Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-06 / 185. szám

PÉNTEK, 1954 AUGUSZTUS 6. 3 IELMIGYIRIRSZIG vasárn^mZu io.kor Békera9yóvűIés a Szabadság-moziban A genfi tanácskozásokról Novobáczky Sándor, a „Szabad Nép" szerkesztőbizottságának tagja tart beszámolót A Dunánál Pad, fák alatt, a Margitszigeten... Feledhetetlen emlék vagy nekem! öt éve is öledben álmodoztam, kamasz, tizenhatéves kis legény, az egykedvű Dunát bámultam hosszan. — róla akartam írni költeményt. Pad, fák alatt, a Margitszigeten... Hozzád jövök megint, segíts nekem törleszteni sokéves tartozásom. — Minden nap százszor látod a Dunát, el-elmercngsz a hullám- suttogáson, s tudod, a partra hány hajó fut át... Hallgatsz, padocska? Mondjam el talán az éneket magam? — öt éve láttam e szigetnél, s a budai határban most, három átvirrasztott éjtszakán. A nyári éjben félrevert harangok jajonganak, s az összevissza hangok •c ihatagúban állok, tétovázón, kiáltanék, s nem hallom hangomat, s meglódulunk a gát felé, vagy százan, — lapátos, csákányos, ásós csapat. A lábunknál a máskor tátogó, halott mederben bőgve, mint vadállat hánykódik, törve ketrecét — a gátat, a megvadult, a lázadó folyó... S a szürke áradatból most kezét nyújtja egy csapzott férfi, s partra lép a házából kikergetett, az Ember, — szennyes habok lakják a kis szobát. — Kárörvendőn zúg, gúnyosan, a tenger. S a tört hajléktalan a gátra hág, — Elraboltad mindenem, de a másét nem kapod! És visszaver minden vad ostromot. ...S csatát veszít a lázadó elem. S ö áll, vigyázva, négy veszélyes éjjel, erős palánkot épít egy kezével, s a másikkal a tolvaj áradattól, hódítja vissza úszó osztagát. — A gát alól a tajtékzó, haragvó folyó hunyászkodón oson odább ... — látod, padocska? — mint a vert sereg... S az Ember újra szánt, vet, ültet, s evvel a csendes, ábrándos Duna vizével locsolja a virágzó kerteket. PETROVACZ ISTVÁN A vasulasnaji előtt Pár nap múlva Itt lesz a vasutas­nap és mi, a 4-es pályamesteri sza­kasz dolgozói eredményes munká­val akarjuk köszönteni ezt a na­pot. Nem feledkezünk meg azon­ban augusztus 20-áról, alkotmá­nyunk ünnepéről sem. A verseny tehát nem zárul le vasárnap, ha­neim tovább folyik és biztosítja majd az öszi forgalom sikeres le­bonyolítását. A pályafenntartó dol­gozókra vár a feladat, hogy az őszi forgalom ideje alatt indított vonatok számára jól gondozott, karbantartott sínpárok biztosítsák a szabad utat, azt, hogy az ország vérkeringése, a vasúti forgalom egy percre se szüneteljen a hálózati munkák elhanyagolása miatt. Min­den brigádnak ez a oélkitűzéBe és és jó munkával, a terv teljesítésé­vel harool azért, hogy megvalósul­hassanak pártunk III. kongresz­szusának határozatai. Horváth György Uj dolgozók kapták meg a sztaliánovista oklevelet az Űjszegedi Ládagyárban Tudósítás a vállalat termelési értekezletéről Az Űjszegedi Ládagyár dolgozói a napokban termelési értekezleten beszélték meg a vállalat termelési problémáit és az augusztus 20-i versennyel kapcsolatos feladatokat. Herzfeld Mihály elvtárs, a válla­lat műszaki vezetője foglalkozott a minőség és az önköltségcsökkentés terén mutatkozó hiányosságokkal, melyek, mint mondotta, leginkább a laza munkafegyelem következ­ményei. Vállalatunknál az utóbbi időben több munkavállaló önké­nyesen kilépett és az igazolatlan hiányzók száma ls erősen megnö­vekedett. Itt különösen nagy feladat vár a vállalat szakszervezeti bizottságára, hogy jó felvilágosító munkával gátat vessenek a munkafegye­lem lazulásának, mert ez erő­sen kihatással van tervlink teljesítésére. Ismertette ezenkivül még Herz­feld elvtárs augusztus havi terv­előirányzatunkat és kérte a válla­lat dolgozóit, kövessenek el min­dent annak érdekében, hogy au­gusztus havi tervünket necsak tel­jesítsük, hanem túl is tudjuk tel­jesíteni. A műszaki vezetés — mondotta — mindent el fog kö­vetni, hogy a zavartalan munkát biztosítsa. Sallai elvtárs hozzászólásában összehasonlítást tett a dolgozók mostani és a felszabadulás előtti életéről, majd a Vörös Lobogó bri­gád nevében javasolta: augusztus 19-én tartsanak alkotmány műsza­kot. Vajda elvtárs a javítóműhely dol­gozói nevében felajánlotta, hogy jobb karbantartó munkát végeznek annak érdekében, hogy a gépáliási időket a legminimálisabbra csök­kenthessék. Sebők Miklós elvtárs a minőség terén felmerült hiá­nyosságokról beszélt és ígére­tet tett arra, hogy augusztus 20-ra a munka minőségében előforduló lazaságokat a széle­zőkörfűrésznél teljesen meg­szüntetik. Szemerédi elvtárs brigádja ne­vében felajánlotta, hogy az anyag kihasználását 98 százalékra emelik, ezenkivül még számtalan felajánlás hangzott el, amely biztosíték arra, hogy az üzemünkben megkezdő­dött verseny szép eredményeket hoz alkotmányunk ünnepéig. Vincze Antal elvtárs, vállalatunk igazgatója több dolgozót megbírált, mert vonakodtak egyes munkamű­veletek elvégzésétől, azzal tez indo­kolással, hogy nem lehet vele ke­resni. Ezenkivül beszélt arról, hogy a hibák és hiányosságok mellett szép eredmények vannak vállala­tunknál. Jó munkájukért Morvái Antal, Kovács Imre, Sánta György, Sánta János I., András István, Prohászka Szilveszter, Csóti Mi­hály és Miklós István I. elvtársak­nak sztahánovista oklevelet adott át. Ezután pénzjutalmat adott át a rakodó brigádoknak, a gyorsabb kocsiforgalom lebonyításában elért jó eredményekért. Juhász, Kopasz és Dobó brigádok részesültek pénz­jutalomban és Szemerédi. Tóth Ist­ván és Terhes elvtársaknak jó munkájukért adott át Vincze elv­társ pénzjutalmat az igazgatói alap­ból. Sipos Gyula A nép jólétéért — as ország kenyeréért Savanya Ferenc bácsi a begyüjfőhelyen Szeged, Bocskai-utcai raktár, begyüjtöhely. — Delelőn áll a nap. Me­leg van. Kocsik állnak a begyüjtöhely előtt, nem is egy, hanem több. A raktárajtó előtt a zsákokkal megpakolt kocsi tetején ül idős Savanya Ferenc bácsi, Rókusi feketeföldek 229. szám alatt lakó egyéni gazda. Olyan 10 percet várnia kell a gabona­átadással, mert ebédel­nek a raktári munká­sok. Ferenc bácsi kalapja legényesen félrecsapva, szemére húzva. Előkan­dikál alóla őszülő haja. Mögötte ott kuporog lá­nya: az Etel. — Mikor csépelték a gabonáját Ferenc bá­csi? E Mosolyogja magát ott a zsákok tetején. — Tegnap este, igen­csak volt már 10 óra, mikor leszaladt az utol­só szem is a gépen. Az­tán nemsok hija volt az éjfélnek, amikor ágyba bujtunk. De sebaj.. i — Ez a kocsi gabona mind Ferenc bácsi be­adásába való? — Dehogy az enyém­be, csak az én kocsi­mon van. — Nevet és őszülő, nyírott bajszát simítja. — Az egyik ló is a kocsi előtt a sógo­ré, az a másik ott mel­lette, az a csikó az enyém. Tanulja a kocsi­ban való járást. — Magának mennyi a beadása? — Nekem? 140 kiló. A többi itt a kocsin a só­goré. Nékem néhány holdnyi földem van. Be­lőle olyan egy holdon volt búza. Jó hét mázsa körül termett, nem pa­naszkodhatom. Dehát a fő nekem a fűszerpap­rika, amely fél holdon ván, szerződésesen. Az­tán van 400 szögöl cu­korrépám, szerződése­sen. — Nyomatékkal mondja azt a szót: szer­ződésesen. Arról is be­szél, hogy a szerződött paprika, cukorrépa után is lényegesen csökkent a beadása. — Ugy vagyunk ml már azzal, — szőni fo­vább a beszéd fonalát — szeretjük, ha tudjuk, teljesítettük a kötelessé­get. Aztán majd a fű­szerpaprikából ezt is, azt is vásárolunk..; Csak az idő jó lenne a paprikára. A ruhafélét, amit veszünk, a gyár­ban készítik. Hát azért fs hoztam a búzát, hogy legyen kenyér a gyű" riaknak. így van ez ... Rákerül a szó az állat­és állati termék beadá­áásra. Azt újságolja Fe­renc bácsi, hogy az ese­dékes tojásbeadás ren­dezve. A baromfibeadás, hát igen az — saját sza­vaival — „hibázik". De nincs semmi baj, mert a beadás egyéni tervfel­bontásánál megbeszélte Ferenc bácsi, hogy a ba­romfibeadást pulykával teljesíti. „A pulykák még nem nőttek fel — mondja — de amint fel­cseperednek, viszem én azt, ami az állam ré­sze". Feri bácsi aztán szól a sógorának, s ketten adogatják le a kocsiról a zsákokat a raktári munkásoknak. Kötelességet teljesíte­nek. Alkalmazzák a törvényt a gabonabeadást elmulasztókkal szemben Szegeden és a szegedi járásban is mindenütt javában folyik , a cséplés. Megállapítható, hogy a dolgozó parasztok túlnyomó többsége, úgy, ahogyan kell, egyenesen a cséplőtől viszi a begyüjtőhelyre az államnak járó részt. Oldalakon át lehetne sorolni azok­nak a termelőszövetkezeteknek és egyéni gazdáknak a neveit, akik becsülettel eleget tettek kenyérga­bonabeadásuknak. Meg kell azonban mondani azt is, hogy Szegeden és a szegedi járás falvaiban is vannak olyan dolgozó parasztok, akik hanyagolják _ ke­nyérgabonabeadásuk teljesítését. Törvény a dolgozó parasztok­nak a beadási kedvezmény és a sok más, amely a javukat szolgálja. Törvény a begyűjtés is. A törvény világosan ki­mondja: "... a gabonaféléket (búza. rozs, árpa, zab) a csép­lőgéptől azonnal a begyűjtő; helyre kell szállítani*. A törvény kimondja azt is, hogy a gabonabeadás teljesítésekor vala­mennyi gazdaságban meg kell hagyni a vetőmagot még abban az esetben is, ha a termett gabona mennyisége nem volna elegendő a beadás teljesítésére. A hanyagokat, késlekedőket tör­vényeinknek megfelelően felelős­ségre kell vonni. Az igazságosan és méltányosan megállapított beadási kötelezettségek teljesítésénél nincs és nem is lehet helye semmiféle alkunak. A helyi tanácsoknak ér­vényt kell szerezni a törvénynek, az állam, a dolgozó parasztok, .az egész nép érdekében. Csengelén 50, Balástyán 163, Algyőn 105 azoknak a száma, akik nem tettek eleget beadási kötelezettségüknek. Balás­tyán elhanyagolta a kenyérgabona­beadást az öszeszék 72. szám alatt lakó Mészáros Istvánná, Gajgonyá­ban a 21. szám alatt lakó Horváth Zsikó István és rajtuk kivül még jónéhányan mások, f Szegeden Kovács Balázs Petőfi­telep 1034. szám alatt lakó dolgozó paraszt nem tett eleget beadásá­nak. Négy hold 600 négyszögöl saját földje van és két holdnyi állami tartalékföldet bérel. Az elmúlt esz­tendőben 315 kiló vetőmagot ka­pott kölcsön az államtól — ezt igaz becsülettel visszaadta, de a beadási kötelezettségét elmulasz­totta. Kovács Balázsnak 982 kiló búzája termett. Stumf János, Sze­ged Tolbuchin-sugárút 1. szám alatt lakó 6 holdas gazda 200 kiló* val kevesebb gabonát adott be. * Helyes, hogy a városi tanács, a begyűjtési hivatal törvénye­inknek megfelelően jár el a beadást nemteljesítőkkcl szem­ben. A szegedi járás községi tanácsai is vonják felelősségre azokat, akik mit sem törődnek az állam Iránti kötelezettségük teljesítésével. Aki elmulasztja gabonabeadási kötele­zettségét, annak 10 százalékul emelik fel beadását. Ha ezután sem tesz eleget beadásának, akkor kö­vetkezik a helyszíni elszámoltatás. Kenéz Sándor Szabad Egyetemre jelentkezik.. • Kenéz Sándor, a Textilművek dolgozója. 36 éves, alacsony terme­tű. Csontos arcáról bátorság, me­részség sugárzik, de barna szeme szeliden mosolyog. Három éve lesz most augusztusban, hogy az üzem­be került. Nem jó szívvel lépte.át a gyár küszöbét, félt a gyártól. Az üzemi őrséghez került. — Ez nem nehéz munka —mon­dogatta feleségének —, nincs sem­mi felelősség. — Elvtárs, gyere velünk — szó­lították meg többször az üzemi párttitkárok, de Kenéz Sándor nem ment, nem érdekelte semmi. Munkáját becsületesen elvégezte, aztán sietett haza. Három év. Elég nagy idő ahhoz, hogy egy emberre hasson a közös­ség, a gyár. Kenéz Sándor Ugocsa megyében született, Salúnki községben, egy 8 holdas parasztember gyermeke­ként. Tízen voltak testvérek és mindannyian édesapjuk földjén dolgoztak. Sok volt a gyerek, iskoláztatni nem tudta őket édesapjuk, pedig a kis Sándqr nagyon szeretett ta­nulni. Nyolc elemi elvégzése után sírva otthon kellett maradnia to­vábbra dolgozni. Kenéz Sándor életében új állo­mást jelentett Orosháza. 1939 tava­szán került oda, gróf Zselinszky birtokába. Uradalmi cseléd lett testvéreivel együtt. Látástól-vaku­lásig dolgoztak. De a tiszttartónak, vagy talán valaki másnak nem tet­szett a Kenéz család, s el kellett hagyniok az uradalmat. Tovább mentek. Nagymágocson summás élet várt Kenéz Sándorra. Majd Majsa mellett Szögi János és Péter Szabó József kulákoknak volt a cselédje. Szomorú napok, szomorú évek. 1945: felszabadulásunk éve. Ke­néz Sándor is szabod ember leff. Először édesapja 8 hold kapott földjén dolgozott, azután mint a fecskék, szétrepültek a gyerekek. Kenéz Sándor tszcs-tag lett. Dol­gos, szorgalmas ember, de egész életében sohasem magának dolgo­zott, mindig másoknak. Most vég­re megmutathatta erejét, hiszen magának, családjának dolgozott. Majd megnősült, — gyárba került. A Textilművekben lassan érde­kelni kezdték a gyári problémák. Rájött arra is, milyen fontos a be­osztása, hiszen ő vigyáz a gyárra, a nép vagyonára. Sokat tanult és gondolkozott. Tagja lett a Magvar Dolgozók Pártjának és a gyár egyik alapszervezetének sajtó- és faliújságfelelőse. A gyerekei gyorsan nőttek. — Maholnap iskolába megy Fer­kó — mondogatta feleségének Ke­néz Sándor. — Nagyon szeretnék neki segíteni, de sajnos azt a ke­veset is elfelejtettem, amelyet va­laha megtanultam. Egyszer azután nagy örömmel ment haza: felvették a Radnóti Miklós dolgozók gimnáziumába. — Nem valami kitűnő eredmény­nyel — mondja Kenéz elvtárs —, de elvégeztem az első osztályt. Ugyanúgy, mint régen, ma is nagyon szeretek tanulni, iskolába járni. Egyik vasárnap délután odahaza pihent ebédután és a most vett új rádióját hallgatta. Kicsit elszunyó­kált s félálomban hallotta: — Sza­bad Egyetem, jelentkezni lehet... De jó is annak, aki már egye­temre járhat. Vájjon én eljutok-e valaha oda? Tűnődött magában Kenéz Sándor s kissé fújó szívvel elaludt. Hétfőn is a Szabad Egyetemről gondolkodott. Egyetem, egyetem — zakatolt agyában a szó. Erős Istvánné, Kenéz elvtárs munkatársa ebédközben így szólt hozzá: — Kenéz elvtárs, gyere, jelent­kezz a Szabad Egyetemre. — Hová? — ugrott fel Kenpz. Egy pillanatig azt gondolta, hogy munkatársa kitalálta gondolatát és most csúfot akar űzni belőle. — A Szabad Egyetemre — szólt ismét nyugodtan Erósné és rögtön magyarázni kezdte: — 1954 október 1-én Szegeden is megnyílik a Szabad Egyetem. Két tagozata van, a társadalomtu­dományi és természettudományi k A társadalomtudományi tagozatra jelentkezem. Hol lehet jelentkezni? — kérdezte Kenéz elvtárs gyorsan. — Az üzem kultúrfelelősériél, Csóti Mihálynénál — válaszolta Erősné. Kenéz elvtárs sietve kereste fel Csóti elvtársnőt és jelentkezett a Szabad Egyetem földrajz és agrár­tudomány szakára. Kenéz Sándor nagyon-nagyon boldog volt. Juhász Zsuzsa A szovjet írók lemondtak magyarországi szerzői jogdíjaiktól A szovjet írók és művészek le­mondtak a Magyarországon fordí­tásra kerülő műveik után járó szerzői jogdíjról. Illetékes szovjet szervek közölték a Kiadói Tanács­csal, hogy a szovjet írók és művészek el­határozása 1954 július elseji hatállyal lépett érvénybe. Ezentúl tehát a szovjet könyvek fordítási, színdarabok, zenemüvek előadási jogáért még az eddigi — igen alacsonyan megállapított szerzői jogdíjat sem kell fizetnünk. A szovjet íróknak és művészeknek ez az elhatározása újabb bizonyí­téka annak az önzetlen barátság­nak, amellyel a szovjet kultúra művelői viseltetnek a magyar nép iránt, újabb jele a kulturális együttműködés erősödésének

Next

/
Thumbnails
Contents