémületembői ocsúdva a kisajtó felé fordultam volna, a hullámos­hajú fiatalember hirtelen mozdulattal az in­gem bugyrába gyűrte az iratokat s moso­lyogva, halkan, derűsen mondta: — Iszkolj vele, öcsém, dugd e! jól! (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents