Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-13 / 191. szám

yiLlC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mendes-France hét hónapja Nemzetközi politikai körökben nagy meglepetést keltett, amikor René Coty francia köztársasági elnök június 13-án, két hónappal ezelőtt megbízta Mendes-France radikálispárti képvise­lőt, hogy Laniel lemondása után alakítson új kormányt. Meglepe­tés volt ez azért, mert Mendes-France többízben követelte a nem­zetgyűlésben és a sajtó hasábjain, hogy minél gyorsabban kössék meg az indokínai fegyverszünetet, vessék el — legalább is a mai formájában — az európai védelmi közösségi szerződés tervezetét és csökkentsék a fegyverkezési kiadásokat. A francia közvélemény Mendes-France-t e kijelentései után egy független francia külpo­litika képviselőjének könyvelte el. Éppen ezért a legtöbben úgy vélték, hogy a francia köztársasági elnök azért bízta meg őt a kormány megalakításával, hogy kísérletének sikertelensége ese­tén egy másik francia kormány alakuljon, amely lényegében a Laniel-kormány vonalát követi. Mint a -Franc Tireur* című francia lap annakidején közölte, Mendes-France vagy nem tud kormányt alakítani, vagy nem kapja meg a nemzetgyűléstől a be­iktatásához szükséges többséget és így bebizonyosodik, hogy nincs más kormánytöbbség, csak az, amelyre Laniel is támaszkodott. A francia főváros köreiben általános volt az a vélemény, hogy Men­des-France esélyei még akkor is nagyon halványak, ha megalakí­taná kormányát és a nemzetgyűlés elé állna. A meglepetés akkor folytatódott, amikor Mendes-France a francia nemzetgyűlés június 17-ről 18-ra virradó ülésén 419 sza­vazattal 47 ellenében megkapta a kormányalakításhoz szükséges felhatalmazást. Ez a francia parlamentben hosszú idő óta példa nél­kül álló, döntően nagy szavazattöbbség annak a reális tényeken nyugvó kormányprogramm bejelentésének tulajdonítható, amely mindenekelőtt az indokínai fegyverszüneti egyezmény július 20-ra való létrehozását, továbbá az európai védelmi közösségi tervezet­nek egy, a terv híveit és ellenfeleit egyaránt kielégítő kompro­misszummal történő megoldását, végül a francia gazdasági élet konszolidálását helyezte kilátásba. Az indokínai fegyverszüneti egyezmény sokak előtt merész­nek és megvalósíthatatlannak látszó, előre kitűzött határidővel sú­lyosbbított terve — valóság lett. Valóság lett azért, mert a fran­cia közvélemény egységesen és ellenállhatatlanul követelte, to­vábbá, mert Mendes-France reális tényekből indult ki és ezeket a tényeket tartotta szem előtt a tárgyalásokon és végül valóság lett azért, mert a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Viet­nami Demokratikus Köztársaság Genfben tárgyaló küldöttsége méltányolta a francia nép érdekeit és Mendes-France törekvéseit. Mendes-France azzal, hogy jelentős része volt az indokínai fegyverszüneti egyezmény létrehozásában, nagy népszerűségre tett szert Franciaországban és az egész világon. Eredetisége, határo­zott fellépése és a halasztást nem tűrő legfőbb problémák megol­dására tett ígéretei új reményeket ébresztettek a franciákban és remélni engedték, hogy Franciaország nemcsak megáll azon a lejtőn, amelyre a második világháború után lépett, de jelentős mértékben meg is erősíti az ország elképesztően meggyengült nagyhatalmi helyzetét. Mendes-France következő lépését is általános helyeslés kí­sérte: július 31-én Tuniszba utazott és ott kijelentette, hogy "Franciaország minden fenntartás nélkül hajlandó teljes belpoli­tikai önkormányzatot adni Tunisznak*. Fokozta Mendes-France látogatásának jelentőségét, hogy kilenc év óta ő az első francia külügyminiszter, aki személyesen látogat el Tuniszba, kifejezésre juttatva, hogy a francia kormánynak elhatározott szándéka a tu­niszi kérdés rendezése. __ Nemsokkal ezután Mendes-France a francia nemzetgyűlés elé terjesztette új gazdasági és pénzügyi terveit és lépéseket tett, hogy az európai védelmi közösségi szerződés tervezetét még a parlament nyári szünete előtt a képviselőház elé terjessze. E két utolsó lépése sok mindent elárult, illetve bebizonyított igazi szán­dékaiból, külöhösen az európai védelmi közösségi szerződéssel kapcsolatos elképzeléseiből. Már parlamenti programmbeszédét követően is sokat vitatott téma volt, hogy miként lehet az euró­pai védelmi közösségi szerződés kérdésében kompromisszumos megoldást létrehozni, tekintettel a szerződés ellen és mellett ál­lástfoglalók közötti áthidalhatatlan ellentétekre. Ahhoz ugyanis, hogy a szerződésen olyan alaposabb módosításokat végezzenek, amely esetleg kielégíthetné a szerződés ellenzőinek egy részét, már nincs idő, nem szólva arról, hogy ha volna is, a szerződést aláíró többi ország kormánya akkor sem járulna hozzá. Ilyen kö­rülmények között nem is valószínű, hogy Mendes-France eleget tegyen ezzel kapcsolatos ígéretének. Azzal, hogy az európai vé­delmi közösség elfogadása érdekében alkotmánymódosító javasla­tot is terjesztett a nemzetgyűlés elé, végérvényesen bebizonyí­totta, hogy az európai védelmi közösségi szerződés mellett és nem ellene van. Pedig a francia kormány kevés taktikázással elérhetné, hogy kedvezőbb körülmények között, angol és amerikai nyomástól függetlenül dönthessen ebben a nagyjelentőségű kérdésben. Ha ugyanis novemberig elhalasztaná a döntést, úgy valószínű, hogy az Egyesült Államokban ekkor kezdődő választások — amelytől sokan a republikánusok bukását várják — és az Angol Munkás­párt októberi kongresszusa — ahol a német újrafelfegyvérzés el­lenfelei számítanak győzelemre — a franciák malmára hajtaná a vizet. A francia parlament Mendes-France pénzügyi és gazdasági reformterveivel kapcsolatos legutóbbi vitája során nyilvánvalóvá vált, hogy Mendes-Francenak nincsenek a francia gazdasági hely­zet megoldására vonatkozó új és elfogadható elképzelései. Az a gazdaságpolitika, amely megtagadja a francia munkásság jogos béremelési követeléseinek teljesítését, hogy a gyárosokat támo­gassa — mint Mendes-France mondotta — abban, hogy *alkalmaz­kodhassanak a gazdasági szükségletekhez»- — a francia nagytő­kések, a francia gyárosok gazdaságpolitikája. Csupán a formája új és módszerei, valamint az eszközei mások, törekvéseiben azon­ban semmiben sem különbözik elődeitől. A Francia Kommunista Párt képviselői Mendes-France be­iktatásakor — Franciaország nemzeti érdekeire való tekintettel — az új miniszterelnök mellett szavaztak, azonban az augusztus 10-1 bizalmi szavazás során tartózkodtak a szavazástól, mert nem ér­tettek egyet a kormány terveivel. A továbbiakban Mendes-France csak akkor számíthat a francia nép és legnagyobb pártja, a 101 parlamenti mandátummal rendelkező Francia Kommunista Párt támogatására, ha becsületes és a francia dolgozó tömegek érde­keinek megfelelő politikát folytat. Takarékos munkások között: látogatás a Déma-cipőgyárban \ augiuoiuA 20-i munUavefaíeny. Hódéi f Huszka IsJ-ván Az alkotmány ün­nepének köszöntésé­re készülődnek a Szegedi Fűtőház moz­donyjavító csarnoká­ban a dolgozók. Képünkön Husz­ka István egy 411-es sorozatú gép füstszi­táját vizsgálja, mi­előtt visszahelyezné a füstszekrénybe. Husz­ka István eddig mozdonylakatos volt, most átképzős, a mozdonyvezető tan­folyam hallgatója. — Nincs az a ma­dár, amelyik fészkén maradna, ha hívja a levegő. Nem untam én meg az itthoni mesterséget, de régi vágyam volt, hogy a mozdonyt necsak ja­vítsam, hanem ve­zessem is — mondja. Huszka elvtárs so­kat tanul és a moz­donyjavítóban az a hír járja róla, hogy az egyik legjobb la­katos. — Szorgalmas, VVTVVWRVVVTVY* ,»*' • I k I —« W *—— W Y-Y I komoly ember és bár most készül éle­tének egyik legszebb, egyúttal legnehezebb vizsgájára, a moz­donyvezetői vizsgára, napi munkáját fá­radhatatlan lelkese­déssel végzi• Igy al­kotmányunk ünnepéi nemcsak Huszka Ist­ván lakatos várja, hanem Huszka Ist­ván új mozdonyveze­tő is, aki még ebben a tervnegyedben út­ra kelhet, ha jó ered­ménnyel vizsgázott. A Hazafias Népfront megalakulásának előkészítése A magyar politikai, társadalmi, kulturális, tudományos, egyházi élet vezető képviselői a parlament épü­letében értekezletet tartottak, me­lyen megállapodtak abban, hogy % népi demokrácia nagy célkitűzései­nek megvalósítása érdekében egy, az eddiginél szélesebb alapokra tá­maszkodó új népfrontra van szük­ség. Az értekezleten, illetve annak előkészítésében résztvettek; Andics Erzsébet, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az oktatásügyi miniszter első helyettese; Barcs Sándor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, a Magyar Táv­irati Iroda vezérigazgatója; Be­rcczky Albert református püspök; dr. Bercsztóczy Miklós esztergomi érseki helynök; Bognár József bel­kereskedelmi miniszter; Borbás Lajos, a mezőgazdasági cs erdé­Galló Ernő, a nyomda- és papír-' vétségé központi vezetőségének cl­ipari dolgozók szakszervezetének elnöke; dr. Hamvas Endre csanádi püspök; dr. Harrer Ferenc egyete­mi tanár; Illyés Gyula író, a Ma­gyar írók Szövetsége elnökségének tagja; Juhász Imréné, a szolnoki megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke; Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész, a Ma­gyar Népköztársaság kiváló művé­sze; Kodály Zoltán zeneszerző, a Magyar Népköztársaság kiváló mű­vésze; Mckis József, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának elnöke; Nagy Dániel, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnökhelyettese; Nagy Imre, a Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke, Nánási László országgyűlési képviselő; Parragi György újságíró, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának tagja; dr. Péter János református szeti dolgozók szakszervezetének püspök; Pongrácz Kálmán, a bu­elnöke; dr. Czaplk Gyula egri ér­sek; Darabos Iván, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának titkára; Darvas József népművelési minisz­ter; Dinnyés Lajos országgyűlési képviselő; Dobi István, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnö­ke; Dögei Imre, a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke; dr. Erdei Ferenc igazságügyminiszter; dapesti városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke; Rákosi Má­tyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titká­ra; Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke; Rusznyák István, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnö­ke; Szabó Pál író, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának tagjai; Sza­kali József, a Dolgozó Ifjúság Szö­ső titkára; Szalvai Mihály altábor­nagy; Szádeczki-Kardos Elemér, a Magyar Tudományos Akadémia tagja; Szekfű Gyula, a Magyar Tu­dományos Akadémia tagja, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának tagja; Urbán Ernő író, a Magyar írók Szövetségének titkára; Valkó Endre, a Műszaki és Természettu­dományos Egyesületek Szövetségé­nek főtitkára; Vass Istvánné. a Magyar Nők Demokratikus Szövet­ségének elnöke; Veres Péter író, a Magyar írók Szövetségének elnö­ke; Vető Lajos evangélikus püs­pök. Az értekezlet megállapodott ab­ban, hogy az új népfront "Haza­fias Népfront* elnevezés alatt kezdje meg tevékenységét. Az értekezlet előkészítő bizottsá­got választott, melynek tagjai Da­rabos Ivón, Dobi István. Döjci Imre, Erdei Ferenc, Harrer Fe­renc, Mekis József. Parragi György, Rákosi Mátyás, Szádcczki.-Kardos Elemér. Az előkészítő bizottság kidolgoz­za az új népfront programmjának és működési szabályzatának terve­zetét, valamint előkészíti a folyó év október havában összehívandó or­szágos népfront kongresszust. AZ ORSZÁG KENYERÉÉRT! Harc az elsőségért a DISZ cséplőcsapatok versenyében Két hét telt el azóta, hogy a DISZ Központi Vezetősége a föld­művelésügyi minisztérium és a MEDOSZ Központja országos felhí­vással fordult valamennyi ifjúsági cséplőmunkacsapathoz: kezdjenek versenyt az ország kenyér- és ta­karmánygabonájának a legrövidebb időn belüli elcsépléséért. A felhívás a megyénk ifjúsága között nagy visszhangra talált. Földeákon például a pártszer­vezet segítségével alakult meg egy ifjúsági cséplőmunkacsapat, de a munkacsapat először nem tu­dott dolgozni, mert nem volt csép­lőgép. Az óföldeáki gépállomás pártszervezete és a gépállomás ve­zetősége azonban megértette, mi­lyen nemes feladat elősegítésére vállalkozik a földeáki DlSZ-szér­vezet ifjúsága a cséplőmunkacsa­pat megalakításával és azonnal egy cséplőgépet juttatott a lelkes fiataloknak. A megyében 171 ifjúsági csép­lőmunkacsapat csatlakozott az országos felhíváshoz és harcol azért, hogy minél gyor­sabban befejezzük a cséplést és az országos verseny díjából valame­lyiket elnyerjék. A DISZ megyebizottsága augusz­tus 10-én értékelte a megye ifjú­sági cséplőmunkacsapatok verse­nyét. Első a megye területén folyó versenyben a sándorfalvi ÁMG-hez tartozó Apró Ferenc munkacsapata, amely 1070 milliméter dobméretű gépjével 19 nap alatt 2909 mázsa gabonát csépelt el. A legnagyobb teljesítménye 230 mázsa, átlag na­pi teljesítménye pedig 152 mázsa. Második a kisteleki AMG-nél Kun Szabó János munkacsapata. Szintén 1070 milliméter dobméretű, géppel 19 nap alatt 2720 mázsa ga­bonát csépeltek el. A legnagyobb napi teljesítmény 141 mázsa volt. Harmadik Engi József, a gyála­réti Komszomol tsz ifjúsági mun­kacsapata, amely 1070 millimétcr dobméretű cséplőgéppel 17 nap alatt 2201 mázsa gabonát csépelt el. Az átlag napi teljesítmény 129 mázsa. Negyedik Gesztesi Ferenc makói ÁMG ifjúsági munkacsapata. Az 1200 milliméteres dobméretű csép­lőgéppel 2160 mázsa gabonát csé­peltek el. ötödik Kalmár Ferenc (röszkei ÁMG) ifjúsági munkacsapata, amely az 1070-es milliméteres dob­méretű cséplőgéppel 16 nap alatt 2117 mázsa gabonát csépelt el. Hatodik Zombori Ferenc (sándor­falvi AMG) ifjúsági munkacsapata, 14 nap alatt az 1070 milliméteres dobméretű cséplőgéppel 2083 mázsa gabonát csépeltek el. Az átlag napi teljesítmény 148 mázsa. * Hetedik Lakatos József (szentesi ÁMG) ifjúsági munkacsapata. Az 1370 milliméteres dobméretű csép­lőgéppel eddig 1967 mázsa gabonat csépeltek el. Nyolcadik a Fekete Vera (szen­tesi ÁMG) munkacsapata. Az 1370 milliméteres géppel eddig 1820 má­zsa gabonát csépeltek el 13 nap alatt. Az átlag napi teljesítmény 140 mázsa. Kilencedik Bokros László csany­teleki munkacsapata, amely 1200 milliméteres dobméretű cséplőgép­pel 14 nap alatt 1791 mázsa gabo­nát csépelt el. Átlag napi teljesít­ménye 120 mázsa. Tizedik Fekete Ignác (a makói ÁMG) ifjúsági munkacsapata, amely 1775 mázsát csépelt az 1200 milli­méteres dobméretű cséplőgépével. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy az ifjúság vállalását tett kö­vette. A fiatalok megértették a fel­hívás jelentőségét és törekszenek arra, hogy a dolgozó népünk ke­nyerét minél előbb elcsépeljük. Fiatalok! DISZ-isták! Minden percet használjatok ki, hogy a cséplés hátralevő ideje alatt növekedjék a cséplés napi átlagtel­jesítése; törekedjetek arra, hogy minél magasabb eredményt érjetek el a szemveszteség legkisebbre való csökkentése mellett. Előre a legnagyobb teljesítmény­ért, a szemveszteség csökkentésé­ért, a cséplés augusztus 27-ig való befejezéséért és az országos ver­seny első dijáért! DISZ Csongrádmegyei Bizottsága Szeged és a szegedi járás is kövesse a szentesi járás példáját, ahol vasárnap is csépelnek és begyüjtőnapot tartanak Csongrád megyében legkésőbb augusztus 27-ig be kell fejezni a cséplést. De például a szentesi já­rásban úgy tervezik, hogy alkot­mányunk napjára, a munkás-pa­raszt találkozó ünnepére, augusz­tus 20-ra végeznek ezzel a munká­val. Ennek érdekében augusztus 15-én, vasárnap is csépelnek az egész járásban. Ezenkivül vasárnap "begyűjtési napot* tartanak, hogy a termelők ezen a napon is átad­hassák az államnak járó részt a terményforgalmi vállalat átvevőhr­lyein. Megyénk valamennyi járása városa kövesse a szentesi játari példáját,,

Next

/
Thumbnails
Contents