Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-03 / 208. szám

oelüaogynrorsziig PÉNTEK. 1954 SZEPTEMBER S. Megkezdődött a manilai SEATO-ériekezlet szakértőinek tanácskozása (MTI) Mint sajtójelentések hírül adják, szerdán délután Manilában megnyílt a SEATO-értekezlet szak­értőinek tanácskozása. A szerdán megnyílt szakértői ta­nácskozáson — akárcsak a szep­tember 6-án kezdődő hivatalos ér­tekezleten — nyolc ország küldöt­tei vesznek részt. Ez a nyolc or­szág: az Egyesült Államok, Nagy­Britannia, Franciaország, Ausztrá­lia, Uj-Zeeland, a Fülöpszigetek, Thaiföld és Pakisztán. Noha a hivatalos értekezlet csak a jövő hét elején kezdődik meg, a résztvevő hatalmak előtt máris alapvető nehézségek merültek fel. Ismeretes, hogy a nyugati hatalmak és elsősor­ban az Egyesült Államok arra törekedtek, hogy a délkelet­ázsiai paktumban részt vegyen e térség valamennyi valóban Jelentős országa, tehát India, Indonézia, Ceylon és Burma is. Az erre irányuló kísérletek kudar­cot vallottak. Ezért a későbbiekben azzal az érveléssel igyekeztek rá­venni a fent említett országokat az értekezleten való részvételre, hogy ott elsősorban ne katonai kér­désekről tárgyaljanak majd, ha­nem »a délkeletázsiai országok számára nyújtandó gazdasági se­gítségről*. A londoni rádió kom­mentárja, amelyet a »Spectator« című konzervatív hetilap szerkesz­tője írt — hangoztatta: "A gazda­sági segítség jelszava sem eléggé csábító a délkeletázsiai országok­nak. I Ezek az országok minden szem­pontból teljesen szabadok akar­nak lenni, hogy saját útjukat járhassák és éppen ezért bizo­nyos bizalmatlanságot tanúsí­tanak még a külföldről jövő gazdasági segély iránt is... Ezt a tényezőt egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, mivel alapvető fontosságú az ázsiaiak szemében és egy olyan gazdasági Iz Igazságos és tarlós béke egyetlen útja az európai kollektív biztonság megszervezése I Francia Kommunista Párt (elhívása l Párizs (MTI). A „LTTumanlté" „A bókéért a kollektív biztonság útján" címmel közli a Francia Kommunista Párt Központi Bizott­ságának felhívását. A felhívás utal a Szovjetunió augusztus 4-ón tett javaslatára, hogy hívjanak össze négyhatalmi értekezletet. Egy ilyen tárgyalás eredmé­nye, — állapítja meg a felhí­vás — a nemzetközi feszültség döntő mádon való enyhülése lenne. Ezzel szemben Nyugat-Németor­szág újrafelfegyverzóse és az at­lanti katonái tömbbe való bekap­csolása ismét kiélezné a fegyver­kezési versenyt a világban és vég­zetszerűen ilyen versonyt szülne Franciaország és Németország között is az atlanti koalíció ke­belében. A béke érdekében Franciaor­szágnak kezdeményeznie kell, hogy a négy nagyhatalom azon­nal kezdjen újból tárgyaláso­kat. A Francia Kommunista Párt. — ma. akárcsak tegnap — késznek nyilatkozik arra, hogy az ország­ban és parlamentben egyaránt, közösen lép fel mindazokkal együtt — bárkik is legyenek — akik vég­leg el akarják hárítani a német militarizmus veszélyét és tárgya­lások útján biztosítani akarják a világ békéjét. Álalakffoflálc az egyiptomi kormányt '(MTI). Hírügynökségi jelentések szerint Nnsszer, Egyiptom minisz­terelnöke szordán átalakította kor­mányát. Az „AFP" kommentárja rámutat, hogy az egyiptomi kormányátala­kítás révén a kabinetben résztvesz­nok a „forradalmi tanácsnak" azok a tagjai is. akiknek eddig nem volt miniszteri tárcájuk. ,.A kor­mányátalakítás — hangoztatja az „AFP" — a gyakorlatban azt je­lenti, hogy a katonai vezetők most közvetlenebbül vesznek részt a kormányzásban". Biméletl szinvonalunk emelésit segíti elő ax «BmiOLGÍLTATÁS segélytől, amelynek gyarmatosító színezete van ... jobban félnek, mint a kommunizmustól. Ez a fé­lelem és gyanakvás ... megvan és igen erős tényező. Kellemetlen tényező az értekez­let ihletői számára az angol kül­ügyminiszter távolmaradása. Isme­retes, hogy Londonban közölték: Eden külügyminiszter »a fran­cia nemzetgyűlés döntése mi­att* nem megy el személyesen Manilába, hanem lord Reading vezeti a brit küldöttséget. Ezzel kapcsolatban az *AFF-> ma­nilai tudósítója megjegyzi: »Eden­nek az a döntése, hogy lord Rea­dinggel helyettesítteti magát, nagy csalódást okozott az értekezlet kö­reiben. Általánosságban megértik a hivatalos okokat, amelyekkel in­dokolják a brit külügyminiszter döntését, de egyes megfigyelők fel­vetik a kérdést, vájjon Londonban nem vették-e tekintetbe Indiának a SEATO-értekezlet ellen megnyil­vánuló ellenséges álláspontját? Ugyanez az »AFP« jelentés arra is rámutat: -Másrészt számítani lehet arra, hogy lord Reading az értekezlet során élénken tanácsolja majd kollégáinak, hogy kerüljék az olyan intézkedések ajánlását. — még a gazdasági jellegűekét is —, amelyek in­gerelhetik a Colombo-hatalmak érzékenységét, mert e hatalmak politikai összetar­tását London a lehető legnagyobb mértékben meg akarja őrizni«. parieléi A politikai munka és a begyűjtés kérdéseit tárgyalták a dorozsmai községi pártszervezet taggyűlésén Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter rádióbeszédben üdvözölte a pedagógusokat és a tanulóifjúságot Az új tanév megnyitása alkalmá­ból Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter csütörtökön reggel üd­vözlő beszédet mondott a Kossuth­ródióban. Köszöntőjében többek között megemlékezett arról, hogy egy évtizeddel ezelőtt szabadította fel hazánkat a Szovjet Hadsereg. A felszabadulás egyik nagy vívmánya a nyolcosztályos ál­talános iskola, mely minden gyermeknek lehetővé teszi az általános műveltség alapjainak megszerzését, azét a műveltsé­gét, mely régebben csak a ki­váltságosoknak jutott osztályré­szül. A Ti munkátok — mondotta a miniszter a tanulóifjúság feladati­ról — a tanulás s ez hazánk felvi­rágoztatása szempontjából ugyan­olyan fontos, mint bármely más munka. Vegyétek tehát komolyan a tanulást, igyekezzetek továbbjaví­tani tanulmányi eredményeiteket. Ne felejtsétek el, hogy saját magatoknak is tanultok, mert csak úgy válhattok hasznos cs megbecsült tagjaivá a társada­lomnak, csak úgy találjátok meg boldogulástokat, ha alapos tudással, szilárd ismere­tekkel, jól begyakorlott készségek­kel léptek ki az iskolából az életbe. Tegyétek magatokévá a kommu­nista erkölcsöt, amit nevelőitek ol­tanak belétek. Sajátítsátok el a fegyelmezett magatartást, a mü­veit viselkedést, a helytállást a ta­nulásban még akkor is, ha az ne­héz. A miniszter ezután felhívta a pedagógusokat, hogy továbbra ls olyan lelkesen és odaadással végezzék nevelő­munkájukat, mint eddig, segít­sék át a fiatalokat a kezdet nehézségein. Felhívta a szülőket is, hogy az is­kola nevelő munkája csak akkor járhat sikerrel, ha karöltve halad vele a szülői nevelés. „Q francia nemzet döntése a béke diadala" Békegyűlés a Szegedi Kenderfonóban Jólsikerült békegyűlés folyt le tegnap a Szegedi Kenderfonógyár III. alapszervezeti békebizottságá­nak rendezésében. Ennek során a békebizottság beszámolója és a hoz­zászólók az elmúlt napok legfon­tosabb nemzetközi eseményeit vi­tatták meg és részletesen foglal­koztak a francia nemzetgyűlés hét­fői nagyjelentőségű döntésével. Mint ismeretes, a francia nem­zetgyűlés ezalkalommal 319 szavazattal 264 ellenében úgy határozott, hogy nem foglalko­zik érdemben az európai vé­delmi közösségi szerződéster­vezet vitájával. A felszólalók megállapították, hogy a francia nemzetgyűlés döntése hosszú évek óta az amerikai poli­tika legnagyobb veresége. A fran­cia nép világosan és félreérthetet­lenül tudtára adta az európai vé­delmi közösség híveinek, hogy nem hajlandó megszavazni a nyugatné­met revánsiszta hadsereg felállítá­sát. Laczi Margit elvtársnő javaslatá­ra a békegyűlés résztvevői elhatá­rozták, hogy a francia nép iránt ér­zett megbecsülésüket és a szerződés elutasítása felett érzett örömüket táviratban juttatják kifejezésre. „A Szegedi Kenderfonógyár III: alapszervezetének békebizottsága és dolgozói örömimel szereztek tu­domást arról — hangzik az Orszá­gos Béketanácshoz küldött távirat szövege — hogy hétfőn este a fran­cia nemzetgyűlés elutasította az „európai védelmi közösségről" szóló szerződés aláírását. A francia nemzetgyűlés dönté­se a béke diadala, ami a fran­cia kommunisták kitartó, szí­vós munkájáról tanúskodik. Bízunk abban, hogy a francia nép továbbra is a béke útját választja, azt az utat, amelyen elindult." A meghirdetett időpontban a jó előkészítő munka eredményeként a pártszervezet tagjainak 90 százalé­ka, — tehát mindenki, aki ideha­za volt — megjelent a taggyűlésen. A taggyűlésen két napirendi pon­tot vitattak meg: a politikai munka kérdéseit és a begyűjtés, valamint az őszi mezőgazdasági munkák idő­beni elvégzésével kapcsolatos to­vábbi tennivalókat, Kocsis elvtárs, aki a községi pártvezetőség beszá­molóját ismertette, elmondotta, hogy számos olyan tagja van a szervezetnek, aki eddig nem igen végzett megfelelő pártmunkát, s rendszertelenül járt a pártszerve­zetbe is, Ezekkel az elvtársakkal az elmúlt hónapban elbeszélgettek a vezetőség tagjai. Megmagyarázták az elvtársaknak, a párttagnak nem­csak az a kötelessége, hogy a tag­díjat fizesse, hanem az is, hogy dolgozzék alapszervezetében. E be­szélgetések eredményekónt a tag­gyűlésen valamennyi elvtárs meg­jelent. A további tennivaló most már az, hogy a vezetőség megbíza­tást adjon mindenkinek. A tagjelölt felvételi munkáját az utóbbi időben nem jól végézte a pártszervezet. A vezetőség elhanya­golta a jól dolgozó pártonkívüli pa­rasztokkal való foglalkozást, pedig sokan közülük népnevelő munkát is végeznek, s a mezőgazdasági mun­kában, a beadásban és az adófize­tésben szép példát mutatnak. Ezek­nek a dolgozó parasztoknak a neve­lésével törődni kell. Nemcsak a ve­zetőség, hanem minden párttag feladata ez. A titkár elvtárs elmon­dotta, hogy a begyűjtés egyes téte­leiben van bizonyos elmaradás a községben (baromfi, sertés és tej). Ez halaszthatatlan tennivalókra in­ti a pártszervezetet. Végül kérte a tagságot, a titkár elvtárs, hogy a dolgozó parasztok figyelmét hívják fel: akinek nincs fogata és a gép­állomás nem tudja felszántani földjét, az a tanácstól kérjen iga­erőt, hogy idejében tudjon vetni. A hozzászólók közül Kerekes Já­nos elvtárs, a községi tanács VB­elnöke a politikai agitációról, a dol­gozók politikai neveléséről beszélt. Ezzel kapcsolatosan a tanácsvá­lasztásról, annak jelentőségéről is szólott. Hangsúlyozta, hogy az új tanácstörvény-tervezet megnöveli a tanácsok erejét és nagyobb lehető­séget biztosít a tömegkapcsolat fej­lesztésére is és önállóbbá teszi a tanácsokat. Ezekről is beszélni kell a dolgozókkal — mondotta. Maróti János megemlítette felszólalásában, hogy a begyűjtésben lévő elmara­dás felszámolására történtek in­tézkedések, s augusztusban már ja­vulás volt a sertésbeadás teljesíté­sében. Megfelelő munka után to­vábbi javulás is várható. Mások elmondották — mint ahogy a be­számoló helyesen tette, az állam* polgári kötelezettség teljesítésében példamutatókat, Nagy Andrásnét, Joó Vincénét, Maróti Jánost és Turai Ferencet meg kell dicsérni és népszerűsíteni kell. De ahol a jó szó nem használ, mint például Zá­dori Vincénél, ott el kell számol* tatni. Taggyűlésünk, főleg a megjele­nők számát nézve, sikeres volt, de nem voltak hiábavalók az elhang­zott felszólalások sem. Az elmon­dott javaslatokat meg kell valósí­tani és ha ebben mindenki részt­vesz, akkor a következőkben jobb eredményről adhatunk majd szár mot. Nagy Ferenc Idejében rendeljük meg az oktatási anyagokat Az oktatási év sikeres beindítá­sának egyik fontos feltétele, hogy a megfelelő oktatási anyag idejé­ben rendelkezésre álljon a propa­gandistáknak és hallgatóknak. Ez­ért felhívjuk a párt-végrehajtóbi­zottságok és alapszervezetek, vala­mint a DISZ Bizottságok és alap­szervezetek figyelmét, hogy okta­tási anyagszükségletüket idejében rendeljék meg. A Propagandaanyag Terjesztő erre a célra külön meg­rendelő lapokat küldött az illeté­kes szervekhez. Szükséges, hogy a megrendelési határidőt mindenhol pontosan betartsák, mert csak így tudják elérni, hogy a szükséges ok­tatási anyagok idejében a propa­gandisták és a hallgatók rendelke­zésére álljanak. fl Szovjetunió Legfelső Tanácsa két háza elnökeinek távirata Fagerltolmhoz, a finn képviselőház elnökéhez Moszkva (TASZSZ) A. P. Vol­kov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa szövetségi tanácsának elnöke és V. T. Lacisz, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa nemzetiségi tanácsá­nak elnöke az alábbi táviratot in­tézte K. A. Fagerholmhoz, a flnr. képviselőház elnökéhez: K. A. Fagerholm Ürnak, a finn képviselőház elnökének. Köszönetet mondunk önnek az­ért, hogy meghívta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttségét, látogasson el Finnországba. Hálá­san elfogadjuk a meghívást. Osztjuk az ön meggyőződését, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének finnor­szági viszontlátogatása — a finn képviselőház küldöttsé­gének a Szovjetunióban nemrég tett látogatásához hasonlóan — elősegíti országaink jószom­szédi kapcsolatainak fejlődését. A Szovjetunió Legfelső Tanácsú küldöttségének összetételét később közöljük. Ami a küldöttség Helsin­kibe érkezésének időpontját illeti: számunkra november felelne meg a leginkább. (12) 2. Kincses bácsit csak­ugyan nem kellett kö­tözni már: hanem a se­gítsége akkor is elkelt, miután letettük az öreget a hűgáéknál. Kincses bácsi húga, Mondokné az ura­dalomban lakott. Megnyekkent tetejű, nád­dal fedett cselédház előtt várakozott ránk. Girbe-gurba, hosszú ház volt, falán félméte­res barna foltokból vicsorogtak elő a szalma­szálak. Odabent a konyhában erjedt savanyúká­posztáéhoz hasonló szegényszag telepedett a tüdőre. Egy mérges szúnyog rítt a nyirkos levegőben. Hátul hatalmas, tapasztott tűzhely füstölt bodoran, mintha szalmával tüzelné­nek benne. Egy tizenötéves forma gyerek­lány tüzelt a fazék alá. Csicseri borsót fő­zött sósvízben, rántás néÚcül. Készült az ebéd, annak az öt ijedtszemű, hókafejű apró­ságnak, akik bámészan vettek körül bennün­ket, — meg szüleiknek. Azok éjjel-nappal a magtárban dolgoztak. Az ember, Mondok Gá­bor, feszülő innal, érdes lábán öklömnyi visszérdudorokkal cipelgette az emeletes magtár padlására már hetek óta a búzászsá­kokat. Csenevész lába, de hatalmas, nagy­csontú felsőteste volt Mondoknak: úgy mond­ták, óriási karjai egy „muraközi" erejével felértek, ha kátyúbaragadt szekeret kellett kiemelni. A gyerekei jobbára együtt játszot­tak, szememláttára, Nyéki Julikával, s váltig csodálkoztam, hogyan lehetnek ennek az inasvállú góliátnak ilyen penészvirág utódai. Most, hogy a fazekukba pillantottam, egyszerre mindent megértettem s nagyon el­szorult a szívem. Edzett gyerek voltam, ná­lunk is mindig elfogyott a nyári kereset no­vembertájt, s olajbamártogatott sültkrumplit ettünk hónapszám mi is. Hanem nyáron, a legnagyobb dologidőben, vízbefőtt, ropogó AZ ELSŐ PRÓBA Irta: DÉR ENDRE borsón zsákolni... ilyet akkor láttam elő­ször. A jobbranyíló szobában láthattam egye­bet is. Két családnak kellett azt felosztania: két sarok Mondokéké volt belőle, a másik kettő Velicséké. Velics nagyanyó, egy 75—80 év körüli, elrémítően rút arcű, de galamb­lelkű öreg néni, magatehetetlen feküdt az egyik sarokban, a földreterített szalmán. Gyerekesen motyogott állandóan valamit, de ki- se hederített rá, mert az övéi közül senki nem lehetett otthon a munka sűrűje idején. A tizenötéves kis Mondok-lány veszkődött vele is, — hisz Mondokné is csak a beteg miatt futott haza. Kincses bácsi a másik sarokba került, ugyancsak szalmavacokra. Ágy egyáltalán nem volt a házban, két „bútort" láthattunk csupán: egy rogyott, sárga virágos barna szekrényfélét s egy disznótorosasztal formájú, kecskelábú tákolmányt, a szoba közepén. Erre az asztalfélére raktam az öreg ba­tyuját, s Veronhoz fordultam halk szóval — a szalmavackon terülő rissz-rossz pokróc felé bökve: — Betyár fekhely ez, összetört ember­nek! Veron szó nélkül perdült egyet, s haza­futott, párnáért. Szerencsétlen időben talált visszajönni: az ajtóban beleütközött az öreg Nyékibe, aki a zűrzavarra battyogott elő va­lahonnan. — Kotródsz vissza avval a párnával?! — hörkent Veronra. Veron elsápadt, ám a sarkára állt ke­ményen. — Eresszen édesapám, mert most a se­gítség a fő, nem a vitatkozás! •— Mindjárt megmu­tatom nékerj, ml a fő, csak vissza ne pu­colj azzal a hóbelevanc­cal! Mire jutunk, ha mások viyüvik el, ami nekünk is kell? — Elfelejti már apám, hogy nem is olyan rég nekünk se vót ágyneműnk, s akkor ügy-e, jól esett vóna ... — Ippen azért, ebadta! örülj, hogy van, s ne szaggattasd el másokkal! Szép világ vó­na az ha a gazdaság minden rongy kódisá­nak én adnék derékaljat! — Annak kék adnia, akinek van! Erre már elkékült a dühtől Nyéki bácsi s olyat húzott ököllel Veron hátára, hogy csak úgy döndült bele szegény. Ám Veront nem fenyőfából faragták, — csak ment, ke­ményen, katonásan befelé a párnával s meg­emelte vigyázattal Kincses bácsit. Kincses bácsi valamelyest magához tért estére, iszonyú fájdalmai ellenére is. Ideje volt, hogy tűrhetőbben legyen, mert orvost messzekörnyékről sem lehetett előhajkurász­ni. A zsadányi orvos Szoboszlón nyaralt, a Komádit, a lelkiismeretes Zondát a tanyavi­lágba űzte egy sorozatos, titokzatos lépfene­megbetegedés, — az ugrai körorvosnak, állí­tólag csődött mondott a motorkerékpárja. — Erről a gyönyörű egészségpolitikáról írnának már egyszer a lapok! De'nát ez a Népszavának se jut eszibe, soha! — jegyezte meg Pali bácsi, amint munka után Mcndo­kék felé bandukoltunk ketten. Mindenáron ki akarta nyomozni a szerencsétlenség mi­kéntjét az öreg; valami bűzlött néki. Azza nekiállt nyársat hegyezni az öreg. Nem gondolta, hogy mekkora csomó eleven szenet gyűjtött a tulajdon fejére ezen az estén. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents