Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-14 / 192. szám

SZOMBAT, 1954 AUGUSZTUS 14. 8 DELMRGY (ÍRORSZÁG A beadási kötelezettségét minden termelőszövetkezetnek teljesítenie kel! maradéktalanul A júniusi kormányhatározatok óta termelőszövetkezeteink meg­erősödtek. Kenyérgabona beadási tervüket nagy többségük időben és könnyen teljesíti. Vannak azonba termelőszövetke­zeteink, amelyek kenyérgabona termésátlaga alacsony. A rossz időjárás, vagy elemi kár miatt nem teljesítik kenyérgabonában egészébon beadási tervüket. Kor­mányunk az ilyen kivételes szövet­kezetek tagságának gondján kívánt segíteni. — engedélyezte kenyér­ellátásuk biztosítása érdekében munkaegységenként 2.5 kg kenyér­gabona kiosztását a tagok részére. A kormányintézkedést sok he­lyen félreértik ós olyan termelő­szövetkezetekben is alkalmazzák, ahol erre semmi szükség nincs, ahol a tagság természetbeni ellá­tottsága biztosított. Ilyen helyeken feleslegesen terhelik a szövetkezeti tagokat adóssággal. Az; mindenki tudja — tudnia kell —, hogy a kivételes esetekben engedélyezett munkaegységonkónti 2.5 kg nem engedmény, csak köl­csön, amit még ebben aa évben vissza kell fizotniök, A beadási kötelezettségét mm: den termelőszövetkezetnek tel­jesítenie kell maradéktalanul. Erre van is módjuk; ahol nem sikerült a kenyérgabona, sike­rült a takarmánygabona. Jó a termés kukoricában, bujgonya^ ban, zabban, — van mivel pótolni a kiesést. És mindenkinek pótolnia is kell nz idei termésből, kukoricából, burgonyából, vagy zabból búzakiló­grammban a kenyérgabonából köl­csön, előlegkónt felvett két és fél kilógrammokat. Mindenütt, mindenkivel szem ben igy írja ezt a törvény; aki nem teljesíti az előírt beadási kö­telezettségét búzában, rozsban, — mert akármilyen okból nem ter­mett elegendő, — teljesítenie kell takarmánygabonából. Ezért, ahol nem feltótlenül szükséges, kár igénybevenni az engedélyezett Köl­esönt — mert ez csak elszámolási terhet, gondokkal járó adósságot, utánjárást jelent a szövetkezet tag­jának — átütemezést, felesleges adminisztrációt, terhet az államnak is, — eladósodást a szövetkezet­nek. Arról Is hallunk, hogy az így igénybevett kenyérgabonát egyes helyeken hússal kívánnák helyet­tesíteni. Ezt az állam nem fogad­hatja el. ragaszkodik népgazdasági tervünk teljesítése érdekében, hogy minden ilyen kölcsönt kukoricával, árpával, vagy zabbal fizessenek vissza közvetlenül ezek betakarítá­sa utált. Rosszul értelmezik a rendele­tet, vagy visszaélnek a kor­mány gondoskodó szándékával azok, akik a szövetkezeti ta­goknak mérlegelés nélkül nem is 2.5, hanem 3 kilogrammokat osztogatnak. Ügy gondolják, hogy hadd főjjön a fejük, mi­kor, miből fizetik vissza. Nem bírálták körültekintéssel a termelőszövetkezetek gazdasági helyzetét, nem vizsgálták a be­adási terv egészét, — azt hitték, hogy a kölcsön visszafizetése a jövő évben is ráér. Még olyan ese­tek is előfordultak, hogy a kenyér­gabona szükséglet megállapításánál nem a cséplésig megkeresett, ha­nem az év október 31-ig megterve­zett munkaegységeket vették figye­lembe. A rendelet világosan meghatá­rozza, hogy az átütemezett meny­nyiség csak a f. évi teljesítésre írható át, — csak a cséplésig meg­szerzett munkaegységeket lehet figyelembe venni. A nép állama készséggel segít ott, ahol erre szükség van, de mérlegeljék termelőszövetke­zeteink vezetőségei alapos gonddal; igénybe kell-e ven­niök a felajánlott segítséget, van-e erre szükség, érdemes-e, kell-e ott kenyérgabonát juttatnunk, ahol bőséges a burgo­nya és hüvelyes termés, ahol a | kok készítéséhez" szükséges pamut­természetbeni részesedés ezekből is elintézhető. Kell-e ott igénybeven­nünk kölcsönt, ahol nincs kenyér­E Isőízben ragyog a Szegedi Kötél és Hálógyár homlokzatán az élüzem csillag Néhány napja csak, hogy a Kö­tél- és Hálógyár dolgozói tudomást szereztek az örömhírről. A tegnapi nap ünnepi hangulatban telt el. Gyorsan múltak az órák, hamar el­érkezett a délután 4 óra, az él­üzem-ünnepség pillanata. A gyár kultúrterme kicsinynek bizonyult. Minden dolgozó eljött az ünnepség­re, de megjelentek a szegedi nagy textilüzemek képviselői is, hogy osztozzanak a kisüzem dolgozóinak örömében. Az ünnepséget Nagy Jánosné üb­elnök nyitotta meg. A megnyitó beszéd után Arkael Tibor, az üzem műszaki vezetője beszélt arról, hogyan dolgoztak ad­dig, amíg eljutottak az élüzem cím elnyeréséhez. Beszédében a többi között a következőket mondotta: — A mi üzemünk termékeivel közvetve és közvetlen a dolgozók egyre növekvő igényeit elégíti ki. 1953 júniusa óta a tervben elő­irányzott kötelezettségeinknek ele­get tettünk. 1954-es év azonban komoly feladatok elé állított ben­nünket. Nem kis feladatot okozott a második negyedévben a gyártási programmváltozás. Dolgozóink 80 százalékát új, az eddigi munkától eltérő munkára állítottuk be. Sok sok munkaórát kitevő kísérletet folytattunk, amíg a gyorsmosózsá­szüksóg, vagy burgonya, hab, borsó és nyugodtan számításba vehető a jó kukoricatermés? Varrnak területek, ahol a kenyér­gabonatermésünk kevesebbet adott, mint amennyire számítunk, de az átlagtermés korántsem olyan, hogy az állam részéből kell kölcsönt kérnünk, ©ladósodnunk. Az állami segítséget csak azok a termelőszö­vetkezetek vegyék igénybe, ame­lyek tagsága ezt nem nélkülözheti és vállalni tudják a feltételeket a gyors, még ez évi takarmánygabo­nában történő visszafizetést. Csak azok vegyék igénybe, aki­ket a kényszer hajt és kell vállalniok az adósság terheit.. Csak azok. akik a kieső kenyér­gabonát természetbeni juttatással rnogf azonnal, vagy a közeli he­tekben pótolni nem tudják. Ne adjon hitelt senki az ellensé­ges hírverésnek, mely szerint a munkaegységenként kivételes ese­tekben kiadható 2.5 kilókat elen­gedi az állam. Nem, nem engedi el, visszafizettet} mindenkivel. Adjanak hitelt azoknak a szövet­kezeti vezetőknek, akik a gondos gazda eszével mérlegelik; kell-e adósság és akik számításba veszik az állam, a nép egészének érdekeit ie. az olyan gondos gazdáknak, akik lemérik a szövetkezeti tagság helyzetét, számolnak a jövővel is meggondolják szabad-e, becsü­letes dolog-e terhelni a nép államát. 1 cérnát gyártani kezdtük. Teljesít­| ményszázalékaink mindinkább nö­vekedtek. — Vállalatunk termelési tervét természetesen egységben, tonnában két főcikkére bontva kézikötélben 115.2 tized százalékra, a hálógyár­tási tervét pedig 109.4 tized szá­zalékra teljesítette. Ez azt jelenti, hogy IS.J tized százalékkal több gazdasági kötél árut bocsájtottunk a mezőgazdaság ren­delkezésére és 9.4 tized százalékkal nagyobb mennyiségű hálóval ad­tunk többet mezőgazdasági célokat szolgáló kishalászat! gazdaságok­nak. Ezután az anyagköltség alakulá­sáró, a megtakarításokról beszélt Arkael elvtárs. Elmondotta, hogy a tervezett anyagköltséggel szemben 46 ezer forintos megtakarítást ér­tek el. Ebből 11 ezer forint a kö­télverő részlegre, 35 ezer forint pedig a hálókötő részlegre esik. Beszéde további részében ismer­tette, hogy milyen eredmények tet­ték lehetővé az élüzemség elnyeré­sét. Felhívta a dolgozók figyelmét azonban arra, hogy az új szakasz követelményének megfelelően jó munkát végeztek ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy megpihenhetnek és nincs hiba, amit ki ne kellene ja­vítani. Főként a nyers- és segéd­anyagokkal való gazdaságos bá­násmódra, az új dolgozók nevelé­sére, azok szakmai képzésére és a versenymczgalom kiszélesítésére hívta fel a figyelmet, mert ez az alapja annak, hogy az élüzemséget megtartsák. Az ünnepi beszéd után Fülöp György, a Len-Kenderipari igazga­tóság kiküldötte szólalt fel. Elmon­dotta, hogy a hálógyár dolgozói becsületes munkájukkal a III. pártkongresszus határozatainak régrehajtását segítették. Majd átadta az üzem dolgozóin.U? az élüzem kitüntetést. Ezután Nagygyörgy Mária elv­társnő, a Szegedi Kenderfonógyár igazgatója kívánt jó munkát és üzeme dolgozói nevében hataln; s virágkosarat nyújtott át. A Jutaío­nógyár dolgozói Vidács Istvánrét és Mohács Mihálvnét küldték el, hogy üdvözöljék az élüzem boldog dolgozóit. Sok üdvözlés és nagyon sok jó­kívánság hangzott el ezen az él­üzem ünnepségen. A vidéki texti­les üzemek táviratokban fejez,: k ki jókívánságaikat és kívántak to­vábbi jó munkát az élüzem cíin megtartásáért. Végül a jól megér­demelt jutalom kiosztása követke­zett. A gyár legjobb dolgozói kö­zött 4200 forint pénzjutalmat ol ­tottak ki és az ünnepségeta Kői él­és Hálógyár kultúrcsoportijáníJc műsora zárta be. „(Rdvőz&Liiik a r/Ms JCalász tíz cLőLiűzoiC A munkás-paraszt baráti találkozóra készülnek a Paprikafeldolgozó Vállalat dolgozói Vidéki ember, ha Szegedről hall, képzeletében mindjárt megjelenik a paprika. Szeged és a paprika elvá­laszthatatlan. A nagyállomás mö­gött a Paprikafeldolgozó ősztől kezdve már messziről piros szín­ben játszik a sok paprikafűzértől. Most a meleg augusztusi napokban kihalt az üzem. A nagy szárítókon nem függ egyetlen egy paprikafű­zér sem, a szorgalmasan dolgozó asszonyok, lányok is hiányoznak a gépek körül. Az udvaron egy-két ember a kövezetet javítja, asszo­nyok seprőkkel kezükben jönnek, mennek. Mintha az augusztusi for­ró nap megbénított volna itt min­dent, úgy érzi az ember. A lakatosműhelyben annál seré­nyebb munka folyik. Ilyenkor nyá­ron -«az uborkaszezon* alatt a la­katosműhelynek bizony sok mun­kája akad. A gépeket kell megjaví­tani. Itt dolgozik a lákatosműhelyben Csermák József, az üzem kultúríe­lelőse. Az 50-et már elhagyta Cser­mák bácsi, bizonyítja ezt hófehér haja is. De Csermák bácsi éveit nem lehet így lemérni, mert •VW WVVW WV WV­munkában, ötletben még mindig fiatal. Mindig van valami új ötlete. Azt akartuk barátaink jól érezzék magukat A múlt hónapban történt. A Vá­rosi Tanács Népművelési Osztálya értekezletre hívta Csermák Józse­fet és Juharos Elemért. Alkotmá­nyunk ötödik évfordulójának méltó megünnepléséről beszéltek ezen az értekezleten. A tanács dolgozói kérték a kultúrfelelósöket, mond­ják el, hogyan tegyék még színe­sebbé, még felejthetetlenebbé ezt a napot. Itt született meg a javas­lat. *Erre a nagy ünnepre az üze­mek hívják meg a patronált tsz­eket«. A Paprikafeldolgozó • párttitkárá­val megbeszélték Csermák elvtár­sék a baráti találkozó apró részie­játszó felelősnek. Most nagyon kevés dolgozója van az üzemnek, csak a gépjavítók találhatók az üzemben. Kevés az ember, de a kultúresoport kevés tagja mind igen lelkes ember. Délután három őre­kor fejezik be a munkát, de rocg este tíz órakor is próbálják a be­mutatásra kerülő darabokat, tán­cokat. Már a plakátok is készülnek. Az üzem Rákóczi-utca 11. szám alatti kultúrotthonában, ahol a baráti ta­lálkozó lesz, a következő feliratot helyezik el a kapura: *Üdvözöljük a Dús Kalász tsz kiváló dolgozóit* és *Éljen a munkás-paraszt szövet* ség!« Augusztus 21-én, szombaton tíz órakor érkeznek meg a vendégek. Ebéd előtt ismerkedés, fényképezés lesz. Azután következik az ebéd! — Ügy van az, hogy legjobban teit is. Az üzem a bordányi Dús | feloldódnak a nyelvek terített asz­SZEGEDI JEGYZETEK Este a szabadtéri színpadon Alig alkonyat után. Még be sem sötétedett, egészen megelevenedett a szabadtéri színpad. Jóval korábban már a hangyaszorgalmú dísz­letezők, kellékesek elvé­gezték a maguk dolgát, a színészek felkészülten várakoztak, ki a szín­padalatti öltözőkben, ki pedig kint a színfalak mögötti térségen, a fák alatt. Még a koránkelő Hold is megcsodálta a sürgést-forgást, készü­lődést. Mi lesz itt, hi­szen üres a hatalmas né­zőtér, csak a kerítésen kívüli fák ágain rejtő­zik 2—3 kíváncsi gyerek. i magukban ugyanazt kérdik: — mi lesz itt, Hiszen a plakátokon nincs kiírva, hogy pén­teken is lesz előadás! Vedig a zenekar éppúgy Hangol, mint az igazi előadások előtt! A vilá­gosítók is ott állnak, okszor megirigyelt he­'.yükön! Ahogy öregedett a sö­tétség, úgy erősödött a színpadi égők páratlan ragyogású gyöngysorra emlékeztető fénye. Sokszor áldás az, hogy az ember eredendő kí­váncsisággal jön a vi­lágra. Tudni szeretne mindent legyen az js* lentős, vagy jelentékte­len dolog. A fák ágain várakoz­va kuksoló fiúk is egy­re izgatottabbak lettek. Nem a legkényelmesebb fürkésző helyet válasz­tották — és mert sehol sem láttak egyet se a szigorú jegyszedő nénik közül, — lekiabáltak egy kékoverálos fiatal fér­finak, aki arra haladt: — bácsi! Bácsi mi lesz itt? A díszletmunkás kisideig próbálta a sze­mét, honnan jön a hang, kitől, de aztán, hogy még sürgetőbben meg­ismétlődött a kérdés, visszaszólt: — főpróba. A Cigánybáró főpróbá­ja. De jó is az embernek, hogy kérdezni tud. Bez­zeg a hold hiába kere­kedett ki egészen a nagy kíváncsiságtól, hiá­ba kandikál át a lom­bok között. Kérdezni nem tud. S ha kérdezne is eltévedne a hang a sűrűs csillagok között. Váratlanul megszólal valaki keményen, pa­rancsolóan és a mikro­fon viszi a szavakat: — mindenki a helyére, kezdjük. Kezdjük — bólint a karmester , is. Eltelik egy-két perc és szárnyra kapnak a könnyű Strauss meló­diák. A ligeti padokon üldögélők és az utakon sétáló párok felfigyel­nek a muzsika szívet­vyitogató szavára. Most tán még a fák is csen­desebben sugdosódnak az örökpajkos széllel. Egymásután peregnek a jelentek és az első fel­vonás végén a szabad­téri színpad nézőterének utolsó soraiban 3—4 apró tenyér verődik ösz­sze lelkesen. A kisfiúk megunták a „karzati" helyet, nesztelenül be­jöttek, közelebbről látni, hallani. Aztán, hogy sen­kisem jött, hony elker­gesse őket, hálából olyan csendesen voltak, mint még soha. Csak az ar­cuk. lángolt, szemük csillogott az akaratlan tapsolás miatt. Riad'an fészkelődtek, félig fu­tásra készen, amikor a sötétből egu férfi top­pant melléjük. Nem szólt, csak leült a gye­rekek mellé. — Bácsi, bácsi kérem ki az a né"í, a7" p p.i­ná.nylánvt énekli? Kér­dezte közelebbhúzódva egv borzasfejű kisfiú — még soha nem láttuk. — Persze, hogy nem. Pestről jött, az operett színházból. — És itt is marad? — Itt hát kisfiam. — Miért?"' A fiúcska egy ideig küzködött a zavarral, de aztán csak kimondta: — mert nagyon szépen énekel. — Igazán tetszik ne­ked? — nevet a nagy­darab ember. — Majd megmondom a művésznő­nek, jó? A feleletre már nincs idő, csak a bólin­tásra, mert folytatódik az előadás. A gyerekeket csak a tlz órát jelző gyársziré­na riasztotta fel: — Ha­za kell menni, otthon íny is lesz nemulass. — Nehezen búcsúzkodnak, de útnak indulnak, olyan hangtalanul, ahogy jöttek. Csak a kis bog­jashajú lépett vissza fé­lénken: — de megmond­ja ám a bácsi! A Cigánybáró kedves női főszereplője Har­math Eva, ha tudná, hoov a tegnapesti fő­próbán hán'/ embert ál­lított. meg csengő hang­jával. ma a Ciaánybáró bemutatóján még szeb­ben, mén szívbőljövőb­ben énekelne. — 11 — Kalász tsz-t patronálja. Nem nagy tsz a Dús Kalász, mindössze 30 tagja van. Az üzem párttitkára, könyvelője, dolgozói már eddig is sok segítséget adtak a tsz-nek. Az üzemből sok dolgozó járt már a Dús Kalász-bari, de onnan kevesen látogatták meg az üzemet. Most augusztus 21-én, a baráti találko­zóra a Dús Kalász dolgozói jönnek Szegedre. — Azt akarjuk, hogy barátaink jól érezzék magukat Itt nálunk — mondja Csermák bácsi. — Készü­lünk nagyon fogadtatásukra, már minden elő van készítve. „Éljen a munkás-paraszt szövetség" A baráti találkozóra különösen jól fel kell készülnie a kultúrcso­portnak, hiszen ők szórakoztatják a vendégeket. Nehéz dolga van Cser­mák és Juharos elvtársnak, a szín­tal mellett — mondja Csermák bá­csi —, majd ott alaposan kibeszél­getjük magunkat barátainkkal, mert az ebéden ott lesznek a mi legjobb dolgozóink is. A barátság jegyében Ebéd után kezdődik a kultúrmű­sor. A tánccsoport két táncot, a színjátszók három egyfelvonásos darabot mutatnak be. Népdalokat Mőszmer Margit énekel, szólótán­cot Vincze Éva mutat be. Az üzem fiatal mérnöke, Fárle Lajos harmo­nikázik, az egyes műsorszámokat a tsz egy-egy dolgozójának ajánlják. — Műsor után a zenekarunk talpalávalót húz és a mi dolgozóink a Dús Kalász tagjaival táncolnak, így terveztük mi — mondja Cser­mák bácsi — a barátság, a jókedv jegyében zajlódjon le a Paprikafel­dolgozó és a Dús Kalász baráti ta­lálkozója. Védekezzünk az amerikai fehér szövőlepke és a napraforgószádor ellen A szegődi járás területén elter­jedt ég károkat okoz az igon ve­szedelmes amerikai fehér szövő­lepke. Az első nemzedék májustól július közepéig pusztít, majd bá­bozódni vonul. Lepkéi július első felétől, augusztus közepéig rajza­nak. A második nemzedék her­nyói július végétől sokszor októbe­rig rágnnk. Majd elvonulnak a fák tövéhez, kéreg repedésbe, faragá­sokba bábozódni. Az amerikai fehér szövőlepke elleni védekezés kötelező. Az ál­lam ingyenes növény védőszert biz­tosított. Akinek a területén van fertőzött fa, az a helyi tanácstól vételezzen fel vegyszert és hajtsa végre a szövőlepke irtását. Vegy­szer használata: Holló 10, 1 szá­zalékos arányban kell használni. S ez azt jelenti, 100 liter vízhez 1 liter vegyszert kell használni. A bábozódni készülő hernyó összefogására, a második nemzedék ellen feltétlenül alkalmazandó a szalmaköteges irtási módszer. A np^raí'oTgószódor: yeszedeknee növényi kártevő. Elsősorban a nap­raforgón élősködik, másodsorban dohányon, csicsókán, kenderen, pohánkán, ritkábban a lucernán, lóherén, burgonyán, paradicsomon és kukoricán olymódon, hogy a gazdanövény gyökereibe bocsátja tápszívóit és tönkreteszi azt. A kis szádor — köznyelven vaj­fii — 30—35 centiméter hosszú szá­ra egyenes és nem ágazik el. Vi­rágainak pártája sárgásfehér, né­ha lilésfehér. Védekezés: a vajfü hajtásait ki kell vágni és elégetni mielőtt magot érlelne. A napraforgó­szádor járásunk területén különö­sen Kistelek. Baiástya, Csengéié, Pusztaszer, Domaszék, Üllés terü­letén bőven található A kártevők elleni védekezés kö­telező. A helyi tanácsok segítsék elő a kártevők irtását, mert az mind az egyénnek és a falunnk, mind az országnak fontos érdeke. B, Papp Győző növényvédelmi agronomus j

Next

/
Thumbnails
Contents