Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-26 / 228. szám

VASÁRNAP. 1854 SZEPT. 26. DELMUGYÜRORSZŰG A Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottságának közleménye A Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottsága szombaton dél­után ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy október 3-án délelőtt !) órára választói nagygyűlést hív egybe Szegeden a Klauzál-téren. A nagygyűlésen megválasztják a helyi Hazafias Népfront Bizottsága tagjait és megválasztják a küldötteket az Országos Népfront Kon­gresszusra. Az előkészítő bizottság felhívja Szejjed valamennyi dolgozóját: készüljenek a nagygyűlésre, vegyenek részt minél nagyobb számban a Hazafias Népfront nagy szegedi seregszemléjén. Felhívja a párt­ós tömegszervezeteket, hogy a lakosság körében propagálják a Haza­fias Népfront jelentőségét, szükségességét, célját és feladatait, tart­sanak röpgyűléseket, ahol a programmot ismertetik, hívják meg a dolgozókat az október 3-i nagygyűlésre. A Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottsága felhivja Szeged dolgozóit, hogy szervezetten vo­nuljanak majd a Klauzál-térre és egységesen válasszák meg a szegedi Népfront Bizottsága tagjait és jelöltjeinket az Országos Népfront Kon­gresszusra. HÍREK Köszöntő Szombaton délben, a követ­kező szavakat hallották a Szé­chenyi téren járók a hangszó­róból: „A Szegedi Béke-zete­kar Lakatos-brigádja vidám zeneszóval köszönti a békeköl­csönjegyzésben élenjárókat". Felhangzott a zenekar hege­dűiből a dal, szépen húzták a brigád tagjai, fél órán keresz­tül a köszöntőket. Sokan érez­ték Szeged dolgozói közül, akik példásan veszik ki részü­ket az V. Békekölcsön jegyzé­séből, hogy nékik szól a zene, — jól esett a kedvesség. Fél l m r órán keresztül szólt a zene, s 3 mn.St ny t>rrn1 C-/ÍTr, hirnrlna ín. * most az erről szóló híradás so­' rai is köszöntik azokat, akik [ példás jegyzéssel fejezték ki [ hazaszeretetüket. PMdátfnuiatá tanácUaptU A minisztertanács felhívására megmozdult az egész ország: mun­kások, parasztok, értelmiségi dolgo­zók adják kölcsön forintjaikat az államnak. — becsülettel jegyeznek Ötödik Békekölcsönt. Olyan napok­ban történik ez a hazafias meg­mozdulás, amikor nagy események előtt áll a magyar nép: készülünk, hogy megválasszuk képviselőinket a tanácsba. A mostani békekölcsön­jegyzés a tanácsválasztások előes­téjén folyik. A hazafias megmozdu­lásban a tanács tagjai is méltóan kiveszik részüket. Báló János ta­nácstag, a terv állandó bizottság tagja — 800 forintos jegyzésével bizonyította be, hogy ő is ki akarja venni részét az országo* építő kölcsönjegyzésből. Gimesi István ta­nácstag, az Épületszerelő Vállalat dolgozója, fizetésének 90 százalékát jegyezte, Nagygyörgy Mária ta­nácstag pedig a 100 százalékát. Tombácz Imre Vb. elnökhelyettes fizetésének összegét 30, százalékkal túljegyezte. És lehetne sorolni a ta­nácstagok neveit: Zöldi Imrénét, Szegi Istvánt, Bálint Lajosnét, akik valamennyien példamutatóan je­gyeztek. __ — MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES értesítette a Városi Tanács népművelési osztályát: Sze­ged felszabadulásának 10. évfor­dulója alkalmával részt akarnak venni a szegedi dolgozók ünnepén és október 11-én, hétfőn délután és este a szegedi Nemzeti Színházban bemutató előadást tartanak. Tetszetős kivitelben zárt női cipők gyártását kezdték meg a szegedi cipőgyárakban A Délmagyarcrszági Cipőgyár­ban október elsején újtípusú bor­júbox és borjúvelurból készülő, lakkal díszített zárt női cipők gyár­tását kezdik meg. A nyári szan­dálok után az új téli modell gyár­tására való sikeres áttrés ér­dekében a szabászok legtöbbje már e héten az elsejével gyártásra ke­rülő cipők felsőrészeit készíti. Közülük eddig legjobban Rácz II. István tűnt ki, aki két műszak alatt tíz pár cipő felsőrészéhez elegendő anyagot takarított meg. A szabászok a megtakarított anyag Ytán különben prémiumot kapnak. A Szegedi Cipőgyárban már csak­nem egy hónapja gyártják az új­típusú zárt félcipőket. A kétféle színben, hatfajta modellben ké­szülő tetszetős gumitalpú női ci­pők olcsón, száz forinton aluli áron kerülnek majd forgalomba, — SZEPTEMBER 28-ÁN, kedden délután 6 órakor a Városi Béke­bizottság nagytermében (Széche­nyi tér 11.) ünnepélyes békegyűlés keretében alakul meg a Belváros I. kerületi békebizottság. A béke­nagygyűlés műsorát változatos kul­túrműsor teszi színessé. Az estre minden szegedi békeharcost szere­tettel vár a Városi Békebizottság. — E HÉTEN NYÍLIK MEG a Délmagyarországi Közétkeztetési* Vállalat 80.000 forintos beruházás­sal épített új konyhája a Szegedi Járásbíróság épületében. A jelenleg a Szakszervezeti Székházban levő, egészségügyi okokból megszűnő konyha itt folytatja működését, s továbbra is kb. 500 fő napi étkezte­tését tudja biztosítani. A közétkez­tetést igénybe vevő dolgozók az itt berendezett ebédlőben elfogyaszt­hatják ebédjüket. Az új helyiség elsősorban egészségügyi szempont­ból jelent előnyt, de egyben jobb minőségű étel készítésére is na­gyobb lehetőséget biztosít. — TÖBB MINT 250 hanglemez van a -Konzervgyár lemeztárában A harmadik negyedévben közel 2000 forintot fordítottak lemezek vásárlására. A lemezek között ma­gyar nóták, operarészletek, táncze­ne és mozgalmi lemezek vannak. A dolgozók szívesen hallgatják reggel, munka közben is a vidám, szóra­koztató muzsikát. — A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETE Nyugdíjas Csoportja ma délelőtt 10 órakor a Hajnóczi utca 10. szám alatti he­lyiségében taggyűlést tart, melyre tagjait az ügy fontosságára való tekinlettel elvárja. — SZEPTEMBER 28-AN, kedden délután 4-től 6-ig a Vásárhelyi su­gárút 67. szám alatt Jenei Józsefné, a Kossuth Lajos sugárút 63. szám alatt Koczka Kálmánné, a Petőfi Sándor sugárút 89. szám alatt Báló János, szeptember 29-én, szerdán délelőtt 10-től 12-ig a Tanácsházán I. emelet 105-ben dr. Lóránt László tanácstag tart fogadóórát. A 6511 Építíiipari Vállalat dolgozói vállalják: Október 15-re átadják az új lakóknak a Jósika-utcai bérház két háztömbjét ff A kormányprogramm feladattá tette, hogy több lakást építsünk. Szükség is van erre, hiszen az el­múlt rendszer átkos örökségként sok dohos, egészségtelen, vizes pin­celakást hagyott ránk. Azok az emberek, akik akkor még a ke­nyérrevalót is alig keresték meg és azt nézték, hol húzhatnák meg ma­gukat kevesebb pénzért, ma szebb, napfényes otthont akarnak teremi teni családjuknak. A növekvő igények kielégítésére a mult évben Szegeden is 200 la­kás építését kezdték meg. Roha­mosan nőttek a falak. Még a téli hidegben is dolgoztak a kőművesek. Az arra járók elégedetten figyelték a munkát. Aztán valahogy meglassult a munka üteme. Számtalan ne­hézséggel küzdöttek a 65/1 Épí­tőipari Vállalat vezetői. Munkaerőhiány, a munkafegyelem lazasága, hanyagság, nemtörődöm­ség, a felsőbb szervek sokszor bü­rokratikus intézkedései hátráltatták a munkát. Mindezek ellenére, ha lassabb ütemben is, de haladt a munka. Tető alá került a Jósika utcai ház­tömb és megkezdődött a belső munka, a lakószobák falainak va­kolása, a víz-, gáz-, a villanyvezeté­kek szerelése, stb. Az elmúlt hetekben üzemeinkben új versenymozgalom indult az évi terv teljesítésére, felszabadulásunk 10. évfordulójának megünnepléséárt. A Jósika utcai ház építői is vál­lalást tettek. Megfogadták, hogy október 15-re átadják az I-cs cs Il-es szekciót (háztömböt). Ez azt jelenti, harmincegy la­kásba október 15-én beköltöz­hetnek az új lakók CBékében akarok élni Lévai László népnevelő az Élel­miszerkiskereskedelmi Vállalat 10. számú boltjának dolgozója, pénte­ken délután felkereste a Fecske­utca 11. szám alatt lakó özvrgy Herczeg Sándornét, aki 96 éves öreg néni és a lányával együtt él, aki 73 eves. Lévai László így szá­molt be látogatásáról: — Az öreg néni nagyon szívesen fogadott, s mikor megtudta, hogy mi járatban vagyok, örömmel mondta, hogy szívesen jegyez Bé­kekölcsönt. "Békében szeretnek élni ctthonomban — mondotta — szerényen, nyugodtan. Nem aka­icm a bunkert, a háborút, nyugodt életkörülmenyek között akarok élni. örülök, hogy felkerestek és lányommal együtt jegyzünk 50—50 forintot-". Beszélgettünk még a két öreggel a kormányprogrammról, az új nyugdíjrendeletről. A ház építőinek szárnyakat adott azt a tudat, hogy ennél szebb aján­dékot nem adhatnának Szeged la­kóinak. Fogadalmuk valóraváltá­sáért olyan munkákra is vállal­koznak, ami már nem az ő fel­adatuk lenne. Például a III-as épü­lettömbén ők végzik a burkolást. A Miklós kőműves brigád tagjai szív­vel lélekkel végzik ezt a munkát. A kis beton kockák nyílegyenes sorokban, szorosan egymásmellé zárkózva burkolják a folyosók, előszobák, konyhák, padozatát. Különösen Kasza Mihály elvtárs ér­demel dicséretet. Nem lehet azonban ugyanezt el­mondani az épületben dolgozó minden munkásról. A szakipari vállalat egyes dol­gozóinak munkájára igen sok panasz. A Szakipari Vállalat­tól nem irányítja, nem ellen­őrzi a dolgozók munkáját senki. Ezért van a nagyfokú pazarlás is. Az elmúlt napokban is lekevertek körülbelül egy köbméter cementet, amit nem használtak fel és még most is ott áll a szabadban, hasz­navehetetlenné válva. Az egyik épület feljárója mellett nagymeny­nyiségű csempét halmoztak fel. Az értékes burkolóanyagra kőtörmelék, föld, piszok hullott, és igen sok összetört. Amellett, hogy így dol­goznak, igen lassan haladnak a munkával is. Kevés a festő, aki a szobákat, ablakokat festi. Pedig amíg ők el nem készülnek, a par­kettázók sem dolgozhatnak. A munka lassúságáért a Szakipari Vállalat vezetősége a felelős, mert például készenállnak az ajtók, de mint a festők mondják, nem fest­hetik, mert hiányoznak róla a zá­rak. Laudisz Pál öreg kályhásmester is arról panaszkodik, egyedül dol­gozik az épületben, de neki sem lesz munkája, mert nincs a cserép­kályha készítéséhez anyag. Nem biz­tosították időben a kész lakások­hoz a kályhát. A vezetőség arra hivatkozik, a Romhányi jíályha­gyár nem szállította időben a meg­rendelt kályhákat. Hiányoznak azonban még a gázórák, a gáztűzhelyek, s a vízcsapok is, amelyekne* pedig már ott kellene lenni. Napokon belül megkezdik a par­kettázást, ami az usols • munkafo­lyamat és ezzel egy időben szerel­hetnék ezeket is, hogy minden idő­ben elkészülhessen. Ezek «,z u'.oisó simítások már ugyan, do elenged­hetetlenek ahhoz, hogy a lakások kényelmesek legyenek. Ezek az ap­ró munkák is sok gondosságot és lelkiismeretességet kívánnak. Kész lesz a két épület — mond­ják a vállalat dolgozói, sőt ha segítséget kapunk, a másik két épületet is be tudjuk fe­jezni novemberben. Ez újabb 31 lakást jelentene. Segítség kellene. A Szakipari Vál­lalattól szakmunkások kellenének, csempézők, festők, kályhásak, par­kettázók, akik gyorsan befejezhet­nék a munkákat. A dolgozók munkáját azonban megzavarta egy hír. Az a hír jár­ja, hogy az építkezésen lévő így is kevés szakmunkás egy részét el akarják vinni másik munkahelyre. Ez a hír elégedetlenséget kelt a dolgozók között és kedvüket veszi a munkától. Tudiák azt, hogv adott szavuk teljesítésétől, az épületen dolgozók munkájától függ 31 dol­gozónak és családjának új otthonra találása, Példátmufa'ó ifiúmunlfás BARCZA MARGIT. az Ecsetgyár DISZ­titkára. Barcza Mar­git az iskolaecset­gyártó részlegben dol­gezik. Kiváló mun­kás. Együtt jegyzett Csányi Etával és Var­ga Máriával. Egyen­ként 400—400 forin­, tot adtak. Szívesen I adták és jószívvel. ba« ké­(32) F Alkonyatkor egy su­dár lány megintcsak be­lépett a szobába. Szőke haja selymesen világí­tott a homályban, kék szemével Jani ágya felé kutatott, s kicsit megpirult, látva, hogy Jani nincs egyedül. Bazsa felemelkedett a székről s elmeredve bámult; Veronra; az se mozdult. — Kínos csend keletkezett. A verejték elöntött s re­megve vártam, mi lesz... De különösebb nem történt, csak Veron szólalt meg kicsit megbicsakló hangon: — Hogy érzed magad Jani? — Tűrhetően, Veron. — Egy kis ... almát hoztam, meg rackot. — Köszönöm. — Megkóstolod? — Most nem kívánom, majd kicsit sőbb. Veron többet nem szólt, hanem kirako­dott az asztalra. Aztán búcsúzott, s az ajtó­ból ennyit szólt vissza: — Anyád mossa meg majd, mert befes­tődött a permetlétől. Akkor már mosolyogni is tudott, sőt visz­szajött s az arcom is megsimogatta: — Juli jobbulást kíván. Odakint mégis eltörött a mécses, amint csakhamar megtudtuk anyámtól. Fejcsóválva jött a szobába: — Mit csináltatok a Nyéki-lánnyal? Patakzott a könnye Veronnak, mikor le­szaladt anyám mellett a juharfák alatt, lélek­szakadva futott, hogy ne lássa sírni senki Janiért. Összetört kedvesét siratta-e, vagy összetört boldogságát?... Mind a kettőt tán ... Bizonyos, hogy akkor láttuk utoljára Nyéki Veront. Beleveszett a pusztaságba egy életre, eltűnt a szemünk elől. Csak a mályva szirma rezgett sokáig a pásztortáskák sok piciny szíve ciripelt lábanyomán ... Bazsa nem dobálta ki a lapospusztai gyü­mölcsöt, — úgy tett. Janival együtt, mintha semmi nem volna az asztalon... Csak én nem vonakodtam, nekiláttam derekasan. A "amatos-leves kajszinbarack pompásan fel­üdített. Hanem édesapámnak hasztalan dicsér­AZ £LSÖ PRÓBA VIII. VÁNDORFELHÖK Irta: DÉR ENDRE Apám végülis kormányt s én s Pali bácsi Csaba felé is velük men­valamikor lejét vették az igazsáq­keresönek, ma arra ítélik, hogy éhen for­dujon fel..." tam a gyümölcsöt, amikor úttól-porosan s fa­kó arccal lekászálódott a kerékről s homlo­kát törölgetve rogyott egy megviselt zsám­lira. Nagyot öregedett ez alatt a néhány nap alatt apám, összehúzott szeme körül elmé­lyültek a szarkalábak. Egyre a környéket járta Pali bácsival, s minden este a szokott módon állítottak haza: — Sehol semmi... Hiábavaló volt minden igyekezet: messze nyúltak a laposi uradalom csápjai. Valami­kor fejét vette az igazságkeresőnek, — ma arra ítélik, hogy éhen forduljon fel — csalá­dostul! irányította tem. Okány táján, a Hosszűfoki csatorna gát­ján indultunk Békésen át, mert ez volt a legkurtább s legcélszerűbb út. Gyönyörűtüzű hajnalon szálltunk kerékre. Amint a gátra csaptunk, Gyanté felől a csatorna túlpartján sötétlő bükkösben koránkelő énekesmadarak zengtek-trilláztak szaggatottan, könyörgő himnuszokat bocsájtva a rejtőzködő Nap felé. Nem fújták hiába, mert kisvártatva ki­bukott a messzeség szürke habjaiból a Nap, akár egy mosolygószemű hableány, arany­vörös hajáról lebontotta a fekete pántlikát, s széthulló fürtjei olyan sugarakat hintettek a messzeségek minden tájára, hogy egyszerre nagyot nyújtózott a világ, csak úgy ropogtak a csontjai... De csodálatos dolog is a nyári hajnal­hasadás! Az ember szeme telefut könnyel a szépségétől, szivében, mint ősréten a virá­gok, kivirulnak a legtarkább érzések s gon­dolatok, keze-lába megtelik sziklagörgető erővel! A kezünk s lábunk erejére nagy szükség volt, mert a gátat súlyos szekérkerék szántot­ta sokszorosan össze, s akkora gödrökön dö­cögött át két rozoga kerékpárunk, hogy min­den pillanatban az volt az érzésem: szétesik mindkét gép, s a tizennyolckilométeres gát oldalában kell letáboroznunk, távol minden emberlakta fészektől, amíg ismét összerakják apámék s tovább indulhatunk. Pali bácsi kerékpárjának a láncát ugyanis csak az imádság — azaz inkább a káromko­dás tartott, egybe: dróttal pótolta ki az egyik hiányzó láncszemet öreg barátom. Hatalmas, hihetetlen súlyos váza volt a kerékpározás hőskorából származó tákolmánynak, PaM bácsi egy fejje] volt nagyobb nálunk.'ha rá­lovagolt ... (Folytatása következik}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents