Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-12 / 190. szám

QtLMDGYBRGRSZOC CSÜTÖRTÖK 1954 AUGUSZTUS 12. otvaS'áih'Uh.aU ^ Egyiptom után — Ciprus? A Szegedi Cipőgyár dolgozói az elinult napokban tartott békcbeszélgetésclk torán tlibb jelen ős nemzetközi eseményt viiattrtk meg. Töbjick közötti szó esett a közelmúltban niegkölött angol-cgylptoml egyezményről Is. Ezzel kapcsolatban az (Izein egyik dolgozója, Mátyás László elvtárs arra vonatkozólag tett tel kérdést. hogy Anglia a Szuezl-csatorna övezetének feladása után hová helyezi át középkeleti katonai támaszpontjait? Az üzem békcblzottsrfga szerkesztőségünkhöz Intézeit levelében lapunkon keresztül kért választ a feltet! kérdésre. 1954. JULIUS 29 sokáig emlékezetes dátum marad az angol alsóház történetében: ezen a napon viharos ülés során vitatták meg fícad angol hadseregügyi miniszternek, Churchill miniszterelnök, Crooicshank alsóházi elnök, Eden külügyminiszter és sajátmaga nevében beterjesztett arravonatkozó határozati javaslatát, hogy az alsóház hagyja jóvá a Kairóban 1954. július 27-én aláirt, az angol és az egyiptomi kormány között létrejött egyezmény elvi megállapításait. Az egyezményben — mint ismeretes — az angol kormány kötelezettséget vállalt, hogy 20 hónap alatt kivonja csapatait a Szuezi-csatorna övezetéből, azzal a feltétellel, hogy 1. ha Törökországot, vagy az Arab liga valamely tagállamát támadás érné, úgy ismét megszállhatja a Szuezi-csatorna vidékét. 2. ha a támaszpontok berendezésének karbantartását angol polgári vállalkozó cégekre bízzák. Az egyezmény érvényességének időtartama 7 év. Az angol kormánynak a tárgyalások során nem sikerült érvényesítenie abbeli elhatározását, hogy legalább 4000 angol műszaki katonát hagyjon a Szuezi támaszponton. 1822-ben — hét évvel azután, hogy megszerezték a Szuezi Csatorna Társaság részvényeinek csaknem a felét — kezdődött meg az angolok egyiptomi „szereplése": ekkor szállták meg Egyiptomot és a Szuezi-csatorna övezetét. Az ez évben kötött megszállási szabályzat csak 1936-ban szűnt meg, de a Szuezi-csatorna környéke változatlanul a mintegy százezer főnyi angol hadsereg felügyelete alatt maradt. A második világháború befejezése után az egyiptomi közvélemény sürgetésére megindultak ugyan a tárgyalások a két ország között az angol csapatok mielőbbi kivonása érdekében, azonban az angolok huza-vonája következtében ezek a tárgyalások csak a közelmúltban végződtek eredménnyel. HF.AD ANGOL MINISZTER előterjesztett határozati javaslata szerint az angol kormány a stratégiai helyzet felülvizsgálása során arra a meggyőződésre jutott, hogy „NagyBritanniának túlságosan széleskörű katonai kötelezettségei vannak és nem áll rendelkezésére elég nagy számú stratégiai tartalék. Így tehát nem áll rendelkezésére más eszköz ilyen stratégiai tartalékok létrehozására, mint az, hogy szabaddá tegyük a jelenleg a szuezi támaszponton lekötött két hadosztály létszámú angol fegyveres erőt". Ez tehát a Szuezi-csatorna övezetéből történő angol katonai kivonulás hivatalos magyarázata, amelynek az óvatos fogalmazás mellett legfőbb jellemzője, hogy — ellentétben a tényekkel — az angol elhatározást és nem az egyiptomi közvélemény nyomására létrejött tarthatatlan helyzetet jelöli meg az angol csapatok kivonásának okául. A javaslat vitájában felszólaló képviselők éles támadást intéztek Churchill ellen, akinek a helyzete a vita egyes szakaszaiban — mint cgv angol lap megállapította — ,.kétségbeejtő" volt. „Én és barátaim — mondotta többek között Charles Waterhouse, a 40 tagú, konzervatív képviselőkből álló „lázadók" csoportjának vezetője —attól tartottunk, hogy kiárusításra kerül sor. Ez azonban nem kiárusítás, hanem elajándékozás. Nem hisszük — mondotta a továbbiakban —, hfogy ez bölcs határozat volt". AttRce, az Angol Munkáspárt vezetője hozzászólásában hangsúlyozta ugyan, hogy bár „teljes mértékben qgyetértünk csapataink Egyiptombői való kivonásával", kérdés, hogyan tud Anglia ezekután eleget tenni az arab államokkal, Töriökországgal és Izraellel, sőt Egyiptommal szemben is vállalt kötele zettségének? ,,A megállapodás feltételei — mondotta Attlee — a Ilegrosszabbak, amiket valaha is Hátiam. Pillanatnyilag ebben a lér:«égben veszedelmesen légüres tér keletkezett". AZ ANGOL ^EGYIPTOMI MEGÁLLAPODÁS aligha jöhetett volna létre, ha az angolok nem rendelkeznek olyan. Egyiptom közelében fekvő stratégiai támaszponttal, amely a legtöbb szempontból megfelelő arra, hagy oda helyezzék át a csatornaövezretben felszabadult angol főhadiszállást. Ciprus szigete, amely a Földközi-tenger keleti medencéjében terül el, fekvése következtében kiválóan alkalmas erre a célra. Kösel van Egyiptomhoz és különösen Törökországhoz, valamint a Földközi-tenger keleti partján fekvő államokhoz is. Ez a magyarázata annak, hogy miért ragaszkodnak annyira az angolok e szigethez, amellyel kapcsolatban igen fontos események játszódnak le napjainkban. Ciprus szigete 1878ban került „kölcsönképpen" Angliához. A törökök annak fejében, hogy az angolok segítséget nyújtanak számukra kisázsiai birtokaik megtartásához, titkos szerződés alapján átadták a szigetet az angoloknak, akik 1914-ben annektálták Ciprust, miután Törökország a központi hatalmak — Németország, Ausztria-Magyarország — oldalán lépett be a háborúba. 1925-ben azután végérvényesen is gyarmatukká nyilvánították, A tízezer négyzetkilométernyi nagyságú szigeten élő mintegy 495 ezer főnyi lakosság S0 százaléka görög, akik huzamosabb idő óta harcolnak azért, hogy a szigetet csatolják Görögországhoz. Az angolok hallani sem akarnak erről és néhány nappal ezelőtt „lázadásellenes törvényt" tettek közzé, amelynek célja, hogy megakadályozza a ciprusi sajtóban olyan cikkek megjelenését, amelyek a Görögországgal való egyesülést hirdetik, vagy bírálják a ciprusi kormány politikáját. Tiltakozásul a ciprusi görög nyelvű lapok két hétre beszüntették megjelenésüket. Churchillhez intézett tiltakozó táviratukban e lapok szerkesztői megállapítják, hogy „az új törvény bilincsbe veri a sajtót és lehetetlenné teszi a nép érzületeinek kifejezését". Az angol kormány erre fel az angol parlament mindkét házában bejelentette, hogy „az önkormányzat fejlesztésére" új alkotmányt kíván bevezetni Cipruson. A ciprusi lapok élesen bírálták az angolok tervét, mert jól látják, hogy az angol kormány új, Londonban készült alkotmánytervezete valójában a Görögországgal történő egyesülés megakadályozására törekszik. Több angol lap állásfoglalása igazolja a ciprusiak bizalmatlanságát az angolok „nagylelkűségével" szemben. „A középkeleti brit főhadiszállás ciprusi jelenléte — írja a Daily Mail — biztosíték arra, hogy Nagy-Britannia továbbra is úr a Földközi-tenger keleti medencéjében". A Yorkshire Post is helyesli, hogy az angol kormány Ciprust használja fel a szuezi támaszpontok pótlására. „A szigetlakók többsége a Görögországhoz való csatlakozás mellett | van" — írja a lap és joga is van ez a nézetet vallani, — azonban, mint a lap megállapítja — „a brit magatartást nem imperialista eszmék irányítják, hanem az a tény, hogy Ciprus létfontosságú láncszemét képezi a nyugati védelmi rendszernek ..." EDEN ANGOL KÜLÜGYMINISZTER azt megelőzően, hogy az angol alsóház 257 szavazattal 26 ellenében jóváhagyta a Szuezi-csatorna övezetének jövőjéről szóló angol-egyiptomi egyezményt, kijelentette. hogy véleménye szerint az angol-egyiptomi egyezmény — mivel hadászati tartalékokat biztosít Angliának, és mert lehetőséget ad arra. hogy Anglia helyreállítsa baráti viszonyát az összes középkeleti országokkal — előnyös és célszerű. Eden gondosan megfogalmazott, az angol közvélemény megnyugtatására szánt kijelentéseiben azonban egy szó sem esett a Cipruson folytatott' angol politikáról, amely miatt — mint a News Chronicle megállapítja — a „a brit kormánynak mindig és minden körülmények között szégyenkeznie kellene. A jelenlegi körülmények között azonban ez a politika nemcsak szégyenletes, de ostoba is". PETROVICS ISTVÁN Külpolitikai krónika A háború istenének szolgái A párizsi amerikai katolikus szövetség elhatározta, hogy saját templomot építtet a francia fővárosban. Párizsban sok az amerikai tiszt és katona. S ezek e hívatlan vendégek éjjel-nappal vétkeznek. Vétkeznek a sörözőkben és a színházakban, a körutakon és a tereken. Ideje, hogy megbánják bűneiket, ha nem is a francia rendőrőrszobákon, de legalább amerikai katolikus templomban. Szálljanak magukba és jussanak eszükbe a parancsolatok: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj ... Párizsban még nincs amerikai templom, de azért a párizsiakkal máris amerikai prédikációkat hallgattatnak. Az első igenirdetést maga Spellman bíboros, newyorki érsek, sőt — mint iiirlik pápajelölt — tartotta. Külön ezért utazott Párizsba. A párizsi amerikai katolikus szövetségnek a templom javára indított közadakozási akcióját bevezető fogadásán lépett fel. A fényes és ünnepélyes fogadáson megjelent Dillon párizsi amerikai nagykövet, a francia miniszterelnök képviselője és több más magasállású személyiség is. Spellman nem fecsérelte erejét a keresztény erkölcs közismert alapelveinek megismétlésére. Tulajdon dogmáit fejtette ki, mennyköveket és villámokat szórt a kommunistákra és a kommunizmusra. A biborosi tógába öltözött politikus McCarthyn is túltéve rikoltozott a „kommunista veszélyről". Szerinte a „nyugati világban" „botrányosan" sok a kommunista. Követelte, hogy „vessenek véget a habozasnak" s egészen egyértelműen megtorlásokra uszított. Az amerikai bíboros nem a béke, a testvériség, a népek közötti barátság keresztény igéit, hanem az erőszak, az embergyülölet és a háború igéit hirdette. Lám, milyen istent imád Spellman. Megállapítható, hogy az amerikai háborús bíboros nem aratott sikert Párizsban. A „Combat" című lap például ezt írta beszédéről: „Spellman a Pentagon ideológiai fedezéke.A franciák sohasem fogják elfelejteni, hogy egy biborosi tógába öltözött külföldi történelmük legválságosabb pillanatában olyan szavakkal jött hozzájuk, amilyeneket isten szolgájától szokatlan hallani". ... Spellman beszédéből meg lehet ítélni, miféle felhívások hangzanak el majd a felépítendő párizsi amerikai katolikus templomban. Lehet, hogy a templomot is a Pentagon fogja felépíttetni? Dulle» kedden na/ióérlekexlelet tartott New Yorkban (MTI) Dulles amerikai külügyminiszter a nyugati hírügynökségek jelentése szerint kedden sajtóértekezletet tartott Washingtonban, s több nemzetközi problémát érintett. A külügyminiszter mindenekelőtt kijelentette, hogy „Amerika mérlegel egy olyan tervet", amely szerint megvalósítanák az Eisenhower által javasolt nemzetközi atomenergiapoolt, mégpedig a Szovjetunió részvétele nélkül. Ezután a jugoszláv-török-görög katonai egyezmény megkötéséről szólva Dulles megelégedését fejezte ki a szerződés felett, majd nyíltar, Olaszország bevonására célozva hozzá tette: „Az Egyesült Államok szívesen látná, ha az együttműködés szelleme még inkább kiterjedne és valószínű, hogy ez lehetséges ..." Az Egyesült Államok külügyminisztere foglalkozott a legutóbbi két szovjet jegyzékre adandó válasz kérdésével is. Érdembeli megállapításokat azonban nem tett, s csak annyit mondott, hogy az Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország tárgyal majd az atlanti szövetség más tagjaival, továbbá Nyugat-Németország és Ausztria képviselőivel is. mielőtt a végleges válasz elkészülne. Berlinben nagygyűlést tartottak Eugene Dennis 50. szülelésnapja alkalmából Berlin (MTI) A berlini "Babylon* filmszínházban kedden este nagygyűlést tartottak Eugene Dennisnek, az Amerikai Kommunista Párt bebörtönzött főtitkárának 50. születésnapja alkalmából. A nagygyűlésen Paul Wantlel, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának egyik titkára és Stefan Heym ismert német író mondott beszédet. A nagygyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadott tiltakozó levelet intéztek Brownell amerikai igazságügyminiszterhez és ebben Eugene Dennis, valamint az amerikai börtönökben sínylődő többi békeharcos és demekrata azonnali szabadonbocsátását követelték. Németország Szocialista Egységpártjának központi bizottsága táviratban üdvözölte az 50 éves Eugepe Dennist, Dr. Ottó John, a nyugatnémet titkos szolgálat volt főnöke Berlinben sajtóértekezleten világította meg átállásának okait Berlin (MTI) A Német Egység bizottsága dr. Ottó John, a nyugat* német titkosszolgálat volt főnöke kérésére sajtóértekezletre hívta össze a Német Demokratikus Köztársaságban és Nyugat-Németországban megjelenő lapok képviselőit, valamint a Berlin demokratikus körzetében és Nyugat-Berlinben működő külföldi sajtótudósítókat. A Berlin demokratikus körzetében a sajtó házában szerdán délelőtt megtartott sajtóértekezleten dr. Ottó John nyilatkozatban világította meg azokat az okokat, amelyek az Adenauerrendszerrel való szakításra és a Német Demokratikus Köztársaság oldalára történt átállásra késztették. Adenauer titkosszolgálatának volt főnöke nyilatkozatában a többi között a következőket hangsúlyozta: — Érett megfontolás után szántam rá magam, hogy a Német Demokratikus Köztársaságba jövök és itt maradok, mivel itt tudok legeredményesebben küzdeni Németország újraegyesítéséért és egy új háború megakadályozásáért. — 1950 decemberében, amikor a nyugatnémet alkotmányvédelmi hivatal főnöke letteim, abban az illúzióban ringattam magam, hogy munkámmal hozzájárulhatok a fasizmus mérgétől mentesített új Németország megteremtéséhez. Ezzel szemben a való helyzet az, hogy a kettészakított Németország a Nyugat és Kelet közötti ellentétek gyújtópontjában áll, és az a veszély fenyeget bennünket, németeket, hogy hazánk új, rettenetes háború hadszinterévé válik. Az amerikai kormánykörök azt hiszik, hogy a Kelet elleni hadjárattal visszafordíthatják a történelem kerekét, „megszüntethetik" a kommunizmust és ezért háborút készítenek elő. Az amerikaiaknak a Kelet ellen tervezett háborújukhoz német ágyú töltelékre van szükségük. Ezért ölelik keblükre mindazokat, akik nemcsak nem okultak a német katasztrófán, hanem várvavárják azt a pillanatot, amikor bosszút állhatnak az 1945-ös vereségért. Adenauer és a most még háttérben működő militaristák az európai védelmi közösségben jó eszközt látnak erős nyugatnémet hadsereg létrehozásához. Ez a nyugatnémet hadsereg előbb vagy utóbb túlsúlyba jutna az európai védelmi közösség többi tagjával, a francia hadsereggel szemben is. A nyugatnémet militaristák azzal a tervvel foglalkoznak, hogy miután a nyugatnémet hadsereg kellően megerősödik, az ismert példák nyomán papírrongyként szétszakítják az európai védelmi közösségről szóló szerződést. — Nem akarom ezen a helyen elhallgatni, hogy a nyugatnémetországi tábornokok, akik nem tanultak a szomorú múltból, arra szeretnék felhasználni az európai védelmi közösséget, hogy csapataikat már jóelőre a szomszéd országok területére juttassák és ezeket az országokat később leigázzák. — Adenauer kancellár augusztus 6-i rádióbeszédében kijelentette, hogy a „legfontosabb, amit John eddig Keleten mondott az volt, hogy ismeri az európai védelmi közösséghez tartozó titkos megállapodásokat." Ez a kijelentés nagyon meglepett, mert eddig még egvetlen szót sem szóltam az európai védelmi közösséghez tartozó titkos megállapodásokról. El tudom azonban képzelni, hogy Adenauer miért sietett annyira cáfolni ezt az eddig el nem hangzott kijelentésemet. — Nos most itt a világsajtó képviselői előtt felelősségem teljes tudatában hangsúlyozom, hogy mint a Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság alkotmány védelmi hivatalának volt elnöke, a rendelkezésemre állt hivatalos okmányok cs adatok alapján tudok róla, hogy az európai védelmi közösségről szóló szerződéshez titkos pótegyezmények is tartoznak. Ezennel felszólítom Adenauert, hogy tárja ezeket a titkos megállapodásokat a bonni parlament és a német nép elé. Az árvízkárosultak részére folyó gyűjtés eddigi eredménye Az árvízkárosultak részére folyó pénzgyüjtés eredménye megyénként augusztus 10-én estig a következőképpen alakult: Baranya 576.705, Bács-Kiskun 829.453, Békés 989 327, BorsodAbaúj-Zemplén 2.195.003, Csongrád 1.272.295. Fejér 819 196, Győr-Sopron 970.031, Hajdú-Bihar 988 230, Heves 793.537, Komárom 789.565, Nógrád 848 978, Pest 990.386, Somogy 673.119, Szabolcs-Szatmár 753.555. Szolnok 128.592, Tolna 440 ezer 947, Vas 828.210, Veszprém 1,232 283. Zala 513.679, Budapest 13,135.212. A pénzgyüjtés eredménye augusztus 11-én délig 32,215.580 forint.