Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-20 / 197. szám

PÉNTEK, 1954 AUGUSZTUS 20. DELMRGYARORSZAG Törvény és kenyér jt megtisztelő és nagy ünnep ez t% mostani — a köteíesscgteljesítés és az érte járó bőséges jutalom egymás mellé sorakozik benne. Ezen a napon ünnepet ül az egész magyar nép, vidámságban, dalban, táncban összeforrva, s a jólétnek, a békének és az egyetértésnek ez a színpompás kavalkádja jelképe egyben megszépült új életünk törvényének is. Igen, a törvény! Ó, hányszor kapott már új törvényt e nép véres történelmünk évszázadai során, • vájjon adott-e törvény valaha Is kenyeret a népnek?! S hiába fecsegtek a napok, hiába szerkesztettek paragrafust paragrafus mellé a -szent királyok", a Werbőczyk, a Habsburg örökösök, doljozó magyar nép élete szenvedés volt csupán. — éhscg, nyomor és megaláztatás. Ezerszer jaj volt annak itt, ki kívülrekedt az "ősi sáncokon-. A milliók bizony századokon . át i-sak meghaltak e zerd sáncok előtt mások "felszentelt- jogainak védelmében. Mert életet sosem adott akkor a tör\ény, csak derest, robotot, dézsmát cs halált. Itt nem volt Irgalom, és kegyelem se akadt senkinek. Pedig hogy termett akkor is ez a drága föld?! Az Alföld akkor Is adta az aranyló búzát, a lankás hegyoldalak a szőlőt. Dunántúl fái a gyümölcsöt, a selyemfüvű réteken kövérre hízott a gulya. A folyók adták a halat, begyek gyomra a szenet, aranyat. S a nép, mely önön verítékével öntözte, tíz körmével kaparta a rögös földet, két lábnyit kapott belőle. mely eltemette és megnyugtatta a szegényt, kinek ebben a hazában csak meghalni volt joga, élni nem. ÍVilunk: törvény és kenyér — testvérszavak. Egy anya szülte őket: a nép. A kenyér: életet ad— a törvény: óvja, neveli ezt az életet. Ám urak, papok, polgárok törvénye nem volt törvénye soha e népnek, mert milvcn az a törvény, mely ébségre kárhoztatja a szegényt?! De "urak, s papok dölyfét ím eleget tűrtük", a nép bozott törvényt immár, mely kenyeret ad, hogy táplálja a népet, s jóléttel erősítse az új rend hatalmát. Nincs többé hatalma itt úrnak, polgárnak s papnak, — egy hatalom van csupán: a mindenható nép. S mint messzinéző tiszta tekintet, mint keményökiű kéz, úgy áll előttünk s vezet — a Párt. A törvény őrzi a nép boldogságának nyugalmát, s ad múló napok után új napot a tervek bő kosarával — a Párt vigyázva őrzi a törvényt, alkotmányunk sérthetetlenségét. Alkotmányunk: iránytű, mely bizjos vizekre, s igaz célok felé vezeti hazánk hajóját A mi alkotmányunk — a becsületes, dolgos emberek élő lelkiismerete. Végre, véres ezredév után, van ilyen alkotmányunk. S

a kenyér, az új élet önfeledt ünnepén emlékezünk ... Másfél éve immár, hogy halott Másfél év? Semmi az évezredek múlásában! S nékünk mégis több ezekben a napokban, mint az örökkévalóság. Mert Sztálin adott ennek a hazának, s e dolgos népnek is emberi életet, frisslevegős szabadságot. Az ö szava zeng, s zúg a ini törvényünk minden szavában, messze csengőn, mint az ércharang. A nép izmában, erejében küzd ma is az ö akarata, mely formált hegyeket s új medret adott bővizű folyóknak. Formál most hegyeket, s ad új medret bővizű folyóknak.. Életünk örök törvénye a test halála, — de törvény nálunk az alkotás, az alkotó s a mű halhatatlansága is. Ez életünk megváltoztathatatlan rendje. S ez jut eszünkbe ma, amikor szivünkben ott lobog a hála fénylő lángját. ¥ Tnnepel az ország. Öröm s vidámság melegíti a tekinteteket: hullámzik a nevetés az embertömegben. Szól a nóta. Járjuk a táncot. Az asztalon az új kenyér barnárasült arca s a kés nyomán elővillan foszlós, fehér teste... Alkotmányunk s a kenyér — testvérszavak, egybefonja őket az ünneplés, a valóság. S ahogy alkotmányunk s földünk fehér kenyere testvérként tölti meg életünket értelemmel, úgy érzi magát nálunk testvérnek ember az emberrel, dolgozó a dolgozóval. S a testvéri kézfogás, mely egybefon és öszszeforraszt munkást a paraszttal, erős kötés — ez az egység a mi életünk sziklánál is szilárdabb alapköve, biztos, ingathatatian támasza. (Zoltán) Itt nálunk a közösben jobban megleli az ember a számítását, mintha egyénileg dolgozna Rácz János tsz tag marad! Ma este ünnepi hangverseny lesz az Újszegedi Szabadiéri Színpadon 'A' Magyar Népköztársaság Alkotmánya törvónybeiktatásának ötödik évfordulójára Szeged dolgozói nagy örömmel, lelkesedéssel készültek. Erre a napra Szeged üzemeiben gyönyörű eredmények születtek. Dolgozó parasztjaink jó munkájukkal köszöntötték a nagy napot. Minden ember készült, várta ssl ünnepet. Ma reggel zeneszóra ébred Szeged. A szegedi zenekarok köszöntik, üdvözlik a legjobb dolgozókat. Ezen a napon érkeznek városunkba, a baráti találkozóra a szegedkörnyéki tszos-ók, állami gazdaságok, gépállomások dolgozói és egyéni dolgozó parasztok. Az üzemek munkásai nagy szeretettel fogadják barátaikat, a nap folyamán megmutatják üzemüket, beszélnek problémáikról. Kölcsönösen megismerik egymás munkáját, életét. Az üzemi zenekarok egész nap szórakoztatják a vendégeket. Ma este 8 órai kezdettel az Ujszegedi szabadtéri színpadon (rossz idö esetén a színházban) a Szegedi Nemzeti Színház művészei színes műsorral szórakoztatják az ünneplő dolgozókat. Műsoron Kaesóh, Kálmán, Leliár legszebb operettjei, Erkel, Mozart, Borodin, „Vidám augusztusa est" Augusztus 23-án, hétfím este 8 órai kezdettel a Közalkalmazottak Szakszervezete kultúrotthon vezetősége a kultúrotthon kerthelyiségébon „Vidám augusztusi estet" rendez. Fellepnek Décsi Györgyi, J'npp Teri. Sugár Mihály, Káldor Jenő ég Kovács Gyula a Szegedi AJUUUC'4 AÚTYY.WÚ. Mascagni, Gounod operáinak legszebb részlete szerepel. Színessé teszi a műsort a Bánk bán operából és a Boci-boci tarka operettből bemutatok táncok. A színház zenekarát Paulusz Elemér és Ujj József veoénylik. A jó eső után újból előbukkan a nap a felhőkből és aranyos sugarakat lövel a vidékre. A Vásárhelyre vezető betonút mentén szépen mutat a szegedi Alkotmány tsz kukoricája s amott távolabb a cukorrépa is. Néhány méterre a betonúttói mindjárt szembetűnik a isz fehérfalú központi tanyája, nagy udvara s egyik sarkában a szalmakazlak. Több épület magasodik a központi tanyánál, a fák árnyékában. Az egyik takaros, rendbentartott épületben Rácz János bácsi él a családjával. Rácz Jánost keressük, de az irodában Ábrahám elv társnő, a könyvelőnő hírül ^dja: "Elment Algyőre s jókésőn érkezik csak haza«. De hát ez nem baj, hiszen Rácz János felesége is éppen úgy tudja a saját ügyüket, a termelőszövetkezet dolgait, akár a férje. Hiszen ő is kivette és kiveszi részét a munkából. De már ki is jön lakásából, s elindul a központi iroda felé, hogy néhány dolgot megbeszéljen. Kérdezzük hát őt a sorsukról, az életükről, a munkájukról. Beszédes asszony és sorra-rendre elmondja az igazságokat. Történt az is. hogy hónapokkal ezelőtt a Rácz család azon az állásponton volt, hogy kilépnek a szövetkezetből és öt holdon egyénileg gazdálkodnak tovább. Meg is írták a kilépési nyilatkozatot, nehéz szívvel. Alighogy bevitték az irodába, rögvest utána már ott járt fejükben a gondolat: "Talán elhibáztuk, nem jól cselekedtünk". Napok folytak el, meg hónapok. Számítgattak, fontolgattak Rácz Jánosék. Estéből éjszakába is nyúlt a tépelődésük. Aztán Rácz János bement az irodába és visszakérte kilépési nyilatkozatát. •— Ügy határoztam, hogy ittmaradok — mondta —* és ellépte a kilépési nyilatkozatot amelyet hónapokkal ezelőtt reszkető kézzel oly' nehezen írtak meg. Erősödik, fejlődik — ha olykor gond és baj közben is — az Alkotmány termelőszövetkezet. Az elmúlt évben összesen hét forintot osztottak minden munkaegységre. Ebben a gazdasgi évben már kiadtak minden egységre 5 forint 80 fillért. Egy nappal az Alkotmány ünnepe előtt pedig újabb egy forintot osztottak egységenként. Természetesen az éwégi elszámoláskor lesz még pénzjárandóság is. Pedig távolról sem használták ki a közös gazdálkodás óriási lehetőségeit.' Természetesen már kaptak a tagok a június végéig teljesített egységekre 1 és fél kiló árpát s most mérték ki minden egységre a két kiló búzajárandóságot. Megfelelően jutott búza ahhoz képest, hogy a mostoha időjárás csökkentette a búzatermést. Természetesen még osztanak gabonát. Kukorica jelentősen több jut az egységekre, mint az elmúlt évben. Olajat is kapnak a tagok s minden munkaegységre már kiadtak másfél kiló szalmát is. — Nagy gondban voltunk — beszéli csendes szóval Rácz Jánosné. — De most már nyugodtan vagyunk, mert hiszen helyesen határoztuk meg a sorsunkat. Bennmaradunk, mert itt minálunk, a közösben jobban megleli az ember a számítását, mintha egyénileg dolgozna a földön. Szivemből mondhatom, hogy nincs nekünk itt hiányunk. Mindenünk megvan, ami kell! A múltban, 1944 előtt cselédek voltunk. Hol ennél, hol annál a kuláknál dolgoztunk s az egyik jobban becsapott bennünket, mint a másik. Azlán 1944 után fordult a sorunk. Most meg itt • a Isz-ben igazán j'ól megvagyunk. Elhamarkodott volt az a meglátásunk, hogy egyénileg is lesz olyan sorunk, mint a tsz-ben. Beszélgettem én tsz-ünk földje mellett lakó egyéni gazdákkal, őszintén elmondták, mennyi búzájuk termett, mennyi az, ami tisztán megmaradt. Tapasztalhattam, hogy mink búzából is jobban állunk. Persze mink is teljesítettük a tsz-nek megállapított beadási kötelezettséget. Nem rossz sor az egyéni gazdáké, de még jobb a közös gazdálkodás. Elhallgat, kicsit gondolkozik és azután olyan egyszerűen, de végtelen örömmel újságolja: — Vettünk egy üszőt is most. — Öröm az arcán. — Saját tehenünk van ... Sohasem volt nekünk. Elsorolja, hogy néhány kiló híján kilenc mázsa búzát kaptak előlegként és majdnem öt mázsa árpát. Pénzt eddig a munkaegységekre 2276 forintot kaptak. Járandóság rendszeresen minden elért munkaegységre fél liter tej. Ráczék nem vették fel a tejjárandóság egy részét. így 76 és fél liter tejért szabadpiaci árat kaptak a tsz-től. — A háztáji földből is lesz jövedelmünk — beszél tovább Rácz Jánosné. — Van jónéhány kacsám, csirkém is a háztáji gazdaságban. Az is hoz hasznot. Két disznónk van. Az egyik olyan 90 kilós, a másik meg 70. Az egyiket meghízlaljuk, a másikat meghagyjuk anyakocának. Így bizony.., — Vásárolnak-e ruhafélét? Elmosolyodik, nem hencegöen, szerényen válaszol: — Az uram már megvette a télirevaló csizmát. Kap még egy öltözet ruhát, nagykabátot. A gyerekek is kapnak ruhát, nagykabátot és persze én magam is. Jó lenne egy rádió. Nem telepes, mert villany is van a tsz-ben, a mi lakásunkban. Éppenséggel tudunk venni. Csütörtökön Rácz Jánosék is, ez Alkotmány tsz tagjai készültek — az Alkotmány ünnepére. Így beszélt erről Rácz János felesége: — Csirkét, vagy kacsát vágok az ünnepekre és persze kalácsot is sütök. Únnep van s jósorunkkai ünnepelhetünk ... összeadott erőnkkel, jó munkával a közös gazdaságunkban előbbre haladunk. Most jobb, mint tavaly, jövőre még inkább jobb lesz, mint most. Búcsúzik és megy az otthonába, hogy végezze a tennivalókat. Ebédet is kell készíteni férjének. A tsz Alkotmány-napi ünnepségén ők is ott lesznek s szórakoznak. Ott lesz köztük Makó Pál is, aki az elmúlt évben kilépett a szövetkezetből. De azért gyakran eljár a tsz-be. Érdekli a munkája, eredménye. Szóval ismét "kacsingat- a tsz felé. Mert való igaz az, amit Rácz Jánosné megállapított: »Nem rossz sor az egyéni gazdáké, de még jobb sor a közös gazdálkodás", II Szegedi Állami Erdőgazdaság elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége vándorzászlaját Alkotmány ünnepünk előestéjén adta át Keresztesi Béla országos főerdőmérnök a Szegedi Állami Erdőgazdaság dolgozóinak a Minisztertanács és a SZOT elnöksége vándorzászlaját. A gazdaság dolgozói évről-évre fejlődő munkát végeznek, amit bizonyít az a tény is, hogy a mult évben már kivívták egy alkalommal az élüzem címet, ezév első felében pedig valamenynyi erdőgazdaság közül már a legjobbnak bizonyultak. Boda József elvtárs, a vállalat igazgatója ismertette a termelési eredményeket, melyekkel kiérdemelték a nagy kitüntetést. A Szegedi Állami Erdőgazdaság 119 százalékra teljesítette az ipariía és 100 százalékra a tűzifa kitermelési tervét. Április 14-ére 109 százalékA gyálaréti tanácsház za előtt jobb kezében bottal lépeget a magastermetű, szikár Szűcs István. Mosolyog és szemmelláthatóan jó a kedve. Megáll ott a fa alatt és pillantását körülhordozza. Nézi a tető alatt lévő új orvosi rendelőt, melyet a falusiak, a szegedi ipari munkások meleg szíve, érző lelke emelt, minden akadályt > legyőző szeretettel, együtt dobbanó szívvel a falu orvosával. Az alkotmány ünnepén — ma adják át rendeltetésének az orvosi rendelőt. A Szegedi 65/8. Segédipari Vállalat készíti a falusi rendelő kertjének kerítését. Budai Lajos és mások úgy tervezik és úgy is lesz: a kapu fölé vasszívet tesznek. Olyan jelkép is lesz ez a szívekből, a lelkekből épült házhoz. Mutatója a mi társadalmunk erejének: Napjában megnézegeti a falusi orvosi rendelőt Szűcs Pista bácsi. Most is egészen közel jön hozzá s alig lehet észrevenni rajta, hogy biccegve jár. Pedig — o szó valódi értelmében — most tanul újból igazán járni. Mert jobblába, térden alul hiányíOusza az élethe zik. De ott a műláb. Most még jobb kezében tartott botjára támaszkodva megy, de .. . — .. de, majd eljön az idő, amikor bot nélkül is tudok járni — mondja Szűcs Pista bácsi. És aztán röviden elsorolja élete történetét, ahogyan visszatért az életbe — visszatérő életkedvvel. Hónapokkal ezelőtt, január 13-án szinte az utolsó órában ültette gépkocsijába a falu orvosa és hozta be a szegedi klinikára. Amputálták a lábát, de ezzel megmentették az életnek. Amikor elhagyta a kórházat nem maradt egyedül. A segítésben, életkedve visszanyerésében ott voltak mellette az embereit. Segítette a helyi tanács, a szegedi munkások, az orvos Fülöp Pál cs a Komszomol tsz,' amelynek a tagja. Tettek azért is, hogy műlába legyen. A szegcdi Déma Cipőgyár munkásai, a Szegedi Április 4. Cipőipari KSZ bőrt cs bélést adott a műláb elkészítéséhez. S szintén a tiszaparti városban, az orvosi zojíszereket és gyógyászati segédeszközöket készítő kisipari szövetkezetben megcsinálták a műlábát. S a falu orvosa is továbbra azon volt, hogy a meggyógyult test után Szűcs István lelke is meggyógyuljon. Ott voltak, ott vannak Szűcs István mellett a helyi tanács vezetői, a Komszomol tsz tagjai; munkások és parasztok. Ma már elmondhatjuk, hogy testben, lélekben egészséges! S olyan szívbemarkoló öröm volt, amikor Szűcs bácsi István nevű fia, aki általános iskolába jár, újjongva szólt: — Apuka újból egésze ségcs és jár! Szűcs István dolgozik már a tsz-ben, neki való munkát végez. Nemrégiben aratni is akart, hogyhát tud ő, bírja ő. Dehogy engedték ezt meg neki a szövetkezet tagjai. Fogatos és kocsival hordja a tejet Szegedébe, vagy más különböző dolgokat szállít. Tavaly, amikor az ágyat nyomta, akkor is gondoltak rá a szövctlcczetiek, a tanács vezetői. Persze b.uuu aondalnak rá most is. Kapott pénzelőleget s aztán lesz természetbeni járandósága is. Ad a nagy család — adjon továbbra is. így lesz ez. — Visszatért a kedvem és szépen élek családommal, — szól újból Szűcs István és csak úgy ragyog a szeme. — A múltban cseléd voltam, Ej, törődtek is akkor velem. Most meg mennyivel más ... Elmegyünk a tsz irodába s ott beszélgetünk. Szűcs Pista bácsi leül a székre szót vált tagtársaival. Szép a kukorica, a cukorrépa, és nemsokára osztják majd a járandóságot a munkaegységekre. Augusztus 20-án — ma — víg ünnepség is lesz a faluban, a tsz-ben. Avatják az új orvosi rendelőt. Kijönnek a parasztok közé a szegedi munkások képviselői is. Az alkotmány ünnepéről is beszél Szűcs István. Hogy milyen szép az. Azt is mondja: — Ha úgy hozza a sor magam is táncraperdülök. Meg iszunk ám egy, vagy több pohár bort. Nevet, derül, mert jó élni. fmorvay) ban végezte el az előirt erdősítést, a csemetetermelésben pedig 100 százalékot ért el. A lakosság jobb tűzifa és iparifa ellátása érdekében igen komoly munkát végzett az Erdőgazdaság az anyagmozgatás területén és a faértékesítésnél jelentős mennyiséget juttattak a dolgozóknak a meglevő készletekből is. Az iparifa értékesítésénél pedig 150 százalékot értek el, nagymértékben túlteljesítették tehát az előirányzatot. Komoly érdeme a vállalat dolgozóinak az is, hogy a tervezett önköltségcsökkentést is túlszárnyalták, ezenfelül további 550.000 forintot takarítottak meg. Különösen példamutató munkát végeztek a fehérnyár-csemete termelésben, tizenhét holdon hétmillió kiültethető fehérnyórat nevelnek, s ezzel az eredménnyel megelőzik az ország valamennyi erdőgazdaságát. Mindezek az adatok azt mutatják, hogy a Szegedi Állami Erdőgazdaság dolgozói mind eredményesebben harcolnak pártunk és kormányunk célkitűzéseinek megvalósításáért. Erre teszünk fogadalmat most a vándorzászló átvételekor is. Meg akarjuk őrizni a vándorzászlót és a terv maradéktalan teljesítésével, mind fokozottabb takarékossággal és jó minőségű munkával kívánjuk szolgálni a dolgozó nép életszínvonalának szakadatlan emelését, mindnyájunk nagy ügyét — fejezte be Boda elvtárs ünnepi beszédét. Ezután közel ötven dolgozó között osztottak ki több ezer forint jutalmat. Megjutalmazták többek között Muskó József szegedi erdészvezetőt, Cyuri3 Istvánt, a sándorfalvi erdészet szakmunkását, Sutus Józsefet, az ásotthalmi erdészet erdősítés ápolóját, Ferenci Margitot, a mindszenti erdészet munkacsapatvezotőjét, Szabó Józsefet, a szegedi csemetekert munkavállalóját és még számos más kiváló munkát végző műszaki és fizikai dolgozót. Olvasd TáraadalmiSzemfa ., JJ.IU.U.MI «-1—T minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elő!